Somogyi Néplap, 1985. augusztus (41. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-22 / 196. szám

1985. augusztus 22., csütörtök Somogyi Néplap 3 m Somogyiak az OMEK-on A KAHYB SIKERE Banánuborka és óriás paprika Szombat óta min­dennap reggel ki­lenckor kinyitja ka­puit a budapesti vá­sárközpont; augusz­tus 17-én megnyílt a 70. országos Mező- gazdasági és élelmi- szeripari kiállítás és vásár. A feltáruló kapuk egy kicsit jelképesek is. Utat nyitnak a múlthoz, láttatják a jelent és érzékelte­tik a jövőt. Napok kellenének ahhoz, hogy hazánk mező- gazdasága négyévti­zedes fejlődésének valamennyi itt látható dokumentumát átta­nulmányozza az em­ber és megismerje a bemutatott új lehető­ségeket. Áll a vásár. Ko­rántsem a teljességre törekedve, elsősor­ban néhány somogyi vonatkozású, szőttes- darabkát" hoztunk olvasóinknak. Vagy két méter átmérőjű, gyönyörű kalászkoszorú fo­gadja a főbejárat melletti B pavilonban a belépőt. Mellet­te felirat. „Folytatjuk agrár- politikánkat”. Van ebben va­lami megnyugtató, bizton­ságérzetet adó, hiszen barát és ellenség egyformán elisme­ri: ez a politika tette lehető­vé, hogy a magyar mezőgaz­daság egyedülállóan gyors ütemben maga mögött hagy­ja az évszázados elmaradott­ságot. Nem lehet nem erre gon­dolni, mikor egymás mellett látja az ember a húszas évektől a negyvenes évek végéig gyártott sorvetőgépet és a hatsoros, óriás Cyclo ve­tőgépet vagy az 1908-ban meghirdetett modernizálási program akkori legkorsze­rűbb eszközét, a T-Modell Ford traktort és mögötte a ma egyik legelterjedtebb esz­közét, a hatalmas Rába-Stei- gert. Szavakkal nehezen ki­fejezhető az a változás, ame­lyet négy évtized alatt elért a magyar mezőgazdaság. És a lendület töretlen. A tények megállásra kész­tetnek. A négy évtizede el­maradott kis agrárország ter­mékeinek csaknem egyhar­Bár az 1968-ban létreho­zott Kahyb vállalat „gyakor­lott” kiállítónak számít, a vélemények megegyeznek abban, hogy a hovatovább világhírű kaposvári vállalat­nak ez a legszebb kiállítása. Nyomban hozzá kell tenni azt is, hogy ez az OMÉK hoz­mada ma már a nemzetközi piacokon kel el, nemzetközi mércével mérve is az élvo­nalba tartozik az egy lakos­ra jutó 1,4 tonnás gabonater­meléssel, a 157 kilós hús­termeléssel. És nem volt ki­sebb az az űt, amelyet a termelés növelésével párhu­zamosan a feldolgozóipar megtett. A hűtőpultok között ér­deklődők ezrei. Sokuk eddig nem ismert, látványnak is szép, étvágygerjesztő termé­kek nevével ismerkedik: zöldséges hús kenyér, fejbeté­tes, nyelvbetétes géprolád. svájci sonkás szalonnate­kercs, vadas, ízes pástétom — és lehet sorolni tovább. Az agrárpolitikánk folya­matosságát bemutató pavi­lonban kapott helyet az élelmiszeripar, ahol a somo­gyi lokálpatrióta a temérdek ínycsiklandó látnivaló között felfedezheti a Nagyatádi Konzervgyár termékeit is, a különböző szörpöket, az al­mabort, a befőtteket, a zsen­ge zöldborsót, az uborkát. A falról az állami díjasok fényképei néznek ránk. Ré­szük van agrártermelésünk korszakos fejlődésében. na szamára az eddigi leg­több elismerést. A szigorú szakmai zsűri nekik ítélte a sertéstenyésztés legmaga­sabb díját a tenyésztési és termelési díjat, Kahyb-fajta lett a kiállítás nagydíjas apa­állata, ide került a legszebb apaállatnak járó díj, egy kan­csoport aranyérmet kapott, kettő ezüstöt, kettő bronzot, és a vágósertés jó minősé­géért megkapta a húsipari tröszt külöindíját is. — Ezt a naki Dózsa tsz kahyb-állománya nyerte el — jegyezte meg Köttő József szakszervezeti titkár. — Tőlük — tette hozzá Gondolovics Lajos igazgató- helyettes — sok tenyészálla­tot exportálunk Hollandiába. A mindig népes kiállítási területen a termelés, a te­nyésztés, a technológia min­den elemét átfogó rendszer fényeivel találkozik az ér­deklődő. A technológiai be­rendezésektől kezdve a Ha- ge-Purina tápsoron keresztül, az Agrokomplex-épületekig minden elemmel megismer­kedhet. Szavak nélkül kap magyarázatot arra, hogy ez a hibridsertés miért válhatott meghatározóvá hazánk minő­ségi sertéshús-termelésében. — Arról nem beszélve — mondta Gondolovics Lajos —, hogy ma már tíz ország­ban tartanak kahybot. Pél­dául hét év óta megszakítás nélkül szállítunk az NSZK- ba, Hóllandiába, tizenkét év óta Csehszlovákiába. Épp most, az OMÉK idején nyí­lik meg a Cseszke Budejovi- ce-ii kiállítás; ahol szintén ott vagyunk. Míg beszélgetünk, Váncsa Jenő miniszter keresi föl a Kahybot. A szomszédos tár­gyalóban Kosa Ferenc igaz­gató kínai érdeklődőket fo­gad. — Jilin tartományból jött ez a delegáció a mezőgazda- sági miniszter vezetésével — mondja. — A kínaiak részé­ről rendkívül nagy az érdek­lődés fajtánk és rendszerünk iránt. — Ez az OMÉK indította el a kapcsolatot? — Valójában már jó féléve megkezdett folyamat része ez. A múlt év novembere óta három-négy tartománnyal is tárgyalásban vagyunk. Segí­tette a munkát, hogy a ke­reskedelmi kamarában meg­alakult a kínai tagozat, en­nek elnökségi tagja, a mező- gazdasági ágazat vezetője lettem. Igen nagy az érdek­lődés, közös vállalat alapítá­sának a gondolata is felve­tődött. Szakember és kisgyerek, gondozó és kutató egyfor­mán ott tolong a ketrecek körül. A tetszetős sertések békésen tűrik az érdeklődést. Nehezen jutunk a kiállí­tott zöldségfélékhez. A kis­termelés eredményeit bemu­tató területen lépni is aldgi lehet, annyi az érdeklődő. Virágzó, jelentős népgazda­sági értéket teremtő, szün­telenül fellendülőben levő mozgalom hazánkban a ház­táji gazdálkodás, a kister­melés, a hobibikertészkedés. Az ország hatvan legjobb kertbarátköre ad számot munkájáról ezen az OMÉK- on. Természetesen — mint ahogy ez Somogy esetében is történt — egymást vált­va, a rendezvény kilenc napján. Nyitáskor a több mint száz tagot számláló kapos- vár—szentjakabi kertbarát­kor mutatkozott be. Az óriási, vastag húsú paprikától a szőlőig, a be­főttektől a kemény fejű ká­posztáig rengeteg zöldség és gyümölcs sorakozik itt. — Tessék mondani, ez micsoda! — Banánubonka. — Mire jó? — Elsősorban eltenni té­lire. Nagyon finom uborka­féle. A somogysárdi Bükk Fe- rencné alig győz válaszolni az érdeklődők kérdésedre. Van, aki a tüskés uborkát csodálja meg, vani, aki a szintetikus tetejű, cecei pap­rika vagy a somogysárdi tájfajta iránt érdeklődik. Alig néhány órája nyílt meg a nagyközönség előtt a ki­állítás. Bükk Ferencné ke­zében hatalmas paksaméta papír. — Ezek mind címek, ne­vek. Van, aki magot kér, mások új fajtát ígértek. Az a nagyszerű, hogy ilyen he­lyen sok újat ismerhet meg az ember. Aztán csereberé­lünk. A kistermelés sokszínűsé­gét igazolva a ‘kaposváriak után az ihairosberényiek is bemutatkoznak, ök geszte­nyével, oltványokkal, a gesztenyetermelés hagyo­mányaival ismertetik meg az érdeklődőket. A 70. OMÉK nagy figyelmet szentel a termőföld védelmé­nek, a termőképesség-növelés lehetőségeinek. A kiállítás egyik gépóriása az automatikus, lézervezérlésű drénezőgép. Agrárpolitikánkkal az élvonalban győzött a Yiticoop Két első díj Nagybajomnak — Na, ezeket én válogat tam — mondja társának Csepregi Ferenc, az állatte­nyésztő vállalat körzeti meg­bízottja. Elégedett mosolygással tá­maszkodik a kutrica szélé­hez, és mintha először lát­ná, úgy szemléli a nagyba­jomi Lenin téesz kansüldfi- és kocasüldő-csoportját. Szemben a táblán ott az is­mertető és mindegyiken az elismerés: első díjat érde­meltek iki a somogyi szövet­kezet nagyfehér tenyészser- tései. Csepregi Ferenc félág ma­gárait mondja: — Hej, de sokat küszköd­tünk, vívódtunk, míg eldön­töttük, melyiket hozzuk el! — Ezek szerint jól dön­töttek — mutatok az elis­merésekre. A körzeti állattenyésztő csak bólogat, öröme szem­mel látható, de azért hoz­záteszi: — Persze a fő érdem a szövetkezeté, az ottani dol­gozóké ... Míg továbblépve nézegeti a töbhi jószágot, vissza- visszapilüant a nagybajo- miak felé. Jött — és Az újdonságnak mindig van varázsa. A dél-balatoni borvidék fogalma a mező- gazdasági kiállítások törté­netében. először jelent meg a 70. OMÉK-om. Á Bataton- boglári Mezőgazdasági Kom­binát gesztorságával műkö­dő Viticoop szőlőtermelési rendszer képviseli itt ha­zánk legújabb, de ma már világhírű borvidékét. Az egy évtizednél is fia­talabb szőlőtermelési rend­szer, a kombinát eredmé­nyei, sikerei, a mezőgazda- sági termelés és feldolgozás tiszteletre méltó dinamiz­musát példázzák. 1977-ben a rendszer gesz­tora 15 740 tonna szőlőt dol­gozott fel, és ennek nem egészen egyharmada termett a partner üzemekben. Tai- valy megközelítette a hu­szonháromezer tonnát a fel­dolgozott szőlő mennyisége, s a partner üzemekben eb­ből több mint tizenhárom és fél ezer tonna termett. A rendszer területe azóta csak­nem megkétszereződött, je­lentősen bővült a feldolgo­zó- és tárolókapacitás. A tények sorát lehetne idézni; a Balaton déli partja mél­tán érdemelte ki a borvidék elnevezést, és a kombinát­ban biztos, nagyszerű part­nert találtak a rendszerhez tartozók. — Úgyszólván vaüameny- nyi termékünket elhoztuk — mondta Mészáros Lászlóné, a rendszer vezetője —, és igen jóleső érzés, hogy nagy irántuk az érdeklődés. Huszonötmillió palack ke­rül ki évente erről a bor­vidékről. A céltudatos borá­szati fejlesztés során már kialakult a BB pezsgőcsa­lád, hazánkban egyedül itt gyártják és palackozzák a Martinit. S a legújabb nagy eredmény a dobozolt, az úgynevezett PKL rendszerű üdítő ital, az alma- és a szőlőlé. Ez utóbbi, amelyből naponta ötvenezret gyárta­nak, az OMÉK nagydíját nyerte el.

Next

/
Oldalképek
Tartalom