Somogyi Néplap, 1985. május (41. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-31 / 126. szám

XLI. évfolyam, 126. szám Ára: 1,80 Ft 1985. május 31., péntek Választási nagygyűlés a sportcsarnokban Losonezi Pálr az Elnöki Tanács elnöke mondott beszédet Választási nagygyűlést rendezést a Hazafias Nép­front megyei és városi bi­zottsága tegnap délután a kaposvári sportcsarnokban. Az elnökségben helyet fog­lalt Losonezi Pál, a Politi­kai Bizottság tagja, az El­nöki Tanács elnöke, Kle- novics Imre, a Központi Bizottság tagja, a megyei pártbizottság első titkára, Sugár Imre, a megyei ta­nács elnöke. Ott voltak a megye és Kaposvár párt-, állami, társadalmi szerveze­teinek vezetői, az egyházak vezető lelkészei, az üzemek, a tsz-dolgozók, az értelmisé­giek, a nyugdíjasok és a fia­talok képviselői. A megye minden részéből érkezett csaknem ezerkét­száz választópolgár között ott ültek a megye ország- gyűlési képviselőjelöltjei, nagy számban megjelentek a tanácstagjelöltek is. A helyőrségi fúvószenekar eljátszotta a Himnuszt, majd Hanyec Károly elmondta Illyés Gyula az új nemzet­gyűléshez című versét. Ezután dr. Novák Ferenc, a Hazafias Népfront megyei bizottságának titkára meg­nyitotta a nagygyűlést. — Megköszönöm, hogy meghívásunkat ilyen szép számmal elfogadták, és je­1 erdétükkel megtis ztel ik r en - dezvényünket, amelynek előadóját, Losonezi Pál elv­társat, a Politikai Bizottság tagját, az Elnöki Tanács el­nökét a szülőföld megkülön­böztetett tiszteletével és sze- rétetével köszöntőm. Ezúton is megköszönjük, hogy 1953-tól Somogy megye 12. sz. választókerületének or­szággyűlési képviselője. Mint tud juk, most az orszá­gos választási listán indul. Ezután elmondta, hogy je­lölő gyűléseken a megyében a megjelent több mint 64 ezer állampolgár kis híján hat­ezer közérdekű bejelentést tett, javaslatot adott közre az országos és a helyi poli­tikáról, a XIII. kongresszus országépítő programjáról, amelyet a Hazafias Népfront választási felhívásában ma­gáénak vallott. — A választópolgárokkal kezdett párbeszédeket május 16-tól a választási gyűlése­ken, rétegtalálkozókon és csoportos beszélgetéseken kettős célt szolgálva foly­tatjuk; egyrészt, hogy minél többen személyesen is meg­ismerhessék a képviselő- és tanácstagjelölteket, életútju­kat, elképzeléseiket, más­részt, hogy ismételten véle­ményt cseréljünk közös dol­gainkról. Űttörők virágcsokorral köszöntötték Losonezi Pált, Kaposvá­ron ta megyei pártbizottság székházában. A választási nagy­gyűlés előtt az Elnöki Tanács elnöke Klenovics Imrével a megyei pártbizottság első titkárával ,és Sugár Imre megyei tanácselnökkel tárgyalt. Politikánk a nemzet érdekét szolgálja Személyes dolgokkal kezd­te beszédét 'a választási nagygyűlésen Losonezi Pál. A párt; Politikai Bizottságá­nak tagja, az Elnöki Tanács elnöke földijeinek szólította a résztvevőket. Elmondta: — Somogy megye válasz­tói 32 éve tiszteltek meg először bizalmukkal, és or­szággyűlési 'képviselőnek vá­lasztottak. Megbízatásomat minden alkalommal meg­újították szavazataikkal, bár időközben én is a Somogy- ból elvándoroltak számát szaporítottam. De úgy érzem, kedves so­mogyi barátaim, hogy kötő­désem nem csökkent szülő­megyémhez, sóit az idő má­llásával erősödik. Akkor is, ha látogatásaim ritkultak, ha nem tudok annyiszor jönni, ahányszor szeretnék, a mind jobban megújuló Somogyba. Szeretném ezt az alkal­mait is felhasználni arra, hogy megköszönjem szülő­megyém választópolgárai­nak — közülük is elsősor­ban a barcsi választókerüle­tieknek — bizalmát, amely- lyel hét cikluson át megtisz­teltek. Mosit sem búcsúzni jöttem, de a Hazafias Nép­front — az új választójogi törvény alapján — az or­szágos listán jelölt képvise­lőnek. Az országos listáira itt, Somogybán is szavaz­nak: ha megválasztanak, változatlanul ^képviselni fo­gom a somogyiak érdekeit is. Ezt követően arról szólt, hogy a nemrég tartott párt- kongresszus összegezte a szocialista társadalom épí­tésének eredményeit, önkri­tikusan foglalkozott mun­kánk gyengeségeivel, és ha- tánozott az előttünk levő feladatokról. — Az a gazdaságpolitikai gyakorlat, amelyet 1979 óta folytatunk, a népgazdaság külső egyensúlyi helyzeté­nek javítását és az addig elért életszínvonal megőrzé­sét kívánta szolgálni. A fő célokat — a vártnál kemé­nyebb külgazdasági feltéte­lek ellenére — elértük vagy megközelítettük A nemzeti jövedelem szerény növeke­dése, belföldi felhasználásá­nak a felhalmozást és nem a fogyasztást érintő csök­kentése lehetővé tette kül­gazdasági mérlegünk aktív­vá tételét, nemzetközi fize­tési kötelezettségeink telje­sítését, az eladósodás meg­állítását és az adósságok visszafizetésének megkez­dését. Megtanultuk — bár még nem eléggé —, hogy ésszerűbben igiazdósllkodjunk az energiával, az alap- és nyersanyagokkal. Meg kell még tanulnunk viszont a korszertű üzem- és munka- szervezést, az emberi alko­tóképesség teljesebb 'kibon­takoztatását. Kedves somogyi barátaim! Nehéz öt esztendő van mögöttünk, és könnyebbnek a következő öt sem ígérke­zik. A külső körülmények adottak, azokon változtatni nem tudunk. Az előbbre ju­táshoz tehát saját tevékeny­ségünkön kell igazítani. Helyzetünk javításának egyetlen kulcsa van: a jobb munka! Gazdasági fejlődé­sünk elsősorban a dolgozó embertől, munkájának szín­vonalától és hatékonyságá­tól függ. Ilyen munkát azonban csak akkor várha­tunk el, ha a .társadalmilag hasznos többletteljesítményt következetesen — és a vég­zett munka értékének meg­felelően — díjazzuk. Sok szó esett ezekről a •kérdésekről a XIII. párt­kongresszuson, és a határo­zatban isi megfogalmazódott a munkaerő hatékonyabb foglalkoztatásának, a jobb munkának az igénye, illetve az a kívánalom, hogy a jö­vedelmek a teljesítmények növekvő gazdasági- társadal­mi értékét személyek sze­rint is differenciáltan tük­rözzék. Antiikor a munkáról szó­lok általában, minden hasz­nos tevékenységre gondolok, a fizikaira és a szellemire egyaránt. Szocialista célja­inknak és elveinknek meg­felelően már jelentős lépé­seket tettünk előre a köztük levő különbségek csökken­tésére. Valamennyiünk előtt vilá­gos, hogy a munka a szük­ségletek kielégítésének esz­köze. Értéke annál nagyobb, minél inkább szolgálja az emberi vágyak beteljesedé­sét. Ezért vállalnak többlet- munkát, túlórázást, részvé­telt a gazdasági munkakö­zösségekben, vagy éppen­séggel az úgynevezett má­sodik gazdaság különböző képződményeiben. Kívánatos lenne, amit a kongresszusi határozat is megfogalmazott, hogy a fő munkaidőben szerzett kere­set legyen az alapja az élet­színvonal emelkedésének, mert akkor több idő jutna pihenésre, művelődésre, sportolásra, szocialista ered­ményeink élvezetére. A társadalomnak és az egyes embernek ehhez a kö­zös céljához azonban csakis a jelenleginél hatékonyabb munka vihet közelebb. Kiemelkedő szocialista vívmányaink egyikét — a teljes foglalkoztatottságot — meg akarjuk őrizni a ter­melékenység ütemének a je­lenleginél 'gyorsabb növeke­dése mellett. Ebből követ­kezik, hogy a jövőben mun­kát — és nem munkahelyet — kell biztosítanunk min­den keresőképes magyar ál­lampolgárnak. Mégpedig ott, ahol képességeivel, tudásá­val legjobban szolgálhatja össztársadalmi érdekeinkéi. Hiszen a munka hatékony­ságának gyakorlattá válása nélkül nemcsak fejlődésünk egyik legalapvetőbb feltéte­lét, hanem számos eddigi eredményünket is veszé­lyeztetjük. Nem kisebb feladat annak a megoldása sem, hogy a „jövedelmek az eddiginél jobban fejezzék ki a telje­sítményekben levő különb­ségeket, a munka társadal­mi hasznosságát”. Nem új ez a program. Hosszú évekre visszamenőleg újra meg új­ra fogalmazzuk. Az „egyen- lősdd” azonban makacsul el­lenáll. Önök itt, Somogybán, éppúgy tapasztalhatják, mint az ország más vidékein, pe­dig ideje volna tudomásul venni, hogy az egyenlősdi- ben gyökerező rossz elosz­tás a hatékonyabb munka egyik legnagyobb akadálya. Pa arra gondolunk, hogy az életszínvonal emelésére, az életkörülmények javítá­sára csak azt használhatjuk fel, amit megtermeltünk, nem lehet kétséges, merre kell terelni a közgondolko­dást. Ahhoz, hogy ne az Ügyeskedések és ne az ügyeskedők imponáljanak az embereknek — utalt erre Kádár elvtárs is kongresz- szusi vitazárójában —, meg kell őrizni és növelni a be­csületes munka értelmét, te­kintélyét. Elsősorban a munka hatékonyságának fo­kozása és a társadalmilag hasznos többletteljesítmény egyenértékű elismerése ré­vén. Nem elég csak akarni ezeket a változásokat, ha­nem nagyon határozottan élni is kell azokkal a lehe­tőségekké!, amelyek a vál­tozásokat szolgálják, és amelyek megvannak szocia­lista társadalmam kban. Mindenekelőtt arra a de­mokratizálódási folyamatra gondolok, amelyik áthatja egész társadalmi, politikai és gazdasági intézmény­rendszerünket. Önök is naponta tapasz­talhatják, hogy a dolgozók tulajdonosi tudata — a sok és bonyolult áttétel miatt — csak népünk legöntudato- sabb rétegeire jellemző. Olyan demokratikus lég­kört kell teremteni, a je­lenlegi — lehetőségeikben demokratikus — fórumokat olyanná kell átformálni, amelyben és amelyeken a dolgozók őszinte választ kapnak az őket érdeklő és érintő kérdésekre, és á meg­torlástól való félelem nélkül kifejthetik véleményüket, elmondhatják javaslataiké i. És azok ne csak tükröződje­nek a döntésekben, hanem nyomon követhetők és szá­mon kérhetők is legyenek. A mögöttünk levő csak­nem három évtized során arra törekedtünk, hogy a munkások érdemi részvéte­lét növeljük a döntéshoza­talban. Az új döntések — egyebek közt a vállalatirá­nyítási rendszer továbbfej­lesztése — újabb lehetősé­geket biztosítanak a demok­ratizálódásra, a „máenk”- tudat felerősödésére, ami a hatékony munka egyik leg­hatásosabb erkölcsi ösztön­zőjévé válhat. Ezt követően kifejtette: fejlődésünkhöz alapvetően hozzájárult a Szovjetunió­hoz, kommunista pártjához és az egész szovjet néphez fűződő barátságunk, az a testvéri és szocialista vi­szony, amely kapcsolatain­kat és együttműködésünket jellemzi. Poiáitiikánknak to­vábbra is tartós, lényegi ele­me — egyben népünk első­rendű nemzeti érdeke — a magyar—szovjett barátság ápolása, internacionalista együttműködésünk fejleszté­se. — A közös elvekre, az alapvető érdékek és célok azonosságára, a kölcsönös előnyökre, valamint törté­nelmi hagyományainkra, a sok tekintetben közös múlt és közös kultúra tényeire épül hazánk együttműködé­se a szocialista országok kö­zösségével — mondta ez­után Losonezi Pál. — Meg­győződésünk, hogy nemcsak a legelemibb nemzeti érde­keink egyike, hanem belső építőmunkánk sikerének is feltétele a: kapcsolatok szé­lesítése és erősítése az élet minden területén. Különö­sen nagy jelentőséget tulaj - Bénítunk a szocialista gaz­dasági integráció továbbfej­lesztésének, az együttműkö­dés korszerűsítésének a Köl­csönös Gazdasági Segítség Tanácsa keretében éppen úgy, mint kétoldalú kapcso­latainkban. A Varsói Szer­ződés megújításában is a közös érdekek vezéreltek. Ügy véljük, hogy ez a szer­vezet a legalkalmasabb kül­politikai céljaink összehan­golására, védelmi képessé­günk fokozására, a béke, a nemzeti függetlenség és a társadalmi haladás ügyének szolgálatára. Az Elnöki Tanács elnöke szólt arról, hogy a nemzeti­ségi szálak is összefűznek, bennünket a szocialista or­szágokkal és a szomszédos Ausztriával. Hazánkban .kis számú nemzetiség él — né­metek, szlovákok, románok, szerbek, horvátok és szlo­vének —, népünknek vi­szont csaknem egyharmada határainkon kívül, zömmel a velünk határos szocialis­ta országokban, illetve Ausztriában. (Folytatás a 3. oldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom