Somogyi Néplap, 1985. június (41. évfolyam, 127-151. szám)
1985-06-06 / 131. szám
1985. június 6., csütörtök Somogyi Néplap 5 Lengyeltóti — hat községgel Lengyeltóti 3600 lelkes nagyközség. A település közművelődési igényeit egy átalakítás alatt álló — kissé elavult — művelődési otthon hivatott kielégíteni. A négyszáz személyes nagyterem bordásfalakkal az oldalán valamint a barátságtalan könyvtár nem szolgálja a korszerű művelődés céljait. A századfordulón készült épületben most folyó felújítás enyhít ugyan ezeken a gondokon, de megszüntetni nem tudja. Németh Márta népművelőt és Peitlemé Takács Éva• könyvtárost kérdeztük Lengyeltóti és a társközségek közművelődési helyzetéről. — Három nagyobb társközség — Buzsák, öreglak és Szőlősgyörök —, valamint három kisebb — Gyugy, Hács és Kislberény — tartozik hozzánk, a regionális központhoz. Rendszeresen végigjárjuk a művelődési házakat, személyes kapcsolatot alakítunk ki a főhivatású és tiszteletdíjas vezetőkkel. Programjainkat egyeztetjük,, többnyire közösek a .műsoraink. így egy napon több község is megtekintheti ugyanazt az előadást. Körzetünkből hetvenen rendszeresen látogatják a Csiky Gergely Színház előadásait. Területünk üzemeivel összehangoljuk feladatainkat, sok esetben értékes ötleteket kapunk tőlük tanácskozásainkon. Itt, Lengyeltótiban — bár szerény körülmények * között — a nyitott ház szabályai szerint dolgozunk. Csaknem százféle folyóirat áll az érdeklődők rendelkezésére, kedvükre „bogarászhatnak” a könyvtárban is. — Kiscsoportos foglalkozásainknak is a könyvtár a helyszíne — teszi hozzá Pe- itlerné Takács Éva. Németh Márta a buzsáki hagyományőrző együttes vezetését is elvállalta. A falu, amely igen zárt közösséget alkot és nehezen fogad be idegent, teljes egyetértésben dolgozik vele. A közeli kis falu — Hács — 640 lakosával megcáfolta a manapság oly gyakori mondást, miszerint a kis települések halálra vannak ítélve. Kubik Györgynek a pártalapszervezet titkárának a szavai nyomán kide- rült, hogy településük lakóinak száma folyamatosan növekszik. — Igaz, hogy egy városi tömbháZban elférne az ösz- szes hácsi, de én biztos vagyok abban, hogy soha nem kerülünk oda. Közös munka és anyagi befektetés eredménye több új utca a fa-’ lunkban, és az egészséges ivóvíz bevezetése. — Néhány évtizeddel ezelőtt Hácson sikeres színját- szócsoport és népdalkórus működött. A termelőszövetkezetek egyesítése és az iskolák körzetesítése nyomán a falusi értelmiség elköltözött és a közművelődés is hullámvölgybe került. Amikor közös erőfeszítéssel rendbe tettülk a kultúnházunkat, az érdeklődés is ébredezni Toronymászó politikus A brit alsóház elnöke meg- mászta a parlament í>0 méter magas óratornyát, népszerűbb nevén a Big Bent, hogy személyesen hódoljon a felújítási munkák közelgő befejezésének. . Bemard Weatherillt persze nem a lábai, hanem egy építőlift csörlői vitték a magasba, de az elnök ennek dacára üdvözölt mosollyal nyugtázta, hogy ha az állványok egy része áll is még, maga a híres óralap friss fényiben ragyog. kezdett. A közelmúltban például iskolások járták körül a falut, aláírásokat gyűjtöttek a mozi ügyében. Szorgos- kodásuk eredménnyel járt: újra megindult a filmvetítés Hácson. — A Déryné Színház megszűnése óta nem volt színházi előadás a faluinkban, kis színpadunk nem alkalmas a társulat fogadására. Nagytermünket jószerével most csak bálokra használjuk. Többféle elképzelés született, hogy szunnyadó érdeklődésünket valaihilyen formában felkeltsük. Terveink között szerepelnek mezőgazdasági szakcsoportok és szabó-varró tanfolyam létrehozása, valamint orvosi, állatorvosi előadások, író—olvasó találkozók megszervezése. Kubik György, a Tegyünk Többet Somogyért! kitüntetés birtokosa. Szívügyének tekinti Hács életét, művelődését, jövőjét. A társközségek közművelődése éppen úgy hozzá tartozik Lengyeltóti művelődési életéhez, mint az itt székelő üzemeké. Lipusz András, a Kaposgép lengyeltóti gyáregységvezetője szerint a kétszáz dolgozót foglalkoztató üzemnek jó kapcsolata alakult ki a Lengyeltóti művelődési otthonnal, ám propagandamunkájuk a gyáregység ■ területén még kívánnivalót hagy maga után. — Ifjúsági klubunkat — mivel kerítésen belül van — csak gyári dolgozók látogathatják. Technikai felszereltsége lehetővé teszi a csendes pihenőt éppúgy, mint a zenés szórakozást. A közeljövőben tervezzük a nyugdíjasok klubjának létréhozá- sát, ahol különböző felvilágosító, ismeretterjesztő előadásokat tartunk. Terveink szerint üzemünk területén egy szerényebb igényeket kielégítő sportlétesítmény épül, és remélhetőleg a szabadidő hasznos eltöltésének vonzó lehetősége lesz. A gyáregységben r— rendszerint ebédidőben — könyveket vásárolhatnak a doh gozók, de volt már náluk festőművész alkalmi — vásárt lássál egybekötött — tárlata is. Az üzem dolgozói szép számmal vesznek részt szakmai, politikai képzéseken továbbképzéseken. A középiskolától a műszaki főiskoláig sok helyütt tanulnak a magasabb szintű szaktudás érdekében. Tamási Rita A 3. sz. laboratóriumban minden a lőhető legnagyobb rendben folyt. A fehér köpenyes munkatársak fele kávézott és újságot olvasott, a főleg férfiakból álló másik tábor pedig rátelepedett az ablakokra, és a szövőnők terepfutását nézte. A szomszédos szövőgyár munkásnői már másfél órája futkároztak sortra vetkőződve a környéken. Csak Pencsev, az új kolléga szorgoskodott egy grúz teával teli lombilk körül. Hirtelen kinyílt az ajtó, s a laborbá belépett égy sovány, kissé hajlott hátú, a meleg idő ellenére ódivatú, sötét öltönyt viselő férfi. Körülnézett, és csak úgy vaktában megkérdezte: — Elnézést kérek. Ez a 3. sz. laboratórium? Marinov köpenye zsebébe süllyesztett kézzel közeledett hozzá, látszott rajta, rögtön el akarja küldeni. 1 — Igen. Kit leeres? | — Azt mondták nékem, ! hogy itt vattaiak a vegyé- ’ szak — válaszolta az ismeretlen. — Valóban, itt vannak. Az idegen pislogni kezdett. — Én a Mengyelejev-féle periódusos rendszer miatt jöttem. A környezetvédelmi világnap somogyi rendezvénye Mikrosebek sokasága a fán „Ilyet én is tudok” ÜJVÁRI LAJOS KIÁLLÍTÁSA Versek, virágénefeek, kórus hangjai fogták keretbe a környezetvédelmi világnap és az erdők éve somogyi eseményednek ünnepélyes rendezvényét tegnap Kaposváron a Technika Házában. A Táncsics gimnázium diák- színpada adott rövid, hangulatos műsort. Ezután Takács László, a Sefag vezér- igazgatója nyitotta meg a rendezvényt. A nevezetes nap somogyi előadója Sólymos Rezső, a mezőgazdasági tudomány (erdészet) doktora, a MÉM Erdészeti és Faipari Hivatalának főosztályvezetője volt. Mondandóját glóbuszunk, illetve Európa és hazánk veszélyeztetett erdeinek helyzete köré tömörítette. A világon ma 4,5 milliárd hektárnyi erdő van, a földfelszín egyharmadát borítja ez a legmagasabb rendű növényi társulás. Az erdőktől függ a föld oxigénellátása, s innen termeli ki az emberiség a szükséges fát. A szükséglet gyorsan nő. Az ENSZ szakosított szervezetének, a FAO-nak a véleménye szerint az ezredfordulóra a faanyag iránti igények a mostani 5 milliárd köbméterről 7,5 milliárd köbméterre nőnek. A növekvő igények máris megmutatkoznak a világ erdészeteiben : napi 50 ezer hektárral csökken ezeknek a területe. Míg a gazdag északi országok védik és tartalékolják erdőségeiket, sok fejlődő ország — megfelelő valuta híján — kiterjedt erdőirtást folytat. Emellett az erdők épségét erősen veszélyeztetik az ipari társadalmak különböző, környezetre ártalmas jelenségei. Az NSZK-ban például az erdők harmada már alig menthető. A gyárak, ipari üzemek és a motorizáció káros melléktermékei miatt gyakoriak a savas esők, a -fák és a zöld levelek legnagyobb ellenségei. A savas esőkben oldott agresszív anyagok megtelepszenek a levelekén, a fák törzsén, s ott mikrosebek sokaságát okozzák. E sebeken azután könnyen behatolhatnak az erdőkben élő kórokozók, baktériumok, gombák. A fa megbetegszik, növekedése lelassul, elveszíti ellenálló erejét, elpusztul. A savas esőktől az erdők talaja elsavanyodik, feldúsulnak benne a nehézfémek, s az életet tápláló talaj a fák ellenségévé válik. Korunknak szinte megrázó jelképei a tűlevél nélküli, kopasz, halott lucfenyők Nyugat-Né- metországban vagy a lengyel Mazuri-tavaknál. A védelem nem szorítkozhat csak a határokon belülre, hiszen a környezeti ártalmak sem ilyenek. A Ruhr-vidéken miután megértették a gyárkémények füstjének szennyező szerepét, a korábbiaknál sokkal magasabb kéményeket építettek. így a szennyező füstöt' néhány ezer kilométerre is elviszik a felső, gyorsan mozgó légrétegek. S ezeknek hatása nálunk összegződik a szomszéd országokból érkező és a saját ipartelepeinken képződő szennyezésekkel. A következmény Magyarországon is lesújtó. Er- deink több mint tíz százalékán észlelhetők betegségtünetek. Különösen a tölgyesek károsodnak súlyosan. Az Északi Középhegységben egymillió köbméterre tehető a máris elszáradt tölgyfák mennyisége. Arra azonban nem tudnak választ adni erdészek és biológusok: mekkora az a kár, ami a faállomány csökkent értékű növekedéséből származik. Jellemző adat, hogy a magyar erdők harmincmillió ember számára termelnek tiszta oxigént. A robbanómotorok üzeme miatt azonban még ennél is több levegő fogy az országban. Mit lehet tenni? — A környezet megjavítását — mondta az előadó — ha nem is ma, de tíz-tizenöt éven belül a leghatározottabban el kell érni. Ügy gondoljuk, ez nemcsak az erdőkre vonatkozik. Cs. T. A címben szereplő idézet tulajdonképpen ars poetica. Újvári Lajos festőművész, a budapesti képzőművészeti szakközépiskola tanára fogalmazta meg így két alkotásában. Az egyik absztrakt játék — kép, fricska azoknak, akik csak ezt a formanyelvet tartják „igazi” művészetnek, és azoknak a befogadóknak, akik ha nem fogékonyak is az elvonatkoztatás iránt, ezt a művészi kiállást tekintik a XX; század üdvözítő megnyilatkozásának. A második képen ugyanebben a formai megközelítésben valóságos esztétikai értéke van, bizonyítva: „ilyet én is tudok” — de minek? Üjvári Lajos az idén töltötte be a hatvanadik évét. Ennek a századnak a gyermeke. Alkotásaiból azonban hiányzik a technika századának rohanó üteme. Nem érzékeli talán? De igen. A múltat felidéző, paraszti hagyományokat magába ötvöző, bensőséges hangulatot árasztó képei olyan helyzetekben ábrázolják az embert, amelyekben föllelhető a békesség, a szeretet. A természet, az otthon, a festőtárs otthona nem ellenségként, hanem védelmet, melegséget adó környezetként jelenik meg vásznain. A múltat idézi, de a jelennek szól. Újvári Lajos az értékekhez nyúl: nem rombol, hanem épít. Megtalálja a kis községek összetartó erejét, az ember és a tárgyak együttélésének nyugalmát, a természet mindent körülölelő szerete- tét, napjaink rohanó világának nyugalmas állomásait. Színei jellemeznek, a különbözőséget és az azonosságot hangsúlyozzák. A tolnai dombvidék meleg barnái, a mediterrán tájak vörös-narancssárgái, azúrkékjei, a Duna pasztell, áttetsző zöldjei a nagy mesterek — Szőnyi, Csontváry — hatását tükrözik. Erdélyt úgy eleveníti meg, hogy össze nem téveszthető más vidék hangulatával, színeivel, érzésvilágával. („Székelyföld este”, „Kászony”, „Erdélyi csillagok”.) Az ember nála nem magányos. Barátai az otthonában fellelhető tárgyak: a tükrös, a mángorló, a tulipános láda, vagy az a két szódásüveg, amely Spuri tulajdona, és személytelenül is képes emberközelbe hozni gazdáját. Szolid áhítat, ben- sőségesség árad az „öregek szobája” vagy az „Édesanyám szundikál a kályha mellett” című alkotásokból. Szinte érezzük a cserépkályha és a párnázott karosszék melegét. Ahol pedig a figura kiugrik a környezetből, ott valami nem oda illőt, valami más figyelemre méltót hangsúlyoz a művész, mint például az óriásira magasodott bolond figurájában („Szovopol bolondja”). Újvári Lajos munkái hagyományőrzők a szó nemes értelmében. Rippl-Rónai, Csontváry, Szőnyi itt élnek közöttünk, hatásukat a magyar festészet magába ötvözte. Az ő jelenlétük, úgy érzem, nem hátrány a művész pikturájában. Az utóbbi tíz év munkáit reprezentáló kiállítást Pogány Gábor művészet- történész, a mester volt tanítványa személyes hangvételű szavai nyitották meg a Somogyi Képtárban. A kollekció többi darabját a Va- szary teremben tekinthetik meg az érdeklődők. Várnai Agnes Jordan Popov ■ ■ ■ I f ■ ■ Uj kémiai elem A szőke hajú Pepa pa- lástolatlanul fölnevetett, de Maninov megőrizte a hidegvérét. Mindössze köny- nyedéin félreforduit, és rákacsintott Raskovra. Ras- kov. a közismert tréfacsináló azonnal odament, és fürkészni kezdte az ismeretlent. — Tehát a Mengyelejev- féle periódusos rendszer miatt. — Igen, igen — válaszolta élénken az idegen1. — Mengyelejev nekem nagyon szimpatikus. Úgy elhelyezte az elemeket a rendszerben, hogy, moccamásnyi hely sincs közöttük. Raskov elfojtotta nevetéséit, és csak a szemeiben ugrándoztak vidám tüzecs- kék. Mosoda példány, ha- ha-ha! Már régóta nem botlottak hasonlóba. Nagy hecc lesz ebből! Még csak most ért véget a terepfutás, és máris egy újabb attrakció. — Üljön már le, és igyon egy kávét! — Raskov székkel kínálta az ismeretlent. — PepaJ tölts egy kávét az élvtánsnak! Pepa fogta a főzőedényt, és kecsesen ringatni kezdte csípőjét az asztalok között, de az idegen leintette. — Fölösleges, köszönöm. A kávétól dörömbölni kezd a szivem: — Ez csak képzelődés — veregette vállon Marinov. — Mi itt naponta tizenöt kávét iszonk fejenként, de semmi bajunk. Hát akkor főzünk egy grúz teát. Abból csak kér? — Fölösleges — mondta kedvesen az ismeretien. — Olyan szépen elkezdtünk beszélgetni Mengyelejevről. — Mengyelejev az Mengyelejev — mondta Raskov. — De mit akart kérdezni a táblázatról? Az idegen újból pislogni kezdett. — Hát van szabad hely! — Hol? — Hol? A táblázatban. Vagy van még föl nem fedezett elem? Marinov rávágyomgott. — Csak nem bukkant egy új elemre? Az ismeretlen legyintett. — Hol van nekem arra időm, hogy elemeket fedezzek föl? Egy igyógyszertár- ban dolgozom, immár húsz éve, még a fejemet sem tudom fölemelni a törömozsár mellől. Bár ha lenne időm... Nagy vágyam viszont, hogy az egyik új elem az én nevemet viselje. Ezért kerestem föl önöket, vegyészeket ... — Épp a megfelelő helyre jött — mondta hivatalos hangon Raskov. — összefoglalva: tehát ön azt kívánja, hogy az egyik új elem az ön nevét viselje., Na, és a neve megfelelő? — Miért ne lenne megfelelő? — válaszolta föüellbe- sülve az idegen. — Panajot. Hát Jeliét egy olyan név nem megfelelő, mint a Parin jót í A csoport körös-körül kacagni kezdett. Ez láthatólag zavarba hozta az ismeretlent, és ismét Raskovra nézett. Úgy érezte, ő tanúsítja a legnagyobb megértést a kérés iránt. — Vegye úgy, hogy a dolog el van intézve — mondta Raskov, és megszorította az idegen kezét. — Csak egyetlen kérdésem van önhöz. Ha helyet keilend keresnie magának a táblázatban!, hová sorolná magát? Az ismeretlen rövid habozás után megszólalt: — Valahová az arany és az ón közé. — Remek, remek — nevetett föl hangosan Raskov. — No, és tudja a faj- súlyát? — Két nappal ezelőtt mé- retkezf*n — mondta az ismeretlen!. — Körülbelül hatvannégy kiló vagyok ruhában és szemüvegtokkal. Most már mindenki rázkódott a kacagástól. Az idegen is elnevette magát. Ártatlanul, édesde- den nevetett, a szemei is megteltek könnyel. Majd elkomolyodott, és azt- mondta: — Ha már kinevették magúkat, jöjjenek föl az igazgatói szobába! Én vagyok az intézet új igazgatója. Bolgárból fordította Adamecz Kálmán
