Somogyi Néplap, 1985. június (41. évfolyam, 127-151. szám)
1985-06-08 / 133. szám
4 Somogyi Néplap 1985. június 8., szombat „KINN VAGYUNK AZ UTCÁN” Nem csekély feladat egy várost rendben tartani, különösen ha az a város történetesen egy idegenforgalmi központ. A Siófoki Városi Tanács Költségvetési Üzeméről, illetve a dolgozóiról van szó, a'kik ezt a — különösen az üdülési szezonban — sziszifuszinak tétsző tevékenységet vállalják; akik az idén először örülhettek a kiváló vállalat minősítésnek. A rendteremtő szolgálat mellett még nagyon sok más, a városgazdálkodással összefüggő feladatot is elvégeznék a lakóházfelújíitásitól a csatornák, parkok tisztántartásáig. Ráadásul, nem csak Siófok tisztaságáért felelnek, hiszen Balatonalmádiban és A1 igától egészen Za- márdiig összegyűjtik, elszállítják a szemetet. (Évente 140 ezer köbméter hulladékot szállítanak siófoki telepükre, annyit, mint a déli part többi részéről a Településtisztasági és Kertészeti Vállalat.) — Kinn vagyunk az utcán; a munkánk nagy részét a lakosság, illetve az üdülővendégek szeme előtt végezzük — mondja Sugár György igazgató. — Eredményeink, kudarcaink is „szemmel láthatóak”; s egy szépen gondozott parkra, egy ízlésesen felújított lakóházra felfigyel az ember. Ugyanakkor az esetleges hiányosságbk is szemet szúrnak, bejelentésekre, levélírásra késztetik a lakókat. Szóval figyelnek, figyelmeztetnek bennünket. Persze a szóvá tett problémákért nem mindig mi vagyunk a felelősek. A lakosságnak, az üdülővendégseregnek ugyanis egy rétege, sajnos, illegális szeméttelepeket hoz létre, kiborítja az utcai hulladéktárolókat, felborítja a virágtartókat, kitördeli a facsemetéket, ösz- szefirkálja a frissen felújított lakóház falát és sorolhatnám tovább az efféle különös kedvteléseket. Hangsúlyozom, hogy a lakosságnak csupán egy kis részéről van szó, bár a kár, amelyet okoznak, nem csekély. A természet is sokszor ellenünk fordul, például egy-egy kiadós balatoni vihar képében; a múlt télen különösen sok szép fát tönkretett a zúzmarás jég, főként a karcsú nyírek sínylették meg a zord időt. Minden évben elvégezzük egy-egy terület fásítását, s a régebbi parkokban folyamatosan pótoljuk az elöregedett vagy a vihar csonkította fákat. A megyei erdőgazdaságtól kapjuk a csemetéket, s a készletünkből a lakosságnak is szívesen adunk, ha vállalkoznak az ültetésre. Az utcaseprést — a járda és az úttest közti rész kivételével gépekkel végzik. Három seprőgéppel rendelkeznek, köztük az egyik, a legkorszerűbb típusú úgynevezett önfelszedő. A szemétszállítást hait kukás gépkocsival és kilenc konténer- szállítóval, a fűkaszálást ugyancsak gépekkel végzik. Négy locsolókocsija is van az üzemnek. A VI. ötéves tervben 249 lakás felújítását tűzték ki célul, s ennél jóval többet (270-et) adtak át már egy évvel a tervidőszak befejezése előtt. A költség- vetési üzem távhő- és melegvíz-szolgáltatásának minősége még az idei szokatlanul hideg télen sem panaszkodott a lakosság. — Igyekszünk állandóan emelni a tevékenységünk színvonalát, hogy miinél tisztább, szebb legyen a városunk, Balaton-partunk, hogy a felújított lakásokkal elégedettek legyenek a bérlők. A reno váló-karbantartó munkán kívül új épületek létesítésére is alkalmas a részlegünk. Most például Kintiben építünk iskolát, s ezzel egyidőben elkészítjük új otthonunkat az ipartelepen. Még az idén kiköltözik oda a Bajcsy-Zsilinszky úti zsúfolt központból a szállítási, az anyaggazdálkodási részleg és a tank. A gépjárműveink parkolóhelye is az új telepen lesz. Sz. A. Tengelyátszerelő Záhonyban A MÁV Záhonyi Átrakókörzetében az utóbbi idők legjelentősebb beruházása valósult meg a tengelyátszerelő üzem átadásával. Á több mint 200 millió forintos beruházás nyomán megkétszerezhetik a normál és széles nyomtávú — szovjet — vagonok tengelyátszerelését (MTl-fotó: Elek Emil) Három új zárógépet állítottak üzembe a nagyatádi konzervgyárban. Az új szezonban az üvegeket már egységesen csavarosán zárják. A gépeket a pécsi Sopiana Gépgyár készítette angol licenc alapján. Sóderbánya a Dombó mentén — Alattunk több méter mélyen kavics van — mondja Szabó János üzemvezető, miközben' körbemutalt a Dombó csatorna és a határ közötti keskeny földsávon. Javasolja; járjuk be a telepüket a kotrójuktól a be- tonprésekig, hiszen az elmúlt három évben jelentős változás történt itt. Üj gépeket vásároltak, illetve ötletes berendezéseket gyártottak maguk is. Nagy keletje volt a nagyatádi költségvetési üzem somogyud- vairtielyi betonkészítmé- nyeinek. Jöttek hozzájuk még az ország túlsó végéből i:s, ám ahoigy csökkent a tanácsok fejlesztésre fordítható pénze, úgy csappant meg a kereslet is. Így aztán a hagyományos termékek mellett újabbak gyártásához kezdtek. A házi múzeumukban ma együtt látható a valamikor kézzel készített elem, s ott a présgép f ormálta is. Mondják a házigazdák: szűkítő elemeket az országban csupán két helyen tudnak gyártani, az egyik itt van So- mogyudvarhelyen. Ezért is bíznak abban, hogy teljesíteni tudják idei, tizenötmilliós tervüket. Az üzemvezető különleges formájú térburkoló lapokat mutat. — Külföldön úgy reklámozzák az ilyeneket, hogy akár egy harckocsi is végigmehet rajituk. A miénk szilárdsága még niem olyan tökéletes, de javítunk a minőségen. Bízunk a sikerben, hiszen nem kell alája semmiféle alap, közvetlenül a homokba rakható, s a későbbiekben mód lesz a színezésre is. Kísérletezünk olyan áthidaló elemekkel, amelyeket családi házak födémjéhez lehet beépíteni. A somogyudvarhelyi üzem gépesítése tizenkétmillió forintba került, mosit még az utóérieléshez nélkülözhetetlen épületek felállítása van hátra. Az egyik szerkezet elemei már a telepen vannak. Ma még a szabadban dolgoznak a présgépek, percenként készítenek egy-egy csatornaelemet, amelyet azután hetekig kell szárítani, lőcsölni. Ültünk során találkoztunk Melicz Györggyel, a Délviép nagyatádi építésvezetőségé- nék irányítójával,.a somogy- udvarhelyiek egyik legnagyobb vásárlójával. Ám ma már ő is ritka vendég, hiszen nekik is kevesebb a munkájuk. •— Most hova szállítanak? •— Kálmáncsán építünk vízvezetéket. —■ Nincs egy kicsit mesz- sze innen? — Megnéztük a Baranyában gyártott elemeket is, de az itteniek olcsóbbak és jobb minőségűek. Így aztán megéri szállítani. Azt már az üzemvezető teszi hozzá, hogy még inkább megérné, ha vasúton is szállíthatnának, mert bár mellettük fekszenek a sínek, nekik nincs lehetőségük a helyi rakodásira. N. J. Piaci körkép NYARIAS NYÜZSGÉS 11. Ügy döntöttem, megnézem magamnak ezt a Harry Wal- kert; megpróbálok kiszedni belőle valamit a menyasszonyáról. Gyalog vágtam neki az útnak. A Fórum hotel a főtértől délre, az üzleti negyedben épült. Mélyíbarna színével élesen elütött a köréje ragasztott kisebb-nagyobb épületektől. Üzletemberek, filmcsillagok, milliomosok felkapott találkahelye ... A Sharlon Avenue sarkán megálltam egy apró sex-isihop kirakata előtt. A sok kacajt láttán megvakartam a fejem, aztán elvigyo- rodtam: elképzeltem azokat a nőket, akik idejárnák vásárolni. Már éppen továbbindultam volna, amikor a kirakatüvegből észrevettem, hogy valaki figyel. A túlsó oldalon állt, le nem vette rólam a szemét. Úgy rémlett, mintha már láttam volna ezt az alakot Charlie kocsmája előtt. Lassan elindultam, s befordultam az első mellékutcába. A tag követett. Beléptem egy moziba. A pénztárnál jegyet váltottam, amikor követőm feltűnt az ajtóban. Ö is jegyet váltott. Nagy darab, húsdaráló forma pasas volt, farmernadrágban és pólóinkéban. Az utolsó sorba ültem; a férfi bosszankodva látta, hogy nem tud a hátam mögé kerülni, így aztán kénytelen volt ő is az utolsó sorban helyet foglalni. Negyedóra múlva fölálltam, átevickéltem-néhány lábon, s kiléptem az előcsarnokba. A helyiség kongott az ürességtől; a pénztárcnsnő álmosan ült az ablaka mögött és keresztrejtvényt fejtett. Gyorsan végigrohantam a szűk folyosón, és benyitottam a női vécébe. Az első ajtót fölrántottam, bereteszeltem magam mögött, majd néhány mozdulattal áttornáztam magam a kétméteres deszkafalon a mellette levő fülkébe, s onnan szorosan a bejárati ajtó mögé álltam. A pasas nyilván a férfi vécét ellenőrizte, mivel még nem hallottam a lépteit. Aztán fél perc múlva puha tornacipők surrog_ása közeledett. Föllépte az ajtót, s. ellenőrizni kezdte a fülkéket. Az első bereteszelt ajtó előtt elégedetten megállt, én pedig óvatosan elhagytam a toalettét, és kiléptem az utcára. Megálltam a sarkon, s vagy öt percig figyeltem. Már éppen indulni akartam, amikor szirénázó rendőrautó kanyarodott a mozi elé. Két testes zsaru ugrott ki belőle, s pillanatok alatt eltűnt az előcsarnok ajtajában. El- vigyorodtam. A pasas nehezen tudja majd lemosni magáról a kukkolás vádját... Néhány locsolókocsi prüszkölt el mellettem, figyeltem, ahogy a víz hatására gőzölögni kezd az aszfalt, aztán nemsokára feltűnt előttem a Fórum hotel impozáns- épülete. A pálmafákkal szegélyezett kocsifeljárón baktattam a bejáratiig. A portás egy zálogházi becsüs tekintetével végigmustrált, s fehér vászonnadrágom, valamint napszítta, világoskék zakóm állagából rögtön megállapította, hogy nem szobát bérelni jöttem. Amikor pedig megtudta, hogy csupán Harry Walker- rel óhajtok beszélni, udvarias, de határozott hangon közölte, hogy a szálloda alkalmazottaival bármiféle magánjellegű társalgás szigorúan tilos. — Már elnézést, főportás úr — igyekeztem adni a hülyét —, de tudja, csak tegnap érkeztem a városba. Harry Walker menyasszonya, Angela Bretall az unokahúgom volt. Tudja, akit meggyilkoltak. A portás erre megenyhült, és föltelefonált Harry Wal- kerért. A vőlegény huszonöt év körüli, magas napbarnított, kimondottan jóképű férfi volt. Amikor rámnézett, tekintetében gyanakvást vettem észre. Bementünk a hallba. — Szóval maga lenne Angela unokabátyja? — kérdezte hűvösen, miután helyet foglaltunk a díszpálmákkal övezett társalgóban. — Igen — válaszoltam. — Érdekes, sosem beszélt magáról. . — Miért is beszélt volna? Vagy tíz éve találkoznunk utoljára. Hangja, ha lehet, még hűvösebbé vált. — S egyszerre ilyen sürgős lett? Magam is igyekeztem megkeményíiteni a vonásai- hniat — Nézze, az unokahúgom meghalt. Szeretném megtudni a körülményeket. Azt hiszem, ehhez jogom van. Harry Walker nem válaszolt; tenyerébe temette arcát. Aztán észrevettem, hogy mondani akar valamit, de mégis meggondolja magát. — Szóval, nem akar segíteni? — kérdeztem szelíden. — A körülmények érdeklik? — kérdezte sokára. — Azokat én is szeretném tudni. — Talán belekeveredett valamibe... — Maga rosszul ismerte az unpká húgát. — Lehet. De miért ölnének meg valakit csak úgy? — Hát ez az ... Miért ölnek meg valákit csak úgy? — sóhajtotta. — Hiszen Angela a légynek se ártott. Három éve éltünk együtt, és soha nem keveredett semmibe, Júniusra terveztük az esküvőt. — Igen, hallottam róla. De mégis .. . Maga nem gyanakszik senkire? . Harry Walker tágra nyitotta szemét, arca eltorzult, mintha mérget itattak volna vele. — Kicsoda maga? — kérdezte gyilkos utálattal. (Folytatjuk.) Nyár van a kaposvári hetipiacon. Ha az áraknak még nem is, a bő választéknak igazán örülhetünk. Újdonság volt a zöldbab, amelynek csomóját 15-ért adták. Magakellető zöldborsót 22—25-ért kínáltak. Tovább apadt a paprika ára, így darabonként 2—8 forintért már kapós volt. Jobban meggondolták azonban a vásárlók, hogy kockáztassák-e a 75—80 forintot a paradicsomért. Karvastagságú kígyóuborkát 40-ért árulták. Ennyibe kerül a karfiol kilója. Néggyel olcsóbb a Zöldértnél. Csak itt láttunk kelkáposztát 22-ért. A zöldhagyma csomója és a karalábé dárabj'a egyaránt 3 forint. Az ígéretesebb fejes salátáért 5-öt fizettünk. Fogyóban a csomónként • 6-ért árult hónaposretek. Drága az új vegyes zöldség: 8 forintot zsaroltak ki egy valamirevaló csomóért. A télről maradt vegyes zöldség csomója 5—6 forint. A petrezselyem, a zeller és a kapor csokra is 1 forint. Nem volt a héten eső, és így a szokásosnak kétszeresére srófolták a gombaára- kat. A rókagomba kilója 130—160, a vargányát 200 forintért árulták. A gyümölcspiac slágere a 20—22 forintos kifogástalan minőségű eper. Erdei szamócát 30-ért mértek. Hízik a cseresznye; 25 forint volt a legszebb ropogós fajták ára. A 13—18 forintos alma kelendősége érthetően visz- szaesett. Olcsóbb lett a baromfi, drágult viszont a tojás. Az utóbbinak darabját alig adták 2 forintnál kevesebbért. Most csak 50* forint volt a pecsenyecsirke kilója, 40— 46 az élő tyúké. Egy kakas 160, egy némakacsa 230 forintért várt vevőre. Virul a virágpiac. Két forint szála a tűzliliomnak. Rózsából 8-ért adtak egy szálat. A szegfű „hivatalos ára” 10 forint, ám egy termelő a pavilonban kaphatónál is szebbet adott 5-ért. B. F. Jjk W M W 3 « W 3 m B '£<ít A. /. S/x; I ll&'llnl L^L^ii
