Somogyi Néplap, 1985. augusztus (41. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-22 / 196. szám

1985. augusztus 22., csütörtök Somogyi Néplap 5 Levéltári kiadvány Űj adatok a török elleni harcról Európa csaknem mind­egyik országa közreműködik a Budapest Fővárosi Levél­tár készülő kiadványa: a Bu­da és Magyarország török uralom alóli felszabadításá­ra vonatkozó levéltári ismer­tető megírásában. Főleg a fő­városok levéltárai vesznek részt e nemzetközi együtt­működésben. Kapcsolatuk ugyanis a Fővárosi Levéltár­ral régi keletű, öt évvel ez­előtt szintén együtt hozták létre Az európai fővárosok építéstörténeti forrásai című könyvet, amelyet a Corvina kiadó jelentetett meg. Szá­mos ország nemzeti és tarto­mányi levéltárai, múzeumai és könyvtárai is bekapcso­lódtak a vállalkozásba. A társszerzők többsége már elküldte hozzájárulását a kiadványhoz — tájékoztatta az MTI munkatársát Varga J. János, a Fővárosi Levél­tár főigazgató-helyettese. Ezekben ismertetik azokat a politikai, diplomáciai, gaz­dasági, művelődéstörténeti dokumentumaikat, amelyek országunk török uralom alóli felszabadításáról vallanak. Az iratok lelőhelyeit és tar­talmát a kiadvány egyik kö­tetében közlik majd magyar és angol nyelven. A hazai levéltárakban fel­kutatott ilyen jellegű iratok, levéltári segédletek jegyzékét és az iratok tartalmi leírását is elkészítették, s az e kor­szakra vonatkozó bibliográ­fiával együtt kinyomtatják a kiadvány másik kötetében. Terveik szerint a két kötet egyszerre, a következő év nyarán — Buda török ura­lom alóli felszabadításának 300. évfordulója alkalmából — jelentetik meg. E nemzet­közi kiadvánnyal a hazánk török uralom alóli felsza­badulásának időszakát, az európai országoknak a török hódítás elleni összefogását kutató szakemberék — első­sorban történészeik, levéltá­rosok, muzeológusok — tudo­mányos munkásságát 'kíván­ják elősegíteni. Ez az első segédlet, amely az e témájú iratokról tájé­koztat. Szerkesztését megelő­ző levéltári feltárások ered­ményeként sok, ezideig nem ismert, ilyen vonatkozású irat került elő a közgyűjtemé­nyekből. A kutatók a kötetek segítségével jobban áttekint­hetik majd az 1683 (Bécs ost­roma) és 1699 (Magyarország felszabadítása) között eltelt időszakot. Újabb informá­ciókat szerezhetnek orszá­gunk török hódoltságbeli helyzetéről, arról, hogy az európai államok miként se­gítették Magyarország fel­szabadítását, milyen össze­függés volt érdekeik és el­lentéteik, valamint diplomá­ciai és katonai manővereik, a török elleni háború támoga­tása között. A dokumentumokat tanul­mányozva válaszolhatnak sok, ma még vitatott kérdés­re; többek között arra, mi az oka, hogy csak Buda vissza­vételénél harcolt számottevő magyar katonaság, 1686—99 között pedig egyre kevesebb magyar vett részt az európai koalíciós hadseregben. A ha­zai és külföldi iratok ugyan­akkor sok adattal bizonyít­ják: a magyar nép óriási ál­dozatot hozott azért, hogy ki­űzzék területéről a törökö­ket. Ha népes hadsereg kiál­lítására nem is volt ereje, rendkívüli adókkal járult hozzá a hadjáratok költsé­geinek fedezéséhez, élelmi­szerrel látta el a felszabadító seregeket, szállította azok ka­tonai felszereléseit, utat, hi­dat épített, miközben szen­vedte a hadműveletek okoz­ta mérhetetlen pusztítást. Tűz­zománc­készítők Népszerű a csurgói if­júság körében a tűzzo­mánc. A vakációban is összejönnek hetente egy­szer a művelődési ház­ban az ügyes kezű gye­rekek. A jól sikerült munkákat saját kemen­céjükben égetik ki. VEZETŐ KELL Mi lesz a Fonómunkással? Csak Fonómunkásnak em­legetik Mikes néződ, nem marokinyi, hanem tábomyi közönségle a Pamutfonóápari Vállalat Kaposvári Gyárá­nak amatőr együttesét. A kisszínpad vezetője, a cso­port lelke. Vértes Elemér meghalt. Az együttes azóta egy kitüntetési ünnepségén szerepelt — sikerrel. Ügy gondolom, nemcsak a fenn­tartó gyárinak, hanem Ka­posvárnak és a megyének is érdeke, hogy ez a sok dí­jat, országos elismerést ara­tó kiváló közösség toválbb éljen. Ezért kerestük még azokat, akik szívükön vise­lik a Fonómunkás Kisszín­pad sorsát. Vizeli Istvámnéval, a gyár pártbizottságának titkárával egy hónappal ezelőtt is be­széltünk. Most újra vissza­térünk a témára. — A Pamutfonóipari Vál­lalat Kaposvári Gyárának vezetősége úgy véli, a Fo­nómunkás Kisszínpadnak élnie kell. Arra gondoltunk, hogy az együttes egyik alap- emberével, Kaszás Ferenc­cel kell tárgyalnunk. Ö, úgy véljük, tovább tudná vinni az amatőr színjátszó közös­séget. Hajilik is erre: társa­dalmi tevékenységként vál­lalná a vezetést. Arra a ké­résünkre, hogy főiskolát végezve legyen népművelő a gyárunkban, azt a választ adta, hogy erre térjünk vissza a jövő év elején. Kaszás Ferenccel, annyi szerep színpadra forgalma­zójával szintén beszéltünk egy hónapja'. így nyilatko­zott nekünk is. Tóth Anna az együttes egyik legrégibb, legsikeresebb tagja, öt kér­deztük. — Mi már próbálkoztunk vele. Görgey Gábor Wiener Valzer című kamaradarab­ját kezdtük próbálni kö­zösen, egyenrangú partne­rekként. Aztán jött a nyár, a vizsgaidőszak, a szabad­ságok ideje. Úgy vélem, a közösség augusztus végén ismét együtt lesz. Koráb­ban elhatároztuk, hogy leg­alább a jövő évig együtt maradunk, hiszen 1986 lesz a Fonónmnkés Kisszínpad megalakulásának huszoni- ötödik évfordulója. Az együttes régi tagjai közül is sokan megkerestek bennün­ket; segítséget ajánlva. Kiss László a minisztériumból. Nagy Miklós a József Atti­la Színházból. Felajánlották, hogy Ördögh Szilveszter re­gényének, a Koponyák he­gyének színi változatához körünkbe jönnének a jubi­leumra. Nem titok az sem, hogy gondoltunk arra: ren­dezőket hívunk, hogy a cso­port együtt maradhasson. Dr. Klujber László és Vájná Pál neve merülit fel; Máté József foglalkozott gyer­mekszínpad-teremtéssel. Kockázatos kísérlet bárkit Is emlegetni; hiszen nem bizonyos, hogy a közösség elfogadja vezetőnek. Más játszani, és megint más ren­dezni, összetartani egy ama­tőr együttest Mivél úgy véljük, egy egész megyének szereztek elismerést a Fonómunkás Kisszínpad tagjai, a megyé­nek is gondolnia kell ve­lük. Ezért hívtuk fél Király Zoltánt, a Somogy Megyei Tanács művelődési osztá­lyának vezetőhelyettesét. — Mi is így gondoljuk: a Fonómunkás Kisszínpadnak léteznie kelil, mindnyájunk örömére. A közeljövőben összeülünk, hogy megbeszél­jük a gondokat. Bízom ab­ban, hogy Kaszás Ferenc van olyan egyéniség, aki ké­pes lesz összetartani az együttest. Azt is belátom azonban, hogy rendezőre is szükség lesz. Nem ismeret­len fogalom a vendégrende­ző az együttes életében; itt arra gondolok, hogy dr. Sződy Szilárd is próbálko­zott már krábbam evvel. Török Tamás, dr. Klujber, László, Vájná Pál Kaposvá­ron él, neves amatőr rende­ző mindhárom, őket is meg lehet környékezni. Az a leg­fontosabb, hogy ne essen szét atomjaira ez a népsze­rű, magas játékszínvonalat képviselő együttes! Leskó László Magyarország lepkeóriása Mikrobiológusok tanácskoznak SZALAILÁSZLÓ 1929—1985 Fájdalommal tudatjuk, hogy Szalai László új­ságíró, a Somogyi Néplap munkatársa 1985. augusztus 21-én, súlyos betegség után, 56 éves korában elhunyt. Temetése augusztus 23-án, pénteken délután fél 3-kor lesz a Keleti temetőben. A Somogyi Néplap szerkesztősége Egy életút derékba tört. Kollégánkról, barátunkról, munkatársunkról érkezett a visszavonhatatlan hír: Sza­lad László szíve megszűnt dobogni, ötvenhat éves ko­rában, hosszabb betegség után ragadta el a halál. Szinte föl sem tudjuk fogni a valóságot; értelmünk, ér­zelmeink tiltakoznak ellene. Hiába. Nem járja itöbbé fáradha­tatlanul Somogy falvait, nem kíváncsiskodik jegyzet­füzete fölé hajolva* nem ve­ri megszállottan az írógép billentyűit, és nem közele­dik többé senkihez közvet­len, baráti szóval, segítő- készséggel* emberséggel — hivatásának tudatában. Hu­morát, évődő megjegyzéseit sem halljuk ezután. A lap hasábjairól hiányozni fog valaki... Huszonnyolc évi újságírói munka után, aka­ratától függetlenül, búcsúszó nélkül hagyta el családját, minket, a Somogyi Népla­pot, olvasóit és barátait. Korán bezárult mögötte az élet kapuja ... Csapatújság-szerkesztő volt Kaposváron 1957 januárjáig, s azóta — súlyos betegségéig — a Somogyi Néplap szer­kesztőségében dolgozott. Szalai László 1945-ben lett a párt tagja. Meggyőződés­sel és elkötelezetten, tánto- ríthatatlanul szolgálta a po­litikát. Nehéz időkben, az ellenforradalom leverése után ikerült lapunkhoz. Har­cos magatar tását, széki mon­dását és örökké jobbító szándékát kötetekre szóló írásai őrzik. A párt-, majd a belpolitikai rovat munka­társa volt; hosszú évekig szerkesztőségünk párttitká­ra. Már 1958-han fontos szolgálatot vállalt a mun­kásőrségben ; a fegyveres testületek életéről tudósított nagy odaadással, s ember­közeli kapcsolatai révén rengeteg információhoz ju­tott, hogy értesüléseit, élet­érzését megossza az olvasó­val. Fáradhatatlan, szorgal­mas munkatársunk volt. Égett, és maga sem hitte, hogy a tűz nemcsak világít, nemcsak melegít és utat je­lez, hanem pusztíthat is — felőrölve a szervezetet, le­gyengítve ellenállóképessé­gét. Megbecsült ember volt megyénkben. Munkásságát számos kitüntetéssel ismerte el a társadalom. Háromszor kapta meg A Haza Szolgá­latáért Érdemérem arany fokozatát; a Szolgálati, Köz- biztonsági és Honvédelmi Érdemérem, a Felszabadulá­si Jubileumi Emlékérem, a Munka Érdemrend bronz fokozata és több más elis­merés bizonyítja, hogy mun­kássága meghaladta az átla­gos értékeket, s hogy társa­dalmilag hasznos tevékeny­sége, áldozatvállalása és be- csüffietes élete nem múlt el nyomtalanul. Augusztus első harmadá­tól szeptember közepéig a meleg nyári estéken talál­kozhatnak az éber termé­szetkedvelő Olvasók Ma­gyarország egyik legnagyobb lepkéjével a tölgyselyem- lepkével (antheraea yamá- mai). A tölgyselyemllepke a pávaszemes lepkék család­jába tartozik. Erről az ál­lat alsó és felső szárnyán levő egy-egy középen át­tetsző szemfolt is 'tanúsko­dik. Szárnyainak alapszíne a világos okkersárgáitól a sötét földbarnáig igen vál­tozatos. sötétebb keresztvo­nalai mentén rózsaszín ibe- hintést is találunk. Felső szárnya sarlósán kifelé haj­lik, nagysága eléri a 14—16 centimétert is. Kitűnően re­pül. A kifejlett lepkék pároso­dási után petét raknak. Kö- lesszem nagyságú petéit a tölgy ágaira kisebb csopor­tokban helyezi; a kikelő hernyó a tölgy leveleit fo­gyasztja. Többszöri vedllés után ujjnyi nagyságúra meg­nőve bábozódás előtt gubát sző. Innen a magyar neve: tölgyselyemlepke. A „her­nyóselymet” már évezredek óta ismerik az emberek, a selymet adó lepkét, a bom- bix mórit tenyésztik is. A selyemlepke és a tölgy- selyemiliepke Kelet-Ázsiá­ból származik. Ott még más fajok is adnak értékes se- lyemgubót pl. az antheraea pernyi. A tölgyselyemlep- kével Ausztriában kísérle­tezték selyemnyerés céljá­ból. A Kelet-Ázsiából szárma­zó pávaszem a mi éghajlati viszonyainkon (is megtalál­ja életfeltételeit, így évről évre tovább terjed. Magyar- ország területén először 1956-ban fogták őrségi favá­gók, majd a későbbi évek­ben — kitűnő repülő révén — lassan az egész Dunán­túlt meghódítja. Somogy me­gye déli és nyugati részein már közönséges, de megta­láljuk a Zselic tölgyeseiben, a Kaposvár környéki park­erdőkben is. E szép jövevény állat, er­dészeti és mezőgazdasági kártételéről nem tudunk. Reméljük, megmarad lep- készeti érdekességnek. Ábrahám Levente Kecskeméten a Kertészeti Egyetem főiskolai karának dísztermében megkezdődött a Magyar Mikrobiodógiai Társasági évi nagygyűlése. A négynapos programot Mé­száros János akadémikus, a Magyar Mikrobiológiai Tár­saság elnöke nyitotta meg. Az állatorvoslás, a mező- gazdaság és az élelmiszer- mikrobiológiia témaköréből 130 előadás hangzik el majd a tanácskozáson. A gyermekcsoport-vezetők továbbiképzésének célja a gyerekek mozgáskultúrájá­nak fejlesztése, ,az ügyesség, a magabiztosság, az egész­séges fizikum kialakítása, a hagyományos paraszti kul­túra megismerése. A tanfo­lyamókon nagy gondot for­dítottak általában a művé­szetek megszerettetésére. A gyermekszólistá'knak és gyermekcsoportoknak a Hor­váth János, illetve Együd Árpád emlékére meghirde­tett verseny, valamint a pá­lyázatok és rendezvények sora remek bemutatkozási lehetőséget nyújtott. A csur­gói bentlakásos tábor és az Felsőgödön született, 1929 januárjának 26. napján; ap­ja kocsis, anyja gyári mun­kás volt, s ő ifjan vasúti pályamunkásként kezdte fel­nőttéletét. Tanult. Betanított munkás, bérelszámoló, revi­zor lett, majd csoportvezető a váci járási tanácsnál. 1951-ben már a Petőfi poli­tikai tisztiiskola hallgatója volt; kitüntetéssel végzett, s a néphadsereg keretében ismerkedett az újságírással. eddigi sikerek arra ösztö­nözték a szervezőket — a Somogy Megyei Pedagógiai Intézet, a művelődési köz­pont és az úttörőelnökség munkatársait —i, hogy a gyermekitánccsoportok ve­zetőinek havi egynapi to­vábbképzését negyedéven­kénti, péntektől vasárnapig tartó tanfolyam váltsa fel. A résztvevők a tematika szerint megismerkednek az évszak időjárásával, látható csillagképeivel, az időszak­hoz kötődő közmondásokkal, mondásokkal, a folyamatban levő mezőgazdasági mun­kákhoz kapcsolódó szokások­kal, jeles napokkal. A fel­Koilégánk egyénisége nem porlad el sóba az emléke­zetből, a megőrző és tovább- élitető szeretetből, amellyel körülvettük, de közvetlen hangja, barátsága sem, amellyel ő ajándékozott meg bennünket. Búcsúznunk kell akkor is, ha nehezen visel­jük is el váratlan távozását. Kezet szorítunk gondolat­ban, hiszen nem ment, nem mehetett el — itt marad közöttünk. lelhető terményekből játé­kokat, használati tárgyakat készítenek. A negyedéven­kénti összejöveteleken ter­mészetesen a gyermekjáté­kok, táncfolyamatok, nép- daldk, a népzene valamint a táncházvezetés kap hang­súlyt. A jövő év februárjában a gyermekszólislták és gyer­mekcsoportok versenyét ki­bővítik a koreográfusok pá­lyázatával. A legszínvonala- isabban koreografált, nagy tánctudásról árulkodó pro­dukciók részt vehetnek a dél-dunántúli gyermefctánc- csopoaitok találkozóján. Gyermekcsoport-vezetők képzése Negyedévenként találkoznak a táncoktatók

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom