Somogyi Néplap, 1985. július (41. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-26 / 174. szám

1985. július 26., péntek Somogyi Néplap 5 Somogy népművészete Badacsonytomajban A forgalmas Badacsonytól nincs félórányi járásra a tomaji Egry József művelő­dési ház, ahol a héten so­mogyi népművészeti kiállí­tás látható. Hímzők, fafa­ragók, fazékasok, bőrösök mutatják be szép tárgyai­kat/ Csíkvár Gábor hang­szerkészítő. Szőke István né­pi iparművész. Szabó Gyu- láné játékkészítő a helyszí­nen mutatta be tudását az érdeklődőknek. Nagy siker­rel szerepelt a megnyitón a BM Kaposvár Táncegyüttes Németh László, a bada­csonytomaji Egry József művelődési ház művészeti előadója elmondta: — Bada­csony és környéke nem ne­vezetes a népművészetéről. Éppen ezért arra gondol­tunk, hogy az idegenforgal­mi szezonban a jelentősebb népművészeti hagyomá­nyokkal rendelkező me­gyéknek bemutatkozási le­hetőséget teremtünk. Tavaly a kalocsaiakat hívtuk meg. jövőre matyó-napokat terve­zünk. Naponta mintegy há­romszáz látogatója van a somogyi népművészeti ki­KÖNYVESPOLC Úton országokon át önmagunkba Az utazások heteit, hó­napjait éljük. Jól időzítet­te a Móra Ferenc kiadó Kozmosz Könyvek szerkesz­tősége Tüskés Tibor Utak Európába című könyvét. Haszonnal olvashatják azok, akik nemcsak a bédekkerek alapján kívánnak tájékozód­ni világunkban. Nem vélet­lenül idézi ugyanis a szerző mottóként Illyés Gyula axióma-bölcs megállapítá­sát: „Minden utazásnak any- nyi az értelme, amennyit azonközben önmagunkban beutazunk.” Ezért az origó­hoz jutásért érdemes az apostolok lován, vonaton, gépkocsin elindulni. Utazni, hogy József Attila verssorát említsem, „csak pontosan, szépen" ... Mit je­lent ez? Elsősorban tuda­tosságot. Felkészülten vár- . ni a beteljesedést; elébe menni annák. Választani útikísérőként, ha nem is Vergiliust, de olyan munka szerzőjét, aki biztonsággal vezérel utunkon, noha eset­leg nem Ikortárs, hanem jó néhány emberöltővel koráb­ban élt. Ilyen kalauza Tüs­kés Tibornak egy magyar utazó, aki a XVIII. század végén született, s járta be a fél világot: Sándor István. Tisztelgés emléke előtt az utolsó kis rajz róla; nekünk pedig, kik nem ismertük, valóságos felfedezés ez az európai gondolkodású, ki­váló elme. Tüskés Tibort útjaira né- hia a küldetés, máskor a megismerni vágyás vezérli. Ütirajzai azért jelentenek többet, fontosabbat máso­kénál, mert egy személyben riporter, történész és mű­vészettörténész, szociográfus, esszéista. Ütinaplója ezért hű tükör, de a képzelet szárnyalásának is eget adó lehetőség. Ö nem egy turis­ta az évente felkerekedő magyarok közül; pontosan tudja, miért indul el. mit kíván megtapasztalni és hasznosítva beépíteni éle­tébe ezeken az utakon. „Külföldön járva mindig a sajátos, az egyedi, az egy­szeri érdekelt; a másságot kerestem” — írja. S arra is kíváncsi, mit tartanak ró­lunk az idegenek. „Hiszem, hogy az utazás célja ma is a gondolkodás és az érzés, az utazás ma is a világ föl­fedezésének egyik lehető­sége” — krédóz. Ezért, s így járja be sok európai or­szág fontos helyszíneit: tá­jakat, városokat, sőt tanyá­kat. Jár Szlovákiában, Romá­niában, Jugoszláviában, Finnországban, Svájcban, Franciaországban, Auszt­riában stb. Keresi nyomun­kat, más népek maradandó teljesítményeit — műveketa szó társadalmi, történelmi, művészeti értelmében — kutat életmódot, megismer embereket, s szerez híveket, de legalábbis érdeklődő­ket talpalatnyi országunk­nak. Minden útján elkíséri, s szavában vagy tettében megnyilvánul hovatartozá­sa, ott van vele — - Sütő Andrást idézem — „a ha­zai fonnivaló”. (Nemegyszer hivatkozik somogyi szülőhe­lyére is.) Én legfontosabbnak azt tartom az útjairól, hogy más népék fiaival kapcso­latot teremtve valamiféle paritáson alapuló kölcsönös­ség alakul ki köztük, s így egy kicsit: köztünk és köz­tük, népben-nemzetben gon­dolkodva, ahogy Veres Péter tette. így válnak ezek a hi­vatalos utak, turistautazá­sok szolgálattá. Karakte­risztikus arcéi rajzolódik ki előttünk például Jan So- lovicról, a Szlovák írószö­vetség titkáráról, Jozef Fra- nóról — magyar művek for­dítójáról —, Duba Gyuláról és Ozsvald Árpádról (ők szlovákiai magyar írók), Gy. Szabó Béla kolozsvári fa­metszőről, Tamási Gáspárról (Áron testvéréről), Izsák Jó­zsef kórógyi muzsikásról, Simon Drakul macedón író­szövetségi elöljáróról épp­úgy, mint a Suomiban élő Rácz Istvánról, a poorvói boltosról, Szőnyi István Ró­mában élő lányáról, a fri- ibourgii német költőről, Franz Aebischerről, a párizsi Mi­diéiről és Nunziáról stb. Tüskés Tibor nem kerüli meg az úgynevezett — an­nak hitt? — kényes kérdé­seket sem. akár nemzetiségi mibenlétről, akár a svájci tanya életrevalóságának ürügyén a magyar tanya­rendszer-konfliktusról lé­gven is szó. A tegnap em­lékeiből bontja ki a mát él­vezetes stílusú, láttató esz- szóiben, riportjaiban, úti glosszáiban vagy rajzaiban, melyek szervesülve egysé­gessé válnak az olvasó szá­mára. A hivalkodástól men­tes kiállítású könyvet jól illusztrálják a szerző válo­gatta fa- és rézmetszetek, régi térképek reprodukciói. Leskó László állításnak, vásárnak. A helyi lakosság érdeklődését is fölkeltették ezek a be­mutatók, szívesen vásárol­nak népművészeti tárgyakat. Ügy alakítottuk ki a progra­munkat. hogy a kiállítás ide­jén más rendezvényekkel is becsalogassuk a vendége­ket, a helyi lakosokat a művelődési házba. A héten Sas József szerepel nálunk, mintegy négyszázan váltot­tak jegyet az előadásra, s valamennyien megnézik a somogyi népművészeti ki­állítást is. Ilyenkor gyak­rabban tartunk mozielőadási az intézményben, s a kö­zönség érdeklődését fölkelt­jük a bemutató iránt. A hímzők közül kiemelke­dően szép munkákkal sze­repel Koszter Józsefné népi iparművész, a faragók szé­les táborát Czinke Ferene népi iparművész. Fehér La­jos, a népművészet mestere. Szőke István népi iparmű­vész, Tóth Mihály, a népmű­vészet mestere képviseld. A fazekasok közül Tamás Lászlónak, a népművészet mesterének és lányának a szép termékeit láthatják az érdeklődők. Bőrösök, tojás­festők, csühéfonók, szövők munkáival ismerkedhetnek még a látogatók. A kiállítást a Somogy megyei Művelődé­si Központ rendezte. H. B. Ánna-bál Balatnfüreden HÉTVÉGI /tájoló Gazdag komoly- és köny- nyűzenei, valamint folklór- programokat ajánlanak a hét vége megyei rendezvé­nyei. A Dráva menti nyár bar­csi eseményei közül kiemel­kedik a IV. országos rézfú­vós kamarazenei tábor és verseny. Ennek keretében ma az Anonymus együttest, 29-én a genfi nemzetközi kürtverseny magyar részt­vevőinek produkcióit hall­gathatja a közönség. Ko­vács Endre orgonaművész és a kaposvári Cantus Pan- nonicus kamarakórus hang­versenyében gyönyörköd­hetnek a résztvevők ma es­te a kőröshegyi műemlék templomban. Különlegessége az eseménynek, hogy egy ritkán játszott Buxtehude- kantátát is bemutat. Bizet, Saint-Saens, Haydn, Dukas. Debussy műveiből ad hang­versenyt a kaposvári kama­raegyüttes a bogiári Vörös kápolna előtti színpadon jú­lius 29-én, hétfőn 20 óra 30 perces kezdettel. A könnyű műfajok kedve­lőinek ajánljuk a fonyódi sportcsarnokban 27-én 20 órakor kezdődő Huszka ope- rettesitet, Németh Marika, Zentai Anna, Szabó Miklós és Csányi János közremű­ködésével. Az Omega-kon- cert Siófokon 20.30-kor, a Spirál-koncert Berzencén 20 órai kezdettel ma várja a rockzene kedvelőit. Bala- tonlellén 28-án 21 órakor a Dolly Roll ad koncertet. Anna-bál lesz Barcson 28- án, vasárnap este a Csillag