Somogyi Néplap, 1985. május (41. évfolyam, 101-126. szám)
1985-05-06 / 104. szám
2 Somogyi Néplap 1985. május 6., hétfő Daniel Ortega sajtóértekezlete (Folytatás az 1. oldalról.) Dániel Ortega az MTI munkatársának adott nyilatkozatában rámutatott: Nicaragua jelenleg a fokozódó belső társadalmi és gazdasági feszültség napjait éli, s ez az ország ellen irányuló agresszió egyenes következménye. Népünk rendkívül nagy ára't fizet, sók életet áldoz a forradalmi vívmányok védelméért. Nap nap után honfitársaink — munkások, parasztok, műszakiak, fiatalok, nők, időisek és gyermekek — esnek áldozatul azoknak a terrorakcióknak, amelyeket fegyveres csoportok hajtanak végre külső támogatással országunkban. Hangsúlyozni kívánom, hogy népünk következetes ellenállásába ütközik tninden olyan imperialista kísérlet, amely Nicaraguát térdre akarja kényszeríteni. — A legutóbbi időkben katonai téren jelentős sikereket értünk el. Több helyütt visszaszorítottuk hon- durasi területre az ellenfor- radalimár csoportokat. A sandinista hadsereg a legnagyobb ütközeteket a hondu- rassal határos vidékeken vívja. Az ellenfelei nem egyszerűen felfegyverzett bandák, hanem olyan fegyveres ellenforradalmi erők, amelyek kiképzésüket, szervezettségüket, felszereltségüket és irányításukat tekintve egyaránt joggal nevezhetők valóságos hadseregnek. — A sandinista front különleges erőfeszítéseket tesz az ország belső helyzetének megszilárdítása érdekében. Fennállása óta a nemzeti egység megteremtésére törekszik. Azon fáradozunk, hogy az egész népet mozgósítsuk a haza, a függetlenség és az önrendelkezés vívmányainak védelmére, s ebbe bevonjuk a nemzet valamennyi társadalmi és politikai erejét. Dániel Ortega a Washington által elrendelt embargó nyomán kialakult helyzetről a következőket mondotta: — Datin-Amerikában számos ország és nép együttérzését nyilvánította Nicaragua iránt azután, hogy az Egyesült Államok megtorló lépéseket jelentett be. Figyelemre méltó, ahogy az utóbbi években ebben a térségben erősödik a latin-amerikai összetartás. Latin-Amerika népei elutasítják p-z Egyesült Államok Nicaragua elleni intézkedéseit. Elszigetelt hangok hallatszanak csupán, amelyek e lépések mellett foglalnak állást. Mostanáig csak Honduras és Salvador kormánya nyilatkozott tá- mogatóain az embargóról. Az az igazság, hogy ezeknek az országoknak a kormányai az imperialista politika eszközei. — Ebben a súlyos helyzetben Nicaragua igen fontos segítséget kap Latin- Amerikától, Európától és a szocialista közösség országaitól. — Az Egyesült Államok alaposan átgondolt politikát valósít meg a nicaraguai forradalommal szemben. Az elmúlt több mint négy esztendő során egyik akciót a másik után szervezték ellenünk. Az embargó meghirdetése az egyik legkeményebb lépés ebben az imperialista tervben. Most a gazdasági elszigetelésünket célozza, de magáiban foglalja zsoldososztagiQk bevetését, majd a politikai elszigetelés után számításba veszi saját erőinek bevetését is. Ezt a politikát a világ közvélemény akarata ellenére kalandor módon próbálják véghez vinni. Daniel Ortega befejezésül nagy elismeréssel szólt a magyar—nicaragüai kapcsolatokról, kiemelve, hogy csakúgy mint tavalyi látogatása során, ezúttal is jóleső érzéssel tapasztalta a magyar nép részéről Nicaragua küzdelme iránt megnyilvánuló rokonszenvet. Itt tartózkodásunk során minden percben éreztük azt a megkülönböztetett forró szeretetett, amelyet a magyar nép táplál Nicaragua népe iránt. Véget ért a bonni tőkés csúcs KOMPROMISSZUMOS ZÁRÓKÖZLEMÉNY A nyugatnémet fővárosban kompromisszumos záróközlemény elfogadásával és nemzeti sajtókonferenciák megtartásával véget ért a hét vezető tőkés ország állam- és kormányfőinek tizenegyedik csúcstalálkozója. Az Egyesült Államok, Kanada, Japán, Franciaország, Nagy-Britannia, a Német Szövetségi Köztársaság és Olaszország vezetőinek háromnapos tanácskozását ösz- szegező dokumentumot Helmut Kohl, az NSZK kancellárja ismertette a nyugatnémet parlamentben megtartott záróülésen. A bonni csúcs lefolyását döntő mértékben meghatározó amerikai—francia ellentétekre az utolsó pillanatban sikerült kompromisszumos megoldást találni. A záróközlemény szerint a résztvevők egyetértettek abban, hogy a nemzetközi kereskedelem liberalizálásáról megtartandó tanácskozás-sorozatot „amilyen hamar csak lehetséges”, össze kell hívni az Általános Vámtarifa- és Kereskedelmi Egyezmény (közismert nevén: a GATT) keretében. A csúcstalálkozó résztvevői viszont elvetették Mitterrand javaslatát párhuzamos pénzügyi értekezlet megtartásáról, amelynek az lett volna a célja, hogy konkrét intézkedésekkel megszüntessék a valutaárfolyamok túlzott és gyakori ingadozását, s növeljék a nemzetközi pénzpiac stabilitását. A nyilatkozat csak általánosságban említi ezeket a célokat. Döntést csak arról hoztak, hogy a Nemzetközi Valutaalap keretében kezdjenek tárgyalásokat, így a tíz vezető tőkés ország pénzügyminisztere júniusban Tokióban, majd a Nemzetközi Valutaalap átmeneti bizottsága októberben Szöulban vitatja meg a pénzügyi témákat. A nyilatkozat nem ajánl általános gyógymódot arra, hogyan lehetne csökkenteni a sokmilliós munkanélküliséget, s hogyan lehetne biztosítani az inflációmentes gazdasági növekedést. A vezetők mindössze eddig is hangoztatott ígéreteiket ismételték meg. Japán — szokás szerint — ígéretet tett arra, hogy fokozza behozatalát, lehetővé teszi a külföldnek, hogy könnyebben bejusson piacára. Külön fejezetet szenteltek a vezető tőkés országok a harmadik világnak, a fejlődő országok mintegy hétszáz milliárd dollárt kitevő eladósodásának. Ezek helyzetének javulását részben a kereskedelem liberalizálásától, az alacsonyabb kamatoktól remélik, részben pedig attól, hogy fejlődik a nemzetközi pénzügyi szervezetek kölcsönzési gyakorlata. A fejlett tőkés országok ugyanakkor ragaszkodnak ahhoz, hogy az adósságok átütemezéséről országonként, esetről-esetre tárgyaljanak, s így szabják meg az átütemezési és kölcsönzési feltételeket. Elvetik tehát az adósság-gondok globális, világméretű rendezését. A tőkés gazdasági csúcs- találkozók történetében a bonni dokumentumban szerepelt első ízben a mind általánosabbá váló környezet- szennyezés, amelynek mérséklése érdekében a résztvevők nemzetközi együttműködés fokozását sürgették. A bonni csúcs politikai nyilatkozatához hasonlóan a gazdasági nyilatkozat sem tartalmazott utalást az amerikai űrfegyverkezési programra, illetve az abban való nyugati részvételre. A vezető tőkés országok tudományos-műszaki együttműködését elsősorban a nagyobb létesítmények megvalósításában szorgalmazták, A résztvevők megegyeztek abban, hogy a hét vezető tőkés állam jövő évi, tizenkettedik csúcstalálkozóját Japánban tartják. Szokolov marsall válaszai a TASZSZ kérdéseire Kölcsönösségr egyensúly Szergej Szokolov marsall, a Szovjetunió honvédelmi minisztere válaszolt a TASZSZ tudósítójának kérdéseire. A szovjet hírügynökség tudósítója mindenekelőtt arról kérdezte a Szovjetunió honvédelmi miniszterét, hogyan értékeli az Egyesült Államok vezetőinek azokat a nyilatkozatait, amelyek szerint úgymond „a hadászati védelmi eszközök alapján megvalósuló biztonság szavatolásáért szállnak síikra”, a Szovjetunió oedis állítólag folytatja a hadászati támadó fegyverzet kifejlesztését. A tények azt bizonyítják, hogy a mai amerikai kormány egyáltalán nem a „védelemre” gondol — mutatott rá válaszában Szerigpj Szokolov marsall. Éppen ellenkezőleg, az első, lefegyverző nukleáris csapás képességének megszerzésére spekulál. „Sem a Szovjetuniónak, sem pedig az Egyesült Államoknak nincsenek ma fegyverei a világűrben”. A világűrnek az emberiség számára veszélyes militari- zálása akkor kezdődik, amikor csapásmérő eszközöket juttatnak oda a v'iláigűrben lévő objektumok, vagy a világűrből elérhető objektumok megsemmisítésének céljából. Ezzel veszi majd kezdetét az űrfegyverfcezé- si hajsza. Az Egyesült Államok éppen éhbe az irányba tereli a dolgot. A TASZSZ tudósítója következő kérdésében emlékeztetett rá, hogy a washingtoni vezetőik „humánusaknak” nevezik az „űr- védelmi” rendszer létrehozásával kapcsolatos terveket. „Az emberiségnek a nukleáris fegyverektől való megszabadításával” kapcsolatos amerikai kormánynyilatkozatok leplezetlen demagógiának minősülnek. Washingtonban azt mondják: ma szükség van a hadászati támadófegyverzet továbbfejlesztésére; ezenkívül mi- litarizálni kell a világűrt, rakétaelhárító rendszert kell létrehozni a világűrben, azaz csapásmérő űrfegyverzetet kell létrehozni. S amikor már minden kész lesz — „talán sok évtized múlva” — akkor lehet úgymond a nukleáris fegyverzetet csökkenteni, sőt megsemmisíteni. E logika szerint a nukleáris leszereléshez vezető út csak a hadászati támadófegyverzet növelésén, és a világűr mili- tarizálásán keresztül vezet, és több évtizedre nyúlik. Más út — mintha nem is létezne. Az igazság az, hogy az Egyesült Államok által létrehozandó kozmikus rakétaelhárító rendszer minden tekintetben beprogramozza a fegyverkezési hajszát, a nemzetközi biztonság alá- ásásához vezet. A TASZSZ munkatársa ezután felidézte az amerikai kormánynak azt az érvelését, amely szerint a „csillagháborús” program nem több tudományos kutatásnál, s ez nem esjlk az 1972-es SALT—I. szerződés tilalmának hatálya alá, s hogy állítólag a Szovjetunió is folytat hasonló kísérleteket. Mit lehet erre válaszolni? — tette fel a kérdést a TASZSZ tudósítója. A világűrbeli telepítésű elemeket is magában foglaló rakétaelhárító rehdsizer létrehozása céljából végzett amerikai „kutatások” már most is túllépnek a tudományos vizsgálódás keretein. Csapásmérő űrfegyverek — különböző típusú lézerek, elektromágneses ágyúk, elfogó rakéták, műből dellhárító rendszerek kísérleti példányain dolgoznak. Ami a szovjet űrkutatást illeti, a Szovjetunió végez ilyen tudományos-kutatómunkáikat, egyebek között katonai téren is. Ezek azonban nem irányulnak csapásmérő űrfegyverek létrehozására, hanem a korai előrejelző, felderítő, távközlési, navigációs űrrendszerek tökéletesítésével kapcsolatosak. Csapásmérő űrfegyvert és az ország egész területét védő rakétaelhárító rendszert nem hozunk létre. A Szovjetunió szilárdan tartja magát az 1972- es, határidő nélküli szerződéshez. A TASZSZ tudósítója végezetül érdeklődött a Szovjetunió lehetséges válaszintézkedéseinek jellegéről is. — Ha az Egyesült Államok hozzálát a világűr mi- litarizálásához, s ezzel felrúgja a meglévő katonai- hadászati egyensúlyt, a Szovjetuniónak nem marad más választása, mint hogy válaszintézkedéseket tegyen az eredeti állapot helyreállítására — szögezte le Szer- gej Szokolov marsall. Szeretnénk, ha az Egyesült Államok megértené a genfi tárgyalásokon képviselt szovjet álláspontot, s erre kölcsönösséggel válaszolna. Le kell mondania azokról a próbálkozásokról, hogy a Szovjetunióra olyan elfogádhatatlan megállapodást kényszerítsen, amely szélesre tárná a kapukat a Washingtonban megfogalmazott katonai programok megvalósítása előtt —■' hangsúlyozta a Szovjetunió honvédelmi minisztere. Reagan Bitburgban Ronald Reagan amerikai elnök hivatalos NSZK-beli látogatásának keretében vasárnap délután Helmut Kohl nyugatnémet kancellár jelenlétében megkoszorúzta a biitburgi katonai temető emlékművét. A mintegy kétezer rendőr által biztosított aktus idején több százan tüntettek a kisvárosban, tiltakozásul az ellen, hogy Reagan és Kohl olyan temetőit választottak az amerikai—nyugatnémet „történelmi megbékélés” szimbólumául, amelyben a hitleri • hadsereg kétezer katonájának és a Waffen—SS 47 tagjának sírja található. A temetői ceremónia során két világháborús tábornok, a nyugatnémet Johannes Steinhoff és az amerikai Matthew Ridgeway, jelképes kézfogással pecsételte meg a két ország „megbékélését”. Az óriási nemzetközi és amerikai tiltakozás miatt a bitburgi temetőben megtartott ünnepséget mindössze tíz percre rövidítették le és a két politikus beszédét is már a bitburgi amerikai légitámaszponton mondta el. Reagan és Kohl egyaránt Százezrek tüntettek szerte Európában a látogatás ellen. A képen egy 68 éves férfi a párizsi amerikai nagykövetség előtt. megerősítette, hogy a bitburgi eseményt annak jelképéül szánják, hogy az Egyesült Államok és az NSZK végleg „megbékéltek” egymással, a második világ- háborús ellenségekből barátokká, szövetségesekké váltak. A nyugatnémet kancellár és az . amerikai elnök saját rendszerét és politikáját „a demokrácia és a szabadság” védelmezőjének állította be. Reagan leplezetlenül támadta a szocialista országokat, „totalátarista, önkényuralmi” rendszerieknek tüntetve fel őket. Johannes Rau, a Német Szociáldemokrata Párt elnökhelyettese, a „bitburgi kézfogás” kapcsán nyomatékosan hangsúlyozta, hogy az NSZK csak akkor élhet békében, ha nemcsak a Nyugattal, hanem a szocialista országokkal is megbékélést keres és talál Willy Brandt és Helmut Schmidt egykori politikájának szellemében. Reagan amerikai elnök tiszteletére Richard von Weizsäcker nyugatnémet államfő vasárnap este vacsorát adott. Willy Brandt, az SPD elnöke, visszautasította a részvételt, mert több napos látogatása során Reagan nem volt hajlandó fogadni a szociáldemokrata párt vezetését.
