Somogyi Néplap, 1985. április (41. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-04 / 79. szám

AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XLI. évfolyam, 79. szám Ára: 2,20 Ft 1985. április 4., csütörtök Az új élet születésnapját Ünnepélyes zászlófelvonás NEGYVEN ÉVRE EMLÉKEZTÜNK Díszünnepség a Csiky Gergely Színházban Nemzetiszínű és vörös szalagok, lo­bogók és drapériák ölelésében a fel- szabadulás 40, évfordulóját ünnepel­te tegnap este - megjelent képviselői révén — Somogy népe, A központi díszünnepség elnökségében foglalt helyet Tömpe István, a Központi Bi­zottság tagja, Somogy első kommu­nista alispánja, a Magyar Rádió- és Televízióbizottság nyugalmazott elnö­ke, Klenovics Imre, a Központi Bizott­ság tagja, a megyei pártbizottság el­ső titkára, Sugár Imre, a megyei ta­nács elnöke, J. A. Hrusztaljova, a ka- linyini, Milcso Milcsev, a kardzsali, Purovzsál Biod, a darhani pártküldött­ség vezetője, Vlagyimir Zaharovics Dorozsko, az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet egység parancs­noka, a megyei párt-vb tagjai, a me­gyei tanács tisztségviselői, a megyei szervek vezetői, c, veteránok képvise­lői és a jeles évforduló alkalmából kitüntetettek egy csoportja. A magyar, a szovjet és a bolgár Himnusz elhangzása után Sugár Im­re köszöntötte az elnökség tagjait, a díszünnepség résztvevőit, Kaposvár és a megye dolgozóit, majd Klenovics Imre mondott ünnepi megemlékezést. Klenovics Imre ünnepi beszéde Április 4-ét, hazánk fel­szabadulásának 40. évfordu­lóját ünnepeljük. Ez a nap történelmünk legnagyobb nemzeti ünnepe. Emlékezésre és számvetésre késztető ün­nep, amely évtizedek óta visszapillantásra és tettekre késztet. Tudatában vagyunk annak, hogy az 1945 után következő évtizedek nem­csak apáink és nemzedékünk sorsfordulóját hozták, hanem új korszakot is nyitottak a magyarság történetében. Olyan évtizedek voltak ezek, amelyekben, ha törések, küz­delmek és kemény munka nyomán is, átalakult a ma­gyar társadalom, megválto­zott a nép élete. A felszabadulás meghatá­rozó eleme, a fasiszta meg­szállók és nyilas csatlósaik fölött aratott katonai győ­zelem volt — folytatta az előadó. — Csaknem hat és fél hónapig folyt az öldöklő harc hazánk területén. Hit­ler és vezérkara utolsó — hiábavaló — kísérletet tett fennmaradásáért, és ennek egyik ütközőpontja Magyar- ország volt. Ide összpontosí­tottak 79 hadosztályt, na­gyobb haderőt, mint az an­gol—amerikai csapatok ellen Nyugat-Európában. Segítette ezt a nagy katonai erőt a horthysta és a Szálasi-féle kormányzat. E hatalmas erő­vel találta magát szemben a lendületesen előretörő, ekkor már nagy harci tapasztalat­tal rendelkező Vörös Had­sereg. Elkeseredett harcok folytak mindenütt, nehéz na­pokat élt át Somogy lakos­sága is. A Balaton délnyu­gati részétől a Dráváig ter­jedő szakaszon, a Dráva és a Sió mentén 93 falut és 65 pusztát ürítettek ki. A „Mar- git-vonal” mögött — bár rö­vid ideig — de makacsul védekeztek a fasiszta erők. Kaposvártól 20—25 km-re hónapokig állt a front. Aki­ürített falvak területén zaj­lottak l'e Somogy történelmé­nek legvéresebb napjai és legsúlyosabb ütközetei. A szabadság csak 1945. április 1-én köszöntött a sokat szen­vedett somogyi népre. Hálával gondolunk a szov­jet nép fiaira, a dicső Vörös Hadseregre, amely a legna­gyobb áldozatot hozta, s ér­demei elévülhetetlenek a fa­sizmus legyőzésében. Hálával emlékezünk a magyar nép szabadságáért életüket, vé­rüket áldozó bolgár, jugoszláv és román harcosokra, a ma­gyar antifasisztákra, önkén­tesekre, akik népünk érde­keiért küzdöttek. A hősöket megillető kegyelettel emlé­kezünk rájuk. Érdemes felidézni, hogy milyen gyötrelmet hozott számunkra a háború —foly­tatta a szónok. — 800 000 magyar halálát és nemzeti vagyonunk 45 százalékának pusztulását okozta. A felsza­badulás időszakában a gyá­raknak csupán 10 százaléka maradt üzemképes. Tönkre­mentek a vetésterületek, nem volt vetőmag. A fasiszták 3 milliárd dollár értékű anya­gi javat hurcoltak ki az or­szágból. Somogy megyében 89 község vált romossá, 2500 épület semmisült meg, 5600 ment tönkre vagy vált hasz­nálhatatlanná. Nagy károkat szenvedett Nagybajom, Mesz- tegnyő, Kutas, Csököly, Mar­cali, Nikla, Nagyatád. A felszabadulás után ele­mi erővel bontakozot ki az évszázadokon át elnyomott nép alkotóereje. Élni tud­tunk a történelmi lehetősé­gei. A társadalmi és politi­kai átalakulás élén a magyar antifasiszta, haladó gondol­kodású és forradalmi erők álltak. A legelső vonalban küzdöttek a munkásmozga­lom kipróbált harcosai, a szervezett munkások, a