Somogyi Néplap, 1985. május (41. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-11 / 109. szám

6 Somogyi Néplap 1985. május 11., szombat SZOMBATI MAGAZIN Háti­zsákkal Kínában Pénzért vett halál Küzdelem a kábítószer ellen Az amerikai legfelsőbb bí­róság a legsúlyosabb társa­dalmi problémának minősí­tette, hogy az iskolákban egyre többen fogyasztanak kábítószert, s részben ennek hatására jelentősen nőtt a bűnözés. E szomorú tény miatt a jövőben a pedagó­gusok bármilyen gyanú ese­tén megmotozhatják a diá­kokat. Ez a hír is alátá­masztja az ENSZ kábító­szer bizottságának éves je­lentését, amely megállapít­ja : a kábítószertermelés,-kereskedelem és -fogyasztás 1984-ben az eddiginél is ko­molyabb problémát jelentett. Szomorú rekordok A világszervezet fokozott együttműködésre hívja föl a kormányokat ,a narkotiku­mok visszaszorításában. Ez érthető. Csak tavaly más­félezernél többen váltak a kábítószer áldozatává világ­szerte, s példátlan méreteket öltöttek a fogyasztással kap­csolatos bűncselekmények. Minden korábbi rekordot megdöntött a csempészés. Az illegális úton beszerzett he­roin, kokain, hasis, mari­huána életek ezreit teszi tönkre — miközben eladóik­nak hatalmas hasznot hajt. Az Egyesült Államokban a „fehér halál” kereskedői évente százmilliárd (!) dol­lárt vágnak zsebre. Az Amerikai Egyesült Ál­lamok egyben a legnagyobb felvevőpiac kétes értékű el­sőségével dicsekedhet. A tő­késvilág vezető országában a becslések szerint nap nap után 50 millióan mérgezik magukat. S a mámor min­dennapos biztosításához szükséges pénzt egyre töb­ben bűnözés útján szerzik meg. é 60 ezer narkós A bódító por Nyugat- Európától ' Ázsiáig hódít és leigáz, nyugatnémet egész­ségügyi szakértők szerint az NSZK-ban 1,1 millió 11—15 év közötti gyerek már meg­ismerkedett a szerek vala­melyikével, hogy később gondjait a marihuánás ci­garetta füstjével űzze el. Ázsiában Thaiföld vezet a listán, 600 ezer nyilvántar­tott „nankóssal”, s a felke­lő nap országát, Japánt is eléri napjaink egyik rákfe­néje. Rejtett, ismert utakon Nehezíti a bűnüldöző szer­vek munkáját, hogy az ille­gális kereskedelem az At­lanti-óceán mindkét oldalán szervezett bandák kezében van. A kábítószer csaknem mindig pontos menetrend szerint kerül rendeltetési he­lyére a Laosz, Burma, Thai­föld határán húzódó „arany háromszög”-nek nevezett térségből. A kokainexport­ban nagyhatalom Kolumbiá­ból hetente indul a kis ma­gánrepülőgép az Egyesült Államok déli határai felé. Ott már nagyban folyik az eladás: a helyi maffiák oszt­ják el a szállítmányokat. Az általuk küldött áru nemrit­kán Európában köt ki... A rendőrség gyakorlatilag te­hetetlen: a szorgalmas „han­gyákat” letartóztatja, de a szellemi irányító „kereszt­apák” sértetlenek marad­nak. Kiúttalanság? Ennyire sötét és kilátás­talan a helyzet? Alapjában véve, sajnos, igen. Bár némi reménysugár is feltűnik a borús égbolton. Napjainkra a kormányok mindinkább fölismerik, hogy a narkoti­kumokkal való visszaélés súlyos fenyegetést jelent la­kosságukra, gazdasági éle­tükre, társadalmi rendjük­re, nemzeti biztonságukra. A bolíviai és a kolumbiai kor­mány már elszánt küzdelem­be kezdett, s ennek kereté­ben például hozzáláttak a kábítószerültetvények meg­semmisítéséhez, a laborató­riumok felszámolásához. Nemzetközi hitelnyújtó szer­vezetek kölcsönök révén az agrártermelőket arra ösztön­zik, hogy hagyjanak föl a mák és egyéb, a narkotikumok alapanyagát tartalmazó nö­vények termesztésével. Az ópiumhoz nélkülözhetetlen mák termelésében élenjáró Pakisztániban már bizonyos eredményeket is elértek. Ez azonban még minidig csak egy csepp vagy stílszerűb- ben: gramm — a fehér por- tengerben. D. Z. Hátizsákkal beutazni Kí­nát — napi néhány dollár­nak megfelelő összegért... Elidőzni ott, ahol a madár se jár, s akár autóstoppal el­jutni Tibetbe: manapság már nem álom. Valóság a „há­zukkal a hátukon” felkere­kedő világjáró fiatalok szá­mára is. Kína, amely évti­zedekig szigorúan elzárkó­zott a külföldiek elől, 1978- bam hirtelen szélesre tárta kapuit, jelentős devizabevé­telt hoz ez az országnak. A kínai határok azonban még zárva maradtak a kis-- pénzű, „csellengő” turisták előtt. E tekintetben csak nemrég történt változás. Kínának gyakorlatilag nincs olyan sarka, ahova ne juthatnia el az odalátogatni akaró. Feltéve, ha elég vál- lalkozószéllemű és jó fizi­kai állóképességgel rendel­kezik. Hivatalosan Kína egyes részeit, főleg határ­térségieket vagy Dényugat- Kína bizonyos hegyvidéki körzeteit nem kereshetik föl külföldiek. Valójában, mint egy Kínát bejárt francia fia­tal mesélte, a külföldiek bár­milyen messzire, még a ha- tártérség'be is elkalandoz­hatnak. Sőt, a hadsereg leg­többször még szállást is kí­nál 'nekik. „Két hónapja már Tibet is elérhető az egyéni turisták számára” — mondta, utalva arra, hogy ők magúk (kínai származá­sú barátnőjével) néhány fil­lérért egy kamionon jutottak «1 a félsivatagos területen levő Golmoból Lhaszába, Tibet fővárosába. A 2500 kilométeres, éjjel- nappal megállás nélkül tar­tó utazás olykor több mint ötezer méteres magasság­ban, mínusz tíz fokos hő­mérsékleten, jelentős fizikai erőpróba volt. De bőven kárpótolta őket az egyedül­álló élmény, amiben akkor volt részük, mikor a haj na1 első óráiban lassan leeresz­kedtek a tibeti síkságra. Csu­pán egyre panaszkodtak: a csillagászati szállodaárakra. Ezek _ a kispénzű turistáik számára elérhetetlen luxus- szállók gombamódra szapo­rodnak a kínai nagyváro­sokban, ahol ©gy éjszaka többe kerül, mint amennyit a „hátizsákosok” egy hónap álatt az úton elköltenek. De emellett Kínában most már mind több a kispénzű turisták számára elfogadha­tó olcsó közlekedési lehető­ség és szálláshely is. ök tu­datosan kerülik a turista- csoportok által elkoptatott útirányokat. A HANGYÁK HASZNA Az állatvilágban a rova­roknak csaknem egymillió fajtáját ismerjük. Ez két­szer több, mint az összes többi állaté együttvéve. Az említett milliónyi faj közül a túlnyomó többség egye­denként, magányosain él. A közösségben élő rovarok — mintegy 6000 fajuk van — a milliónak csaík elenyésző­en csekély részét teszik ki. A rovarok — például a hangyák, darazsak, méhek — társas élete a legérdeke­sebb látványok közé tarto­zik. Egyes hanigyafaj oknál nem csupán a munkások és a királynő, illetve a hím szervezeti felépítése külön­bözik, de a munkásak kö­zött is találhatunk egymás­tól alakban eltérő csoporto­kat. S vannak-,.katona” han­gyák is. Ezek nagy hévvel pusztítják a kártevő rovaro­kat. Egy hangyacsalád mint­egy negyed hektárnyi erdőt vén szellőzését, vízellátását, juttatott szavas anyagoktól termékenyebbé válik a föld, ezért például a hangyiaibo- lyok közelében levő fák és bakrak magasabbra nőnék a többinél. A hangyák a hul­ladékok szorgalmas és fá­radhatatlan eltaka-rítói, s e tevékenységük közben — a képen látható módon — a testméretüknél jóval na­gyobb hulladékdaxaboík ösz- szegiyűj.tésére, elszállítására is vállalkoznak. Az utóbbi időben világszerte sok száz­ezer hangyabolyt telepítenek mesterségesen is. A paradicsom dala Kecses szobrok a színház kertjében Hatalmas fehér épület Phenjan közepén, a Mansu- de művészszínház. Előtte impozáns szökőkút-rendszer — esténként a szivárvány színeiben pompázik. A szö­kőkút közepén fehér már­vány szoborcsoport, táncoló kecses nőalakokkal. A fényárban úszó szín­ház elé már jóval az előadás megkezdése előtt odagördül­nek a külföldi delegációkat, vendégeket, olykor turistá­kat árasztó buszok. Hiszen nemcsak az előadás, a szín­ház is külön attrakció. A 60 ezer négyzetméteres szín­ház a korai főváros repre­zentatív épülete. A főbejá­raton belépve szikrázóan pompás mesevilágba kerü­lünk. Márvány, féldrágakö­vek, kristályok csillognak, tükrök verik vissza sokszo­rosan a fényeket... A termek, amelyekben pihenhetünk, gyönyörköd­hetünk, pazarul díszesek. Az 1972-ben épült épületben egy nagy- és egy kisszínház, öltözők, pihenők, vendégszo­bák vannak, próbatermek és egy sztereohanglemez-stúdió. A nagyszínház színpada 2 ezer négyzetméteres — több mint 1000 elektromotorral, 500 csőrlővel, 30 emelhető és 2 forgószínpaddal. Az emelhető, forgatható, csúsz­tatható színpad távolról irá­nyítható. A paradicsom dala című előadás, amelyet láttam, tör­ténete a koreai háborúban kezdődik, amikor is egy ka­tona a lángokban álló épü­letből kimeniti csecsemő gyermekét. Odaadja a szom­szédasszonynak. Ő maga hő­si halált hal. S mikor baj­társai keresik az elveszett­nek hitt leányt, végigjárják Észak-Korea legszebb tá­jait ... Hamisíthatatlan hitelkártya Hamisíthatatlan hitelkár­tyát hoznak forgalomba jö­vőre Franciaországban — jelentették be Párizsban az érdekelt bankok. A lapos műanyag lapocskába épített mikroszámítógép és memó­ria a tulajdonos adatait tar­talmazza, és gyakorlatilag meghiúsítja a hamisítást, tovább növelve ezzel a hi­telkártyába vetett bizalmat. Az új hitelkártyával kap­csolatos kutatások költsé­geit ipari, kereskedelmi és távközlési vállalkozások kö­zösen fedezik. A következő kát évben 3 millió ilyen „okos” hitelkártyát hoznak forgalomba, 1988-ban pedig már 10—12 milliót szándé­koznak értékesíteni. A mik­roszámítógéppel egybeépí­tett kis kártya a már elter­jedt mágnescsíkos elődjét váltja majd fel. Ez utóbbi a nehézkes készpénz- és a csekkforga'lmat szorította vissza. Az „okos” kártya előállí­tása 75 frankba kerül majd eleinte, de az elterjedéssel párhuzamosan ára 25—30 frankra mérséklődik. A je­lenlegi mágnescsíkos hitel­kártyához 8—120 frankért lehet hozzájutni. Vannak-e még kalózok? Azt hihetnénk, hagy a ka­lózkodásnak még a fogalma is a régmúlté. De nem ... Napjaink leghíresebb kalóza egy hatvan éves kínai nő. Vang asszany hol a Fülöp- szn'g,eteken, hol Hágában, hol pedig Hongkongban tűnik föl, de megjelenik a framcia Rivierán vagy a Monte Oar- ló-i játékbarlangokban is. A Fülöp-szigetieki és a szingapúri rendőrség hiába próbált nyomozni utána., még a fényképét sem tudta meg­szerezni. Akit ezzel, a fel­adattal csak megbíztak, rö­vid idő múlva gyilkosság ál­dozata lett. Végül a CIA vette kezébe az ügyet, s hamarosan össze is állított egy vaskos dossziét a kalóz- nő viselt dolgairól. Vong asszony azonban mind a mai napig szabadlábon van. Talán a CIA még számít szolgálataira. Ide kívánkozik, hogy nap­jaink kalózai — nem a vé­letlen szerencsének köszön­hetően — a legmodernebb fegyverekkel rendelkeznék, beleértve pánoólloselihárító ágyúkat, aknavetőket sitb.... A tengeri kalózkodás kezde­tei az idők homályába vesz­nek. Aznap, amikor az első kereskedő árukká) megra - kott csónakjába szállt, már üldözte az első kalóz. A ré­gi Rómának külön „kalóz­elhárító” flottája volt. A középkorban virult igazán a tengeri rablás; a Don Quijo­te írója, Cervantes is kaló­zok fogságába esett egyszer, s csak ötévi raboskodás után váltották ki. A kalózok va­dászterülete nem korlátozó­dott az európai vizekre. Miin­megtámadtak, mások csak az ellenséges államok kereske­delmi hajóit. A XX. század elején meg­jelent egy harmadik kalóz- fajta: saját' kormánya szol­gálatában áll. Nem azzal a feladattal, hogy kirabolja, hanem, hogy elsüllyessze az ellenséges országok kereske­delmi hajóit. Nemrég egy kubai hajó le­génysége egy kísértethajóí észlelt, amely teljes gőzzel haladt. Oldalát lövések nyo­mai tarkították, fedélzetét vér borította. Későbo ki­derült; ez a Khalil’s jacht, amely korábban rádión je­lentette, hogy ismeretlen jel- Ziésű naszád niögibámad ta. Egy másik eset: nemrég Ha­herszáilító hajót...

Next

/
Oldalképek
Tartalom