Somogyi Néplap, 1985. április (41. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-04 / 79. szám
1985. április 4., csütörtök Somogyi Néplap 3 NEGYVEN EVRE EMLÉKEZTÜNK (Folytatás az 1. oldalról) Az első teendők egyike volt a magyar parasztság „évszázados perének” megoldása, a földosztás. 1945. március 17-én fogadták el azt a történelmi jelentőségű, demokratikus földreform- rendeletet, amelynek alapján a föld azé lett, aki megműveli. Somogybán csaknem 40 000-ren kaptak földet, több mint 17 000-ren pedig házhelyet, házat. A földreformhoz a megye szántóterületének 35 százalékát vették igénybe. A termelés megindítása igen nagy erőfeszítéseket követelt Somogy 85 000 parasztgazdaságában, különösen az újonnan földhöz jutottak körében. A földreform végrehajtása döntő jelentőségű volt a munkásparaszt szövetség, a népi demokratikus hatalom alapjának megszilárdítása és a népi demokratikus átalakulás meggyorsítása szempontjából. A földreformot más, olyan nagy jelentőségű döntések követték, mint például az államosítás, amely alapvetően megváltoztatta a tulajdonviszonyokat. A politikai hatalom mellett a gazdasági hatalom is végérvényesen a munkásosztály kezébe került. Az ünnepi szónok ezután felidézte a felszabadulás előtti Somogy elmaradottságát, majd így folytatta: — Az eltelt négy évtized történelmünk leggyorsabb gazdasági fejlődésének időszaka volt. Somogy általános fejlődése az 1960-as évek közepe óta gyorsult fel. Elmaradottságának felszámolása az MSZMP Politikai Bizottságának a „Somogy megye általános helyzetéről és fejlesztésének irányáról” 1965-ben hozott határozata alapján indult meg lendületesen. Klenovics Imre részletesen elemezte az ipar, a mező- gazdaság fejlődését, szerkezeti átalakulását, méltatta az osztályok és rétegek élet- körülményeiben , az élet- színvonalban, a szociálpolitikai juttatások mértékéiben bekövetkezett hallatlan változásit, a műveltség ki- teljesedését, majd így folytatta: — Azokban a történelmi eredményekben, amelyeket a negyven év alatt elértünk, a magyar kommunista párt mindvégig kezdeményező és vezető szerepet játszott. Pártunk harca és munkája bebizonyította, hogy a fejlődés kulcsa a munkásosztály vezető szerepe. Szövetségi politikánk nem egyszerűen taktikai lépés, hanem fejlődésünk hosszú távú, semmi mással nem pótolható stratégiai irányvonala. Ennek nyomán milliók kapcsolódtak be a közügyak alakításába, a hatalom gyakorlásába. Olyan politikai rendszer alakult ki, amely a dolgozó nép érdekeit fejezi ki, s amely be is vonja a dolgozókart a döntések meghozatalába, az ügyek intézésébe. A szocializmus építése során megtett út nem volt zökkenőmentes. Sok nehézséggel, hibával, tévedéssel is meg kellett küzdenünk. Olyanokkal is, amely eket elkerülhettünk volna. Történelmi távlatokban nézve a felszabadulás óta eltelt időt mégis hartalmas társadalmi fejlődés korszakaként értékelhetjük. Amit elértünk, az nem kevés. A megtett útra jogos büszkeséggel tekinthettünk visszai. Van mit megvédenünk. És van miért harcolnunk. Feladataink nagyok, de lehetőségeink sem szerények. Céljaink elérésének legfontosabb feltétele a béke. Mint a világ somsáért felelősséget érző emberek sokasága, úgy mi is aggódunk sajált magunk és az emberiség jövőjéért. A világban, főleg az Egyesült Államokban jelentős erők lépnek fel a békés egymás 'mellett élés, az enyhülés politikája elleni Ez a politika azonban társadalmi szükségszerűség karunkban, objektív alapja a két világrendszer erőviszonyának — mindenekelőtt katonai erejének — egyensúlya. E politika megvalósítását késleltetni lehet, de megkerülni, vaigy mellőzni lehetetlen. Ezért vallják velünk együtt milliók és milliók a világon, hogy itováhb- ra is a békés .egymás melleltft élés politikáját kell folytatnunk, még fokozottabb erővel és következetességgel. Ennek legfőbb biztosítéka a Szovjetunió, a szocialista közösség ereje és következetes békepolitikája. Az ünnepi szánok méltatta ezután a párt XIII. kongresszusát, majd így fejezte be beszédét: — Április 4-i megemléke- izésühket dolgos hétköznapok követik. A négy évtized tanulságai, örömei és gondjai tettekre köteleznek bennüket. Visszatekintésünk a gazdasági fejlődés, az életkörülmények változásának számadatain túl emberközelségről', egymáshoz való viszonyról, megértésről tanúskodnak, vitákról és küzdelmekről is, amelyek során — a szocializmus útján haladva — összeková- csiollódotlt nemzetünk. Hazánk megbecsült szocialista országgá vált a szocialista közösségben, de a kapitalista világban is. Felszabadulásiunk negyvenedik évfordulója a Szovjetunióhoz és a szocialista közösség országaihoz fűződő kapcsolatunk további erősítésével kötelez bennünket. Kötelez a felszabadító hősök mélységes tiszteletére és utunk további folytatására. Fejlődjék tovább ez a kölcsönös barátság! Váljék eredményesebbé a lenini bé- kepolitika, amely . lehetővé teszi, hogy népünk még magabiztosabban bontakoztathassa ki alkotóerejét, tehetségét a szocializmus építésében! Éljen és virágozzék a Szovjetunió, a szocialista országok és hazánk megbonthatatlan .barátsága! Éljen a Magyar Szocialista Munkáspárt! Éljen a béke! FELSZÓLALÁSOK, KÖSZÖNTŐ SZAVAK Klenovics Imre ünnepi beszéde után megyénk vendégei s a KISZ-ifjúság képviselője léptek az emelvényre, hogy meggyőződéssel teli, köszöntő szavakkal járuljanak hozzá legnagyobb nemzeti ünnepünk előestéjének fényéhez. Először J. A. Hrusztaljo- va, a Kalinyini Területi Pártbizottság titkára adta át az ünnepség résztvevőinek testvérmegyénk kommunistáinak, valamennyi dolgozójának szívélyes üdvözletét. Emlékeztetett rá, hogy a két megye baráti kapcsolata huszonöt éve szövődik egyre erőteljesebbé, bensőségesebbé és mindkét nép számára hasznosabbá. Utalt az érdekek azonosságára, s arra, hogy barátságunk gyökerei mélyre nyúlnak, kitép- hetetlenek. Beszélt a magyar internacionalistákról, akik részt vettek és nagy áldozatokat hoztak a nagy októberi szocialista forradalom győzelméért, s megemlékezett arról a 140 000 szovjet katonáról, aki életét áldozta hazánk szabadságáért. Méltatta ezután az MSZMP, hazánk sikereit, fellépését a nemzetközi porondon, harcát a békéért, amellyel méltán vívott ki elismerést a világon. Végül átadta a kalinyini Területi Pártbizottság ajándékát, s jövőbe vetett hittel kívánt további sikereket. Ezután dr. Szirmai Jenő, Somogy szülötte, a megyei pártbizottság egykori első. titkára állt a mikrofon elé, s hazai élményektől fűtött, szenvedélyes hangon vallott a történelmi sorsforduló embert emberré tevő hatásáról. S hogy hitelt adjon szavának, számos bizonyítékkal utalt a Horthy-nemdsäer embert nyomorító módszereire, az átkos örökségre, amelyből indulva azóta egyre virágzóbb élet bontakozik ki a Balaton és a Dráva között. — Emlékeznünk kell a múltra — mondta, s emlékeztetni a fiatalokat, hogy apáiktól is tudják: honnan indult a somogyi nép. Utalt ezután arra, hogy nemcsak felszabadítónk volt a szovjet hadsereg, a szovjet nép, hanem azóta is legjobb barátunk, segítőtársunk. Személyes életéről tett vallomása után további munkasikereket kívánva üdvözölte az ünneplőket. Milcso Milcsev, a Kardzsa- li Megyei Tanács elnöke kórt szót ezután. A Rodope népének, kommunistáinak és vezető testületéinek szívből jövő, baráti üdvözfletét hozta Somogyiba. Méltatta hazánk vezető erejét, s a népet, amely létrehozta, megvédte és eredményesen építi a szocializmust, ahol virágzik az élet, a kultúra; ahol jól élnek és jókedjvűek az emberek. — Közös eszménk és célunk a barátság alapja — mondta, majd Kádár János és Todor Zsiivkov egy-egy mondatát idézve adott hangsúlyt szavalnak. Miegemléke- zett a vérüket áldozó szovjet és bolgár hősökről, és így fejezte be felszólalását: — Senkit és semmit nem felejtettünk el. De amikor a hősökre gondolunk, az élőket szólítjuk: tegyenek meg mindent a bekéért... — Üdvözlő szavai után átadta Dimitrov mellszobrát pártbizottságunk első titkárának. — Boldog születésnapot! — így kezdte fiataljainkhoz méltó, érzelemgazdag] felszólalását Mihalics Veronika, a megyei KlSZ-bizottság titkára. Lírai — mondhatnánk úgy — előremutató emlékezéséből az elődök tengernyi áldozatvállalását, hitét értékelő ifjúság szava, a nők életérzése és tenniakarása, a példamerítés szándéka s az önmaguk jövőjéért is érzett felelősség csendült ki. — A mi születésnapunk ez — köszönő szavakat mondott az élőkhöz —, s a mi örömünk, hogy gyamapits.uk a valóságot. Lépteink alatt szilárd aiz út... — Vallomása, megragadóan szép és igaz gondolatai végtére is visszaadhatatlanok néhány sorban. De hogy méltó befejezése volt a dísz,ünnepség első felének, azt az ünneplők megértő és egyetértő itapsa fejezte ki. Elhangzott az Intemacdo- nálé, s a szünet után ünnepi műsorral köszöntötték szabadságiunk születésnapját a Csiky Gergely Színház művészei. Végül a díszünnepség közönsége együtt énekelte el a Szózatot. Sorsfordulónk Az uradalmas Somogy — mondták a megyére a felszabad ulás előtt, utalva a jó földjein szélesen elterpeszkedő nagybirtokra, a pusztáin dolgozó népes cselédréteg- me. Köpködő — így hívták a megyeszékhely központjában, a városházává! szembeni utcát, ahol munkanélküliek százai vártak naponta valamilyen pénzkeresetre. A Kapós völgyi országos hírű középparaszti .birtokon viruló állattenyésztés szintén azt bizonyította, hogy zömében mezőgazdasági, népfölöslegét ipari munkával föüszívni képtelen megye Somogy. Ez volt az az örökölt szerkezet, amelyen negyven év gazdaság- és településfejlesztő munkájának alapulnia kéllett. Ennek átalakításán fáradozik négy évtizede a megye vezetősége és dolgozó népe. Amikor az ötvenes években elkezdték a textllműveket építeni, a felhívásma egy kislány is jelentkezett. Fölvették, s a hatalmas gépéket zsírozta, jeges tétben, szabad ég alatt. Akkoriban gyakran esett szó az újítások fontosságáról. A tapasztalatlan lány úgy gondolta, hogy erme ő is képes. Forró vízzel melegítette a dermedt kenőanyagot, s így jobban ment a munka. Pofonegyszerű ötlet szakadt föl belőle, úgy is mondhatnánk, alkotó energia. Ezek sokasodása, a helyzet megváltoztatásában való hit rengeteg embert vitt új pályára, százezreknek kanyarodott új .irányba az életútja. Országos adatok szerint az ötvenes évekbeli társadalmi átrétegződés egymillió embert érintett, az akkori Magyarország lakosságának mintegy 13—15 százalékát. S ez az arányszám valószínűleg jellemző megyénkre is. Az elmúlt negyven év politikájának van néhány állandóan jelenlevő vonása. Az együk legfontosabb: az anyagi alapok, a termelés új társadalmi és szervezeti föltételeinek megteremtése, az örökölt szerkezet modernizálása. A szocialista ipari nagyüzemek a megye fejlődését igazán csak a hatvanas évek derekától, a Politikai Bizottság emlékezetes határozatától kezdik meghatározni. Ezek enyhítettek a foglalkoztatottság .évszázados gondjain, s a megyében meghonosították a magasan fejlett műszaki kultúrát. Igazán azonban, csak a következő évtizedben válhatnak az intenzív, munkaigényes termelőmunka bázisaivá. Ehhez lehetőségeink kedvezőek. A somogyi ipar átütőerejét, korszerűségét tekintve kedvező pozícióban van, gépgyártás, híradástechnika jelenti a magvát. Azok az iparágak telepedtek meg, amelyek eddig is, a jövőben azonban mégin- kább húzóerői a műszaki-technákali háladósnak. Az intenzívebb fejlődés egyik motorja a somogyi üzemek önállóságának további fokozása lehet. A megye mezőgazdasági adottságai vegyesek. Vannak kiváló termőterületeik, szép hagyományok a somogyi mezőgazdaságiban, de igaz .ennék fordítottja is. Mégis, a mezőgazdaság negyedszázaddal ezelőtti kollektivizálása a vártnál jobban föl tudta erősíteni az .erényeket, noha teljesen nem volt képes kiegyensúlyozni az adottságok hátrányait. A megye mezőgazdasági nagyüzemei — tsz-ek, állami gazdaságok — egyre inkább megtalálják azokat a forrásokat és formákat, amelyek kihasználásával kiteljesedhet a jövedelmező gazdálkodás. Somogy szellemi energiáinak egyik legnagyszerűbb teljesítménye is itt született; a Ka- hyb, az immár Európa-szerte híres és elismert hlibridser- tós. A mezőgazdasági nagyüzemek termésátlagainak, hústermelésének folyamatos növekedése, a termelési rendszerek széles körű elterjedésén és a technikai színvonal emelkedésén kívül leginkább a földeken és az állattartó telepeken dolgozók hagyományos szorgalmából merítette a tartalékokat. A somogyi falvak lakódnak a hetvenes évektől föllendülő termelőikedve — háztájiban, hobbikertekben — irtod hozzájárult az ellátás döntő javulásához és a korábban tapasztalt hiányok megszüntetéséhez. Megyénk mező- gazdaságának eredményéin alapszik a somogyi élelmiszeripar híre. A történelmi hagyományok ötvöződnek itt a le- ihetőségekkél számoló szívás és céltudatos fejlesztésekkel. Hogyan alakult a somogyi ember élete, életmódja? Milyen volt megyénk lakosságának életminősége, világszemlélete 1945 előtt? A szociográfiák, kutatások többször szóltak már erről. Csak egy epizódot mondanánk el. A .hatvanas évek elején a taibi járási pártbizottság titkárát megbízták, vizsgálja meg az egyik környékbeli község párt titkárának viselt dolgait. Ugyanis a derék tisztségviselő a faluban rendszeresen — fcántorüzált. A feddő szavakra nem tagadott a delikvens, sőt egy régi papírt rángatott élő az aszailfdókból: „Megbízzuk X. Y-t, hogy épüljön be a klerikális reakció szervezetébe, s annak készülődéseit rendszeresen jelentse..." Dátum: 1946, aláírás: az MKP tahi szervezetének titkára. S a megbízott beépült. Oly jól magára öltötte a ruhát, hogy még akkor is abban járt, amikor már egészen más volt a viselet. Igen, a koalíciós időikben és később is roppant élesek voltak a politikai harc frontvonalai. És mégsem volt egyszerű. Hiszen Somogyiban — minit az országban máshol is — az emberek nagy többsége vallásos neveléssel — s ami ezzel járt: konzervatív világnézettel — a fejében érte meg a fölszabadulást. S ez gyakran lehetett a nagy elhatározások. a mindennapi tettek fékje, visszahúzó ereje. Csak a gazdasági talpraállás, megerősödés, a szocialista társadalmi viszonyok izmosodása és végleges felülkereke- dése után veszíthette el ez a kérdés a felszabadulás utáni években tapasztalt megkülönböztetett fontosságát. A szocialista életmód értéket szervező és teremtő terjedésével meghatározóvá váltak ezek a viszonyok a társadalmi élet legkülönbözőbb színterein, a családban, munkahelyen is. Ma egyaránt érvényesülnék az oktatásban, a kulturális életben, s a lakóhelyért, a szűkebb környezetért végzett társadalmi munkában és a szabadidő eltöltésében. Ma, bármerre járunk, a városok és falvak megújho- dott képe fogad minket. Á községek legtöbbjének képét az építkezések határozza meg, s az eltelt negyven év alatt egyről ötre szaporodott városok lakótelepei, városközpontjai, bevásárlócentrumai, művelődési és egészségügyi létesítményei magasabb szinten szolgálják a korábbinál jóval nagyobb igényeket. Megyénk lakói is eljutottak a motorizáció életmódot és -szemléletet viharosain formáló korszakába. Ez olykor komoly gondokat is jeleni; a váróéi élet megnövekedett zajszintjéban, a levegővédelemben, s egyes tájak (például a Balatan-part) eredeti értékelnek megőrzésében. Megyénk vezetőit, lakóit továbbfejlődésünk meggyorsításának kérdései foglalkoztatják: a negyven év után kialakult korszerű gazdasági szerkezet újabb, nagyobb teljesítményű motorjainak bekapcsolása, a társadalom demokratizmusának elmélyítése, s az egyes ember szintjén a természetesnek tekinthető új életmódelemek, fogyasztási és műveflődési javak megszerzése életünkbe szervesítése. Ehhez jó programot adott a nemrég befejeződött XIII. pártkongresszus, és van hozzá megfelelő alkotóerő äs. Cs. T.
