Somogyi Néplap, 1985. április (41. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-11 / 84. szám

4

Somogyi Néplap

1985. április 11., csütörtök

Önmegújító szándék

„Vízivilág — új házak között

Vannak, akiik arról beszélnék, szívesebben, amit elért ek, mások azt tartják fontosabbnak, amlit még el kell érniük. E két felfogás közül az utóbbi az előrevivőbb.

A csurgói gimnázium KlSZ-szervezetének tevékenysége az elismertebbek közé tartozik. A párttaggyűlésen mégis azt tették szóvá a KISZ-t patronáló tanárok, hogy megtorpanás tapasztalható, és a kívülről nézve mutatós sikerek mögött kevés a tartalom.

— Azelőtt egymást érték az elismerések — mondta Zloch Istvánná KlSZ-tamács- adó tanár. — Többször is megkaptuk a KISZ KB dicsérő oklevelét. Égyideje ezek az elismerések elmaradtak. De ennél fontosabb, hogy mi magunk is éreztük, valami nem úgy megy, mint régebben. Ma könnyebben élünk anélkül, hogy tennénk valamit a közösségért. Márpedig a pedagógusok esetében ez elfogadhatatlan. Jobban kellene figyelni a gyerekekre, meglátni a KISZ- ben rejlő nevelési lehetőségeket. A másik ok, hogy a gyerekeket — érdeklődésük alapján — az elsőstől a negyedikesig összefogó ailap- szerveaeti forma tíz év alatt elavult. A keret egyes alapszervezetek esetében tehát formális. Vannak, akik azt sem tudják, hogy miért tartoznak az adott aläpszerve- zethez. A tartalmi munkát gyengítette az ötnapos tanítási hét bevezetése után keletkezett időzavar. A sokféle elfoglaltság most négy délutániba zsúfolódik. A tanulók zöme bejáró, péntek délben kiürül az iskola. Marad tehát négy, gyakran túlfeszített délután.

Földházi Jánosné a kollégium vezető tanára, a gimnázium párttitkára azzal kezdte, hogy visszaesés csak a korábbi magas mérőéihez képest tapasztalható.

— A. marxista diákiakad é- : i iáról, vagy a kollégiumi önkormányzat működéséről a KISZ megyei vezetői is elismerően szólnak. Az iskolában ma is pezsgő, sokszínű KISZ-munka van. Igazságtalan volna megfeledkezni erről csupán azért, mert elhangzott egy többet akaró taggyűlési hozzászólás.

A gondok eredőjét a tanárók és a diákok túlterheltségében látom, de fontolóra keli venni a formai megújulás lehetőségeit is. Így például azt, hogy az osztályokra alapozzuk az alapszerveLESKÓ

LÁSZLÓ

Amikor Ottó nagy hangon a firontélmónyedt mesélte, bu- saíejű Dolfi úgy nézte, ahogy az a medve pislog a csemegéjére, ami csak üvegen át nyalhatja a mézet.

— ... Könyöngött a pópa, a nagy keresztet akasztotta le a nyakából, azt nyújtotta felénk, hogy kíméljük meg a bolsevista faluját. Mi meg neki a lángszórókkal a házaknak! Úgy égtek azok a fából tákolt falak, mint a zsírpapír. Egy kormos pofá- jú maruszja ráfonta magát a csizmámra, csókolgatta le a sarat róla; menj te kol- hozisták közös ágyasa gödörbe a többiek után! Az ember kezében a géppisztoly szinte éQ, magától köpi a vasmagot...

Binder Willy bandája készülődött a muzsikáláshoz: székeket tologattak, helyezkedtek, mint a fészkelni készülő madarak. Két fiatalember járt körbe kalappal: a

•Az SS-be lépett fiatal elvesztette magyar állampolgárságát.

Zeiteket. Tény, hogy a KISZ régen erőteljesebb, hatni tudóbb volt. Néhány' korábbi mozgalmi lehetőségről is méltatlanul megfeledkeztünk. Például a Kilián-körtökre gondolok. Az érzélmi hatásokat is fokozó formák felújítására kell törekednünk.

— Nem visszaesésről van szó — állította Molnár László igazgató. — Egyszerűen olyan fejlődési szakaszhoz érkeztünk, ahol önmegújításra van szükség. A mozgalmi munka módszereit is a kor követelményeihez kell igazítanunk.

— Ha az aiapszervezetek átszervezésére sor kerül, a mostani nyolc helyett 13 patronáló tanárra lesz szükség. Váliallják-e majd a tanárok ezt a többletmunkát?

— Az átszervezés nem lesz könnyű. Leegyszerűsítésnek érzem, ha azt tartják, hogy egyes tanárok az anyagi-erkölcsi megbecsülés hiánya miatt húzódoznak. Kevesen vagyunk a tantestületben. Hatan gyesen vannak abból a korosztályból, akikre a KlSZ-miumká- ban számíthatnánk Mégis úgy látom: többségük odá- adóan segíti a KISZ tevékenységéit.

— Korábban nagyobb rangja volt a KISZ-nek — mondta Vörös Ida, a Fidel Castro alapszervezet harmadikos titkára. — Tudom, töltünk függ, hogy sikerül-e jobbá tenni a KISZ-imunkát, de nem tudom, mit kellene máshogy csinálni. Kéthetenként a csütörtök délután a KISZ-é. Ilyenkor néha any- nyli program összetorlódik, hogy kapkodjuk a fejünket.

Kátay Ferenc testnevelő egyike a KlSZ-patronáló tanáróknak. Az említett párt- taggyűlésen ő foglalt állást a leghatározottabban.

— A KISZ nem tölti be feladatát, gyakran a gyerekek is csupán kipipálandó feladatnak érzik. A mozgalom valahogy nem tudja kitermelni azt a hitet és lelkesedést, mint korábban. Szerintem bármilyen KISZ- megmozdulásnak csak egyetlen mércéje lehet: ad-e élményt a fiatalóknak. A gyerekékben igenis megvan az igény a közösségi életre. Ennék az igénynek azonban lehetetlen megfelelni úgy, ha csütörtök a KISZ-map, utána meg csinálja ki-ki a maga dolgát. Sokat, sokkal többet kellene együtt lenni a gyerekekkel, függetlenül attól, hogy a programra máragaszt- juk-e a KISZ-cédulát. A tartalmi megújulás egyik akabiirkás legények. Az volt a szokás, hogy bállal is jelölt nagyobb vigalmakkor birkát sorsoltak; a tomibólabiléta árából fedezték a báli kiadásokat. A sorsolásra szánt juh már ott bégetett a Jáksic kocsmájának tűzfalához épített faemelvényen. A húzásra kicsődült mindenki; az izzadt tenyerekben papírsael- vények lapulnák; az a legény, aki a legtöbbet veszi. Pedig a gyapjast majd’ minden alkalommal valamelyik rendezőnek juttatja a vaknak éppen nem nevezhető szerencse. Azért minidig kipirultak az arcok, amikor a húzásra sor került. Néitzer Lizinem maradhatott ki ebbői sem, ő húzita ki a szerencsés nyertest. Valaki hátul idétlenül el is rikkantotta magát:

— Liszfaa, te vagy a mi tengeríimalacunk!

Csattant, ahogy rendre intették. Amikor Koch Rudi a könyökénél fogva felsegítette LiZit az emelvényre, a fülébe sziszegte:

— A húszast mondd be, akármit vakarsz is ki a kalapból!

dálya a mennyiségi szemlélet. Vitatom például, hogy attól lenne erősebb a KISZ- szenvezetünk, hogy a gyerekek több mint 90 százaléka tagja. Ideje volna minőségi mércét állítani.

— Mi a véleménye azosz- tállyikenatű átszervezésről ?

— Az „új” forrna voltaképpen a régi visszaállítása. Most mégis nagyobb esélyt adna a tartalmi megújulásra. Örülök, hogy a tantestületiben félébredt ez az önmegújulás! szándék. Nem igaz például, hogy a gyerekekkel! ne lehetne politikai vagy gazdasági kérdésekről beszélni. Be kell azonban látni, hogy nem fogadják el a frázisokat. Azt szoktam mondani a tanítványaimnak: nem az a baj, hogy gondok vannak, hanem az, ha nem merünk őszinték lenni. Ebből az alapállásból hat a meggyőző szó.

Deres János, az iskola fiatal fizikatanéra mondta:

— Túlságosan eredmény- közpomtúaik vagyunk. Mindent statisztikailag akarunk mérni, mert ez egyszerűbb. A KISZ történelmi és politikai nevelőmunkájában is van javítanivaló. Nem a KISZ-gyűléSóken. Például egy közös biciklitúrán kialakuló spontán beszélgetésen. Jó volna a KISZ-ről le- hántani a formalizmust, hiszen annyi lehetőség rejlik benne...

Molnár Marika, a gimnázium KISZ-titkára érdékes javaslatot tett:

— Aki az eddigi forma mellett áll ki, az attól tart, hogy osztálykeretek között bürokratikusabbá válna a KISZ, kiváltképpen, ha az osztályfőnök lenne a patronáló. Én p két forma egymás melletti működését tartanám jónak. Hiszen vannak jól működő, érdeklődési körök szerinti alapszervezeteink is. Jó volna, ha az aiapszervezetek maguk választhatnák meg patronáló tanárukat. Vannak olyan társaim, akik a jelenlegi KISZ-miunkát is sokallják, mások viszont még többet szeretnének tenni.

Eddig a beszélgetés. A véleményekből kicsendülő önmegújító szándék biztosítéknak látszik arra, hogy a gimnázium KlSZ-szerveze- tét ezután is példaként említhetik:

Bíró .Ferenc

A tömegben ott volt Kiss jegyző, Tillmamn kántortanító és Hauser Henni is. Ök egyetlen bokrot képezitek az errtbererdőben. Nem volt kíváncsiság a szeműikben, ahogy az emelvényt nézték. Néitzer Lizti odapördült a zenészek karéjába, akik már készültek a tusrivalgásna. A rengő húsú, nagydarab lány mórtkáilta magát kicsit, aztán hókuszpókuszos arccal nyúlt a hirkáslegóny fejfedőjébe. A nyolcvanhánmas blléta akadt a kezébe.

—i Húszas !

— Tied a birka, Ottó! — ordította Koch Rudi. — A szerencse is a német katonát segíti!

Bürger alig tudta magát az emelvényig verekedni a parolázó, karját markolllászó legényektől.

— Vágjátok el a birge torkát, készítsétek meg paprikásnak. Mindenki a vendégem!

Ügy látszott, hogy 42 húshagyó keddjén nlincs nála népszerűbb legény Erdősön.

— Te vagy a mi emberünk, Ottó!... Sieg heil! Sieg heil!

Kuszinger István és felesége igazán nem tartóznák az izgága emberek közé. Tü- nelmességük, már-már az angyali jelzővel minősíthető, ha boglánMlei házuk környezetéről esik szó.

A Miéi Kossá István utcában egyie-másna épültek és épülnek az új házak. A lakóknak, legyenek állandóak, vagy csák nyárra oda- költözők, nem sok örömük telik bennük. A főúttal párDe amikor a kocsma nagytermében a nyitótánchoz álltak fel a párok. Tillmann tanító úr sorfallá rendezte őket.

— Félre, gyerekek! A bált a jegyző úr és a nagyságos asszony nyitja... Te meg Ottó fiam, igyekezz minél előbb kibújni a madárljesz- tő göncödből, mert valakinek eszébe jut idetelefonozni a szigetvári csendőröket! Vagy neked hiába tanítottam a „Hazádnak rendületlenül / Légy híve, oh magyar”-t?! Feladtad az állampolgárságodat ... *

— A magúk ideje lejárt, tanító úr.

— Azért csak tágulj odébb, édes fiam!... Még mindig mi vagyunk többségben.

A pirospozsgás öregember — megjárta az első háború minden frontját —, és az ölelő fekete bikára formázó katona szemösszeVillanásá- ban a harag szikrázott. A végtelennek tűnő pillanat alatt megizzadtak a hónaljak. Bürger Ottó volt az, aki előbh sunyta le a fejét. Binden Willyék rázendítettek.

(Folytatjuk.)

huzamos utca alig hatszáz mértemre van a Balatontól, fekvése tehát ideális. Az ott lakók azonban némi iróniával, úgy vélik, nem is keli a tóhoz járni fürdés céljából, egyszerűbb az utcát uraló „tengert” használná.

— Évék óta ez a helyzet

— mondja Kuszinger István.

— Mi 1979-ben kezdtük az építkezést, már akkor is víz alatt álltak a telkek. Akkori panaszukra a tanács illetékesed megígérték, hogy 1981-re rendezik a környezetet;. Volt itt vízlevezető árók régen, azonban ezt betemették, a termelőszövetkezet gépkocsijai járnak arra. Egyszerűbb volt így utat teremteni, minit hidat építeni. Azóta a belvíz akadálytalanul tör fel a területen, beszivárog mindenhová.

Valóban. Az utca nem egyszerűen sártenger. Megél itt a nád, békák hangoskodnak, az egyik hétvégi faház udvarán hömpölygő vizen békalenase zöldéi. A tulajdonos edzett ember: gumicsizmában végzi sziszifuszi munkáját.

— Többször ittunk a tanácsinak, oldanák már meg ezt az áldatlan helyzetet — folytatja tovább. — Januárban kaptunk is választ, de sok örömünk nem telt benne.

Nagy László építési csoportvezető-helyettes írásos válasza valóban nem ígér túl sokat. Hivatkozik arra, hogy a hajdani olcsó itelekA kaposfői Kossuth Termelőszövetkezet 3757 hektáron, kedvezőtlen termőhelyi adottságok között gazdálkodik.

Hosszú időn keresztül nagy gondja volt a szövetkezetnek az elöregedett géppark. A gabonaprogram kedvező

árak nem biztosították a terület rendezését, s erre ma sincs elegendő pénz. Máshol is vannak gondok a nagyközségben, a teendőket rangsorolni kell. Felvillantja a megoldás lehetőségét is, ugyanis az idén elkezdik majd építeni a keleti regionális szennyvízgyűjtő csatornát az utcában, s ezután sor kerülhet majd a vízrendezésre.

Kuszinger István hitetlenül legyint erre.

— Vállalnánk mi társadalmi munkát is, ha lenne végre megoldás — mondja. Rettegünk az esőtől', mert; ilyenkor annyira megduzzad a víz, hogy befolyik a házaikba, tönkreteszi a falakat, hiába a szigetelés.

Közeledik a nyár, amely napsütéses és esős is lesz. Ha más nem, egyelőre talán egy átvezető árok is javulást eredményezhetne, s megszűnne a fél méternyi mélységű tó a lelled Kossá István utcában:

K. A.

lehetőséget teremtett, hogy ezen a gotndon enyhítsen a nagyüzem. Az IGP IV-es programhoz csatlakozva, növelve a kalászosok és a kukorica vetésterületét, csaknem 8 millió forint értékű erő- és munkagépet, vásárol a szövetkezet.

Nem lesz a te talpadnak nyugalma

BŐVÍTIK A GÉPPARKOT