Somogyi Néplap, 1985. július (41. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-16 / 165. szám

1985. július 16., kedd Somogyi Néplap $ JUDIT ÚTJA A vándortábortól Strasbourg ig A miniszter- helyettes a falura is kíváncsi Kubai filmesek Somogybán Julio Garda Espinosát mielőtt kinevezték a műve­lődési miniszterhelyettes­nek, filmrendezőként vált ismertté. Nemcsak hazájá­ban, hanem Latin-Amerika szerte is. Vezetésével négy­tagú küldöttség járt So­mogybán. — A moszkvai filmfeszti­válon vettünk részt, ezután látogattunk Magyarország­ra, ahol a kubai dokumen­tum-filmheteket nyitottuk meg. Előkészítettük a két ország közti megállapodást, mely a filmművészet és filmforgalmazás egészét érinti. — Mit tartalmaz a meg­állapodás? — A magyar partnereink­kel, elsősorban a miniszté­rium filmfőigazgatóságával arról tágyalrbunk, mit kell tenni azért, hogy a jövőben még igényesebb filmek cse­réljenek gazdát. Bővíteni szeretnénk a kapcsolatot a filmesek tapasztalatcseréjé­vel is. Mi azt is .vállaljuk, hogy a kubai filmek mellett a többi latin-amerikai or­szág alkotásait is megismer­tetjük Magyarországon. Ha­vannában decemberben ren­dezzük meg a latin-amerikai országok filmfesztiválját, er­re szóló meghívást adtunk át Budapesten. Somogyiban Dombóvári László, a megyei mozüüzémi vállalat igazgatója vasár­nap tájékoztatta a kubai vendégeket a filmforgalma­zás helyzetéről. Megtekin­tették a kaposvári mozi­múzeumot, majd a balatoni szabadtéri filmszínházakkal ismerkedett a kubai kül­döttség. — A mozimúzeum föléb­resztette bennünk — folytat­ta nyilatkozatát Juliu Gar­da Esponosa — azt az igényt, hogy Kubában is lét­rehozunk hasonló intéz­ményt. Kedvező tapasztala­tokat szereztünk a balatoni mozik műsorpolitikájáról is. Nagyon sok ország sok ér­tékes filmjét játsszák Ma­gyarországon, győződhet­tünk meg. A programban latin-amerikai filmmel is ta­lálkoztunk. A kubai művelődési mi­niszterhelyettes nemcsak a mozikra volt kíváncsi So­mogyiban, hanem hosszasan elidőzött tegnap a nagyber­ki termelőszövetkezetben is. (A delegáció tegnap dél­után utazott vissza Buda­pestre. H. B. A tágas, ízlésesen beren­dezett szobából német nyel­vű rádióműsor hallatszik. Vékonyka, barna hajú, ér­telmes tekintetű kislány nyit ajtót. — Ezt apu szerelte be nekem, hogy tudjam hall­gatni az osztrák adót — ha­darja Huber Judit, státuszát tekintve egyelőre „munka- nélküli”. <5 is azok közé a frissen érettségizett diákok közé tartozik, akik sok ezer tár­sukkal egyetemiben a na­pokban küzdöttek meg va­lamelyik felsőoktatási in­tézmény felvételi bizottjsái- ga előtt a bejutásért. — Penésszínű és álomkó­ros vagyok. Éjfélig nem tu­dok aludni, csak olvasok — mondja, majd kérdezés nél­kül folytatja. — Igaz. hogy kilencedik tettem az OKTV-n, de ez semmit sem számított, mert a német nyelvnél — akár a többinél — két kategória van. Egy kicsi és egy nagy, aszerint, hogy heti hány órában tanultuk a gimnázi­umban. Engen! a nagyba soroltak. Csak az első öt helyezettnek nem kellett felvételiznie. Szegeden ma­gyar—némeit szakon felvéte- liztém az egyetemien1. Hogy sikerült-e? Ügy érzem igen. A bizottságban megláttam egy idősebb tanár bácsit, aki olyan volt, mint a nagy­apám. Ettől nagyon meg­nyugodtam. Ha mégsem vesznek fel, akkor sem ke- seredek el. Egy évig a So- mogytervnél vállalok mun­kát, aztán újból megpróbá­lom majd. Azon gondolkod­tam. hogy közhelyként fog hatni, ha a felvételi bizott­ság megkérdezi, miért ezt a pályát választottam, és én erre azt az egy feleletet adom, hogy azért, mert sze­retem a gyerekeket. Más válaszom nincs. — Mivel töltőd a nyarat míg nem érkezük meg az eredmény? — A mamámnál pihenek Saulokban, majd vándortá­borba megyek a Duna-ka- nyarfoa, utána Strasbourg- ban egy nemzetközi idegen nyelvi táborban leszék 17 napig. Hazaérkeztek Finnország­ból a 26. Nemzetközi Mate­matikai Diákolimpián részt vett magyar fiatalok. A magyar diákok ez alkalom­mal is kitűnően szerepeltek. A 38 országból érkezett 209 versenyző közül ketten ér­tek el maximális pontszá­mút: Kós Géza (Budapest, Berzsenyi Dániel gimnázium) és egy román diáik. Közvet­lenül utánuk következett Megyesi Gábor, a szegedi Bőrkötéses őrsi naplót tesz elém. A krónikás: Hu­ber Judit — olvasom, és lapozgatom az élmények ha­tására íródott, sok-sok szí­nes képpel illusztrált füze­tet. — Tavalyelőtt szakács1 vol­tam, azt kevésbé szerettem. Ez a krónikási tiszt jobban -tetszik. Elmeséli, hogy a gyakor­ló általános iskolába járt és úgy megszerette a tábort meg a gyerekeket, hogy ifi­vezetőként azóta is minden nyáron velük tart. — És a német nyelv? Mi­kor kezdtél el foglalkozni vele? — Még Saulokban, ötödi­kes koromban, azután ab­bahagytam, és a Munkácsy gimnáziumban folytattam. Közben szótárral végigol­Sógyári Endre Gyakorló­gimnázium tanulója. Mind­három versenyző első díjat és ajándékként agy-egy sze­mélyi számítógépet kapott. Második díjat nyert Ma- kay Géza (Szeged, Sálgvári Endre Gyakorlógimnázium) és Bán Rita (Budapest, Fa­zekas Mihály Gyakorlógim­názium) ; két versenyzőnk barmadiikdíj as lett: Bóna Miklós (Székesfehérvár, Jó­zsef Attila gimnázium) és vastam az Andersen-mesé- fcet. Tulajdonképpen az ol­vasás és a német irodaiam szeretete ösztönzött a tanu­lásra. Nagyon kedvelem Heinrich Ball írásait. A fel­vételi után is megvettem egy kötetét. Szavai, kifejezései egy ko­rán érő kislány gondolat- éis érzésvilágát közvetítik. — Gyakran mondták a társaim: könnyű neked, te Huber vagy, biztosan' már otthon is tanultad a nyel­vet. De ez nem áll. A csa­ládiban már csajk a nagy­apám beszéli a németet. Ne­kem éppúgy meg kellett küzdenem a tudásért, mint bárki másnak. A stiraSbourgi tábor en­nek a kitartó és szorgos munkának az elismerése lesz. Birkás György (Siófok, Per- czel Mór gimázium). Az olimpián hivatalos csa­patverseny nincs, de a szer­zett pontokat tekintve a ma­gyar diákokat csak Romá­nia és az Egyesült Államok csapata előzte meg. A verseny zsűrijében Ma­gyarországot Hódi Endre, az OPI nyugalmazott osztály- vezetője képviselte, a diákok felkészítését Reiman István, a BME docense irányította. Várnai Ágnes Magyar siker a matematikai diákolimpián Hattyúdal 41. 31. Korán volt még, így hát visszasétáltam a szálloda fe­lé. A Lótusz bárban akar­taim folytatni a munkát; va­lami azt súgta, ott találom a Thomsonr-ügy kulcsát. A szállodában nagy nyüzs­gés fogadott. A hall pálya­udvari váróteremre emlékez­tetett: bőrönd bőrönd há­tán. A levegőben izgatott félmondatok úsztak, néhá­nyat sikerült elkapnom; azt hiszem, kevesen fogadták el a szálloda gondoskodását az áttelepítést illetően. iFölmentem a szobámba és lezuhanyoztam. Már töröl­köztem, amikor alig hallha­tóan kinyílt az ajtó. Háta­mon remegés futott végig; amióta ebiben a szobában la­kom, az ajtónyitást általában kopogás előzte meg. Fürdő­köpenyemet gyorsan vállfá­ra akasztottam, fölhelyez­tem a zuhanyrózsára, majd behúztam az áttetsző nej­lonfüggönyt, és az ajtó mel­lé léptem. Első pillanatban valóban emberfarmát sejte­tett. A víz halk surrogiása ellepte a parányi 'helyiséget. Fülemet az ajtóhoz szorítot­tam és vártam. A lépések mintha megszűntek volna... De nem- Mégsem. Halkan közeledtek az ajtó felé. Az­tán valaki hirtelen fölirán- totta, és tüzelni kezdett a függöny mögött lévő szilu­ettre. .Hangtompítót használt. A golyók halk fütyüléssel hagyták el a tárat. Lábaimat kicsit berogyasz- tottam az ajtó mögött, majd hirtelen mozdulattal elkap­tam a gyilkos csuklóját; te­kertem rajta egyet, és tel­jes erőmmel berántottam a fürdőszobába. A mozdulat gyors volt, és hatásos; a stukfcert azonnal kiejtette a kezéből. Ben Hartley volt, a pin­cér. Kxétafebéren feküdt a padlón. A pisztoly már az én kezemben yolt. — Üdvözlöm, Hartley — mondtam vigyorogva. Nem válaszolt, csak sze­mében lángolt a gyűlölet. — Na gyerünk, kifelé! — parancsoltam rá. ^ Stukkerrél a kezemben még sohasem öltözködtem, de azért sikerült magamra kap­nom a ruháimat. .— Thomson úr megbízá­sából? — kérdeztem fagyo­san. Nem válaszolt. Teljes erőmből az arcába ütöttem. Ben Hartley elte­rült a földön, öklömet is­mét ütésre emeltem, mire kezét az arca elé emelte. — Thomson úr megbízá­sából? — kérdeztem ismét. Ben Hartley bólintott. — Beszélj vagy lelőttek, mint egy kutyát! — Délután telefont kap­tam, hogy meg kell ölnöm magát — nyögte, még min­dig a földön fekve. — Miikor és1 hol? — Azt rám bízták. Min­denesetre megadták a szállo­dájának a címét. — Ügy értem, magának mikor telefonáltak? — Másfél órával ezelőtt. Pontosan fél háromkor. — És kicsoda? — Azt nem tudom. Női hang volt, azt mondta, Thom­son megbízásából beszél... Velem minidig ez a női hang •tartotta a kapcsolatot. — Angéla Bretallt is ma­ga ölte meg? — kérdeztem. Éreztem, amint hátamról folyni kezd az izzadság. — Igen. — És Ursula Wiithot? — Öt nem. Esküszöm ma­gának, semmi közöm hoz­zá ... — És miért akart félre­vezetni tagnap? — Angéla’ valóban nem ákart hozzámenni a vőlegé­nyéhez ... — Rendben van, Hartley. Akkor most szépen elmond­ja, hogy ki rejtezik a Thom­son név mögött. Ben Hartley lassan felállt, arcáról törölgétni keZdte a vért. — Fogalmam sincs. Az életemre esküszöm, hogy fo­galmam slinlcs! — Angéla Bretall meg­gyilkolásának a parancsát is telefonon kapta? (Folytatjuk.) TV-NÉZŐ Álarc nélkül A műalkotások világába kalauzol a televízió nyolc­részes, a múlt héten kezdő­dött sorozata. A szünidei matiné műsorában kapott helyet, szórakoztatva-ne- velve a gyerekeket. Az első adás címére (Arcok), azért is emlékezünk, mert a mű­sort összeállítók kedden nem vizsgáztak jelesre ötle­tes címadásból. A délelőtti programban: Álarcban cím­mel háromrészes NDK tévé­filmsorozat. Este nyolckor: — ez már hiányzott! ■—foly­tatódott a nyolcrészes spa­nyol kalandfilm, A fekete álarc. Az elmúlt héten olyan fil­meket jelöltem ki, amelyek álarc nélkül mutatják be az embert. Ilyen volt a Jurij Andropovról készült Egy életút állomásai című partrtéfiilm. A közismerten szerlény, fillmlféllvevővei ne­hezen barátkozó, egyébként közvetlen politikus egyéni­ségét volt tanárai, iskola- és munkatársai mutatták be, néhány arcvonását pedig Kádár János, az MSZMP KB főtitkára és Koivisto, finn elnök rajzolta meg. Mélyre kellett nyúlni a tévé. ffimtáriáiban ahhoz, hoigy rátaláljanak az 1965- ben készült Mi újság, Ciea- mliica? című Woody Allen filmre. Írójának nemrég ol­vastam egyik regényét. Tet­szenek fanyar történetei, a Mi újság, Cicamica? pedig még sztárparádénak is föl­fogható. A filmművészet nagyjai szórakoztatták a nézőt: Petet Seilers, Peter O’ Toole, Romy Schneider, maiga Woody Allén és Ursu­la Avdress. A férfi és a nő örök kap­csolatát boncolgató Woody Allen írásaiban, filmjeiben visszatérő gondolat, hogy semmi sem tökéletes, legfő­képpen nem az emberi kap­csolatok rendszere. A min­dentudásra vágyó ember azonban olykor elhiszi vagy beképzeli, hogy tökéletes. Ez csapda — vallja Allen. Fritz Bassbender doktor, a Mi újság, Cicamica? pszi­chológusa — Peter Setters — gyógyítani szeretne, a válságos lelkeket megszaba­dítani a gyötrelemtől, ám maga is rászorul az dstápo- lásra. A háromszoros Oscar-d£- jas Rocky című amerikai film nagy mozisiker volt, a hét legkiemelkedőbb művé­szi alkotásaként láthattuk viszont a képernyőn. Egy olyan kokszolót mutat be a film, aki nefh vágyik arra, hogy sztár legyen; sem a ringben sem az életben. Ér­zelmes bokszoló Rocky. Mit jelenthet a férfi számára egy kedves lány közelsége, szerelme? Rocky válasza: megküzd Apollóval, a hí­res kesztyűssel. Óriási len­dülettel készül a csatára, megsokszorozza erejét el­szántsága. Most megmutat­hatja! Akik eddig elpártol­tak tőle, mert nem bíztak benne, most visszaszálingóz- nak hozzá. Érezzük, Rocky- nak most csak ez az egy mérkőzése a fontos, s a jö­vő: Adrián, a szerelem. A Rooky szerepében remekül játszó Sylvester Stallone hi­teles figurát teremtett. A történet a boksz fülledt vi­lágával szembeállítja Rocky őszinte, tiszta szerelmét. A filmlhírek arról számol­nak be, hogy elkészült a Rocky két folytatása is, megtudhatjuk, miként ala­kul hősünk élete. Érdemes volt fölidézni az eddigi epi­zódot és várjuk a követke­zőket. Hórányi Barna Magyarságunk, kultúránk őrzése AUGUSZTUSBAN ÜLÉSEZIK AZ V. ANYANYELVI KONFERENCIA Elkészült az V. anyanyel­vi konferencia programja. Az ötnapos rendezvény augusztus 5-én kezdődik Veszprémben, a Magyarok Világszövetségének égisze alatt. Az anyanyelvi konfe­renciák rangos eseményei a világ magyarságát összefogó mozgalomnak, ez a külföl­dön élő magyarok és a ha­za közötti kapcsolattartás egyik fő intézményes for­málja. A mozgalom, amely az 1970-ben kezdődött a .Deb­recenben rendezett I. anya­nyelvi konferenciával, az­óta mind szervezettebben, sokrétűbben működik. Fő célja a magyar nyelv és kul­túra őrzése és tanítása az úgynevezett szórványma- gyarság körében. Ehhez a törekvéshez adnak mindig tartalmi muníciót, módszer­beli segítséget az ötven ta­gú védnökség által irányí­tott konferenciák. Az augusztus eleji talál­kozó elé három fő felada­tot tűrtek ki. Mint Bartos György, az anyanyelvi kon­ferencia titkára elmondta, arról lesz szó, hogy milyen szerepük van, illetve kell legyen a magyarságtudat megőrzésében, nyelvünk, kulturális értékeink ápolá­sában és átörökítésében az egyházaknak, illetve az iro­dalomnak és inűvészeték- nek. — Az egyházakról, ame­lyeknek magyarságmegitiar- tó szerepéről már az eddi­gi konferenciákon is sok szó esett, de inkább csak egyedi beszámolókban — mondotta —, azért iktattuk programba most önálló na­pirendet, hogy jelentőségé­hez mérten foglalkozhassa­nak ilyen irányú tevékeny­séggel, hazái és külföldi nézőpontból egyaránt. A magyar irodalom ügyé­vel — azzal a kérdéssel, hogy az irodalomnak mi­lyen szerepe van a világ szétszórtan élő magyarságá­nak összefogásában, közös­ségi tudatának fenntartásá­ban — az anyanyelvi kon­ferenciák eddig is követke­zetesen foglalkoztak. A mos­tani konferencia feladata az irodalom szerepének olyan vizsgálatai, amelynek a ve­zérlő szempontja a magyar nyelv, a nemzeti kultúra és a nemzeti tudat fenntartá­sa, védelme és fejlesztése a nyugati világban élő ma­gyarok körében. Tudatosan törekednünk kell arra. hogy írásos kultúránkat, szelle­mi értékeinket 'és nyelvün­ket megismerjék a nyugati magyarság leszármazottai, esetleg mindazok az idege­nek, akikíbr i barátokra ta­lálhatunk. Az V. anyanyelvi konfe­renciára — ezúttal első íz­ben — külföldi magyar egyesületek, körülbelül fél- száz helyről „hivatalos” de­legátusokat küldenek. Több mint hetven egyéni résztve­vő is jelezte érkezését. Emellett körülbelül százan vesznek résizt a konferencia munkájában az anyanyelvi mozgalom hazai munkásai.

Next

/
Oldalképek
Tartalom