Somogyi Néplap, 1985. június (41. évfolyam, 127-151. szám)
1985-06-17 / 140. szám
985. június 17., hétfő Somogyi Néplap 5 ÉVADZÁRÓ A SZÍNHÁZBAN lövőre rövidített szezon Évadzáró ülésre jöttek ssze tegnap délben a ka- osvári Csiiky Gergely Szín- áz művészei és dolgozói. lz elmúlt év munkáját a anház igazgatója, Babarczy észló értékelte. — Valamivel nehezebb sztendő áll mögöttünk, mint z elmúlt években — mond- i. — Évadközbeni gondunk egyik okozója volt, ogy a szokásosnál több lőadás elmaradt, részint etegség, részint technikai roblémák miatt. Összességében az 1984— 5-ös színházi évadot jó kö- jpesnek ítélte az igazgató, zt a kiegyensúlyozottságoi ímasztja alá az, hogy nem oltak kirobbanó sikerek, gyanúkkor nagy bukások ;m az idei műsorban, ilyan magas művészi szín- onalon megoldott produk- ióknak lehettünk viszont ézői, mint a Cseresznyésért, a Gőzfürdő vagy a Tóm Jones. Jól töltötte be funkcióját a Cigánybáró is. Sok olyan jövőbe mutató jelet is láthattunk az évadban, amelyek, bár nem okoztak zajos sikert, a közönség reakciója sem mérhető, tovább dolgozva ezek mégis a jövőbeli sikerek zálogai lelhetnek. Ilyen darabnak értékelte a színház vezetése a Kétfejű fenevad című előadást is, amelynek fogadtatása alatta maradt művészi értékének. Kedvezőtlen visszhangja csak a Bolondmalom című gyerékdarabnak volt. Ennek fő hibája, hogy nem gyerekeknek való előadás került színpadra. Sikeresnek mondható viszont a társulat stúdiómunkája. A Bánk bán és Bernarda Álba háza azt bizonyítja, hogy tehetség-tartaléka van még a színháznak. A jövő évi tervek ismertetésekor vezető helyen szerepelt a színház rekonstrukciója. A megyei tanács versenytárgyalást hirdetett a rohamosan romló állagú épület helyrehozatalára. A pályázók között egy zágrábi cég is szerepel. A kiírás egyik legfontosabb kitétele: szakaszos megoldású legyen a helyreállítás, hogy a társulat munkája zavartalan maradhasson. A jövő évad végén kezdődő munkálatok miatt rövidebb lesz a színházi szezon, s ősszel valamivel később kezdődik. A hagyományos boglárlel- lei nyári színház után legközelebb szeptember 17-én gyermekelőadáson találkozhatnak a nézők a társulattal. Ezt követően az idei év nagy sikerét, a Tom Jonest játsszák. Az első bemutató október elején lesz, Máthé Gábor Brecht-renáe- zését láthatjuk. Alig van változás a társulat összetételében. Egyedül Kari Györgyi jelentette be távozási szándékát. Ka- mondy Imre pedig egyéves szabadságöt kért. V. I. VALLOTTAK AZ ALKOTÓK Könyvbemutató Fonyódon isztelet a mecénásoknak Mint megírtuk — 615 ol- allon, fényképekkel és il- üsztrációkkal gazdagon — iegjelent a FONYÓD TÖR- ÉNETE című tanulmányáét, amelynek alapötlete írom évvel ezelőtt, Fonyód 10. évfordulóján született. Pénteken este jó néhány érző és közreműködő je- nlétóben, Fonyód lakóinak híveinek érdeklődése ellett mutatták be a kötet a Delta étteremben, r. Komáromi József nagy- izségi tanácselnök köszöneté a vendégeket, s al- ondta: a múlt ismerete az :onosulás és a fejlődés el- ígedhetetlen feltétele. Hogy ikan kötődnek Fonyódhoz, it mi sem bizonyítja job- m, minit e vállalkozás síire, hiszen a település bili csaknem egymillió fonttal járultak hozzá a kö- t megjelenéséhez. A bizal- át, az egyének és a gaz- ilkodó szervezetek önzet- n támogatását köszön- , majd a könyv szerkesz- jének, dr. Kanyar József véiitárigazgatónak adta át szót. A szerző, lektor és szerkesztő saját munkájának öröméről, a Fonyód-szerel- mes szakemberek vállalkozásáról és együttműködéséről beszélt; méltatta munkásságukat, s azt kívánta, hogy a körtet méltó névjegye legyen a nagyközségnek. Ezután sorra szólaltak meg a tanulmányok jelen lévő szerzői, akik kutatásaik eredményeit összegezték. Dr. Magyar Kálmán régész Bacsók György, az utolsó nagy magyar polihisztor munkásságát méltatta. Komjáthy Miklós történész — betegsége miatt sajnos nem jöhetett el a találkozóra — levelét Süli Ferenc művelődésiház igazgató olvasta föl. A legszemléletesebben dr. Ta- káts Gyula vallott Nagyibe- rek-fcutartáséról, a nádi világról és lakóiról, akiket 1953 és 1959 között vallatott e 25 tóból, 40 szigetből, zsombékos területből álló vidéken, s a 19. század elejéig hiteles forrásokat kutatott föl. Dr. Erdősi Ferenc Fonyód közlekedéstörténetéről, Gertig Béla kartográfus a település idegenforgalmának felvirágzásáról, dr. And- rássy Antal a legutóbbi 130 év történetéről, dr. Lackó András Fonyód irodalmi és művészeti életéről, Farkas Béla, a könyv technikai szerkesztője pedig a kötet születésének körülményeiről beszélt. Végül megemlékeztek lapunk munkatársáról, Makai Károlyról is, aki a könyv fotóit készítette. A nagy érdeklődéssel kísért bemutató Fodor András két, Fonyódról írt versével, A csend szólítása és a Béke című költeménnyel ért véget, amelyet a szerző olvasott fel. Az értékes-szép kötetet, — amelyet még bemutatunk lapunkban — a helyszínen dedikálták a szerzők. Hattyúdal 7. — Ha megérkezett az azgátó úr, természetesen Iküldöm a szobájába — izölte érdektelenül, de a emében ismét észrevettem Járni különös vibrálást. — anélam, mindent ugyanúgy igyott, ahogy az állítóla- is behatolók hagytak. — A függönyt például már áthúztam. S mivel útálom rendétlenségét, a holmi- imát is elpakoltam. — Ebben az esetben azt szem, felesleges szólni az azgató úrnak. — Azért csialk szóljon ne- — fejeztem be a különös ísizéligetést. Visszamentem a szobámba, fölhívtam Ruthot. — Képzeld el, mi történt dühöngtem a kagylóba—, az éjszaka áltkütatták a szobámat! ... — Gyere az ablakhoz — hallottam Ruth hangát a vonal másik végén. Az éjjeliszekrényről leemeltem a készüléket, és megálltam vele az ablak előtt. — Szerinted ki lehetett? Ahogy álltam az ablaknál, szájárul le tudtam olvasni a szavakat. — Fogalmam sincs — válaszoltam. — De jelentettem a portásnak. — És? — Fura figura. Mindenesetre jó voUt éreznem a hátam mögött a fegyvert ... Ruth nyelt egyet, aztán megkérdezte: — Miiben maradtatok? — Várom az igazgatót. — Eszembe jutottak Charlie poloskái. Megborzongtam, ahogy benyúltam a zsebembe, és az asztalra dobtam a gyufásidobozt. — Mit csinálsz? — érdeklődött Ruth. — Néhány poloskát hajítottam az asztalra. — Különös szokásaid vannak — jegyezte meg, és rám mosolygott. — Egyébként eltűnt valamid? — Nem hoztam magammal különleges dolgokat. Ruth elnevette magát; fogai hófehér gyöngysorként villantak a szájában. — Mikorra várható aszóké herceg látogatása? —kérdeztem, miután kigyönyörködtem magam a látványban. — Olyan tizenegy körül... Csak arra kérlek, legyél nagyon óvatos. — Nyugodj meg, világéletemben beszart alak voltam. Ha nem érnék vissza ötre, várj meg a szállodában. — Oké! Nehezen hagytam ott az ablakot. 14. Tíz óra harminckor kopogtattak az ajtómon. VDI. országos kamarazenei találkozó Versenyt vagy fesztivált? Egy nagyszerű hangver- senysorozait és számos izgalmas konzultáció tapasztalatait összegezte szombaton délután a kaposvári zeneiskola nagytermében Banda Ede, a zsűri elnöke. Egy hasznos és kellemes találkozó fináléját hozta az esti díjkiosztás és gálahangverseny. Elégedétt lehetett a versengésnek az ország harminc zeneiskolájából érkezett több mint száz, oklevéllel vagy emléklappal jutalmazott részvevője is. Jogosan említhette zárszavában a zsűri elnöke a színvonal egyenletességét, mint a találkozó jellemző erényét. Nem alaptalan az a megállapítás sem, hogy a verseny remekül szolgálta a kortárs magyar zene ügyét. A találkozónak mégsem az volt a legnagyobb haszna, hogy az együttesek pódiumon, a szakma nyilvánossága előtt mutathatták be munkájuk eredményét. Inkább az a néhány izgalmas ötlet, mely részint a szombat délutáni megbeszélésen, részint kisebb társaságokban afféle „folyosói szimpoziono- kon” hangzott el. Íme, néhány: Szabad-e egy kategóriába sorolni azokat a részvevőket, akik a Zeneművészeti Főiskola ötéves egyetemi Az igazgató volt egy másik ürgével, aki a szálloda détektívjének mondta magát. Alacsony, kerekfejű emberke volt, barna hajában néhány ősz hajszálat csillantott meg a napfény. Sötétszürke öltönye kifogástalanul állít rajta. Az igazgató, aki Mr. Le- wisként mutatkozott be, tulajdonképpen elnök is lehetett volna, mondjuk Ferdéknél: napbarnított, ötven körüli arcához remekül illett diszkrét csíkozásé, sötétkék- fehér zakója, valamint galambszürke pantallója. A cipője kétszáz dolcsit is megért. — A portásunk említette, hogy problémája adódott az éjszaka — kezde halk, duruzsoló hangon. — Tehát? — Az az ábra, hogy az éjszaka átkutatták a szobámat. — Átkutatták? — csodálkozott. — De hát kicsoda? — Gondolom, azért hozta magával ezt a Sherlock Höhnest, hogy kiderítse — mutattam a házideitektívre. (Folytatjuk.) rangú tagozatán szereztek oklervelet, s azékat, akik a hároméves tanárképző tagozatokon végeztek? — ez volt az egyik felszólalás lényege. Az érv: a hároméves tagozatokon a képzés inkább elméleti minit hangszenköz- pontú, szorgalommal pedig korántsem lelhet minden esettben pótolni a hiányosságokat. Ezért — s ilyen javaslatok is elhangzottak — meg kellene változtatni a kamarazenei találkozók jellegét. Az elképzélés szerint a résztvevők nem ,ykész” produkciókat mutatnának be, hanem olyanokat, amelyeket már a találkozó során, intenzív konzultációkon sajátítottak el, vagy csiszoltak össze. Jobbára tehát a műhelymunka adná az együtt- lét savát-borsát, s a fesztiváljelleg válna uralkodóvá a versenyszellem helyett. — A hazánkban működe négyezer zenepedagógus közül sokan éreznek gátlásokat. félelmét a nyilvános szerepléstől, hiszen ilyesmire ritkán van lehetőségük, a kockázattal nem járó műhelymunkában azonban örömest vennének részt — mondta Pataki Istvánné, az Országos Pedagógiai Intézet munkatársa. — Ügy gondolom, az együttesek tagjainak szakmai fejlődéséhez az is hozzájárulhatna, ha a találkozó időtartamát egy-két nappal megtoldanánk. Külön öröm, hogy ez a kaposvári rendezvénysorozat serkentően hat a vidék zenei életére: nagy aránytalanság, hogy a 67 000 zeneiskolás egyhanmada a fővárosban él. — Sajnos, némi aránytalanságok jellemezték a hangszereket, illlétve hangszercso- partokat. Vonósnégyest csupán egyet hallottunk; igaz, a szombathelyi kvartett em- lékezétes élményt adott a Kaposváron is jól ismert Balázs István irányításával, és énekes produkció sem akadt több. Ám tizenhat gordonkás lépett a zeneiskola és a megyei könyvtár előadótermének pódiumára, s ugyancsak szép számú —• másfél tucatnyi — fafúvós. Ez utóbbi jelenség okairól Kovács Imre fuvolaművészt, a zsűri tagját kérdeztük. — Intézményes fafúvós- képzés csak 1959 óta létezik hazánkban, egy izgalmas társadalmi jelenség azonban valóságos reneszánszát teremtette meg az oboának, a fagottnak, a klarinétnak és mindenékelőtt a fuvolának. A kicsi lakótelepi otthonokban nem lébet zongorát elhelyezni, a hegedűtanulással járó gyötrelmeket pedig kevesen vállalják. A fuvola azonban könnyen mozgatható, ráadásul szép instrumentum, hangja nem zavarja a szomszédék nyugalmát, ezért vált rohamosan népszerűvé. Ami a találkozót illeti: elsősorban azt sajnálom, hogy a tanárok idősebb nemzedékéből kevesen vállalták s szereplést, holott tudásukkal példát mutathattak volna a fiataloknak. (Köszönet illeti Merényi György, zeneiskolai igazgatót, akinek szervezőkészsége nélkül aligha kerülhetett volna sor erre a szép és hasznos találkozóra. De elismerés természélesen a többi hivatalos szervnek, s a kaposvári zeneiskola számos tanárának, aki — a szónak mind konkrét, mind pedig úgynevezett átvitt értelmében — négy napig cipelte a zongorát... Lengyel András A zsűri három 10 000 forintos, hat 5000 forintos és több egyéni díjat adott ki. A tízezer forintos díjlakait a nyírbátori rézifiúvós kvintettnek, a budapesti V. kerületi zeneiskola bloclkifőte együttesének és a Budapest XVI. kerületi zeneiskola hegedű triójának ittélte oda. ötezer forintos díjat kapott Tóth Nándor és Tóth Nándorné gordomka-zongona-pá- rosa, Wilhelm Ildikó és Irina Ivanyickaja cseliló-zongora- duettje Gödöllőről, Hulla Judit és Kardos Kálmán zongora- négykezese Kaposvárról, a mezőkövesdi fuvolástrió, a budapesti VI. kerületi zeneiskola cimbalom-fuvoladuója és a Gallai Judit—Bántai Erzsébet duó Budapestről. A kortárs magyar mű legjobb előadásáért — ez esetben egy_ Hidas Frigyes kompozíció — járó 3000 forintos díjat a klarinétos Ernst László és a zongorista Fargo György kapta: mindketten Ercsiben tanultak. A zsűri 2000 forintos pénzjutalomban részesítette Jokkelné Bagi Emőke ének- és Csontos József zongora produkcióját — ők Gyöngyösről jöttek — valamint Pallós László kaposvári csellótanárt. Tíz. zenetanár, valamint a szombathelyi vonósnégyes kapta meg a Weiner Leó arcképét ábrázoló bronzpflakettet, Bors István alkotását. A. /. Six:
