Somogyi Néplap, 1985. június (41. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-04 / 129. szám

1985. június 4., kedd Somogyi Néplap 3 Ügyintézés munkaidőben f BEMUTATJUK A KÉPVISELŐJELÖLTEKET Hogy 'milyen a „jó” mun­kahely, sokak számára attól függ, mi fér bele a munka­időbe — fizetésért kötelező­en elvégzendő teendőkön kí­vül. Másók viszont — re­méljük, ők vannak többen — bosszankodnak, ha ügyes­bajos dolgaik elszólítják ókét a munkából. A népgazdaság­nak természetesen az az ér­deke, hogy ilyesmi ne for­duljon elő; ez azonban ön­magában csak jámbor óhaj, ha nincsenek meg a felté­telei. A cél tehát az lenne, hogy a dolgozó — úgy is mint állampolgár, lakástu­lajdonos, háziasszony, szü­lő, külföldre készülő turis­ta, nemkülönben gépkocsi, tévé és egyéb javak birto­kosa — mindennemű magán­ügyét munkaidőn kívül in­tézze. Könnyen elengedik Tudom, van erre is példa bőven. A 'martinkemence mellől, a hengersoroktól nem lehet műszak közben elmen­ni. A traktoros sem tud „be­jönni” a határból, az orvos sem mozdulhat a műtőasztal mellől, a pedagógus nem hagyhatja faképnél a gyere- kéket. A nap közben ügy­felekkel zsúfolt hivatalok, intézmények, üzletek, áruhá­zak, OTP- és Állami Bizto­sító-kirendeltségek mégis azt bizonyítják: sokan van­nak, akik kénytelenségből vagy szabadidejük „kímélé­se” érdekében munkaidőben foglalkoznak magánügyeik­kel. Hasonló tapasztalatok tük­röződnek az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal által ké­szített jelentésiből — tár­gyasa munkaidőt terhelő elfoglaltságok hélyzete —, amelyet a közelmúltban vi­tatott meg a Gazdasági Bi­zottság. Bár az utóbbi évek­ben számos intézkedés tör­tént a munkaidő védelme ér­dekében, lényeges előrehala­dásról nem beszélhetünk. Az illetékes szervek nehézkesen szánják rá magukat a vál­toztatásra, a ” munkahelyek­ről viszont aránylag köny- nyen elengedik a dolgozókat ügyeik intézésére. Mindennapos tevékenysé­günk például a bevásárlás. Reméljük, hogy az üzletek nyitvatartását szabályozó új jogszabály a vásárlók érde­keit jóbfoan szolgáló változ­tatásokat eredményez. Volna mit változtatni 'Nagy forgalmat bonyolít le az Országos Takarékpénz­tár — nyitvatartási ideje jó­részt a nappali fő munka­időre esik. A múlt évben már történt változás a lakos­ság igényeinek tekintetbe­vételére, de további intézke­déseket terveznek. Fejér me­gyében például a tanács ja­vasolta, hogy a hét egyik napján az OTP tartson nyit­va 18—20 óráig, szombaton pedig 14 óráig álljon ügy­feleinek rendelkezésére. Szabolcs megyében is volna mit változtatni: a megye­székhely kivételével a sza­bolcsi OTP-kirendeltségeken a pénztári órák nem teszik lehetővé, hogy a fő munka­időn kívül bonyolítsák le a be- és kifizetéseket. Hason­ló a helyzet az Állami Biz­tosító kirendeltségein. „Ütba esik jövet, menet — a takarékszövetkezet...” S főleg az a jó, ha munká­ból jövet lelnek nyitott aj­tókra a takarékoskodni kí­vánók. Szó van arról, hogy a városókban, nagyobb köz­ségekben két műszákban vár­ják az ügyfeleket. Fejér me­gyében a takarékszövetkeze­tek 60 százaléka korszerűsí­tette a közelmúltban nyitva­tartási idejét. Győr megyé­ben több takarékszövetkezet hétfőn hosszabbított ügyfélfo­gadási időt rendszeresít. So­kan keresik föl az illeték- hivatalokat is; Pest megyé­ben például csak munkaidő­ben tehetik... Sokat emlegetett téma a szolgáltatások, amiről töb­beknek az a tapasztalata, hogy a lakosság ki van szol­gáltatva a javítást végző szakembereknek, szövet­kezeteknek. A lakosság ér­dekeit, és a munkaidő vé­delmét szolgáló előírások megszegése sem anyagi, sem erkölcsi hátrányt nem jelent a szolgáltató szervezet, 'illet­ve szakembere számára, a Szabolcs megyei tanács pél­dául megállapította, hogy a lakásokon történő javítások miatti otthonmaradás idejét jóbb szervezéssel a felére le­hetne csökkenteni. A saját káruk A tanácsi ügyfélfogadás időrendjét Is felül kellett vizsgálni, ám a megyei taná­csok általános tapasztalata, hogy a hosszabbított ügyfél- fogadási lehetőséget a lakos­ság nem veszi igénybe kel­lő mértékben. Kaposvárott a városi tanács például meg­szüntette a „hosszú napot” — az érdektelenség miatt. Ez a jelenség arra figyelmeztet: a dolgozók, gazdasági veze­tőik engedékenysége folytán magánügyeiket munkaidő­ben ás intézhetik, hiszen bé­rükből nem vonják le a tá­vollétükkel arányos összeget. A munlkiafegyelem javítá­sa érdekében központilag ho­zott adminisztratív intézke­dések nem célravezetőek. A gazdaságirányítási rendszer fejlesztése a vállalatok fo­kozottabb önállóságára épít. Itt kell tehát felismerniük a vezetőknek, hogy a munka- időveszteségek csökkentése a vállalat anyagi érdeke. Megértetni, hogy ez a válla­lati érdek egybeesik a dol­gozók érdekéivel és a nép­gazdaság érdekeivel is. S ha ily módon sikerül megvál­toztatni a társadalmi közgon­dolkodást, akkor a jó mun­kahely 'ismérvéi közül töröl­hetjük azt, hogy mindenre jut a munkaidőből — a mun­kán kívül. Imre Erzsébet Verseny a jobb termésért Június 30-ig lehet jelentkezni A májusi záporok ugyan jelentős mennyiségű csapa­dékot hoztak — olyannyira, hogy belvizek is keletkeztek — ám a továbbiakban, a nyári szezonban a vízigé- nyes növények, a másod- és tarlóvetések, valamint a nyárvégi lucerna és gyepte- lepítésék nem nélkülözhetik az öntözővizet. A MÉM, a TOT, az Állami Gazdasá­gók Országos Egyesülete és a MÉM—NAK az öntözőka­pacitás kihasználására ver­senyt hirdetett a mezőgaz­dasági nagyüzemeknek. A gazdaságok az öntözhető te­rület nagysága szerint há­rom kategóriában verse­nyezhetnék. Részvételi szán­dékukat június 30-ig kell be­jelenteniük a megyei nö­vényvédelmi és agrokémiai állomáson. Az országban hozzávető­leg 300 ezer hektárt lehet öntözni. Mindenekelőtt a kertészetek élnek a mester­séges csapadék lehetőségével, ám egyre gyakrabban kap­nák önítöző vizet a ' takar­mánytermő területek is. Az idén javít a szakmai lehe­tőségeken a húszezer hektá­ron — részben új beruhá­zással, illetve rekonstrukció­val — „berendezett” öntöz­hető terület. Ezen nagytel­jesítményű külföldi gépeket alkalmaznák a korszerű ha­zai gyártmányú szerkezetek, szivattyúk és átemelők mel­lett. A 11-es választókerület jelöltjei SIMON ERNŐMÉ Neve ismerősen cseng azok számára, akik rendsze­resen figyelemmel kísérték az országgyűlés ülésszakait. A cérnagyári munkásnő 1975 óta képviselő. A választási törvény módosításáról szóló törvényjavaslathoz ő is szót kért, s a kettős jelölés mel­lett foglalt állást. Meggyő­ződése: a képviselő akkor tudja a legjobban képvisel­ni választóit, ha a többség bizalmát élvezi. Simon Ernőné 1936-ban született Kaposváron. Édes­apját korán elvesztette, emiatt fiatalon munkába kellett állnia. Éppen húsz évvel ezelőtt került a nagy­atádi cérnagyárba. Itt lett szakmunkás is, méghozzá abban az iskolában, amely­nek létrejöttéért mint or­szággyűlési képviselő is küz­dött. Tíz év alatt négyszer kért szót a parlamenti vitá­ban, s két interpellációja is elhangzott. Többek között a zártkerti építkezés ügyében interpellált. Javaslata is hozzájárult ahhoz, hogy mó­dosították az építési sza­bályzatot. 1980-ban a kapos­vári kórház rekonstrukció­ját sürgette. Megkérdezték tőle, miért egy nagyatádi szól a megyeszékhely mel­lett. Akkori válasza mai ál­lásfoglalása is: a képviselő­nek nemcsak választókerü­letének, hanem megyéjének gondjait is szem előtt kell tartania. Manapság olyan nagyatádi gondok foglalkoz­tatják, mint a strand, a sportpálya és egy új áru­ház építése. Simon Ernőné négyszeres kiváló dolgozó, a Tegyünk Többet Somogyért! kitün­tetés, a Nagyatádért emlék- plakett tulajdonosa. HARCZ JÓZSEFNÉ Somogy legfiatalabb kép­viselőjelöltje. 1960. január 23-án született Kaposváron, de ízig-vérig nagyatádi. Itt élnek szülei, itt nevelkedett. Édesanyja a harmadik év­tizedét éli a cérnagyárban; húga és nővére, két sógora és anyósa is itt dolgozik. Az érettségit követően ő is gyári munkás lett. Hivatalos beosztása: gyakoriságfelvé­telező, s ez nem jelent mást, mint hogy a termelékenysé­get vizsgálja. Jól ismerik a cérnagyá­riak, hiszen az elmúlt hat évben nemcsak munkájával, hanem közéleti tevékenysé­gével is bizonyított, ő az egyik alapítója negyedik KISZ-alapszervezetüknek, amely Braun Éva nevét vi­seli. Kiváló hallgatóként vé­gezte el a hathetes KISZ- iskolát. 1981-ben tagja lett a városi KISZ-bizottságnak. Akkor vették föl a pártta­gok sorába. Legutóbb váro­si pártbizottsági tag lett. Életkora miatt is legin­kább a fiatalok élete érdek­li. Ismeri a lakásgondokat, ez ügyben is a fiatalok szó­szólója akar lenni. Szerinte a tizennégy-tizennyolc éve­seknek meglehetősen kevés lehetőségük van a szórako­zásra. Hisz abban, hogy jobb szervezéssel értelmes prog­ramot lehet nyújtani. Gyá­rukból indult el a felhívás: építsenek sportpályát, stran­dot. társadalmi összefogás­sal. Jó munkájáért többször részesült különböző kitünte­tésekben. Megkapta a KISZ KB dicsérő oklevelét, az aranykoszorús KISZ-jel- vényt, s nemrég kiváló dol­gozó lett. CSAPATMUNKA A Káposgép lengyeltóti gyáregységében figyelem­re méltó események történ­tek az elmúlt években. Elég csak a brigádmozgalomról szólni. — Voltak jó időszakok is a gyáregység életében, ami­kor a dolgozók többsége szocialista brigádokban dol­gozott. A 80-as évek eiején aztán hanyatlásnak indult a mozgalom és 1983-ban a 11 helyett már csak 4 szocia­lista brigád volt, összesen 35 taggal, vagyis harmadá­ra csökkent a résztvevők száma. L ipusz András, a gyű egy­ség igazgatója mondja mindezt, aki ezekről az évekről csak elbeszélések­ből, jélentésekből szerzett információkat. — Antikor átvettem a gyáregység vezetései, nem­csak gazdasági gondokkal küszködtünk, baj volt a munkamorállal is. A nyere­ségesség elérése mellett az is feladat volt, hogy a hi­tetlenekkel elhitessük: igen­is van megújulási lehetőség a szocialista brigádmozga- lomban, és ki is kell hasz­nálni aiz ebben rejlő tar lá­tóitokat. A múlt évben sorra ala­kultak a szocialista brigá­dok. Az év végén 12 bri­gádban 96 tag dolgozott már. Egyikük a Kossuth La­jos szocialista hrigád, mely­nek vezetője, Horváth Lász­ló 1957 óta dolgozik a gyár­ban. Akkoriban nem gon­dolt arra, hogy mára a gép­műhely jelentős exportter­méket előállító gyáregység­gé fejlődik. Az első szocia­lista brigádot 1968-ban aia- kította meg. Csaknem két évtizeddel később, 1985-ben kiemelkedő munkájukért átvehették a tröszt kiváló brigádja kitüntetést. E cím elnyerésének előzményei­ről ezt mondta a brigádve­zető: — Tavaly óta sokat ja­vult az emberek közérzete. Megszűnt az elvándorlás, azok, akik maradtak, sze­retnék megmutatni, tudnak és akarnak is dolgozni. Azt hiszem ez a kiváló cím na­gyon jókor érkezett. Meg­győződésem, hogy az idén sókkal nagyobb lendülettel dolgoznak majd a szocialis­ta brigádok. Néhány éve csaik két-három brigádveze- tő vett részt a vállalati ér­tékelésen, s -bizony szégyen­keztünk, mikor az ered­ménytelenségünket tárgyal­ták. Két éve úgy jöttem ha­za a szocialista brigédveze- tők tanácskozásáról, hogy almit a leg jobbakról el­mondtak, azt mi is meg tudjuk csinálni. Az akarat tehát megvolt, és ezt csak segítette a vezetőváltás és esz új érdekeltségi rendszer bevezetése. Dolgoztunk, mert maradni és többet keresni akartunk. Nem néztük az órát sem akkor, amikor a gyárnak volt szüksége túl­órákra, sem pedig akkor, amikor társadalmi munkát végeztünk iskolában, óvodá­ban. — A brigád összeforró tt- sága valóban nemcsak a munkahelyi feladatok meg­oldásában érződik — erősí­ti meg a brigádvezető sza­vait Árok József szerke- zetlakatos, aki egyik legré­gebbi tagja a brigádnak. — Voltak évek, amelyekre nem szívesen emlékszem sem én, sem mások a régiek közül, de erről most már nem ér­demes beszélni. Most fel­felé ívelnek a gazdasági mutatók és a szocialista brigádmozgálom eredmé­Képeinken (balról jobbra): Horváth László, Buzánszky- né Csapó Adrienn és Árok József nyei is. Régóta dolgozom már itt, ez a tizenhatodik év, amelyet kezdtem, ebből is 'látszik, nem szeretek ván­dorolná. Akkor is marad­tam, amikor nem sok kedv­vel jöttek be az emberek dolgozni. Most azt hiszem, a vezetőség megtalálta a hangot a munkásokkal, és előbbre is jutottunk. Buzánszkyné Csapó Adri­enn technológus alig né­hány hónapja tagja a bri­gádnak, de a gyárban is csak két éve dolgozik. — Február óta vagyok brűgádtag, én vezetem a naplót, de fontos szerepet bíztak rám az óvoda és az általános iskola patronálá- sával is. Rajtam kívül még két nő van a brigádban, összesen 17-en vagyunk. Tu­dom, hogy ez egy jó brigád, amelynek tagijai nemcsak a munkában, hanem a magán­életben is segítik egymást. Voltunk már vetélkedni, ké­szítettünk dekorációt ün­nepségekre és a május el­sejei felvonulásra, szóval van mit tenmá mindig. A múlt év gazdaságilag jól si­került a gyáregységnek, ezt a szocialista brigádok is elősegítették. Reméljük, hogy ez az év is jó lesz, és ebben már én is mint bri­gádtag munkálkodom. Nagy Zsóka

Next

/
Oldalképek
Tartalom