Somogyi Néplap, 1985. június (41. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-21 / 144. szám

1985. június 21., péntek Somogyi Néplap 3 Sokadszor a tetőtérbeépítésről Bérlakás vagy tulajdon? Számtalanszor foglalkoz­tunk már a lakáshiány eny­hítésére alkalmas tetőtér- beépítéssel. Több éve föl- f öllángol a vita az ügy tá­mogatói és azok között, akik — bár nem akadályozzák — de nem is pártfogolják ezt -a lakásépítési módszert. Szomorú, hogy ebből a kérdésből nálunk ügy lett, szinte végeláthatatlan vi­tákkal, ahelyett, hogy meg­felelő jogi és gazdasági sza­bályok alapján, jó műszaki fölkészültséggel már min­denütt serényen dolgozná­nak az építők. Vitázgatunk, s közben a padlásokon to­vább porosodnak a geren­dák. Kaposváron — szervezet­ten — kevés tetőtérbeépítés készült el. Vajon miért nem valósul meg tömegesen egy alapvetően jó elképzelés? Mennyi lakást lehetne így építeni? Hodics István, a kaposvári Generál gazdasá­gi munkaközösség közös képviselője jó ideje vizs­gálja a helyzetet: — Fölméréseink szerint Kaposvár legszebb belváro­si részein négyszáz lakást lehetne a tetőterekben lét­rehozni. Ezeknek felét, te­hát kétszázat tanácsi keze­lésű, másik felét magánhá­zakban. Azt sem titkolom, hogy miért mértük föl a helyzetet: a Generál vállal­kozna a lakásépítésre és ez nekünk jó üzlet lenne itt­hon is, nem csupán Buda­pesten, ahol már van mun­kánk. — Önöknek jó, ám az nem kevésbé fontos, hogy a megrendelőknek is az vol­na-e? A régi házak fafödé­méi nem terhelhetők, a fö­démcsere viszont igen drá­ga mulatság. — Valóban, általában ez a legfőbb ellenérv. Csak­hogy mi olcsó építést tu­dunk garantálni. A munka- közösség kizárólagos jog­gal megszerzett egy szaba­dalommal védett eljárást, amellyel megerősíthetek bontás nélkül is a régi fa­födémek. Kipróbált módszer ez. Csombárdon a Pongrácz- kúria tetőszerkezetét készít­jük így, Budapesten a ne­gyedik kerületi ingatlanke­zelő vállalat 24 tetőtéri la­kást rendelt meg tőlünk. Hamarosan Bécsben kez­dünk egy referencia-mun­kát. Ennek érdekessége, hogy egy svéd vállalkozó fi­gyelt föl módszerünkre a Budapesti Nemzetközi Vá­sáron. A bécsi bemutatko­zásra azért kaptunk tőle ajánlatot, mert a mi mód­szerünk olcsóbb és gyor­sabb, mint bármilyen Nyu- gat-Európában használatos eljárás. A jelenlegi anyag­árakat számolva itthon nyolcezer forintos négyzet­méterenkénti lakásárat ga­rantálnánk, ha volna ki­nek. Meggondolandó: a garan­tált 8000 forint helyett az új lakások négyzetmétere ma már — a technológiától függően — 12-15 ezer fo­rintba kerül. Dr. Györky Zoltán, az IKV osztályvezetője mind­Barcson bizottság alakúit Az idősek helyzetét vizsgálták Amikor legutóbb a felada­tokról beszélgettünk dr. Né­meth Jenő tanácselnökkel, elhangzott a jövőben na­gyobb figyelmet kell fordíta­ni az időskorúakra, sajátos gondjaikra, s meg kell ke­resni azokat a lehetőségeket, amelyekkel mindennapjai­kon segíthetünk. Barcson az 1980-as nép- számlálás adatai szerint 11 232-en éltek és a hatvan­évesnél idősebbek aránya 14,8 százalék volt. Három évvel később — mért nőtt a lélekszám is — már csak ti­zennégy százalék. Lényege­sen kevesebben vannak te­hát a megyei és az országos átlagnál is. Ám a számok ön­magukban keveset érnek, hiszen mindebből nem de­rül ki, hogy a 14 százalékon belül hányán vannak, akik egyedül, elhagyatottan élnek, mekkora a jövedelmük, mi­ként oldhatják meg létfenn­tartásukat. Ezért is örvendetes, hogy Barcson 1976-tól több alka­lommal is készítettek komp­lex gondozási tervet. Felmé­rést tartottak az öregek kö­zött, így naprakész kimuta­tásaik vannak. Tudják, Barcson kilencven városlakó tekinthető egyedülállónak, akinek nincs tartásra köte­lezhető hozzátartozója. Egyedülélőnök pedig 179 la­kót tartanak. Mint a városi tanács végrehajtó bizottsága' is megállapította, legutóbbi ülésén, a hivatalosan létmi­nimum mindenkinek bizto­sítva van saját vagy özve­gyi nyugdíjból, illetve a ta­nács által adott rendszeres segélyből. Ám ezek az em­berek önerőből nem tudják megoldani lakás- és életkö­rülményeik javítását. Saj­nos. Barcson is előfordult, hogy a tanács hiába akart segíteni, az idős szülőik sem­miféle információt nem ad­tak meg, hogy a gyermeket szülőtartásra kötelezhessék. Maradnak tehát a rendsze­res szociális segélyek. Barcson ma negyvennyolc városlakót látnak el rend­szeres segéllyel. Rendkívüli segélyt tavaly 576 alkalom­mal folyósítottak. A pénz azonban nem minden. Épp fezért fontos, hogy a barcsi üzemek és vállalatok mit tesznek a nyugdíjasok érde­kében. A Sefag itteni gyá­rában például a kommunista műszak bevételének nyolc­van százalékát felosztották a nyugdíjasok között, de elvit­ték őket ingyenes üdülésre is. Gyakoriak a nyugdíjastalál­kozók — ezt teszi többek kö­zött a Dráva ipari szövetke­zet is. A Vörös Csillag Ter­melőszövetkezet ugyancsak ingyenes üdüléseket szervez, a háztáji tüzelőt térítés nél­kül szállítja haza, szociális étkeztetést ad ... A végrehajtó bizottság ha­tározata szerint a következő tervidőszak előkészítésénél kiemelten kell foglalkozni egy komplex gondozási köz­pont kialakításának lehetősé­geivel. A testület javaslatá­ra segélyezési bizottságot hoznak létre; ennek közre­működésével pontosabb ké­pet lehet alkotni arról, hogy kiknek és milyen támogatás­ra van szükségük. N. J. FÉLIDŐBEN A FÉSZEK ÁRUHÁZ ÉPÍTÉSE Biztonságosabb lösz az építőanyag-ellátás eddig türelmesen hallgatta beszélgetésünket. De itt köz­beszólt: — Az IKV évente 3-4 la­kást érő tetőtérbeépítésre vállalkozhat a következő ötéves tervben. Nem a mű­szaki megoldásokkal va­gyunk gondban, hanem a tőkehiánnyal és a jogi aka­dályokkal. Ha ezek nem lennének, akkor mi is több­re vállalkoznánk. — Mi tehát a legfőbb akadály? — A tulajdonviszonyok­ban keresendők elsősorban a tetőtérbeépítés ellen „Jol- gozó” erűk. Egyszerűbb, ha magánház padlásán épül a lakás, de ezzel mi nem fog­lalkozunk. Ott két magán­ember megállapodásától és az építeni szándékozó anya­gi erejétől függ a dolog. Vi­szont állami ház tetőteré­ben csak tanácsi bérlakás épülhet. Tehát, ha a kivite­lezés magánerős is, akkor a pénzt az építőnek vissza kell fizetni. Ha másképpen nem, akkor évtizedekig nem fizet lakbért az illető. Ilyen lakásépítésre viszont nincs tőkénk. Én elsősorban a „magántőke” mezmozgatá­sát látom lehetségesnek, de ehhez az kellene, hogy sze­mélyi tulajdonba jusson a tetőtér az állami házakon is. A vegyes tulajdonú épü­letektől viszont mindenki fél... Bezárult volna a kör? Lehetőség van és még sincs? Úgy gondolom, pró­bálkozni kellene valamiféle rugalmas megoldással. A következő ötéves terv­ben Kaposváron fölépül né­hány száz tanácsi bérlakás. (A ppntos adat még isme­retlen, mert a tervezés tart, de a nagyságrend 4—500 kö­rüli.) A Hodics István által közölt adatokból kiviláglik: ha kétszáz bérlakást új há­zak építése helyett a taná­csi tetőterekben hoznának létre, akkor egy tetőtéri la­káson meg lehetne takaríta­ni majdnem egy fél új ott­hon árát. De becsüljünk óvatosabban. Ha csupán há­rom-három és félezer forin­tot takarítunk meg négyzet- méterenként, akkor-kétszáz tetőtéri lakáson 50 újat le­hetne nyerni. (Folytatjuk.) Luthár Péter A Dél-dunántúli Tüzép Kaposváron két telephelyet üzemeltet, hogy a megye- székhelyet és a 30—40 kilo­méteres körzetében lakókat ellássa építőanyaggal, tüze­lővel. Hogy e feladatnak mennyire tud eleget tenni, arról valamilyen formában már nagyon sokan megbizo­nyosodhatnak. A kicsi és el­avult telephelyeken rossz körülmények között végzik munkájukat a dolgozók, a drága építőanyagok is meg- hetősen mostoha tárolási helyen várják a vevőt. Az áldatlan helyzet egyet­len megoldása egy na­gyobb, a jelen, illetve a jö­vő követelményeinek meg­felelő telephely volna. Egy olyan korszerű központ épí­tése vált szükségessé, ahol a megfelelő mennyiségben és minőségben biztosíthatók mind a tüzelőanyagok, mind pedig az építőanyagok. Lajkó János, a Dél-du­nántúli Tüzép Vállalat üze­meltetési osztályvezetője a következőkben foglalta ösz- sze az új létesítmény, a ka­posvári Fészek Áruház ki­alakításánál figyelembe vett szempontokat. — A város határában épülő áruház és a hozzá kapcsolódó két raktár, va­lamint a közlekedő- és szál- lítóutak mintegy 83 ezer négyzetméternyi területet foglalnak el. Ezenkívül a forgalom várható növelését is szem előtt tartva még 28 ezer négyzetméter tartalék épületet is biztosítunk a te­lephely szomszédságában. A tervek szerint két ütem­ben készül el az építő- és tüzelőanyagértékesítő köz­pont. Elsőként a már szin­te tarthatatlan körülmények között levő belvárosa építő­anyag-telepünket kívánjuk végleges helyére vinni, majd a tüzelőanyagokat. Az első ütemben egyébként 37 ezer négyzetmétert építünk be, ez megfelel a két régi tüzéptelep együttes nagysá­gának. A terület kijelölése során figyelembe vettük — mint lehetőséget — a ké­sőbbiek során építendő ipar­vágányt is. — Várható-e, hogy ez esetben megvalósul a min­dent egy helyen elve, vagyis ha a vásárlók építőanyagot vagy tüzelőt akarnak venni, ott mindent elintézhetnek? — A tüzépes szakma egy osztrák cég építőanyag- áruházi gyakorlatának meg­vásárlásával és a hazai kö­rülményekre alkalmazásá­val olyan áruházi hálózatot kíván létesíteni, amely egy­aránt megfelel a magánerős építkezők igény einék. En­nek a programnak a kere­tében épül a kaposvári Fé­szek Áruház is. — Az áruválaszték is szé- . lesebb lesz az eddiginél? — Ez a rendszer feltéte­lezi az áruválaszték rend­kívül széles skáláját. Hogy csak néhányat említsek: lesznek például szerelvé­nyek, szerelési cikkek, üveg­termékek és műanyag áruk, vegyi anyagok, kerti szer­számok és még jó néhány építéshez, karbantartáshoz, kertműveléshez, barkácso­láshoz szükséges eszköz. — Kiktől kapnak segítsé get az áruház építéséhez? — Mivel saját forrásaink nem voltak elegendőek, töb­bek között kértük a Kapos­vári Városi Tanács és a Bel­kereskedelmi Minisztérium támogatását is. Az előbbi 20 millió forintot adott, a mi­nisztériumtól a beruházási illeték alól mentességként 11,3 millió forint állami tá­mogatást kaptunk. Ugyan­csak több mint 11 millió forint állami támogatást biztosított számunkra a fej­lesztési bank. — Az építkezést épp egy éve, 1984 júniusában kezd­ték. Hogyan haladnak vele? — A kivitelezésre ver­senytárgyalást írtunk ki, s a legkedvezőbbet fogadtuk el: egy barcsi építőipari gaz­dasági munkaközösség aján­latát. A részfeladatokat fo­lyamatosan ellenőrizzük, eddig még minden munka- folyamattal időben elkészül­tek. A tervék szerint 1986 júniusában kell átadni. A jelenlegi helyzet ismereté­ben mondom: feltétlenül kész lesz határidőre. t Nagy Zsóka Hapi öt óra többletmunka Vállalják, mert megéri A somogyvári Frank Sán­dor és családja nem a me­zőgazdaságban keresi á ke­nyerét. A férj mérnök a Mezőgép lengyeltóti gyáregy­ségében, a íeleség a gyógy­pedagógiai intézetben dolgo­zik és ő vezeti a téesz egyik takarmányfböilját is. Otthon aizaniban mindketten figye­lemre méltó kiegészítő tevé­kenységet folytatnak: sertés- tenyésztéssel foglalkoznak. Az udvar végén jókora, ma­guk tervezte ól nyúlik a kert felé, s már befejezéshez kö­zeledik a toldaléképület épí­tése is. Ide hozzák júliusban a Kaposvári Húskombináttól a kocasütdőket, amelyeket a vemhesülést követő néhány hónap elmúltával visszavásá­rol a vállalat. Évente négy, egyenként ötven vemhes süldőkből álló falkát adnak át a kombinátnak. — Addig a malacok hoz­zák a pénzt — mondja a fiatalasszony. — Körülbelül tíz évvel ezelőtt sertéshizla­lással kezdtük ezt a mun­kát, s három éve —, hogy ügy mondjam —, nagyban foglalkozunk malacértéke­sítéssel. Az idén eddig száz­húsz malacot szállítottunk el, s egy hónap múlva megint elviszünk hatvanat, ha elér­ték a 20—25 kilót. Anyako­cát a tétényiiektöl meg a kaposvári kombináttól ka­punk: a tétényiek megveszik a szaporulatot, a kaposvári kocák malacait pedig meg- hizlaljúk... — Sok időt vesz igénybe ennyi sertés? — Napi öt órát. Persze, megosztjuk a feladatokat a férjemmel. Ezt a munkát ailigjha irigyü tölünk bárki is, esetleg a pénzt... — Mennyi marad meg tisztán egy-egy malac után? — Körülbelül háromszáz forint. De a kockázatot is vállalnunk kell. Ezen a té­len csak kétszáz forinthoz jutottunk darabonként, mert sokjba került a villamos fű­tés, a nagy hidegben tucat­nyi inifrallámpa égett, mele­gítette az almot Nem is pusztult el egy malac sem. Torma József éknél saját nevelésű kocák szaporulatát hizlalják, s ebből tartanak vissza tenyészanyagot is. Ha­sonlóan Frankókhoz és még jónéhány somogyvári gazdá­hoz, szintén régi partnerei a Kaposvári Húskombinát­nak: tavaly több mint har­minc, s az (idén eddig hu­szonöt hízót értékesítettek. Az állat féléves korára eléri a százhúsz kilót, s ez igen­csak megnöveli a „forgási sebességet”.'Az újabb szapo­rulatból a jövő év elején már átadhatják az első hízó­szállítmányt — és a bevé­telt ... — Még sohasem számol tuk ki, mennyi a tiszta hasznunk egy-egy hízón, de négyszáz­ötszáz forint biztosan össze­jön. Ez persze csak akkor, ha mindent megadunk az álla­toknak. Ezekhez például még nem kellett állatorvost hívni. Takarmányt — kuko­ricát — a 3600 négyszögöles bérleményünkön termelünk, de vehetek a téesz tői is, ahonnan a koncentráltamét beszerzem. A Somogyvári Dózsa Ter­melőszövetkezet háztáji megbízottja, Szabó József és az általános elnökhelyettes, Terkovics Pál arról beszél, hogy az ellátási és felvásár­lási körzetben — Somogy- váron, Somogyvámoson, Pá­rnákon, Vityapusztán és öreg­lak egy részén — tavaly csaknem háromezer sertést és mintegy nyolcvan hízó­marhát vettek át a háztáji­ból, s adtak tovább a hús­kombinátnak. Az idén mind­két állatfajnál csökken a kínálat. Januártól mostanáig például száz kocát selejtez­tek, és csak 57-et pótoltak. Ha ebihez hozzátesszük, hogy néhányan saját tenyésztésből tartottak vissza kocának va­lót, az állomány így is visz- szaesett.. Akik viszont ren­dületlenül kitartanak a ház­táji hizlalás mellett, azok szakszerűen végzik a mun­kát és nagy állománnyal foglalkoznak. Frankók, 'formáék, Gerecs Jánosék, Kiss lstvánék és mások 25—40 hízósertést ér­tékesítenek évente, s meg­találják a számításukat. Igaz, ehhez a téesz messzeme­nő támogatását is élvezik: a szövetkezet egy-egy takar- mányboltot tart fenn — a megyei GMV bizományosa­ként — a gazdaság műkö­dési területén; szálas, pillan­gós és ábraktakarmányt biz­tosít, kielégíti az állatte­nyésztéssel kapcsolatos fu- varigényeket. Ha a kombinát egy-egy új akciót indít, ter­veit egyezteti a gazdaság ve­zetőivel is. Közös munka eredménye, hogy a térségben sokan szí­vesen áldozzák idejüket ser­téstenyésztésre és -hizlalásra. A kapcsolat kifizetődik a partnereiknek, s ebben egyik sem élvez előnyt a másik kárára. H. F,

Next

/
Oldalképek
Tartalom