étteremben. Ezt követi az Anna-napi búcsú Tótújfalun 15-től 20 óráig tartó rendez­vénysorozattal. Nagyoknak, kicsiknék egyaránt színes programot kínál a balaton- földvári folklórfesztivál jú­lius 27—28-án, ahol tíz élenjáró nyugat-magyaror­szági néptáncegyüttes vetél­kedik egymással. Boglárlellén a várdombi napok keretében népművé­szeti vásár. néptáncegyüt­tesek és pávakörök, vala­mint bábegyüttesek pro­dukciói csalogatják a kö­zönséget 27-én és 28-án. Az apróságok nagy örömére kisállat- és vadállatóvodai bemutatót rendeznek július 26-, 27- és 28-án a balaton- boglári sportcsarnokban. A természet kedvelőinek ajánljuk azt az útvonalat, melyet a Nagybereki Álla­mi Gazdaság kisvasútja tesz meg naponta többször is Balatonfenyvestől Csisz- tapusztáig, ahol kellemes meleg víz várja a látogató­kat. Ugyancsak vonzó ter­mészeti környezetben pil­lanthatnak be az arra já­rók a nagyatádi faszobrász- telep vendégeinek alkotó te­vékenységébe. Péreli Zsuzsa gobelinmű­vész és Szilágyi Júlia tex­tilművész alkotásai még megtekinthetők a hét végén a boglárlellei Kék és Vörös kápolnában, a dél-balatoni képzőművészek kollektív tárlatával együtt, melyet a boglárlellei Tóparti Galériá­ban rendeztek meg. Üjváry Lajos festőművész tárlata a Somogyi Képtárban, Hjör- dis Martinsson svéd kera­mikus kiállítása a Kaposvá­ri Galériában július 29-ig várja az érdeklődőket. V. A. Baiatonfüreden július 27- én, sorrendben a 160. alka­lommal rendezik meg a vi­lághírű Anna-bált. Mind­máig megtartotta, sőt növelte rangját, nemzetközi népsze­rűségét. Az idér is 4 világ­rész tucatnál több országá­ból érkeznek a vendégei. A magyar származású kana­daiak közül sokan ebben az esztendőben is elhozzák el­ső bá'lozó unokáikat Bala- tonfüredre. Jellemző az ér­deklődésre, hogy külföldről az első jegyigénylő levele­ket már tavaly nyáron el­juttatták a rendezőkhöz. A bálhoz fűződő három­napos program pénteken 10 órakor a zalai népművészek balatonfüredi kiállításának megnyitásával kezdődik, szombat délután fúvószene­kari koncert köszönti a vá­ros vendégeit. A 21 órakor kezdődő bált a Zala tánc- együttes nyitja meg díszpa­lotással. A talpalávalóról há­rom zenekar gondoskodik. A vasárnapra virradó éjjel 1 órakor tartják meg a bál nagy eseményét, a szépség- királynő-választást. Az An­na-bál szépe, aki most is aranyalmát kap ajándékul, udvarhölgyeinek kíséreté­ben vasárnap délelőtt vé- gigkocsikázik Balatonfüred főútvonalam. Az idei Anna- bál eseményei a néptánc- együttesek vasárnap dél­előtti színpadi és menetbe­mutatójával fejeződik be. GÖMÖRY ALBERT \ / r r II r _______Vízállás Hallgatom a rádiót, olvasom az újságo­kat, s néha úgy ér­zem, hálásnak kelle­ne lennem. Közli velünk, hogy megfá­zásra legjobb a kalapkúra, szerelmi bánatra az új nő, aranyérre a forró víz; a hi­vatal packázásai ellen: ha az ember maga kerül magas hi­vatalba, szegénység ellen célszerű sokat nyerni a lot­tón, magány ellen legjobb a házasság, és így tovább ... S mindezt tapasztalatból tud­ja, teszi hozzá ilyenkor, majd elérzékenyülten megszívja az orrát, mert áltálában megrendül saját nemeslelkú- ségétől, amikor tengernyi ta­pasztalatát közkinccsé teszi. Receptjei nem egészen os­tobák, valamiféle racioná­lis mozzanat mindegyikben fellelhető. Ami például a ma­gány elleni gyógyírt illeti, végeredményben való igaz: mint ahogy a rák ellen is jót tesz, ha az ember fel­akasztja magát, s a boldog halál által megváltatik a to­vábbi szenvedésektől, úgy a magány is bizonnyal meg­szűnik, vagy legalábbis tü- netileg kezeltetik a házas­ság révében és oltalma alatt, hogy máshonnan sarjadó megpróbáltatásoknak adja át a helyét s máris lehet to­vábblépni: mi a recept há­zasság ellen... Okos Tóbiásunk bizonyára megfelelne erre is, mint mindenre lévén egyetlen egy kérdés, amely számára — természetéből fakadóan — megválaszolhatatlan: mi az orvosság okostóbiások ellen? Bizony, ez a világ tele van velük. S persze — olyan au­tentikus fórum tudósít róla naponta, mint a rádió — tele van vérrel, könnyel, szenvedéssel; szegényekkel, éhezőkkel, megálázottakkál, kisemmizettekkel; gyilko­sokkal, gengszterekkel diktá­torokkal, elmebetegekkel, akarnokokkál; szóval hétköz­napi emberekkel és okostó- biás legyen a talpán, aki azt is tudja, mi a teendő, ha be­lenézünk a tükörbe. Mert ez a nagy világ — mondja Montaigne — óriási tükör, jól nézzünk bele, ha ismerni akarjuk önmagun­kat. Annyi országos változás meg sorsfordulat figyelmez­tet, nehogy azt higgyük, ve­lünk valami nagy csoda tör­ténik ... Néha elgondolkodunk ezen... és akkor mindig és mindenhol érkezik a fülünk­be egy hang: kulturált, me­leg bariton az éterből, vagy fontoskodva fuvolázó az asz­tal túlsó oldaláról egy ra­vaszdi szempár és egy moz­gékony tülökorr alól, s meg­mondja nekünk, hogyan to­vább. Háború ellen ugyebár a béke, fegyverkezés ellen a leszerelés, aranyér ellen a forró víz, magány ellen a .. Még szerencse, hogy mást is kapunk azoktól az intéz­ményektől, amelyek elősze­retettel tekintenek bennünket csupán befogadónak. A rá­dió például ajándékát fukar kezekkel méri, de ezt jócs­kán ellensúlyozza azzal, hogy rendszeresen teszi, és az le­tagadhatatlan érdeme. S ezért valóban hálás vagyok; van egy negyedóra, amikor úgy vesznek emberszámba, ahogy mindig szeretném; érthető hát gyöngeségem, ha 13.45-kor bekapcsolom a rá­diót. A műsor címe is megbíz­hatóságot sugall: Időjárás­és vízállásjelentés; biztos le­hetek benne, hogy a követ­kező tizenöt percben senki semmiről nem akar meg­győzni. Már az első mondat, te­szem azt: a tengerszintre át­számított légnyomás 1019 mi- libár, alig változó, némi megnyugvással tölt el: nem kell töprengenem azon, hogy mikor viszonyulok helyesen a légnyomáshoz, a kérdés pe­dig, hogy egyáltalán van-e légnyomás, józan eszű ember­ben föl se merülhet. Azt is jó hallani, hogy alig válto­zó; s ha holnap vagy hol­napután a természet akara­tából mégiscsak változnia kell, ezt majd szelíd átme­netekkel teszi: gyengén süly- lyedővé vagy emelkedővé vá­lik. S ha netán hirtelen sze­szélyesre fordul, és nem gyengén, hanem erősen leng ki valamelyik irányba, ezt akkor is csak az ízületeim sínylik meg, s nem az er­kölcsi-szellemi világképem. Nem árt továbbá, ha az ember tudja: az Inn Schür- dingnél például 382 cm, 27%; a Duna Mohácsig alacsony, másutt közepes vízállású; s mindenképpen jó tisztában lenni azzal, milyenek a gáz­lómélységek a Tiszán, melyik folyamkilométernél van ha­jóútszűkület: a hajóvonták találkozásáról már nem is beszélve.. S a folytatás .., Ügy ér­zem, nem mellékes ebben a mai világban értesülnünk arról, hogy mit csinál — mondjuk — a Marcal Móric- hidánál, a Mura Letenyénél, a Latorca Munkácsnál, az Ipoly Nógrádszakálnál, a Bodrog Felsöbereckinél, a Hernád Gesztelynél, a Zagy­va Apcnál, a Fekete Körös Belényesnél, a Maros Dévá­nál és így tovább. A magam részéről igen gyakran beér­ném ennyivel. Milyen szép is lenne: ott ül­dögélnék egy közepes vízál­lású folyócska partján egy délceg jegenyefa alatt, időn­ként fölnéznék az égre, s anélkül, hogy átszámíthat­nám a légnyomást tenger­szintre, pusztán a levegő sza­gából jólesően megállapíta­nám, hogy gomoly felhőkép­ződés hajnalig nemigen fe­nyeget. Aztán, ha eljönne a pillanat, bekapcsolnám a rá­diót, s az éterből egy kedves női hang ezzel a mondattal kezdené a napi jelentést: Okostóbiások itovábbi okve- tetlenkedése nem várható, önbizalmuk minden szaka­szon rohamosan^apad.

Next

/
Oldalképek
Tartalom