Somogyi Néplap, 1985. július (41. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-24 / 172. szám

Tisztelt Szerkesztőség! Sokszor lehet hallani <a rádióban, hogy „egyet fizet, kettőt kap”. A Magyar fíírlap szombati száma ugyanis dupla példányban jelenik meg, 24 \oldalas melléklettel, rejtvénnyel. Idős nyugdíjas vagyok, főleg a hétvégeken nyílik alkalmam olvasásra. Sajnos többszöri nekifutással sem sikerült megállapítani, hogy Marcaliban hol lehet besze­rezni ezt az agyonreklámozott szombati Magyar Hírlapot. Az egyik trafikban még a neve is ismeretlen. Egy hír­lapárus-pavilonban hetente két darabot rendelnek belő­le, előre megbeszélt olvasók számára. Tehát minden eről­ködésem meddő maradt. Tudom, hogy a posta emberhiánnyal küzd, nehéz a hírlapok terjesztése. De \ha valamit reklámoznak, akkor vigyék oda az olvasóhoz. S ha nem, akkor minek a pro­paganda? Kérem, közöljék, hogy Marcaliban hol lehet szom­bati Magyar Hírlapot vásárolni.' Tisztelettel: Őrfalusi Imre Marcali, Széchenyi u. 33. Tisztelt Szerkesztőség! Lejnoza József ivései lakos július 8-án megjelent le­velére az (alábbiakat közlöm. A vései kistermelők (május 24-én vitték a felvásár­lóhelyre io {málnát. A 28 |forintos kilogrammonkénti egy­ségár guruló málnára vonatkozott, szigorú minőségi kö­vetelmények mellett. A felvásárló — eleget téve a minő­ségi átvételre vonatkozó kötelességének — megállapítot­ta, (hogy a felkínált termék nem felel meg a guruló mál­na minőségi követelményének, ezért azt nem veheti át, mert lémálnát néni vásárolgat fel. A termelők ezután megkérték a felvásárló egységvezetőt, valamint a szövet­kezet gépkocsivezetőjét, (hogy a málnát lémálnaként a nevükben próbálja valahol értékesíteni, ök a termelők, és nem a szövetkezet megbízásából jártak el, ezért nem állítottak ki átvételi jegyet sem. Tudomásunk szerint az érintett termelők tudomásul vették, fiogy ia megbízásukból eljáró személyek 18 forin­tos egységáron számoltak el nekik. A málna esetében szövetkezetünk viszonteladóként jár el, ami azt jelenti, hogy további megrendelőknek szál­lítjuk a gyümölcsöt. Az idén a legnagyobb erőfeszíté­seink ellenére sem isikerült olyan termékértékesítési szer­ződést kötni, amelynek alapján a kistermelőknek a ki­alakított felvásárlási árnál többet fizethetnénk. Hogy kon­kurens felvásárlók magasabb áron tudnak felvásárolni, több összetevője van. melyre itt helyszűke miatt nem térünk ki. Tisztelettel: Darusi István felvásárlási osztályvezető, Böhönye' és Vidéke Áfész Márta a nemzetközi forgatagban Somogyi Néplap XLI. évfolyam, 172. szám 1985. július 24., szerda Nem fogy a burgonya, drága a dinnye | Hit, honnan, mennyiért? Kevés a kajszi, az őszi­barack az idén, s még min­dig nagyon drága a görög­dinnye. A megyei Zöldért Vállalat kereskedelmi igaz­gatóhelyettesét, Vadalma Tibort arról kérdeztük, hon­nan, mennyiért tudják be­szerezni az árut? — A tél károsította a kaj­szibarackosokat, élfagyott a gyümölcs — mondta —, ezért más megyékből kény­szerültünk az áru beszer­zésére, hogy pótolni tudjuk a hiányt. Így a középmére­tű kajszi ára elég borsos, 23 forint kilója. A lakossági értékesítés hasonló a tava­lyihoz, 20—30 tonnát árusí­tunk ki. A megyei termelő­szövetkezetek felszámolták az őszibaradkosokat, a Bog­iári Mezőgazdasági Kombi­nát és a Siófoki Állami Gaz­daság termel már csak szá­mottevő mennyiséget, ezért barackot is kénytelenek va­gyunk máshonnan is vásá­rolni. Eddig 75 tonnát érté­kesítettünk. A paprika, paradicsom nagy részét is megyén kívül tudjuk beszerezni, az ellátás ■megfelelő. A Zöldért áruja pár forinttal olcsóbb, mint az őstermelőké, s ha az áru­helyzet megkívánja, enged­ményeket is adunk. A pén­teki nagypiacon például tíz forintért árusítottuk a para­dicsomot, tizenkettőért a le­csópaprikát. Annál borsosabb még min­dig a görögdinnye ára, igaz, a kezdeti ötvenforintos ki­lónkénti árról ma már hu­szonöt forintra „csökkent”, de ez még mindig túl drá­ga. Huszonöt tonnát forgal­maztunk eddig, s ez bizony kevés. Emlékszem olyan időszakra, amikor július kö­zepéig 250 tonna kelt el. (Nem fogy a nyári burgo­nya, annak ellenére, hogy húsz százalékkal olcsóbb, mint tavaly volt.. Felvásárlási akcióink sem túl sikeresek. Kevés volt a meggy, a cseresznye, és mál­nából sem tudtunk annyit beszerezni, amennyit ter­veztünk. Hiába számít kivá­ló málnás területnek So­mogy, túl sok volt az esz­kimó, s ehhez képest kevés a fóka: versenytárs az áfész. a hűtőipar. Az első félév számunkra nem volt szerencsés. A tá­rolt áruk értékesítése nagy veszteséggel járt. K. Á. Az első „postakocsi” Nyolcvan éve, hogy az első magyar gyártmányú gépkocsi, amelyet Cson­ka János gépészmérnök készített a Magyar Pos­ta számára, elindult kétezer kilométeres pró- baútjára. A próbán át­lagosan 26 kilométeres óránkénti sebességet ért el. A siófoki Sió áruház ci­pőosztályán ismerkedik a kereskedelemmel a 14 éves, ádándi Perutek Márta. Egy hónapig dolgozik a Sióban az idén nyáron. Büszkén vi­seli a piros köpenyt. Mun­kája abból áll, hogy az ön- kiszolgáló cipőosztályon se­gít, takarít, pározza a cipő­ket és belekóstolhat az el­adás mesterségébe. Márta helytállt a nemzet­közi forgatagban. Ha idegen nyelven szóltak hozzá, an­nak a régi dolgozónak a se­gítségét kérte, akinek a nyelvtudása kincset ér a ci­pőosztályon. — Az általános iskolát Ádándon végeztem. Az át­lagom 3,7 volt. de lehetett volna jobb is. Otthon két bolt van, egy élelmiszer- és egy iparcikkbolt. Gyakran figyeltem ott a kereskedő­ket, de az, ami itt a Sióban van, minden képzeletet fe­lülmúl! Nincs megállás egy pillanatra sem. Amikor a továbbtanulásról volt szó, az egészségügy felé is ka­csingattam, de a szakiközép­iskolába nem vettek föl. Megnyugtató volt, ahogy itt a cipőosztály dolgozói fogad­tak, s megerősödött bennem a szándék: kereskedő le­szek! Az elméleti tudást a siófoki kereskedelmi szak­munkásképző intézetben, a gyakorlati ismereteket a Sió áruházban sajátítom el. Az­után szeretnék érettségizni és a német nyelvet legalább alapfokon megtanulni. ■ D. Z. A budai Várba látogató turisták kényelmesen, fiákeren tekinthetik meg a műemlékeket Rézfúvós tábor Barcson Játék a gyufával Hírül adtuk: Osztopánban leégett egy családi ház és a mellé épített pajta teteje. Hogy miért következhetett be mindez? Egy hatéves kisfiú gyufával játszott. A nagypapánál. Mert otthon már fölfedezték a szülők, hogy a kicsi fölöttébb ked­veli a gyufát Es mit tettek a szülők? Vásároltak egy elektromos gázgyújtót. A gyermek pedig, akinek senki sem magyarázta meg, hogy a gyufa mire való, el­ment a nagypapához, mert ott szabadon állt a tűzcsi- holó szerszám. Látta ő, hogy a nagy ívben repülő rudacs­kától meggyulladt a padló, de félelmében nem mert szólni. Nem tudom, hogy az idén hányadik — gyer­mekjátékból keletkezett — tűz volt az osztopáni. De azt igen, hogy a lányom ötéves korára megtanulta: a gyufa nem az ő kezébe való. n. J. Dráva menti nyár Kilencedik alkalommal rendezik meg Barcson a Dráva menti nyár esemény- sorozatát. Hétfő délután Király György a városi pártbizottság titkára nyi­totta meg a negyedik orszá­gos rézfúvós kamarazenei tábort, az idei legrangosabb rendezvényt. Tegnap a kö­zépiskolai és főiskolai együt­tesek versenyét tartották, melyen részt vett a mis­kolci és a budapesti Bar­tók Béla zeneművészeti szakközépiskola, a fővárosi zenész tisztképző főiskola, a debreceni Kodály Zoltán szakközépiskola és a győri Harsona kvartett. Délután rendezték meg a döntőket, melynek zsűrijében a zene- művészeti főiskola tanárai ültek. A győztesek este dísz- hangversenyt adtak. Csütörtökön külföldi együt­tesek adnak díszhangver­senyt, pénteken pedig az Anonimus együttes lép a barcsi közönség elé. Július 29-én Nagy Miklós, Varga Zoltán, Fojtó Enikő és Pé­ter Marianna, a genfi nem­zetközi kürtverseny négy magyar résztvevője koncer­tezik. Július 30-án zár a ■tábor a Móricz Zsigmond Művelődési Központban megtartott hangversennyel. Az idei Dráva menti nyár kiemelkedő eseménye lesz augusztus másodikén a la- fcócsai folklórműsor, ugyan­is háromszáz évvel ezelőtt telepítették Magyarországra a délszlávokat. A nemzeti­ségi csoportok erre is em­lékeznek majd. Másnap ke­rékpártúrára hívják a fiata­lokat a Barcs, Lakócsa, Fel- sőszentmarton, Sellye, Drá- vaiványi, Drávasztára útvo­nalon. Az esti órákban au­tóbusz hozza vissza a vál­lalkozókat és a bicikliket. A túra közben Felsőszentmár- tonban népi játékokat mu­tatnak be és ügyességi ver­senyeket rendeznek. A gólyák is nyújtott műszakban... A búzatáblákon arató kombájnok nyomában gyűj­tögetnek eleséget az ormán­sági gólyák. A Dráva víz­folyásokban gazdag völgyé­ben különösen nagy szám­ban fészkelnek ezek a szép, kedves madarak, amelyek most nemcsak magukat táplálják, hanem a már felcseperedett, de repülni még nem tudó fiókáikat is. Főképpen mezei pockokra vadásznak az aratott földe­ken. A falánk rágcsálók mindeddig biztonságban érezhették magukat a gabo­navetés takarásában, a kombájnok jóvoltából azon­ban most láthatókká vál­tak, s Ia hosszú lábú, hosz- szú csőrű madarak egyket­tőre nyakon is csípik őket. Ezért aztán némelyik gép körül egész gólyaudvar ala­kul ki. Ngji ritkán tíz­húsz madár is összeverő­dik, és békésen lépeget a dübörgő masina nyomában. Megfigyelték, hogy a gó­lyák teljes mértékben al­kalmazkodnak az aratóbri­gád munkarendjéhez — ők is nyújtott műszakban „dol­goznak” a földeken. S nem is akármilyen teljesítmény­nyel szorgoskodnak. Egy- egy madár — becslés sze­rint — másfél-két kiló poc­kot is begyűjt naponta, ta­karító munkájukkal tehát jó szolgálatot tesznek a me­zőgazdaságnak. A gólyák olyan bátorsággal és ter­mészetességgel forgolódnak a kombájnok körül, mintha maguk is a brigádhoz tar­toznának: ösztönösen érzik, hogy az ember barát. S az aratók valóban vigyáznak rájuk, óvják őket. Akkora a bizalom, hogy még ebéd­időben sem távolodnak el a madarak a kombájno- soktól, akik egy-egy finom falat erejéig az ebédjüket is megosztják kísérőikkel. Tarka sorok Gondolatok Minél több idős tiszt van a hadseregben, an­nál többen vannak a magas rangúak. Egy hadsereg, amely csupa tábornokból áll, a világ legbékésebb hadserege. (Friedrich Dürrenmatt) • • • Amíg az idegenlégió­nál szdlgáltam, mindent végig kellett szenved­nem. De ott talán töb­bet tanultam, mint Ox- fordban. (Philip Rosental) • * • Tokióban nincsenek utcanévtáblák. — Ez — mondják — a külföldiek számára azért kellemes, mert úgysem tudnák el­olvasni. (Jürgen von Manger) * * * Ha a bolondok nem járnának a piacra, a re­pedt fazekat sohasem lehetne eladni. (Orsón Welles) * * * Minden kezdődő sze­relmi kapcsolat az ak­namezőn tett első lépés­hez hasonlít. (Carla Dane) * * * Az idealizmus az a képesség, hogy az embe­reket olyanoknak lássuk, ■amilyenek lehetnének, ha nem lennének olya­nok, amilyenek. (Curt Goetz) Szavak A becenevekről tanul­nak a gyerekek az isko- lában. A tanító néni megkérdezi őket, mi­lyen beceneveket halla­nak otthon. — Az én apukám azt szokta mondani anyu­kámnak, hogy kisboga- ram — jelentkezik Jan­csika. — Az én apyueim meg azt szokta mondani apucinak, hogy békuli — számol be Ödönke. Pétiké jelentkezik. — Gyümölcsnév is le­het, tanító néni kérem? — Persze, hogy lehet. — Mert az én faterom azt szokta mondani a muteromnak, hogy te ringló! \ • Három már van Egy mama panaszko­dik a barátnőjének: — Borzasztó, a lányo­mat elcsábították. — És mit csinálsz most? — Kutatom az apát. — És még nincs meg? — Három már meg­van. Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottságának lapja' Főszerkesztő: JÁVORI BÉLA Főszerkesztő-h.: dr. Kereza Imre Szerkesztőség: Kaposvár, Latinca Sándor u. 2. Fostacím: Kaposvár Ff. 31. 7401. Telefon: 11-510, 11-111, 11-512. Telez: 13-360. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadá Vállalat, Kaposvár, Latinca S. u. 2. Telefon: 11-516. Postacím: Kaposvár, Ff.: 31. 7401 Felelős kiadó: Balajcza János Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető a postahivataloknál és o kézbesítőknél Előfizetési díj egy hónapra 43 Ft, negyedévre 12» Ft, félévre 250 Ft. ISSN 0133-0600 Készült a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat üzemében Kaposvár, Május 1. u. 101. Felelős vezető: Mike Ferenc igazgató

Next

/
Oldalképek
Tartalom