Somogyi Néplap, 1985. július (41. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-08 / 158. szám
1985. július 8., hétfő Somogyi Néplap 5 A színi évad tanulságai Jó közepesnek értékelte az 1984/85-ös színi évadot a záróülésen a Csiiky Gergely Színiház igazgatója. Az önkritikus szemlélet az utóbbi években érzékelhetően felerősödött a társulat vezetésében ; az igényességre a színház rangja, a magyar színjátszásban elfoglalt helye, szerepe ebben is kötelez. Mintegy megerősítette az igazgatói ítéletet a szezon végi budapesti színházi találkozó mérlege, noha ezúttal a kaposvári társulatnak nem jutott díj. (Igaz, hogy a legjobb férfialakítás megosztott díjára Bezerédy Zoltán jeles Diadalszkija a Gőzfürdőben — ez volt a színház versenyműve — feltétlenül érdemes’ lett volna.) Az igazgatói minősítést erősíti meg több évadközi (kritikai, melyek közül egyet idézek hetilapból az úgynevezett kaposvári hullámról; „egyre inkább észrevehető csendesedésével kíváncsivá tette a zajon túl a közönséget ...” De más kritikában is olvashattuk a — jobb kifejezés nem lévén — polgáribb stílusú, mikrorealiz- musig pontos színjáték dicséretét. Azt hiszem, a színház vezetősége tisztában van azzal, hogy a dicséretek nem feltétlenül jelentenek örömünnepet, mert a még egységesen ép vakolat mögött hajszálrepedést sejtetnek. Ne így legyen! Egyébként a zaj vonzza az embert, mert ez az ember természete, a csorid álomba ringatja. Szó sincs tehát arról, hogy a színi évad gyenge lett volna. Ha azonban az évadot egészében tesszük mérlegre — és összegezésünknek ez a célja —, akkor azt kell megállapítanunk: az a csoda, melynek ámuló részesei lehettünk a korábbi évadokban, például a Marat halála vagy a későbbi A Mester és Margarita, illetve a gyermekszínházi Diótörő előadásain, a mostani évadban nem örvendeztetett meg bennünket. A színház teljesítményét természetesen önmagához, s nem más magyar társulatokéhoz mérem! A csoda elmaradásának több oka is van. Ascher Tamás betegsége már próbált produkciót szakított félbe; Ács János éppen csak hazatérve hosszú külföldi tanulmányút járói másfajta darabbal ugrott be a rendező helyébe, s a már bemutatott Csehov-darab, a Cseresznyéskert után egy cse- hovi fogantatásé drámai oeuvre egyik opuszát vitte színre, A vágy villamosát. A nagy megtiszteltetés — hogy színházunk Moszkvában három színpadi művel a magyar színjátszást képviselhette — olyan pótolhatatlan kiesést jelentett időben az új évadban, melyet végül is nem sikerült behozni. Emiatt fordulhatott elő, hogy a gyermekszínházi évad csonka lett. amire még nem volt példa. Ebben az évadban egyébként a másik gyermekszínházi bemutató sem hozott sikert a társulatnak, sőt ilyen fiaskót azt hiszem még nem is ért megi, mint a Bolondmalommal. Az időzavarba került színház így is erején felül teljesített a felnőtt bemutatókat illetően, gondoljunk csak a Gőzfürdő, A kétfejű fenevfad vagy a habkönnyűségében is emlékezetes színházi élményre, a Tom Jonesra. Ezekért minősíthette az igazgató „jó közepesnek” az évadot. .Folytassuk azonban az ok-okozati összefüggések kimutatását; Básti Juli távozása még mindig érzékenyen érinti az együttest, noha olyan művészeket üdvözölhettünk az új évadban, mint Igó Éva és Molnár Piroska, Helyey László. Beépülésük nem azonos mértékű, s ennék több c>ka lehet. Most azonban csak egyet említünk. Sokat voltak távol a társulattól a legmeghatározóbb egyéniségek, a rendezők. Babarczy László Tbilisziben. Szolnokon, Zalaegerszegen is dolgozott; Ács János Budapesten. Szolnokon rendezett, s bánatunkra ez utóbbi város színházának nyerte az idei színházi fesztiválon a fődíjat Örkény István Sötét galamb című drámájával. A következő évad színi tervei között ismét olvastam más színház igazgatójának nyilatkozatát; kaposvári rendezők újabb vendégrendezéseiről is szólt. Csakhogy ami szellemi többlet ott, az mínusz itt. (Mint az idei évad bizonyos mértékig bizonyította is ezt; egy kicsit gazdátlanabbnak éreztük a kaposvári színházat A művészeti tanács léte még nem biztosíték mindenre.) Igaz, az új évad előreláthatóan rövidebb lesz, hiszen — így tervezik — jövőre megkezdik az épület rekonstrukcióját. Ez azonban még inkább arra kell sarkallja a társulatot, hogy minden eddiginél nagyobb koncentrációval a jó közepesnél magasabb osztályzatú szezont produkáljon a csönd és a zaj híveinek egyaránt. Ehhez a már említett idei produkciók és a kiemelésre feltétlenül méltó stúdiódarabok — Bánk Bán, Bernarda Álba háza — adhatnak biztosítékot a társulatnak és a közönségnek. Leskó László VENDÉGVÁRÁS SZEGEDEN Szegeden az ünnepi hetekre, elsősorban a mintegy három hét múlva kezdődő szabadtéri játékokra az elmúlt éveikhez hasonlóan több százezer vendéget várnak. Ez gyakorlatilag annyit jelent, hogy időnként másfélszeresére növekszik a város lakóinak száma. Ellátásukra felkészülitek a belkereskedelmi, vendéglátóipari vállalatok. Naponta több mint 5000 vendég elszállásolásáról és 35 000 reggeli, ebéd, vacsora étlap szerint felszolgálásáról gondoskodnak. A vendéglátói személyzetet idegen nyelveket beszélő diákok fölvételével bővítették. Egyes zsúfolt napokon főleg az autós vendégeiket a megye másik négy városának szállodáiba, vendéglátóhelyeire tanácsolja a diszpécserszolgálat. Az éttermek, cukrászdák pálmákkal övezett, színes sátras, gombaernyős teraszokkal bővítették a területüket. A Szeged étterem az új szegedi szövőgyárnál készíttetett óriási napellemző sátrat 300 négyzetméteres teraszának befedésére. A város kedvelt találkozóhelyének, a Virág cukrászdának a terasza csaknem a fél Klauzál teret elfoglalja. Közelében, a tér másik oldalán, hamarosan megnyílik a Kis Virág cukrászda és fagylal- tozó. A kereskedelmi vállalatok is feltöltötték raktáraikat élelmiszerekkel, szegedi specialitásokkal a paprikafel- dotlgozó a tavalyi szűkös termés ellenére elegendő, ajándékozásra is alkalmas csomagolású piros paprikával látja el a boltokat, szalámiból, illetve hasonló jellegű áruból több mint 90 tonnát tartalékoltak. A város 23 forgalmas helyén engedélyezték a > k iskenttu laj dono - soknak, hogy árusíthassák zöldség- és gyümölcsfeleslegeiket. 34. Alán Hogart. a szőke herceg állt az ajtóban, kezében ugyanolyan táskát szorongatván, mint tegnap. Mögötte nem kis meglepetésemre, Mr. Lewis, az igazgató nyújtogatta a nyakát. Amikor pillantásunk összeért, arca céklavörössé változott, de azért magára erőltetett egy mosolyt. — Csak ennyien? — kérdeztem, és stukkeremmel a szoba közepe felé intettem. — Még így is sokan vagyunk — közölte Alán Ho- gart, és beléptek a szobába. Az ajtót azonnal kulcsra zártam. Végigzongoráztam őket, de csak Mr. Lewisnél találtam fegyvert; behajítottam a fürdőszobába, és1 megkérdeztem: — Elhozták a port? Lewis a táska felé bökött. — És a dohány? — kérdezte. — Két perc múlva itt lesz — válaszoltam. Ameny- nyiben meggyőződtem róla, hogy nem porcukorral akarják nyélbeütni az üzletet. Alán Hogart fagyosan elmosolyodott, és kinyitotta a táskát. A műanyag tasákok- ban levő fehér por katonás rendben sorakozott benne. Kivettem egy csomaggal, be- lemártottam. az ujjamat, s a port a . nyelvemhez érintettem. Első osztályú heroin volt. — Nos, rendben? — kérdezte Lewis. Válasz helyett, fölhívtam Ruthot.. — Indulhaszt — mondtam a kagylóba. Három perc múlva ismét kopogtattak. Elfordítottam a kulcsot; Ruth érkezett, hóna alatt a tarisznyával. — A fene se gondolta volna, hogy ilyen nehéz százezer lepedő — mondta, s egy hosszú szusz- szantással az asztalra helyezte a pakkot. Ruth látványa néhány pillanatra meglepte vendégeimet, aztán szinte egyszerre nyúltak a csomaghoz. — Nos. meg vannak elégedve, uraim? — kérdeztem, miután meggyőződtek a pénz valódisága felől. Lewis rámnézett. Tekintetével hosszasan kutatta az arcomat. — Én meg bedőltem, hogy maga író ... — Akadnak nagyobb meglepetések is az életben, Mr. Lewis — tártam szét a karomat. — I Kinek dolgozik? — kérdezte fagyosan. — Magamnak. Utálom a csoportos munkát; abból előbb-utóbb csak veszekedés származik... — És' mihez kezd majd az áruval? — Az már az én dolgom. — Remélem tudja, hogy kapcsolatok nélkül nem tudja elpasszolni? De úgy is fogalmazhatnék: az életével játszik... — És ha Thomson! kikapcsolom a buliból? Lewis és Hogart egymásra nézett. — Thomsont? — kérdezték egyszerre. — Ügy bizony. Csak az a kérdés:, kettőjük közül vaA Balaton festői Tizenegy megyénlkfbeli és öt zalai alkotó mutatkozik be júliusiban Boglárlellén, a Tóparti Galériáiban. A dél-balatoni képzőművészek kiállításán ezúttal is a pikitúna az uralkodó műfáj. Több festőnek is az örökké megújuló szépségű tó adott ihletet. Csiszár Elek hatalmas olajlképén a szik- rázóan jeges téli Balatont örökítette meg, Ruisz György festményéről mindannyiunk számára jól Ismert, kedves vidék, a szentgyörgy-hegyi jegenyesor (felső képünk) tekint ránk. Bagó Bertalan Távolbanézőjén az elenyészően piciny figurák monumentálissá növelik a sziklás tájat, Gerö Kázmér Szúnyogszigete kedves melegséggel idézi szemünk elé a fákkal és a kis házikókkal övezett zegzugos fonyódi partot. Az elvontabb tematikájú festészetet Kertész Sándor képei, Horváth János lírai kompozíciói és Ungvári Károly nyomasztó látomásai képviselik. A jól ismert somogyi festők mellett új szint hoz a tárlat anyagában néhány nagykanizsai és zalaegerszegi alkotó -bemutatkozása. Bedő Sándor furcsa nonfiguratív munkáinak tematikája és technikája egyaránt egyéni ás változatos, Kot- nyek István barna-fekete kusza vonalas rajzai közül italán a Tájmetszet a legérdekesebb. Finom árnyalatok éreztetik a felszín és a född fénytől egyre távolabbi rétegeit. Kollektív tárlat Lellén Ion. Harangozó Ferenc szén- rajízái a geometrikus formák egyszerűségével fejeznek ki bonyolult tartalmakat, Hon- ty Márta falitáblája a kék szín árnyalataiból, növényi és állati motívumokból épít a folklórban gyökerező modern kompozíciót. A k.iállítóteremben néhány kiisplalsztikát is megcsodálhat a tárlatlátogató. A zalaegerszegi Szabolcs Péter fából faragott kihívó tartású Tán- colója, egymáshoz simuló Szerelroespáríjá mélységesen emberi érzéseket hordoz. Gera Katalin Gólyakialifa című bronz-fa kompozíciója a költő aromásával, kézírásával és hangulati aláfestésével idézi Babits emlékét. A dé 1 -balatoni festők tárSzabolcs Péter: Szerelmespár jón melyikük az a bizonyos Thomson, és melyikük az a bizonyos Peter Wilson. — Mr. Wittgen, erpelie fel- szépen a kfczét.... — A mondatnak Ruth volt a gazdája. Megfordultam, és láttam, ahogy Rüth nékem szegezi a fegyverét. Késő volt ellenkeznem. Szőke haja kissé előneom- üott arcában, szemében gyilkos fény villant. Sokáig néztük egymást. Aztán kivert a víz, és lassan forogni kezdett velem a szoba. — Ügyesen csináltad, bébi — lépett hozzá Alán Hogart, és belecsókolt a nyakába. Ruth eltaszította magától, és szabad kezével felém mutatott. — Vedd el tőle a stukákért. — Hogart a zsebembe nyúlt, és az asztalra hajította automata harminc- nyolcasomat. — Ugye most nagyon csodálkozol, szivi? — folytatta Ruth, és egyre nagyon csodálkozol, szivi? nyozta az .arcomat. — Akkor most én mesélek neked egy kis történetet, remélem, érdekelni fog r. . Grafikát és tűzzománcot csák két alkotó -hozott a tárlatra, mindketten a tőlük megszokott magas színvonaGyári lak — Kék mikrobusz kanyarodik a kaposvári Pedagógus Továbbképző Intézet udvarába. Zsivajigó, tarka -gyerek- csapat száll ki, és a következő percekben már készséges konyhás nénik tálalják ellébük a gyümölcslevet, a ropogós csirkecombot. Győri Győző még csak háromév,eS, alig éri fel az asztalt, számára a „kisltanáméni” szedi- fel -gondosan a késsel, villával még megközelíthetetlen húsdarabot. Takács Krisztián és Balázs már tavaly is napközis volt, bátran kér repetáit a finom levesből. Közben azokról a lovakról beszélnék csillogó szemmel, melyeiket délelőtt láttak a mezőgazdasálgi főiskolám Alig várják a délutánt, hogy birtokukba vegyék a ping- pomgasztallt, a teniszpályát, a Lego játékot. A szülők és az üzem érdekéit egyaránt szem előtt tartó vezetőgárd-a és szakszervezeti bizottság hét éve határozta ed, hogy július 1-tő-l augusztus húszig kulturált körülmények között napközis tábort indít a-z FMV-méjl dolgozó szülők 3—10 éves gyermekei számára. A vasvári úti teniszpályán épített, mellékhelyiségeikkel ellátott faház játékokkal tele várja azóta kis lakóit. — A szülők reggel együtt jönnék gyermekeikkel az üzembe, innen busszal szállítjuk ki az apróságokat a cseri napközibe — mondja Molnár Lászlóné oktatási előadó, a nőfoizoittság elnöke.- — Harminchat kisgyermeknek szervezünk változatos programokat, szakképzett nevelő felügyeletével. A szervezésben tárlsurik és segítőnk a Kilián György művelődési központ. Csütörtökönként a Laítinea-ház mesed-élelőtit- jén szórakozhatnak a kiesik. Nagy élmény volt a lafcta- nya'Mttoigatás. Most alig várják, hogy beinduljon az úszásoktatás. A rajzverseny díjazott munkái pedig már faházoíthonukat díszítik. la-ta július végéig látható a lel-lei Napfény strand melletti kiállítóteremben. kicsiknek család — kapcsolódik a beszélgetésbe Kovács Zoltán, az üzem szakszervezeti titkaira. — A gyerekek apró koruktól otthonuknak érzik az üzemet, és ez a pályaválasztásnál is-érezteti hatását. A számvietbéísnél 'kiderül: a nyári napközire fordított hetvenezer forint nem térül ugyan meg a folyamatos munlka során, de az üzem vezetői úgy vélik, hqgy az itt dolgozók jó közérzete pénzben ki nem fejezhető kamat. Német Lajosné tanműhelyvezető szerencsésnek mondja magát, mert kilencéves kisfia már három éve élvezi a nyári napközi nyújtotta örömöket. — Hétszáz forintot takarítok meg az úszótanfolyam beindításával — mondja, az étkezési térítés pedig napi 19,50, annyi, mint az iskolában. Jónás Béláné mechanikai műszerész nyolcéves kislánya Ötödik éve tölti itt a nyarat, és ha választani lehetne az otthon és a napközi között, az utóbbit választaná, A tanítóképző hallgatói örömmel vállalják a gyerekekkel való foglalkozást. Fizetést is kapnak munkájukért. Lőrincz Sándor, a Tanítóképző Főiskola má&oidiélves hallgatója tavaly is a gyerekek mellett töltötte az egész nyarat. Most ismét itt van, és csak egy hétre megy el pihenni. Azt vallja, hogy a kötetlén foglalkozások kapcsán nyerheti a leendő tanár a legtöbb olyan tapasztalatot, amelyet később a nevelés szinte minden területén hasznosítani tud. A mikrobusz sofőrje, Róth József összeszámít gyomorral j árkel a napi 5—6 forduló után. Fél a f-elelősséStőd. Harminchat kisdiák testi épségét kell megőriznie. Az apróságok pedi-g magától értetődő örömmel veszik birtokukba a járművet. (Tersztyánszky Krisztina Nyári napközi az FMV szervezésében (Folytatjuk.) — Olyan ez, mint egy nagy Várnai Ágnes
