Somogyi Néplap, 1985. június (41. évfolyam, 127-151. szám)
1985-06-22 / 145. szám
2 Somogyi Néplap 1985. június 22., szombat Az események címszavakban VASÁRNAP: Bejrutban landolt a TWA amerikai légitársaság siita fegyveresek által eltérített gépe, megkezdődnek az újabb túsz-ügy bonyodalmai. — Pertini bejelentése: nem jelölteni magát az olasz elnökválasztásokon. HÉTFŐ: Mihail Gorbacsov fogadja Armand Hammert. — Ottawában véget ér az emberi jogokról tartott szakértői konferencia, amelyet a helsinki folyamat keretében rendeztek meg. — Elnöki párt alakul Portugáliában. — Az afrikai nemzeti kongresszus (ANC) tanácskozása. KEDD: Tiltakozások a namíbiai ideiglenes kormány felállítása ellen. — Radzsiv Gandhi befejezi körutazását. — Fegyverszüneti megállapodás a ,.táborok háborújában” a palesztinok egyrésze és az Amal között. SZERDA: A szíriai elnök Moszkvai tárgyalásai. — Dél-afrt- kát elítélik a Biztonsági Tanácsban, de az amerikai magatartás lehetetlenné teszi kötelező szankciók elfogadását. CSÜTÖRTÖK: Országos sztrájk Spanyol- országban. — Közvetett afgán—pakisztáni megbeszélések Genfben. — Panamavárosban sikertelenül végződik a Contado- ra-csoport értekezlete, nlcaraguai kormánynyilatkozat. — A KND és Dél-Korea gazdasági tárgyalásainak újabb fordulója. PÉNTEK: Mitterrand athéni útja. — Váltakozó hevességű harcok Bejrutban, súlyos merénylet Tripoliban. Milyen politikai körülményéi vannak a legújabb túsz-ügynek? Az ügy politikai mellék- zöngéi azonban aligha avulhatnak el rövid idő alatt. Az események ugyanis abból a kusza, rendezetlen, bonyolult halmazból fakadnak, amelyet közel-keleti válságnak nevezünk. A géprablók — túszaikért cserébe — annak a hét- nyolcszáz libanoni siita fogolynak szabadon bocsátását követelik, akik Izraelben, a Haifa melletti Atlitz börtönben raboskodnak. Fogvatar- tásuk egyébként ellentmond minden nemzetközi jognak, hiszen elhurcolt „hadifoglyoknak” számítanak, akiket a Libanonból történt hivatalos izraeli visszavonulás után nem lehetne tovább börtönben tartani. Már az izraeli kormány is ígéretet tett szabadságukra vonatkozóan (ezt azonban lassítják a nagy koalíción belüli viták), s maga Reagan elnök is elengedésük mellett foglalt állást sajtóértekezletén. A siita fegyveresek — megengedhetetlen, terrorista módszerekkel — nyilván ezt a folyamatot szerették volna meggyorsítani. Pontosan nem lehetett megállapítani, milyen szervezethez tartoztak, annyi bizonyos, hogy a második forduló során Nabih Berri, az Amal szervezet vezetője, s egyben a libanoni nemzeti egységkormány tagja lépett előtérbe s vette kézbe a tárgyalásokat. (Valószínűleg úgy vélte, hogy a siita foglyok esetleges kiszabadulása növeli befolyását és népszerűségét, de a túsz-ügy egyúttal jó alkalom volt a figyelem elterelésére a „táborok háborújáról”. Hiszen éppen az Amal rohamozta a három bejrúti palesztin tábort. A „fogolycsere” kézenfekvő lenne, mégis bizonyos patthelyzet alakult ki. Izrael szabadon engedné a siitákat, de ehhez Peresz miniszter- elnöknek szüksége lenne egy washingtoni megkeresésre, legalábbis a nemzetközi vöröskereszt vagy más közvetítő közbenjárására. Az Egyesült Államok viszont nyíltan és hivatalosan aligha tesz ilyen lépést, miután Reagan sajtóértekezletén bejelentette : nem tárgyalnak az eltérítőkkel és képviselőikkel. Washington katonai lépéseket is fontolgatott (a szóA hét három kérdése Tovább tart a libanoni túszdráma Szovjet—szíriai tárgyalások voltak Moszkvában. kásos flottatüntetésre is sor került a libanoni partok közelében), de lehetőségei korlátozottak. Miután a túszok nem a gépben tartózkodnak, hanem valahol Bejrútban (valószínűleg szétszórtan a síiták lakta déli negyedekben), nehezen elképzelhető egy kommandóakció. Ugyanakkor az elnököt szorítják saját szólamai s a túszdrámához párosult hat amerikai salvadori halála is: tehát „meg kell torolni mindezt”. Minden ország természetszerűleg köteles megvédeni polgárait, de az amerikai kijelentések és fenyegetőzések aggodalmat váltanak ki: az Egyesült Államok — Dominikától Grenadáig — már jó- néhányszor ezzel az ürüggyel élt más országok ellen elkövetett agressziói során. Ausztria és Svájc, sőt Algéria közvetítési próbálkozásai jelzik, hogy talán sikerül egy vértelen, békés megoldás, ebben az esetben viszont Izrael nyilván benyújtaná a számlál Washingtonnak, az elnöki presztízs megóvásáért cserébe. (Telefotó: — TASZSZ—MTI—KS) (2) Miiven új fejlemények történtek a kelet—nyugati kapcsolatokban? Jelképes lehet, hogy Armand Hammernak olyan belépője Van a Kremlbe, amelyet még Lenin írt alá. Az amerikai üzletember, aki Moszkvát megelőzően Budapesten is járt és találkozott Kádár Jánossal, egyike azoknak, akik a gazdasági érdekeket, valamint a politikai realitásokat figyelembe véve, a kelet—nyugati kapcsolatok úttörői közé tartoznak. Mihail Gorbacsovval, az SZKP főtitkárával folytatott megbeszélésein természetesen szóba kerültek cégének, az Occidental Petróleumnak lehetséges üzletkötései (fél- milliárd dolláros üzletről van szó, a többi között tengeri olajfúró berendezések szállításáról), de témájuk volt egy esetleges csúcstalálkozó is. Hammer sajtóértekezletén azt mondta, hogy Gorbacsov- nak ugyan nincs szándékában az ENSZ-évforduló kapcsán New York-ba utazni, de nem zárkózik el a Rea- gannel való találkozás elvi lehetősége elől. Hasonló készségről beszélt az amerikai elnök is nyilatkozatában. Nem titok viszont, hogy egy csúcstalálkozót megfelelőképpen elő kell készíteni, s nem mindegy az sem, milyen légkörben kerülhet arra sor. Különösen nagy visszhangot keltett a Discovery űrrepülőgép sikertelen lézerkísérlete, amelynek fiaskóját egy kis mulasztás okozta. Nemcsak abban az értelemben, hogy a veszélyes úton akarnak járni. Felhívta a figyelmet arra is: milyen könnyű apró, de végzetes hibákat ejteni az űrfegyverkezési gépezetben, s mennyire kiszámíthatatlanok lehetnek „élesben” a következmények ... ^^^^Miért ítélte el a Biztonsági Tanács Dél-Afrikát? Az ENSZ Biztonsági Tanácsa szinte sorozatban ítélte el a Dél-Afrikai Köztársaságot az elmúlt napokban, s jó oka A dél-afrikai fajüldöző kormány által kreált bábrezsim ellen tüntetnek a namíbiai fővárosban, Windhoekban. (Telefotó: — AP—MTI—KS) volt rá. Elmarasztaló ítélet született Pretoria általános fajgyűlölő politikája miatt; elítélték a namíbiai kísérletet, hogy az országot képviselő SWAPO szervezet kizárásával, együttműködő kormányzatot állítanak fel; valamint az Angolába történő behatolást. (Ezt különösen nehéz lett volna tagadni, hiszen foglyul ejtették a ca- bindai olaj mezőkre kártevő feladatokkal érkezett dél-afrikai kommandó parancsnokát ...) Napirendre került a Botswana ellen elkövetett támadás is, ahol az ANC, az Afrikai Nemzeti Kongresz- szus állítólagos irodáit rohanták meg. A világméretű felháborodás nyomán lehetetlen lett volna nem elítélni Dél-Afrikát. A szavak élességét azonban mégsem egészítik ki valódi intézkedések: a Biztonsági Tanács végül is csak önkéntes, nem kötelező jellegű szankciókat ajánlhatott Dél-Afrika elszigetelésére. A szavazás során tartózkodó Egyesült Államok és Nagy- Britannia ugyanis jelezte, hogy ellenkező esetben a vétót alkalmazza, s ezzel még az erkölcsi-politikai elítélés sem emelkedhet hivatalos ENSZ-döntéssé. Réti Ervin Zavargások Chilében A demokratikus rendszer helyreállítását követelő, tüntető fiatalok százai csaptak össze a rendőrséggel csütörtök este a chilei főváros-! bán. Több sebesülés történt. Ez volt az első nyilvános ellenzéki demonstráció azóta, hogy a Pinochet-rendszer hétfőn feloldotta az ostrom- állapot intézkedéseit. Szemtanúk szerint a gumibotokkal támadó, és vízágyúkat is bevető karhatalom mintegy harminc személyt őrizetbe vett, köztük Fanny Polloralót, a betiltott Kommunista Párt egyik vezetőjét. A tüntetés után távvezeték-oszlopoknál elhelyezett pokolgépek robbantak az ország különböző pontjain. Ennek következtében többórás áramkimaradás volt a fővárosban, Santiagóban, valamint Valparaiso és Vina dél Mar tengerparti városokban. A sötétbe borult santiagói utcákat ezután újabb robbanások sorozata rázta meg. Pokolgép robbant egyebek közt az elnöki palota és a hadügyminisztérium épülete közelében. NYOLC NAP1A NINCS EREDMÉNY Továbbra is holtponton van az eltérített amerikai repülőgép ügye. Csütörtök este a túszok egy csoportja a síiták szervezésében „sajtó- értekezletet” tartott, amelyen elmondták, hogy jól vannak, és kértték az amerikai kormányt, ne indítson katonai akciót kiszabadításukra. Allyn Conwell, akii az AFP hírügynökség egyszerűen „a túszok szóvivőjeként” emleget, csütörtök délután meglátogathatta azt a kilenc — az első jelentések szerint zsidó származásúnak gyanított — személyt, akit a géprablók még a múlt szombaton elkülönítettek a többi utastól. Conwell szavai alapján feltételezhető, hogy Bejrút valamelyik déli városrészében őrzik őket, nem messze a többi túsz fogva- tartási helyétől. Nabih Berri libanoni igazságügyi miniszter, az Amal nevű siita mozgalom vezetője csütörtökön a CBS amerikai tévéállomásnak adott interjújában közölte, hogy az egyik fogvatartott amerikai egészségi állapota leromlott, és lehetséges, hogy a közeljövőben szabadon engedik. Egy izraeli tisztségviselő ugyancsak csütörtökön lehetségesnek mondta, hogy Izrael „folytatja eredeti terve végrehajtását, és fokozatosan szabadon bocsátja a 700 libanoni siita foglyot” — akiknek az elengedését a géprablók követelik. Izrael azt szeretné hangsúlyozni, hogy ezeknek a bebörtönzöt- teknek a szabadon engedése „nem lenne összefüggésben” a légikalózok követelésével. Az esetleges fogolycsere helyszínét illető találgatások között egyre gyakrabban beszélnek Svájcról. Nabih Berri — a bejrúti rádió szerint — hajlandó lenne arra, hogy Svájcban bonyolítsák le a fogvatartottak kölcsönös szabadon engedését. Az amerikai külügyminisztérium szóvivője csütörtökön délután elutasította a Bejrútban fogva tartott amerikai túszok kérését, azt, hogy az Egyesült Államok szabadon bocsátásuk érdekében vívja ki az Izraelben őrzött libanoni siita foglyok elengedését. A Fehér Ház ismét jelezte: nem hajlandó felszólítani Izraelt a siita foglyok elengedésére s változatlanul ragaszkodik ahhoz, hogy előbb a TWA gép utasai szabaduljanak ki a fogságból. Erre viszont a síiták szervezete nem hajlandó. így a nyolcadik napja tartó túszdráma folytatódik. A hírek szerint Washington Svájc, Algéria és Szíria közvetítését is igénybe veszi a túszügy rendezése érdekében. Az eltérített amerikai repülőgép még fogságban tartott utasai és személyzete közül öten sajtóértekezletet tartottak Bejrutban. (Telefotó: — AP—MTI—KS) Halál az aranyért Június 18-án oszakai otthonában egy hagyományos japán karddal lemészárolták a Toyota Sodzsi japán kereskedelmi vállalat elnökét. A két merénylő az úgynevezett japán szegények pártjának tagja volt, tettüket — mint vallották — a vállalat által rászedett tízezrek sorsát megbosszulandó, az igazságszolgáltatás teljes tétlenségének tudatában követték el. A Toyota Sodzsit — amelynek semmi köze a világhírű japán gépkocsikhoz — 1981 áprilisában alapította a most már néhai elnök, Nagano Kazuo. A vállalat csaknem száz irodát működtetett, s mintegy hétezer alkalmazottat foglalkoztatott szerte az országban. Tevékenységének módszere a csalás, a rásze- dés művészete volt, alapja pedig az emberek hiszékenysége és — nem utolsó sorban — a törvények lazasága. A Toyota Sodzsi szinte kizárólag „aranyra ment”. Pénzes és hiszékeny embereknek aranyat árult, s egyidejűleg „pompás” befektetést kínált. A vállalat által eladott aranyrudakat nem adta át a klienseknek, hanem ehelyett mindegyikükkel szerződést kötött. A szerződésben vállalta az arany őrzését, forgalmazását, s ezen kívül évi tíz-tizenkét százalékos kamat folyósítását. No meg azt is, hogy szükség esetén vagy az aranyat, vagy a pénzt visszaszolgáltatja. Több, mint négy éven át a Toyota Sodzsi csaknem ötvenezer kliensét fogott magának. Az említett módszerrel mintegy 200 milliárd jent — csaknem 800 millió dollár — szedett be tőlük, anélkül, hogy — noha nagy mennyiségű aranyrudat eladott — bármelyiküknek akár egy grammnyi aranyat is átadott volna. De túlságosan csábítóan csengett az az ígérete, hogy a páncélszekrényeiben őrzött arany még „fiadzik” is, mégpedig nem is akárhogyan. Aztán mégis több kliens megszorult, s a szerződésnek megfelelően követelte vagy az aranyat, vagy a pénzt. A Toyota Sodzsi azonban megtagadta ezt. Egyes esetekben kifejezetten agresszív és elutasító volt, más esetekben még búsásabb hasznot ígért be, csakhogy minden maradjon a régiben. S mindezt — mint kiderült — azon egyszerű oknál fogva tette, hogy nemcsak hogy aranyrudak- kal nem rendelkezett, de egyetlen gramm arany sem volt a birtokában. És pénz se nagyon, a kliensektől az „őrzött aranyért” befolyt összegeket ugyanis különböző kétes vállalkozásokba fektette be. A ■ négy év alatt egyedül arra fordított némi gondot, hogy a beígért kamatot fizesse. Ezek után nem csoda, hogy jónéhány kliensnél betelt a pohár, s az elmúlt másfél évben a rendőrséghez több mint kétezer feljelentés érkezett. A hatóságok azonban semmit nem tettek, mondván, hogy a törvény nem ad jogot számukra a Toyota Sodzsi páncél- szekrényeibe való betekintéshez. Alig egy héttel ezelőtt azonban kipattant a meztelen igazság, az egyik iroda alkalmazottai ugyanis kerekperec feltárták az aranyat soha nem látott, „üres” valóságot. Ezt követően a rendőrség is nyomozást indított, megkezdték a Toyota Sodzsi elnökének a kihallgatását, amit most már nem tudnak folytatni. A véres kardot és a tetemet egyébként az egész ország látta, a merénylet elkövetésekor ugyanis újságírók és filmesek valóságos tömege tolongott az elnök lakásának ajtaja előtt. így néhány órával később a televízió közvetítette, amint a két merénylő bemászik az ablakon, hogy bosszút álljon ötvenezer hiszékeny ember rászedéséért. Pietsch Lajos
