Somogyi Néplap, 1985. május (41. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-15 / 112. szám

1985. május 15., szerda Somogyi Néplap 5 Megújul a művelődési ház HANGVERSENYKRÓNIKA HORVÁTKÚTI PILLANATKÉP Marcaliban tavaly kará­csony előtt avatták fel az új művelődési házat. A környe­ző településeken, Bizén, Hor- vátkúton, Boronkán és Gyó- tapusztán azonban gyakran gondot okoz a népművelők gyakori váltakozása, s a köz- művelődés tárgyi feltételei sem kielégítőek. A művelő­dési otthonok többsége el­avult. Ottjártunkkor örömmel ta­pasztaltuk, hogy a horvátkú- ti művelődési házban felújí­tási munkálatok folynak. A marcali költségvetési üzem munkásai épp a belső vako­láson dolgoztak. Olasz Ist­vántól, a Marcali Városi Ta­nács gazdasági műszaki el­látó és szolgáltató szerveze­tének — a városgazdálkodá­si Gameszsz-nek — gazda­sági osztályvezetőjétől ér­deklődtünk az újjáépítés részleteiről. — Tavaly az év elején 'fel­mértük a környező művelő­dési otthonok helyzetét, és kétségtelenül a horvátkúti volt a legrosszabb állapot­ban. A tető beázott, a hiá­nyos alapozás miatt hat— nyolc méteres falszakasz megsüllyedt. Gyakorlatilag használhatatlan volt az egész épület, a köjál nem engedé­lyezte a további működést. A múlt év nyarán kisiparo­sokkal kezdtük meg a mun­kákat. A tetőszerkezetet le kellett szedni, a cserepek r harminc százalékát és a fa tetőszerkezet majdnem egy­negyedét újjal kellett pótol­ni. A megsüllyedt sarokrészl lebontás után vasbeton alap­pal erősítették meg. Még az ősszel új ereszcsatorna ke­rült az épületre, lefestették az ablakokat, kicserélték a villanyvezetéket. — Miért álltak le a mun­kával? — A rossz idő miatt nem lehetett folytatni a szabad­téri munkákat. Közben arra is rájöttünk, hogy túlságo­san sokféle szakmunkára van szükség, és a kisiparo­sok tevékenységét nagyon nehéz összehangolni. A vá­rosgazdálkodási vállalat vég­zi el az épület külső-belső tatarozását, válaszfalat épí­tenek és részben kicserélik a parkettát; Április közepén soron kívül vonult ki egy ki­sebb brigád, de kapacitás- hiány miatt a festést nem tudták vállalni. Ezt kisipa­rossal kell elvégeztetnünk. — Mikorra adják át a mű­velődési házat? — A határidő május har- mincadika, június nyolcadi­kén a tanácsi választásokat már a felújított épületben szeretné tartani a község. Ugyancsak júniusban lesz a horvátkúti búcsú, ekkor is szükség lesz az épületre. — Ezek szerint Horvátkút gondja rövidesen megoldó­dik. Mire számíthat a többi társközség? — A felmérések azt mu­tatják, hogy az ittenihez ha­sonló nagyságú, négyszázezer forintos beruházásra máshol nem lesz szükség. A követ­kező felújításra várhatóan Boronkán vagy Gyótapusz- tán kerül sor. Boronkán" az előkészítés folyik, a tanács most dolgozik a költségveté­sen. A gyótapusztai épületet, mivel ebben egy vegyesbolt is van, valószínűleg az áfész- szel közösen újítjuk fel a kö­zeljövőben. T. K. Gyógyszerészhiány a megyében Vidéki patikák vezető, nélkül Bach — ingujjban Görög tüzes álpátosz nélkül, ■agy nagyon bensőséges han­gulatú, szép hangversennyel emlékeztek mag a kaposvári zeneiskola tanárai hétfőn este a megyei könyvtárban Johann Sebastian Bach szü­letésének háromszázadilk év­fordulójáról. Eisenach hal­hatatlan szülötte, aki ifjúsá­gától öregkoráig szakadatla­nul tiltakozott az udvari és egyházi koncertek hangula­tát megfagyiasztó merev sza­bályok ellen, bizonyosan maga is élvezte volna azt a könnyedséget, jókedvet, mellyel műveit előadták, s a lelkesedést, mellyel a sétára csábító időjárás ellenére is szép számmal összegyűlt kö­zönség fogadta a produkció­kat. Egyszóval: Bach ing­ujjban is Bach . .. Az. előadóik természetesen nem törekedhettek arra, hogy hű keresztmetszetei