Somogyi Néplap, 1985. június (41. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-07 / 132. szám

1985. június 7., péntek Somogyi Néplap 5 „Irmuskának szavalni muszáj” Nyugdíjasait, friss energiával Tizenhét éve a gyermekekért HÉTVÉGI * A bágyadt, délelőtti nap­sütés az udvaron találja Ir­ma nénit. Épp virágokat ül tét, amikor rányitom a zöldre festett kiskaput. — özvegy Márkus József- nét keresem... — bizonyta­lankodom a köszönés után. Pillanatok alatt széket ke­rít, és mesél mindenről. Idő­be telik, míg elmondhatom jövetelem célját. Meglepő­dik: „Rólam akarnak írni? Inkább valami fiatalabbat keressenek!” Amikor a fényképezőgép is előkerül, újra tiltakozik: nem kell az ő fényképe senkinek! Irma néni azonban nem olyan asszony, aki csak ma­gának él, aki nem lehet érdekes, példamutató mások számára. Tizenhét éve hagy­ta itt az ura örökre. _A két fia nem vele lakik, egyedül morzsalgatja napjait a lei- lei házban. Egyedül, de mégsem magányosan, hiszen naponta eljár a közeli nyug­díjasklubba, ott ebédel, be­szélgetnek, különféle * hasz­nos programokat szervez­nek. Egy-egy jeles ünnepkor Irma néni kiáll a többiek elé és énekel vagy szaval. Mindkettőt nagyon szépen, a hallgatóság nagy örömére. Nélküle ma már szinte el­képzelhetetlen egy-egy tár­sadalmi esemény az időseb­bek körében. volna tovább tanulni, de apám azt mondta: tanuljak szakmát, legyek varrónő, s akkor biztosítva lesz szá­momra a mindennapi ke­nyér. A hangom megtetszett 'a befolyásos embereknek, de hiába akartak elvinni Pest­re, apám nem engedett. így csak varrás közben marad­tam meg az éneklésnél. Na­gyon szeretem Petőfi, Ba­bits és Juhász Gyula költé­szetét. Mostanában is sok új verset tanulok, amelye­ket azután elmondhatok a többieknek. Energikusan beszél, friss gondolkodású, széles látó­körű ember. Csupán néhány év kell ahhoz, hogy elérje a nyolcadik évtizedet. Csendesen telnek hétköz­napjai. Mivel csak kilenc- t éves munkaviszonya volt, a férje után kapja a nyugdí­jat. Otthon a kiskertben ka- pálgat, termel magának zöldséget, némi gyümölcsöt és sok-sok virágot. Az egyik „fia Somogyváron, a másik Bogláron él, három unokája és egy dédunokája van. Egyedül van hát, de még sincs egyedül. — Három éve szóltak, hogy menjek el a nyugdí­jasklubba. Elmentem és nem bántam meg! Gyarmati László Hol van a határa a lelki­ismeretességnek és az áldo­zatvállalásnak ? Az életből mennyit szabad a hivatás­nak szentelni anélkül, hogy ennek a saját család látná kárát? Vörös Gáborné nem mondta ki, szavai mégis azt sugallták, nincs ilyen határ. 17 éve, húszéves kora óta dolgozik a kaposvári Gyer­mek- és Ifjúságvédő Intézet­ben mint nevelőszülői fel­ügyelő. A pálya kezdésekor védőszárnyai alá vett apró­ságok ma már felnőtt, dol­gozó emberek. Hetvenöt — nevelőszülőknél élő — álla­mi gondozott gyerek fejlő­dését kíséri figyelemmel, s még tizenegy olyan kiskorú­ét, akinek nevelését és gon­dozását a család nem tudja megnyugtatóan ellátni. E hi­vatalos megfogalmazás hét­köznapi drámákat, vergődő, a boldogságot alig ismerő, nemegyszer megnyomorí­tott személyiségű kisembere­ket takar. — Nem szabad engedni a fásultságnak. Hiszen akkor megszűnne az a belső kény­szer, hogy mindennap tenni kell a gyerekekért. Van, amikor én is úgy érzem, hogy beleroppanok. Másnap mégis új kiutat keresek. Sza­badságom idején nyugtalan­kodom, ha csak néhány na­pig nem hallok róluk. Sok időt kell velük töltenem, is­mernem kell a legapróbb gondjaikat és örörheiket is, hiszen csak így segíthetek. Ha az utcán észraveszem, hogy valamelyik gyerek ke­rülni igyekszik a találkozást, már tudom, hogy másnap be kell mennem az iskolába vagy a munkahelyére. A siker ebben a munká­ban sohasem látványos, örül­ni lehet még egy eredmé­nyes pótvizsgának is és jó hír egy megszerzett szak­munkás-bizonyítvány, a pszta tény, hogy valamelyi­kük munkába állt és rende­sen dolgozik. i— Hálát nem várok a gyerekektől. Nem is vár­hatok, elég ha megbíznak bennem, hogy gyakran a la­kásomra is eljönnek taná­csért, segítségért. Vannak köztük, akik tüskések, akik­ben első pillantásra talán nincs is szeretnivaló. De hi­szen csak olyanok, amilyen­né a sorsuk tette őket. Ők szorulnak rá legjobban a szeretetre. Ezeknek a gyermekeknek a helyzetén a „Gyivi”, a ne­velőszülő és a pedagógus csak közösen segíthet. Van úgy, hogy vitatkozni, sőt harcol­ni kell értük. Sok az elő­ítélet az állami gondozott gyerekekkel szemben, ben­nük sok a gátlás, a dac és az oktalas kisebbségi érzés. A nevelőszülőkről a közvé­leményben torz kép él. — Egyszer egy nagymama behozta szülők nélkül ma­radt s általa nevelt unoká­ját. Azt mondta, nem képes eltartani, s ha a kicsi állami gondozásba kerülne, szebb ruhája és jobb étele lenne, mint amit ő tud adni. Nem voltam képes megértetni ve­le, hogy ha csak zsíros ke­nyérre jut, akkor boldogabb ember válik a gyerekből a szeretet és érzelmi kötődés által, s ezt csak ő adhatja meg neki... Nem szívesen gondolok arra, hogy aimit csinálok, gyakran szélma­lomharc. Hiszen mire egy gyerek révbe jut, a felelőt­len szülők hibájából három másik kerül állami gondo­zásba. A családlátogatások során a szóvirágoknál többet mond egy-egy villanás, ahogy a gyerek a nevelőszülőre te­kint, ahogy jár a lakásban... Végülis a nevelőszülők több­ségének vállalása tiszteletet parancsoló, ma amikor a csa­ládokban élő, s javakkal el­kényeztetett gyerekeknek is gyakran kevesebb türelem és figyelem jut. Talán a munkám is közrejátszott ab­ban, hogy csak egy gyere­künk van. Szó sincs arról, hogy ő csak a 76. volna mégis: meglőhet, több időm jutott volna családi kirán­dulásokra, más közös időtöl­tésre, ha nem ezen a terü­leten dolgozom. Mégis mun­kám az ő személyiségét L formálta. A minap összerak­ta régi játékait s azt mond­ta: „Vidd el a gyerekek­nek.” Mikor az utcán mezít­lábas gyereket látott, haza­szaladt, hogy cipőt keressen neki. 14 évesen is tudta, mi szeretne lenni. Most a csur­gói óvónőképző szakközépis­kolába jár. Vörös Gáborné optimiz­musa erőt ad a munkájával járó kudarcok és lelki ter­hek elviseléséhez. Tenni akar a gyerekekért és hisz a felnőttekben, de mentes az illúzióktól. Helytállásáról szólva nehéz elkerülni a nagy szavakat, amelyek olyan idegenek tőle. Bíró Ferenc A hétvégi programajánlat a könnyebb szórakozást ked­velőknek is tartalmas kikap­csolódási lehetőségeket kí­nál. Szombaton este nyolc óra­kor a marcali szabadtéri színpadon Kovács Kati és az Univerzál egjdittes műso­rát láthatják az*érdeklődők. Akik Marcaliba kirándul­nak, a múzeumban megte­kinthetik Illés Ferenc festő­művész Tárgyak háttérrel című tárlatát. Vizuális él­ményt nyújt a hónap végé­ig nyitvatartó Bernát'h Aurél Emlékmúzeum is. A városi kulturális központ ma a Csiky Gergely Színház A két­fejű fenevad című előadásá­ra szervez színházlátogatást. A marcali Helyőrségi Mű­velődési Otthonban vasárnap ötkor és hét órakor Kabos László előadóestjén vehet részt a közönség. A fiata­labb korosztálynak vidám perceket szerez délelőtt 10 órakor a nagyteremben ve­tített Hüvelyk Panna című mesefilm. A kisteremben a hét végén zárul az ünnepi könyvhét alkalmából rende­zett könyvkiállítás és vásár. A Kilián György Ifjúsági és Úttörő-művelődési Köz­pontban a Gyermektükör ’85 című képző- és iparművésze­ti gyermekpályázat kiállí­tása várja a látogatókat, szombaton pedig este héttől diszkón táncolhat a fiatal­ság. A barcsi Móricz Zsigmond Művelődési és Ifjúsági Köz­pont ma két órától az épí­tők napja alkalmából juniá- lis programot szervez a Má­jus 1. parkerdőben. Vasár­nap este hét órakor ifjiúsá­Felvételünkön a Gyermek- tükör ’85 című kiállításon Varga 'Krisztina tízéves bog­iáéi kislány festménye. gi táncest lesz a Spirál együt­tes közreműködésével. A mű­velődési központban töváhb- ra is megtekinthető a Cse­lédsors az uradalmas So­mogybán című kiállítás. A hétvégi program ki­emelkedő eseménye Siófokon a II. országos népi kismes­terségek művészete pályázat anyagából készült kiállítás megnyitója vasárnap délelőtt tizenegy órakor. Kedves színfoltja a programajánlat­nak a szántódpusztai idegen- forgalmi és kulturális köz­pont péntektől vasárnapig tartó virágkiállítása és vásá­ra. S lakik e néhány napot a Balaton-parton töltik, nem bánják meg, ha időt szakí­tanak a boglárlellei kék és vörös kápolnában a veszpré­mi Egyházmegyei Múzeum egyiházművészeti kiállítá­sának, a Tóparti galériában Horváth János festőművész tárlatának, valamint a fo- nyódi galériában a Fonyódi Iskola festőcsoport kiállításá­nak megtekintésére. Kaposváron a Somogyi Képtárban Újvári Lajos, a Kaposvári Galériában Völgyi Dezső, a Fegyveres Erők Klubjának kiállítótermében Óré Sándor, a Somogy me­gyei Múzeumban pedig Swierkiewicz Róbert. festő­művész tárlata várja az érdeklődőket. Emlékezetes perceket ígér a Latinca művelődési köz­pontban Horváth István Akt című fotókiállítása. — Honnan az irodalmi­művészeti indíttatás, érdek­lődés? — Bogláron születtem, ott gyerekeskedtem. Iskolás ko­romban is minden ünnepsé­gen mondtam verseket. Az igazgatóm azzal biztatott: „Irmuska, magának muszáj szavalnij” Az indítás pedig a szüleimtől ered. Apám műlakatos volt, díszműveket, gyönyörű kerítéseket készí­tett. Rengeteget dolgozott Budapesten, sőt külföldön is. Szervezett munkásként kommunista lett, a Tanács- köztársaság megdöntése után rengeteg megpróbáltatás, meghurcolás érte. Szerettem Dalostalálkozó Az idén június 15-én és 16-án Szolnok megyében rendezik meg az országos szövetkezeti dalostalálko- zót. A csaknem ezer dalos részvételével lezajló ese­ményt ezúttal hazánk fel- szabadulásának 40. évfordu­lója tiszteletére hirdette meg a Szövosz és a TOT a két szövetkezeti ágazat­ban működő amatőr ének­karok részére. A több mint nyolcvan együttes tavasszal Nagykállón, Kecskeméten, Tamásiban és Tatán területi bemutatókon vett részt, s a legjobb húsz kapott meghí­vást az országos seregszem­lére. FALUSI TURIZMUS Korunk rohanó világában egyre inkább éledezik az emberekben a falu csendje után a vágy. Az utazási iro­dák számos megbízható, gondozott vidéki porta cí­mét ajánlják Somogy me­gyében azoknak, akik falun kívánják tölteni a nyarat. Somogysárdon Schludt Lász- lóné kétszintes házába vár vendégeket. Á ház 1981-ben épült, már csak a külső va­kolat hiányzik. — Gyermekeink miatt építettünk ekkorát, de míg picinyek: úgy döntöttünk a férjemmel, hogy kiadjuk a felső szintet. Két három­ágyas és egy kétágyas he­lyiség van fönt, mellékhelyi­ségekkel. A szobákban rend, tiszta­ság. Egyszerű, de hangula­tos a berendezés. — Itthon dolgozom, var­rók egy szövetkezetnek, lesz időm és kedvem is a vendégeimmel foglalkozni. A ház mögötti kertben hatalmas epres, és a para­dicsomtövek tucatjai bizo­nyítják gazdájuk szorgal­mát. Ivók Jánosné kétszintes házát néhány utcával; ar­rébb találjuk. A barátságos asszony kertjében dolgozott, érkezésünkre fiatalos lendü­lettel tört utat magának az eper és burgonyabokrok kö­zött. Lakásának kellemes hűvösében elragadtatással beszélt vendégeiről. — Négy éve enyém ez a ház. Régóta egyedül élek, s talán ezért is nagyon szere­tem az embereket. Nemrégi­ben budapestiek jártak ná­lam ; megígérték, hamaro­san visszatérnek. Szívesen kalauzolom a vendégeket falunkban és a környékén, több látnivalót, kirándulást ajánlok nekik. Itt van a kö­zelünkben az országos hír­névnek örvendő ménes, megtekintését nem szabad kihagyni. De a gyönyörű ha­lastavak, az 1750-ben épült templomunk és a horgászta- nyánk is maradandó él­ményt ígérnek. Ha érdekli az ide látogatókat, elme­gyek velük és megmutatom a téesz kisborjait is. Szobáit csíkosra varázsol­ják a félig leengedett redő­nyök. Az ágyakban felhú­zott ágynemű szellőzik, az asztalon frissen vágott vi­rág. Tamási Rita

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom