Somogyi Néplap, 1985. április (41. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-09 / 82. szám

1985. április 9., kedd Somogyi Néplap 5 Hol tart a számítástechnikai kultúra? Változások a kaposvári szá m Kőközpontban A főorvos áhítattal kinyi- ;otta a kolonial szekrény aj- aját. Már ott topogott izga­tottan a társaság. „Szezám árulj”, s a szekrény mélyén >tt terpeszkedett egy vado-' ratúj. csillogó Commodore. A. legújabb szerzemény. Áhi- attal figyelték, majd válá­si azt indítványozta, próbál­ják ki. Am a házigazda hely­telenítő fejcsóválássiall be­csukta a szekrényt, kulcsát csebrevágta: „Nem”. Meg­lette drága pénzen, fűnek- iának dicsekszik a becses szerzeménnyel, de többet a gép a társaság elismerő hüm- nögésénél nem hozott. A lázi gazda képtelen felszín­re hozni a gép értékeit. Nem árt biozzá. Mit kezdjünk a számítás­technikával? Ma óriási divat a számítógép, s egyben óriá­si kihívás. A mikroelektro­nika gyors, világméretű elő­retörésével a számítógép szinte forradalmasítja éle­tünket, s az iparágat a gaz­daság agytik húzóerejévé vál­toztatta. Hol tartunk mi e jéles technika elsajátításá­ban, alkalmazásában, milyen megyénkben a számítógépes kultúra? Körképünk óhatat­lanul vázlatos lehet csak, de — talán — nem mentünk el vakon egyetlen somogyi jó kezdeményezés, vagy hiá­nyosság mellett sem. Dr. Óvári Lászlót, a SZÜV kaposvári számítóközpont­jának igazgatóját még abból az időből ismerem, amikor megszervezték a központot, és az első lépéseket tették a somogyi számítástechnikai kultúra megalapozásáért. Hol tartanak most, mi változott az elmúlt tíz évben? — Sok minden. Tíz évvel ezelőtt még általában a nagy teljesítményű számító­gépekre esküdött mindenki. A nagygépek uralták a vi­lágpiacot. Azóta fordulat tör­tént. Megjelentek a mikro- gépek, s ezzel kezdett iga­zán tömegesen terjedni a számítástechnika. Ezzel az is­meretek elterjedése nagyon fölgyorsult. S az a tartózko­dás, idegenkedés, ami koráb­ban éppen a nagygépek megközelíthetetlensége mi­att létezett, most a töredé­kére csökkent. Az iskolások egy-egy számítástechnikai kiállításon a legtermészete­sebb módon közelednek a számítógéphez, eszköznek, játékszernek tekintik. S ez a jó, a természetes hozzáállás. Ma Somogybán a legtöbb vállalat. mezőgazdasági nagyüzem rendelkezik vala­milyen mikroelektronikai berendezéssel, személyi szá­mítógéppel. — Hogyan hatnak ezek a változások a kaposvári szá­mítóközpont munkájára? — A mi nagygépes funk­ciónk is módosult. A fejlett világban az adatföldolgozás 65—70 százaléka még mindig nagygépeken történik, de ez fokozatosan távadatfeldolgo­zássá alakul át. A nagy adat­tömegek tárolására, lehívásá­Sokan tanulják, (tanárok, vállalati szakemberek a szá­mítógép kezelését a megyében. ra még mindig a nagygépek a legalkalmasabbak. Ehhez azonban megfelelő postai vo­nalakra, számítógépes háttér­re van szükség. Itt is van egy jól körülhatárolható vál­tozás. A nagy-, mini- és mikrogépek között a koráb­bi éles határok egybecsúsz­tak, hiszen a technika roha­mosan fejlődött, s ma már a miniszámítógépek is renge­teget tudnak. Központunk munkájában ez úgy jelenttoeziik, hogy vál­laljuk a klisszámítógépek, géprendszerek komplett tele­pítéséit, teljes üzemibehelye- zését, a betanítást, és a fel­ügyeletet is. Szervizosoportot alakítunk ki. Természetesen régi pnafiiiunik is megmaradt, de nagygépes munkáink a távfeldolgozás irányában to­lódtak ed. A vállalatok he­lyi gépeit saját memóriával, programozhatósággal bérelt telefonvonal köti össze a nagy géppel. — Somogybán is nagy az igény a tanfolyamokra. Tud-e ebben segíteni a SZÜV? — Nemcsak tudunk, aka­runk is. Jelenleg a MTESZ- épü'letében működük a mik- rcöahib, és a tv basic-kamfo- lyaimával egyidőben 4 Primo kisszámítógépen gyakorol­hattak, mélyíthették el is­mereteiket a klubtagok. Több vállalat is fordult hozzánk, s egy teljes tanfolyamét köt­nének le. A számítóközpont egyelőre ezt nem bírja. De már folyik épületünkben egy oktatóközpont megszervezé­se. Itt teljes fölszerelés, meg­felelő lehetőség várja majd nyártól az érdeklődőket, s megtanulhatják a programo­zást. Oktatóközpontunk legalább felerészben szüvös- ök továbbképzését szolgálja, de a somogyi vállalati igé­nyeknek is jöbban meg tu­dunk féMmli. — Milyennek ítéli a somo­gyi helyzetet? — Szerintem a megye job­ban áll a számítástechniká­ban, mint az ipari-gazdasági erejéből következne. S eb­ben sokat segített a mikro­gépek megjelenése. Ma egy ilyen gép vásárlásához nem kall nagy befektetés, sőt ezek használói éppen a kisebb gazdasági szervezetek. Ehhez a megye adottságai megfe­lelőek. Ezért örültem a ha­zai piacon tapasztalt Brimo- fromtáttönésoek. E hazai gyártmányú gép jó, s külö­nösen olcsó. Azért fontos ez, mert nálunk még mindig drágák a szám í táste cím ika i eszközök. (Folytatjuk.) Csupor Tibor A béke kulturális követei Tiszta szívből énekelnek Magyarországon turnézik a lyoni A Oapella kamara- Ikórus. A budapesti, pécsi és siklósi koncertek után pén­teken este a kaposvári Ki­lián ifjúsági házban léptek föl. Az amatőr kórus — mint mecye is mutatja — kizáró­lag hangszeres kíséret nél­kül énekel. A műsor első részében a francia rene­szánsz kórusmuzsdikábój ad­tak ízelítőt, elhangzott töb­bek között a tizenhatodik századi szerző, Guillaume Costeley műve, melyet Ron­sard szövegére komponált. A következő zenei blokkal Cesar Gcoffray emlékének tisztelegtek a kórustagok. A nemrég elhunyt komponista a francia kónismozgalom megalapítója volt. Az ő sza­vára gyűltek először egybe a fiatalok a második világ­háború idején, hogy dallal tegyék elviselhetővé a pusz­títás borzalmait. Követői az­óta is minden koncertjükön eléneklik néhány szerzemé­nyét. Hatalmas közönségsikert aratott a befejező összeállí­tás, melyben íkortáns magyar és francia szerzők művei szólaltak meg. Az énekesek Lionel Daunais, Francis Poulenc, és nem utolsósor­ban Bárdos Lajos kórusmű­vein mutathatták meg iga­zán, mit tudnák. Bravúros zenei megoldások, remek összhang — s mindez vég­telen könnyedséggel, jó­kedvvel párosult. Végül ven­dégeink, hogy csatlakozza­nak nemrég ünnepelt fel- szabadulási évfordulónk öröméhez, műsorukra tűz­ték Roger Calmel: A sza­badság kantátája című, Elu- ard-versre komponált mű­vét. A kedves és vidám fran­cia énekeseket a közönség alig akarta leengedni a színpadról. Ráadásként még jónéhány hazai népdalt el kellett énekelniük. A koncert után a városi tanács vezetősége meleg, IBjNem lesz a te talpadnak nyugalma j Ez a húsvét előtti negy­venedik nap — húshagyó kedd — úgy indult, mint máskor. A kedv kupica pá­linkákkal, pohár borokkal locsolva bókrasodott bennük reggel óta. Talán csak a há­romnapos búcsúk jelentettek duhajább Vigalmi eseményt a falu fiatalságának novem­ber első harmadában^ Már­tonkor. Az már olyan ünnep, amli bevégzl a munkát, ez meg elkezdi ... Akikor már a gazdaember is szusszanhat, az asszony meg ráér kime- szelnli a házat kívül-ibelül, a konyha sározására szintén sort keríthet. Még a pincék sem maradnak ki a nagy tisztálkodásból: olyan a bú­csú, mint valami közös há­laadás azért, hogy abban az esztendőben is megtermett minden. Hujjogafássál halad a fiatalok menete a kocsmá­tól a szőlőhegyre addig a pincéig, ahol előző évben, el - temettéík a búcsút jelképező tele pintes üveget. Ott evés, ivás kezdődik, a zenészek nótát fújnak a rezékbe. Az­tán bál szombaton és va­sárnap is, olyan szédültek lesznek hétfőre, mintha a sókaidalom tengelyében forgó körhintán pörögték volna két napig. Hétfőn valamelyik pincébe temetik a búcsút, egy legényt körbefordítanak a földbe ásott üveg bor fö­lött, ő az élő kulcs, aki egy évre bezárja az ünnepet. Húshagyó kedden más a szokás, hiszen az utolsó nap ez, amikor még mértéktele­nül fogyaszthatják a húst: hamvazószerdán olyan ke­mény koplalással kezdődik a böjtidő, hogy csak egyszer lakhatnak jól, akkor sem hússal, füstölttel. Mintha Erős Matthias a szerda reg­geli misén azért írt volna haimus jelet a homlokukra, hogy megjelölje, kiknek kell átkoplalniuk a nagyböjtöt. Nem is igaz — gondolta Éva elégedetlenül, amikor már nagyon kívánt valami jobb étket —, hogy nem azért ta­lálták ki az éhkoppos böjtöt, ne fogyjon az a kevés a kam­rákból olyan gyorsan. Tudta, hogy igazságtalan, amikor úgy érezte, hogy apósáélknál még Silányabb az a hús nél­küli étek, minit a szülői ház­ban volt ilyentájt. Egyszer — könnyen sírt azokban az időkben — ki is ült néhány áttetsző gömböcske a szem- pillájára, amikor anyósa le- kanyarított egy karika stifol- dert a kenyérhez: — Egyél, lányom, te még fiaital vagy ahhoz, hogy üres hassal dicsérd az Urat. A vidám farsangbúcsúzt.a- tás csak délután kezdődött Erdősön. A báli meghívót szóban nyújtotta át minden portán a viszkető lábúak egyre szaporodó menete. Ez volt az igazli látványosság! Éva fiatalasszonyként iís kedvtelve — sőt vágyakozva — nézte őket. Az öccse ott tüsténkedett Bieber Lorenz jobbján, már nem maradha­tott ki egyetlen faluesemény­ből sem, ahol a legénynek ott illik lennie, ha törik, ha szakad. Megnyúlt, de vala­hogy mégis szögletesebb lett a télen. Langné alig ismert rá benne arra a kisgyerek­re, aki szeles éjszakákon, ha jajongva hajladoztak a fák — ablakukra vetülő árnyak­kal is riogatták a fiút —, vacogva mellébújt a duny­ha alá. (Folytatjuk.) baráti hangú fogadáson lát­ta vendégül a lyoni vendé­geket. Itt beszélgettünk Marcell Corneloup-v&l, a kó­rus karnagyával, aki az A Coeur Joie elnevezésű fran­cia amatőr kórusmozgalom elnöke. — A mozgalom neveany- nyit tesz: tiszta szívvel éne­kelni. Nálunk valóban az együtténeklés öröme hozza össze a kórusokat. Nincse­nek versianyek, csak talál­kozók, fesztiválok. Mint el­nök, elsődleges foglalkozá­som ezek szervezése és a kórusvezetők képizése min­den francia nyelvű ország­ban. — Emellett Oonnieloup úr az Europa Oanta nevű nem­zetközi kórusszervezet elnö­ki tisztét is ellátja. — Igen, s ebben a „mi­nőségemben” nemzetközi kórustalálkozókat szerve­zek. Tervem és vágyam, hogy a tizedik ilyen feszti­vált 1988-ban Magyarorszá­gon, Pécsen szeretném meg­rendezni, Az a tapasztala­tom, hogy ebben a magyar városban nagyon szeretik a kóruséneklést, nyitottak minden újra. Jó követőkre találtam itt. — Karnagy úr, a gyere­kek zened oktatásával is foglalkozik, gyakorlatban és elméleti munkákban egy­aránt is. Milyen véleménye alakult ki a magyar mód­szerekről? Francia kórus Kaposváron — Nagyszerűnek tartom a magyar zeneoktatást. Ná­lunk, Franciaországbain szin­tén ismeretes a Kodály-mód- szer, de nem alkalmazzuk, mert a szolmizáció megta­nulásához nagyon sok idő kellene. De a módszernek nem is annyira az elmélete fontos-, mint a gyakorlata. A magyar zenetanítás gya­korlati felépítése az, amit csodálok és követésre mél­tónak tartok. — Hogyan került a reper­toárjukba magyar darab? — Decemberben itt jár­tam Kaposváron a regioná­lis kórustalálkozón, és mind az énekesek tudása, mind a közönség nagyon tetszett. Itt hallottam először Bárdos Lajos Cantemus című kó­rusművét. Annyira megked­veltem, hogy hazatérve azonnal közöltem a kórus­sal: ezt meg kell tanulni. Külön erre az estére készí­tettük el ezt a számot, itt és most énekeltük először, ahol először hallottam. Az est hátralévő részében baráti köszöntők, beszélge­téseik és újabb meghívások hangzottak el, míg végül a francia énekesek magyar nyelvű dallal búcsúztak el kaposvári vendéglátóiktól. Tensztyánszky Krisztina Gicával rajzolt motívumok Aki nem volt még játszó­házban, az el sem tudja képzelni, hogy milyen csuda dolgok történnek ott. Mivel az én korosztályom még ki­maradt ebből az élményből, felnőtt fejjel próbáltam a mulasztást pótolni szombat délelőtt az ifjúsági ház hús­véti játszóházában. A .tojásfestés — ezt min­den gyerek tudja — a leg­elterjedtebb húsvéti szokás. De azókat a szép cirkaima- kat vajon hogyan lehet a vékony héjra varázsolni? Megtudhatta itt bárki, aki egy kis vállalkozó kedvvel leült valamelyik asztal mel­lé. Kell hozzá viasz meg gi- ca, ami magyarul annyi, mint egy szőlővessző egy beleszúr,t gombostűvel. Az­tán már csak egy jó adag kézügyesség ‘kell hozzá, hoigy az emlhar ne ddomitalan pa­cákat és kormos rögöket ejtsen a tojás héjára, ha­nem szép, esőcsepp alakú levél- és virágimotívumolkat. Az egyik asztalnál Szabó Gézáné adja az utasításokat: kisujjal megtámasztani, ha olvad a viasz, a gombostű végét a lángba tartani. Ta­nítványai, akik már évek óta visszatérők a já.tszóház- ban, a mestert közelítő szakszerűséggel, villámgyor­san pangóinak a makrancos, hamar merevedő folyadék­kal. A kezdők, nagymamák, anyukák, apukák és min­denféle korosztályú gyerek tolonganak az asztal körül. Kiborul a viasz, megég az ujj, de sebaj, ezt akkor is érdemes megtanulni, mert a festés és leolvasztás után csodaszépek lesznék az írott tojások. Szabó Gyuláné, a termény­bábok fő anyamestere a fo­nást tanítja egy népes tár­saságnak. — Csak akkor fogsz örülni a kosárkának, ha szép lesz! Megéri a fá­radságot! — buzdítja fá­radhatatlanul a lankadókat. Bizony nagy türelem kell hozzá, hogy a raídaszálakból hosszú fonat legyen, aztán ügyesen felcsavardntva, ösz- szievarrva díszes tojástartó kosárka alakuljon ki belőle. A termet betölti a forró viasz és a ragasztó szaga, nyüzsög a sok gyerek. Van, akiit nem ragad el az alkotó kedv, és úgy dönt, inkább apucival; vásároltat az elő­térben készen kapható hi­ntés tojást, terménybabát, mézeskalácsot, vagy valami szép mieséslkönyvet Aki ügyessége helyett a szellemi képességeit alkarja próbára tenni, annak is akad dolga. Kdtölitheti a tíz kérdést tar­talmazó húsvéti tesztlapot. Ebédidőre lassan kiürül a ház, elszáll!rugóznak az ifjú alkotók. A nyuszinak elő van készítve a terep, ezek után már könnyű dolga lesz. T. K.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom