Somogyi Néplap, 1985. május (41. évfolyam, 101-126. szám)
1985-05-30 / 125. szám
4 Somogyi Néplap 1985-máius30..csütörtök Vállalkozik és vállalkozókat segít az OTP A magán,váLlalkazások növelték a kölcsönök iránt a keresletet. A takarékpénztár egyéni vállalkozáshoz kölcsönt ad az engedéllyel rendelkező kisiparosoknak és kiskereskedőknek, valamint az ipari, illetve kereskedelmi egységek szerződéses üzemeltetőinek. Társasváliallko- zási kölcsönt a cégjegyzékbe bejegyzett polgárjogi társaságok, gazdasági munkaközösségek, egyéb, gazdálkodó szervinek nem minősülő jogi személyek igényelhetnek. A hitelek lejárati ideje a kölcsön felhasználási céljától függően hosszú (5— 8 év), közép (2—5 év) és rövid (12—18 hó). Üzlet, műhely létesítésére, építésére (8 évi lejárattal) maximum 200 000, meglevő üzlet, műhely korszerűsítésére, felújítására, átalakítására, berendezésére, gépek, munkaeszközök vásárlására 3—5 évi lejárattal legföljebb 100 000, kemping, panzió, sportlétesítmény építésére 5 évi lejárattal 300 000 forint kölcsönt lehet kérni. Szállítást végzők kölcsö- niének fölső határa járművásárlásra személyszállítás esetén 40 000, teherfuvarozás esetén pedig 100 000 forint. Nyersanyag vagy árukészlet beszerzésére 100 000 forintot kérhetnek 12—18 havi lejárattal. Az ipari, a szolgáltató egységek bérlői, vala minit a kereskedelmi, a vendéglátóipari üzletek szerződéses üzemeltetői ezenkívül még a gazdálkodó szervezet állóeszközeinek megvételére 150 000 forint 3 éves lejáratú, forgóeszközeinek megvételére pedig 100 000 forint 2 éves lejáratú kölcsönt kapnak. Ezeknek a hiteleknek a kamalta igazodik a vállalati és szövetkezeti hitelek kamatlábaihoz, és azt hivatott biztosítani, hogy csak megfelelő jövedelmezőség esetén vegyék igénybe. Az alkalmazott kamatlábak kisiparosok és kiskereskedők részére egy évnél rö- videbb lejárat esetén 11, ennél hosszabb lejárat esetén 12 százalék, és egy százalék a folyósítási juitalék. A gazdasági munkaközösségek és társulások 13, illetve 14 százalék kamatot és egy százalék folyósítási jutalékot fizetnek. A szerződéses üzemeltetőknél évi 12 százalék a kaimat, egy százalék a folyósítási jutalék. Ezek a kölcsönök kizárólag a saját anyagi erő kiegészítését szolgálják. A saját hozzájárulás mértéke általában 50, néhány esetben 40 százalék. A kölcsönt csak a költségvetésben feltüntetett (és jóváhagyott) célokra lehet használni. Az előírás betartását az igénylő számlákkal köteles igazolni. Somogybán tavaly 308 magánvállalkozáshoz 30 145 000 forint hitelt nyújtott az OTP. A vállalkozások átlagostól eltérő hiteligényeinek kielégítésére 1984. február 1-től létrehozta az OTP a vállalkozási irodát. Ez a vállalkozási kölcsön összegét és lejáratát meghaladó igényeket elégítheti ki, fokozattan vizsgálva azt, hogy a megtérülés biztosított-e? Megkapják a kisvállalkozók, akik a nagyvállalatok késztermékeihez alkatrészeket gyártanak, a szerződéses mezőigazdasági termelők és azok, akik új kereskedelmi és vendéglátóipart egységek létrehozását tervezik. A kamat évi 13—14 százalék. A vállalkozási iroda megyénkben közreműködött már panzió létesítésében és Tüzép-telep árubeszerzésében is. Az iroda tőkebefektetéssel is társulhat a magán- és társasválailkazásofc- hoz. Részit vehet termelő vállalatok és szövetkezetek gazdasági társulásainak, gazdasági társaságainak létrehozásában, és beléphet már működő társaságokba, társulásokba. Elősegítheti a magánvállalkozók innovációs tevékenységét, hozzájárulhat olyan találmányok gyártásához, amelyek valóságos igényeiket elégítenek ki és a műszaki haladásit szolgálják. Az iroda lebonyolíthat leaseng-ügyleteket is, amikor az ügyletek alapját jelentő eszközöket, gépeket vagy ingatlanokat a vállalkozási iroda veszi meg és adja haszonbérbe. Az említetteken túlmenően elláíthalt factouring finanszírozási ügyleteket is, vagyis megelőlegezheti, (megvásárolhatja) ügyfelei követeléseit, és ezzel egyidejűleg átvállalja a követeléssel kapcsolatos kockázatot is, vagy vállalja a követelések nyilvántartását, beszedését. Kanyar Ottó az OTP megyei igazgatóságának osztály vezetőj e Befalazott ablakok mögött SZENYÉRI GYÖNGYVIRÁG Sirassuk-e tétlenül egy kényelmes karosszékiben ülve kisközségeinket? Vagy ugyanebben a helyzetben mosoly csillanjon föl szemünkben: a tömés házak, a komfort nélküli porták lakói — vagy utódaik — ma már nagyközségekben, városokban találtak új otthonra. Ennyi lenne hát az egész? Innen nézve fekete, aimon- nan pedig felhér? A falu, amelyről írok, a középkoriban városi kiváltságokkal bírt. Hozzá tartozott Tapsony, Merke, Tere- bes, Kis-inge, Arad, Tikos és féltucatnyi más település. Legelsőiként Szenyér város. A török hódoltság alatt az itteniek híres bajvívók voltak, nem ijesztette őket az óriási kaftán árnyéka. Még századunk nagy vérzivatarában, az első világháborúban is ezer lakos után rulkkolta- tott be a Ferenc József-i politika. Mára 467-en maradtaik, s közülük 256-an cigányok. A faluban a sötét emlékezetű múlt évben 18 bűncselekmény történt... A pusztuló somogyi kistelepülésekre köszönni lehetne így: — Szenyér! Hol is kezdjük? Talán Bali Lászlónál, a falu utolsó értelmiségijénél, vagy a tizenöt éve ideköltözött tanító házaspárnál. Mindhárman széles panaszfalat íratnak teli velem: — Már magam is csak félig vagyok szenyéri — búsul el a falu gondján Báli László. — No, nem menni akarok', én már azt hiszem együtt merülök el a süllyedő hájóval. A tapsonyi Rákóczi Tsz-lben vagyok kerületvezető. Reggel hatkor fel, ekkor lépék ki a szenyéri kapun. Este hatkor haza, ekkor kerülök be a házam udvarába. Ez maradt nékem a régi szép Szenyérből, ez az udvar meg a szőlőhegyem. Kocsmába nem járok, a kul- túrház zárva, a régi tanácsház üres, az iskolából tízenegynéhány gyerek maradt. A temető már csak igazán szenyéri... — Panasz és újra panasz. Az egykori aktív Eposz-titkár, a szenyéri tsz újításokon gondolkodó volt vezetője, népfrontelnök, párttag miben látja faluja pusztulásának o'káit? — A hetvenes évek elején megszűnt az önálló tanács, a tsz, s az iskolából is csak az alsó osztályok maradtak. Így történt, hogy Pesten, a XVIII. kerületben a szenyé- riek utcát építettek ... A tanító házaspár Keszthelyen épített házat. Ma még szenyériek, de holnap már ki tudja... — Maradunk, ha nem teszik lehetetlenné a munkánkat — mondja Baráth Sán- dorné. — Mi jól kijöttünk a cigánycsaládokkal. Igaz, néhanapján egy-egy gyereket úgy kell visszacsalogatni az iskolába, de a legtöbb cigány szülő a mi pártunkon van. Tudják, hogy az írás- olvasás ma már nagyhatalom. A tapsonyi iskola vezetője azonban kevésbé veszi figyelembe a mi tizenöt évi küszködésünket. A