Somogyi Néplap, 1985. július (41. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-16 / 165. szám
1985. július 16., kedd Somogyi Néplap 3 Kis lépések, nagy erőfeszítések CSAK EGY HÉTKÖZNAP VOLT Diszkréten kattog a számítógép, a képernyőn szaporán sorjázva szavakká állnak össze a zöld betűk. — Van-e raktáron főtengely? Zümmög, percen a gép és jön a válasz. Bánfai József né ésSchmall Mihályné egymásnak háttal ülve dolgozik a két géppel. A képernyő bal sarkában az utasítás, mit kel tenni, melyik lemezt kell (cserélni. És ők végzik a dolgukat, még mindig izgalommal és talán egy (kicsit megilletődötten is. Mert a hagyományos könyveléstől jelentős ugrást jelentett ez év márciusától ez a két TÁP—34-es mikroszámítógép. Igaz. az átmenetnek ott voltak az Asicö- ták, de már azokon is túllépett az idő. — Kilenc-tíz évesek voltak azok a gépek — mondja — Nagy József főkönyvelő, — az idejük lejárt. Sokat meditáltunk, maradjunk-e a mechanikus módszer mellett, vagy lépjünk egy nagyobbat a holnap, a mikroszámítógép felé. A felelős latolgatás, a széles körű tapasztalatszerzés az utóbbi felé billentette a mérleg nyelvét. A főkönyvelő a két asszony igyekezetét, szorgalmát dicséri, akik nem csekély áldozatvállalással, de hihetetlenül nagy akarattal és ügybuzgalommal, viszonylag rövid idő alatt hozzáértő kezelői lettek a modem esZközök- nek. ők ugyan még szabadkoznak. „sok még a megismerni való”, de már lelkesen magyarázzák, mennyivel egyszerűbb, gyorsabb, pontosabb így a munka. Bármelyik nillanatban pontos információt kaphatnak a vezetők arról, hogy például az aratás előtt egy héttel miként áll a búzatermelés költsége. Egy lépés, és talán nem is kis lépés ez élőre a kapos- fői Kossuth Termelőszövetkezet történetében. Nem az élenjárók csoportjába tartozó nagyüzem ez. Neve hallatán nem kapja fel úgy az ember a fejét, mintha például azt hallja Nádudvar, Boglár, Barcs, vagy földrajzilag még közelebbi példával élve, Raposmérő. Ám itt is olyan emberek élnek mint másutt — csakhogy nékik hátrányokat kell ledolgozni. Figyelem Sárdi Lajos asztalon nyugvó kezét, ahogy mondanivalóját igyekszik még szemléletesebbé tenni, — Itt tartanak az élenjárók és mennek előre. Négyöt éve itt voltunk mi, és minden erőnk arra irányult, hogy ez a távolság fokozatosan csökkenjen. Nem a dicsőség miatt! A mi életünk, a mi gazdaságunk miatt! A két kéz közben közeledett egymáshoz — de nem ért össze. Még van ledolgoz- n'ivaló. A közelmúltban, amikor közös határszemlét tartottak ennek a példásan együttműködő gazdasági kiskörzetnek a vezetői, az egész naoos határjárás után az esti értékelésnél több szomszéd is mondta: — Tavaly óta a legnaHáromezer steppelt kabát exportra gyobb változás, fejlődés a kaposfői és a szennai határban tapasztalható. — Hát ez aiz — mondja Sárdi Lajos —, ami erőt ad az embernek a mindennapos nehézségekkel való csatához. Minden fegyelminél vagy .pénzbüntetésnél rosz- szabb volt az, amikor tavaly azt kaptam: „Te, LaToll és tömb helyett számítógép jós, azért a növényvédelemre jobban odafigyelhetnél!” Igaz volt. Tanultam, tanultunk belőle. Kaposfő, Kiskorpád. Kis- asszond határát, a. Kossuth Tsz terüléfét nem kényeztette el a természet. Tizenkét aranvkoronás, jobbára savanyú, ’-'om.akos talajokon kell megtalálni a jövedelmező, eredményes gazdálkodás módját. Ebben a terv- idősiZakban egy teljesen leromlott, elhanyagolt gépállománnyal, hiányos vezető gárdával, foglalkoztatási gondokkal indulva. Ma tizenhét felsőfokú, negyven középfokú végzettségű szakember dolgozik a szövetkezetben. Egérfészek és galambtanya volt az egykori vízimalom, amely ma tágas ablakéi, modem üzem. A tizenhét gép fölé hajló asszonyok a Karbon Könnyűipari Vállalatnak steppelt kabátot Varrnak exportra. — Tízmilliós anyagmentes árbevételt hoz ez a szövetAz esők miatt azon a napon negyedszer kezdték az aratást kezetnek — jegyzi meg Nagy Árpád fő-ágazatveze- tő, és míg: járjuk az üzemet, kiderül, hogy az asszonyok helybeli munkalehetősége mellett lépni kellett a férjék. a férfiak érdekében is. Ezért indult be egy esztergályos-, majd egy lakatosrészleg. Az NDK részére hidraulika olajtartályokat, a kőolaj vezeték vállalatnak fú- róberendezéséket készítenek itt. Az elvadult bozót helyén tojók sorakoznak, szépen nyírt a pázsit. — Egyre több a fiatal. Rövidesen csinálunk egy teniszpályát is. — Nagy Árpád derűs tekintettel hozzáteszi : — A munkalehetőség az első, de aki ide tartozik. érezze otthon és jól magát munka után is. Egy átlagos, megszokott hétköznap volt. Ki tudja hányadik olajtartályt és hányadik kabátot csomagolták a raktárban.. Azon a napon éppen negyedszer fogtak hozzá, hogy learassák a százhektárnyi őszi árpát, de mint annyiszor ebben a „medárdos” nyárban, az eső lebéklyózta a tenni akaró embert. — Baj van — mondta Klacsán József, aki nyugdíjas pedagógusként évek óta visszatérő segítség az aratásnál —, a kombájnt még csak-csak elbírja a föld, de a szemszállító megsüllyedt. Már intézkedtünk a segítségért. Kínlódás, de tenni kell! A „nagy” nevek között nem jegyzik a kaposfői Kosuth Tsz-t. A hátrányok mérsékléséért végzett mindennapos erőfeszítések tiszteletre érdemesek. Vörös Márta r w Megalakult a SAEY vállalati tanácsa Megalakult tegnap a vállalati tanács a Somogy megyei Állami Építőipari Vállalatnál. A huszonöt tagú testület első ülésén megvitatta és elfogadta a vállalat szervezeti és működési szabályzatát, megválasztotta a tanács elnökének Heim Miklós osztályvezetőt, elnökhelyettesének pedig Fábián János osztályvezetőt. Végül az igazgatói állás betöltésére hirdetett pályázatot elbírálva választotta öt évre igazgatónak Kenyeres Józsefet, a Sáév megbízott, műszaki igazgató-helyettesét. A Sáév az ÉVM irányítása alá tartozó vállalatok közül tizenötödikként tért át a vállalati tanács általános irányításával működő formára. Az ezzel kapcsolatos előkészítő munka a kora tavasszal megkezdődött. Erről a munkáról számolt be elsőként Halmos Károly, a vállalat szfo-ti'tkára, az előkészítő bizottság vezetője. A tanácsülésen, amelyen részt vett Szönyi György, az ÉVM főosztályvezetője, dr. Kovács László, a megyei pártbizottság osztályvezetőhelyettese és Zöld Tibor, az építők szakszervezete szervezési és kádertitkárságának munkatársa is, — tételesen megvitatták a vállalat szervezeti és működési szabályzatának tervezetét, s a javaslatokat is figyelembe véve elfogadták. Ezt követően a tanács megfogalmazta azokat a követelményeket, amelyeket — a minisztériummal egyetértésben — a vállalat úi igazgatója iránt támasztanak. Legfontosabbnak azt tartják, hogy az új igazgató biztosítsa az alaphiánytól mentes gazdálkodáshoz a feltételeket. Ennek módját az eszközök — elsősorban az Ipari létesítmények — kihasználásának fokozásában, a rugalmas vállalkozáspolitika kialakításában és folytatásában, valamint az érdekeltségi rendszer tökéletesítésében jelölték még. Fontosnak tartotta a vállalati tanács azt is, hogy a szociális és kulturális ellátás elért eredményeit a változó gazdasági körülmények között is megtartja az új igazgató. A másik követelmény, hogy a megválasztott igazgató biztosítsa a vállalatnak a megye építőiparában azt a helyet, amelyet az elmúlt esztendők alatt elánt. Fontos szerepet szán ebben a munkában az építőipari gazdasági társulásnak, a regionális építőipari oktatási központnak. Végül követelményként fogalmazta meg a testület azt is, hogy az úi igazgató alakítson ki tartós partneri kapcsolatot a megye beruházását is irányító szervekkel és a többi vállalattal. Mini elmondták, ennek a követelménynek két jelölt is megfelél, s mindegyik megválasztásával egyetért a minisztérium és a megye politikai vezetése. Pályázata alapján alkalmasnak tartja az előkészítő bizottság — a felügyeleti szervekkel egyetértésben — az igazgatói munkakör betöltésére Har- ka Jánost, a Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat műszaki igazgatóhelyettesét és Kenyeres Józsefet, a Sáév megbízott műszaki igazgatóhelyettesét. Harkia János a bemutatkozás után elmondta: „Mindig az volt a • véleményem, hogy a Sáév dinamikus vállalat. Ezzel a dinamizmussal — bárkit választanak mea — gazdálkodnia kell az ú.i igazgatónak.” Ezután azt is megindokolta, hogy megválasztása esetén miért nem kíván Kaposvárra költözni. „Bárhogy döntenek is, megtiszteltetésnek érzem — mondta végül —, hogy pályázatomat alkalmasnak ítélték, és meghívtak. Megválasztásom esetén nyugodt munkakörülményeket kívánok teremteni, és minden emberre a saját posztján számítok megadva az alkotás ■ örömét.” Kenyeres József bemutatkozása rövidebb volt: „Lassan egy éve vagyok már a vállalatnál. Azt tapasztaltam. hogy jó műszaki és gazdasági szakemberek dolgoznak itt. Mielőtt pályáztam, azon gondolkodtam: vajon elfogadnak-e az emberek megválasztásom esetén? Arra a következtetésre jutottam, hogy az eddig eltelt idő biztosítékot jelent arra, hogy támogatnak a munkámban.” A vállalati tanács megfontoltan. felelősséggel mérlegelte a javaslatot, s ijgy döntött. hogy a két alkalmas jelölt közül Kenyeres Józsefet bízza meg ötéves időtartamra a vállalat igazgatói teendődnek ellátására. A bizalmat megköszönve az új igazgató kifejtette: — Arra kérem a vállalati tanácsot, hogy segítse a munkámat a következő időszakban' is. Most nehéz félévet zárt a Sáév. Nagyon kemény munkára van szükség az év második felében azért, hogy meglegyen a nyereségünk. Vannak olyan körülmények, amelyeken kizárólag csak mi, a vállalat dolgozói változtathatunk. Ez a közösség — a megyei politikád és állami vezető testületéitől kapott bizalom birtokában — képes lesz erre. A vállalat dolgozóitól azt kérem, hogy felelősséggel végezze mindenki a saját posztján a munkáját GYORSABB TÁJÉKOZTATÁS Válaszok közérdekű kérdésekre Napjainkban növekszik az alapszervezetek önállósága. Fontos, hogy a helyi lehetőségeket és erőforrásokat legjobban ismerő kommunisták mérlegeljék a helyzetüket, döntsenek és vállalják a felelősséget. Ez különösen áll a megyei tanács apparátusi pártbizottságához tartozó tizennégy alapszervezetre. Közülük hat a megyei tanácson, a többi pedig a hatásági feladatokat ellátó intézményekben tevékenykedik. Stier Sándorral, az apparátusi pártbizottság titkárával arról beszélgettünk, mit tesznek a pártszervezetek önállóságának kibontakoztatásáért. — Pártbizottságunk különböző módszerekkel és eszközökkel folyamatosan segíti, erősíti az alapszervezetek tevékenységét, amint azt az év eleji pártértekezleten elhatároztuk. A tervezésben és a végrehajtásban ,is érvényesül az önállóság. Ezért például csökkentettük a kötelező napirendek számát. Figyelembe vesszük az alapszervezetek sajátosságait is. Az állami ellenőrzésről hozott határozatunkat mindenhol megtárgyalták. Az új közigazgatási irányítási rendszer érvényesülésének és az új vállalatvezetési formákra való áttérés kérdéseit pedig hat tanácsi alapszervezet tűzte napirendire. — Különösen fontos a helyszíni segítségnyújtás. Milyen módszerekkel érik el ezt? — Mind a tizennégy alapszervezetnek van egy-egy pártfogója a vb-, valamint a páctbizottsági tagok közül. Ök öt éven át kísérik figyelemmel az alapszervezet munkáját. Mindenben segítenék, ellenőriznek, jeleznek, összehangolják a négy munkabizottság helyszíni tevékenységét. Az utóbbiak vizsgálataikkal, személyes beszélgetéseken, a fogyatékosságok feltárásában, s javaslataikkal eddig is eredményesen segítették az alapszer- vezeteket. Ezt azonban szeretnénk tovább erősíteni. Máshol nincs, csak nálunk igazgatásipolitikai munkabizottság. Ennek a tevékenysége különösen fontos, hiszen témavizsgálataik, tanácsaik javíthatják az alap- szarvezietek hivatali munkát segítő, ellenőrző és irányító tevékenységét. — Milyen ösztönzést, útmutatást kapnák a párttitkárok? — Pártértekezletünkön megállapítottak, hogy nagyobb figyelmet kell fordítanunk a párttagság gyors tájékoztatására. Éppen ezért a titkári értekezleteken felhívjuk a figyelmet a különféle határozatokra, a saját döntéseinkre, az időszerű kérdésekre. Ezenkívül minden olyan információt megadunk, ami közvetlenül érinti az alapszervezeteket. A baj korábban az volt, hogy nem vitték tovább — vagy csak résziben — az információkat a taggyűlésre. Most köteleztük a titkárokat, hogy mindenről számoljanak be, amit a titkári értekezleten hallották, illetve írásban megkaptak. A kommunisták azóta tájékozottabbak. A személyi és egyéb döntések ismertetése megszüntette például a folyosói pletykákat. Azt szeretnénk a jövőben is, hogy ne maradjon válasz nélkül egyetlen kérdés sem. — Kevesebb a kötelező napirend. Jót választják-e meg a többi témát az alapszervezetek? — Airra ösztönözzük őket, hogy rendszeresen tárgyalják meg a szakigaizgatási szervek vagy az intézmények előtt álló feladatokat. Csak így lehet megteremteni a belső összhangot, kialakítani az egységes véleményt. Ennek fontosságára elég, ha a VII. ötéves terv előkészítését említem példának. A taggyűlések azelőtt csak tájékoztatókat kértek a vezetőktől, s nem éltek beszámoltatási jogukkal. Ez megváltozott a küldöttértekezlet óta. Ma már a huszonnégy pártcsoport többsége is szervez vitát 'időszerű kérdésekről. A mostaninál még jobban szeretnénk azonban bevonni őket a döntések előtti vitába. Ez hozzájárulhatna a szakimai megalapozáshoz, a döntések várható politikai következményeinek fölméréséhez. Számtalan kezdeményezést várunk még, így például a két vagy több változatos tervek szorgalmazását. Sokat segíthetnénk a tanácsoknak, ha ők minden anyagot időben kapnának meg, s jutna elegendő idejük az állásfoglalásra. Mindez természetesen csak az önállóság eredményes kibontakozása esetén valósítható meg minden alapsizer- vezetben — mondta Stier Sándor befejezésül. L. G.
