Somogyi Néplap, 1985. július (41. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-02 / 153. szám
1985. július 2., kedd Somogyi Néplap 3 Á döntések háttere A lehetséges keresetszabályozás i formák közül ki, milyen variációt választott és miért? Ez ügyben vizsgálódtak nemrégiben a Gazdaság- kutató Intézet munkatársai összesen 33 iparvállalatnál és szövetkezetnél. Tájékoztatásul hadd emlékeztessünk arra, hogy 1985 januárjától kezdve három, a változatókait tekintve négy keresetszabályozás! forrna között választhattak a vállalatok. Ezek egyike a hagyományos, jól ismert központi keresetszabályozás, — ahol — amikért eddig — a központi intézmények határozzák meg az évi béremelés lehetséges -mértékét. Ebbe a körbe tartoznak a szénbányák, a kommunális és szolgáltató vállalatok, vagyis azok, amelyeknél csak kolátozottan érvényesülhet a nyereségérdekeltség. A sokat emlegetett másik két forma a keresetszint-, illetve a keresetnövekmény- szalbályozás. Az elsőben — ahogy az elnevezés is érzékelteti — a kereset szintje után adóznák a vállalatok, a másodikban pedig az évi'keresetnövekmény alapiján. Mindkét változat — különösen a keresetszint-szabályozás — lényegesen bővítik a vállalatok bérpolitikai mozgásterét, de tetemes gazdasági elkötelezettségek árán. Ezért azoik a vállalatok, amelyek úgy érezték, hogy nem tudják vállalni e kötelezettségeket, a szigorított központi keresetszabályozást is választhatták. Zsebre menő dologról lévén szó, mindezek elég jól ismertek a vállalatok dolgozói körében. Visszatérve a Gazdaságkutató Intézet álltai vizsgált 33 vállalatra: 15 a keresetnövekmény, a többi pedig a szigorított központi kereset- szabályozás mellett döntött. A Vizsgálat végkövetkeztetéseinek lényege: az iparvállalatok és a szövetkezetek többnyire kényszerhelyzetben választották azt a szabályozási formát, amelyet végül is választottak. Hiteltörlesztési ■ kötelezettségeik, gazdasági baljaik, gondjaik eleve meghatározták a választási lehetőségeiket. Illusztrációként: a szintszabá- bályozás helyett növekmény- szabályozási formát választó vállalatok érdekeltségi alapjait 38 százalékban, a szigorítottat választó vállalatok érdekeltségi alapjait pedig 86 százalékban (!) terheli le a hiteltörlesztési kötelezettség. Sőt: a szigorított formát választó vállalatok egynegyedénél az érdékeltségi alap még a hiteltörlesztésekhez sem nyújt kellő fedezetet. Vagyis a vállalati választások indítékai nem az ösztönzési rendszer lehetséges korszerűsítése, hanem a gazdálkodási körülmény ékből adódó kényszerűségre vezethető vissza. A vállalati szá- mítgatásofc vezérelve: a lehető legkisébfo adó mellett a lehető legnagyobb átlagkereset-növelés, és persze: az ennek megfelelő szabályozási forrna megválasztása. E megfontolásból kiindulva keresetszint helyett a növekményszabályozás mellett döntöttek a viszonylag kedvező piaci pozícióban lévő, termelésük és nyereségűk növelését illetően nagy reményeket tápláló — ám súlyos hiteltörlesztési és vagyonadó- fizetési kötelezettségekkel bajlódó, s emiatt alaphiány- nyal, illetve adófizetési gondokkal küszködő — vállalatok is. A viszonylag mesz- szefobre látók pedig azért döntettek a növekménysza- bályozás mellett, mert jó előre fölmérték, hogy a szintszabályozással együttjáró teljes í tménykövetelményeket aligha stabilizálhatnák három évig, márpedig az esetleges visszaesés gyakorlatilag végveszélybe sodorná őket. A szigorított mellett döntő vállalatok piaci érvényesülésüket már az idén sem ítélik megnyugtatónak. Kalkuláltak — és felelősen — például azzal, hogy a szünet nélküli anyagáremelkedések miatt a nyereségük alig-alig növekedhet. És persze óvatoskodtak is, mondván, hogy átmenetileg — a szabályok értelmében egy évig — inkább ezt a formát választják. A vizsgálódások — és a hivatalok érdeklődésének — középpontjában az eredeti döntésekről eltérő vállalati választások indítékainak elemzése áll. Ám arra .is figyelni kell, hogy a kereset- szint-szabályozást választók jó része is sokat kockáztat. Feltételezhető, hogy a következő évékben közülük többen is nehéz helyzetbe kerülnek. A Gazdaságkutató Intézet munkatársai végül is _ így összegezik vizsgálódásaik eredményeit: az új szabályozási rendszer nemcsak láthatóvá tette, hanem ki is élezte a vállalati gazdálkodás problémáit, hiányosságait. A kedvezőtlen gazdasági, illetve pénzügyi helyzetben lévő vállalatok nem vállalták, mert nem vállalhatták a haladó szintszabályozási formát, az ezzel együttjáró kockázatot annak ellenére, hogy ez — ösztönzési szempontból — jócskán bővítené a mozgásterüket. És a végkövetkeztetés: e vállalatok problémája „... tehát nem keresetszabályozási, hanem gazdálkodási kérdés, ezért helyzetük rendezése csak a hatékonysági és az egyensúlyi követelményeket kikényszerítő irányítási, szabályozási rendszer egész eszköztárának komplex és következetes alkalmazásával lehetséges”. Vértes Csaba VIT-DOSSZIÉ Már javában folynak az előkészületek a XII. világ- ifjúsági találkozóra. Tekintsük át a fesztiválok történetét. Jobbra: 1947 - Prága. „Egy a jelszónk a béke ..." Ettől a daltól visszhangzott alig két évvel a háború befejezése után a város. A dal azóta DiVSZ-indutóként a világ haladó ifjúságának himnusza lett. Felső képünkön: 1949- Budapest. Az államosítások, a fényes szelek nemzedékének hőskorszaka. Küldöttek ezrei a Hősök terén rendezett záró gyűlésen. Alsó képünkön: Berlin - 1951. Sportolóink a Vittel párhuzamosan rendezett universiadén. Új vállalat Nagyatádon Javít-e a Mikro a javításon? Új vállalat alakult tegnap délután Nagyatádon. A Ka- posvill nagyatádi szervizének átszervezésével létrehozták a Mikro Elektromos Javító és Szolgáltató Vállalatot, melynek kollektívája egyebek között titkos szavazással döntött az igazgató személyéről is. Még néhány nap, és felkerül a legújabb cégtábla a Hiild sétány öreg üzletére. Emlékeztetőként még ott a legrégibb felirat is, a Gel- káé, merthogy a legutóbbi nevet, a Kaposvillét nehezen szokták meg a Rinya- partiaik. Két évvel ezelőtt, amikor a Gelkából Kapos- vill lett, úgy ígérték, hogy javul szolgáltatásaik színvonala, nem lesz gond az alkatrészellátással, az ügyfél elégedetten távozhat majd szervizeinkből. Sajnos nem így történt. Hiába végeztek évente 2,9 millió forint értékű munkát, az emberekben a kirívó példák maradtak meg. Sehogy sem tudták megérteni, hogy egy szolgáltatásra vállalkozó miért nem szolgáltat, miként lehetséges, hogy hónapokig nem tudnak beszerezni valami apróságot, s ezért sötét képernyővel áll a televízió a szoba sarkában. Minderről Dezse Bélával, az új nagyatádi tanácsi vállalat igazgatójával, a korábbi szerviz vezetőjével beszélgettünk. — A dolgozókat, a felszereléseket, a műszereket és alkatrészeket a Kaposvill örökségként hagyta a Mik- róra. Éppen ezért: a névvel együtt változik-e valami? — Egy főkönyvelővel gyarapodik tizenhetes létszámunk. Ez azt jelenti, hogy a jövőben egy-egy embernek több feladatöt is el kell majd látnia. Lesz, aki szerelőként dolgozik továbbra is, azonkívül műszaki vezetői és anyagbeszerzői teendőket is ellát. Hogy munkánk eredményessége javuljon, új szolgáltatásokat vezetünk be. így többek között megkezdjük a CB-rádiók javítását, állomások telepítését, közösségi antennák szerelését, az URH-rádiók áthangolását. Egyezségre jutottunk a szekszárdi KSZE rendszerrel: az általuk üzemeltetett traktorok légkondicionáló berendezéseit az egész megyében javítjuk majd. Később, ha lesz elegendő helyünk, bevezetjük a villanymotorok tekercselését. Kérdéses még, mi lesz az Orion márkabolt sorsa. Néhány évvel ezelőtt a jobb ellátás érdekében a nagy hírű gyár mintaboltot alakított ki a szervizben. Hogy megmarad-e a jövőben is, az a következő tárgyalásoktól függ. Jó hír, hogy megkezdjük az alkatrészárusítást. — De lesz-e elegendő, megszűnik-e az állandósult alkatrészhiány? — Mivel az eddigieknél több lehetőségünk lesz a vásárlásra, csökkenteni lehet a hiányt, de ez nemcsak tőlünk függ. Jó néhány alkatrész az egész országban hiánycikk. N. J. Több mint 8 ezer óra A kiaposvéH 503. számú Ipairt Szakmunkásképző Intézet tanulóira és dolgozóira mindig lehet számítani, hia társadalmi munkáról van sízó. Az első kérésre mennek csinosítani a várost, óvná a környezetet. Persze nem ez a jellemző, s nem is ezt várják tőlük. — Elég sok társadalmi munkát végeztünk az elmúlt időszakban — mondta Kiss László, az intézet gyakorlati szakoktatásvezetője, aki egyben a szakszervezeti bizottság titkára is. — Elsősorban értékes szakipari munkát vállalunk, s csak szükség esetén parkosítást vagy közterületi munkát. A fiatalok — bár vidékiek is vannak közöttük — szívesen végeznek mindenfélé társadalmi munkát. Ezek között kétszázezer forint értékű is van, mivel központifűtésszerelést vállaltunk el. Az intézet tavaly ősszel plusz háromezer óra társadalmi munkát vállalt a párt XIII. kongresszusának és hazánk felszabadulása 40. évfordulójának a tiszteletére. Moisit arról beszélgettünk a szakszervezeti bizottság titkárával, hogyan sikerült ezt teljesíteni. — Arra alapoztuk felajánlásunkat, hogy az intézet nyolcszázötven tanulója és több mint száz dolgozója korábban is miniden kérést teljesített, ha hozzájuk fordulták. így tíz-tizenegy ezer óra társadalmi munkát végeztünk. Ezt a háromezer órát is a már felajánlott egész évi hatezer-kétszáz órán felül vállaltuk. Elsősorban a gyermekintézményeket kívántuk segíteni szakipari munkákkal^ Előkerül a pontos kimutatás. Egy gyors összeadás, s imiár kész a „végelszámolás”: 3130 óra az eddigi eredmény, ehhez azonban még hozzál kell adni legkevesebb négyszázat, mivel társadalmi munka vannak folyamatban, lévő társadalmi munkák, s ezeket a nyári gyakorlat idején fejezik be. A Petőfi utcai óvodának például játéfctárolót készítettek ahimíniumlemezekből, a közlekedésbdiztonsági tanács kérésére tizenkét kismotort javítottak meg. Nem utasították vissza azt sem, amikor a mezőcsokonyai óvoda kereste meg őket egy kéréssel: kerítést csináltak nekik. A kongresszusi vállalást tehát túlteljesítik, mégpedig több mint ötszáz órával. Ezenkívül az alapvállalásból eddig 4873 óra társadalmi munkát végeztek el más helyeken. Az intézet tanulói a szakoktató irányításával május óta szerelik a központi fűtést a toponáni városrész óvodájában a kongresszusi felajánlás keretében. Sajnos anyaghiány, majd a vizsgák miatt kényszerszünetet is tartattak, a munkát azonban hamarosan befejezik. Eddig ezerhatszáz órát dolgoztak ott, s 'hátravan még mintegy négyszáz. — Ez nagy munka — jelentette ki Páli István szakoktató. — Több mint százötvenezer forint értékű. Dormány József, Dekkert Zoltán, a Tanép két most felszabadult központifűtés- szerelője 'kezdettől itt dolgozott. Azt mondták, hogy szívesen végzik ezt a munkát társaikkal együtt. — Sokat jelent, hogy központi fűtésünk lesz — kapcsolódott a beszélgetésbe Karbuczky Miklósné, az óvoda vezetője. — Mi megteremtettünk minden föltételt a munkához. 'Más is segített. Kaptunk dissous- gázt a hegesztéshez a Ka- postáj Tsz-től, a Dédász villan ytelepétől. Pintér Kálmánnak, az intézet igazgatójának serleJátéktároló az óvodának gakkel, vázákkal, iki,tüntetésekkel zsúfolt irodájában van a Társadalmi munkáért emlékplakiett, azután a Kaposvár városért kitüntetés. Az utóbbira azért nagyon büszkék, mert elsőként kapta meg az intézet közösségként a megyeszékhelyen. — Én azt hiszem — mondta az igazgató —, hogy a várostól minden elismerést megkaptunk és megkapunk. Az intézet a képzés jellegét, a nagyságát tekintve a legtöbbet tudja nyújtani a kaposvári iskolák közül a társadalmi munkában, s ezt meg is teszi. Olyan lokálpatriotizmus alakult ki a nevelőtestületben, hogy ez a .tanulókon kívül most már a városkörnyékre is kisugárzik! Lajos Géza
