Somogyi Néplap, 1985. augusztus (41. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-13 / 189. szám

1985. augusztus 13., kedd Somogyi Néplap 5 | ________TV-NÉZŐ________ K ánkán az óhazáért r r SOMOGYI KÉPTÁR Művészek kapanyéllel, ekeszarvval Naiv festészet: „ Rendszeres művészeti oíkitaltáis- bon nem részesült festőknek a kor művészeti i rá - nyáritól független stílusa. A fogalom a XIX. százai végén 'került a művésizeittantélneitibe, bár ai naiiv fes­tészet egyidős a művészet létréjottévél1. Jellegében roíkoin a népművészettel. Képviselői minden nép között megtalálta altó'k.” (Művészeti kislexikon) A esordapásztorok, a falusi szegények átlépték a képtár küszöbét. Nem személyük­ben, hanem lelkűk üzeneté­vel: festményeikkel, rajzaik­kal, szobraikkal. Kecskemét­ről, a Magyar Naiv Művé­szek Múzeumából érkeztek Kaposvárra, csöndes hódí­tásra. Huszonöt egyszerű em­ber, kit nemigen doboltak világgá, s most is csak a művészet peremvidékéről kérnek bebocsátást. Ötven­egy képpel, tizenhárom fa­szoborral. Vannak köztük, akik már csak ezekben él­nek. Gyönyörűséges élet ez is. ha valaki olyat hagy ma­ga után, amiről megemlege- tik az unoka-, dédunoka­nemzedékek. Kivel kezdjük? Somogyi- ság-tüdatunk legkedve­sebbjével: ifjabb Kapói i szívközeli motívumokkal rajzolt lapjával. Mlkoris öreg szeme már nem szol­gálta jól s faragni képtelen volt, elővette a színes ceru­zát, hogy nem legyenek nap­jai Szép nélkül. S folytassuk is a leltárt véle egyenrangú- akkal, más vidékek keser- édes életű napszámosainak, szegényparasztjainak mun­káival! A kaposi képtár fa­lán örömmel fedeztük fél rég holt Süli András, egykori algyői zsellér gyönyörűség­ben fogant festményeit. Csak hat esztendőn át mártotta nedves festékbe ecsetét, de maradandót alkotott. Csónak a vízen című vászna jól szemlélteti látásmódjának lényegét: azt az aprólékossá­Gajdos János: Körmenet Süli András: Csónak a vizen got, ami megfigyelőképessé­gének páratlanságát bizo- nyítja, azt az arány- és lép­ték-egyediséget, amely kü­lönlegessé teszi műveit. „Ké­pet csinálni csak akkor le­het, ha belülről jön a gon­dolat” — vallotta. S kapos­vári anyaga bizonyság erre. A fiatalon elhunyt cipész­segéd, Gajdos János rokona az ábrázolt világban, de stílusában már alig. Arányt nem tévesztő falusi életké­pei hosszú percekig odahor­gonyozzák a szemlélődőt. A Hazatérő állatok című képen a gulya, a libafalka tér meg esteledvén, a falu is csende­sedni készül; a festmény kö­zéppontjában fellegvár­hatalmas templom nyugtala­nítja a szemet. Meg kelle­ne fejteni Gajdos titkát, mely okból festette ilyen monu­mentálisra. Vankóné Dudás Juli sem él már, hogy a je­les napok szokásait .gyakor­ló örökifjú legények és le­ányok orcáját pingálja. Lám, ez a Májusfa most már ne­ki emlék, az ő életének ér­telmét hirdeti. Nyüzsgő, szép világ ez: Kis Imre kocsiján tucatnyi fa, egy már áll is valamelyik szép lány udva­rában, zene szól — furulya cinegehangján —, hárman karikázót táncolnak, s vala­hogy szerelem árad az egész képből. Milyen kedvesen perspek­tivikusan özvegy Gubányi Imréné, Greksa Bözsike szí­nes képei! A Leányöltöztetés szobájának falai a távolban egészen összeszűkülnek. A lány, aki most lesz szép, sámlin ál, és már a sokadik szoknya is rajta van. Ha­talmas, palotabelső-szobák ezek a paraszti tisataszobák, a naiv művészasszony síkban :lát, falba látszaznak simul­ni a tárgyak, a tűzhely, min­den; az óegyiptomi ábrázo­lást juttatja a szemlélődő eszébe ez a látásmód. (Ré­tessütés). S felidézik benne a falusi férfi, nő munkáját. Lám, özvegy Bácskái And- rásné — akinek mintha csak barna és fekete vízfestéke volna — az istállói tevé­kenységet, a földmunkát vet­te ecsetjére! Ö írta: „Nem tudok úgy élni, hogy egy nap úgy menjen el, hogy valami nemes dolgot ne tegyek.” Orisekné Farsang Erzsébet jó 'tanítványa a régieknek; munkái külhonban is dicsér­ték szívét, kezét. Kápolnás- nyéki házából kerültek mú­zeumba téli pinceünnepet, éjiféli misére szállingózó em­bereket elénk állító vásznai. (Élő oldalhajtás ez azon a hatalmas ián, amely a mű­vészet. Bizonyítja előttünk az a néhány kép, amely té­máját napjaink világában lelte. Pozsgai Pálné, Enying szülötte ugyan elment már, de ránk hagyta Téeszközgyű- lés című képét is, amelyen a kultúrteremben legalább százan — ahány arc, annyi karakter! — ülnek, hallgat­ják a vezetőség beszámoló­ját. Stefanovics Elemér gép­kocsivezető életének egyik drámai mozzanatát vitte vá­szonra: amikor apját meg­lelte huszonnégy év után. Két férfi fog kezet az alacsony, fehérfhomlokú alföldi házak előtt. De a Trabantból nem szállnak ki a családtagok .. Hornyák Lajos minden mun­kájára odaírja: „naiv fes­tő”. Világa városi miliő: aszfalton is teremhet naiv szemléletű mű. Megfesti a korona visszaadásának cere­Magyar Lajos: Káin és utódai móniáját, de úgy, hogy a Parlament termének minden cirádája a helyén van, a ki­rályi rekvizitumok minden ékköve látszik, a tömegben a riporterek, tévések is ott dolgoznak stb. Ugyanakkor szinte színpadi jelenetet munkál ki Erzsébet király­né menetéből, a középkori ábrázolást idézve stílusával. IKülön öröm a robbanóan színes viiágú cigány festők munkáit itt látni! Balázs János bácsi mitológiai ször­nyeit, figuráit, amelyek meg­váltják a társművészetekhez fűződő bensőséges viszonyát is. Orsós Teréz zöldhajú ci- gányleányáit, rücskös fájó erőit, ünnepi disznótorát, azt a böllérkedő szőke férfit, akit sok feketehajú, égő sze­mű lány álmod magának. Oláh Jolán vörösbe lóbbanó rémületeit, amelyeket — mint Bánszky Pál a naiv művé­szet legjelesebb magyar tu­dora mondta a megnyitó­ban — pszichés sérülés, lel­ki rengés okoz. [Pogány bálványok szelí­dült változatai; faszobrok. Marosi Sándorné családi összekapaszkodást szinte kétségbeesetten ábrázoló, gyönyörű művei, Szőrös Jó­zsef kényszerű áhítattal tér­deplő parasztasszonya, Tőke Imre pádon plptykálkodó fe- hérnépei, Magyar Lajos kái- ni lelkű „történelmi” gyilko­sai, szelíd Menyhért királya mind-imind élmény. Várnak. Képtárba tévedők- re őhajtoznak. Leskó László Dehogy keresek a kánké- non csomót! Mindig vevő vagyok a Radványi—Kígyós névvel fémjelzett dokumen­tumfilmekre, amelyekben idegenbe szakadt 'hazánkfiai mutatnak nekünk őszinte arcot, néha meig fityiszt. A legutóbbi portrék közül fő­ként Michel Gyarmathy arc- éle maradt meg bennem. Dagadó kebellel szemléltem a kánkánra iskolázott, pór- duetestű lányokat, akik a híres párizsi mulatóban tschárdást roptak revűtán- cosi tűznélküliséggel, de Ba­lassagyarmat felirat alatt, műmagyar viseletben. Azt hiszem, soha az életben nem leszek a jó öreg m.ula- tátulajdonos párizsi vendé­ge — a szájhagyomány sze­rint sókan' utaznak1 erre, mármint, hogy ingyen be­jussanak oda —, mégis ol- lálát rebegtem, amikor a kamera otthon mutatta meg őt. S Mm, ő, aki odakint mélg azt nyilatkozta mikro­fonba, nem tudja, hogyan járulhatna hozzá a leendő Nemzeti Színház építéséhez, itthon rögtön megtalálta a módját. Amibőliis világos az egyszerű néző előtt, hogy mindenütt jó, de legjobb adni. A jáhírüinkre. Éppen e dókumentumfilm előtt vallott egy hazánkba szakadt hazánkfia, jeles művészünk ~ Benkő Gyula életről, 'mesterségről. Ez sem volt tanulságok nélküli műsor, s nemcsak azért, mert Rapcsányi László gyakoribb tévériporteri jelenléte iránt keltett bennünk igényt. Ha­nem mert a színész bölcsen, megértőén vallott a művé­szetről, és vidékéről. Szép metaforája a „kormányozha­tó ősz parázsról” — az izza­ni vágyó zsarátnokról —, azt hiszem, egész nemzedéke val­lomása: még szép feladato­kat kívánunk neki — nekik —, hogy játszi tüzűkben gyö­nyörködhessünk. Légió mindhalálig, akarom írni: Klapka-légió címmel láttunk moziban már lefutott tévéfilmet Hajduffy Miklós forgatókönyvéből, rendezé­sében és díszleteiben. Képer­nyőn a terjengősség sem olyan nyilvánvaló. Ám a tét­A középiskolások számí­tástechnika iránti érdeklő­désének felkeltésére, illetve a számítógépek kezelésének, használatának széles körű megismertetésére az idei tanévben ismét több hasz­nos. szórakoztató programot rendez a KISZ KB Közép­iskolai és Szakmunkástanu­ló Tanácsa. nélküliség — hiszen a néző előre tudja, hogy Klapka tá­bornok 1866-ban nem csinált forradalmat Magyarországon — tompítja érdeklődésünket. Pedig Hajduffy, aki a Ma­gyar Televízió legkiválóbb történelmi témájú filmjeit készítette, jól „ugrasztja ösz- sze” a legkülönfélébb indít­tatású figuráit. Valahogy úgy vagyok evvel a tévés művel, mint a király, akinek az a bizonyos okos leány hozott is ajándékot, meg nem is. A galamb — huss — elröpült. S nem maradt utána semmi. Agatha Christie Arcok a tükörben című agyszülemé­nye után viszont maradt bennem valami. Düh. Hogy így rászedjenek! Krimiki­rálynő giccse. Végig azt vár­tam, hogy megoldódjon, ho­gyan láthatott gyilkosságot a tükörben ez a Mathew ne­vű egyén, de hiába. Ellenben azt a „racionális” magyará­zatot tálalta fel a jó Agatha anyó, hogy hősünk előre lát­ta majdani önmagát gyilko­lászni ... Ámbár mi is előre láttuk Zeman őrnagy legutóbbi ese­tét, amelyben egy vasúti pénztárost meglopnak, lehe­tetlenné tesznek. Egy hét­tel korábban Karéi Capek Bűntett a postán című no­vellájának filmváltozatában egy postáskisasszonyt meg­loptak, lehetetlenné tettek. Houdek őrmester kinyomoz­ta. Zeman őrnagy kinyomoz­ta. A sztorit Capektől ellop­ta, lehetetlenné tette Franti- sek Dietrich és Jiri Sequens. Igaz, Vidor Hugót is meg­lopták. A Nyomorultak új változata több helyen is vál­toztatott a romantikus nagy regényen. Jean Gabin ro­bosztus Jean Valjeanja ele­venebb bennünk, semhogy