Somogyi Néplap, 1985. május (41. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-29 / 124. szám

1985. május 29., szerda Somogyi Néplap 5 hasonlítanak inkább, mint cirkuszi mulatta tőkhöz. Valami végtelen 'belső fáj­dalmat, lelki konfliktust tükröz minden arc. Az Igé­zet csonttá soványodott két alakja tágra nyílt szemmel figyel, az Emberek és falak figuráinak fejét baljós ho­mály övezi, mintha belőlük áradna a sötétség. Az Alvók sem nyugodtak, inkább meggyötörtén gubbasztanak vad füstoszlopok hátterében. A Panasz sötétbe öltözött asszonyai görcsbe rándulnak a fájdalomtól. Még az Ünnep szereplői is rosszkedvűek, rosszat sej tők, baljós vörö­ses, 1 idás fény övezi őket. Horváth János képein nem találunk tájat, házakat. A hátteret mindenhol csak el­mosódott fényfoltok, csóvák, viharosan kavargó színek adják. Az ember áll figyel­me iközéppontjában. minden más elem csak az ő érzel­meinek, belső világának ki- vetülése. Az elüszikösödött napok, az aggódó emberek valamiféle világvége-ihangu- latot árasztanak. Valami történt. Vagy valamire vár­nak. A képek hátterében valami titok lappang. Ez a titok talán nem más, mint a sorsuk. Gondjaik, ér­zéseik, belső válságaik, me­lyeket nem tudnak megálda­ni. Ezek az egzaltált figu­rák nem földi emberek, nem azok, akiknek társaságbeli mosolyával nap nap után ta- --------------------------------------­Horv áth János képeit utol­jára tavaly láttam a Heli­kon Galériában. Mámorosán vad színeit, légiesen tüne- dező figuráit kerestem most is a boglárlellei Tóparti Ga­léria nemrég nyílt kiállítá­sán. Az ismert hangulatot azonban csak a korábban festétt képek őrzik. Az utóbbi egy-két év termése megváltozott szemléletet tük­röz. Az eddiginél Ikomorabb vonások, nyomasztó, sötét színek. Figurái csontvázzá soványodtak, testtartásuk merev, feszülten várakozó, szemük riadtan figyel vala­mi belső hangra. Különösen kiemeli a ké­pek baljós, morbid hangula­tát, hogy a legtöbbnek vi­dámságot sugalló címe van. A Bábozó szánalmas, törött babával játszik, s hátteré­ben keresztre feszített álak körvonalai sejlenek föl. A Győztes című képen a meg­kötözött figura mellett egy másik földre borulva fek­szik, s társa aggódva hajol oda hozzá. Vajon melyikük a győztes ezek után és kit győzött lle? A Cirkusz, a Tá­vozó, a Néma város bohóco­kat ábrázol, de milyeneket! Festett arcukra ráfagyott a mosoly, bambán vigyorogva vagy fájdalmas, fanyar te­kintettel néznek ránk. Re­ményvesztett fegyencökhez Április elején Debrecen­ben az országos tudományos diákköri konferencián Viola Ernő, a Kaposvári Tanító­képző Főiskola harmadéves hallgatója harmadik díjat nyert Gamás családneveiről írott dolgozatával. Amikor az előzményekről faggatom, szerénykedik. — Végülis erős mezőny­ben került a legjobbak kö­zé. Hányán is vettek részt a konferencián ? — Mintegy kétszázötven hallgató szerepelt a dolgo­zatával. Előzetesen pontoz­ták a munkákat, és a legjob­bak mutatkozhattak be. A résztvevők többsége egyete­mekről jött, főleg az ELTE- ről. A névtani kategóriában, amelyben a díjat nyertem, körülbelül ötven dolgozatot olvastak fel. — A családnevek féldolgo­zása igen sok aprólékos mun­kát követelhetett. Hogyan ébredt fel iránta az érdek­lődése? — Elsőéves koromban, amikor a tudományos diák­kör tagja lettem, több téma közül lehetett kutatási terü­letet választani. Én az egy magyar falu családnevei té­makört választottam. Több­féle, szociológiai, történelmi és nyelvészeti szempontból is érdekéit ez, másrészt von­zott az oktató egyénisége. A kutatómunka kezdetén na­gyon sokat számít a tanár egyénisége. Nekem dr. Fülöp László tanár úrral szeren­csém volt: régóta foglalkozik névtudományi kutatásokkal, s emellett igen érdekes em­ber. Mindig kemény köve­telményeket állított elénk, de cserébe sokat nyújtott. — A gyűj,tőmunka évekig tartott. Sohasem érezte, hogy belefárad ? — Bizony, két vakációm ráment. Sokszor fárasztó volt az anyakönyvek böngé­szése, a cédulázás. De azt gondoltam, ha már egyszer valamibe belekezdtem, vé­gigcsinálom. A tanítóképző főiskola könyvtára sokat se­gített, könyvtárközi kölcsön­zéssel a nehezen hozzáférhe­tő kiadványok is eljutottak hozzám. Persze, magamnak is sokat kellett járni az anyag után. — Gyakoriak a hasonló tematikájú dolgozatok? — A névkutatás hazánk­ban már régen elkezdődött, de a családnevek kutatása nem. Eddig csak néhány munka született, s épp a kutatás kezdeti szakasza miatt sok még a tisztázatlan fogalom; vitáznak a rendsze­rezési kategóriákról is. De részben örültem is, mert így legalább lehetett valami újat alkotni, nemcsak mások eredményeinek tanulságát visszhangozni. — A terjedelmes dolgozat, sok táblázattal és grafikon­nal elkészült, díjat nyert. Mi lesz a sorsa? — A harmadik díj ezer forint jutalommal járt, s anélkül, hogy ezt lebecsül­ném, el kell mondanom; va­lamennyien jobban örültünk volna, ha valami okmányt kapnánk arról, hogy elér­tünk valami eredményt. A dolgozat? Bekerül a főisko­la könyvtárába. Egyelőre csepp a tengerben. A nagy, országos felmérés még jó darabig nem fog elkészülni. De talán egyszer, sok év múlva, ha az egész anyagot összegyűjtik, Gamás feldol­gozása már meglesz. Nem érzem hiábavalónak a mun­kámat, mert ami most 1983- ban hozzáférhető volt, azt megőriztük. — Nem gondol rá, hogy folytassa a kutatásokat? — Attól félek, hogy a jö­vőben a mindennapi tevé­kenységek kirekesztenek ezekből a dolgokból. Már a főiskolán is elég nehéz volt időt szakítani a kutatómun­kára, államvizsga után pe­dig, ha nem kell bevonul­nom, valószínűleg tanítani fogok. — Van némi kutatói gya­korlata, módszertani ismere­te, sok lelkesedés. Mindez ká rba vés zett eo ergia ? — Azért még nem adtam fel. A tudományos diákkör­ben valamennyien olyan in­díttatást kaptunk, ami egy kicsit mássá tett minket. Ami engem illet: ha most nem is folytatom, azért jó érzés, ha bármikor valami névtani kiadvány megjele­nik, tudni fogom, miről van szó. Biztos, hogy mi, akik ide jártunk, itt dolgoztunk, amíg csak élünk, mindig fo­gunk találni valami tenniva­lót. Ezért úgy gondolom, százszorosán megérte. T. K. Mielőtt megszületik a gondolat HORVÁTH JÁNOS TÁRLATA LELLÉN lálkozunk. Belső énjüket látjuk a képeken, a vívódás, az útkeresés folyamatát. Azt a pillanatot ragadja meg a festő, amikor érzelmeink még m e gf o g a Ima zha ta tilan ók, amikor valami csak dereng, nyomaszt, de a konfliktust még önmagunkkal sem sike­rült tisztázni. Belső, lelki folyamatok kivetítődései. James Joyce, Henry Ja­mes lélektani regényei jut­nak eszembe. Töredezett mondatokkal, félszavakkal ők a próza eszközeivel pró­bálták megragadni ezt az ál­lapotot, a pszichikum útke­resését, önmagára találását, az emberi gondolkodás fo­lyamatát. Műveik nem köny- nyű olvasmányok. Sokan va­lószínűleg Horváth János képeihez is némi ellenérzés­sel viszonyulnak majd. Nem könnyű szembesülni saját tisztázatlan sejtéseinkkel, a megoldatlan sorsproblémák nyugtalanító kivetítődésével. Talán nem volt a legszeren­csésebb ezeket a súlyos mondanivalót hordozó képe­ket egy balatoni strand mel­lett, a könnyű szórakozást, kikapcsolódást kereső ven­dégeknek kiállítani. Az ér­zékenyebb, elmélyülésre vá­gyó látogatóknak azonban nagy élmény lesz Horváth János tárlata, mely június végéig látható a leilei galé­riában. Tersztyánszky Krisztina Bővül a Várszínház műsora Gyulán A tervezettnél több műsort kínál az idén a gyulai Vár­színház: a két új magyar történelmi dráma bemutató­ján, az Erkel-emlékműsoron és a lírafesztiválon kívül sor kerül a Játékszín, az Uni­versitas együttes és a Jókai Színház gyulai szereplésére is. A Játékszín az őszi buda­pesti bemutató előtt Gyulán június 22-én és 23-án játsz- sza Szigeti József a „Vén bakancsos és fia, a huszár” című népszínművét; a darab rendezője Berényi Gábor, s a főbb szerepekben Paláncz Ferenc, Dégi István, Cseke Péter és Peremartoni Krisz­tina lép színre. A budapesti Universitas együttes július 13-,tói 29-ig a várfürdőben fogja a gyermekeknek ját­szani Benedek Elek „Több- sincs királyfi” című mesejá­tékát. A békéscsabai Jókai Színház Csukás István „Ágacska” című gyermekda­rabjával szerepel, szintén a várfürdőben. Elkészült az ősbemutatók szereposztása is. Szabó György „Kun László szerel­mei” című történelmi szo­morújátékában (ősbemuta­tó július 5-én, rendező Ács János) egyebek közt Szélyes Imrét*. Máthé Gábort, Gel- lei Kornélt, Zolnay Zsuzsát, Verebes Istvánt és Kováts Adélt láthatja a közönség. Gosztonyi János „A festett király” című tragikomédiá­jában (ősibemutató július 20-án, rendező Darvas Iván) többek között Tyll Attila, Bubik István, Esztergályos Cecília, Kubik Anna, Funtek Frigyes, Rubold Ödön, Fo- nyó István és Nagy Zoltán játszik. A június 14-én, 15- én és 16-án sorra kerülő Er- kel-emlékműsorban, a zene­szerző születésének 175. év­fordulója tiszteletére három operájából — a Báthori Má­riából, a Bánk Bánból és a Dózsa Györgyből — adnak elő részleteket a Magyar Ál­lami Operaház művészei a békéscsabai szimfonikus ze­nekar és a Békés megyeiek egyesített énekkarának köz­reműködésével. Megyei amatőrgála Tavasz­ünnep tánccal, énekkel A tavaszünnep jegyében ötszáz szereplő részvételével hétfőn este a kaposvári Csi- ky Gergely Színházban tar­tották a megyei amatőrgálát. Kedves színfoltja volt a rangos eseménynek, hogy a buzsáki hagyományőrzők vi­rággal várták a közönséget a színház előtt. Jelképes ősz- szegért ki-ki a tavasz virá­gaiból válogathatott. A hagyományápolás sajá­tos formája Somogybán az amatőr művészeti szemle, melyet negyven esztendeje minden évben megrendez­nek. Hatezernél többen tevé­kenykednek a különféle cso­portokban, pávakörökben, néptáncegyüttesekben, szín­játszó csoportokban, népi együttesekben, iskolai és fel­nőttkórusokban, zenekarok­ban. A helyi, városi és vá­roskörnyéki művészeti be­mutatók, az országos diák­napok, az Aurora szavaíló- verseny megyei legj óbbjai, az Együd Árpád és Horváth Já­nos emlékére kiírt pályázat díjazottjai mutatkoztak be a színházban megrendezett két és fél órás ünnepi műsor­ban. Ünnep volt a szónak an­nak az értelmében, hogy a ragyogóan felkészült szólis­ták és együttesek tudásuk legjavát adták, és a rende­zők, a megyei művelődési központ munkatársai kifeje­zésre juttatták az amatőr­mozgalomban tevékenykedő lelkes fiatalok, idősebbek és még idősebbek megbecsülé­sének fontosságát. Az is tö­rekvésük volt a rendezők­nek, hogy érzékeltessék: a hagyományőrzésben új, fiatal generációk nőttek föl. Hét­tíz éves gyerekek is bekap­csolódtak már az amatőrmoz­galomba, őrzik népdalkin­csünket, táncainkat. A ka­posvári Tóth Lajos Általá­nos Iskola kisdoboskórusa, a somogyudvarhelyi honisme­reti szakkör gyermekcsoport­ja, a Tóth Lajos iskola ne­gyedik osztályos tanulója, Hajdú Tibor, a Hajlik a meggyfa megyei népdalver­seny első helyezettje, a Horváth János emlékére meghirdetett támcverseny ju­nior díjasai, Fátyol Ferenc és Bukta Nikoletta, az első díjas Jusics Zsolt és Kapi­tány Mónika, a Somogy Táncegyüttes utánpótlásgár­dája, a Somogyi Aprók a gazdag helyi és a magyar folklórkincs értékes gyöngy­szemeit mutatták be. Felké­szítő tanáraiknak is dicséret érte. A középiskolás ifjúság is szép példáját adta a hagyo­mányőrzésnek, ének- és ze­nei kultúránk ápolásának. Dénesi Dezső tavály a keszthelyi Helikonon ért el szép sikert, a fiatal hegedűs Vinyavszky Mazurkáját szó­laltatta meg Kardos Kálmán zongorakíséretében. Vörös Katalin az országos diákna­pon, a zeneiskolák megyei kamarazenei találkozóján si­keres szerepléssel hívta föl magára a szakemberek és a közönség figyelmét, hétfőn este Bartók Román néptán­cok című művét adta elő zongorán. Lugossi Klaudia — szintén az országos diák­napok sikeres szereplője volt — szép énekével nyűgözte le hallgatóságát. Balatinecz Mária tanárnő készítette föl. A művészeti est egyik ki­emelkedő sikereként tart­hatjuk számon a kaposvári Táncsics vegyes kar szerep­lését. Minden évben vissza­térő vendégei, meghívottjai a rádió Éneklő Ifjúság cí­mű műsorának, az idén el­nyerték az év kórusa kitün­tető címet. Most Horváth Jenőné vezényletével Lassus- és Bárdos-műveket énekel­tek. Az érettségi előtt álló Kása Katalin — szintén a Táncsics gimnázium tanulója — együtt vonult a színpad­ra a törökkoppányi .Sümegi Györgynével, akinek énekeit régről ismerjük. Találkozá­suk jelképes is volt, a ha­gyományőrző mellett ott állt az utód. A 'hagyomány ápo­lásából jelentősen kiveszi a részét a dudaiskola is. Az inkeiekkel együtt szóláltal- ták meg citeráikat az 503. számú szakmunkásképző in­tézet Rozmaring együttesé­nek fiataljai, a ráksi citerá- rások. 1979-ben alakult meg a fonyódi gimnázium népi együttese — Fertő Pál veze­(tésével szatmári táncokat mutattak be. Az országos Aurora sza­valóverseny meglepetése vollt, hogy Somogy színeiben indult Szabó Pálma, az egy­kori Táncsics diákszínpad tagja, akire emlékezhetnek azok, akik évekkel ezelőtt szavalóversenyeken hallot­ták őt. Azóta Veszprém me­gyében él és dolgozik, a versmondásról nem mondott le. Rendszeresen részt vesz a rangos országos versenye­ken, ezúttal mint az Aurora szavalóverseny megyénkben legtöbb pontolt szerzett részt­vevője lépett színpadra az amatőrgálán. Nagy László Bagolyasszonyka című ver­sét mondta el — fölizzítva magában a költő csodálatos képeit és tisztelegve egykori közönsége előtt. A taszáriak Sánta Ferenc egyik művét választották mondanivaló­juknak, a Nácik történetét dr. Klujber László állította színpadra. A megye gazdag népdal­kincseit őrző kórusok közül a kisgyaláni férfikart, a tö­rökkoppányi menyecskekó­rust, a buzsáki hagyomány- őrző együttest hallottuk, az utóbbiak a nyársdugás ha­gyományát elevenítették föl játékkal, tánccal, énekkel — sok humorral, kedvességgel. A tánchagyományok ápolá­sáról ezúttal a siófoki tánco­sok, a Balaton Táncegyüt­tes tagjai tettek tanúbizony­ságot, az együttes megfiata­lodva újabb sikeres korsza­kát éli. Nem szóltunk még két együttesről. A kaposvári Vi- kár-kórusról és a Somogy Táncegyüttesről. Kiemelkedő munkásságuk közismert. Zd- kányi Zsolt, illetve Mosóczi István nevéhez fűződik a két kiemelkedő együttes sikeres tevékenysége. A kórus Hän­del Győzelni kórusát szólal­tatta meg a Judás Makabeus című oratóriumból — igénye­sen. Táncszínház: így jelle­mezhetjük azt az újító tö­rekvést, amelyet Mosóczi honosított meg Kaposváron a Somogy Táncegyüttesben. A napokban lezajlott szolno­ki néptáncfesztiválon az együttes nívódíjat kapott — ebből a műsorból láttunk ízelítőt. A művészeti szemle, a többi amatőrpályázat és ver­seny újfent igazolta, hogy együtteseink, szólistáink ki­tűnő eredmények elérésére képesek. Ezt köszönte meg hálás tapssál a színházat zsúfolásig megtöltő lelkes közönség. Horányi Barna „Nem adtam fel../ Gondolatok egy TDK-dolgozat kapcsát

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom