Somogyi Néplap, 1985. május (41. évfolyam, 101-126. szám)
1985-05-03 / 102. szám
1985. május 3., péntek Somogyi Néplap 5 TRAGIKUS FÖLFEDEZÉS Gobbi Hilda: Közben HÉTVÉGI /tájoló címmel lapunk április 16-i számában a kaposvári Hősök temetőjének állapotáról, a pusztuló emlékekről szóló riportot közöltünk. Írásunk megjelenése után helyszíni szemlét tartott a városi tanács műszaki osztálya. Az erről szóló följegyzés írásunk megállapításai közül néhányat módosított, illetve kiegészített. A helyszíni szemlén megállapították, hogy a Somogyi Néplapban megjelent fényképen nem bontott kripta látható, hanem egy régi, használaton kívüli űrgödrös árnyékszék maradványa. A Hősök temetőjének gondnoki lakását korábban lebontották, vele együtt az árA divat hullámai zsebemet csapkodják: fiam egy nagyobb címletű bankóért kuncsorog, mert akváriumot, halakat szeretne vásárolni. Rezignáltam kérdezem: nem élég a tengerimalac házaspár? A válasz egyszótagú — megadom hát magam; egy ma született bárány jámborságával veszem tudomásul, hogy közvetlen környezetem faunája ismét gazdagodik. Mit is tehatnék? Hiszen alig akad már lakótelepi lakás, melyben — a gyermekeknek hála — ne találnánk kanárikat, papagájokat, pintyeket, halacskákat, tengerimalacokat, aranyhörcsögöket, teknőcöket, tarajosgőtéket. A minap már házinyulat is láthattam az új városnegyed szűkre szabott pázsitján. S már szinte látom lelki szememmel a boldog kort, amelyben fiaink, lányaink majomketreccé alakítják át a kisszobát, ha nem barikádozzuk el a bejáratot még idejében. Aggályoskodásra lehet okunk, arra azonban, hogy ezért szemrehányást tegyünk csemetéinknek, aligha, hiszen mindenki ismeri a fejlődéslélektannak azt az alaptételét, mely szerint az állatok istápolása — felkészülés a szülői szerepre. Másrészt azt sem vonhatja kétségbe komoly ember, hogy a kanári a lakótelepekről hiányzó fecskéket, cinkéket és feketerigókat hivatott pótolni — ereszek ugyebár nincsenek, fák is alig—, az akváriumnak pedig az ugyancsak hiányzó tavacskákat kellene helyettesítenie. Mi, félnőttek rendszeresen rúgkapálunk, tiltakozunk e viszonylagos sivárság ellen — legföljebb hót végén „kiruccanunk”, ha van hova és miből —, gyermekeink azonban, mint az elharapózott állattartási szenvedély bizonyítja, mifcro- környezetükben szeretnék megvalósítani az embernek és környezetének egyensúlyát. Megvallom, sajnálom a Állandó kiállítást nyitnak Üjabb elhagyott kúria talált gazdára a Kis-Balaton szomszédságában levő Vörs község területén. A hat nagy méretű helyiségből álló, keresztboltíves mennyezetű épületet Festetich György építtette, aki oly sokat tett a magyar közművelődésért. Az épületet a Balatonszentgyörgyi Községi Tanács és a keszthelyi Helikon Kastélymúzeum közösen állítja helyre. Falai között rendezik be a Kis- Balaton élővilágát bemutató állandó kiállítást. A tatarozás ez év szeptemberében befejeződik, s a kis természettudományi múzeumot a következő üdülési idényben már látogathatja a közönség. nyékszéket is. A bontást végzők azonban a gödörben bent hagyták a téglát. A név szerint nem ismert házaspár tehát az árnyékszék maradványának tégláit bontotta és vitte el. A följegyzésben azt írják, hogy „állításuk szerint” kb 20 darabot. Az írásban szó van egy „lakóépületről” is, amelyről a vizsgálat megállapította, hogy zártkerti ingatlanon épült, alapterülete nem haladja túl a megengedett mértéket, építési engedélyt adtak ki rá, használatbavételit azonban még nem kért a tulajdonos. Felszólították a használatbavételi fenge- dély iránti kérelem benyújtására. mesterséges környezetben vegetáló állatokat. Kissé megértem az „illik-e a panelek közé az állat, vagy nem illik?”, az „elpusztul vagy nem pusztul el?” dilemmájával küszködő szülőket, ám az az elszántság, mellyel a srácok tolonganak naponta például az északnyugati városrész hobbiállat-üzleté- ben, mégis jókedvre hangol, optimizmussal tölt el. Mert nem valószínű, hogy tíz-tizenöt év múlva ők is beérik majd a „hét közben a be- tonrengetegben, hét végén a szabadiban” állapotával. Nem valószínű, hogy ha tervezőmérnökként rajzasztalhoz vagy döntésre hivatott tisztségviselőként zöld asztalhoz ülnek, kártyalapok módjára zsúfolják vagy zsúfoltatják össze az épületeket, hogy fű helyett bitumennél borítják be a játszótereket, hogy a lakóházak között csupán mandzsettavékony zöldterületet hagynak, s hogy utólag telepítenek gépkocsiparkolókat — éppen ezeknek a satnyácska zöldterületeknek a rovására. S nem arról folytatnak majd terméketlen vitákat, hogy korszerű forma-e a lakótelep, vagy nem az, hanem úgy terveznek, építenek városnegyedeket, hogy bennük az élővilág is helyet kapjon, hogy a fű, a fa, a madár és a hal látása ne egyszerűen hét végi élvezet maradjon. Fel tehát, szülők, kanári-, pinty- és teknőcvásárl ásna! Az eredményt — unokáink fogják látni. Ady Endre dalt írt neki, Babits Mihály, Juhász Gyula verset írt róla; Kosztolányi, Nagy Endre, Szép Ernő elragadtatott szavaikkal méltatta tündéri lényét, tehetségét. Medgyaszay Vilma a dal, a sanzon koronázatlan királynője volt. Száz éve, 1885. május 3- án született. Apja dr. Stand Kálmán főorvos, anyja Med- gyaszay Ilka énekesnő. „Édesanyám nem hitt benne, hogy elegendő énefchan- gom lesz, ezért íratott prózai színiiisikolába — nyilatkozta egy interjúban. — S már fiatalon szerződtetett Krecsá- nyi Ignác, az egyik legkiválóbb vidéki színigazgató.” Krecsányi Sikereit sokoldalú, válogatott műsorával (Csehovot, Gorkijt, Shakes- pearet, Ibsent játszott) és kitűnő társulatával érte el. Nyáron Budán szerepeltek, ott adták elő például Gorkij Éjjeli menedékhelyét, s ebben Medgyaszay Vilma NászAz emlékiratok, emlékezések korát éljük. Kortanuk, történészek, írók, művészek írnak, vallanak, nyilatkoznak életükről, a megtett útról, a közelmúlt sorsfordító, emberformáló évtizedeiről. Ebben a színes kavalkádban, ebben a színes kaleidoszkópban különös fénnyel ragyog Gobbi Hilda emlékezése. Nemcsak egy nagy színészi pálya eseményeit villantja fel, legalább ennyire érdekes kardokumentum is az eltelt 40 évről. Emlékezés a pályáról, a pálya szépségeiről és a millió buktatóról. Ezek a buktatók azonban Anteuszként varázsolták újjá a művész erejét. Művészi önéletrajzoknál, visszaemlékezéseknél ritka a gyors egymás utáni két kiadás. Gobbi Hildáéval ez történt. Nemcsak az olvasói érdeklődés kielégítése ez. A tiszta szó, a meleg, emberi hang győzelme is. Megfcapóan szép a kötet címlapja. A fiatal Gobbi Hilda mellett ott van a művésznő el maszkírozott arca is: Jean Sarmantának A 108. születésnap című darabjából. Jelképnek is felfoghatjuk. Gobbi Hildát fiatal korától predesztinálták öregasszony szerepekre. És ő büszkén vállalta őket már akkor is. Hecetét, Mirigyet, Assét — és még mennyit. Mindegyiket más színnel. Szabó néniről ne beszéljünk most: erről külön kellene írni. Még akkor is, ha sokan az egészet „kommersz maszlag” kézlegyintéssel intézik él. Inkább nézzük meg, mi történt „Közben”! Gobbi Hilda — egy évtizednyi kényszerű munkamegszakítástól eltekintve — 1953 óta tagja a Nemzeti Színháznak. És az egyik leglelkesebb tenni akarója a születő újnak. Ezrek gondolatát fogalmazta meg: új Nemzeti Színháznak lennie kell. Gobbi nem lírai, nem érzékenykedő alkat. Túl sok mindenen ment át ahhoz, hogy ilyen legyen. Szíve melegségét mégsem csak játékában figyelhetjük meg. Legalább ennyire tenni akarásában is. Hány művész tűnik el napjaink rendezőközpontú, forrongó színházában! És akkor még nem is beszéltünk a „kisemberekről”, a „szürke eminenciátya szerepét alakította. Ebben az előadásiban látta meg .Beöthy László, a Király Színház igazgatója, s azonnal felfigyelt az ifjú szub- rettre. Szerződtette, s rábízta egy új magyar daljáték, a János vitéz egyik főszerepét, Iluskát. (A címszerepet Fedák Sári alakította.) A premier 1904. november 18- án volt, s a darab hatalmas sikert aratott. Medgyaszay Vilma ezután számos operettben lépett; a közönség elé, de mint nyilatkozta: „Később meguntam az ostoba librettók hosszú sorát, s szerződésszegéssel átmentem a Modem Színházba, az első irodalmi kabaréba, ahol magyar írók verseit énekelhettem.” Megtalálta a műfaját, s a dal, a sanzon i.s megtalálta benne ideális előadóművészét. Babits, Kosztolányi. Gábor Andor, Szép Ernő, Ernőd Tamás, Heltai Jenő megzenésített verseit tolimáLakótelepi állatok Lengyel András Száz éve született Medgyaszay Vilma A SANZON KIRÁLYNŐJE sokról”, a színházi munka segítőiről. Pedig nélkülük nincs előadás. Róluk ír az Emberek című fejezetben, Líraian, szépen. Szinte érezzük: igazságot akar szolgáltatni mások nevében is az elfeledetteknek. „Színész vagyok és azokról az emberekről és azokról a színház holdudvarában keringő kis egzisztenciákról akartam beszélni, akiket szerettem, akik meghatottak, akiket csak mi veszünk észre — mert nélkülük nincsen színház. Nélkülük sincsen.” Gobbi Hilda két háborút élt át. Az elsőt kisgyerekként, a másodikat már szenvedő alanyként. Forradalmi versek szavalásáért, műsoraiért már régóta figyelte Horthy rendőrsége. 1944. március 19-e után már sem ő, sem Major Tamás nem léphetett színpadra. Túlzottan baloldali volt ehhez. És rövidesen elkezdődött a bujkálás — egészen 1945. január 18-ig. Budapest felszabadulásakor a Nemzeti Színház is sérült volt, tele törmelékkel. S jöttek a színészek, egymás után. Hogy mielőbb eltűnjenek a romok onnan is! Hogy a színház is megújuljon. Külsejében és szellemében. Grandiózus volt ez a munka. Nem lehet meghatottság nélkül olvasni ezeket a sorokat. És nem lehet elfelejteni azt a pár soros, mégis oly találó arcképet Zamercev városparancsnokról és Vas Zoltán közellátási kormánybiztosról. Otthonok. A színészmúzeum mellett Gobbi Hilda legnagyobb vállalkozása. És nem feledkezhetünk meg a színészmúzeumról sem, amelynek mindmáig Gobbi Hilda a lelke. Az utolsó fejezet a Temetők. Nem búcsúzni készül Gobbi Hilda, hiszen él, lobog most is. De számot vet mindennel és elsiratja haló ttait. Véget ért az emlékezés. Kár. Még sok mindent szeretnénk olvasni, hallani tőle. Talán még lesz ereje és ideje, hogy ezeket is elmondja. Félelmetesen embertelenedé, rohanó korunkban nagy szükség van az ilyen szavakra. Hogy ne hagyják veszni emberi értékeinket. Dr. Sipos Csaba A hétvégén az édesanyákat köszöntjük. Május első vasárnapjának szép hagyománya a megemlékezés. A virágcsokrok mellett a család együtt töltött hétvégi programja színesíti ezt a napot. Művészeti rendezvényekben bővelkedik Kaposvár. Ma nyílik meg a Kaposvári Galériában Völgyi Dezső festőlművész kiállítása^ a megnyitó 17 órakor lesz a Rákóczi téri galériában. Péter János kaposvári fotós pályája jelentős állomáshoz érkezett: Visszatekintés címmel gyűjteményes bemutatót rendeznek képeiből a megyei oktatási igazgatóság épületében- — a kiállítást hétfőn 16.30-kor nyitják meg. További kaposvári programok a hét végére: a Somogyi Képtárban Batári László festőművész alkotásait 'láthatjuk, a megyei múzeumban a Somogybán élő képzőművészek tavaszi tárlata tekinthető meg. A Budapestre látogatók figyelmébe ajánljuk a Somogy Fotóklub kiállítását, amelyet a Szak- szervezetek Fővárosi Művelődési Házában rendeztek meg. Hétfőn Nagyatádon KerBatári László festménye tesz Ákos Névnap című komédiáját játsszák a Gábor Andor Művelődési Központban. Másnap is ott szerepel a Népszínház: a gyerekeknek Kamauchoya Mese a tűzpiros virágról1 című mesejátékát mutatják ibe — két előadáson. A korábbi 14 órakor, a későbbi 17 órakor kezdődik. A kiáttítóteremben a dél-somogyi am atőr képzőművészek tárlata még egy hétig tekinthető meg. Tizenöten mutatkoznak be. Marcaliban a helyőrségi művelődési otthonban dr. Schank László orvos alezredes festő képkiállítását tekinthetik -meg, az érdeklődők. Balladaillusztrációkból rendeztek bemutatót Nikién a Berzsenyi emlékmúzeumban. Dómján János színes metszetei tíz székely népballada ihletése nyomán jöttek létre. Kriza János és Kallós Zoltán lejegyzett balladáinak világát eleveníti meg a grafikus. A Helikon Könyvkiadó gondozásában megjelent Tíz magyar népballada című könyvhöz készült illusztrációkat mutatják be. csolta — feledhetetlenül. A színháznak gyakori vendége volt Ady Endre -is. Egyik alkalommal „megfenyegette” Medgyaszay Vilmát: „Várjon csak, Mimii, írok én magának egy pikáns dalt!” Másnap eltűnt Budapestről, s napokkal később levél érkezett Párizsból, a művésznő címére. A feladó Ady Endre volt, s a borítékban az a bizonyos „pikáns dal”, a Zozo levele. Medgyaszay Vilma háromszor volt színiigazgató. Nagy Endrétől 1913-ban átvette a Modem Színpadot; aztán az első világháború vége felé ő alapította és építtette föl az Eskü téren % róla elnevezett kis színházat, s végül harmadszor a felszabadulás után. 1945 áprilisában a Jókai téren — a mai Bábszínház helyén — nyílt meg a Medgyaszay Színpad, az ő igazgatásával. Ebben Kodály Zoltán segítette. Szocialista államunk megbecsülte Medgyaszay Vilma művészi tevékenységét: Kos- sulth-díjjal és kiváló művész címmel jutalmazta tevékenységét, életművét. 1972-ben halt meg. Most, születésének centenáriumán hadd idézzük fel Juhász Gyula Medgyaszay Vilma című vensónék négy sorát. Szebben aligha szólhatnék róla. Megédesíted a könnyet szemünkben, S megszenteled ajkunkon a mosolyt, S meglengeted a gyász fölött derűsen Az Örömet, e ritka lobogót! K. Gy.
