Somogyi Néplap, 1985. május (41. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-11 / 109. szám

Somogyi Néplap 1985. május 11., szombat EGY REKORDVESZTESÉG KRÓNIKÁJA Megváltozott előjelek avagy: a kányaiak speciális mérlegei A szövetkezet elnöke, Bor­bély István lemondott; a küldöttgyűlés a döntést tu­domásul vette. Mondhatnánk, hogy a ká­nyái Március 15. Termelő- szövetkezet most már ..sínre került”, s hogy mégsem mondhatjuk, annak az az oka: megannyi kérdés vár megoldásra ebben a jobb na­pokat is látott közös gazda­ságban. Kereste a megnyug­tató választ a közelmúltban a Somogy megyei Tanács Vég­rehajtó Bizottsága is, ami­kor az 1984. évet veszteség­gel és alaphiánnyal záró mezőgazdasági téeszek pénz­ügyi hiányának rendezéséről határozott. Megyéinkben mindössze két olyan közös gazdaság akadt, amely ezt a hiányt saját hatáskörében nem tudja rendezni. Az egyik a kányái, csaknem 35 millió forintos hiánnyal, de ez az összeg a most is folyó vizsgálódások szerint még tovább növekedhet... Á revízió ablakot nyit Hogyan jött össze ekkora pénzügyi hiány a kányái té- eszben? A megyei tanács két illetékes osztályénak rendezésre vonatkozó előter­jesztésében a már említett tetemes összeg meghatározó részeként — több, mint 22,8 millió forinttal — a gazdál­kodási veszteség szerepel, de tekintélyes summa a költ-' ségvetéssel szembeni kötele­zettség és a fejlesztési alap­hiány is. A gazdálkodásban a visz- szaesés tulajdoniképpen már 1981-ben megkezdődött; azt laz évet több miint ötmilliós fejlesztési alaphiánnyal zár­ta-a téesz. Ezt azonban ön- sizanálájssal, saját alapjaiból még rendezte. Azután a mérlegeredmények előjelei­nek megváltoztatásával „va­rázsolták szebbé” a képet. Erre a tavaly szeptember­ben tartott pénzügyi és g’az dasági revízió nyitott abla­kot: a szövetkezetben 1982- foen 680 000, 1983-ban több mint 3,7 millió forint volt a gazdálkodás mérleg szerinti nyeresége, ezzel szem­ben a revízió több minit egy, illetve 2,3 milliós veszte­séget állapított meg1. És mi következett ezután? Az adóhiányok és a jog­talan alapképzések együttes összege 11 millió forintra rúgott, ezekutám természe­tesen nem maradt él a Pénzügyminisztérium El­lenőrzési Főigazgatósága So­mogy megyei Igaizgatásóigó- nak szankciója: csaknem 6,8 milliós bírság megfizetésiére kötelezte a kányái termelő­szövetkezetet Egy liter tejet 12 (!) forintért Veszteség veszteség hátán — ezt tapasztalták a vizs­gálatot végzők, amikor a múlt évi gazdálkodást érté­kelték. Elismerve az üze­met érit jégkárt — ez mint­egy kétmillió forinttal ve­tette vissza a növényter­mesztés eredményeit 4—, a növén y termesztési főágiazíat gazdálkodási gépezete is akadozott: jóltehet a termő­helyi adottságok jobbak _ az átlagosnál, a VT. ötéves terv első két évében a nö­vénytermelés bevétele még­is stagnált. Miután a hoza­mok elmaradtak az adottsá­gok kínálta szinttől, nagy ráfordítással termeltek, és heliyel-közzei az agrotech­nikai kívánalmaik teljesíté­sével is adósak maradtak Az állattenyésztés TJavaly és tavalyelőtt is veszteséges volt; ennek összege 1984- ben például 8 millió forin­tot tett ki. Két év alatt a tehenenkénti tejtermelés több mint kétezer literrel visszaesett, és 3566 liternél állapodott meg. A múlt év­ben egy liter tejhez csak 12.03 forintos önköltség árán jutott a szövetkezet. Súlyos — 4,3 millió forintos — veszteséggel zárt a sertés- ágazat, s a gazdálkodást ér­tékelő szakemberek vélemé­nye szerint az idén felszá­molandó juhászat is veszte­ségforrás lehet. Az elmúlt két évben csökkent ugyan az alaptevékenységen kívüli tevékenység bevételének részaránya, némi nyereség­hez azonban hozzájuttatta a bányaiakat. Hiányrendezés segítséggel Szóltunk róla, hogy ilyen nagy összegű pénzügyi hi­ányt a szövetkezet képte­len rendezni saját erejéből, indokolt tehát a segítség. Ehhez aizianiban feltételeket szabott a megyei tanács-vb. A szövetkezetnél a rende­zésre saját eréből alig fél­millió forintra telik. Jelen­tős összegű fizetési kötele­zettségüket felfüggesztik, en­nék egy részét azonban a következő öt évben törlesz­teniük kell. Elengedik a bírság és az adóhiány bizo­nyos hányadát, ha jövőre és az azt’ követő évben nyere­ségesen gazdálkodnak, illet­ve javul a téeszben a szám­viteli munka. További ked­vezményeknek o vágóállat- termelés növekedése a fel­tétele és az, hogy a téesz az idén nem zárhat költségve­tésből rendezendő pénzügyi hiánnyal, illetve a bértáro­lót veszteség nélkül üzemel­teti. Sorolhatnánk még hosz- szan a rendezés feltételeit, ám ezek közül egyik sem olyan, hogy a gazdaság ne tudna neki megfelelni. Min­denesetre a kátyúból való kilábalást szolgálja az is, hogy a nagy összegű pénz­ügyi hiányra és a szabályta­lanságokra való tekintettel a kibontakozás időszakában évenként sor kerül pénzügyi és gazdasági ellenőrzésre a kányái Március 15. Tsz-ben. A megyei tanács-vb el­rendelte a téesz négy veze­tőjénél a munkabér egy ré­szének visszatartását, a PM Ellenőrzési Főigazgatósága pedig bűnvádi feljelentést tett a felelősök ellen. Mint említettük, aiz elnök azóta lemondott. A felielős» ségrevonás, illetve további felelősség megállapítása fo­lyik, a veszteség keletkezé­sének okait és körülményeit is tovább vizsgálják. Hernesz Ferenc Csutakol a turista Lovas­nemzet ’85 Rozsdásan áll az udvar szegletében. Erejét nem mérheti a mai monstrumokhoz, jellegzetes alakját és hangját sokan ismerték. Hoffer traktor — így hívják. Importmegtakarífás A budapesti Prizma szö­vetkezet tervei alapján a Jászberényi Aprítógépgyár és a Bonsodnádasdi Lemez­gyár közösen a cinkhulliadék f eldolgozására alkalmas gép­sort készített. Bor.sodnádas- don most szerelik fel a gépsort, amely évente há­romezer tonna cimkhulladé- kot dolgoz fel, ebből értékes alapanyagot nyer vissza és ezzel évente kétmillió dol­lár értékű cink importja vá­lik feleslegessé. A Prizma Tervező Szö­vetkezet szakemberei a gép­sor kialakításánál messze­menően figyelembe vették a környezetvédelmi előíráso­kat, egyebek között porelszí­vókkal és portalanító be­rendezésekkel óvják az üzem dolgozóit. A magyarokkal kapcsola­tos közhelyek talán leg­gyakoribb változata: „lovas nemzet, a magyar...” Lehet, hogy hajdan igaz volt. De az utóbbi évtizedekben, ami­óta a szekerek elől is „ki­kopnak” négylábú barátaink, azóta legföljebb a lóverseny­pályán látjuk őket. Vagy egy-e.gy cttusaverseny, díjlo­vaglás alkalmából. Azt az embert pedig Igencsak meg­bámulják, aki hobbiból tart lovat, ne adj isten, lakott területem még lovagolni is próbál... Pedig világszerte tájra „di­vat” a ló. Nyugat-Európában is. Ez pedig már bennün­ket is érint, különösen ide­genforgalmi szempontból. Erről beszélgettünk Varga Istvánnal, a Pegazus Tours igazgatóhelyettesével. Mint az utazási iroda neve is jel­zi : lovasproigramotakal is foglalkoznak — még ha íruem is a névben jelzett szárnyas paripával ... — Mióta? — Hat-hét esztendeje vil­lant fö(l az ötlet: nem árta­na a tehetőségéket ilyen célra feltárni. Ehhez, persze, előbb >ápíteni .is kellett. Lo­vasfogadókat, lovasüdülőket, kiszolgáló (létesítményeiket A 'Kiskunságban, a Bakony­ban, a Balaton-felvidéken, Szentbékéllán már sokan jártak, de újabb tehetősége­ken is törjük a fejünket.. — 'Például? — Az idegenforgalmi sze­zonban háromféle nagyobb programot próbálunk szer­vezni Az egyik: egy teljes hétig tartó .lovastúra. Négy „állomáshelyet” érint ez, s a tanyavilág hangulatát a Hor­tobágy romantikája ötvözi. Akár azt a nevet is adhat­nánk neki: „piknik a pusz­tán”. Ha valáki csak né­hány órát kíván vagy tud lovagolni, azt olyan üdülő- program várja, amelyben a paciháton utazás mellett te­niszezés, úszás vagy más, a résztvevők áltál kedvéit szó­rakozási tehetőség is benn- foglal tátik. — A komolyabb túrázók? — Rájuk különleges prog­ram vár: 'ennek keretében a lovak tisztáin tartása, gondo­zása is a résztvevőik fel­adata, akik tanyáról indul­nak lóháton, sátorozással egybekötött túrára. Egy-egy iilyen úton megszeretheti egy­mást (Ló és Havasa. Sz. J. LESKÓ LÁSZLÓ I - -- I Nem lesz a te talpadnak nyugalma inával, hámmal az új lónak. Panaszolták ;az adót, a be­szolgáltatás terheit, melyek mindenkit nyomnak: íkit-kit birtoka, mezei jószága és egyéb javai arányában. Sú­ly osaibb járom ez most a. földművesen, mint a háború előtt. Az élelmiszert jegyre poréi ózzák, és a fejadagtól nem iléhet bigömlböäyödni. Ügy, hogy a faluba érkező hivatalos emberek, agitáto­rok nyelhetik a nyátatet es­ténként vacsora helyett, ha (csak a 'Cimboráik — Nyári Péter meg a pártjabeliek —• Szerényen (meg nem vendé­gelik ókét, ment azért a fa­lusi emberen a jegynendszer nem 'fog ki. Nem miniiha an­nak a p/árosinak csillognak fényesebb csillagként az igazsága, aki Rákosi után szajkózza a kicsit is módo­sabb parasztra, hogy kutyá­ból nem .lesz szalonna! Mert esteik az tudja, aiki 'bespne van, hogy minden négyszög­öl föld termőbe kényszeríté­séért verejték csordul. Az állat is enni kér, amitek nem aszályos nyár heve perzselte ki a takarmányféléket, és felhők esteik a gazda hom­lokán gyülekeztek, nem az égen. (Folytatjuk.) PIACI KÖRKÉP Busás kínálat 77. — Panaszos ételtől csak a disznó hízik. Ettől az arató is gyarapodik, Évikém, mert ebben hús is van: a sza­kácsnő szíve. .. Könnyen beszél, ő már belaipátolta a magáét. Ne­kem mindig j óbban állt a nevetés, mint a sírás. Neve­tek, hogy el ne vegyem a kedvét. Pedig sokszor azon- kapom magam, hogy még egy pillanat és a forró plat- nira zuhanók a kimerültség­től. Húz előre a hasiam is. Most már nagyon féltem azt, aki a világra készülőd ik ben­nem; nehogy ő is, mint Li- zikém ... ! Olyan sokszor álmodtam mostanában azt, hogy Szepl öcsém a cimbo­ráival húsvéti főtt tojásokat gurogat lefelé a dombról. Minden húsvétvasámap dél­után ez volt a fiúgyerekek szórakozása Erdősön; az nyerte el a locsolással kere­sett aprópénzt a többiektől, akinek a tojása épen ért le' a völgybe. És ahogy ezt ál­modom, egyszerre minitíha én volnék az a tojás, és guru­lok, gurulok azon az iszo­nyú meredeken ... Ébredve riadtan kapaszkodom Hans- ba, ő átkarol, és én elfész­keliem magam a hónalj haj­latában. Alig várom, hogy Dergecz elzötyögjön a nyakergő ko­csin, akikor végre van egy kíis nyuigságom. Az ember annyi hiábavalóságét beszél csak azért, mert nincs egye­dül, lés úgy érzi, beszélget­nie kell a másikkal, pedig jdhban tenné, ha hallgatnia. Azt is észrevettem, hogy van olyan leimber, aki .szavak sokasága mögé rejti az igazi önlmagát, mint a bőszénfai Fogóimé. Búborékszavú. a szín® buborékok pedig szét- puiklkaninák, megfoghatatla- nok. De ki merné a másik­ra bízni imagát, még ha sorstársak is tettünk? Sok­szor eszejn magam azon, akadna-e közöttünk Olyan, aki feladná a többieket, csakhogy ő maradhasson a famíliájával ebben a hazá­ban? Én hogyan cselekednék?! Egyre többször rakom mérlegre cselekisdeteimet, de még a (tetteik lehetőségét fis. Azelőtt sohasem gondol­taim bele ezekbe úgy, hogy abba miások élete is belefér­jen. ÍPedig minden cseleke­detünk másokra is határoz jót vagy rosszat. Ezt keser­vesen tanultam meg, amikor mások határoztak a sor­sunkról. Karó kellene, mellém, de az ón gyáimolom nincs mel­lettem. Korán kelnek, 'későn térnék ímeg. Sokkal 'inkább volnék velük: őrizném Hans rövid álmát, mely olyan min-t az ájulás — minden aratóé hasonló — iaz ebédet követő kis szünetben, árnyékot nyújtó fák tövében. Az ar­cukra borított kalap is meg­különböztethetetlenné teszi őket. Mégis faliismérném őt; sokszor kínzóm magam olyan képpel, ihogy bomba temet ibe bennünket, ás én a föld­ből kiágazó kezek erdejében is biztosan kiválasztom a többi közül az övét, és ásom, kaparom az éltető le­vegőre a .páromat. Tudom, nem ]jő, Iha valaki így sze­ret, de nem alkarok, nem is tehetek léTtena. Bamsi szerzett valakitől kölcsönbe 1 egy rozoga kerék­párt, ás vasárnap néha haza- kairikázott Erdősre kis re­ményért. De a jónemónység nem a kertek alatt járók pátrónájá. Odahaza sem fon­ják még kolbászból a kerí­tést ; a miixbrotiak éppen csak összeszedték ikicsit ma­gúikat a juttatott földön. Ki- pótdlgatták a hiányos felsze­relésüket vetőgéppél, boro­Egy 1,60—1,80 tojást sem lehetett volna leejteni teg­nap a már nyáriasan nyüzs­gő kaposvári hetipiacon. Szemkápráztatóan bő volt a választék, s több cikk eseté­ben elviselhetőbbek az árak. Élesedik a primőrárharc a kiskereskedők és a Zöldért között. Az előbbiek a kar­fiolt 80 forintért adták, a pavilonban csak 100-ért kap­ható. Ugyanitt 8-ért szebb hónaposretek-csomót adtak, mint a kiskereskedők 12-ért. A termelőknél 5 forintért is volt szép fejes saláta, mi­közben a „hivatásos árusok” 7—8 forintot kértek érte. Ugyanennyiért néhányan már megkockáztattak egy- egy darab hegyes erőspapri­kát. is A 10—13 forintos, fe­hér húsú még csemegének is drága volt. Egyaránt 65—70 forint a fürtös és a kígyóuborka. Ma­kacsul tartja magát a para­dicsom 180 forintos ára. 10 forint az új karalábé darab­ja, 30 a kínai kelé. Az utób­bi még mindig kelendőbb, mint a 20-ért kínált fony- nyadt téli maradványok. Már 2 forintért is volt zöld­hagyma, s újra csak egyet kérnek a petrezselyem csok­ráért. Egy zsenge új sárga­répacsomó 5 forint. Kétszer ennyi a zöldség. Pénztárcakímélőbb a hét­köznapi zöldségfélék ára. 5- ért is meglehetős burgonyát mérnek. 11—14 forint a fő­zőhagyma kilója. Példátlanul gazdag volt a kínálat zöldség­palántákból, 2—3 forintos áron. Egy hét alatt a felére mérséklődött a csíbegomba ára. Most 20-ért tukmálták literét. Mégis kapósabb volt a kilónként 85-re tartott sampinyon. Az alma 3 és 20 forint között váltakozó ára jól tükrözte a minőségkü- lönbségeket. A baromfipiac árai alig változtak. 60 forint a vörös pecsenyeesirke kilója. Egy jó húsformát mutató tyúkért 140-et kértek; 160-ért alkud­tak egy kukásra. ~ Színorgiás volt a virág- piac. Bódító illatú orgonát csokronként 8-ért adtak. Új­donság a 15 forintos török­szegfű. Az üvegházi szegfű­ből ugyanennyiért 1 szálat adtak. 8-ért fogyott a gyöngyvirág. B. F.

Next

/
Oldalképek
Tartalom