Somogyi Néplap, 1985. július (41. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-03 / 154. szám

1985. július 3., szerda Somogyi Néplap 5 ES A TÁRSADALOM Riasztó statisztikai adatok, nemes indítékú meg hami­san csengő jajszavak komor regümen|tj'ét masíroztaitják alléink a hazai és a külföldi szociológusok, írók, társada­lomtudósok, filmesek, de­mográfusok, színházművé­szeti emberek a család vál­ságáról. Amit annyian mon­danak, az bizonyáfa igaz. Ezek szerint valóban vál­ságban ltenne a család in­tézményrendszere ? Vagy in­kább — és sokkal inkább — a családét alapító, alkotó, felbontó — feibomlBsztó, újraalakító — ember válsá­gáról, válságairól — lenne jogos — írnunk, beszélnünk? Meghatározó szerep Ezerféle érdek, vált és való jog, szunnyadó és szen­vedélyesen kitörő érzelmek terepe: család. Szívközösség, észközösség. Szövetség szép­re, jóra, kiteljesedő életre, vagy éppen hadüzenetek, keserves csaták színtere. Meghatározó szerepe van a gyermek neveléísében, a róla történő — erkölcsi, anyagi — gondoskodásban. E ki­csiny, néhány tagú ember- csoportnak kell — kellene — megadnia azt az építő­anyagot, amelyből a gyer­mek, az ifjú közösségi ma­gatartása, más embercsopor­tokon belüli viselkedése ki­alakul, megszilárdul, képes­sé válik a folyamatos iga­zodásra, az új körülmények közé való beilleszkedésre. Ne tévesszünk utat, mint gyakran megtörténik ez a közgondolkodásban! A csa­ládiban nemcsak a gyermek­kel, hanem a felnőttek egy­más közötti viszonyával is törődnie kell — kellene —, merít ez a viszony semmi­vel sem egyszerűbb, mint szülő és gyermek, gyermek és szülő — felnőtt gyermek és idős szülő, nagyszülő és unoka — érzelmi, értelmi kapcsolatrendszere. Mint a legtragikusabb véglet, évi ötezer öngyilkosság figyel­meztet rá: a családnak, a legfőbb érzelmi, értelmi megtartó közösségnek súlyos kudarcai lehetnek, vannak. Ment ha erős a családi hát­tér, ha jó az otthoni légkör, ha nemzedékek keresik és lelik meg a közös nyelvet, akaratot, elképzelhető-e, hogy valaki a végső semmit váillaBiztja?! Folytathatjuk: a szakemberek becslései sze­rint 200—300 ezer között van az alkoholisták számai; ma hazánkban nagyobb ősz- szegért vásárolnak italt, mint amennyiért ruházati cikke­ket ... ! Évente most már 30—35 ezer ember — döntő részben fiatal — kerül kap­csolatba valamilyen kábító­szerré! hazánkban. Mire re­mélnék ők ilyen téves, ön- és közveszélyes módon fele­letet, gyógyírt? Az ún. ve­szélyeztetett — személyiség­fejlődésében erős környezeti károkkal sújtott — gyerme­kek aránya korosztályaikon béliül emelkedő irányzatú, a szakemberek szerint ma már 4,5—5 százalék között van. Érdekek ötvözése Egyéni, szőkébb és tá- gább közös érdekék sűrű­södnék abban a bonyolult és sokféle teendőt magába foglaló feladatban, amelyet így rögzítettek a Magyar Szocialista Munkáspárt XIII. köngnessizusálriak határoza­tában: „Társadalmunk har­monikus fejlődése szüksé­gessé teszi, hogy államunk és társadalmunk jobban tá­mogassa és védje a család intézményét.” Rengeteg felhalmozódott tapasztalát birtokában a téteadialomnak — jogszabá­lyai, intézményei, közerköl­csei sitb. útján — ki kel mondania: a szülő — igenis, a szülő — felelős a gyer­mekneveléshez elengedhe­tetlen jó családi légkör megteremtéséért, azoknak az erkölcsi értekéknek a kép­viseletéért, amelyeket a gyermeknek tovább kel vin­nie magával ahhoz, hogy a társadalomnak kiegyensú­lyozott tagja, beilleszkedési zavaroktól mentes, azokon gyorsan túljutó alkotó ele­me ltegyen. Ez az álláspont kétségte­lenül új látószöget nyit. Korábban ugyanis mindén^ ki és minden felelős volt a gyermekért — a társadalom, az oktatási rendszer, a pe­dagógus, az ifjúsági szövet­ség és így tovább —, csak éppen azt fedte csend, mit tett, mit mulasztott a csa­lád ! A munkahelyén min­denkit nevelő, kioktató, szi­gorúan szóimonkérő, de gyermekiével a minimális nevel tségig sem eljutó szülő, a riasztó példák sokaságát a gyermekek elé táró felnőtt, a mindenkit kárhoztató bot­csinálta erköltesőr, aki a maga családjában a legalap­vetőbb erjkölcsi normákat sem tartja, tartatja be, nos mindezek nem ismeretlen figurák és magatartások mindennapjainkban. A tettek értéke Napjainkban 3,1 millió körül van a családok szár ma hazáinkban, s a pongyo­lák ható „körül” megfogal­mazás azért, mert folytono­san mozog, változik a szám, bár valójában a szám nem fontos, félrevezethet. Szapo­rodik ugyanis az összesíté­sekben családként megjele­nő, a valóságban ún. töre- dákcsalóJdként élők tábora. A legutolsó — 1980-as nép­számláláskor 56 ezer egye­dülálló apa, illetve 285 ezer anya élt gyermekével, gyer­mekeivel. Sajnos, azóta — bizonyosan — még többen vannak. Ugyanis válás kö­vetkeztében most már éven­te 30 ezer házasság szűnik meg. Senki sincsen, aiki azt mondhatná, nem tud tenni a családokért. Valamit min­denki képes tenni. Azt a vailamát azonban néki kefll megtennie. Ma sokan mégis másokra mutogatnak, má­sokra várnak és ők maguk — bár meglehet, ‘sopánkod­nak a család holnapján — tétlenek. Az egyéni tátilensé- gök sokadalmáért azután a családok fizetik meg az árait... Mészáros Ottó A hetvenes évek elején ké­szült el Kaposváron, a kórház szomszédságéiban a nővér­szálló. Mellé a nyolcvanas évek kezdetén egy új épületet állítottak a fiatal orvoscsalá­dok, a családos középkáderek és a gyakorlati idejüket itt töltő medikusok számára. Az orvos- és medikusszálló a földszinttől a második eme­letig szintenként nyolc gar- zomlalkást jelent. Orvoscsalá­dok lés családos középkáderek élnek itt. Az első és második szinten medikusok váltogat­ják egymást a két-, három­ágyas szobáikban. Közös a konylhá és a mosóhelyiség, a medikusoknak közös a für­dőszobájuk, a mellékhélyiséH giik. Kirics J enőné gondnokkal járjuk végig az épületet. Be­kopogunk egy garzonlakás­ba. Fiatal házaspár él itt. A szobában rend és tisztaság. Háromlhónapos kislány a leg­fiatalabb lakó. Két heverő, fotel, étkező- és dohányzó­asztal, egy-két szék, televí-» zió, hűtőszekrény és köny­vespolc fér el az aprócska helyiségben. — Januáriban költöztünk ide és 400 forintot fizetünk a lakásért — mondja Kövér Györgyné, a fiatalasszony. — Kilenc évig laktam a nővér­szállón, ismerem az ottani gondokat is. — ö volt az egyetlen ak*- tív önkormányzati elnök — mondja a gondnoknő — az­óta sincs helyette más. A férj. Kövér György, most végzett az egyetemen^ és a budapesti Finomechanikai Vállalat kaposvári gyárában lesz üzemorvos. A feleség 4500 forintos béréből élnek, a lakáskérelmük 1979 óta van benn. — Itt csak szeptember harmincig lakhatunk, és a Lakbért is fölemelték ezer forintra — mondja a fiatal­asszony. A medikusok szobája amo­lyan legénylakás. A közös társalgó és a könyvtár for­galmáról azt mondja kísé­rőm: — Kezdetiben még lejöttek páran, de ez egyre ritkább. A könyvtárat szinte egyál­talán nem használják, nincs rá igény. A porta mellett újonnan (fölszerelt telefon: távolsági beszélgetésre is alkalmas. Mellette a falon grafitceru­za nyomán kikerelkedetit álkombákomok. Vajon kinek a „műve”? A nővérszálló fo­lyosóján két fiatal lány na­pozni indult. Megmutatják szobájukat: a bútorok kopot­tak ^régiek, elég barátságta­lan a környezet. Vántus Ilo­na és társa, Ihász Kovács Tímea négy éve végzett az egészségügyi szakiskolában. Hona a gyermekosztályon, Tímea a belgyógyászaton dol­gozik, három műszákban. 3500—4000 forint a havi ke­resetük. A lakbéremelésről most -hallottak először a gondnoíknőtől. Mindketten itt akarják hagyni a pályát. Családot szeretnének, de a váltott műszák mellett... ? Gondjaikról, az együttélés okozta problémákról kérdez­tek! "őket. Először léhajtott fő a válasz. Vántus Hona meg­jegyzi: — Senkit sem fogad­Alkonyat Az építmény ott állt a tó partján, egy hatalmas fűzfa árnyékában. Afféle vándor- szállás rvolt, összedőlni készülő deszkeu- kalyiba. Odabent az öregember erős kopogásra ébredt. Föltápászkodott az ócska díványról, majd nagy zajt csapva a gereblyék, ásók, kiszol­gált horgászbotok közt az ajtóhoz botorkált; hallatszott, ahogy félretolja a zárat. — iMi van? Ki az? — morogta. Két fiú ácsorgóit a bejáratnál; könnyű tréningruhában voltak, és a kezükben hor­gászfelszerelést szorongattak. — Lehet itt horgászni? — kérdezték. — Horgászni?! — tűnődött az öreg. — Hát... — Elfordította a tekintetét. A fák ágain túl kirajzolódó, távoli dombokat für­készte, vagy talán a felhőket, amelyek fá­radt szürkébe vonták az eget; alkonyodott. — Egyáltalán — bátorodott fel az egyik fiú, az alacsonyabb —, milyen minőségben tárgyalhatunk magával? — Minőségben? — A komolykodó sza­vaktól az öreg egy másodpercre meghök­kent. — Vagyis hivatalosan tetszik itt lenni? — Halőr vagyok. — Mosolyszerű fintor törte meg az öregember színtelen ábrázatát. — önkéntes halőr. — Ilyet még nem hallottam — fordult az alacsonyabb fiú a társához. — És te? — Én sem. — Szóval, horgászhatunk? — Hát — mondta az öregember. — Nem bánom. De csak rövid ideig... — Hány évesek vagytok? — szólt végül a fiúk után, akik időközben letelepedtek a partra. — Tizenhét — felelték kórusban. Az öregember is ott ücsörgött a közel­ben, kissé révültem szemlélte a fiúkat; azok sokáig eredmény nélkül vártak a kapásra. Már úgy látszott, hiábavaló lesz az önkén­tes halőr engedékenysége, mire nagyvégre egy apró, nyeszlett hal a partra került. Aztán semmi. Az öregembernek elfogyott a türelme. Fölkelt, visszabandukolt a kalyibába, s egy szűk nyiladékon át leste a fiúkat. Később ők is szedelőzködni kezdtek. — Ezzel mi legyen? — A magasabbik fiú a vergődő halra bökött. — Dobjuk vissza. — Ne! — mondta újra a magasabb, azzal a tenyerébe kapta a halat, s vadul meg­szorította. A másik fiú arca elbordult. — Te szeren­csétlen! — kiáltotta, s nekirontott a társá­nak. Valahogy sikerült megkaparintania a halat, amint a kezében érezte, azonnal a vízbe hajította, de nem nézett utána, nem tudhatta, él-e. Odabent az öregember komorsága egy­szerre fölengedett. — Milyen remek fiú — dünnyögte. Le\- ereszkedett a díványra, s maga elé bámult. Ült csöndben, egy régi történetre gon­dolt. Aztán elaludt. Kelemen Lajos Kevesebb az első osztályos Az általános iskolák első osztályaiban kilencezerrel, a második és a harmadik osztályban pedig 6, illetve 7 ezerrel tanultad? keveseb­ben a most befejeződött tanévben, mint a megelőző­ben, nőtt viszont a 4—7. osztályosok száma. Miként az a Tudományszervezési és Informatikai Intézet napok­ban közzétett összefoglaló­jából kiderül, az ország 3539 általános iskolájába 1 millió 286 ezer gyerek, a korábbi tanévhez képest mintegy 17 ezerrel több ta­nuló járt. Sajnálatosan nő évről év­re az iskolaéretlennek mi­nősített hatévesek száma. Ezért a most zárult oktatási évben 10 550 gyerek maradt vissza az óvodákban, a megelőző évben számuk 8168 volt Az országos népességi adatok alap ián a tanköteles korba lépő 6 éves gyerme­kek aránya 1,5 százalékkal, a 13 évesemé pedig 3,8 szá­zalékkal volt alacsonyabb az előző évekénél. A 6—13 éve­sek közül mintegy 23 ezren hiányoztak az általános is­kolákból, több mint felének a 2—8. osztály valamelyiké­be kellett volna járni. Ebben a tanévben a tanulók 92,2 százaléka végezte el 16 éves korig a 8. osztályt, 14 éves korig pedig 83,4 százaléka. A beírt tanulók 10,7 szá­zaléka túlkoros volt az osz­tályában, számuk 10 ezerrel nőtt az előző évihez képest. Az utóbbi öt esztendőben folyamatosan növekszik a fölmentés miatt évet vesz­tett tanulók száma. Arányuk a 3. osztály kivételével vala­mennyi osztályban nőtt, a 6. osztályban a legnagyobb: itt egy év alatt 3,7 százalék­ról 4,3 százalékra változott. Csökkent viszont az egy ta­nulóra jutó mulasztási na­pok átlagos száma. Űj iskola építésével 619 osztálytermet, 81 napközis helyiséget és 38 tornatermet vettek használatba az utób­bi egy évben, és bővítéssel további 438 tanteremmel gyarapodtak az iskolák. Az osztálytermek száma így csaknem 43 ezer, 1126-tal több, mint az előző évbeli volt. Egy év alatt félezerrel csökkent a váltakozó taní­tásra igénybe vett tanter­mek száma. Egy teremben átlagosan 30 gyerek járt. Az általános iskolákban 86 367 pedagógus oktatott. A pedagógusellátottság az elő­ző tanévhez képest 0,5 szá­zalékkal jobb, 97,7 százalé­kos. A pedagógusok 53 szá­zaléka tanári, 42 százaléka tanítói kép útésű. Az okta­tók 4,4 százaléka nem ren­delkezik pediagógusképesí- téssel: számuk ismét növe­kedett. A tanárok 12 száza­léka alsó és felső tagozat­ban egyaránt tanít, 21 szá­zaléka csak napközis beosz­tású. A pedagógus képesíté- sűek közül 1429-en hagyták el a pályát. Nemzetiségi anyanyelvi oktatásban — 314 általános iskolában — a tanulók 3,4 százaléka, 43 367 gyerek vett részt. — Se önkormányzat nlincs, se elnök. Még formálisan sincs semmilyen fórum. A gondnoknő hozzáfűzi: — Egyszer pár érve megszer­veztem és társadalmi mun­káiban kifestettek az egész szállót. Kértem, hogy leg­alább egy-két köszönő sort írjanak a munkáért. A mai napig sem írtak. A fürdő­szobáknak nincs külön lefo­lyójuk, a víz átáztaitja a fa­lakat. Emiatt életveszélyesek a villanyvezetékek. Hiába. A felelősség rajtam yan, de a gazdasági ügyekbe nincs be­leszólásom. A fomex fölsze­relését is már évek óta kér­jük, azért, hogy a lányokat könnyen és gyorsan el lehes­sen érni. Ígérik, de még ma sincs meg. Putics Ildikó mos, amikor találkozunk, ö már révbe ért: szambatan lesz az es­küvője. Kaposváron kap a férje lakást — .itthagyja a pályát a műszak miatt. — Mind így mennek el és hagyják ott a pályát is — mondja a gondnoknő. Aztán jönnék a frissen végzett lá­nyok és újból megtelik a szálló. A töbfo éve készült házi­rendet csak a nővérszálló la­kói írták alá: a családosok és a medikusok nem. ök fogadják a látogatókat akkor is, ha tilos. Vállalják a kö­vetkezményeket. A gondnok- nő aggódik, talán nem is fölöslegesen. Az itt élő 187 egészségügyi dolgozó jó köz­érzetét kellene biztosítani. De hogyan? Várnai Ágnes hatunk a szálláson, csak nő­rokonainkat. Mindenki más­nak elkérik még a szemé­lyi igazolványát is a portán. Ha teléfonüzenetet kapunk, azt csak akkor adják át, ha Valaki erre jár, vagy elfe­lejtik ... — Mivel töltik a szabad­időt? — Moziba járunk. Esetleg napozunk, olvassuk a tan­könyveket. Ihász Korvács Tímea nem is hallott a könyvtárról. — Az önkormányzat mi­ként működik? Jobban támogassa és védje... A CSALAD Hogy érzi magát, nővérke?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom