Somogyi Néplap, 1985. június (41. évfolyam, 127-151. szám)
1985-06-20 / 143. szám
4 Somogyi Néplap 1985. június 20., csütörtök Egy előítélet cáfolata Megkezdődön a Kaposvári nyár rendezvénysorozata Hivatalos beszélgetéseken és „magánfórumakan” sokszor hallottam már a kézlegyintéssel kísért megállapítást: Kaposváron nincs zenei élet, vagy ha mégis, akkor sekélyes. Ám ha valóban történik valami, a sí- róknak-rí vók nak nyoma vész... Csak néhány példa az utóbbi hetekből! A Magyar Rádió és Televízió gyermekkórusának hangversenye előtt — finoman szólva — senkinek sem kellett helyért tolongani a Munkácsy gimnázium aulájában. Néhány napja is csupán a szakemberek voltak kíváncsiak az országos kamarazenei találkozó rendezvényeire. pedig azokat a nyilvánosságnak is szánták. Nehéz felfogni, hogy a körültekintő hírverés ellenére miért csak ötvenen jöttek el hétfőn este a Latinca Sándor Művelődési Központba, a Kaposvári nyár rendezvénysorozatának megnyitójára. Talán a „kritikusoknak” már Tordai Eva, Gregor József és Miller Lajos neve sem volt megfelelő csalétek? Az előadásról szólva hadd kezdjem, a sört Tordal Éva szereplésével. Openaházunk művésznője elsősorban Puccini műveiből állította ösz- sze műsorát. Remek érzékkel. A frissiben kapott ékszer csillogásán ámuló Manón Lescaut, a szerelméről ábrándozó Lauretta vagy a kedvesének életéért az éghez fohászkodó Tosca szólama kitűnően illik hajlékony, a középső regiszterekben biztosan és kiegyenlítetten csengő, bár fent már némelyest lebegő szopránjához. Hogy pianótechniikája kiemelkedő, arról a Verdi- hősnő, Violetta szerepében és A végzet hatalma Békét, békét... kezdetű híres imájának előadásával győzött meg bennünket. Marseille, London, Hamburg, a római opera és a milánói Scala mostanában oly sokszor ünnepelt sztárja, Miller Lajos nemcsak félelmetes erejű és érces baritonjával szerzett elismerést, hanem énefcteohni- kájának tökéletességével és a szerepformálás hallatillan eleganciájával is. Anyeginként igazi pétervári arszián, rezignált „fölösleges ember”. Verdi hősnek is ideális. A Don Pastjuale nevezetes „hadaró” kettősében pedig hamisítatlan reneszánsz tréfacsináló, aki könnyedén veszi „palira” az ifjú Nori- na után sóvárgó öregurat, a sziporkázó ötleteivel ezúttal is nagyszerű perceket szerző Gregor Józsefet. Aki persze nemcsak színészként, hanem énekesként is nagy formában volt hétfőn. Basz- szusa A sevillai borbély rágalomáriájában feledhetetlen, de kormos mélységeivel, hangszínének gazdagságával, A Windsori víg nők Falstaffjának bordaillában is remek illúziót kelt. Aki ezen az estén hallotta a leányát sirató Fiesco komor imáját a Simon Boc- canegra-bői, ismét rádöbbenhetett: Gregor a tragikus hősöket éppoly hitelesen formálja meg, mint a buffo figurákat. A sikerhez őt, és partnereit Várady Katalin segítette biztos és gondos zongorakísérettel. Lengyel András A száguldó gyorsíró és társai A közelmúltban rendezték meg Budapesten a középiskolásoknak az országos gép- és gyorsíróversenyt, melyen a kaposvári Noszlopy Gáspár Közgazdasági Szakközépiskola ügyviteligazga- tásri szakának négy tanulója kivívta a szakmai zsűri elismerését. Pallósi Erzsébet, Deák Gizella, Perák Mária és Kárpáti Andrea sikeres szereplésükkel bebizonyították, volt értelme a négy évnyi — olykor ugyan gyöt- relmes — gyakorlásnak, fogcsikorgató szorgalmuknak. Kimagasló eredményeik elérésében kulcsszerepet játszott szaktanáruk, Varga Jó- zsefné. — Hárman a gépíró versenyen indultunk, Mária pedig gyorsírásiban jeleskedett — mondja Erzsébet. — Tavaly harmadik osztályosokként szinte minden kategóriában elsők lettünk. S hogy idén újra meg tudták ismételni ezt — kategóriák szerint a másodiktól a tizenegyedik helyezésig — egyedülálló teljesítményt nyújtottak. — Anni néni, a tanárunk nagy követelményeket állított elénk, s olykor bizony háborogtunk az örökös gyakorlás ellen. De megérte. Mindent neki köszönhetünk. —A négy év alatt igazságos volt, tudását megosztotta velünk, szigora a siker felé vitt bennünket —folytatja Kárpáti Andrea. — Mint osztályfőnökünkre is szeretettel emlékszünk majd. — Eddig minden versenyen részt vettünk, a gépírás most már szórakozásnak, kikapcsolódásnak tetszik — veszi át a szót Gizi. — Ám ezért a színvonalért néha elég elkeseredetten küzdöttünk. Perák Mária a nyíregyházi Tanárképző Főiskola gyor-gépírás—magyar szakára jelentkezik. Eredményes szereplésének köszönhetően csak magyarból felvételezik. Kárpáti Andrea és Perák Mária a budapesti Államigazgatási Főiskola padjaiban szeretné folytatni tanulmányait. Deák Gizella a tanítóképző főiskola adminisztrátoraiként kamatozA. /. S/x; Hattyúdal 20. — Az még konai lenne, kapitány. — Akkor? Leültünk a szóba bal sarkában kialakított társalgóba, és elmondtam .neki mindent, kivéve Ruthöt, miivel ezt a kapcsolatot mégiscsak a .magánügyemnek tekintettem. Amikor befejeztem, a kapitány megkérdezte: — És mihez fog most kezdeni, Mr. Wittgen? — Razzáit kérek a Napraforgó bárlba — jelentettem ki. A kapitány bólintott, s a telefonkészülékhez nyúlt. — Most azonnal? Az órámra ' pillantottam. — Nem. Másifiéi óra múlva, tehát pontosan fél háromkor. Egy perccel sem előbb, ha lehetséges. A kapitány kiiadita az utasítást. Megvártam, amíg leteszi a kagylót, csak utána szólaltam meg: — És szeretnék beszélni a kábítósok főnökéivel is... Ismét a telefon után nyúlt. — Mr. Bradley?— köhin- tette a kagylóba. — Kérem, jöjjön át hozzám ... Nem, mindössze néhány kérdésről lenne szó. Igen, minél előbb. Köszönöm. — A kagyló halk kattanással került a helyére. A kapitány rám nézett: — Néhány perc múlva ittf' lesz. Segíthetek még valamiben? Bólintottam. Zsebemből előhalásztam a cetlit, amire fölíiítaim a bérpalota címét. — Szeretném megtudni a lakók névsorát, ha lehetséges, rövid életrajzokkal együtt... Tudja, bolondja vagyok a részleteknek. Egyetlen pillantást vetett a cédulára, s már hívta. is a nyilvántartót. Aztán hosszú peroekig hallgattunk. A kapitány szólalt meg elsőnek: — Mr. Wittgen, maga szerint Max életben van? Cigarettát raktam a számba. A gyuifla meggyújtását sokáig elhúzjtam. — Valami azt súgja, hogy igen. — Adná az ég, hogy igaza legyen — sóhajtotta a kapitány. Kopogtattak az ajtón. Bradley volt, a kálbdtószer- csoport főnöke. Nagydarab, jóvágású férfi benyomását keltette, nem lehetett több negyvennél. Sötétkék öltönyét mégj óbban kiemelte vakítófehér inge. Simára borotvált arcában apró, de élénk szemek ültek. A kölcsönös bemutatkozás után azonnal a lényegre térítem: — Mit teld a Nazir-száló- ról? — kérdeztem; a füstöt a cipőm felé fújtam. — Közepes hely, elfogadható árakkal — válaszolta egykedvűen Bradley. — Nem volt még dolguk az alkalmazottakkal? Gondolom, tudja, hova akarok kilyukadni... Bradley megrázta a fejét. — Ha lett is volna, sajnos, akikor sem szolgálhatnék felvilágosítássá! ... Ügy tudom, maga már nem tartozik a rendőrség kötelékébe. — Kiválóak az értesülései. — Éreztem, hogy a pír elönti az arcomat. Bradley elmosolyodott. — Nem az értesüléseim kiválóak, hánam a memóriám. Emlékszem még az ügyére. Elég nagy port kavart annak idején' ... Segélykérőén kerestem a kapitány tekintetét. — Sajnálom, Mr. Wittgen — szólalt meg a kapitány.— Ha Mir. Bradley nem hajlandó magának információkkal szolgálni, sajnos, én sem tehetek semmit. A kábítószer- csoport tevékenysége közvetlenül a belügyminiszter alá tartozik. Ugye érti? — őszintén sajnálom — tárta szét kezeit Bradley, majd egy névjegyet csúsztatott elém. — Ha netántán megtudna valamit, ezen a számon elérhet. A névjegyet az asztalon hagytam. Fölálltam, és dühösen becsaptam magam mögött az ajtót. 17. Az első telefonfülkénél megáltam, és fölhívtam Ruthot. — Sajnos, változott a program — mondtam neki. —Na ne ijedj meg, azért szerzek neked is egy kis örömeit: este táncolni megyünk, mit szólsz hozzá? — Akkor ne menjek oda ötre? — Ne. — És hova megyünk? — A Lótusz bárba. A vonal másik végén néhány pillanatig csak a zakatolás hallatszott. — Ahol meggyilkolták azt a német pipit? — Alha. — Hangja egycsapásra megváltozott. (Folytatjuk.) 9 tatja tudását, s csak egy év múlva iratkozik újra a diákok sorába. Mária, az iskola és az ország egyik legfürgébb és legpotatosabb gyorsírója. Percenként 250 szótagos sebességgel képes követni a folyamatos beszédet. írásjeleit jegyzeteinek gépi átírásával javítja. A négy lány szomorú-vidám, amikor az iskola befejezéséről, a ballagásról esik szó. Négy, közösen eltöltött, élményekkel teli év végére kerül hamarosan pont, s új körülmények között különböző utakon, de mindig szeretettel emlékezve volt iskolájukra, folytatják tervekkel átszőtt életüket. Tamási Rita Diplomakiosztás a szombathelyi tanárképzőn Diplomakiosztó ünnepi tanácsülést tartottak szerdán a szombathelyi Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskolán. Az ünnepségen háromszázhúsz tanítói, tanári és népművelői diplomát adtak át. A most végzett hallgatók több mint egyharmada szerzett kétszakos tanári, illetve tanítói, a többi pedig köz- művelődési és egyszakos tanári diplomát. A sikeres államvizsgát tett fiatal szakemberek túlnyomórészt nyugat-dunántúli tanintézetekben, közművelődési intézményekben kezdik meg munkájukat. A diplomakiosztás alkalmából Lorencz Sándor főigazgatóhelyettes szólt az ifjú pedagógusokhoz, majd Szalay Xászló főigazgató nyújtotta át az okleveleket. SZEZON ELŐTT A marcali kórház felkészült Az üdülőszezon kezdetétől megsokszorozódik megyénk lakossága. Pihenni vágyó hazánkfiai és külföldi vendégeink szívesen töltik szabadságukat a magyar tenger partján. Ellátásuk fokozott figyelmet és felkészülést igényel. Az egészségügy megnövekedett tennivalóiról kérdeztük meg dr. Mayr György főorvost, a marcali kórház igazgatóhelyettesét. — A marcali kórház és rendelőintézet fontos szerepet tölt be a déli Balaton- part betegellátásában. Hogyan készültek föl a tennivalókra? — Fonyódtól Balaton- szentgyörgyig a mi feladatunk az üdülőkörzet ellenőrzése és a betegellátás. Meghatározott tervek alapján igyekszünk biztosítani a színvonalasabb ellátás feltételeit. A rendelőintézet szakrendelései, a kórházi munka folyamatos. Hétvégeken is elérhető az orvosi ügyelet. A nagyobb üdülőhelyeken megszerveztük az éjjel-nappali betegellátást. Fonyódon és Keszthelyen nyugdíjas orvosokat foglalkoztatunk, akik a rendelések közötti időszakban ellátják a rászorulókat. Segélykérő telefonokat is elhelyeztünk a körzetekben. — Ügy tudom, hogy az említett terület betegeinek kórházi ellátása elsősorban az önök feladata. Mit jelent ez a gyakorlatban? — Kórházunk régi épület. Holtszezonban 60—65 000 ember ellátására tervezték. Üdülőszezonban ez a szám 100—120 000-re emelkedik. A feltételek — az intézmény, a költségvetési keret, az eszközkészlet — változatlanok. Kórtermeink nagyok, a mellékhelyiségek száma csekély, ezért túlterheltek. A higiéniával mégsincs probléma. — Ilyen föltételek mellett hogyan tudják megfelelően ellátni a tennivalókat? — A betegellátás átszervezésével. A helybeli lakosságot csak akut betegség esetén fogadjuk műtétre. így kórházi ágyakat szabadíthatunk fel. A krónikus betegségekből adódó műtéteket télen végezzük. Az egészségügyi dolgozók alkalmazásakor írásban rögzítjük, hogy főidényben se orvos, se ápoló, de még a segéd- személyzet sem vehet ki szabadságot. így nincsenek létszámgondjaink. — Milyen betegek szorulnak gyógykezelésre? — Legnagyobb forgalma a sebészeti osztályunknak van. A belgyógyászaton is megszaporodnak áz üdülőbetegek, aminek egyik oka, hogy sok gyenge egészségi állapotú nyugdíjas pihen a Balatonon. A páradús környezet, a nagy forgalom jobban kiváltja a betegséget. Ugyancsak megnő a nőgyógyászat és a gyermekgyógyászat forgalma. Utóbbi a gyakoribbá váló gyermekbalesetek következtében. — Tömeges ételmérgezés, vagy baleset esetén képesek-e gyorsan avatkozni? — Igen. Konkrét terveink vannak. Az első esetben a mozgatható betegek egy részét otthonukba szállítjuk és a lengyeltóti kórház is biztosít számunkra üres kórtermet. Tömeges baleset esetére is felkészült a mentő- szolgálat és a kórház személyzete. A speciális szakellátást igénylő sebesülteket Kaposvárra és Pécsre, nagyon súlyos esetben repülőgépes mentőszolgálattal Budapestre szállítjuk. V. A.
