Somogyi Néplap, 1985. június (41. évfolyam, 127-151. szám)
1985-06-14 / 138. szám
2 Somogyi Néplap 1985. június 14., péntek Magyar—svéd tárgyalások Döntés — kiskapukkal (Folytatás az 1. oldalról) tárgyaltak. Veress Péter külkereskedelmi miniszter hivatalában fogadta Carl- J oh an Aaberget. Az eszmei cserén értékelitek a ikét ország közötti gazdasági kapcsolatokat, megállapítva, hogy eddigi eredményei pozitívak. A megbeszélésen kifejezésre jutott, hogy a magyar vállalatok nagy érdeklődést 'tanúsítanak a svéd cégekkel tehetséges együttműködés iránt — különösen a gépipar 'területén —, és szorgalmazzák vegyes válláKádár János fogadta a hazánkban tárgyaló Oiof Palme svéd miniszterelnököt latok alapítását is. Svédépí- tővállialatók pedig szívesen vermének részt különböző magyarországi beruházásiok kivitelezésében. Bányász Rezső Ulf Larssonnail a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalában folytatott megbeszélést a két ország sajtókapcsolatairól. Az Ipari Minisztériumban Czipper Gyulla miniszterhelyettes és Carl-Johan Aaberg találkozóján megállapították, hogy különösen a kohászait, a biotechnika és az energetika területén van tehetőség a kontaktusok fejlesztésére. Este Lázár György és felesége díszvacsorát adott Olof Palme és felesége tiszteletére az Országház via- dásztermében. A szívélyes légkörű vacsorán a Ikét kormányfő pohárköszöntot mondott. Haderőcsökkentés Befejeződtek a megbeszélések FORLANI SAJTÓÉRTEKEZLETE (Folytatás az 1. oldalról) érdeklődésre, jó fogadtatásra talált. Utalt arnai, 'hogy e rendezvénysorozat is jélizi a ikét ország közötti jó kapcsolatokat, s a kultúra eszközeivel, a személyes találkozások útján ‘hozzájárulhat a ikölcsönös megértés elmélyítéséhez. Mint mondotta: e megértés jellemezte a magyar vezető személyiségekkel folytatott tárgyalásait is. A Kádár Jánossal, az MSZMP főtitkárával és Lázár György- gyeli, a 'kormány elnökével lezajlott találkozókon,. s a Marjai József miniszterei - nök-helyettessel 'tartott megbeszéléseken, mindkét fél kifejezte azt a szándékát, hogy tovább erősítse az eddig is eredményes együttműködés sízáLait. Az MTI tudósítójának a gazdasági 'kontaktusok fejlesztési lehetőségeire vonatkozó kérdésére válaszolva elmondta: rövidesen újabb ülésszakot tart a magyar— olasz gazdasági vegyesbizottság, amely számba veszi majd, hogy milyen tehetőségek kínálkoznak a kapcsolatok bővítésére, kölcsönösen előnyös kooperációk kialakítására. Rámutatott arra. hogy gazdasági téren eddig is intenzív volt asz. együttműködés, hiszen — aiz árucsereforgalmat tekintve Olaszország a harmadik Magyarország tőkés partnereinek sorában. A kölcsönös szállításokban azonban bizonyos kiegyensúlyozatlanság mutatkozik — tette hozzá —, jelenleg az ■olasz fél többet importál (főként élelmiszerekből), mint amennyit Magyarországra exportál. Ezért arra törekednek, hogy megtalálják azokat a területeket, amelyeken az olasz cégek hozzájárulhatnak a magyar ipar korszerűsítéséhez. Ilyen lehetőségek kínálkoznak például az elektronikában, a telekommunikációs eszközök gyártásában, a robottechnikában. Az olasz kormány bátorítani fogja az ország vállalatait, hogy tárják fél az együttműködés konkrét formáit — mondta. Airnaűdo Forlalni kérdésekre válaszolva szólt arról is, hogy a megbeszéléseken mindkét fél kifejezte aggodalmát a nemzetközi helyzetben tapasztalható feszültségek, a világ számos pontján a békét fenyegető válságok, s a fegyverkezési hajsza fokozódása miatt. Bár a két ország eltérő társadalmi berendezkedésű és más-más szövetségi rendszerhez tartozik, tehetőségei szerint támogatni kívánja a bizalmatlanság és a szembenállás légkörének megszüntetését célzó kezdeményezéseket, a válsághelyzetek leküzdését, a fegyverkezési verseny megállítását. — Közös meggyőződésünk, hogy a bizalom erősítése, a tárgyalások jelenthetik az éhhez vezető utat, ezért is állapodtunk meg abban, hogy a jövőben gyarapítjuk a rendszeres kétoldalú konzultációkat — hangsúlyozta. A Centropress kommentálja Az ünnepségek lezajlottak, az okmányokra rákerültek az aláírások, a résztvevő magas rangú politikusok, kormányfők és külügyminiszterek elutaztak, ám a „történelmi jelentőségűnek” nevezett esemény értékelése körüli viták korántsem értek véget. Lisszabonban tegnap délben, Madridban pedig tegnap este látták el kézjegyükkel a megjelent államférfiak azokat az okmányokat, amelyek — maratoni, nyolc évig húzódó diplomáciai kötélhúzás után — lezárták Portugália, illetve Spanyolország közöspiaci csatlakozásának ügyét. Néhány sajtóorgánum egyenesen „korszakos győzelemként” értékeli a két ibériai ország bebocsátását. Más megfigyelők azonban rámutatnak: a mindkét fél A szocialista országok eddig húsznál több gyakorlati javaslatot, kezdeményezést tettek a haderőcsökkentési tárgyalásokon, a NATO-or- szágok azonban csak beszélnek megegyezési szándékukról. Ezt hangsúlyozta a csütörtöki ülésen Ludek Handl csehszlovák nagykövet. A csehszlovák nagykövet egyúttal — bizonyos konkrét tények alapján — felhívta a figyelmet arra, hogy míg a NATO-oszágok haladási szándékról beszélnek Bécsben, gyakorlati lépéseik mást mutatnak. Több tag számára kedvező politikai és gazdasági előnyök mellett nem kevés a kérdőjel, a már most előre látható bonyodalom, amelyet a csatlakozási ceremóniák fénye sem halványíthat el. Brüsszel szempontjából ilyen gond, hogy a közösség előreláthatólag az eddiginél is nehézkesebben, nemegyszer elmérgesedő veszekedésekkel tarkítva jut csak megegyezésre a hagyományosan ellentéteket szülő kérdésekben, mindenekelőtt az agrárpolitika vagy az iparág-leépítések ügyében. A másik, sötét kilátásokat előrevetítő tényező az, hogy a két, — nyugat-európai ösz- szehasonlításban — viszonylag fejletlen állam csatlakozásával jócskán megugrik a heves társadalmi feszültségeket okozó munkanélküliség. Nem véletlen, hogy a társulási feltételek még Baszk terroristák időzített bombákat helyeztek el egy madridi áruház alagsorában. A bombák hatástalanítása közben egy rendőr életét vesztette Ronald Reagan, akinek jelentést tesznek, és akinek a kezében van a döntés kulcsa. .. A szovjet—amerikai SALT —II. körüli washingtoni huzavonáiban, a mesterségesen is dramatizált törvényhozási vita után tulajdoniképpen az történt, ami tabbé-lkevésbé előre látható volt: Reagan elnök úgy döntött, hogy kormányzata egyelőre tartja magát a hadászati támadó fegyverek és fegyverrendszerek korlátozásáról 1979-foen kötött kétoldalú (de sohasem ratifikált) szerződés ellőírásaihoz, amennyiben a Szovjetunió is hasonlóiképpen jár el. Első pillantásra úgy hat, hogy az elnök a „héják” és a „galambok” közti párharcban a bölcs igazságtevő szerepét játszotta. Ám a hátterét mélyebben vizsgálva, okkal és joggal támadhatnak kételyeink. A nyugati hírmagyarázók — mint már annyiszor — azt emelik ki, hogy ezúttal is a State Department, azaz a külügyminisztérium szempontjai kaptak prioritást — é® persze a szenátus többségének: akarata — a SALT —II. azonnali felmondását követelő Pienitagonnal szemben. Bár ebben van némi igazság, aligha beszélhetünk az egyik tálbor „vereségéről” és a másik „győzelméről”, mert hiszen egyik sem adta fal az Egyesült Államok katonai fölényszerzésre törekvéséit, a pillanatnyi hadászati egyensúly megbontását célzó szándékait. Itt legfeljebb csalk arról lehet szó, hogy az eredeti célok eléréséhez vezető utak-módok miAz amerikai tárgyalóküldöttség fö koordinátora. Kampelman Genfben program. Végül, de nem utolsó sorban a taktikai megfontolásokban lehetetlen volt eltekinteni a határozott hangú szovjet figyelmeztetésektől, a két vezétő atom- hatalom kivételes felelősségére való moszkvai apeliá- 1 ás tói. Mindezeken túlmenően prqpaigandisztikus szempontok . is vezérelték Reagan elnököt és környezetét a döntés meghozatalában. Hivatalba lépése után Ronald Reagan nem térj esztette a szerződést jóváhagyásra a törvényhozás elé, mondván ez egyoldalú előnyt jelentene a Szovjetunió számára. Ez az állítás, persze, minden alapot nélkülözött, hiszen a hadászati egyenlőséget, a hozzávetőleges katonai egyensúlyt mindkét fél elismerte. Az amerikai félnek erre a kibúvóra egyszerűen azért volt szüksége, hogy a szerződés korlátozó intézkedéseit könnyebben megkerülhessék és szabad kezet adjanak a stratégiai támadó fegyverek nagyarányú modernizálásához, az 1970-es évek elején elvesztett erőfölény visszaszerzéséhez. A Weinberger hadügyminiszter mögött felsorakozó szélsőséges körök a „világ- űrnpajzs” egyidejű mégte- rermtésével lázas ütemben akarják rendszerbe állítani a potenciális ellenfél megsemmisítésére szánt hadászati támadó eszközöket, például az MX interkontinentális ballisztikus rakétákat, a Trident mintájú, egyenként 24 rakétával felszerelt új atomtengeralattjárákat. Ez, persze, a mindeddig hallgatólagosan betartott SALT—II. durva megsértése nélkül nem volna lehetséges. Nos, Reagan ezért tartotta kémjének megítélésében, az eszközök kiválasztásában az amerikai hatalmi elit csúcsain eltérőek a vélemények. Jóllehet a SALT—II. megállapodás kétoldalú, tehát csak a Szovjetuniót és az Egyesült Államokat érinti 'közvetlenül, nem mellékes, hogyan vélekednek a NATO- szövetségesek. George Shultz külügyminiszter nyilván nem véletlenül „szondázta” az atlanti partnereket, amikor legutóbb részt vett a portugáliai EátoriJIban rendezett kétnapos NATO-tanácskozá- son. Washingtonban bizonyára mérlegelték, hogy a SALT—II. határidő előtti érvénytelenítése (a szerződés az év végén jár le) kedvezőtlenül alakítaná az Egyesült Államok és Nyugat-Európa kapcsolatait, amelyeket már amúgyis megterhelt a Rea- gan-féle ,, cs i llagháb arús’ ’ Weinberger hadügyminiszter, a „héják” vezére — épp egy harcjárműből ad utasítást a következő „műveletre” nyitva azokat a bizonyos „kiskapukat” a további fegyverkezés előtt. Arra hivatkozva, hogy ha a Szovjetunió — úgymond — megsértené a szerződési korlátozásokat, akkor az USA „megfelelő ellenlépéseket” tesz. Ugyan kire is bízta volna az efféle mondvacsinált ^megsértéseik” dokumentálását, mint épp a Pentagon vezetőire?! Így a továbbiakban hadügyminisztérium „héjái” dönthetik majd el, mit tegyen az elnök, ha a Pentagonban úgy ítélik meg, hogy a SALT—II. mégsem tartható életben. Nem túlságosan bíztató az sem, hogy Reagan előrejelzése szerint az év második felében újra visz- szatér a szerződés ügyére. Az előzetes feltételek támasztása eleve azt a gyanút ébreszti föl, hogy az amerilkali fél — makacsul kitartva „csillagháborús” tervei mellett — voltaképpen minden ésszerű és kölcsönösen elfogadható kompromisz- szum megtorpedózására törekszik, a kudarcért azonban megkísérli a szovjet félre hárítani a felelősséget. Ha tényleg ilyen politikai-katonai számítások rejlenek a SALT—II. amerikai kul'isz- szái mögött, akkor a túlzott derűlátásra aligha van okunk. Serfőző László alezredes — több vita hosszú évekre korlátozzák a spanyol és portugál munkaerő áramlását. Ellentmondásos a csatlakozás mérlege a két friss tagállam szempontjából is. Számos szakértő attól tart, hogy a gyengébb portugál ipar például teljesen összeroppan a nyugat-európai monopóliumok konkurenciája miatt, s jó néhány spanyol iparág is megszenvedheti a megnehezedett versenyfeltételeket. Madridban ennek ellenére elsősorban az EGK-felvétel pozitív oldalára helyezik a hangsúlyt, kiemelve, hogy ezzel Hispániában végleg megszilárdult, visszafordíthatatlanná vált a parlamenti demokrácia. Más kérdés, hogy a belépést a jelek szerint a González-kabinet arra is fel akarja használni, hogy befolyásolja a jövő februárban esedékes NATO-tagságról meghirdetett népszavazás kimenetelét. Maga a csatlakozás egyébként csak január elsejétől lép hatályba, miután a többi tagállam törvényhozása előbb ratifikálja a bővítést. Madrid és Lisszabon képviselői azonban már jelen lesznek a hónap végén Milánóban rendezendő következő közöspiaci csúcsértekezleten is, ahol az előrejelzések szerint épp az egyik legérzékenyebb téma, a közösség intézményrendszerének megreformálása áll majd a középpontban ... A résztvevők száma tehát megnő, ám alig valószínű, hogy a kibővülés a simább döntéshozatalt, az egyszerűbb ügyintézést segíti. Várhatóan inkább azoknak a megfigyelőknek lesz igazuk, akik figyelmeztetnek: a több tag a jelen esetben több vitát is jelent majd. Sz. G.
