Somogyi Néplap, 1985. június (41. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-08 / 133. szám

4 Somogyi Néplap 1985. június 8., szombat „KINN VAGYUNK AZ UTCÁN” Nem csekély feladat egy várost rendben tartani, kü­lönösen ha az a város tör­ténetesen egy idegenforgal­mi központ. A Siófoki Váro­si Tanács Költségvetési Üze­méről, illetve a dolgozóiról van szó, a'kik ezt a — külö­nösen az üdülési szezonban — sziszifuszinak tétsző tevé­kenységet vállalják; akik az idén először örülhettek a kiváló vállalat minősítés­nek. A rendteremtő szolgá­lat mellett még nagyon sok más, a városgazdálkodással összefüggő feladatot is elvé­geznék a lakóházfelújíitásitól a csatornák, parkok tisztán­tartásáig. Ráadásul, nem csak Siófok tisztaságáért felel­nek, hiszen Balatonalmádi­ban és A1 igától egészen Za- márdiig összegyűjtik, elszál­lítják a szemetet. (Évente 140 ezer köbméter hulladé­kot szállítanak siófoki tele­pükre, annyit, mint a déli part többi részéről a Tele­püléstisztasági és Kertésze­ti Vállalat.) — Kinn vagyunk az ut­cán; a munkánk nagy részét a lakosság, illetve az üdü­lővendégek szeme előtt vé­gezzük — mondja Sugár György igazgató. — Eredmé­nyeink, kudarcaink is „szem­mel láthatóak”; s egy szépen gondozott parkra, egy ízlése­sen felújított lakóházra fel­figyel az ember. Ugyanakkor az esetleges hiányosságbk is szemet szúrnak, bejelenté­sekre, levélírásra késztetik a lakókat. Szóval figyelnek, figyelmeztetnek bennünket. Persze a szóvá tett problé­mákért nem mindig mi va­gyunk a felelősek. A lakos­ságnak, az üdülővendégse­regnek ugyanis egy rétege, sajnos, illegális szeméttele­peket hoz létre, kiborítja az utcai hulladéktárolókat, fel­borítja a virágtartókat, ki­tördeli a facsemetéket, ösz- szefirkálja a frissen felújí­tott lakóház falát és sorol­hatnám tovább az efféle kü­lönös kedvteléseket. Hang­súlyozom, hogy a lakosság­nak csupán egy kis részéről van szó, bár a kár, amelyet okoznak, nem csekély. A természet is sokszor elle­nünk fordul, például egy-egy kiadós balatoni vihar képé­ben; a múlt télen különösen sok szép fát tönkretett a zúzmarás jég, főként a kar­csú nyírek sínylették meg a zord időt. Minden évben el­végezzük egy-egy terület fá­sítását, s a régebbi parkok­ban folyamatosan pótoljuk az elöregedett vagy a vihar csonkította fákat. A megyei erdőgazdaságtól kapjuk a csemetéket, s a készletünk­ből a lakosságnak is szíve­sen adunk, ha vállalkoznak az ültetésre. Az utcaseprést — a járda és az úttest közti rész kivé­telével gépekkel végzik. Három seprőgéppel rendel­keznek, köztük az egyik, a legkorszerűbb típusú úgy­nevezett önfelszedő. A sze­métszállítást hait kukás gép­kocsival és kilenc konténer- szállítóval, a fűkaszálást ugyancsak gépekkel végzik. Négy locsolókocsija is van az üzemnek. A VI. ötéves terv­ben 249 lakás felújítását tűzték ki célul, s ennél jó­val többet (270-et) adtak át már egy évvel a tervidőszak befejezése előtt. A költség- vetési üzem távhő- és me­legvíz-szolgáltatásának mi­nősége még az idei szokat­lanul hideg télen sem pa­naszkodott a lakosság. — Igyekszünk állandóan emelni a tevékenységünk színvonalát, hogy miinél tisz­tább, szebb legyen a váro­sunk, Balaton-partunk, hogy a felújított lakásokkal elége­dettek legyenek a bérlők. A reno váló-karbantartó mun­kán kívül új épületek léte­sítésére is alkalmas a rész­legünk. Most például Kinti­ben építünk iskolát, s ezzel egyidőben elkészítjük új ott­honunkat az ipartelepen. Még az idén kiköltözik oda a Bajcsy-Zsilinszky úti zsú­folt központból a szállítási, az anyaggazdálkodási rész­leg és a tank. A gépjármű­veink parkolóhelye is az új telepen lesz. Sz. A. Tengely­átszerelő Záhonyban A MÁV Záhonyi Átra­kókörzetében az utóbbi idők legjelentősebb be­ruházása valósult meg a tengelyátszerelő üzem átadásával. Á több mint 200 millió forintos be­ruházás nyomán meg­kétszerezhetik a normál és széles nyomtávú — szovjet — vagonok ten­gelyátszerelését (MTl-fotó: Elek Emil) Három új zárógépet állítottak üzembe a nagyatádi konzervgyárban. Az új szezonban az üvegeket már egységesen csavarosán zárják. A gépeket a pécsi Sopiana Gépgyár készítette angol licenc alapján. Sóderbánya a Dombó mentén — Alattunk több méter mélyen kavics van — mond­ja Szabó János üzemvezető, miközben' körbemutalt a Dombó csatorna és a határ közötti keskeny földsávon. Javasolja; járjuk be a tele­püket a kotrójuktól a be- tonprésekig, hiszen az el­múlt három évben jelentős változás történt itt. Üj gé­peket vásároltak, illetve öt­letes berendezéseket gyár­tottak maguk is. Nagy ke­letje volt a nagyatádi költ­ségvetési üzem somogyud- vairtielyi betonkészítmé- nyeinek. Jöttek hozzájuk még az ország túlsó végéből i:s, ám ahoigy csökkent a ta­nácsok fejlesztésre fordít­ható pénze, úgy csappant meg a kereslet is. Így aztán a hagyományos termékek mellett újabbak gyártásához kezdtek. A házi múzeumukban ma együtt látható a valamikor kézzel készített elem, s ott a présgép f ormálta is. Mond­ják a házigazdák: szűkítő elemeket az országban csu­pán két helyen tudnak gyár­tani, az egyik itt van So- mogyudvarhelyen. Ezért is bíznak abban, hogy teljesí­teni tudják idei, tizenötmil­liós tervüket. Az üzemveze­tő különleges formájú tér­burkoló lapokat mutat. — Külföldön úgy reklá­mozzák az ilyeneket, hogy akár egy harckocsi is végig­mehet rajituk. A miénk szi­lárdsága még niem olyan tö­kéletes, de javítunk a mi­nőségen. Bízunk a sikerben, hiszen nem kell alája sem­miféle alap, közvetlenül a homokba rakható, s a ké­sőbbiekben mód lesz a szí­nezésre is. Kísérletezünk olyan áthidaló elemekkel, amelyeket családi házak fö­démjéhez lehet beépíteni. A somogyudvarhelyi üzem gépesítése tizenkétmillió fo­rintba került, mosit még az utóérieléshez nélkülözhetet­len épületek felállítása van hátra. Az egyik szerkezet elemei már a telepen van­nak. Ma még a szabadban dolgoznak a présgépek, per­cenként készítenek egy-egy csatornaelemet, amelyet az­után hetekig kell szárítani, lőcsölni. Ültünk során találkoztunk Melicz Györggyel, a Délviép nagyatádi építésvezetőségé- nék irányítójával,.a somogy- udvarhelyiek egyik legna­gyobb vásárlójával. Ám ma már ő is ritka vendég, hi­szen nekik is kevesebb a munkájuk. •— Most hova szállítanak? •— Kálmáncsán építünk vízvezetéket. —■ Nincs egy kicsit mesz- sze innen? — Megnéztük a Baranyá­ban gyártott elemeket is, de az itteniek olcsóbbak és jobb minőségűek. Így aztán megéri szállítani. Azt már az üzemvezető te­szi hozzá, hogy még inkább megérné, ha vasúton is szál­líthatnának, mert bár mel­lettük fekszenek a sínek, ne­kik nincs lehetőségük a he­lyi rakodásira. N. J. Piaci körkép NYARIAS NYÜZSGÉS 11. Ügy döntöttem, megnézem magamnak ezt a Harry Wal- kert; megpróbálok kiszedni belőle valamit a menyasszo­nyáról. Gyalog vágtam ne­ki az útnak. A Fórum hotel a főtértől délre, az üzleti negyedben épült. Mélyíbarna színével élesen elütött a köréje ra­gasztott kisebb-nagyobb épületektől. Üzletemberek, filmcsillagok, milliomosok felkapott találkahelye ... A Sharlon Avenue sar­kán megálltam egy apró sex-isihop kirakata előtt. A sok kacajt láttán megvakar­tam a fejem, aztán elvigyo- rodtam: elképzeltem azokat a nőket, akik idejárnák vá­sárolni. Már éppen tovább­indultam volna, amikor a kirakatüvegből észrevettem, hogy valaki figyel. A túlsó oldalon állt, le nem vette rólam a szemét. Úgy rém­lett, mintha már láttam vol­na ezt az alakot Charlie kocsmája előtt. Lassan elin­dultam, s befordultam az el­ső mellékutcába. A tag kö­vetett. Beléptem egy mozi­ba. A pénztárnál jegyet váltottam, amikor követőm feltűnt az ajtóban. Ö is je­gyet váltott. Nagy darab, húsdaráló forma pasas volt, farmernadrágban és pólóin­kéban. Az utolsó sorba ül­tem; a férfi bosszankodva látta, hogy nem tud a há­tam mögé kerülni, így az­tán kénytelen volt ő is az utolsó sorban helyet foglal­ni. Negyedóra múlva föl­álltam, átevickéltem-néhány lábon, s kiléptem az előcsar­nokba. A helyiség kongott az ürességtől; a pénztárcnsnő álmosan ült az ablaka mö­gött és keresztrejtvényt fej­tett. Gyorsan végigrohantam a szűk folyosón, és benyitot­tam a női vécébe. Az első ajtót fölrántottam, berete­szeltem magam mögött, majd néhány mozdulattal áttor­náztam magam a kétméte­res deszkafalon a mellette levő fülkébe, s onnan szoro­san a bejárati ajtó mögé áll­tam. A pasas nyilván a fér­fi vécét ellenőrizte, mivel még nem hallottam a lép­teit. Aztán fél perc múlva puha tornacipők surrog_ása közeledett. Föllépte az ajtót, s. ellenőrizni kezdte a fülké­ket. Az első bereteszelt ajtó előtt elégedetten megállt, én pedig óvatosan elhagytam a toalettét, és kiléptem az ut­cára. Megálltam a sarkon, s vagy öt percig figyeltem. Már éppen indulni akartam, amikor szirénázó rendőrautó kanyarodott a mozi elé. Két testes zsaru ugrott ki belő­le, s pillanatok alatt eltűnt az előcsarnok ajtajában. El- vigyorodtam. A pasas nehe­zen tudja majd lemosni ma­gáról a kukkolás vádját... Néhány locsolókocsi prüsz­költ el mellettem, figyeltem, ahogy a víz hatására gőzö­lögni kezd az aszfalt, aztán nemsokára feltűnt előttem a Fórum hotel impozáns- épü­lete. A pálmafákkal szegé­lyezett kocsifeljárón baktat­tam a bejáratiig. A portás egy zálogházi be­csüs tekintetével végigmust­rált, s fehér vászonnadrá­gom, valamint napszítta, vi­lágoskék zakóm állagából rögtön megállapította, hogy nem szobát bérelni jöttem. Amikor pedig megtudta, hogy csupán Harry Walker- rel óhajtok beszélni, udva­rias, de határozott hangon közölte, hogy a szálloda al­kalmazottaival bármiféle magánjellegű társalgás szi­gorúan tilos. — Már elnézést, főportás úr — igyekeztem adni a hü­lyét —, de tudja, csak teg­nap érkeztem a városba. Harry Walker menyasszonya, Angela Bretall az unokahú­gom volt. Tudja, akit meg­gyilkoltak. A portás erre megenyhült, és föltelefonált Harry Wal- kerért. A vőlegény huszonöt év körüli, magas napbarnított, kimondottan jóképű férfi volt. Amikor rámnézett, te­kintetében gyanakvást vet­tem észre. Bementünk a hallba. — Szóval maga lenne An­gela unokabátyja? — kér­dezte hűvösen, miután he­lyet foglaltunk a díszpál­mákkal övezett társalgóban. — Igen — válaszoltam. — Érdekes, sosem beszélt magáról. . — Miért is beszélt volna? Vagy tíz éve találkoznunk utoljára. Hangja, ha lehet, még hű­vösebbé vált. — S egyszerre ilyen sür­gős lett? Magam is igyekeztem megkeményíiteni a vonásai- hniat — Nézze, az unokahúgom meghalt. Szeretném megtud­ni a körülményeket. Azt hi­szem, ehhez jogom van. Harry Walker nem vála­szolt; tenyerébe temette ar­cát. Aztán észrevettem, hogy mondani akar valamit, de mégis meggondolja magát. — Szóval, nem akar segí­teni? — kérdeztem szelíden. — A körülmények érdek­lik? — kérdezte sokára. — Azokat én is szeretném tud­ni. — Talán belekeveredett valamibe... — Maga rosszul ismerte az unpká húgát. — Lehet. De miért ölné­nek meg valakit csak úgy? — Hát ez az ... Miért öl­nek meg valákit csak úgy? — sóhajtotta. — Hiszen An­gela a légynek se ártott. Há­rom éve éltünk együtt, és soha nem keveredett sem­mibe, Júniusra terveztük az esküvőt. — Igen, hallottam róla. De mégis .. . Maga nem gya­nakszik senkire? . Harry Walker tágra nyi­totta szemét, arca eltorzult, mintha mérget itattak volna vele. — Kicsoda maga? — kér­dezte gyilkos utálattal. (Folytatjuk.) Nyár van a kaposvári he­tipiacon. Ha az áraknak még nem is, a bő választék­nak igazán örülhetünk. Új­donság volt a zöldbab, amelynek csomóját 15-ért adták. Magakellető zöldbor­sót 22—25-ért kínáltak. To­vább apadt a paprika ára, így darabonként 2—8 forin­tért már kapós volt. Jobban meggondolták azonban a vásárlók, hogy kockáztas­sák-e a 75—80 forintot a paradicsomért. Karvastag­ságú kígyóuborkát 40-ért árulták. Ennyibe kerül a karfiol kilója. Néggyel ol­csóbb a Zöldértnél. Csak itt láttunk kelkáposztát 22-ért. A zöldhagyma csomója és a karalábé dárabj'a egyaránt 3 forint. Az ígéretesebb fejes salá­táért 5-öt fizettünk. Fogyó­ban a csomónként • 6-ért árult hónaposretek. Drága az új vegyes zöldség: 8 fo­rintot zsaroltak ki egy va­lamirevaló csomóért. A tél­ről maradt vegyes zöldség csomója 5—6 forint. A pet­rezselyem, a zeller és a ka­por csokra is 1 forint. Nem volt a héten eső, és így a szokásosnak kétszere­sére srófolták a gombaára- kat. A rókagomba kilója 130—160, a vargányát 200 forintért árulták. A gyümölcspiac slágere a 20—22 forintos kifogástalan minőségű eper. Erdei sza­mócát 30-ért mértek. Hízik a cseresznye; 25 forint volt a legszebb ropogós fajták ára. A 13—18 forintos alma kelendősége érthetően visz- szaesett. Olcsóbb lett a baromfi, drágult viszont a tojás. Az utóbbinak darabját alig ad­ták 2 forintnál kevesebbért. Most csak 50* forint volt a pecsenyecsirke kilója, 40— 46 az élő tyúké. Egy kakas 160, egy némakacsa 230 fo­rintért várt vevőre. Virul a virágpiac. Két fo­rint szála a tűzliliomnak. Rózsából 8-ért adtak egy szálat. A szegfű „hivatalos ára” 10 forint, ám egy ter­melő a pavilonban kapha­tónál is szebbet adott 5-ért. B. F. Jjk W M W 3 « W 3 m B '£<ít A. /. S/x; I ll&'llnl L^L^ii

Next

/
Oldalképek
Tartalom