ál­lítsanak össze a sokrétű és hatalmas életműiből, ezért jobbára az úgynevezett kö- thani konszak kamaradarab­jaiból válogatták, szerencsés kézzel. E szépséges délné­met kisvárosiban keletkezett a G-dúr triószonáta, melyet — Balázs István zongonakí- sératéval — hegedűn Bá­lint Róbert, fuvolán Halász László és gordonkán Pallós László adott elő szép tónus­sal, a mű szelleméhez illően mértéktartó dinamikával, s nagy kedvvel, mely azonban sohasem ment a ritmikai pontosság rovására. A D-dúr szólószvit három tánctételét Pallós László ját­szotta csellón, markáns for­málással, valamennyi re­giszterben kiegyenlített han­gom. Balatinecz Márta a Miagniffioatból és a Máté- passiióból ónékelt egy-egy nehéz áriát nagy lelkesedés­sel, de a darabok karakte­rével össze nem egyeztethe­tnem sok fortéval és fortissi- móval, ami nyilvánvalóan az énektechniikai fogyatékossá­gok következménye — ezen­kívül korántsem mindig hibátlan mámat szövegkdej- téssel. Nem kell azonban számom kérnünk a stiláris hitelességeit a fiatal Halász Lászlótól, az idei kaposvári kamaraévad tehetséges föl- fedezettjétől, aki először a C-dúr szonáta igényes, ne­héz fuvolaszól ójának inter- p r e tál á s avai b i zonyílt o tt, a Halla Judit zongorakíséreté­vel, hogy érzi, éli Bach mu­zsikájának barokkosán szi­gorúan szabályozott, mégis játékos világát, majd a C- dúr triószonáta egyik előadó­jaként igazolta ugyanezt olyan kitűnő partnerekkel, mint volt mestere, a ma is fénylő tónussal és hallatlan muzikalitással fuvolázó Csu­por László, valamint Pallós László és Kardos Kálmán. Az est megkoronázását a d-moll kettősverseny előadá­sa jelentette .két tehetséges, fiatal hegedűművész, Bíró György és Konstantin Meny­hért, valamint a Kaposvári i Szimfonikus Zenekar tagjai­ból alakult kamaraegyüttes közreműködésével. Rokom- szsnvst ébresztett a vállal­kozás merészsége, az óriási kedv, mely a szólisták és az együttes játékát egyaránt jellemezte, rokonszenvet a fényes hegedűhangolk, a sti­láris biztonság, méllyel a remekül „kigyakorolt”, még­is a rögtönzés látszatát kel­tő szélső tételek megszólal­tak, s az ösztön, méllyel a jórészt ifjú muzsikusok a második . tételben elkerülték az álromantikus érzalmesség csapdáját. Reméljük, az együttműködés nem csupán alkalmi jellegű volt. L. A. Kremzir Mór nem volt családgyilkos SOMOGYI KASTÉLYOK Hazánkban több megye — köztük Somogy is — súlyos gyógyszerészhiánnyal küsz­ködik. Az Egészségügyi Köz­löny hirdetésrovatában gyak­ran szerepelnek a betöltetlen gyógyszerész állások. Szű- kebb hazánkban tizenöt pa­tikussal van kevesébb _ a szükségesnél. Ennek előz­ményeiről, okairól kérdez­tük Jakab Pált, megyénk főgyógyszerészét. — Helyzetünket jól szem­lélteti, hogy idén például egyetlen végzett gyógysze­rész helyezkedett ei Somogy­bán. Kilenc ösztöndíjasunk van a budapesti és szegedi egyetemeken, valamint há­rom államvizsga előtt álló jelezte, hogy szakmai gya­korlatát megyénkben kíván­ja eltölteni. Természetesen semmi biztosíték nincs arra, hogy a három szakember le is telepedik nálunk. — Évente a két egyete­men csaknem kétszáz .gyógy­szerészit képeznek. Ez elég nagy számnak létszák, mégis kevés? — A végzettek tekintélyes része nem gyógyszertárak­ban helyezkedik él, hanem gyárakban, kutatóintézetek­ben. — Mivél próbálják ösztö­nözni okéit, hogy leteleped­jenek megyénkben? — A fiataloknak a gyógy­szertári központ háromezer forint letelepedési segélyt nyújt, ezt az összegeit kíván­ják a közeljövőben 5—10 ezer forintra felemelni. Éven­te két gyógyszerész kaphat 30 ezer forint berendezkedési kölcsönt, de ezt a lehetőséget ritkán használják ki. — A tapasztalatok azt mu­tatják, hogy a közép iskolá­sok nagyon keveset tudnak erről a hivatásról. — A gyógyszertári központ és a megyei tanács egész­ségügyi osztálya a pályavá­lasztás élőtt álló diákoknak látogatásokat szervez a gyógyszertári központba, tá­jékoztató előadásokat tart. — Elsősorban a vidéki te­lepülések patikái várják a jelentkezőket, pedig ezeken a helyeken lakással fogad­ják, illetve fogadnák őket. Mi ennek az oka? — Igen, e pillanatban is hat falu — Darány, Gamás; Latd, Vízvár, Nemesvid és Igái — küzd ezzel a problé­mával. Zavartalan gyógy­szerellátásukat a szomszédos falvak gyógyszerészei bizto­sítják hetente kétszer; ez az oka, hogy akkor sajnos, a saját körzetük patikájá­ban vannak zárt ajtók. A lakás sem olyan nagy vonz­erő, ugyanis színvonaluk erősen eltér, néhol kívánni­.valót hagy maga után. Aki, a városban megmelegszik, nehezen hagyja el. A falu­ról származók is hosszú éve­ket töltenek a városokban, hiszen az egyetemi éveket követően ötéves gyakorlat után vezethetnek csák vidé­ki gyógyszertárakat. — Az ötéves szakmai gya­korlat kötelező? — Szorult helyzetünkben előfordult már, hogy ezt az Vigyázat! Ilyen csoda nagy szerel­met régen látott a mi kis­városunk. A lányok város­szerte lelkendeztek a majd­nem \kétméteres, vállas, lá­nyos arcú, kedves mosolyú fiúért. A fiúk — mint hír­lett — szívesen szolgáltak volna pásztorként a lányért,, mint a bibliabeli Jákob Lá- bánnál. Az öregek csak any- nyit mondtak: „Az isten is egymásnak teremtette őket”. Szépek voltak és nagyon fia­talok, mivel pedig a sze­rencse is ritkán jár egye­dül, jómódúak is. Az eskü­vő napjára berendezett la­kás várta őket, és óramű pontossággal megérkezett kislányuk is. Hivatalos lévén a lakodal­mukba, nekem csak az ütött: szeget a fejembe, hogy a: szülők fancsali képpel ülték végig az estét. Töprenghet­tem az okok felett, talán mindnyájan mást vártak„ időt három évre csökkentet­tük, de elhagyni nem lehet, ment ez a szakma olyan bo­nyolult, hogy készségszintű elsajátításához több évre van szükség. A hagyományos te­endők mellett a gazdasági, kereskedelmi, információs és egészségnevelési tevékenysé­geikben is jártasnak kell lenniük. Ehhez elengedhe­tetlen az öt-, intetve három­éves, városban eltöltött gya­korlat. — A múlt év tavaszától kézi gyógyszertárák pótolják sok helyütt a hiányt. Meny­nyiben jelent ez segítséget? — Megyénkben csaknem 30 kézi gyógyszertár segíti a lakosság ellátását. Az orvo­slóknak ez valamivel több munkát jelenít, de óriási se­gítség ahhoz, hogy az embe­rek gyorsan és bármikor hozzájussanak a gyógysze­rekhez. Tamási Rita vagy egyszerűen túl korai­nak találták a hirtelen neki­buzdulást. A szépséges menyasszony szülei nem is koccintottak ívelem „az uno­kák egészségére”. A meny­asszonytánc előtt kissé fel­tűnően faképnél hagyták a lakodalmi népet. Rossz ómen! Babona! Nem laknak egy fedél alatt. Ezt a szerelmet nehéz lenne megrontani. Az esküvő után körülvet­te a fiatalokat a minden­napok csendje. Néha egy­másba botlottunk, tájékozód­tam életük alakulásáról, mindketten tették a dolgu­kat. Legutóbb a Dorottya- bálon köszöntöttük egymást. Változatlanul szép pár volt, ámbár egymással táncoltak a legkevesebbet. A minap ismét találkoz­tam velük a nagy oszlopos épület előtt, melynek falán Értékes levelet hozott a posta. A barcsi Rózsás Már­ton hívta föl figyelmemet a Somogyi kastélyok sorozat­ban megjelent Belcsapuszta című írásom néhány pontat­lanságára, illetve szarvashi­bájára. Mentséget most ke­reshetnék, hiszen az újságíró többnyire „hozott anyagból” dolgozik, de- fölösleges volna a helytelenül leírtak okait részleteznem. Bár mind több ilyen, új tényeket közlő, a föllelt dolgokat pontosabbá tevő vagy akár megcáfoló levél jönne! íme a levél ve­leje szóról szóra. A Kremzir család az 1840- es évek elején telepedett le körben olvasható: „Vigyázat! Hullik a vakolat!” Először az ifjasszony érkezett egy ügyvéd kíséretében. Kicsit tettebbnek látszott, mint ko­rábban, de most is ápoltan szép volt. Nekikeseredve me­sélni kezdett egy hitvány csalóról, aki csak. a hétvége­ken járt haza, napokig nem lépte át házuk küszöbét, ki tudja hol kószált? Mivel nem fia született, rá se he­derített a gyermekükre. Ez az igazság! — sírja el ma­gát az asszonyka. Hamarosan megérkezett a férj is karikás, álmatlan szemmel, egy másik ügyvéd kíséretében, iMár nem lel­kendezett. már nem ő volt a világ legboldogabb embere — mint az esküvő napján ismételgette. Tele volt pa­nasszal, csak akkor evett otthon, ha főzött magának, akkor vett föl tiszta fehér­neműt, amikor kimosta a Barcson, illetve Pálfaluban. Amint azt Kremzir Mór többször is emlegette: apja, Kremzir Kár.oly (1818—1888) egy szekérrel érkezett a fa­luba. Ezzel járta a konyá­két, vas-, üveg-, csonthulla­dékot, bőröket gyűjtögetve, ezzel kereskedve. Hosszú évek szorgos és kitartó mun­kájának eredményeként ösz- szegyűlt tőkéjével 1848-ban kibérelte a Széchenyi család belcsai birtokát, 1866-ban végül meg is vette. Kremzir Károly fia, Mór, 1866-ban Barcson született. Apja halála után ő vette át a birtok irányítását, és a ké­sőbbiekben két fia segítsé­holmiját. önagysága pedig vidáman túlórázott, késő es­te járt haza nagy vidáman, slágereket dúdolva, ő pedig fürdette és pelenkázta a kislányukat, akit nagyon szeret és sajnál. Ez az igazság! — szikráz­tak .az utolsó szavai. Hát ennyiféle igazság csa­tázhat egy fedél alatt? Az asszony igazsága, a férj igazsága, a válóperes ítélet szerinti csupasz IGAZSÁG. Vajon ki vigyáz most a kislányra? Egyáltalán ügyel -rá valaki, hogy el ne vesz- szen ebben a tajtékos vi­lágban? Napsütötte szombat dél­után fürdik a tornyos város­háza a későn érkezett tava­szi fényben. Mégis vége sza­kadt az unalmas hidegnek, hónak. Esküvői párokra vár­nak a felszalagozott, fényes gépkocsik. Kikívánkozik be­lőlem a kiáltás: „Vigyázat, emberek! Hullik a vakolat!” Kellner Bernál gével vezette azt. Olyan mintagazdaságot hozott lét­re pár év alatt, melyre a környéken nem akadt példa. 1938—1939-ben a zsidótörvé­nyek következtében vagyo­nától, birtokától megfosztot­ták. A cikk — nyilván téves információn alapuló — saj­nálatos tévedése az, hogy Kremzir Mórt mint család­gyilkost tünteti fel. A való­ság az, hogy ő 1940. decem­ber 16-án halt meg, csendes polgári halállal. A birtokom­ban levő gyászjelentését öz­vegye és hat gyermeke írta alá, így őket természetesen előzőleg nem ölhette meg. A család igazi tragédiája 1944- ben következett be, mikor is az özvegyet és négy leá­nyát koncentrációs táborba hurcolták, ahonnét csak az asszony tért haza. Pál fia munkaszolgálatosként a fronton halt mártírhalált. Egyik vője, miután feleségét és két kisgyermekét elvesz­tette, öngyilkos lett. Ez utób­bi esemény lehet az alapja a fenti tévedésnek is. A Kremzir család barcsi tevékenységéről csak annyit, hogy kevesen viselték annyi­ra szívükön a település sor­sát, mint ők. Vagyonuk gya­rapítása mellett sohasem fe­ledkeztek meg arról, hogy annak egy részét a köz szá­mára hasznosítsák. Kremzir Károly a Barcsi ^ Önkéntes Tűzoltó Egylet egyik alapí­tója és mecénása; Kremzir Mór többek között a barcsi állandó színház, a Barcsi Sport Club, a Barcsi Társas­kör, a kaszinó és még szá­mos egylet és műkedvelő csoport alapítója vagy mecé­nása volt. A barcsi izraelita temető­ben található, bozóttal be­nőtt sírjának felirata, mely szerint „lendített e község jövőjén”, minden túlzás nél­kül való. Ennyit közöl Rózsás Már­ton, köszönet érte. L. P. Hullik a vakolat! ,

Next

/
Oldalképek
Tartalom