Somogyi Néplap, 1985. június (41. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-20 / 143. szám

4 Somogyi Néplap 1985. június 20., csütörtök Egy előítélet cáfolata Megkezdődön a Kaposvári nyár rendezvénysorozata Hivatalos beszélgetéseken és „magánfórumakan” sok­szor hallottam már a kézle­gyintéssel kísért megállapí­tást: Kaposváron nincs ze­nei élet, vagy ha mégis, akkor sekélyes. Ám ha va­lóban történik valami, a sí- róknak-rí vók nak nyoma vész... Csak néhány példa az utóbbi hetekből! A Magyar Rádió és Televízió gyer­mekkórusának hangverse­nye előtt — finoman szólva — senkinek sem kellett he­lyért tolongani a Munkácsy gimnázium aulájában. Né­hány napja is csupán a szakemberek voltak kíván­csiak az országos kamara­zenei találkozó rendezvé­nyeire. pedig azokat a nyil­vánosságnak is szánták. Ne­héz felfogni, hogy a körül­tekintő hírverés ellenére mi­ért csak ötvenen jöttek el hétfőn este a Latinca Sán­dor Művelődési Központba, a Kaposvári nyár rendez­vénysorozatának megnyitó­jára. Talán a „kritikusok­nak” már Tordai Eva, Gre­gor József és Miller Lajos neve sem volt megfelelő csalétek? Az előadásról szólva hadd kezdjem, a sört Tordal Éva szereplésével. Openaházunk művésznője elsősorban Puc­cini műveiből állította ösz- sze műsorát. Remek érzék­kel. A frissiben kapott ék­szer csillogásán ámuló Ma­nón Lescaut, a szerelméről ábrándozó Lauretta vagy a kedvesének életéért az ég­hez fohászkodó Tosca szó­lama kitűnően illik hajlé­kony, a középső regiszterek­ben biztosan és kiegyenlí­tetten csengő, bár fent már némelyest lebegő szopránjá­hoz. Hogy pianótechniikája kiemelkedő, arról a Verdi- hősnő, Violetta szerepében és A végzet hatalma Bé­két, békét... kezdetű híres imájának előadásával győ­zött meg bennünket. Marseille, London, Ham­burg, a római opera és a milánói Scala mostanában oly sokszor ünnepelt sztár­ja, Miller Lajos nemcsak félelmetes erejű és érces baritonjával szerzett elis­merést, hanem énefcteohni- kájának tökéletességével és a szerepformálás hallatillan eleganciájával is. Anyegin­ként igazi pétervári arszián, rezignált „fölösleges ember”. Verdi hősnek is ideális. A Don Pastjuale nevezetes „hadaró” kettősében pedig hamisítatlan reneszánsz tré­facsináló, aki könnyedén veszi „palira” az ifjú Nori- na után sóvárgó öregurat, a sziporkázó ötleteivel ezút­tal is nagyszerű perceket szerző Gregor Józsefet. Aki persze nemcsak színészként, hanem énekesként is nagy formában volt hétfőn. Basz- szusa A sevillai borbély rá­galomáriájában feledhetet­len, de kormos mélységeivel, hangszínének gazdagságá­val, A Windsori víg nők Falstaffjának bordaillában is remek illúziót kelt. Aki ezen az estén hallot­ta a leányát sirató Fiesco komor imáját a Simon Boc- canegra-bői, ismét rádöb­benhetett: Gregor a tragi­kus hősöket éppoly hitele­sen formálja meg, mint a buffo figurákat. A sikerhez őt, és partnereit Várady Katalin segítette biztos és gondos zongorakísérettel. Lengyel András A száguldó gyorsíró és társai A közelmúltban rendezték meg Budapesten a középis­kolásoknak az országos gép- és gyorsíróversenyt, melyen a kaposvári Noszlopy Gás­pár Közgazdasági Szakkö­zépiskola ügyviteligazga- tásri szakának négy tanulója kivívta a szakmai zsűri el­ismerését. Pallósi Erzsébet, Deák Gizella, Perák Mária és Kárpáti Andrea sikeres szereplésükkel bebizonyí­tották, volt értelme a négy évnyi — olykor ugyan gyöt- relmes — gyakorlásnak, fog­csikorgató szorgalmuknak. Kimagasló eredményeik el­érésében kulcsszerepet ját­szott szaktanáruk, Varga Jó- zsefné. — Hárman a gépíró ver­senyen indultunk, Mária pe­dig gyorsírásiban jeleskedett — mondja Erzsébet. — Ta­valy harmadik osztályosok­ként szinte minden kategó­riában elsők lettünk. S hogy idén újra meg tudták ismételni ezt — ka­tegóriák szerint a második­tól a tizenegyedik helyezé­sig — egyedülálló teljesít­ményt nyújtottak. — Anni néni, a tanárunk nagy követelményeket állí­tott elénk, s olykor bizony háborogtunk az örökös gya­korlás ellen. De megérte. Mindent neki köszönhetünk. —A négy év alatt igaz­ságos volt, tudását megosz­totta velünk, szigora a siker felé vitt bennünket —foly­tatja Kárpáti Andrea. — Mint osztályfőnökünkre is szeretettel emlékszünk majd. — Eddig minden verse­nyen részt vettünk, a gép­írás most már szórakozás­nak, kikapcsolódásnak tet­szik — veszi át a szót Gizi. — Ám ezért a színvonalért néha elég elkeseredetten küzdöttünk. Perák Mária a nyíregyhá­zi Tanárképző Főiskola gyor-gépírás—magyar sza­kára jelentkezik. Eredmé­nyes szereplésének köszön­hetően csak magyarból fel­vételezik. Kárpáti Andrea és Perák Mária a budapesti Államigazgatási Főiskola padjaiban szeretné folytatni tanulmányait. Deák Gizella a tanítóképző főiskola ad­minisztrátoraiként kamatoz­A. /. S/x; Hattyúdal 20. — Az még konai lenne, ka­pitány. — Akkor? Leültünk a szóba bal sar­kában kialakított társalgó­ba, és elmondtam .neki min­dent, kivéve Ruthöt, miivel ezt a kapcsolatot mégiscsak a .magánügyemnek tekintet­tem. Amikor befejeztem, a kapitány megkérdezte: — És mihez fog most kez­deni, Mr. Wittgen? — Razzáit kérek a Napra­forgó bárlba — jelentettem ki. A kapitány bólintott, s a telefonkészülékhez nyúlt. — Most azonnal? Az órámra ' pillantottam. — Nem. Másifiéi óra múl­va, tehát pontosan fél há­romkor. Egy perccel sem előbb, ha lehetséges. A kapitány kiiadita az uta­sítást. Megvártam, amíg le­teszi a kagylót, csak utána szólaltam meg: — És szeret­nék beszélni a kábítósok fő­nökéivel is... Ismét a telefon után nyúlt. — Mr. Bradley?— köhin- tette a kagylóba. — Kérem, jöjjön át hozzám ... Nem, mindössze néhány kérdésről lenne szó. Igen, minél előbb. Köszönöm. — A kagyló halk kattanással került a helyé­re. A kapitány rám nézett: — Néhány perc múlva ittf' lesz. Segíthetek még valami­ben? Bólintottam. Zsebemből előhalásztam a cetlit, amire fölíiítaim a bérpalota címét. — Szeretném megtudni a lakók névsorát, ha lehetsé­ges, rövid életrajzokkal együtt... Tudja, bolondja vagyok a részleteknek. Egyetlen pillantást vetett a cédulára, s már hívta. is a nyilvántartót. Aztán hosszú peroekig hallgattunk. A kapitány szó­lalt meg elsőnek: — Mr. Wittgen, maga sze­rint Max életben van? Cigarettát raktam a szám­ba. A gyuifla meggyújtását so­káig elhúzjtam. — Valami azt súgja, hogy igen. — Adná az ég, hogy iga­za legyen — sóhajtotta a kapitány. Kopogtattak az ajtón. Bradley volt, a kálbdtószer- csoport főnöke. Nagydarab, jóvágású férfi benyomását keltette, nem lehetett több negyvennél. Sötétkék öltönyét mégj óbban kiemelte vakító­fehér inge. Simára borotvált arcában apró, de élénk sze­mek ültek. A kölcsönös bemutatkozás után azonnal a lényegre tér­ítem: — Mit teld a Nazir-száló- ról? — kérdeztem; a füstöt a cipőm felé fújtam. — Közepes hely, elfogad­ható árakkal — válaszolta egykedvűen Bradley. — Nem volt még dolguk az alkalmazottakkal? Gon­dolom, tudja, hova akarok kilyukadni... Bradley megrázta a fejét. — Ha lett is volna, sajnos, akikor sem szolgálhatnék felvilágosítássá! ... Ügy tu­dom, maga már nem tarto­zik a rendőrség kötelékébe. — Kiválóak az értesülé­sei. — Éreztem, hogy a pír elönti az arcomat. Bradley elmosolyodott. — Nem az értesüléseim kiváló­ak, hánam a memóriám. Em­lékszem még az ügyére. Elég nagy port kavart annak ide­jén' ... Segélykérőén kerestem a kapitány tekintetét. — Sajnálom, Mr. Wittgen — szólalt meg a kapitány.— Ha Mir. Bradley nem hajlan­dó magának információkkal szolgálni, sajnos, én sem te­hetek semmit. A kábítószer- csoport tevékenysége köz­vetlenül a belügyminiszter alá tartozik. Ugye érti? — őszintén sajnálom — tárta szét kezeit Bradley, majd egy névjegyet csúszta­tott elém. — Ha netántán megtudna valamit, ezen a számon elérhet. A névjegyet az asztalon hagytam. Fölálltam, és dühö­sen becsaptam magam mö­gött az ajtót. 17. Az első telefonfülkénél megáltam, és fölhívtam Ruthot. — Sajnos, változott a prog­ram — mondtam neki. —Na ne ijedj meg, azért szerzek neked is egy kis örömeit: es­te táncolni megyünk, mit szólsz hozzá? — Akkor ne menjek oda ötre? — Ne. — És hova megyünk? — A Lótusz bárba. A vonal másik végén né­hány pillanatig csak a zaka­tolás hallatszott. — Ahol meggyilkolták azt a német pipit? — Alha. — Hangja egycsapásra megváltozott. (Folytatjuk.) 9 tatja tudását, s csak egy év múlva iratkozik újra a diákok sorába. Mária, az iskola és az or­szág egyik legfürgébb és legpotatosabb gyorsírója. Percenként 250 szótagos se­bességgel képes követni a folyamatos beszédet. írás­jeleit jegyzeteinek gépi át­írásával javítja. A négy lány szomorú-vi­dám, amikor az iskola be­fejezéséről, a ballagásról esik szó. Négy, közösen el­töltött, élményekkel teli év végére kerül hamarosan pont, s új körülmények kö­zött különböző utakon, de mindig szeretettel emlékez­ve volt iskolájukra, folytat­ják tervekkel átszőtt életü­ket. Tamási Rita Diplomakiosztás a szombathelyi tanárképzőn Diplomakiosztó ünnepi ta­nácsülést tartottak szerdán a szombathelyi Berzsenyi Dá­niel Tanárképző Főiskolán. Az ünnepségen háromszáz­húsz tanítói, tanári és nép­művelői diplomát adtak át. A most végzett hallgatók több mint egyharmada szer­zett kétszakos tanári, illetve tanítói, a többi pedig köz- művelődési és egyszakos ta­nári diplomát. A sikeres ál­lamvizsgát tett fiatal szak­emberek túlnyomórészt nyu­gat-dunántúli tanintézetek­ben, közművelődési intéz­ményekben kezdik meg munkájukat. A diplomaki­osztás alkalmából Lorencz Sándor főigazgatóhelyettes szólt az ifjú pedagógusok­hoz, majd Szalay Xászló fő­igazgató nyújtotta át az ok­leveleket. SZEZON ELŐTT A marcali kórház felkészült Az üdülőszezon kezdetétől megsokszorozódik megyénk lakossága. Pihenni vágyó hazánkfiai és külföldi ven­dégeink szívesen töltik sza­badságukat a magyar tenger partján. Ellátásuk fokozott figyelmet és felkészülést igé­nyel. Az egészségügy meg­növekedett tennivalóiról kérdeztük meg dr. Mayr György főorvost, a marcali kórház igazgatóhelyettesét. — A marcali kórház és rendelőintézet fontos szere­pet tölt be a déli Balaton- part betegellátásában. Ho­gyan készültek föl a tenni­valókra? — Fonyódtól Balaton- szentgyörgyig a mi felada­tunk az üdülőkörzet ellenőr­zése és a betegellátás. Meg­határozott tervek alapján igyekszünk biztosítani a színvonalasabb ellátás fel­tételeit. A rendelőintézet szakren­delései, a kórházi munka folyamatos. Hétvégeken is elérhető az orvosi ügyelet. A nagyobb üdülőhelyeken megszerveztük az éjjel-nap­pali betegellátást. Fonyódon és Keszthelyen nyugdíjas orvosokat foglalkoztatunk, akik a rendelések közötti időszakban ellátják a rá­szorulókat. Segélykérő tele­fonokat is elhelyeztünk a körzetekben. — Ügy tudom, hogy az említett terület betegeinek kórházi ellátása elsősorban az önök feladata. Mit jelent ez a gyakorlatban? — Kórházunk régi épület. Holtszezonban 60—65 000 ember ellátására tervezték. Üdülőszezonban ez a szám 100—120 000-re emelkedik. A feltételek — az intézmény, a költségvetési keret, az eszközkészlet — változatla­nok. Kórtermeink nagyok, a mellékhelyiségek száma cse­kély, ezért túlterheltek. A higiéniával mégsincs prob­léma. — Ilyen föltételek mellett hogyan tudják megfelelően ellátni a tennivalókat? — A betegellátás átszer­vezésével. A helybeli lakos­ságot csak akut betegség esetén fogadjuk műtétre. így kórházi ágyakat szabadítha­tunk fel. A krónikus beteg­ségekből adódó műtéteket télen végezzük. Az egész­ségügyi dolgozók alkalma­zásakor írásban rögzítjük, hogy főidényben se orvos, se ápoló, de még a segéd- személyzet sem vehet ki szabadságot. így nincsenek létszámgondjaink. — Milyen betegek szorul­nak gyógykezelésre? — Legnagyobb forgalma a sebészeti osztályunknak van. A belgyógyászaton is meg­szaporodnak áz üdülőbete­gek, aminek egyik oka, hogy sok gyenge egészségi állapo­tú nyugdíjas pihen a Bala­tonon. A páradús környezet, a nagy forgalom jobban ki­váltja a betegséget. Ugyan­csak megnő a nőgyógyászat és a gyermekgyógyászat for­galma. Utóbbi a gyakoribbá váló gyermekbalesetek kö­vetkeztében. — Tömeges ételmérgezés, vagy baleset esetén képe­sek-e gyorsan avatkozni? — Igen. Konkrét terveink vannak. Az első esetben a mozgatható betegek egy ré­szét otthonukba szállítjuk és a lengyeltóti kórház is biztosít számunkra üres kór­termet. Tömeges baleset ese­tére is felkészült a mentő- szolgálat és a kórház sze­mélyzete. A speciális szak­ellátást igénylő sebesülteket Kaposvárra és Pécsre, na­gyon súlyos esetben repülő­gépes mentőszolgálattal Bu­dapestre szállítjuk. V. A.

Next

/
Oldalképek
Tartalom