férjétől megtudom, ma már oda jutottak, hogy az iskolai lábtörlőket saját pénzükön kell megvenniük. Félnék, hogy a következő évben már alsó tagozat sem lesz... Kedvetlenül járnám a szenyéri utcát, ha nem lennének olyan megkapóak az öregek szavai a néhány évvel ezelőtti Szenyérről. Rajna József rokkantnyugdíjas. Állattenyésztőként dolgozott a szarvasmarha- telepen, de ma már csak úgy emlegetik, a harangozó. Az ő háza szolgáltatja az utca legelszomorítóbb képét. Az áb lakókat befalazta, annyiszor bedobták, betörték a részeg bálozók. — Én is megiszom — tárja szét a karját —, de attól még nem az jut eszembe, hogy téglát dobjak az ablaknak. Átellenben egy idős kőműves a tetőn a cserepeket sározza le újra: — 1960 óta nem épült Sze- nyériben új ház — mondja. — Javítgatások akadnak itt-ott, de már van két utcája is a falunak, amin végigmenni sem lehet. Pedig milyen volt valamikor a Badacsonyi és az Erdősházi poletár... A tűző melegben Nagy Jánossal, a positással találkozunk; — Hatvanhét Somogyi Néplapot osztok szét a faluban. Űj megrendelő már nem nagyon van. Sokat járhatok, mert nagy község volt valamikor a mienk, a táskám meg egyire könnyebb. Itt Szenyérben csak a nyugdíjascsekkekből van sok. Krénusz Istvánná nyugdíjas, ráér kihajolni hozzánk a kerítésen. Elmeséli, milyen híresek is voltak valamikor a szenyéri lovak, de a ló- kupecek is. Az egyik patkolókovács az alsó utcában kezdte a munkáját, a másik a felsőben. Mire összeértek kezdhették újra, annyi volit a ló. Egy csokor gyöngyvirágot szed a tengernyi zöldiből, s nyújtja át szenyéri üdvözletként. Hazafelé megállunk a temetőben. Simon Józsefnek. a nevezetes Simon papnak, a Tanácsköztársaság mártírjának a szobrát keressük. A felhér emlékművön a felirat: „Emlékét őrzi a hálás utókor”. Ahogy a böhönyei útra fordulunk, rápillantok a melegtől elihervladt csokorra. Békés József Hattyúdal 4. Már vagy huszadszor olvastam el a jelentéseket, de nem tudtam rájönni arra a bizonyos hajszálra, melyet a kapitány említett. Vajon mi a fenét találhatott Max? És miért nem rögzítette írásban? Nyilván még nem volt meg hozzá a kellő bizonyítéka. Nyilván ezért tüntették el. De ki és hova? Hiába, élőiről kell kezdeni a munkát. Max munkáját. Újra végigjárni a tanúkat, újra kihallgatni mindenkit, hátha ákkor én is rájövök arra a bizonyos borsószem- re. Fejemben apró tűszúrásokat éreztem, bármilyen furcsa, a fájdalom most megnyugtatott. Utoljára rendőr koromban éreztem hasonló kínokat, akkor persze kiátkoztam a világot, valamint nyakrafőre szedtem befelé a bogyókat. Legalább két órán kersztül gondolkoztam, de nem jutott eszembe semmi. Kevertem magamnak egy whiskyt, majd csomagolni kezdtem. Az egész hó- belevancam elfért egy kis bőröndben. Amikor elkészültem, lengettem a lépcsőn, beültem az autómba, és elindultam N. felé. Hosszú út előtt álltam A Naziilban vettem ki szobát. Régi, négyszintes téglaépület volt, valamivel jobb állapotban, mint a Silver City-lbelii házam. Maga a szoba ötször-hatos forrna lehetett, bagóié színű tapétával, és a legszükségesebb berendezési tárgyaikkal : a bejárattól balra jókora franciaágy, vele szemben iiapos doliányzőasz- íaika három székkel, a másik oldaton szekrény, a sarokban televízió. Az egyetlen ablák a keskeny Weiden utcára nézett. Szemben a Withirnan’s autóügynökség reklámja villogott. „Cseberből vederbe” — gondoltam, miközben a panorámában gyönyörködtem, aztán telefonáltam a portára egy üveg piáért. A portás, nagydarab, széles vállú, negyven körüli pasas, amolyan kidobóamber fonna, pillanatok alatt megjelent, kezében apró tálcát egyensúlyozva. Ügyesen az asztalra helyezte a whiskyt a hozzáillő póhárral együtt. Miután egyedül maradtam, még egyszer átnéztem a dossziét, de most sem lettem tőle okosabb. Lezuhanyoztam; öltözködés közben úgy döntöttem, hogy Max feleségénél, Lilinél kezdem a munkát. Az aütőt a szálló előtt hagytam. A sarokhoz érve megálltam. Nem tudtam szabadulni az emlékeimtől. Lábam automatikusan Charlie kocsmájához vitt. Vagy öt percig álldogáltam a bejárat előtt, végül benyitottam. A füst ugyanolyan függönyt vont a bejárat köré, mint annalk idején. Odafúrtam magam a pulthoz, és ráte- hénkedtem a foltos mahagóni borításra. — Nahát, Mr. Wittgen! Ez aztán a meglepetés! —ámult a jó öreg Charlie, amikor meglátta az áhrázaítomat. — Jó estét, Charlie — mosolyogtam, és megszorítótTalajnedvesség-mérés radioaktív módszerrel tam a kezét. — Hogy megy a bolt? — Hát mehetne jobban is — válaszolta, de hangjában nem éreztem panaszkodás t. — És maga, Mr. Wiittgen? Hogy került ide? Csak nem ment vissza a zsarukhoz? — Nem, Charlie, eszembe se jutna ekkora őrültség — nyugtattam meg —, mindössze néhány napáig maradók. Délen szeretnék letelepedni, s gondoltam, eltöltők itt néhány kellemes napot. — Ez kedves öntől, Mr. Wittgen — bólintott Charlie; az italospult felé bökött. — A szokásosat? — Igen. Lassú kortyokban ittam a whiskyt. A szusszanásnyi piálda négy év elteltével semmit se változott: ugyanaz a füst, ugyanaz a tumultus, ugyanaz az iiiliat uralta a helyiséget, s mindennek a tetejében még néhány Ismerős arc is rámvigyorgoít. — És hol tölti el ezt a néhány napot? — kérdezte Churlie, miután kiszolgált egy hórihorgás vendéget. — A Nazirlbari vettem ki szobát. — Csöndes, eldugott szálloda — mondta —, csak a bogarakra vigyázzon. (Folytatjuk.) Talajnedvesség- és sűrűségmérés radioaktív módszerrel címmel nyitottak kiállítást és tartottak tájékoztatókat szerdán Debrecenben, az Agrártudományi Egyetemen iNDK-beli szakemberek. A debreceni tanintézetnek több mint egy évtizede van kapcsolata az NDK-beli agrártudományi felsőoktatási intézményekkel, s ennek egyik gyákorNurnizmatiikai nyári egyetem nyílt tegnap Keszthelyen. A programsorozatot a helyi Helikon Kastélymúzeum, a Magyar Numizmatikai Társulat, a TIT és az éremgyűjtők keszthelyi csoportja szervezte. A csaknem 100 hallgató között osztrákok is vannak. Az első napban a görögök, illetve a dunántúli kelták pjénzverélati eredménye a mostani rendezvény. A talajnedvesség- és sűrűségmérésnek a termőföld vizefllátásának szabályozásában van igen jelentős szerep». A leengedett radioaktív szondák pontosan, kimutatják a különböző talajrétegek nedvességét, s ennek ismeretében, jobban, hatásosabban avatkozhatnak be a termőföldék vízellátáséba. séről hangzott el — bemutatóval egybekötött — előadás. A továbbiakban — egyebek mellett — I. Lipót pénzveréséről, az eridőtájrt Magyarországon forgalmazott idegen pénzekről, az itáliai, a német és a magyar reneszánsz érmekről, valamint az 1848—49-e.s forradalom és szabadságharc papírpénzről hallhatnak a résztvevők. Numizmatikai egyetem
