Somogyi Néplap, 1985. május (41. évfolyam, 101-126. szám)
1985-05-03 / 102. szám
1985. május 3., péntek Somogyi Néplap 3 Vízvédelem, takarékos gazdálkodás Kiváló a DRW A termékeny Lukács-emlékezetért NYILVÁNOS TANSZÉKI ÜLÉS A TANÍTÓKÉPZŐ FŐISKOLÁN ben a Blum-tézisek rvitájá1984. éfvii munkája elismeréseiként az Országos Viz- ügyti Hivatal, valamint a He- lyiiparli és Városgazdálkodási Dolgozók Szakszervezete kiváló vállalat címet adományozott a Dunántúli Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalat közösségének.. Ebből az alkalomból ünnepséget rendeztek Siófokon, a SZOT Ezüstpart üdülőszállóban, ahol Jánossi Gábor, a vállalat pártbizottságának titkára köszöntötte a dolgozókat és a meghívott vendégeket, a többi között dr. Varga Miklóst, az OVH elnökhelyettesét, dr. Exner Zoltánt, a megyei pártbizottság osztályvezetőjét, Balassa Bélát, a Siófoki Városi Párt- bizottság első titkárát, valamint dr. Sarudi Csabát, a megyei tanács általános elnökhelyettesét . Topscháll József igazgató beszámolójában visszatekintett a múlt évben elvégzett fedadatoikra. A többi között elmondta, hogy az ágazat jelentőségét két minisztertanácsi határozat is hangsúlyozza: az egyik a Balaton vízvédelmével, a másik a vízzel való takarékosabb gazdálkodással függ össze. A követelmények növekedtek, ugyanakkor a gazdasági lehetőségék csökkentek. Szigorításokat vezettek be, például az energia- és készlet- gazdálkodásukban, bérfejlesztési lehetőségeik is elmaradtak a népgazdasági átlagtól. Mindezek ellenére a vállalat életében új szakasz kezdődött. Lezárult a dinamikus mennyiségi növekedés időszaka, s a legfontosaDb cél: a minőségi fejlődés. A DRW megfelelt a követelményeknek: tavaly a tervezettnél másfél százalékkal — mintegy másfél milliárd forinttal — több termelési értéket hozott létre. Megvalósították a balatoni szennyvíztisztító telepéken a harmadik fokozatú tisztítást biztosító foszforéltávolító berendezéseket, jelentősen javították a bakteriológiai hatásfokot, elkészítették az akarattyai régió kivezető rendszerének létesítményéit. Mindezek és a már régebben megvalósított beruházások eredményeképpen a tisztított szennyvíz több mint 50 százalékát vezethetik el a tó vízgyűjtőjéből, a maradék 90 százalékát pedig a kívánt mértékű tisztítással teszik ártalmatlanná. Javították a technológiai fegyelmet, a többi között a laboratóriumi öntoontrollhálózait bővítésével. Változatlanul lényeges feladata a vállalatnak az ivóvízellátás. Működési területükön három megyeszékhely, 16 város és mintegy 200 ki- sebb-nagyobb település lakossága fogyasztja a DRW vízmüvei által termelt jó minőségű ivóvizet. Ezenkívül 10 ipari nagyüzem igényeit is ki kell elégíteniük. Tavaly több mint 110 millió köbméternyit termeltek,, s egész évben zavartalan volt működési területük vízellátása. Csupán a tervezett üdülőléfcszámot jelentősen meghaladó nyári balatoni forgalom okozott (nem jelentéktelen) gondokat. Topsdháll József részletesen szólt a mezőgazdasági vízhasznosításról, a vállalat építőiparának hatékonyságáról, a munkahelyi, a szociális körülményekről, a pályakezdők helyzetéről, az újítómozgalom hagyományairól, eredményeiről is. — Meg kellett tanulnunk a változásokkal együtt élni, a korábban begyakorolt, de a mai követelményeknek már kevésbé megfelelő módszerek helyett jobbakat találni — hangsúlyozta, majd a vállalat dolgozóinak szolgálati elkötelezettségéről, mozgami életük sokrétűségéről, színességéről beszélt. Az igazgató beszámolója után dr. Varga Miklós felszólalása következett. Megindokolta a kitüntetés jogosságát, majd átadta az oklevelet Topscháll Józsefnek. Ezután dr. Sarudi Csaba méltatta a vállalat tevékenységé«. (A DRW az elmúlt 10 éviben most nyolcadszor kapta meg a kiváló vállalat címet.) Az ünnepség befejező részében a kiemelkedő munkát végzett dolgozók vették át kitüntetéseiket. Áprilisban emlékeztünk meg Lukács Györgynek, a nagy magyar marxista filozófus születésének századik évfordulójáról. Lukács óriási és óriási hatású életművével halála óta birkózik szellemi életünk. Mit lehet ezekből hasznosítani, ami igazán a mának szól, s hogyan termékenyítette meg a tudományos megismerésit a lukácsi örökség? Különösen az évfordulón erősödött az e kérdésekre választ keresőik hangja. E jó óiitelemlben vett szellemi kíváncsiság a Ka- posiváiri Tanítóképző Főiskola marxizmus^—lleninizmus tanszékét is jellemzi, ezért rendezitek tegnap az intézményben nyilvános tanszéki ülést. Előadók boncolgatták a filozófus életének különböző oldalait s próbálták nagyformátumú gondolatait mai megközelítésben rendszerezni. Tröszt Tibor, a megyei pártbizottság osztályvezetőhelyettese Lukács György pályaképének és recepciójának legfontosabb kérdéseit elemezte. A pályakép rövid korrajzza'l egészült ki — enélkül műveinek súlyos tartalmát, személyiségének alakulását megérteni nem lehet. Az életmű ma is dolgaink számbavételére késztető fókusz. A párt is sajátjának tekinti — anélkül, hogy kisajátítaná. Mindezek ellenére műveinek többszöri kiadása révén, tanítványai sugárzó szellemisége következtében vannak már Lukács- emlékeink, ismerjük őt, de hiányzik a megfelelő Lukács- emlékezet. További tanulmányozásához alapvető, hogy mit mond maga a filozófus az Értelmiség és demokrácia című írásában. Itt a sémák, a dogmatikus megközelítések leküzdésének fontosságát hangsúlyozza. Ahogy a marxi életmű sem dogma, hanem eleven, a társadalom mozgásformáinak tanulmányozására sokoldalúan alkalmas tudomány, úgy Lukács esetében is elmondhatjuk ezt. Életút és az életmű nála is szorosan összefügg. Viszonya a kultúrához, az irodalomhoz, az esztétikához, a magyarsághoz, a mindemség- hez és a munkásosztályhoz mindenkor elevenen ható és visszaiható tényező. A váro- siipolgári családi környezet hátterében erőteljes Ady- élmény munkált; nyugat- európai utazásai az autentikus élet választásának igényét erősítettek benne föl. A monarchia összeomlása, a társadalmi-szellemi elmaradottság éles tudatosulása érlelte meg az érdeklődő, érzékeny iratellektusú emberben a kommunistákhoz való csatlakozás gondolatát, s ezt a Tanácsköztársaság idején tettekkel hitelesítette. Az emigráció éveiben született, nagyformátumú Történelem és osztálytudat című művében már a társadalom filozófiai' szintézis teljes fegyverzetében lépett a tudósvi- lág elé. S a harmincas évekban — mint e tézisek szerzőjét — lényegében a dogmatikus-bürokratikus szárny ellenfeleinek oldalán találjuk. Tiltakozott a formális művészetpolitikai 'irányítás ellen: ő az esztétikum oly kiváló ismerője sosem tudta elfogadni az ettől idegen szempontok hatalmi érvényesítését. Sokan vetették életében is szemére, hogy támogatta a sztálinii politikát. De nem szabad elfelejteni, hogy az európai fasizmus térhódításának árnyékában tette. A felszabadulás után az a'lakuló hazai marxista szellemi központok egyik legerőteljesebb alakja lett. Nyílt hangja, sziókdmondása miatt hamarosan a támadások kereszttűzébe került. Az 1956 utáni változások, az elméleti enyhülés életművéhez való gazdagabb és teljesebb közeledést tette lehetővé. Valódi elméleti befogadása azóta is tart. Trapp Imre főiskolai adjunktus gazdagon dokumentált előadásában Lukács filozófiájának ontológiai törekvéseiről tartott érdekes előadást. A Tanácsköztársaság alatti szerepéről Durgo- nicsné dr. Molnár Erzsébet főiskolai docens beszélt. A lukácsi magatartásról Kocsis Mihály főiskolai adjunktus mondta el gondolatait. Hogyan viszonyúit a magyar kultúrához a széles szemhatárú, európai műveltségű filozófus? Dr. Gulyás József tanszékvezető főiskolai docens tartott erről előadást. Egyetérthetünk dr. Kovács Lászlóval a marxista tanszék vezetőjével — a nyilvános ülés szervezőjét sejtjük benne —, aki így fogalmazta meg tömören az életmű fontosságát: .,Lukács szellemi hagyatéka a marxizmus továbbfejlesztésének alapja ma is.” Szántán ezt szolgálta a tegnapi rendezvény. Cs. T. Munkás jelöltek Erdő születik A simoníai tetőről a ro- polyi erdő szelíden hajló dombjait látni. A messzeségben út kanyarodik, nyárfák őrzik. A lapon egy-egy magányos, fehéren virágzó fa, a völgyben szabályos sorok — tavalyi erdőtelepítés. A megye legnagyobb erdészetének területén járunk. Tizenhétezer hektár tartozik a zselici erdészethez. Újabban a simonfai téesztől átvett földek is. Az oldalas, rosszabb minőségű részen újabb erdő születik. — Az erdészet évente 5— 10 hektárnyi erdőtelepítést végzett, tavaly százötven volt, az idén nyolcvan hektár a terv. Az az ugrásszerű növekedés nagy feladatot rótt a gazdaságra, áz itt dolgozó emberekre — mondja Császár György erdőmérnök. Az új erdő a főút mellett alakul. Géppel munkálják meg a földet, gép ülteti a luccot, a vörös- és a „dug- lász” fenyőt. Ez díszesebb erdő lesz itt, többféle fafajjal. Amit géppel telepítenek, azt géppel is ápolják majd. — Az első évben szinte semmit sem nő a kiültetett csemete, a második évben gyökeret fejleszt, s csak később növekszik, terjeszkedik fölfelé.! Türelmetlen erdész nem sokra megy ezen a pályán, hiszen azt az erdőt, amelyet ő ültetett, csak a következő generáció hasznosítja. A ropolyi erdőben járunk. A fák nem katonás sorban állnak, buja aljnövényzetből törnek ég felé a fák. A tájvédelmi körzet uralkodó fái a tölgy, a bükk és az ezüsthárs. Az út jobb oldalán fiatal, még ápolatlan tölgyes, a bal oldalon ezüsthárs erdő. Sejtelmes zöldarany fényű a tavasz, a hárs fehéren fakad, a bükk üdezölden. A gyertyán már kilevelesedett, a cserjeszint, mintha tudná, hogy később szűkölködik már a napfényben, teljes pompájában mutatkozik. Vágásérett, 100—110 éves ez az erdő. Császár György hársfarügyet nyújt felém ■— kitűnő íze van — biztat, amíg kicsit gyanakodva meg nem kóstolom. — Az erdészet ezüsthárs génrezervátuma egyedülálló az országban. Ez a fafajta kényes természetű és nagyon értékes. Átgondolt terv előzte meg a telepítését. Régen sok volt itt a cser, mivel kitűnő tűzifa. Most inkább az a oél, hogy az iparilag értékes ezüsthárssal és tölggyel váltsuk fel a csererdőket. Jellemző a megyében még a bükk, a tölgy. A tölgy nagyon gyámoltalan fiatal korában, az első tíz évben rengeteg gondozást, ápolást igényel. Az erdőfelújításnak kétféle módszere van. A jobb, a kívánatosabb, amikor az öreg erdőkből gyérítéssel kiszedik a fát, ezzel olyan bontásit adva, hogy a kihullott mag fel is nőhessen. Ez az erdő természetes regenerációja. Állandóan ellenőrzik a csemetéket, s amikor már térdmagasságig érnek, a nagy fákat kivágják körülöttük. Az ipar azonban túlságosan sokat követel, nem tudja kivárni azt az időt, amíg az erdők maguktól megújulnak. — Hektáronként 7000 csemetét kell elültetni, fenntartani, hogy az erdőfelügyelőség százszázalékosnak fogadja el a területet, öt-tíz év szükséges ahhoz, hogy befejezett munkaként átadhassuk az erdőt, ezután már csak évente egyszer végzünk benne ápolási munkát. Ilyenkor biztosítjuk az elsődleges fafaj növőterét. Minősítés után következik a tisztítás, a gyenge egyedek és a nem kívánatos fafajok kivágása. Harminc év után elvégzik a törzskiválasztó gyérítést, s kijelölik a véghasználatig fenntartandó fákat. Ezt már talán a fiam fogja csinálni — sorolja a tennivalókat Császár György. A patcai dombok között füst kanyarog, a kaposfői téesz asszonyai segítenek itt az erdészeknek. Tölgycsemetét ültetnek, s a vágástéri hulladékfákat égetik. Sós Lajosné tizennyolcadik éve végzi már ezt a munkát, az unokájának nemegyszer büszkén mutatja: — Látod gyerekem, ezt az erdőt valaha én is ültettem. — Nem asszonynak való dolog ez — mondom —, hogyan győzik? — Hétszáz csemetét ültetek el egy nap. Nehéz munka, s nagyon oda kell figyelni. Párban dolgozunk, az egyik ás, a másik ültet. Ha ások, nehezen győzi a földet a vas, ha ültetek, nagyot kell hajolni. Egyre megy, a munkát el kell végezni. Negyvenötezer tölgy kerül az idén itt a földbe. Az út a községhatárt jelzi Szenna és Patca között. Régen ugyancsak rendben tartották az ilyet. Ma? Kevés az ember, nics, aki lekaszálja az út menti gazt, jó, ha az erdőművelést el tudják végezni. Klie Ágnes A tamácstagjelölő gyűlés rámutatott a toponáriak régóta orvosolatlan panaszára: amióta a romos művelődési házat lebontották, gyűlésre is kölcsönkapott terembe járnak. Ez most is a Somogy megyéi Gyermek- és Ifjúságvédelmi Intézet előadóterme volt. Az intézet igazgatója dr. Orbán István — egyben a népfront helyi titkára — köszöntötte a topo- náriakat. Megemlítette: most nemcísafc az itteni 73-as körzet lakói jelölnek tanácstagokat, hanem a környékbeli intézetek dolgozói is, ahogy azt az új választási tar- vény biztosítja. Méltatta az eddigi eredményeket és rámutatott az új gondokra is. Toponár rohamosan növekvő lakosságához mérten elmaradott a helyi szociális és kommunális hálózat. Szűkös az óvodai és az iskolái helyzet, kevés a bolt, kiesd a választék, nincsen művelődési ház, játszótér, forgalmas útjaikról hiányoznak a gyalogátkelőhelyek. Fiatalokat mutatott be ezek után: Bucsek Andrást, a VBKM és Sovány Józsefet, a cukorgyár dolgozóját. Megtudtuk róluk: már egy évtizede minden lakóhelyi társadalmi munikaakciában részt vesznék. Ott voltak a topo- nári útépítésnél, fásításnál, környezetrendezésnél. A jelöltek bemutatkozása után többen is szót kértek. Szavaikból nemcsak a topo- nári gondok kerültek szóba, hanem — így például Horváth Ferenc volt tanácstagéból is — segítségadás bátorítás is kicsengett. Mindkét je- • lölt fölkerült a listára.