az átlagtermetű átlagszínész, Richard Jordán játéka kitö­rölje belőlünk. Igazából nem is értem, hogyan áldozhatta erre az egyetlen ügyre egész életét Javert felügyelő. Egy esetért vette fel a fizetését hónapról hónapra, és még ő beszélt a tisztességről. . . An- thony Perkins, a színész vi­szont rászolgált a gázsira Ja- vert-ért! L. L. Októberben indul a kö­zépiskolások egyéni országos számítógépes játéka, amely­re szeptember 30-ig nevez­hetnek az iskolák. A részt vevő oktatási intézmények logikai feladatokat, valamint ügyességi és készségfejlesztő játékokat 'tartalmazó prog­ramkazettákat kapnak a Középiskolai és Szakmun­kástanuló Tanácstól. Történelmünk töredéke Segesden Ismét föld borítja majd? Számítástechnikai rendezvények Az öregúr azt mondja, nyugodtan átmehetünk az udvarán, de lelkére köti a tanácstitkárnak, hogy jövő­re aztán rend legyen a kert végében, temessék be azt a sóik gödröt, mert ő még ül­tetne ott ezt is, azt is.. öt éve kezdett itt ásni dr. Magyar Kálmán, a me­gyei múzeum régésze. Előbb a templom szomszédságában húztak kutatóárkokat. Okle­velek bizonyítják, hogy Se- gesd egykor királynéi bir­tok volt. „Segesden a her­cegi, királyi és királynéi udvarhely egykori meglétére a királyok, királynék és hercegek gyakori ott-tartóz- kodásából is következtethe­tünk” — írja dr. Magyar Kálmán most megjelent könyvében. Ez a kötet a le­véltári évkönyv különnyo­mataként a segesdiek segít­ségével készült el. A szerző, azt is bizonyítja, hogy a királynéi birtok létezéséről pusztán az okiratokból nem lehet eleget megtudni, te­hát szükség volt az öt évvel ezelőtt megkezdett ásatások­ra. — Öt év után mit tud felmutatni? — kérdezem a régészt. — Mint történész, régész elégedett vagyok. Bizonyíta­ni tudom, hogy valaha va­lóban itt állt a királynéi birtok központja. 1981-ben a víztorony szomszédságában megtaláltuk az Árpád-kori földvár maradványait, itt a szőlőskertekben pedig a középkori város hélyét. Négy év alatt kellett behatárol­nunk a helyet. Megtaláltuk a temetőt, mellette a temp­lom maradványait, s ebből már sejtettük, hogy tulaj­donképpen a városközpont fölött járunk. Mellette kel­lett lennie a piacnak és a módosabb gazdák házainak. Oklevelekből tudjuk, hogy itt állt az úgynevezett Zám- bó-ház, mellette a szűcsé. Kutatásaink is 'alátámaszt­ják ezt. Feltártuk egy góti­kus kúria alapjait, erre a kúriára régi iratok is hivat­koznak. — Tehát elégedett. Ez azt jelenti, hogy be is fejezi a munkát? — Nem tudom. Minél gyorsabban és egészben fel kellene tárnunk a területet, nagyon sok lelet van még a földben. Nem szabad meg­engedni, hogy úgy járjunk, mint a gótikus püspökfej esetében történt. Itt került elő Segesden, még a har­mincas években (vagy szo­bor, vagy épületdísz volt), és magángyűj'tő vásárolta meg, ma is a tulajdonában van. A gazdák érdeke is azt kívánja, hogy mielőbb tárjuk föl a területet. Bakonyi János vb-titkár: — Csak akkor lehet min­den feltételt biztosítani, ha rangjához méltóan kezelik ezt az ásatást. Egy olyan kis település, mint a miénk, nem tudja vállalni a terhe­iket. Amit lehetett, eddig megcsináltunk. Nagy Jenő

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom