Somogyi Néplap, 1985. augusztus (41. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-16 / 192. szám

4 Somogyi Néplap 1985. augusztus 16., péntek Barcsi táncosokkal az Inn partján Emlékezetes pillanatok A magyar táncosok szá^- mára a hasznos tapasztalat­szerzés volt a nyuglait-né- metonszági utazás. Vala­mennyien elmélyülhettünk a bajor folklór tanulmányo­zásában, aiz esténkénti, úgy­nevezett .grillfesteken meg­ismerhettük a helybeliek ze­néjét és táncait. A program szervezői gondoskodtak jó néhány kirándulásról is. Majdnem mindennap meg­látogattuk a környék vala­melyik idegenforgalmi ne­vezetességét. Egy napot. töltöttünk a bajor fővárosban, Mün­chenben. Ez körülbelül any- nyit ért, mintha valaki el­olvasna egy oldalt a Hábo­rú és békéből. Volt, aiki az olimpiai falut csodálta meg, jómagam a Régi Képtár olasz reneszánsz festmé­nyei között töltöttem el né­hány órát. Ama azonban elég volt ez a röpke idő, hogy beleszippantsunk a vá­ros levegőjébe. A bevásárló­központban nyüzsögnek a turisták, közöttük szép számmal hazánkfiai is. Az egyik kirakat előtt hot-do- gót majszolva volt szeren­csém kihallgatni egy ma­gyar család veszekedését. Az asszonyok a férfiakat várták, akik alighanem va­lamelyik népszerű sörcsar­nokban táboroztak le ... Az utca kövén itt is, ott is zenészek, táncosok, ama­tőr színjátszók szórakoztat­ták a járókelőket, hegedű­tökbe, kalapba gyűjtve a honoráriumot. A legnagyobb csoportosu­lás ia Riathaus előtti hatal­mas téren, a Marienpílatzon fogadott. Ott adtunk egy­másnak találkát a szabad program végeztével, de egy­mást megtalálni nehéz fel­adat vélt. A környező ká­véházak teraszáról, az asz­faltról, az ablakokból min­denki egy nagy emelvény felé figyelt, ahol valaki szó­nokolt Rengeteg rendőr, és ami meglepő volt, sok rokkant állat, kutya1, macs­ka. Emberék jártak-keltek nyakukba akasztott plaká­tokkal, jelvényeket, röplá- pokiat osztogattak. Gyanítot­tam, hogy mibe keveredhet­tem. .. Azok tartottak nagy­gyűlést, akik az állatokkal folytatott kísérletek ellen tiltakoznak. Hans elmondta, hogy a Marién pia tzon szin­te minden héten tüntetnek valami ellen vagy valami mellett. A nagyváros mellett több kisebb műemlék települést is felkerestünHt. A bajorok nagy gondot fordítanak1 a műemlékvédelemre, szíve­sen eladják magántulajdo­nosoknak a leromlott álla­gú épületeket, s aa. állám anyagi segítséget nyújt a rendbetételhez. Furcsa lát­vány volt, hogy a több év­százados házak előtt, a kes­keny utcákban hatalmas, modem autók parkolnak. Így van ez a burghauseni várban is. A hat udvarú, sok épületből álló erődít­ménynek csúfján az egyik szárnyában rendeztek be múzeumot, a többiben lak­nak. A tulajdonos az állam. Vannak szerényebb lakré­szek is, de a minden ké­nyelemmel félszerélt vária- kások havi bére nyolcszáz márka körül mozog. Ügy látszik, sokan szívesen meg­fizetik ezt a romantikius környezet kedvéért, mert az egykori vadállatos verem fölött, az ódon tahidon is állandóan autók kerülget­ték a nézelődő turistákat. Izgalommal vártuk a berebtesigadeni hitleri sas­fészek megtekintését, ven­déglátóink azonban az utol­só pillanatban lemondták ezt a programot. Ma sem értem pontosan, miért... Helyette egy régi sóbányá­ba vittek bennünket, ahol a hagyománynak megfele­lően egyenruhába: bő fe­hér nadrágba, fekete, bőr- öves zubbonyba és kis vá- szonsüvegbe kellett beöltöz­nünk. Azt hiszem, az egy­máson való kiacarászás, a föld alatti gyorsvasát és a hosszú meredek csúszdák legtöbbünk számára érde­kesebbek voltak, minit ma­ga a bánya, A kirándulás mégis emlékezetes marad. A meredek sziklák közé zárt K0nigss.ee tavon tett hajókirándulás az egyik leg­szebb élményünk volt. Lent a negyvenfokon hőségben a tó hűs vízében enyhítettük magunkat, a környező hegy­csúcsokat viszont hó borí­totta. Amikor egyik vezetőnktől megkérdeztem, hóivá építik a hétvégi házaikat, eleinte nem is értette. Aztán elme­sélte, hogy ez élég ritka náluk, csak a leggazdagab­bak engedhetik meg magúk­nak azt a luxust, hogy nya­ralót tartsanak fenn. A környéket járva meg; is győződtünk erről. A bajor fennsíkon és a hegyek kö­zött sok mélyvízű tó van. A tiszta víztükröt meghagy­ják eredeti szépségében, a partot nem parcellázzák ki, csalt néhány közös épületet, büfét, zuhanyozót építenek. Aki enyhülésire vágyik, az kocsiba vagy motorkerék­párra ül, és felikeresi a leg­közelebbi tavat. Sokat strandoltunk, hi­szen e két hét alatt kániku­la volt. Mondták az ottani­ak, hogy ilyen hosszú ideig tartó meleg még italán soha nem volt, mi hoztuk a jó időt. A házigazdák és láto­gatók rengeteg tapasztal •* tót, élményt és ió barátot szereztek. Búcsúzóul a pol­gármester a népek közötti barátságról, a béke megőr­zéséről beszélt, s Vialameny- nyien éreztük, hogy ezek nem üres szavaik. Bizonyos, hogy az együtt töltött két hét után más érzésekkel gondolunk majd egymásra, mint eddig. Ellesett Hosszú sor kígyózott tü­relmesen a tikkasztó forró­ságban a bazáros bódék előtt. Harmincöt év körüli házas­pár ért az ablakhoz gyerme­kével, aki már korábban ki­választotta magának szíve vágyát. — Anyu, ezt a babát ve­gyük meg és azt a trikót — mondta a nyolc év körüli kislány anyjának, miközben rángatta a karját. — Évike — hajolt köze­lebb anyuka —, nem azért jöttünk a strandra, hogy ka- catokat vegyünk. Van elég játékod és ruhád! — De ilyen még nincs — nyafogott a kis ,szöszke, s rá­mutatott az idomtalan mű­anyag babára. — Te jó ég! Ennyibe ke­rül? — sóhajtott az anya, miközben megmutatta az árát türelmesen várakozó férjé­nek. — Szó sem lehet róla! — hangzott apuka szigorú vá­lasza — Mit képzelték, ta­lán nem ebédelünk, mert ócskaságokra költitek a pénzt!? Tersztyánszky Krisztina Alig telt el néhány másod­perc, a család elindult a bü­fé felé... * * * Színhely a siófoki strand. Az idő fél három. Ragyogó napsütésben a vízben lubic­koltunk, amikor feleségem azt tanácsolta: — Nézzük meg a strand újdonságát, a csúszdát! Elindultunk a partra, ahol már mintegy százan körbe­vették az Albatrosz vízi­csúszda medencéjét. Csak ne­hezen jutunk előbbre. Tizen­éves fiúk állnak mellettünk. Nagy a suttogás ... — öregem, láttad azokat a didiket? — kérdezi a pely- hedző állú fiú társától, aki­nek tátva maradt a szája a bikinifelső nélkül napozó és a csúszdát használó hölgyek láttán. — Ez ám az igazi! — told­ja meg a másik. — De, mi lenne ha az alsót sem hasz­nálnák — fordul a fekete ha­jú a szomszédjához. — Hááát? — Az lenne csak az igazi, — tűnődik el a ba­juszos. apróságok Munka vagy szerencse Fortuna bűvkörében Péntek van! — dörzsöli a kezét M., .majd bekapcsolja asztalán a dobókockának imitált rádiót. A lottószelvé­nyeket úgy teszi maga elé, mintha időzített bombákat hatástalanítana, óvatos lassú­sággal helyezi egymás mellé valamennyit, miközben csendre int. Ismerősömnek ragyogó két és fél szobás lakása, Lada 1200-asa és csinos felesége van, akivel tudtommal jól élnek. Vágyakozása a nyere­mény után valami földöntú­li hevület, hetenkénti ópi­um, kívül esik mindenen és mindenkin. M. nem pénz- éhes. Azt sem hiszem, hogy ha nyerne, rögvest hátat for­dítana a munkának, és vég­re hobbijának élve, kanári­kat festene a brazil őserdő­ben. M. szerencséjére vár ki­tartó konoksággal. Mindun­talan fölemlegeti barátját, akinek gépkocsinyeremény- betétkönyve már a második autót hozza a családba. Ne­ki élete legnagyobb ered­ménye háromszáz forint volt, hármas találattal. így mondja: eredmény. — Peches fickó vagyok — sóhajt. — Évek óta húsz szelvénnyel játszom, és semmi sem sike­rül ... 'Nincs kedvem vigasztalni. A szerencse és a szeren­csétlenség határai viszonyla­gosak, beállítottság kérdése, hogy ki melyik birodalomban érzi -magát. Nem bocsátkozom vele fi­lozófiai fejtegetésekbe, mert tudom: ő a számok embere. Ehelyett sorra veszem élete sorsfordulóit. — Mi lett vol­na akkor, ha az egyetemi felvételin rossz tételt húzol? — Ezt kipipálhatod, biztosra mentem, minden tételt tud­tam! — feleli határozottan. Irónia nincs a hangjában, ami jelzi, hogy nem vette észre az enyémben sem, az­az végig kell csinálnom ve­le ezt az együgyű játékot. Válaszol valamennyi kérdé­semre. Megfontoltan, gyak­ran időt kérve. Kifacsarom magáimból az utolsó adut: — Hányán buktak bele társas­házépítkezésbe, mert vagy a terv volt rossz, vagy a ki­vitelező csapta be őket? No?! Szégyellem, de a hangom már számonkérő. Pedig tu­dom, hogy mennyi küszkö­dés, lemondás, mennyi mun­ka az ára M. jólétének. De miért baj az, ha valaki sem­mit sem kap ingyen? Miért nem látja be M., hogy éle­tét átlagos — szükségszerű? — szerencse kíséri, hiszen mindenért, amiért ad, kap is?! Fortuna kegyére pá­lyázni nemcsak lottószelvé­nyekkel lehet. A szerencse fogalomköre tágab'b a telita­lálatoknál, az eredmény nem cserélendő össze a nyere­ménnyel. Ellenpéldát hozhatnék, amely, ugye, arról szólna, hogy akad ember, akinek se Mint minden nyáron, az idén is sok fiatal járja gya­logszerrel, illetve a szeren­cséjére hagyatkozva az or­szágot. Az üdülő- és fürdő­helyeken, a Balaton környé- kén"gyakran találkozni stop­posokkal. Kocsikaravánok húznak el az integetők mel­lett, akik elunva az álldogá- lást, időnként arrébb porosz- kálnak, hogy újult remények­kel ismét integetni kezdje­nek. Néhányon türelmüket vesztve „jókívánságokat” is küldenek a tovaszáguldó autók után. Kopott farmer, gyűrt ru­ha, kócos haj, ápolatlan kül­ső jellemez néhány stoppost, akik megunva a várakozást és a lengelést szótlanul ban­dukolnak, mígnem melléjük szegődik a szerencse. Az or­szágúton viselt „szerelés” miatt ki tudja, minek nem nézik őket. Ha az autótulaj­donosok meglátják a kopott nadrágot, a mosott trikót, legtöbbjük azt hiszi: ezek va­lamennyien munkakerülő, lé­zengő, csavargó fiatalok ... Pedig hát a ruha viselőjéről így nem derül ki: egyetemi hallgató-e, becsületes mun­kás, mérnök vagy tanuló? Krutek József rendes családja, se normá­lis lakása — mégis elége­dett, mert a fia ugyan nem jó tanuló, de nem is áll bu­kásra, és jól tudja, hogy akadnak elegen, akiknek az egyszöba-konyha elérhetet­lennek tetsző álom. Ö lenne hát az a szerencsés fikó, aki­nek esete meggyőzné az örülni nem tudókat, az örökké elégedetleneket? Ke­vés az esélye. Ez az ember ugyanis beletörődik abba, hogy a fia ketteseket hoz ha­za az iskolából, nem ösztön­zi, nem foglalkozik vele, és annak érdekében sem tesz semmit, hogy legalább össz­komforthoz jusson. Magya­rán : a szerény igények a lustaságát, a kényelemszere­tetét palástolják. Langyos jellem. Számára azok a dol­gok történnek meg, amelyek­be a véletlen sodorja, min­den eseménynek passzív szemlélője, érvei könyökvé­dősek, szemlélete színtelen — képtelen önálló tettekre. Becsülöm az elégedetlen embereket, akik csak pihen­ni állnak meg, de mindunta­lan új célokért, újult erővel indulnak harcba. A játék azonban — ha áldozatai van­nak is — játék, és a játék- szenvedély (a kártyánál ma­radva) más lapra tartozik. Ám aki az életben égből hulló szerencse után fut — az valóban örök vesztő. M. mindennapjaiból hiányzik a harmónia. Pedig For­tuna kegyeltje lehetnek. Ha szépen tudna élni azzal, amije van, ha szakmájában is keresne néha célokat. Tamás Ervin Jogi szakértőnk írja A haszonélvezeti jogról Kovácsék hosszú évekig jó házasságban éltek. A férfi­nak ugyan az előző házas­ságból volt két fia, de az asszony soha, egyetlen szó­val sem panaszkodhatott rá­juk. Rendes, melegszívű gye­rekek voltak. Amikor édesapjuk meg­halt, biztosították az özve­gyet, hogy nem fogják „ki­piszkálni” a családi házból. Tudják, hogy a fél ház tu­lajdonjoga a mostohaanyju­ké, ők meg nem szorulnak rá arra, hogy mindenáron hozzájussanak apai részük­höz. így Kovácsné megnyu­godhatott, hogy a fél ház ki­zárólag az övé, a másik ré­szen meg háborítatlanul gya­korolhatja haszonélvezeti jogát. Derült égből villámcsapás­ként érte a néhány nap múl­va előkerült végrendelet. Merthogy élete párja, bizony, készített ilyet az ő tudta nélkül, és egy ügyvédnél le­tétbe helyezte. Szóival a végrendeletben az állt, hogy a saját részé­nek 'haszonélvezeti jogát idős édesanyja számára biztosít­ja. Ilyet még nem (hallottak — bizonygatták Kovácsnénak a „jogban járatos” ismerő­sök. — Valami hiba csúszott a számításba — mondogat­ták. Nos, nézzük, mi itt a jo­gi helyzet! Az örökhagyó há­zastársa örökli minden va­gyonnak a haszonélvezetét, amelyet egyébként nem ő örököl. Ezt nevezzük más szóval özvegyi jognak. Ha­szonélvezeti jog a túlélő há­zastársat két esetben illeti meg. Az első: ha az örök­hagyónak leszármazói ma­radtak, akik a hagyaték ál­lagát öröklik, ilyenkor va­lamennyi hagyatéki vagyon haszonélvezete a házastársé. A másik eset: az örökhagyó úgynevezett ági vagyont hagy maga után, amelyet a felmenőitől (szülőktől, nagy­szülőktől, testvéreitől) ka­pott. Ezt elméletben vissza kellene adni nekik, de a túl­élő házastársnak a jogsza­bály élete végéig biztosítja a haszonélvezeti jogot. Az özvegyi jog törvényen alapuló jog. Ha az örökha­gyó végrendeletben úgy in­tézkedik, hogy ne a törvé­nyes öröklési rend érvénye­süljön, azt bizony, a haszon- élvezeti jog tekintetében ;is tiszteletben tartja a jogsza­bály. Ha tehát az örökha­gyó egész vagyonáról ren­delkezik, és azt szétosztotta a rokonai között, de a há­zastársáról semmiféle formá­ban nem emlékezett meg, a túlélő házastárs csak az özvegyi jog köteles részét kérheti. A köteles rész elég széles körben ismert fogalom. Annak a felét jelenti rneny- nyiségileg, amit az örökös akkor örököl, ha a törvényes öröklési rend érvényesül, mert nem maradt hátra vég­rendelet. Ezért nem érdemes Ko­vácsnénak sem szidnia a végrendeletet készítő és meg­őrző ügyvédet a jogiban va­ló járatlansága miatt. Bele kell törődnie, hogy a férje után maradt házrész ha- szonélevezeti jogán anyósá­val kell osztoznia. Dr. Kertész Éva NÖVÉNYVÉDELMI TÁJÉKOZTATÓ Kártevő a bagolylepke A lombszintan károsító bagolylepke fajok (káposz­ta-, saláta-, borsó- ési gam- ma-bagioilylepke). szokásos­nál nagyobb rajzását jelzik fénycsapdáink megyénk egész területén. A gyakran csapadékos, meleg, páiradús múlt heti idő kedvezett a lepkék élettevékenységé­nek, sl tojásrakásuk azóta is szokatlanul bőséges. Az első lárvák kedését cu­korrépa, napraforgó és káposztakultú rákban augusztus 9—11. között már megfigyeltük Kaposvár, Tab és Marcali körzetében. Ha az időjáráls a későbbiekben nem lesz szélsőségesen föl- melegedő (tartósain 30 Cel­sius fokot meghaladó), az elmúlt éveknél erősebb her­nyófertőzések és kártételek kialakulására kell számíta­ni. A kártevő hernyók házi- kertefclben elsősorban a zöldségféléket veszélyezte­tik, de a Balaton-part, Ka­posvár, Marcali körzetében nagy számban figyeltük meg tojásrakásukat szőlő­bogyóra, sízőlőlevélre, ese­tenként fiatal gyümölcsfák leveleire is. Csak a fiatal lárváikat lehat eredménye­sen pusztítani, ezért 'a ve­szélyeztetett kultúrákban a lárváik, illetve kártételük észlelése esetén haladékta­lanul kezdjük meg a vé­dekezést. A sűrű állományú szamóca, kálposzta, paprika, gyökérzöldségek sth. károso­dása, illetve a káposztafé­lék szennyeződésének meg­akadályozása véglett védeke­zésre javasoljuk az Unitnon 40 EC, vagy a Fiiból' E 0,3 százalékos Oldatát. A fiatal lárvák ellen eredményesen használható a viaszos levelű káposztafélék védelmére a Ditriton^ 5 porozó, száz négyzetméterre 20—25 dkg- os adagolásban. A hatásos védelem- érdekében a vé­dekezést 12-14 nap múlva ismételjük meg. A védekezésekre javasolt rovarölőszerek várakozása ideje 10 nap. A vetési (bagolylepke ta­lajban károsító lárvája elle­ni védekezésre a Diazinon 5 G. (Basudin 5 G)-e dolgoz­zuk be a talajba, folyómé­terenként 5 g-oit.

Next

/
Oldalképek
Tartalom