Somogyi Néplap, 1985. augusztus (41. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-21 / 195. szám
1985. augusztus 21., szerda Somogyi Néplap 5 Tudományos ülés, iskola és tájházavatás NEMZETISÉGI NAP LAKÓCSÁN tudnak a nincsről — mondta Frankovics György, a pécsi tudományegyetem szerb-horvát tanszékének tanára, aki maga is lakácsai. — Gyakran még gá- nica vaigy rántott léves sem jutott. A terített asztal biztonságát inkább csak az ünnepek adták, melyeknek éppen ettől lett különleges hangulatuk. A szegényes Jámpafény esténként előcsa- logatta a szláv mesék hőseit, elvarázsolva hallgatóit a bőség országába. Ma nem gond a kenyér. Nem hiszem, hogy az volna a dolgiunk, hogy a múlt viliágát toltíoz- gassuk. Űj utakat keli keresnünk a nemzetiségi kultúra gyarapításához. A tájházavató ünnepségen jelen volt a Lakócsával hagyományos kapcsolatot tartó jugoszláviai Gradina küldöttsége is Vinko Suvak tanácselnök vezetésével, A vendégek ajándékai új kincsekkel gyarapították a tájház gyűjteményét. Elmondták, hogy ezután is segíteni szeretnének az anyag teljesebbé tételében. A nemzetiségi nap délután iskolaavató ünnepséggel folytatódott. Dr. Balassa Tibor, a megyei tanács elnökhelyettese adlta át a megújult létesítményt, melyben 133 tanuló kezdi majd a tanévet. Megnyitójában elmondta: ez a kétnyelvű iskola megfelelő feltételeket teremt ahhoz, hogy az újabb nemzedék a nemzetiségeknek adott jogokkal még szélesebb körben tudjon élni. A helyi sportpályán ünnepi nagygyűlést rendeztek. Beszédet mondott dr. Man- dity Marin, az MDDSZ főtitkára, és felszólalt Wolfart János, a Magyarországi Németek Demokratikus Szövetségének főtitkára is. Mindkét beszéd kulcsgondolata az volt, hogy a nemzeti egység nemcsak a nemzetiségek beilleszkedését jelenti, hanem közös célokat és erőfeszítésieket is. Az ünnepséget műsor követte. Ebben fellépett a sízuloki német nemzetiségi együttes, a gnadinai népi együttes és a lakócsai Dráva együttes. A késő estig .tartó tarka program nemzetiségi bállal fejeződött be. 'Bíró Ferenc árvízvédelmi rendszerének kiépítésekor szükséggé is lett az együttműködés. Valódi emberkohó volt a Dráva völgye. amelynek történelme a maiak számára .tanulságokat kínál. E gondolatot ébresztette az a történelmi áttekintés, amelyet a községi tanács falára elhelyezett emléktábla avatásakor adott Verkovczi László, a községi pártveze- tőség titkára. A nemzetiségi nap (keretében avatták fel a helyi honismereti szakkör által több mint egy évtizede gyűjtött tárgyi emlékeknek méltó otthonit adó horvát tájházat. A gazdag anyag a látogató elé tárja azokat a sajátos értékeket, amelyeket a két nép egymás mellett élése teremtett. Mint Orzsi Zoltán, a barcsi Dráva Múzeum igazgatója megnyitójában mondta: a tájház nem egy folyamat befejezését jelenti. Sokkal inkább központot a helytörténeti munkához. Lehetőséget például arra, hogy a falvak fiataljai kézműves foglalkozásokon sajátítsák el nagyszüleik művészetté csiszolódott mesterségeit. — Ezek a házak sokat Lakócsán rendezték meg vasárnap az alkotmányna- pi ünnephez kapcsolódó nemzetiségi találkozót. Ez az alkalom egybeesett a Dráva menti horvátok letelepedésének 300. évfordulójával. így a program tartalmában is gazdagabb volt a korábbiaknál. Most először rendeztek a nyolc község szellemi és tárgyi kultúráját elemző tudományos ülést. A hét előadás közül öt horvát nyelven hangzott el: beszámoltak egyebek közt a térség nyelvi emlékeivel, néprajzával, történelmével 'kapcsolatos legfrissebb kutatási eredményekről. A tudományos ülés jelentőségét így összegezte dr. Mandity Marin, asz Elnöki Tanács tagja, a Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetségének főtitkára: — A korábbi hasonló találkozók a vendégéiben azt a látszatot kelthették, hogy mi, nemzetiséglék csupán énekelni és táncolni tudunk. Időközben felnőtt azonlbam egy új nemzedék, amely tudományos igénnyel igyekszik őrizni és gazdagítani a nemzetiségi kultúrát. A nemzetiségi nyelvhasználat, a hagyományok ápolása országunkban alkotmány adta jog. Igény és képesség dolga, hogy ki miként él1 e lehetőségekkel. Ezek a fiatal értelmiségiek egyszerre akarnak új igényeket ébreszteni és jobb feltételeket teremteni népünk ■ szellemi kincsének gyarapításához. Dr. Barics Ernő, a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem szerb-horvát tanszékének vezetője, dr. Milósevits Péter, az ELTE szlávfiiodógia-tanára és a többiek előadásaiból kitetszett, hogy különböző kultúrákat fűzött föl e térségben a Dráva. A népek között mindig élt az együttműködés igénye, a szolidaritás és egymás tisztelete. Nem egyszer például a török elleni harcokban vagy a Dráva múlt század végi Emlékoszlop Szilonicsban Tsz-alapítók találkoztak — Hát a Rózsi hol van? — Sajnos, beteg; nem tudott eljönni. — Mazaga Jenő a felesége helyett az unokájával érkezett. — Haj, de sajnálom! Szerettem volna találkozni vele! A vasárnap délutáni csendességben sorra érkeztek a barcsi Varos Csillag Termelőszövetkezet központjába Berkics Mihály, Dergecz Mihály, Ligeti Vince — a feleségeikkel, meg Viroviecz Pálné, Mazaga Jenő, Málte- sics Vincéné, Sántics János- né, Losonczi Mihály és Lo- sonczi Pál a feleségével. Ök az alapítók, a szövetkezeti mozgalom magvetői. Egy csapásra életre kelta régmúlt, mindenkiben valami más villant fel, más mondanivalója volt az utódoknak, Böhm József elnöknek és Lendvai Gézának, a pártbizottság titkárának, aki hatalmas virágcsokorral fogadta a nagyhírű, nyoflic község lakosságát összefogó szövetkezet alapjait megteremtőket. Az asztalán ropogósra sülit kenyér jelkép; jelképezi azt is, hogy a kezdők teremtette javakkal jól sáfárkodtak a továbbhaladók. — Amit akkor vállaltak — mondta Böhm József köszöntőiéiben —, arra ma is .nagy tisztelettel, megbecsüléssel emlékezünk. Ez a kenyér emlékeztessen mind- annyiunkat 1948. augusztus 20-ára, a nagyszerű mező- gazdasághoz vezető út elejére. Szegjük meg, fogyasz- szuk el közösen! Az alapítók hallgatták a mai elnök szavait, és újraélték a csaknem négy évtizeddel korábbi napokat, amikor Szilonicsban — Losonczi Pál vezetésével — új életet kezdtek tanulni, ösz- szevetették a kezdet napjait a mai mindennapokkal, ösz- szehasoállították, mivé fejlődött a mag, amelyet az a maroknyi lelkes, jövőben bízó kis csapat elvetett. Erről tájékoztatta az alapítókat Böhm József, mintegy számadást készítve a korszerű nagyüzem jelenéről. — Szeretném megköszönni a figyelmességet — mondta Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, a Vörös Csillag első vezetője —, hogy az utódok a mai ünnepet felhasználva összehívták az alapítókat. Tény és való, hogy féltve és vigyázva figyeljük a szövetkezet fejlődését éppúgy, ahogy féltve kíséri figyelemmel a szülő gyereke sorsónák alakulását. Mert minden szülő legfőbb vágyai hogy gyermeke többre vigye. Most, hogy csaknem négy évtized távlatában — igaz, egyre kevesebben — együtt vagyunk, valljuk be, hogy amikor nem volt gép, nem volt állami támogatás, csak a hit, a jövőbe vetett bizalom tartott össze bennünket. — Nem kamatra adtuk össze akkor saját kis megtakarított pénzünket, hogy vehessünk jószágdkait — súgta közbe Berkicsnié, és bólogatva hallgatta az egykori elnök szavait, aki arra utalt, hogy minderről ma már könnyebb beszélni. Ma, amikor négy évtized alatt a magyar mezőgazdaság több száz éves elmaradottságot számolt fel és olyan eredményeiket produkál, amelyekről tisztelettel beszélnek a világ minden táján. — Dolgozni kell — mondta Losonczi Pál. — Tavaly egy táviratban írtam, ha a tagság és a vezetők összefognak, képesek lesznek nagyobb eredmonyek elérésére is. Erre emlékeztetek most, és arra a meggyőződésemre, hogy csak tulajdonosi érzésből gyarapodhat egy szövetkezet. Sohase feledkezzenek meg arról, hogy tartós eredményt csak úgy lehet ölérni, ha mindenki a gazda jogával és szándékával munkálkodik a célok eléréséért! Az első út a múzeumba vezetett. — Nézd, ez itt a Magdi! Itt meg a Pali! — Ebben a magtárban töltöttem a gyest. Megszoptattam a fiamat, aztán folytattam a munkát. A téesz történetének állandó kiállítását nézve megelevenedett a múlt. Aztán az út Szilomicsba vezetett. Ki a gémieskutat kereste, ki a szilfát, ki pedig a kiserdőt. Szépen megmunkált, szóját termő táblák terülnék el a Dráva partján. És a táblák határán, a zöldellő rozsvetésből barna tölgyfa emlékoszlop emelkedett. — Az alapítók tiszteletére és emlékére helyeztük el ezt az emlékoszlopát — mondta a Vörös Csillag fiataljai nevében dr. Lipódi Katalin. Nehéz volit autóbuszba ülni. Körbejárták a helyet, és minden mondat úgy kezdődött: „Emlékszel?” E vasárnap délutánon találkozott a régmúlt napjaitokkal ... Vörös Márta Idegenforgalmunk az első félévben Az Országos Idegenforgalmi Hivatal most közzétett tájékoztatása szerint az első félévben csaknem 4,2 millió külföldi látogatott Magyarországra, azaz tíz százalékkal több, mint az előző év hasonló időszakában. Kétharmaduk turistaként kereste föl hazáinkat. A turisták valamivel hoszabb ideig tartózkodtak itit, mint a múlt éviben, ennek ellenére a kereskedelmi szálláshelyek külföldi vendégforgalma nem éri el a tavalyit. Lemaradás elsősorban a szocialista országokból érkezett vendégkörnél tapasztalható, bár az utóbbi hónapokban fokozatosain javult a helyzet. Némileg nőtték a bevételek, ám a növekedés üteme elmarad a forgalomtól. A rubelelszámolású országokból 2,3 millióan érkeztek; 267 ezerrel többen mint tavaly ilyenkor. Legnagyobb ütemben a kirándulók és a turisták száma növekedett. Legdinamikusabban — 39 százalékkal — a csehszlovák forgalom emelkedett, részaránya elérte az 50 százalékot. Kedvezőtlenek azonban a csehszlovák idegenforgalom minőségi mutatói: mindössze 7 százalékos a száiiláls- igényibevételi arány, s alacsony az egy utazóra jutó bevételi is. A Lengyel országból érkezőknek a száma egyötödéivel csökkent, a Szovjetunióból és az NDK-ból azonban megélénkült az érdeklődés, júniusban például csaknem egyharmadával többen érkeztek ezekből az országokból, rnánt tavaly ilyenkor. Az első félév során 4? millió transzferábilis rubel aktívum keletkezett, ez II millióval kevesebb az előző éviinél, elsősorban a bevételek mérséklődése miatt. A tőkésoirszágokból 1,4 millióan keresték föl hazánkat, ez négy százalékkal haladja mag a múlt év hasonló időszakának az adatát. Figyelemre méltó, hogy júniusban a két legjelentősebb partnerországból (Ausztriából és az NSZK-ból) nem nőtt a beutazók száma;, ám néhány más országból, így Angliáiból az Egyesült Államokból, Olaszországból és Franciaországból igen (10 százalékkal). Ettől valamelyest elmaradt — 9 százalékkal növékedett — a kereskedelmi szálláshelyek külföldi v endégforgalma.
