Somogyi Néplap, 1985. július (41. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-02 / 153. szám

1985. július 2., kedd Somogyi Néplap 5 Egyforma, nagy, égszínkék szemek, értelmes tekintetek, könnyed, vidám mosoly, az ajkak körül, s egyformám leheletfinom smink az arco­kon. A különböző hajszín azonnal feltűnik. — Nemrégiben mostam be a hajaim szőkére — mondja Benkő Andrea —, kívül-be- lül ez az egyetlen különbség köztünk. Andrea és Zsuzsa Csáik- berényben húsz éve látta meg a napvilágot. Andrea a másodszülött volt. — Meg is iszom ennek a levét — nevet a néhány perccel fiatalabb Andrea —, ha valamit tenni kell, mind­járt én vagyok a kisebb, ne­kem kell ugranom. Mindketten a Kaposvári Tanítóképző Főiskola má­sodéves hallgatói. Együtt jelentkeztek, s ha egyikük­nek nem sikerül a felvéte­li, mindketten lemondanák az iskoláról. Bár hajuk szí­ne más, mégis gyalknan ösz- szekeverik őket tanáraik. — Az elején kikötötték, hogy csak egyszerre mehe­tünk be vizsgázni — kuncog Zsuzsa. — így is történt már félreértés. De indexeink annyira egyforma jegyeket mutatnák, hogy szinte mind­egy, melyikünk felelete után, melyik indexbe kerül a jegy. A hasonlóság azonban kellemetlen iis lehet. — Miandulaműtétünk volt — természetesen egyszerre —, s utána ugyanazt a ke­zelést kétszer akarták elvé­gezni rajtam, miután az ápolók mutogatásaink elle­nére (beszélni nem tudtunk) összecserélték az ágyunkat. — Illetve minket az ágy­ban. — Kelyesbít Zsuzsa. — Nemegyszer hallgattuk isziü- leink dorgálását igazságta­lanul. de tűrtük, mert ezzel is egymást védtük. Az iskolai katalógusok is alkalmat adnának a tanár éberségének kijátszására, de — mondja anyukájuk —, de a legét is nagyon szeretik. Kreativitásukat mutatják a falra ragasztott „alkotá­sok”. — Az összevágott zokni­kat, az elnyírt asztalterítő­ket, a kalapáccsal 'kivert ab­laküveget nem raktuk kj a falra, bár ezek is kézügyes­ségük bizonyítékai — fűzi hozzá az édesapa. Egyikük másfél kilóval, a másikuk valamivel „súlyo­sabban” született. Mokány- iságuk, harcias mozgásigé­nyük megcáfolja ezt. Egyik reggel — mielőtt szüleik fel­ébredtek — kicsentek egy tál gyümölcsöt a hűtőszék- rényből, majd szakszerűen szétkalapálták az előszobá­ban. A mosogatórongyot a reggeli kakaóban megmár- togatva „felmosták” a kony­hát, ‘végül angyali mosollyal az asztalra készített túróru- dikkal ébresztették 'anyut és aput. — Produkcióikat holnap reggelig tudnám mesélni — mosolyog az édesanya. — Mutathatnám a foltos sző­nyegeket, a felaprított tri­kókat, az átprogramozott mosógépet... ettől becsületük visszatartja őket. — Számtalanszor előfor­dult.. hogy valaki társalgás­ba kezdett Zsuzsával, aztán továbbfűzve gondolatait ve­lem fejezte be — emlékezik Andrea. — S báír semmit nem értek az egészből, ér­telmesen bólogatok, fogal­mam sincs, mit akar mon­dani. Amikor az ideálról érdek­lődöm. kettőjük elbeszélésé­ből ugyanaz a férfitípus képe bontakozik ki. A hob­bival kapcsolatban teljes összhangként a zenét és a gyerekeket említik. Szinte egyszerre hangzik el Dvor- zsák, Brahms, Grieg neve. Öltözködésük divatos, de különböző. Egyforma az íz­lésük. Kisgyermek koruktól ruhájukkal is jelzik belső összhangjukat. Giczii Tamás .ás Balázs jóval fiatalabbak, harmadik nyarukat élvezik most. Szo­bájukban katonás rendben sorakozik csaknem száz kis­autó. — Kedvenc játékaik ezek IKREK ÚJ ISKOLAI TANESZKÖZÖK Balázs a nyugodtabb, leg­újabb autójával játszik. Ta­más három évének minden energiájával próbálja ma­gára vonni szülei figyelmét. Az általános iskolák tervszerű, évente mintegy 120 millió forintos központi és ta­nácsi támogatással segített taneszköz-felsze­relési programja az 1972-es oktatáspolitikai párthatározat nyomán született meg. Az ál­talános iskolák ellátottságának javításába, az egyenlőtlenségek kiküszöbölésére, valamint az új tantervek taneszköz-szükségletének biztosítására szolgáló „akciót’ 1973 óta bo­nyolítja le a Tanért. Ez idő alatt több mint 450 féle tanuló- kísérleti készlet, egységcsomag, diavetítő, magnetofon, lemezjátszó, televíziókészülék és írásvetítő jutott az iskoláknak. A legutóbbi, 1982-es fölmérés adatai szerint azonban — a beszerzéshez szükséges pénz és a szaksze­rű tárolásra alkalmas szertárak hiánya mi­att — így is nagy az egyes iskolák, illetve megyék közötti különbség. Különösen a ta­nulókísérleti eszközökből van sok helyütt kevesebb a kelleténél: ennek pótlására a következő évben az újak mellett mintegy 30 típusú esZközt hoznak ismét forgalomba. Ezenkívül az új tanév kezdetéig, illetve a következő tanév során az általános iskolák számára 17 féle új eszközt, elsősorban au­diovizuális és háromdimenziós isrruerethor- dozót kínál a vállaltat: egyebek között dia- és hanglemez sorozatokat, földrajzi és tör­ténelmi falitérképeket és írásvetítő transz­parenseket. A középiskolák 300 féle tanulást segítő instrumentum közül választhatnak. Egy ré­szüket a Szovjetunióból importálják. Lesz néhány hazai újdonság is. A szétszedhető földgömbön metszetekben tanulmányozható majd a föld göimibhéjas szerkezete, demonst­rációs .eszköz készül a magfizikai jelenségek vizsgálatára, és tervezik a szív, a bőr,” az agy és a szem — a mai tudomány állásá­nak megfelelő — új modelljeit is. Bővül az új tanévben a nyelvoktatást segítő eszközök száma és köre. — Ha két csokoládéd lenne, kinek adnád? — kérdezi az édesapa. — Az egyiket magiamnak — mondja Balázs —. majd megint nekem. — Balázsnak és nekem- nek — vágja rá töprengés nélkül a jószívű Tomi. Ez a válasz jellemző, ál­talában mindenen így „osz­toznak”. Egymással egyéb­ként sokat küzdenek, de kö­zös erővel védekeznek má­sokkal szemben. Különböző ruhájukat is anyjuk magyarázza:x — Nem törvényszerű, hogy egyformában járjanak. Két külön emberke, külön személyiség, szerintem ezt tiszteletben keil tartani. Tamási Rita 29. 22. Végre, egy használható nyom, gondoltaim, és jóked­vűen belekarolltam Ruthba. Holnap elmegyek Hanry Wailfcerhez, és kiverek belő­le mindent. Igaz, legszíve­sebben már most elindultam volna, de Ruthnak megígér­tem a táncotí Már az előtér­ben voltunk, amikor valaki a nevemen szólított. Hátrafordultam. Macska volt. Dermedtem néztem vele farkasszamet.■ Ha most el­indulunk, talán még elérjük a kijáratot, futott át az agyiamon; Ruthot magam előlit tolva, igyekeztem aiz ajtó felé. Ruth, az egészből csák annyit érzett, hogy baj­ban vagyok. Már majdnem eltértük az ajtót, amikor ki­nyílt, és a küszöbön megállt Ben McLoui két másik alak­kal. — Remélem, Buttonhoz igyekszik — szólalt meg Ben McLoui. Szeme szúrt, akár a kés. :— Holnapra beszéltük meg a randevút. — Valami közbejött, úgy­hogy ma kéül odamennie. — És ha nem megyek? — Ugyan, Wittgen, maga sóikkal okosabb fiú annál — vigyorogta Ben McLoui; sze­mével intett Macskáinak, aiki ügyesen vógigzongor ázott najitafn. Miközben végezte a dolgát, Ben zakója zsebében észrevettem a 404-es Smith and Wesson körvonalát. — Nincs nála situkfcer — jelentette ki Macska. — Sajnos, már évek óla nem hordok magiamnál — jegyeztem meg keserűen, és letöröltem néhány izzadság- cseppe-t a homlokomról. — De hát mi történt? — Eltűnt egy kis pénz. — És mi közöm nekem ehhez? ■ — Button szerint renge­teg. — Elbúcsúzhatok a kis­asszonytól ? — kérdeztem mintegy az utolsó szó jo­gán. — A kisasszony is vélünk jön — válaszolta Ben. — A végén még felszívódik a do­hánnyal együtt. A méltó válaszon törtem a fejem, amikor észrevet­tem a sarokban lógó olcsó tükörben Ben Hartléy ké­pét; a résnyire nyitva felej­tett ajtó mögött áll. Amikor pillantásunk összeért, rám­kacsintott. — Na, indulás — mondta ellentmondást nem tűrő han­gon Macska. Ebben a pillanatban nyílt az'ajtó, és kilépett rajta Ben Hartley. Egyenesen Rúthoz sietett. — Bretall kisasszony, te­lefonon keresik — mondta neki. — Máris megyek. Mielőtt Ruth lépni tudott volna, Ben McLoui megszó­rtál t: — Mondja meg az illető­nek, a kisasszony már eltá­vozott. — Hangja jéghide­gen villant Ben Hartley fe­llé. — Már elnézést, uram, de a kisasszony még itt tar­tózkodik — 'kacsázott vissza az ajtóhoz a pincér. — Maga téved. Én nem látók itt semmiféle kisasz- szonyit. Ben Hartley nyeli t egyet. — És mit mondjak az il­letőnek, hol keresse magu­kat? Már mondtam volna a Napraforgó bár címét, ami­kor isimét észrevettem Ben McLoui zsebében- a Smith and Wessont. — Fogalmam sincs, hol fogunk kikötni — válaszol­tam helyette. Herfry Button irodájában minden bagólészínű volt és ragadt a kosztól. (Folytatjuk.) TV-NÉZŐ Veszprém után Azt olvasom, hallom a most véget ért — sorrend­ben a tizenötödik — veszp­rémi tévétalálkozóról, hogy a kritikusok és a tévések el­ásták a csatabárdot. A megbékélésnek termé­szetesen záloga is volt, erről a képernyőről meggyőződhet­tünk, vagy ha nem hittünk a szemünknek, akkor bólin­tanunk kellett a zsürielnök szombati összegezésére, mely szerint — pontosan nem1 áll módomban idézni — a múlt évi terméssel elégedettek le­hetünk, a színvonal jobb, minit néhány más, talán ná­lunk nagyóbb országban, S valóban, aki most még egy­szer végigülte és végigélte a versenybe nevezett műveket, nem panaszkodhat túlzottan sem igénytelenségre, sem a megvalósítás módjára, sike­rességére. Hiszen olyan klasz- szikusok művei kerültek képernyőre tavaly, mint Moliére, Gogol, Goethe. Olyan kortársi kiválóságok, mint Sütő András, Székely János, Galgóczi Erzsébet. Akiik a helyszínen lehettek, azok már a még be nem mutatott té­véjátékokat, -filmeket is lát­hatták, így méltán remény­kedhetünk abban, hogy op­timizmusuk forrása az álta­luk még nem ismert termés is tehetett. Ami engem kellemesen lepett mag a múlt héten, nem is annyira a beszédhangra írt művek egyenletesnek tetsző színvonala volt, hanem az a munkai" melyet a televízió zenei főosztálya, ennek Ze­nés Tv-Színháza végzett, mondhatom: nagy gyönyö­rűségünkre. Flotow, Székely Endre, Vidovszky László, Mozart, Láng István, Pet- rovich, Pergolesi művei csendültek fel, elevenedtek meg rendre élményszerűen, mesterien avatva igazi tele­víziós produkcióvá úgy. hogy a klasszikusok operáinál sem ért veszteség minkéit; azt hiszem, sok barátot szereztek ezekben a napokban a tele­víziós művészek, illetve a szereplők a zenének. Nem volt olyan díjazott köztük, akire magunk is ne voksol­tunk volna szíves-örömest. Legföljebb még néhány fő­díjat kiosztottunk lélekben a Rossiini-mű alkotóin kívül másoknak is. Anélkül, hogy a sosem volt csatabárdot ásnám ki, azért természetesen ezen a repre­zentatív seregszemlén is akadt néhány alkotás, mely színesben is egyszínű ma­radt: lila. Goethe regényé­neik, a Vonzások és válasz­tásoknak öncélú „korszerűs- ködése” például, vagy a La­kótelepi mítoszok című „izé”, Mádos Péter Egy fiú bőrönddel című lelkiző, még­is felszínes opusza stb. S láttunk ilyet az utóbbi he­tekben tévétalálkozókon kí­vül is, gondolok itt elsősor­ban az Esztergályos Károly írta és rendezte Fehér rum­ra, melyet divatos drama­turgiai kacatokból szabott­varrt az alkotó, aki televí­ziózásunk legrejtélyesebb rendezője; hol remekműve­ket látunk tőle, hol rendezői nagyságok stílusjegyeit, a legutolsó időkiben a jancsói formanyelvet tanulta ki. Ez­zel csaik azt ákarom mon­dani, új és járható utakra lelni éhben a műfajban is igen nehéz akkor, amikor maga a művészet van bizo­nyos válságkorszakában, emiatt lángolnak fel mosta­nában viták látszólag más­ról, szélsőségekről. A tét ugyanis az: úgy találni új, kifejező formákat, stílust, hogy az egyúttal vehető le­gyen a befogadó szintjén is. S ez a televíziót, mint a legnagyobb befogadói tá­bort maga mögött tudó tö­megkommunikációs és mű vé­szeti intézményt talán rfteg nagyobb felelősség terhével nyomasztja, mint más mű­fajok alkotóit. L. L. A rézfúvós kamarazenei tábor előtt Hangolnak és hangolódnak Barcson Július 21-től 30-ig negyed­szer- rendezik meg az orszá­gos rézfúvós kamarazenei tábort és versenyt Barcson. Az előkészületekről dr. Né­meth Jenő tanácselnököt kérdeztük. — Tavaly sok kitűnő együttes és szólista vett részt a hangversenyeken és a szakmai konzultációkon, ta­pasztalatcseréken a világ minden tájáról, az idei ki­írásban azonban ott találjuk a jelzőt: országos. Mi a vál­tozás oka? — Tavaly egy kerekasz- tal-beszélgetésen azt java­solták a külföldi résztvevők, hogy a világtalálkozót és a nemzetközi konferenciát minden második évben ren- rezzük meg, ugyanis leg­alább ennyi idő szükséges repertoárjuk felújításához, az újonnan elsajátított mű­vek összecsiszolásóhoz. Ez­zel az elképzeléssel a Műve­lődéi Minisztérium, a Ma­gyar Zeneszerzők Szövetsé­ge, a megyei tanács és több más rendező, iltatve patro­náló szerv illetékesei egyet­értettek. Az idei találkozót és versenyt ily módon a ha­zai együttesek szakmai fó­rumának szánjuk: a világ- találkozó jövőre lesz, majd 1989-ben, amikor Barcs a hatszázadik születésnapját ünnepli. Hogy eszményibb körülményeket teremtsünk, máris megkezdtük az 1. számú általános iskola nap­közi otthonának és konyhá­jának átépítését, és tervez­zük a művelődési központ felújítását. — Azt, hogy a korábbi találkozók résztvevői elége­dettek lehettek a körülmé­nyekkel, jórészt a barcsi üzemek, vállalatok, iskolák összefogásával sikerült elér­ni. Jellemző-e ez az össze­fogás az idei előkészületek­re is? — Igen. A Vörös Csillag Tsz, az Unitech, a Sefag, a posta, az erdészeti és víz­ügyi szakközépiskola, a Vi- kár Béla Zeneiskola és több más intézmény segítsége bi­zonyítja, hogy a fúvószenei tábor nem egyszerűen a szakma, hanem egy egész város ügye. Apróság, de mert* jellemzi a körülménye­ket, elmondom: a strand vezetősége ezúttal is ingye­nes belépőket ad a résztve­vőknek. Némi büszkeséggel jegyezhetem meg: a város lakosságának nemcsak a vendégszeretetet, hanem a muzikalitást is a javára ír­hatjuk, ezért törekszünk ar­ra, hogy a muzsikát kivi­gyük az utcára, a terekre, sőt elvigyük a környező köz­ségekbe is. — Hány résztvevőre szá­mítanak? — Több mint százra. A zeneakadémisták, a zene- művészeti szakközépiskolá­sok mellet itt lesz a rezes szakma színe-java: neves művészek, a nagy fővárosi szimfonikus zenekarok szó­listái, elméleti szakemberek. Jönnek persze a határain­kon túlról is: a Német Szö­vetségi Köztársaságból, a Szovjetunióból és máshon­nan. A zsűri munkájában olyan kiválóságok vesznek részt, mint Kocsár Miklós és Vántus István zeneszerző, valamint Hollós Lajos, a Magyar Rádió zenei szer­kesztője. L. A.

Next

/
Oldalképek
Tartalom