Somogyi Néplap, 1985. április (41. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-10 / 83. szám

1985. április 10., szerda Somogyi Néplap 5 Hol tart a számítástechnikai kultúra? Ki sem bontották a csomagot A számítógép alkalmazása Új Kossuth-díjasaink A KÖZÍRÓ szinte határtalan tehetősége­ket nyújt az ipamaik, a ter­melési folyamatok, az ár­képzés (és egyéb területek programozásában. Hol tar­tunk ezzel Somogyiban? A kérdéssel! Bellus Lászlót, a kaposvári számítóközpont szervezési és programozási osztályvezetőjét Ikerestem föl. A fiatal szakember jól ismeri ezt la iterlüetet, Ihászén éveikig végzett a húskombi­nátnál hasonló munkát. — Minden új technika megteremti a helyeslőik és az ellenzőik táborát — mondja. — Jó érzés az, hogy a számitáistedhnliika divat, de van 'ennék egy veszélye: so­kan célként 'ás nem eszköz­ként alkalmazzák. Volt rá pénz, a presztízst is növelte, hát megvették a számítógé­pet. A vállalatvezetőket sem­mi sem kényszerítette, hogy a mindennapi (gazdasági munkában alkalmazzák ezt a hasznos technikát. — Pedig Somogybán sok helyen kialakultak a helyi bázisok. •— így (igaz. Meggyőződé­sem azonban, hogy nem a legfontosabb területeken Képünk a húskombinát készült. használják. A hetvenes évek elején készült egy tanulmány a iKSH-nál: Milyen területe­ken érdemes a számítástech­nikát alkalmazni ? Itt asalk a 13—14. helyen szerepelt az anyagnyiHvántartás és a bér­elszámolás. Viszont országo­san, de Somogybán is ez áll az első hélyen. A vállalatok­nál a számítástechnika a fő­könyvelő hatáskörébe került, mondván ott kell legtöbbét számolni. Nem véletlen, hogy a ddlog így alakult. Csak remélem, hogy a jö­vőben a vállalati terviek el­készítésiénél nagyobb szerep­hez jut ez a fontos techni­ka. A vállalati keresetszabá­lyozás új rendszere kikény­szerítheti a szimulációs prog­ramok iránti érdeklődést, és a technológiai folya­maitok irányításába is be­vonják a számítástechnikát. Sajnos, Somogybán egyelőre nincs erre példa. Hogy vala­mi történt, s élénk a moz­gás ezlen a területen, jelzi, hogy a legutóbbi néhány év­ben rengeteg számítástechni­kai gmk alakult. Megélénkült a software piac. A míikro- gépeklhez rengeteg kész prog­ram, programcsomag jelenik modern számítóközpontjában meg. Nagyobb elterjedésük­höz — s ez már a számítás­technikai kultúránk gondja — az kellene, hogy jobban tükrözzék a vállalati sajá­tosságokat. A software-ter­mékek piaca mindenesetre kezd nálunk is kialakulni. —Mii az oka ön szerint, hogy a számítástechnika ugyan jelen, van, de nem a lehetőségeikhez mérten? — Sók minden a kezde­teknél történt rosszul. Több volt a megalapozatlan szer­vezés, vállalkozás, s túl nagy a várakozás. Tapasztalható bizonyos kiábrándultság is. Hiányoztak a belső kény­szerpályák, amelyék a válla- to'keit a valódi fölhasználás­ra szorították volna. A ve­zetői kultúra, magatartás sem érzékeli még kellőkép­pen mit jelentene az infor­mációval való jó gazdálko­dás. Jellemzőnek tartom, hogy a KSH a hazai, színvo­nalas ’98f^are-i4dnáíatból a kiválóan használható prog­ramokat nem vásárolják a vállalatok. Pedig ezek a vál­lalat életének legfontosabb területeit (például itermalés- (programozás) érintienék. Ha meg is vettek néhány hasz­nos programot, nem hasz­nálják. Akadt vállalat, ahol a csomagot ki sem bontot­ták. Semmire sem használ­ható — mondták, pedig csak némi fejtörésre lett volna szükség a Ihelyti alkalmazás­hoz. — Műiben látja a megol­dást? — Remélem, hogy a gaz­daságirányítási rendszer vál­tozásai e szervezeteket is ér­zékenyebbé teszik az éssze­rűbb, átgondoltabb termelés iránit. S ebben nem nélkü­lözhetik a számítógépet. (Folytatjuk.) Csupor Tibor Végtelenül bonyolult vi­lágunkban nehéz közírónak lenni, azaz közös ügyeinkről szóló, közérdekű, közösségi tartalmú cikkeket, tanulmá­nyokat írni. *A „közíró” szó számú nlkra most persze több, mint a (szótár szerint ugyanazt jelenítő) publicista.. Az a „köz”, amelyre gondo­lunk: a nemzet egésze, az írás pedig több közvetlen aktualitásnál, hosszabb távú érvénye van, ha tudniillik igazi író műveli. Az ilyen közírói feladatnák, közösségi megbízásnak nem könnyű eleget tenni... Száraz György közíró a javából: minden újságcikke, esszéje, tanulmánya közér­dekű. Nagyon is mai kérdé­siekre ad friss választ. E kérdésék jórésze épp maisé - gából következőleg „ké­nyes” kérdés, ráadásul ne­hezen megválaszolható, mert nehéz belátni mind a kö­zelii, mind a távoli útvona­lát, amin haladnunk kell, hiszen jóformán lehetetlen egyszerre magunk elé nézni és a távolba (tekinteni. Egy- egy író mindig önmagában alakítja ki amivel maga is a közöshöz hozzájárul. Mi­ként teheti? Ha szántón fi­gyelembe veszi akt, ami a közösség léikében épp kiala­kulóban, ami a levegőben van, de amit magátaan-ma- guntoban egyaránt rendezni kell. Mi az, ami a Mikék finom rezdüléseire való figyelmen az írói ösztönön, az önnön létkiüsmieréttel] való egyezte­tésen kívül szükséges, és egyáltalán tehetővé teszi az ilyen „közírói” tevékenysé­get? A történeti szemlélet! Mondhatnám azt is: mar­xizmus—lehiniizrnius de ez itt túlságosan általános len­ne, lévén követelmény. Al­kalmazásának módja lehet egyéni. Száraz György sa­ját történeti szemléletének köszönheti, hogy a köz, a n.ömze|t dolgait, köztük leg­kényesebb ügyeit távlatban láthatja, s ez az, ami a mai választ is lehetővé teszi. Ezért kiemelkedő személyi­sége irodalmunknak. Az volt már vagy tíz év­vé! ezelő|tt, saját és sajátos kis. rovatában az Elet és Irodalom-Iban, az ma is a N épszabadság-han születő hatalmas Erdóly-esszéjében, az volt megannyi történelmi (de mára is tekintő) színmű­vében, a Lancran j an-köny v - vei vitatkozva, vagy az úgy- hevezatt „zsidókérdés” meg­válaszoláséiban, a. Pélffy Györgyről szóló A tábornok (egyelőre szintén' befejezet­len) monumentumában, leg­utóbb pedig a Történelem jelenidőben hatalmas köte­tében összegyűjtött nemze­déki emlékezésben, vitairat- sorozatfoan, színházi cikkek­ben, nagy magyarok (Benjáz­min, Illyés, Kádár János, Semr elwéis, Szabó Dezső) arcképváziataiban, továbbá negyvennyolcról és tizenki­lencről, a NÉKOSZ-iról és oktatásügyről, szexről és terrorizmusról szólva, és mindennél inkább a szom­széd népeikkel való „közös dolgaink” vizsgálatában. Jó pár éve nincs a ma­gyar irodalomban., aki ily nehéz 'kérdésekkel ily ke­ményen nézett volna szem­be, s ily határozott, helytál­ló — ne féljünk kimondani — pártos válaszokat adott. Az emlber elkezdi olvasni Száraz Gyöngy szövegét és föllvonij'a .a szemöldökét: már megint mit vállait, az­tán szinte kajánul figyeli, hol főé megbicsaklani, hol törik meg eszméinek vona­Daloló menyecskék Peter Hermann nagyszombatja Két évvel ezelőtt vezető nélkül maradt a törökkop- pániyi menyecskék órus. Nyugdíjba vonult ugyanis az iskolaigazgató, Erős Lénárd, aki addig a pávakörrt irá­nyította. Az egyik allapító- tagra, Varga Györgynére maradt a feladat — Bizony egy kicsit ne­héz a ddlgom — mondja Erzsiké, ak,i szintén az is­kolában tanít —, mert nem vagyok énékszakos. Mégis szívesen vállaltam a veze­tést, mert úgy gondoltuk, az 1971-ben alakult kórust már kár lenne feloszlatni. Nagy szerencsém, hogy Heisz Ká­roly karnagy, a tanítóképző főiskola docense itt járt is­kolába, kötődik a faluhoz, és mindig szívesen segített a kórusnak. Most is rend­szeresen kijár hozzánk, se­gít össizeállítani mépdailcsok- raimikat. — Gazdag a helybeli nép- dialkincs? — Olyannyira^ hogy mű­sorainkban csak törökikop- pányi népdalokat éneklünk. Együd Árpád néprajzkutató is sokat gyűjtött itt, Heisz Károly pedig most dolgozik Törökkoppány zenei monog­ráfiáján. Az egyik kóruata- gunlk, Varga Ferenené külö­nösen sok régi diáit tanult a szüleitől, nagyteüliaitőlL A „Kinyílt a rózsa], hajillik az ága” kezdetű nótában sze­replő Györki Gyurka példá­ul rokona ennek a néninek. — Fellépéseiken mindig helybeli öltözetet viselnek. Ezek a ruhadarabok is meg­találhatók még a faluban? — A népviseltet nagy részét még össze lehet itt gyűjte­ni. A pilléket — fejdíszaket — újonnan kell csináltatni, de a pánitok, a színes bár­sony szoknyáik és a fehér- hímzéses kötények nagy ré­sze eredeti. — A fiatalabb korosztályt mennyire lehet bevonni az éneklésbe? — A tizenkét tagú kórus­ban körülbelül fele-fele arányban vannak idősek és fiatalok. Nyolcán vagyunk közülük az iskola dolgozói. Tanítványaink tudják író­iunk, hogy énekelünk, nagy tisztelet és érdeklődés öve­zi a kórustagofcait. Tetszik nekik a viseletűnk is, fellé­pések után mindig dicsér­nek, hogy „olyan szép volt.”! — Ezek szerint várható, hogy lesz utánpótlás? — Annál' is. inkább, mert a gyerekek nagy része már­is bekapcsolódott a hagyo­mányőrzésbe. Szakkör .kene­tében tanulják a népi gye­rekjátékokat, dalokat. Ed­dig tízen voltak, most már húsertaigúra nőtt a csopor­tom. Nekik is van népvise­leti ruhájuk, szerepeinek a rendezvényeken, idén sike­resen mutatkoztak be a kör­zeti úttörő bemutatón. — A menyecákékórusit hol láthatja a közönség? — A területi művészeti szemléken rendszeresen részt veszünk, és meghívást szoktunk kapni a siófoki gálára. Az országot már Debrecenitől Soproniig bejár­tuk, sőt jártunk már bulgá­riai vendégszereplésen is. Készült több rádiófelvétel1 a kórussal, felléptünk a tévé Együd Árpád pontnéműso- rában. Többször nyertük el az országos kiváló minősí­tést, most a (következő, őszi erőpróbára készülünk új népdaicsiolkornal. Szívesen énekllünik a helybeli közön­ség előtt is. Különösen az időseknek szerzünk vele nagy örömet, ha viszontlát­hatják rajtunk a menyecs­kekor i viseletűket, hallhat­ják a régi dalokat. — Nem gondoltaik rá, hogy bővítik, változatosab­bá teszik a .repertoárjukat? — A szakma mindig jó­nak minősítette a munkán­kat, tetszették a néhányper- oes népdalcsokraink. Ez nekünk elég. ' T. K. Karlsruhei színjátszók Kaposváron A magyar és az NSZK- beli állami ifjúsági bizottsá­gok együttműködésén kívül a szerencsés véletlenre is szükség volt, hogy ia karlsru- hei Theater dlíe Spur és a kaposvári Fonómunkás kis- színpad kölcsönösen vendé­gül láthassa egymást. Né­hány évvel ezelőtt a ha­zánkban tartózkodó nyugat­német delegáció kaposvári látogatása során, az ifjúsági és úttörő művelődési házzal ismerkedett. Itt éppen a fo- nómunlkás színjátszói tartot­ták próbát. A vendégeknek „első látásra” megtetszett a produkció, Hajnóczi Péter Dinamit című darabjának színpadi változata. Ennek eredményeként 1983-ban KárlsrUhóban mutatták be a kaposváriak. E vendégsze­replés viszonzására érkeztek péntekien egyhetes látogatás­ra hazánkba a karlsruhei amatőr színjátszók. Maguk­kal (hozták — talán azzal a nem titkolt szándékkal, hogy proigramjulkat színesítse — Peter Hermann pantomim művészt, aki szombaton lé­pett önálló műsorával a me­gyeszékhely közönségle élé. A nyugatnémet fiatalem­ber tizenöt éve foglalkozik pantomimmel. Civilben gé- pésztedhnikiusként dolgozik. Kezdetben a pantomim mű­velése csak időtöltés volt számára, de abogy múltak az évek, úgy vált egyre komo­lyabbá életében ez a művé­szeti ág. Mára már hazájá­nak egyik isimért pantomi­mese, több nyugat-európai fellépés áll mögötte. .Pályáján a csehszlovák pantomim művészet indította el; ennék hatását érezhették is azok, akik annak idején látták Kaposváron a gyer­mekszínházak világtalálkozó­ján a prágai Bolondok szín­ház két művészét. A panto­mim hazánkban nem tarto­zik a legnépszerűbb és leg­ismertebb művészeti ágak közé. Nincsenek számottevő hagyományai, az utóbbi évek kezdeményezései pedig szin­te egytől-egyig a fővárosra koncentrálódnak. Egy kicsit talán féltettük is a,z előadás előtt Peter Hermannt, aki­nek ilyen helyzetben, kellett bemutatnia produkcióját. Szombati föllépése azonban azt bizonyította, hogy kinőtt az amatőr színvonalból, hi­szen rendkívül jól fölépí­tett, magas művészi és szak­mai .tudást igénylő progra­mot mutatott be a közönség­nek. Némiképpen ismenetter- jesiztő előadásként is fölfog­hattuk, hiszen szerepeltek a műsorban a szakma standard számai — mint például az Olimpia című betétben az egyes sportáguk bemutatása — Ugyanakkor sok derűvel és önparódliával láthattunk összeállítást a pantomim lec­kéből. A itöbb mint két órás mű­sor ,kellemes színfoltja volt a Varieté című rész. Itt stí­lust váltott a művész, sok bűvésztrüikiköt mutatott be, a hivatásosokra jellemző szak­mai fölénnyel és magabiz­tossággal. összességében kel­lemes szombat délutánt szer­zett a kaposvári, pantomi- mot liitkán látott közönség­nek, iés jó alapot teremtett arra, hogy az együttes elő­adását is hasonló figyelem kísérje. A Theater die Spur a hé­ten megyénkkel és az or­szág nevezetességéivel is­merkedik, majd pénteken es­te hét órakor a Kilián mű­velődési központban lépnek föl Günther Weisenborn ze­nés darabjával az Eulen- spiegel legendával. Száraz György portréja la, hol torzul a szemlélete, hol csukUÜk. el a hangja. Nem: Száraz Gyöngy diadal­lal vágja ki magáit, a gon­doláitok és ellentmondások szövevényéből és csengő szó­val mondja ki közös igaz­ságainkat. /Rristó Nagy István Áprilisi színházi bemutatók A hónap közepéitől négy újabb művet visznek színre a fővárosi színházak. Az Állami Bábszínház két darabot tűz műsorára, s ezeket egy előladásban •lát­hatja a közönség. Az egyik Brecht és Wedlll, utolsó na­gyobb közös műve: A kis­polgár hét főbűne. A sók- féle feldolgozásban ismert darab — amelyet Szilágyi Dezső alkalmazott bábszín- paidira — az Egyesült Álla­mok egyik déli államéból származó testvérpár, a két Anna utazását írja le. A két testvér egyazon személy két énjét formázza meg, azért indulnak útnak, hogy pénzt szerezzenek maguk és csalódjuk számára. A kis­polgár hét főbűnét 1969-ben mutatta be először a báb­színház, akkor Bartók A csodálatos mandarin-íjával párosítva. Most Jarry Ubü király című művével alkot egy előadást. Jarry 15 esz­tendős korában tanárparó­diaként írta meg bábszín- padra, s később lett belőle színdarab, amelyet nap­jainkban a Katona József Színház játszik. A bábdara­bot Bátogh Géza rendezd. A Vársizínhózblan Goldoni Arlecchino, a Két úr szol­gája című darabját mutat­ják be április 21-én. Az 1745-tben íródott mű Goldo­ni életművében átment a comedia deU’ante és a meg­írt szövegű vígjátékok kö­zött. Ez a kettősség jellem­zi a darab hősét is, aki csacska; mint a korábbi bo­hózatok jellegzetes falusi fi­gurája, s városiasán ravasz és bölcs, mint Figaro. Goi- doni vígjátékét Magyaror­szágon először 1881-ben Debreceniben adták elő, 1834-ben Budán játszották, s 1841-ben tűzte műsorára a Nemzeti Színház. Azóta számos felújítást ért meg. Most Mrsán János rendezé­sében, Esztergályos Cecília főszereplésével! láthatja a közönség. A Népszínház folytatja a kortárs szovjet drámák be­mutatását április 29-én a Magyar Néphadsereg Műve­lődési Házában lesz a pre­mierje Nyina Gernet-Grigo- nij Jagdfeld Lida és a sár­kány című színművének. A zenés szovjet vígjáték köze­lebbről megismerteti a kö­zönséget a szovjet gyerekek életével. A történetben két úttörő ellátogat a híres professzorhoz, hogy meghív­ja éllménybesizómolára. A professzor lakásán kíváncsls- kodásuk 'bajt okoz, eltűnik a kedvenc állatka, a sár­kány. Az előadást Csongrádi Mánia rendezi, a szerepeket Tóth Kinga, Rovó Teréz, Hollll János, Illytési Kinga, Kóti Kati, Szlonka. Márta, Vaikay Pál, Miihók Éva és Horváth Ferenc alakítja.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom