Somogyi Néplap, 1985. június (41. évfolyam, 127-151. szám)
1985-06-22 / 145. szám
1985. június 22., szombat Somogyi Néplap 9 IRODALOM, MŰVÉSZET, KÖZMŰVELŐDÉS Lovak (Mohácsi Jenő rajza) JOGÜGYLET Népdalkörök, asszonykórusok, falusi együttesek Merre tart a páva-köri mozgalom? ierzy Debski Reggel fölhívtam az ügyvédemet. — Kedves ügyvéd úr, szeretnék önnek megbízást adni. Az ügyvéd igen megörült, és így szolt: — Kitalálom, miről van szó. Betört egy ékszerüzletbe. Apróság. Hivatkozunk nehéz gyermekkorára. Az üzlet vezetőjét viszont elmarasztaljuk a hiányos felügyelet miatt. — Nem erről van szó — szakítotatm félbe. — Kedves ügyvéd úr, tejet rendeltem házhoz szállítással. De ahelyett, hogy naponta megkapnám, csak kétszer egy héten szállítják, vagy egyáltalán nem küldik. Anni még rosszabb, az egyik üvegben egyszer döglött egeret találtam. Mit szól hozzá? A telefon elnémult. Belefújtam a kagylóba. Semmi. Csönd. Csak hosszú szünet után hallottam meg az ügyvéd diadalmas kiáltását: — Aha! Már értem! Akkor hát térjünk a tárgyra! Először is állapodjunk meg abban, hogy százezer zloty legyen a kártérítés nagysága az egér fölfedezése következtében átélt sokkért! — Nem, nem — tiltakoztam. — Nem erről van szó. — Hanem miről? —nyugtalankodott az ügyvéd. — Csak arról, hogy kérjenek tőlem bocsánatot. Pillanatnyi csönd, majd az ügyvéd így szólt: — Ismételje meg! Valaki belépett a vonalba, és ostobaságokat fecseg holmi bocsánatkérésrőL — Én voltam, ügyvéd úr. Kérem, járjon el annak érdekében, hogy kérjenek tőlem bocsánatot. A tejért és az egérért. — Kedves uram — válaszolta az ügyvéd. — Ha arról lenne szó. hogy meg kell önt mentenem a kötéltől egy szegény öregasszony nyereségvágyból vagy szexuális őrületből elkövetett meggyilkolása miatt, akkor szíves örömest, ön azonban túl sokat kíván tőlem. Évekig elhúzódó perbe akar belesodomi, melyben szakértők serege vesz részt, és arra kényszerít, hogy nézzek át több tucat kötetnyi aktát. Megbocsátani lehet, mondjuk a feleségnek, ha megérdemli. Na de ügyfélnek, kérelmezőnek, fogyasztónak? Sajnálom, de nem vállalom. Viszont, ha eszébe jutna, hogy mégis megfojtsa azt a szegény öregasszonyt... Letettem a kagylót. Én nem fojtok meg öregasszonyokat, bár nincs kizárva. Lengyelből fordította: Adamecz Kálmán „A csornai Koronára süt a nap”... „Látod édesanyám, / látod édesanyám / mért hoztál a világra.. Ugye sokunknak ismerősen csendül? Egy ország együtt dúdolt, dalolt tíz-egynéhány éve a televízió képernyője előtt. Magyarország népdalokat énekelt, és népdalokat hallgatott akkortájt, a Röpülj páva-versenyek nagy mozgalma idején. Nemzeti ügy lett altkor a magyar nép dal: ismertük előadóit, izgultunk a legjobbakért, s egy-egy vasárnapesti adás eseményszámba ment. amiről napokig beszélteik az emberek. Néhány kiugró tehetséget azóta is hallhatunk. A legjobb hajdani Páva-köröket szintúgy: a fedémesi, a hollókői asszonyokat, a Sándor - íalvi citerásokat és másokat. Újabban viszont mintha ritkábban vetődne elénk ez a régi fogalom: Pávakor... Ügy is hallottam már fogalmazni: „Vajon hová tűntek a Páva-körök?” Így lenne? Szó sincs róla — szerencsére. A VIII. duna-menti folklórfesztivál programjában országos találkozót tartottak Baján a hagyomány- őrző ének- és hangszeres csoportok részére. Itt a Kórusok Országos Tanácsa népzenei bizottsága szervezésében egy (ugyancsak országos) tanácskozáson a szakemberek meghányták- vetették: Merre tart a Pávaköri mozgalom? A ty-adásoik idején 400— 500 körül volt a Páva-körök száma. Tíz év alatt sok föloszlott valamiért, ám helyükben újak alakultak. Népi hangszeres vagy énekes csoportok, városi kis együttesek. A táncházi mozgalom káterebélyesedésével a parasztzenekarok hangzását követő, egyéni stílusú, jobbára urbánus népi hangszeres-énekes kis együttesek. Mind többen járják már közülük az országot, smind népszerűbbek a rádió vasárnap reggeli ifjúsági népzenei műsorai révén. Ismertté vált a Tápiai lakodalmas; a mórágyi „kirch- wai” (sváb búcsú); a Sárközi lakodalmas (öcsény, Decs, Sárpilis); a kakasdi, izményi székely betleheme- zés (Tolna m.); a szennai gyermekjáték (Somogy m.); a hosszúhetényi „Feresztés” (Baranya m.); az egyházas- kozátni uralás (szilveszteréji moldvai csángó köszöntés, házról házra) és még legalább ezer népszokás. Ezek a szokások ma már. népzenében, dalban, táncban és prózai szövegben egyaránt csak a hagyomány- őrző falusi együttesek előadásában élnek. S csak addig, amíg ezek az együttesek is. Közülük nem kevés a hetvenes évek első felében a Páva-körből növekedett daloló-táncoló együttessé. Egy részük megtartotta a hagyományos Páva-kör nevet: más részük, főként a megalakuló új együttesek sora, funkció szerinti más nevet választott: népdalkor, asszomykórus, parasztkórus, hagyományőrző népi együttes. Emiatt tűnhet úgy, mintha kevesebb volna a Pávakor, mint a televíziós mozgalom idejében. A valóságban számuk mintegy megkétszereződött az elmúlt 10 —12 évben. Jelenleg mintegy ezer (!) énekes vagy énekes-hangszeres folklór- együtes működik az országban. Közülük körülbelül 230 nemzetiségi sváb, délszláv szlovák, román) csoport és együttes. Igaz, évek óta nemigen változik á számuk. Épp ezért különösen fontos lenne, hogy az együttesek fennmaradjanak, s a táj, a szűkebb pátria eredeti népzenei, népművészeti emlékeit megőrizhessék. Szép és fölemelő érzés hallaini-látni ezeket az együtteseket, ahogyan tisztán és muzikálisan megmutatják a népdalkincs gazdagon áradó szépségeit. Persze ha igazán szakavatott vezető áll az együttes vagy népdalkor élére. Sok hasonlót felsorolhatnánk, ám itt csak néhányuk kiemelésére vállalkozhatunk. Olyanokéra, ákik valamilyen szempontból különösképp ipélda- adóak. Figyelemre érdemes: Páva-körök, népdalkörök a városokban is működnek. Pécsett négy ilyenről is tudunk. Sváb asszonykórus működik Mohácson is. BoÍ- dapesten kettőről tudnak. A Pataky Művelődési (Központban Jezsek Éva, az Al- mássy tériben Budai Ilona vezetésével dolgozik székely népdalkör.) Másutt az utánpótlásról gondoskodnak példásan. A sándorfalvi citerások ismert együttesén kívül tíz év alatt három gyermek, illetve ifjúsági együttes is megalakult a faluban. Ismét másutt a tájegységi régi keletű) pásztordalok s másnép- dallkincs autentikus. átélt megszólaltatása váltott ki közönségből, szakemberekből egyaránt jogos lelkesedést. Ilyen elismerő sorokat olvastam a taktaharkányi férfi-népdalkor (Borsod m.) bajai szerepléséről (vezetőjük: Szántó Erzsébet). Az sem különösebben ritka ma már, ha egy-egy falusi népdalkor, hagyomány- őrző együttes külföldi vendégszereplésre indul. A zen- gőyárkonyi és a hosszúheté- nyi népi együttes szinte minden nyáron turnézik valamelyik nyugati országban, s mind több helyűre hívják őket. A fedémesi asszony- kórus (Heves m.) két éve Middlesborough-ban egy nemzetközi versenyen II. díjat szerzett. A Páva-köri mozgalom, mintegy 15—20 ezer lelkes résztvevőjével tehát jelenleg — erre tart. Wallinger Endre Csorba Győző Népdalvariáció Kalapom szememre vágom, múlik, hervad ifjúságom, ne is lássam. Megszakad a szép szó bennem, alig fordul dalra nyelvem,— hol hibáztam? — Addsza, pajtás, a vasvesszőt, hadd verem meg a temetőt, nyíljon már ki, fogadjon be mindörökre! — Ó, ne bántsd te ott azokat a mohosult sírhalmokat, várj sorodra! Nem nyugvás a sír nyugalma, az a romlás birodalma. Vége-hossza nincsen ott a pusztulásnak. S úgyis elér a gyalázat majd, ha innét rendre egyszer odafekszel. — Keress addig nyugtot másban: ilyen-olyan földi lázban, szerelemben. Több az élet, mint az énék, ők a bölcsek, akik élnek, ne feledd el. Szíved verd meg vasvesszővel, ne kezdjen a temetővel,' inkább az éneket vessze, azt eressze! M. DOKTOR BÁCSI ÍRÓASZTALA Hunyadi István Most, hogy a rendről any- nyi szó esik, s a „racionalizálásról”, ami megmentheti ezt a rendetlen világot, M. doktor bácsi íróasztala bukkan föl a gyerekkor mélyéről. mert a dolgok összefüggenek. Azon az asztalon minden volt. Könyvek, teleírt papír - kötegek, mikroszkóp, félrebillentve két mérőhenger és egy kitömött karvaly között, sztetoszkóp, beöntő gumi- pumpa, .jjorszeszlámpa a fertőtlenítéshez, meg a legkisebb fiú tenisziabdája — bűnjelként természetesen —, mert azzal törte be az imént a rendelő tejszímű ablakát, s most befúj a szél, lapozgatja a recepteket, s billeg- tet egy csöpp újságszél-da- rabkát, melyen olvasható, szép dőlt betűkkel ez áll: „két kiló krumplit a piacról”. Mondták is mifelénk ut- caszerte: ha M. doktor bácsi sört tölt munka közben s két kortyintás között a habja megülepszik, nem meri meginni a maradékot, mert nem tudja, melyik pohárban van a sör, és melyikben az elemzésre váró vizeletminta. Ment M. doktor bácsi mindent maga csinált, nem küldözgette pácienseit szak- vizsgálatra. Volt otthon röntgengépe is. Igaz, nem olyan korszerű, sárkánynyakú gégecsövekkel, kígyótestű fekete kábelekkel körül- font félelmetes masina, mint manapság az SZTK- ban van, de a kisgyerek tüdejét megmutatta, meg azt a „kis oldalast” is, ami épp elég lenne egy fél tányér bablevesbe”. Ö mondta így, s mi gyerekek örültünk a vicchek. Emlékszem, egyszer súlyos gyomormérgezésre hívta át anyám. Görcsök és ijesztő lázálmok között is meghallottam sietős lépteit, ahogy végigfutotta a hosz- szú verandát. — Mit ettél össze már megint, ebadta? — kérdezte, s láttam gomib- javesztett, kivénhedt pizsamáját, melyen csak úgy panyókára vetve lógott egy hirtelen felkanyarított kabát. Néhány nap múlva újra jött. Vernét olvastam éppen, az Észak Dél ellent. — Jól van — szólt —; látom, élsz. Kívánsz-e egy kis töltött káposztát, füstölt szalonnával jól megágyazva, s tejföllel nyakon öntve?... Azt mondtam: legfőbb vágyam, a sok vízben főtt krumpli és rántott leves után. — Akkor már ép vagy — mondta. — Jól dolgoztunk mi, ketten... Te mert élni akartál, én meg mert hagytalak. Hanem ezt a könyvet kölcsön adhatnád. Tudod, én ilyen kisgyerek koromban minden Vernekönyvet elolvastam, de ez az egy valahogy nem került a kezembe. Fiai galambászkod-tak, s ennélfogva idejük jó részét a házgerincen töltötték. Szóltak is többen: miért engedi. Nem rendes fiúgyerek az, aki kezét-lábát el nem töri, amikor annak az ideje van — mondta, s fölnézett a két szőke kisebbikre, akik úgy ültek ott a kémény mellett maguk is, mint a galambok. Hű, micsoda felháborodás tört ki az utcánkbeli asz- szonyok között! „M. doktor bácsi meggondolatlan. Felelőtlen. És rendetlen is. Meg kell nézni az asztalát... Ki milyen rendét tart maga körül, olyan a felfogása is”. Akkor már híre járt, hogy bombázni fognak. Kertszomszédunk, a szótlan tirpák Pampuch bácsi kirakta üres hordóit a kukorica- góré mellé, hogy legyen hely a pincében. Felesége, a volt cirkuszi pereces és Limonádéárus, akit nagyanyám csak úgy hívott, hogy Cifrajuli, kiállt a ház elé, és fölnézett az égre. — Hadd bombázzanak — mondta. — Elkapom, és visszahajítom nekik. M. doktor bácsi hallotta, és megmosolyogta. — Nem tudlak én téged összerakni, te Juli, ha az a •bomba az öledbe esik. — Csak mi, gyerekek hittük, hogy össze tudná. Azon az asztalon, a teniszlabda meg a kitömött karvaly között biztos van egy olyan tű, amellyel életre varma minket darabjainkból is. Aztán bombáztak, s aztán az is elmúlt. Elmúltak a gyerekkori gyomorrontások, a görcsök, a negyvenfokos lázak, amire M. doktor bácsi futva jött. Papucsa máig itt csattog emlékeim hosszú folyosóján, belép, ledobja hirtelen felkanyarított kabátját, s megkérdezi: „Mit ettél össze már megint, ebadta?” S én ebben a racionálissá merevülő világban csak fekszem hanyatt, szigorú rendbe rakott, lelketlen tárgyak, riasztó gépek, szörnyű kábelek, gége- csövek között és nem tudok mit mondani, mert nincs kindk. Csak a műszerek villognak; tíz..., kilenc..., nyolc — amíg a zéró be nem kattan, s robbantó áramot nem indít gyúlékony szerveim felé valami túlvi- lági jelfogó. Mester Attila Túl a földi rámpán • ">• ' Egyszer elalszom, hosszan elalszom, kedvesem, ne szidj meg érte. Ne költögess, ne kiálts rám, túljutottam a rámpán, kedvesem, ne szidj meg érte. Fölébredek távoli parton, elámulok furcsa kalandon, kedvesem, ne szidj meg érte. Tüzesebben ott a leányok, bozót-hajuk hosszú uszályuk, kedvesem, ne szidj meg érte. Akár hotollú sirályok, szökellnek azok a lányok, szép kedvesem, ne szidj meg érte. Szemeik lobogó fáklyák, az ölelést esd ve kiáltják, szép kedvesem, ne szidj meg érte. Csillagi réten ropják a táncot, gyémántpora úszik utánuk, szép kedvesem, ne szidj meg érte. Ők a királynők, mi csupa királyok, kedvesem, ne szidj meg érte, ide visszatérni se vágyok, ne szólj rám. Ne szidj meg érte! Róma. Bényi László rajza.
