Somogyi Néplap, 1985. június (41. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-20 / 143. szám

2 Somogyi Néplap 1985. június 20., csütörtök Palesztin—Amal háború után Nyugalom Bejrútban Stocktaolm közelében ülésezett a Szocialista Internacionálé Irodája. A képen Olof Palimé <balra) és Willy Brandt a tanácskozáson (Telefotó — AP—MTI—KS) Ponomarjov Spanyolországban A damaszkuszi egyezmény másnapján az első nyugodt éjszaka köszöntött a bejrúti menekülttáborok környékére, miután kedd délután a Pa­lesztinái Nemzeti Megmen­tés! Front képviselői Bordzs el-Baradzsnéba látogattak. A Damaszkuszban megala­kított koordinációs bizott­ság, melyben az Amal-moz- galom, a Jasszer Arafattal szembenálló palesztin szer­vezetek Nemzeti Megmentési Frontja, a baloldali libano­ni pártok demokratikus frontja képviselői és szíried főtisztek vesznek részt — kedden a kora délutáni órákban érkezett Bejrútba, ahol azonnal megtartotta első tanácskozásét. Ezen a következő intézkedéseket ha­tározta el: — az átfogó, végleges tűz­szünet konszolidálását; — albizottság létrehozá­sát, amely felügyel az egyez­mény kölcsönös betartására; — a sebesültek és halot­tak elszállítását a tűzszünet beállta után, segítségnyúj­tást az élet normalizálásá­hoz; — a drúz Akram Sehaje- bet, a Haladó Szocialista Párt egyik vezetőjét a koor­dinációs bizottság főtitká­rává választották; — a bizottság nyitottnak nyilvánította valamennyi ülését, hogy ily módon min­den lényeges fejleményt fi­gyelemmel kísérhessen. A bizottság palesztin tag­jai ezt követően látogattak KGST­tanácskozás Jugoszláviában Jugoszláviában ülésezik a KGST tudományos—műsza­ki együttműködési bizottsá­ga. A központi helyen a számítógépek és az ipari robotok kifejlesztése és al­kalmazásuk szerepel, de szó esik az energiahordozók és a nyersanyagok hasznosítá­sának hatékonyságáról is. A harminckettedik ülés­szak megnyitóján Boriszav Szrebrics, a juyoszláv kor­mány alelnöke méltatta or­szága és a KGST-tagállamok között 1964 óta folyó együtt­működés eredményeit rámu­tatván, hogy jelenleg 60 megállapodás keretében 600 kutatási témában veszik ki részüket a jugoszláv szak­emberek a közös munkából. Az elkövetkező másfél évti­zed fő együttműködési terü­leteiként az elektronikát, az automatizálást, az atomener­getikát és a biotechnológiát jelölte meg a jugoszláv mi­niszterelnök-helyettes. — Bízisten nem tudom, miért éppen San Franciscoi választották ki a tanácsko­zás színhelyéül, de nagyon örültem a döntésnek — azt jelentette, hogy visszatérek a saját városomba —mond­ja a ma 85 éves Easton Rothwell. Az egykori diplo­mata félig-meddig házigaz­dája volt az Egyesült Nem­zetek Szervezete alakuló gyűlésének, amely éppen négy évtizeddel ezelőtt ülé­sezett a Csendes-óceán partján. Rothwell akkor már huzamosabb ideje dol­gozott az új világszervezet előkészítésén. Az antifasisz­ta koalícióiban részt vett ha­talmak ugyanis már a há­ború közben elhatározták, hogy „új, általános nemzet­közi szervezetet kell létre­hozni a nemzetközi béke és biztonság érdekében” s az amerikai külügyminiszté­riumban Cordell Hull kül­ügyminiszter utasítására létrejött az előkészítő osz­tály. Itt dolgozott a friss-sü- tetű diplomata, Easton Rotihwéil. — Sok vitánk volt akko­riban — emlékszik vissza ma. — Az Egyesült Álla­mok koraibban nem volt tag­a Bordzs el-Baradzsne-i tá­boriba, ahol tanácskoztak a katonai vezetéssel és a népi bizottságok irányítóival. Halil Abdel Mazsid, a Palesztinái Nemzeti Meg­mentés! Front szóvivője nyi­latkozatában hangoztatta, hogy Damaszkuszban végül is kompromisszumos egyez­ség született. A 13 pontos okmány a legtovább vitatott kérdésekben a következő­képp intézkedik: egy, a fe­lek által jóváhagyott bizott­ság felügyelete mellett a tá­borokon kívüli helyre gyűj­tik össze a palesztinok kö­zepes- és nehézfegyvereit. A jövőben a belbiztonsági erők — a libanoni rendőr­ség egyik szervezete — sza­vatolják a táborokban az ott élők biztonságát. Ezzel az intézkedéssel a táborok területe ismét Bejrút szer­ves részévé válik, Abu Dzsihad, Arafat egyik legközelebbi munkatársa el­vetette a damaszkuszi egyez­ményt, mint amely a Liba­nonban élő palesztinok le­fegyverzését szolgálja. Az irányvonalukat bíráló de­mokratikus front, a Najef Havaimé vezette szervezet elfogadta a megállapodást, de visszautasította a lefegy­verzést. A másik palesztin szervezet, a Népi Front Ge­orges Habbas irányításával további erőfeszítéseket sür­getett a tűzszünet konszo­lidálására, a táborok körüli helyzet normalizálására. A francia gazdasági mi­nisztérium módosította az 1985-re szóló prognózisát. A minisztérium közlése szerint 1985-ben a termelés a ter­vezett 2 százalék helyett csak 1,5 százalékkal fog nö­vekedni. Ennek fő oka az, hogy az Egyesült Államok­ban lelassult a gazdasági nö­vekedés üteme és ez érez­tetni fogja hatását Nyugat- Európában is. A minisztérium közlése szerint a kormány továbbra is az infláció csökkentését és a külkereskedelmi egyen­súly helyreállítását tartja a fő célnak s ennek rendeli alá a munkanélküliség elle­ni küzdelmet is, mert csak a gazdasági egyensúly hely­reállítása teheti lehetővé, hogy „tartósan új munkahe­lyeket teremtsenek”. Azt tű­zik ki célul, hogy az inflá­ciót 1985 végére 5,6 száza­lékra, 1986 végére pedig 2,8 százalékra csökkentsék. A külkereskedelmi deficit csökkentése terén is módo­kon elleneztek ilyenfajta új szervezetet is. Végül ma­ga Roosevelt elnök döntött úgy, hogy az ország vegyen részt egy új, a béke érdeké­ben létrehozandó szervezet­ben. Ekkor azután gyorsan kialakult az osztály szerve­zete: hamarosan már két­százan dolgoztunk ott. Fel­adatunk nemcsak az új szer­vezet működésével kapcsola­tos elképzelések megfogal­mazása, az előkészítő nem­zetközi tárgyalások folytatá­sa volt, hanem a tanácskozá­sok gyakorlati előkészítése is. — 1944-ben már én vol­tam a Dumbarton Oaks-ban megtartott előkészítő meg­beszélés ügyvezető titkára, 1945 tavaszán pedig — a jaltai konferencián létrejött megállapodást követően — megbíztak a San Franciscó-i tanácskozás előkészítésével is. — Hamar kiderüli, hogy ötven ország küldötteivel kell számolni. A bajok ek­A Borisz Ponomarjov ve­zetésével Spanyolországban tartózkodó szovjet legfel­sőbb tanácsi küldöttség ked­den megbeszélést folytatott a spanyol parlament (Cor- tés) két háza külügyi bizott­ságainak tagjaival. A tár­gyalások egyaránt átfogták a szovjet—spanyol viszony és a nemzetközi helyzet té­makörét. sították a prognózist. Ere­detileg azt tervezték, hogy a külkereskedelmi mérleget 1985 végére már egyensúly­ba hozzák, sőt felesleget is elérnek, ez év első négy hó­napjának kedvezőtlen ered­ményei után moat már csak az a cél hogy a külkereske­delmi deficit ne haladja még a tízmilliárd frankot. A mó­dosított prognózis szerint továbbá a lakosság vásárló­ereje 1985-ben 1,2 százalék­kal nő a tervezett 1,6 he­lyett. A prognózis kilátásba helyezi, hogy 1986-ban lehe­tővé válik majd a fogyasz­tás „óvatos fellendítése”, de ezt „gondos ellenőrzés” mel­lett kell megvalósítani s a szigor politikája továbbra is érvényes marad. A gazdasági kommentáto­rok szerint a módosított prognózis is túl optimista, mert a legtöbb szakértő úgy véli: a gazdasági növe­kedés ebben az évben nem fogja meghaladni az 1 szá­zalékot. kor kezdődték: nehéz volt az akkori San Franciscóban megfelelő szállodát találni ennyi küldöttség számára. Igaz, a szállodai elhelyezés nem hozzám tartozott, de az érkező küldöttek panaszai már hozzánk futottak be. Gondoskodni kellett megfe­lelő adminisztratív appará­tusról s ennek csak egy ré­szét hozhattuk magunkkal Washingtonból. Nagy gondot okozott a megfelelő tolmá­csolás is. Egyedül a szovjet és a francia küldöttség ho­zott magával elegendő szá­mú tolmácsot és fordítót. A tolmácsolás egyébként akko­riban még a kisebb megbe­széléseken „fülbesúgásos” tolmácsolás volt, a nagyobb tanácskozásokon a tolmácsok úgy helyezkedtek el, hogy az egyes küldöttségekkel szem­befordulva ülitek. A szónokok néhány mon­dat után megálltak, időt ad­óiak arra, hogy a tolmácsok egyszerre fordítsák le az el­hangzottakat. — A politikai viták ren­dezése sem volt könnyű, de A találkozón Borisz Pono­marjov, a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsa Nemzetiségi Tanácsa külügyi bizottságá­nak elnöke, az SZKP KB Politikai Bizottságának pót­tagja, a Központi Bizottság titkára egyebek közt kifej­tette: a közelmúltban tar­tott eszmecserék során ki­tűnt, hogy a Szovjetunió és Spanyolország számos nem­zetközi kérdésben közös ál­láspontot vall. Mindkét or­szág elutasítja a világűr militarizálását és támogatja az enyhülés politikájának felélesztését — Európában, valamint Európán kívül, el­sősorban Közép-Ameriká- ban és a Közel-Keleten. A Szovjetunió kész a politikai konzultációk gyakorlatának kibővítésére, hogy „közös nyelvet” alakítson ki Spa­nyolországgal a legfonto­sabb nemzetközi kérdések vonatkozásában. Ponomar­jov elmondta, hogy a Szov­jetunióban egyetértéssel fo­gadták a madridi kormány döntését, amelynek értelmé­ben atomfegyverektől men­tesnek nyilvánították Spa­nyolország területét. Ponomarjov szólt arról, hogy a szovjet—spanyol ke­reskedelem értéke 1973 és 1984 között a 16-szorosára növekedett. Á kapcsolatok fejlődésének fontos állomása a mostani látogatás, mely­nek során először tartózko­dik Spanyolországban a szovjet Legfelsőbb Tanács küldöttsége. ami engem illet, gyakran több gondot okoztak a tech­nikai kérdések. San Fran­ciscóban például nem talál­tunk olyan nyomdát, amely ki tudta volna szedni cirill betűkkel a tervezett alap­okmány orosz fordítását. Így a szedést New Yorkban ké­szítették el s szinte az utol­só pillanatban a kész sze­dést hozták repülőgéppel San Franciscóba. A levo- natot elolvasó szovjet kül­döttek azonban — jónéhány sajtóhiba mellett komoly tartalmi hibákat is találtak — néhány betű elszedése például teljesen megváltoz­tatta az alapokmánynak a Nemzetközi Bíróságról szóló megállapításai értelmét. így — mondták a küldöttek — nem írhatják alá az alap­okmányt. De hogyan javít­suk ki cirillbetűs szedés hí­ján a szöveget? Végül is ta­láltam egy orosz származá­sú nyomdászt, aki hajlandó volt maga „kifaragni” a szükséges betűket. A cirill „i” betűt például egy latin­betűs szedőszekrény „n” betűjéből állította elő. Az orosz nyelvű szöveg végül is a záróülés napján, hajna­li három órára készült el — ha nem is volt a legszebb Contadora- tárgyalások a válság meg­oldásáról Kedden Panamavárosban újaibb tanácskozást kezdtek a közép -amer ilka i országok — Nicaragua, Salvador, Hon­duras, Costa Rica, Guate­mala — és a Contadora-ál- lamck — Mexikó, Panama, Kolumbia, Venezuela — ma­gasrangú képviselői a tér­ségbeli válság tárgyalásos megoldásának reményében. Nicaragua álláspontja sze­rint a jelenlegi helyzetben azokat a konkrét okokat kel­lene a résztvevőknek meg­vizsgálni, amelyek nyomán tovább súlyosbodik a hely­zet Közép-Amerikáiban. A micaraguai álláspontot ismertető keddi hivatalos managuai közlemény megál­lapítja: a térségbeli válság­ban közsvetítő Contadora-or- szágok és a közép-amerikai államok teljhatalmú megbí- zot tatnak módosított napi­rend és új módszerek alap­ján kell folytatni tárgyalá­saikat. A közvetítő országok a mostani megbeszéléseken újabb javaslatokat terjesztet­tek elő a közép-amerikai fegyverkezési verseny és a külföldi katonai jelenlét kér­déskörében. Azért van szülkség a na­pirenden szereplő témák új­rafogalmazására, mert a Con- tadora-folyamatban nem beszélhetünk a jövőről anél­küli, hogy a jelenlegi hely­zetet részleteiben is megvizs­gálnánk — ezt Panamavá- roSban Victor Hugo Tinoco külügyminiszter-helyettes, a nicaraguai küldöttság veze­tője jelentette ki. Tinoco emlékeztetett arra, hogy az amerikai kormány egy sor, Közép-Amerikát érintő ka­tonai és gazdasági agressziós intézkedésit hozott, és jelen­leg is olyan lépéseket tesz, amelyek tovább súlyosbítják a térségbeli helyzetet. Az említett managuai köz­lemény megerősíti, hogy Ni­caragua kész aláírni a ta­valy szeptemberben kidolgo­zott Conitadora-békeok­mányt, annak lényeges mó­dosítása nélkül. Ismeretes, hogy az eddigi békéltető tárgyalások mindeddig azért nem hozhattak konkrét ered­ményt, mert az Egyesült Ál­lamok érdekeit kiszolgáló közép-amerikai országok kü­lönböző ürügyekkel kitértek a Contadara-ibéketerv aláírá­sa elől. nyomás, legalább hibátlan volt. A szovjet küldöttség is meg volt elégedve a munkával, sok dicséretet kaptunk tőlük, így azután délután a miniszterek már aláírhatták az alapokmányt, orosz nyelven is. — Az aláírt "alapokmányt Washingtonban helyezték letétbe. Az utasítás az volt, hogy sürgősen, repülőn küldjük a fővárosba. De ami engem illet, nagyon ag­gódtam. Mi lesz, ha a gép­pel bármi baj történik, ne­tán lezuhan? Ezeket a pél­dányokat, amelyeken ott szerepeit az alapítók hiteles aláírása, nem mertem koc­káztatni. Végül is — repü- lős barátaimmal tanácskoz­va — a pótolhatatlan ér­tékű okmányt egy biztosnak tűnő, vízhatlan tokba tet­tük, a tököt ejtőernyőre sze­reltük, a kísérő személyzet utasítást kapott: bármi tör­ténne a géppel, a tokot azonnal dobják ki. hogy az ejtőernyővel földet érjen — csak azután gondolhatnak saját maguk menekítésére. Szerencsére az ejtőernyőt nem kellett igénybe venni, a gép és vele az alapok­mány biztonságban érkezett meg rendeltetési helyére. REAGAN SAJTÓ- KONFERENCIÁJA Túszdráma és felelősei Túlnyomó részit a Bejrut­ban fogvaitartott amerikai túszok helyzetével, a gépel­térítés következményeivel foglalkozott Reagan elnök kedd esti — közép-európai idő szerint szerdára virra­dóan megtartott — sajtó- konferenciáján. Az elnök — a foglyok biztonságának érdekeire tör­ténő hivatkozással — kitért minden érdemi kérdés elől, nem válaszolt arra, milyen diplomáciai és egyéb — esetleg katonai — intézke­déseket foganatosít az Egye­sült Államok a még fogság­ban lévő, mintegy 40 ame­A ciprusi Larnacában nyi­latkozott az elrabolt ameri­kai gépen szerzett élmé­nyeiről Demis Roussos, a világhírű görög énekes, akit a gépeltérítők harmadmagá­val szabadon bocsátottak Bejrútban (Telefotó — AP—MTI—KS) „ rikai, illetve a korábbi fog­lyul ejtett hét további ame­rikai állampolgár szabadon bocsátásának biztosítására. Reagan ismételten kijelen­tette, hogy Washington nem hajlandó engedni a gépelté­rítők követeléseinek és je­lezte, hogy nem kéri fel er­re az izraeli kormányt sem — bár az ezzel kapcsolatos megbeszélésekről nem volt hajlandó nyilatkozni. Az elnök igyekezett visz- szautasítani minden össze­hasonlítást az öt évvel ez­előtti iráni túszügy és a je­lenlegi helyzet között. Mint emlékezetes, Carter elleni támadásainak központjában akkor éppen az amerikai kormány „tehetetlen maga­tartása” állott. Most arra hivatkozott, hogy akkor vi­lágosan „egy állam hajtott végre terrorcselekményt”, most viszont nem lehet azo­nosítani a terroristákat, s bár az Egyesült Államoknak vannak felderítési adatai, az esetleges „megtorlásnak” fel­tétlenül ártatlan embe­rék, mindenekelőtt az ame­rikai túszok esnének áldoza­tul. Fenyegető hangon be­szélt azonban arról, mi tör­ténhet, ha a túszoknak bán- tódása esnék, s nyíltan Na- bih Bernit, a síita Amal ve­zetőjét tette felelőssé továb­bi sorsukért. Tőle és általá­ban minden felelős sze­mélytől követelte az ameri­kai foglyok feltétel nélküli szabadon bocsátását. t Reagan élesen bírálta a görög hatóságokat, amelyek szerinte nem tettek meg mindent az athéni repülőtér biztonságának megszilárdí­tására. Mint ismeretes, a gépeltérítők Athénban száll­tak fel a TWA járatára. Az elnök csak röviden szólt egyéb nemzetközi kér­désekről. Ismét védelmébe vette rosszemlékezetű láto­gatását a bitburgi német katonai temetőben, bizako­dóan szólt a nicaraguai el­lenforradalmi csoportok to­vábbi támogatásának lehe­tőségéről év újból sürgette az MX rakéták "további te- telepítését. Reagan kitért az elől, hogy érdemben szóljon egy szovjet—amerikai csúcs­találkozó lehetőségéről s csak azt mondotta, hogy a tárgyalások erről folytatód­nak. Francia gazdasági prognózis Alapokmány, ejtőernyővel ja a Népszövetségnek és >o-

Next

/
Oldalképek
Tartalom