Somogyi Néplap, 1985. június (41. évfolyam, 127-151. szám)
1985-06-21 / 144. szám
1985. június 21., péntek Somogyi Néplap 3 Sokadszor a tetőtérbeépítésről Bérlakás vagy tulajdon? Számtalanszor foglalkoztunk már a lakáshiány enyhítésére alkalmas tetőtér- beépítéssel. Több éve föl- f öllángol a vita az ügy támogatói és azok között, akik — bár nem akadályozzák — de nem is pártfogolják ezt -a lakásépítési módszert. Szomorú, hogy ebből a kérdésből nálunk ügy lett, szinte végeláthatatlan vitákkal, ahelyett, hogy megfelelő jogi és gazdasági szabályok alapján, jó műszaki fölkészültséggel már mindenütt serényen dolgoznának az építők. Vitázgatunk, s közben a padlásokon tovább porosodnak a gerendák. Kaposváron — szervezetten — kevés tetőtérbeépítés készült el. Vajon miért nem valósul meg tömegesen egy alapvetően jó elképzelés? Mennyi lakást lehetne így építeni? Hodics István, a kaposvári Generál gazdasági munkaközösség közös képviselője jó ideje vizsgálja a helyzetet: — Fölméréseink szerint Kaposvár legszebb belvárosi részein négyszáz lakást lehetne a tetőterekben létrehozni. Ezeknek felét, tehát kétszázat tanácsi kezelésű, másik felét magánházakban. Azt sem titkolom, hogy miért mértük föl a helyzetet: a Generál vállalkozna a lakásépítésre és ez nekünk jó üzlet lenne itthon is, nem csupán Budapesten, ahol már van munkánk. — Önöknek jó, ám az nem kevésbé fontos, hogy a megrendelőknek is az volna-e? A régi házak fafödéméi nem terhelhetők, a födémcsere viszont igen drága mulatság. — Valóban, általában ez a legfőbb ellenérv. Csakhogy mi olcsó építést tudunk garantálni. A munka- közösség kizárólagos joggal megszerzett egy szabadalommal védett eljárást, amellyel megerősíthetek bontás nélkül is a régi fafödémek. Kipróbált módszer ez. Csombárdon a Pongrácz- kúria tetőszerkezetét készítjük így, Budapesten a negyedik kerületi ingatlankezelő vállalat 24 tetőtéri lakást rendelt meg tőlünk. Hamarosan Bécsben kezdünk egy referencia-munkát. Ennek érdekessége, hogy egy svéd vállalkozó figyelt föl módszerünkre a Budapesti Nemzetközi Vásáron. A bécsi bemutatkozásra azért kaptunk tőle ajánlatot, mert a mi módszerünk olcsóbb és gyorsabb, mint bármilyen Nyu- gat-Európában használatos eljárás. A jelenlegi anyagárakat számolva itthon nyolcezer forintos négyzetméterenkénti lakásárat garantálnánk, ha volna kinek. Meggondolandó: a garantált 8000 forint helyett az új lakások négyzetmétere ma már — a technológiától függően — 12-15 ezer forintba kerül. Dr. Györky Zoltán, az IKV osztályvezetője mindBarcson bizottság alakúit Az idősek helyzetét vizsgálták Amikor legutóbb a feladatokról beszélgettünk dr. Németh Jenő tanácselnökkel, elhangzott a jövőben nagyobb figyelmet kell fordítani az időskorúakra, sajátos gondjaikra, s meg kell keresni azokat a lehetőségeket, amelyekkel mindennapjaikon segíthetünk. Barcson az 1980-as nép- számlálás adatai szerint 11 232-en éltek és a hatvanévesnél idősebbek aránya 14,8 százalék volt. Három évvel később — mért nőtt a lélekszám is — már csak tizennégy százalék. Lényegesen kevesebben vannak tehát a megyei és az országos átlagnál is. Ám a számok önmagukban keveset érnek, hiszen mindebből nem derül ki, hogy a 14 százalékon belül hányán vannak, akik egyedül, elhagyatottan élnek, mekkora a jövedelmük, miként oldhatják meg létfenntartásukat. Ezért is örvendetes, hogy Barcson 1976-tól több alkalommal is készítettek komplex gondozási tervet. Felmérést tartottak az öregek között, így naprakész kimutatásaik vannak. Tudják, Barcson kilencven városlakó tekinthető egyedülállónak, akinek nincs tartásra kötelezhető hozzátartozója. Egyedülélőnök pedig 179 lakót tartanak. Mint a városi tanács végrehajtó bizottsága' is megállapította, legutóbbi ülésén, a hivatalosan létminimum mindenkinek biztosítva van saját vagy özvegyi nyugdíjból, illetve a tanács által adott rendszeres segélyből. Ám ezek az emberek önerőből nem tudják megoldani lakás- és életkörülményeik javítását. Sajnos. Barcson is előfordult, hogy a tanács hiába akart segíteni, az idős szülőik semmiféle információt nem adtak meg, hogy a gyermeket szülőtartásra kötelezhessék. Maradnak tehát a rendszeres szociális segélyek. Barcson ma negyvennyolc városlakót látnak el rendszeres segéllyel. Rendkívüli segélyt tavaly 576 alkalommal folyósítottak. A pénz azonban nem minden. Épp fezért fontos, hogy a barcsi üzemek és vállalatok mit tesznek a nyugdíjasok érdekében. A Sefag itteni gyárában például a kommunista műszak bevételének nyolcvan százalékát felosztották a nyugdíjasok között, de elvitték őket ingyenes üdülésre is. Gyakoriak a nyugdíjastalálkozók — ezt teszi többek között a Dráva ipari szövetkezet is. A Vörös Csillag Termelőszövetkezet ugyancsak ingyenes üdüléseket szervez, a háztáji tüzelőt térítés nélkül szállítja haza, szociális étkeztetést ad ... A végrehajtó bizottság határozata szerint a következő tervidőszak előkészítésénél kiemelten kell foglalkozni egy komplex gondozási központ kialakításának lehetőségeivel. A testület javaslatára segélyezési bizottságot hoznak létre; ennek közreműködésével pontosabb képet lehet alkotni arról, hogy kiknek és milyen támogatásra van szükségük. N. J. FÉLIDŐBEN A FÉSZEK ÁRUHÁZ ÉPÍTÉSE Biztonságosabb lösz az építőanyag-ellátás eddig türelmesen hallgatta beszélgetésünket. De itt közbeszólt: — Az IKV évente 3-4 lakást érő tetőtérbeépítésre vállalkozhat a következő ötéves tervben. Nem a műszaki megoldásokkal vagyunk gondban, hanem a tőkehiánnyal és a jogi akadályokkal. Ha ezek nem lennének, akkor mi is többre vállalkoznánk. — Mi tehát a legfőbb akadály? — A tulajdonviszonyokban keresendők elsősorban a tetőtérbeépítés ellen „Jol- gozó” erűk. Egyszerűbb, ha magánház padlásán épül a lakás, de ezzel mi nem foglalkozunk. Ott két magánember megállapodásától és az építeni szándékozó anyagi erejétől függ a dolog. Viszont állami ház tetőterében csak tanácsi bérlakás épülhet. Tehát, ha a kivitelezés magánerős is, akkor a pénzt az építőnek vissza kell fizetni. Ha másképpen nem, akkor évtizedekig nem fizet lakbért az illető. Ilyen lakásépítésre viszont nincs tőkénk. Én elsősorban a „magántőke” mezmozgatását látom lehetségesnek, de ehhez az kellene, hogy személyi tulajdonba jusson a tetőtér az állami házakon is. A vegyes tulajdonú épületektől viszont mindenki fél... Bezárult volna a kör? Lehetőség van és még sincs? Úgy gondolom, próbálkozni kellene valamiféle rugalmas megoldással. A következő ötéves tervben Kaposváron fölépül néhány száz tanácsi bérlakás. (A ppntos adat még ismeretlen, mert a tervezés tart, de a nagyságrend 4—500 körüli.) A Hodics István által közölt adatokból kiviláglik: ha kétszáz bérlakást új házak építése helyett a tanácsi tetőterekben hoznának létre, akkor egy tetőtéri lakáson meg lehetne takarítani majdnem egy fél új otthon árát. De becsüljünk óvatosabban. Ha csupán három-három és félezer forintot takarítunk meg négyzet- méterenként, akkor-kétszáz tetőtéri lakáson 50 újat lehetne nyerni. (Folytatjuk.) Luthár Péter A Dél-dunántúli Tüzép Kaposváron két telephelyet üzemeltet, hogy a megye- székhelyet és a 30—40 kilométeres körzetében lakókat ellássa építőanyaggal, tüzelővel. Hogy e feladatnak mennyire tud eleget tenni, arról valamilyen formában már nagyon sokan megbizonyosodhatnak. A kicsi és elavult telephelyeken rossz körülmények között végzik munkájukat a dolgozók, a drága építőanyagok is meg- hetősen mostoha tárolási helyen várják a vevőt. Az áldatlan helyzet egyetlen megoldása egy nagyobb, a jelen, illetve a jövő követelményeinek megfelelő telephely volna. Egy olyan korszerű központ építése vált szükségessé, ahol a megfelelő mennyiségben és minőségben biztosíthatók mind a tüzelőanyagok, mind pedig az építőanyagok. Lajkó János, a Dél-dunántúli Tüzép Vállalat üzemeltetési osztályvezetője a következőkben foglalta ösz- sze az új létesítmény, a kaposvári Fészek Áruház kialakításánál figyelembe vett szempontokat. — A város határában épülő áruház és a hozzá kapcsolódó két raktár, valamint a közlekedő- és szál- lítóutak mintegy 83 ezer négyzetméternyi területet foglalnak el. Ezenkívül a forgalom várható növelését is szem előtt tartva még 28 ezer négyzetméter tartalék épületet is biztosítunk a telephely szomszédságában. A tervek szerint két ütemben készül el az építő- és tüzelőanyagértékesítő központ. Elsőként a már szinte tarthatatlan körülmények között levő belvárosa építőanyag-telepünket kívánjuk végleges helyére vinni, majd a tüzelőanyagokat. Az első ütemben egyébként 37 ezer négyzetmétert építünk be, ez megfelel a két régi tüzéptelep együttes nagyságának. A terület kijelölése során figyelembe vettük — mint lehetőséget — a későbbiek során építendő iparvágányt is. — Várható-e, hogy ez esetben megvalósul a mindent egy helyen elve, vagyis ha a vásárlók építőanyagot vagy tüzelőt akarnak venni, ott mindent elintézhetnek? — A tüzépes szakma egy osztrák cég építőanyag- áruházi gyakorlatának megvásárlásával és a hazai körülményekre alkalmazásával olyan áruházi hálózatot kíván létesíteni, amely egyaránt megfelel a magánerős építkezők igény einék. Ennek a programnak a keretében épül a kaposvári Fészek Áruház is. — Az áruválaszték is szé- . lesebb lesz az eddiginél? — Ez a rendszer feltételezi az áruválaszték rendkívül széles skáláját. Hogy csak néhányat említsek: lesznek például szerelvények, szerelési cikkek, üvegtermékek és műanyag áruk, vegyi anyagok, kerti szerszámok és még jó néhány építéshez, karbantartáshoz, kertműveléshez, barkácsoláshoz szükséges eszköz. — Kiktől kapnak segítsé get az áruház építéséhez? — Mivel saját forrásaink nem voltak elegendőek, többek között kértük a Kaposvári Városi Tanács és a Belkereskedelmi Minisztérium támogatását is. Az előbbi 20 millió forintot adott, a minisztériumtól a beruházási illeték alól mentességként 11,3 millió forint állami támogatást kaptunk. Ugyancsak több mint 11 millió forint állami támogatást biztosított számunkra a fejlesztési bank. — Az építkezést épp egy éve, 1984 júniusában kezdték. Hogyan haladnak vele? — A kivitelezésre versenytárgyalást írtunk ki, s a legkedvezőbbet fogadtuk el: egy barcsi építőipari gazdasági munkaközösség ajánlatát. A részfeladatokat folyamatosan ellenőrizzük, eddig még minden munka- folyamattal időben elkészültek. A tervék szerint 1986 júniusában kell átadni. A jelenlegi helyzet ismeretében mondom: feltétlenül kész lesz határidőre. t Nagy Zsóka Hapi öt óra többletmunka Vállalják, mert megéri A somogyvári Frank Sándor és családja nem a mezőgazdaságban keresi á kenyerét. A férj mérnök a Mezőgép lengyeltóti gyáregységében, a íeleség a gyógypedagógiai intézetben dolgozik és ő vezeti a téesz egyik takarmányfböilját is. Otthon aizaniban mindketten figyelemre méltó kiegészítő tevékenységet folytatnak: sertés- tenyésztéssel foglalkoznak. Az udvar végén jókora, maguk tervezte ól nyúlik a kert felé, s már befejezéshez közeledik a toldaléképület építése is. Ide hozzák júliusban a Kaposvári Húskombináttól a kocasütdőket, amelyeket a vemhesülést követő néhány hónap elmúltával visszavásárol a vállalat. Évente négy, egyenként ötven vemhes süldőkből álló falkát adnak át a kombinátnak. — Addig a malacok hozzák a pénzt — mondja a fiatalasszony. — Körülbelül tíz évvel ezelőtt sertéshizlalással kezdtük ezt a munkát, s három éve —, hogy ügy mondjam —, nagyban foglalkozunk malacértékesítéssel. Az idén eddig százhúsz malacot szállítottunk el, s egy hónap múlva megint elviszünk hatvanat, ha elérték a 20—25 kilót. Anyakocát a tétényiiektöl meg a kaposvári kombináttól kapunk: a tétényiek megveszik a szaporulatot, a kaposvári kocák malacait pedig meg- hizlaljúk... — Sok időt vesz igénybe ennyi sertés? — Napi öt órát. Persze, megosztjuk a feladatokat a férjemmel. Ezt a munkát ailigjha irigyü tölünk bárki is, esetleg a pénzt... — Mennyi marad meg tisztán egy-egy malac után? — Körülbelül háromszáz forint. De a kockázatot is vállalnunk kell. Ezen a télen csak kétszáz forinthoz jutottunk darabonként, mert sokjba került a villamos fűtés, a nagy hidegben tucatnyi inifrallámpa égett, melegítette az almot Nem is pusztult el egy malac sem. Torma József éknél saját nevelésű kocák szaporulatát hizlalják, s ebből tartanak vissza tenyészanyagot is. Hasonlóan Frankókhoz és még jónéhány somogyvári gazdához, szintén régi partnerei a Kaposvári Húskombinátnak: tavaly több mint harminc, s az (idén eddig huszonöt hízót értékesítettek. Az állat féléves korára eléri a százhúsz kilót, s ez igencsak megnöveli a „forgási sebességet”.'Az újabb szaporulatból a jövő év elején már átadhatják az első hízószállítmányt — és a bevételt ... — Még sohasem számol tuk ki, mennyi a tiszta hasznunk egy-egy hízón, de négyszázötszáz forint biztosan összejön. Ez persze csak akkor, ha mindent megadunk az állatoknak. Ezekhez például még nem kellett állatorvost hívni. Takarmányt — kukoricát — a 3600 négyszögöles bérleményünkön termelünk, de vehetek a téesz tői is, ahonnan a koncentráltamét beszerzem. A Somogyvári Dózsa Termelőszövetkezet háztáji megbízottja, Szabó József és az általános elnökhelyettes, Terkovics Pál arról beszél, hogy az ellátási és felvásárlási körzetben — Somogy- váron, Somogyvámoson, Párnákon, Vityapusztán és öreglak egy részén — tavaly csaknem háromezer sertést és mintegy nyolcvan hízómarhát vettek át a háztájiból, s adtak tovább a húskombinátnak. Az idén mindkét állatfajnál csökken a kínálat. Januártól mostanáig például száz kocát selejteztek, és csak 57-et pótoltak. Ha ebihez hozzátesszük, hogy néhányan saját tenyésztésből tartottak vissza kocának valót, az állomány így is visz- szaesett.. Akik viszont rendületlenül kitartanak a háztáji hizlalás mellett, azok szakszerűen végzik a munkát és nagy állománnyal foglalkoznak. Frankók, 'formáék, Gerecs Jánosék, Kiss lstvánék és mások 25—40 hízósertést értékesítenek évente, s megtalálják a számításukat. Igaz, ehhez a téesz messzemenő támogatását is élvezik: a szövetkezet egy-egy takar- mányboltot tart fenn — a megyei GMV bizományosaként — a gazdaság működési területén; szálas, pillangós és ábraktakarmányt biztosít, kielégíti az állattenyésztéssel kapcsolatos fu- varigényeket. Ha a kombinát egy-egy új akciót indít, terveit egyezteti a gazdaság vezetőivel is. Közös munka eredménye, hogy a térségben sokan szívesen áldozzák idejüket sertéstenyésztésre és -hizlalásra. A kapcsolat kifizetődik a partnereiknek, s ebben egyik sem élvez előnyt a másik kárára. H. F,