Somogyi Néplap, 1985. augusztus (41. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-18 / 194. szám
1985. augusztus 18., vasárnap Somogyi Néplap 7 Buzsáki István faragott faliképé Példák, tanulságok a Beszédes múzeumban A háttér: a Sió-part szo- morúfűzekkel. Körülötte kó- kadozó virágok, s három középkorú hölgy. Nézik a szobrokat, a markáns, bajuszos magyar arcot, német félsza- vakat hallatnak; közben tétova pillantásokat vetnek a múzeum falára erősített márvány táblákra. (Széchenyi, Beszédes és dr. Lukács Kiár-' roly emlékét idézik.) — Imre Kálmán? — ő is itt van — mondom —, mire a hölgyek bemennek a múzeumiba. Megváltják a belépőt, vásárolnak egy német nyelvű tájékoztatót, majd elindulnak a múlt héten megnyitott Kálmán-kiállítás felé. A Siófokon született világhírű komponista (akinek remélhetőleg a jövőben „főibérleti helye” is lesz szülővárosában, mégpedig a szülőházában) életútját, tüneményes karrierjét idéző bemutató után a Balatonnal, a múzeum névadójával s tavbsz óta „Magyarország díszével”. Bél Mátyással is közelebbi ismeretséget köthet itt a vendég. A hölgyek mindenek előtt a népművészeti, néprajzi kiállítás előtt álltnak meg; megrendültén nézik Csókoly fehér gyászá(t, Z&ellie rusztikus tejfelt s tágra nyílt szemmel a somogyi pásztorok faragásait. Ezután iámét találkoznak a kemény kötésű magyarral, Beszédessel, s a „magyar kinccsel'’: Közép-Európa legfiatalabb, ám legnagyobb sekély vizű tavával. „Még nem volt magyar, és e víz már itt'' vala” — írja Baró(ti Szabó Dávid, s méltán, bálr ha magyar nem is, de az őskori „ságyáiri” leletek bizonyítják, hogy partjain 17—18 évezreddel ezelőtt már éltek emberek. Az ókorban Róma kifinomult ízlésű urai vették észre a tónak (Laous Pelso) és tájénak esztétikumált, ők építették az első nyaralókait, s rabszolgáik a hegyek lankáira szőlőt telepítettek. A vízjáráé szeszélyeit zsilippel szabályozták- 292-ből maradt ránk az a régészeti lelet, amely minden bizonnyal a GáJerdus csálszár építtette első balatoni ztsiilip töredéke. A Sió- csatonna őse volilt a kivezető kapu, nem egészen ott, ahol van,, hanem valamivel távolabb, Balatonszatoadi félé. Majd a népvándorlás özöne eürooSta Pannónia provin- ciáiít, germánok, gótok, hunok, avarok érkeztek, hogy egy idő után ők is szétszóródjanak. A honfoglaló magyarság a 9. század végén vette birtokába végLegesen e földet. Somogy és Veszprém megye fejedelmi törzsek szálláshelye volilt. Az első magyar nyelvemlléktöredékről híres Tihanyi Alapítólevélben szerepéit először a tó mai neve: Balaton, és Fok néven Siótok is. A török hódoltság idején valósággal megállt itt az élet. A megpróbáló századok után egy lelkes tudós magyar, Bél Mátyás 1731 telén Bailaitonkereszltúron könyvet írt a vidékről. Siófokról például a következőkéit jegyezte föl: „a török kivanu- lásávBll újra számosán seregeitek ide magyarok... bizony, efllég nyomorúságos és szorto|n|gaitdtt sorsuk volt.” Rendkívül gazdag — a nagy tudós emlékéhez méltó szín- volnailú — kiállítást építettek fel a múzeumban. A kor hangulatát idéző tárgyak, a heroikus tudományos vállalkozásban egyedülálló lángész életművét dofcumienitáílió könyvek, metszetek, Bél legfontosabb gondolatait hangsúlyozó idézetek, emlékezetes szellemi élményben részesítik a látogatót. „Midőn 1731 februárjában Fesitetich Kristófnál időztünk, magunk is végignéztük, hogy vendéglátóm legjobb halászai úgy halásztak a puszta jégen, mint akik matematikát tanultak” — írja a népből jött tudós. „Részben a halászat gyönyörűsége, részben pedig annak haszna teszik a Balaton környékének életét, oly kellemessé.” A XIX, század elvadult ál- dapötban találta a Balatonit. Csökkenőben a vízfelület, mocsarai-üápjai egyre szélesebbek, olyan rohamosan szaporodik a vízinövényzet, hogy a tavat az elsekélyese- dés, a polsványosodás veszélyezteti- De a reformkor hajnalán jön egy jöbbágyszár- mazáisú férfi, Beszédes József, s elkészíti a Balaton szabályozás első tervét. Az ő tevékenységének köszönhető a többi között, hogy a somogyi partokon 60 000 hektárnyi váz járta terület termőfölddé változott. „Minden muinkámban szemem előtt szolkitám tartani Cicerónak ezen mondását. Terveimet az idő múltával igazolják a természet törvényei” — olvashatjuk a nagy műveltségű mérnök sorait. Korunkban újra veszélyben a Balaton, a víz, a környezet. Ma is szükség van Bél Mátyásokra, Beszédes Józsefekre, olyan nagy tudású és fatelős szakemberekre, a|klk most már a fejlett technika eszközeivel képesek 'orvosalmi a civilizáció okozta bajokat. A Balaton védelmére egyébként már Széchenyi Isltván is figyelmeztetett: „Célszerű módosítás által a Balaton nemcsak megtartaná a természettől ajáh- dékba nyert minden előnyeit, jó halait sem véve ki; de még ezekét és azokat mód nélkül nevelné, egy egészein új tényezőül szolgálna nemzéti fejlődésünk sorában”. — Az utóbbi időben (különösen a múlt hét esős napjaiban) örvendetesen nőtt a múzeum látogatottsága — maradija Keraedy Ferenc múaeumveaeltő. — Naponta 3—400 ember (tegnap 500!) kíváncsi a kiállításainkra. A különböző helyitöntiéneftd kiadványok, prospektusok is szépen fogynak. Eddig 4000 forint értékben adtunk el e füzeitekből. Ez az összeg az eddigi nem éppen lelkesítő tapasztalatok után jelentős eredménynek számít. A múzeum követendő példákkal, tanulságokkal szolgál. Mindenek előtt azzal;, hogy csakis rajtáink áll; a Balaton megtartja a ^természettől ajándékba nyert minden előnyeit”. Sz. A. Közé lett élet A legtöbbször nehéz tetten érni adókat a hatásokat és élményekét, amelyek valakit közösségi emberré formálnak. Tölgyesi Zoltáv életútját megismerve úgy látszik, mintha mindig is sajátja lett volna ez az értékes emberi vonás. Tölgyesi Zoltán — még a harmincas években — szabadkai gimnaizisitaként tanult meg bőgőzni. Nem mintha különösebben vonzotta volna a zene. Az alakulóban lévő diákzenekarból azonban éppen egy bőgős hiányzott. És együttesben lenini jó: ez az apró epizód jellemzi egész pályáéit. A felszabadulás után — fiatal tanítóként — Somogy- váran vezette az ifjúsági szervezetet. Dolgozott szak- szervezeti ajktáviSrtakJént, maijd Kaposváron a pedagó- gusszafcszenvezdt megyei bizottságának a titkára lett. Tanári diplomáit szerzett, és kőiben, ahogy mondta: önkipróbálási lehetőséget adó társadalmi tisztségeket vállalt. Tizenhét évig tanított a kaposvári Petőfi általános iskolában, és bekapcsolódott a népfrontmoizgalóimba. 1969 óta körzeti népfrontelnökként dolgozik. — A hatvanas években kezdett formálódni Kaposvár északnyugati városrésze, volt közös erőfeszítést kívánó tennivaló. A szülőd munkaközösséggel a társadallmi munkák és más megmozdulások szervezése is könnyű vollt. Később a pályaiválaiszA bugyellárí — Egéjszen biztos, hogy ide tettem, egészen biztos — motyog az öregasszony, s ideges ujjakkal rálmollja az ovális ebédlőasztalon halmozódó tárgyakat —; tegnap, amikor a postás jött a nyugdíjjal... Remegő kezéből kiesik az égkék virágokkal díszített váza. Valamikor régen, még lánykorában kapta, az akkor még csak udvarolgató fiatalember tői, aki mára megvénült. A kopott fotelben üldögélve szó nélkül hagyja a rombolást. Csak egy hosszút szív a pipájából, s arra gondol: ötven éve áll már az a váza az asztalion, s állít is volna még jó darabig, ha a feleségének megint nem az unoka járna az eszében. Az unoka meg a lány, akinek már igazán benőhetett volna a fejelágya. Tudja az öregember, mit keres élete párja, tudja hát, hiszen ő maga tette él a bugyellárist, még tegnap, mihelyt az asszony beleszámolta a nyugdíjat. Nem is adja élő, majd csak ha elmegy az unoka. Az öreg konok eltökéltséggel szívja to’- vább a pipát, szíve körül a kényszerű hallgatás fájdalma. A szemét is lehunyja, mert kínozza az apró termetű asszony remegő türelmetlensége, ahogy keresi, keresi az avitt bugyellárist. — Nemsokára jön ez a gyerek, írta a képeslapon. Ugyan már, nem láttad az erszényemet? — fordul végre az urához az asszony. A váza cserepei halkan roppannak lába alatt, de nem ér rá ezzél törődni.-— Nem én — feliéi végre az öregember. — Hagyd már abba a kutakodást! Ha nem keresed, majd meglesz. Van a háznál minden: kenyér, tejt az állatok is rendiben vannajc, nem kell most pénz semmire. — De hát a Jancsi... — próbálkozik hatványán, az asszony, és a szemébe köny- nyék gyűlnek. Tudja ő jól, a húszéves Jancsi látogatása nem nekik szól. Évek óta csak aikkor toppan be hozzájuk, amikor tudja: pénzt hoz a postás. Nem beszélnék erről az urával, az öregemberben megkérgesedet* már a szereltét. Az asszony még a múlt hónapban adta oda Jancsinak az utolsó papírpénzt a régi szekrényben illlatoskódó lepedők alól, s Baloghné, aki mindent tud a fáidban, éimomdta: az ura nemrég a pappal beszélt. Hangos volt-e a szó vagy más oka volt, de Balogné azt is tudta, miről. — A temetés költségeit kérdette az urad, hogy melyik az olcsóbb: a hamvasz- tás vagy az elhantollás. Csak nem beteg váLamelyikőtök, Mariska? Hát éppen nem betegek, de nem is egészségesek — gondolta az öregasszony. Lejár az idő lassan, igaza van az urának, ha az elmúlásra gondol. Megrokkant már a test és a lélek, nyolcvan év alatt élpergett az erő. Hajnalomként nyitott szemmel, mozdulatlanul fekszenek egymás méltóit az ágyban, várhalt a jószág még, más fontos dolog meg nincs. Hosszú ideje mór, hogy egy húsvéti látogatás után megkapták a levele:. Kosárban vitték akkor a városba a két hízott kacsát, az ura valahol még egy süldő nyulat is szerzett. A barhettruhát, a pöttyöset vette fel, kötényt ás 'kűtöltt. Alig találták a sók egyforma ház között a lányuk lakását, a csengetésre ajtót nem nyitott senki. Estig üldögéltek a lépcsőn, mert kire is hagyták volna a kacsát, a kosarait? A zitán, mikor végre hazaérkezett; a család, milyen mérges vöLt mindegyik! Még az ajándékot sem vették át, a szomszédok is kinéztek a kiabálásra. „Megmondtam, ide ne jöjjenek, ne szégye- níitseniek az emberek előtt! Inkább ími-oilvasni tanultak vol|na meg, nem csak a földet túrni! A tevéiét is Balogné ól- ta fél. Rövid volt, könnyen betűzte: ne jöjjenek többet. Nem kaptunk mi semmit maguktól^ csak a nyomort, a nehéz életet — írta a lányuk. — Jancsika jön — próbálkozóit még egyszer az öregasszony, halkan és kérlelőn —, nem szánhatunk sóikat, de hát hiába ne jöjjön... Koppanlt a pipa, ahogy az öregember az asztal szélire tette. Nehézkesein állt fel a fötefliból. Két térdére keltett ereszkednie, hogy összeszedhesse a kékvirágos váza cserepeit. Ott térdelt akkor is, amikor dühödten, végérvényesen becsapódott a kertai- tó Jancsi után. Klie Ágnes tási tanácsadóhoz kerültem; akkor döbbentem rá', hogy hiányoznak azok a módszerek, amelyekkel a népfront élő kap csőlátót teremthetne a lakótelepi embereikkel. Az új városrészekben kisebb az egymásrautaltság; nem alakulhatott ki az egészséges lokálpatriotizmus, amelyre építhetne a népfront. Az foglalkoztatott: hogyan tehetne újfajta kohéziót teremteni a „panölvánosrészek” sokféle érdekű, érdeklődésű és korú lakója között. Körzetünkben szerveztük meg az első lakó bizottság okát. Számba vettünk minden olyan embert, akire számíthatunk. Kapcsolatot keresltünk más társadalmi és tömegszer vezetékkel. Nem volt látványos munka, kudarcokkal is járt. — Vdlit olyan Hakábizottsá- gi elnök, aki nem hitt abban, hogy bármit is elérhet. Mondták, hogy a lakóteltepá embernek sem ideje, sem igénye raihtas a közösségi éltetne. Sohasem hittem ebben. Sok embert próbáltam meggyőzni arról’, hogy újfajta közösségteremtő lehetőségek és célok kellenek. Személyes ktaipcsoOiatra van szükség, amelyet, emetetről emeletre, lakásról lakásra járva tehet megteremteni. Eljutottunk oda, hogy már spontán tenniaikarásrá is van példa. Az egyik Arany János utcai ház alagsorában például a fiatalok kondicionálótermet szeretnének kialakítani. Vállaltiak, hogy még a sportszereket is maguk készítik el. Ők keresitek meg bennünket segítségért. Az sem igaz, hogy a lakótelepi emberek közömbasebbefc, hogy kevésbé fogékonyak a közélet iránt. Az dlimúlt évitizedekben számos fórumon részt vettem, s ezek egyre pezsgőbbek, szókimondóbbak. A legutóbbi tanácstagi jelölőgyűléseken már nemcsak parázs vita, hanem számos kitűnő javaslat is elhangzott. Egyre több olyan ember mond véleményt, aki nem számlát nyújt be, hanem tenni aikar. Amikor az egyik lakossági fórum felszólalóját lehurrogták, Tölgyesi Zoltán védelmébe vette a panaszko- dójt: „Igenis hallgassuk végig. Meglehet, hogy rajta kívül másoknak is ugyanaz okoz gondot. Sok egyéni panaszról kiderült már, hogy közügy. „Jellemző ez a szemléletmód a „Petőfi népfrontkörzet” etnökéne. Számára a kis ügyek sohasem voltak rangon aluliak. A közösségért végzett munkára fordított időt nem stopperral méri. Ez a fárad hatatlan se- gíteniakarás szerzett számára közmegbecsülést, ez ad súlyt a szavának. Augusztus 20-a alkalmából a Hazafias Népfront Országos Tanácsa Tölgyesi Zoltánnak a Népfrontmunkáért kitüntető jelvényt adományozta. Bíró Ferenc Fül a Kozmoszra Újra várják a kozmoszban keringő, Vega űrszondák fedélzetén lévő, magyar találmányi! műszerek jelzéseit a Központi Fizikai Kutató Intézet részecske, és magfizika kutatói.