kom­munisták, a szociáldemokra­ta párt tagjai. A kommunista párt a ha­ladó erők élére állt — foly­tatta az előadó. — Hozzá­fogtak a romok eltakarítá­sához, a gyárak újjáépíté­séhez. Megindították a ter­melőmunkát, a kereskedel­met, az iskolai oktatást. Ha­tározott programjuk volt az ország jövőjének alakítására. A népi demokratikus forra­dalom kibontakozásában döntő volt az új államiság megteremtése. Az MKP kez­deményezésére egy széles nemzeti front jellegű politi­kai szövetség alakult; ez lett a népi demokratikus hatal­mi szervek, az Ideiglenes Nemzetgyűlés és az Ideigle­nes Nemzeti Kormány meg­választásának kezdeménye­zője, szervezője. A törvényes államhatalom létrejötte a magyar történelemben új fejezetet nyitott; a népmil- liók akaratát érvényesítő intézmények korszakát. Az új állaim nevében és prog­ramja alapján folytatódott és kiteljesedett a független, szabad, demokratikus Ma­gyarország felépítéséért foly­tatott harc. A helyi népha­talmi szervek, a pártok, a tömegszervezeteit egyetértés­sel, lelkesedéssel fogadták az Ideiglenes Nemzetgyűlés és a kormány intézkedéseit, mert azokban saját elképze­léseik megvalósulását látták. (Folytatás a 3. oldalon) a Parlament előtt Hazánk felszabadulásának 40. évfordulója alkal­mából szerdán reggel ünnepélyes külsőségek között, katonai tiszteletadássá! felvonták a lm agyai- nemzeti lobogót éS a ^nemzetközi munkásmozgalom vörös zász­laját a gellérthegyi {felszabadulási emlékműnél. Zászlóidvonási ünnepséget tartottak |u Parlament előtt ja Kossuth Hajos téren is; Ott ugyancsak ünne­pélyes külsőségek között, katonai tiszteletadással von­ták föl az állami zászlót. Kitüntetések a Parlamentben A Magyar Népköztársa­ság Elnöki Tanácsa hazáink felszabadulásának 40. évfor­dulója alkalmából, eredmé­nyes szakmai és közéleti te­vékenység elismeréséül, az állami és társadalmi élet kü­lönböző területein dolgozók­nak és a fegyveres testüle­tek tagjainak kitüntetéseket adományozott. A kitüntetettek egy cso­portjának Losonczi Pál, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, az Elnöki Ta­nács elnöke szerdán délben, az Országház kupolacsarno­kában nyújtotta át az ér­demrendeket. Az ünnepsé­gen megjelent Lázár György, a Minisztertanáes elnöke, Németh Károly az MSZMP főtitkárhelyettese, a Fóliá­kat Bizottságnak tagjai, va­lamint Katona Imre, az El­nöki Tanács titkára. A kitüntetések átadásakor mondott beszédében Loson­czi Pál méltatta hazánk fel- szabadulásának történelmi jelentőségét. Rámutatott: eredményeink bizonyítják, hogy jól éltünk a lehetőség­gel, a szocialista fejlődés útját választó népünk az utóbbi négy évtizedben sza­bad emberhez méltó társa­dalmat teremtett. — Ha eredményeinkről be­szélünk — mondotta —, so­ha nem feledkezhetünk meg arról, hogy egyre többen akadnak olyan kiváló embe­rek, akiknek teljesítménye széles körben, társadalmi méretekben is megbecsülést, elismerést szerez népünk­nek, hazánknak, a Magyar Népköztársaságnak. — Nagyszerű érdem az övék: egyéni képességeikkel, kiváló teljesítményeikkel, embert próbáló küzdelmek közepette kifejtett tisztelet­reméltó erőfeszítésekkel ér­ték el szép eredményeket, személyes példamutatásuk­kal adnak ösztönzést mun­katársaiknak, honfitársaik­nak — hangsúlyozta Loson­czi Pál, majd az MSZMP Központi Bizottsága, a Ma­gyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és a Miniszterta­nácsa nevében megköszönte a kitüntetetteknek a példás helytállást, további sikereket, erőt, jó egészséget kívánt. Losonczi Pál ezután első­ként vezérőmagyi kineve­zési okiratokat, majd kitün­tetéseket adott át. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa hazánk fel- szabadulásának 40. évfordu­lója alkalmából vezérőrnagy- gyá nevezte ki dr. Adrián Zsigmond rendőr ezredest, Barta Gyula munkásőr ez­redest, dr. Bencsik István mérnök ezredest, dr. Bozsik János rendőr ezredest, dr. Hajdú Béla orvos ezredesi és dr. Liptai Ervin ezredest. A kitüntetések átadását követően az Elnöki Tanács fogadást adott a kitüntetet­tek és vendégek tiszteletére. KOSZORÚZÁS! ÜNNEPSÉGEK Hazánk felszabadulásának 40. évfordulója alkalmából a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága; a Magyar Népköztársaság Mi­nisztertanácsa és a Hazafi­as Népfront Országos Taná­csa szerdán délelőtt koszo­rúzást ünnepséget rendezett Budapesten; a szovjet hő­sök Szabadság téri emlék­művénél és a magyar hő­sök emlékművénél, a Hősök terén. A Szabadság téren, ahol a zászliódísszel övezett em­lékművel szeműben csapat­zászlóval felsorakozott a Magyar Néphadsereg dísz­százada, kürtszó hamsant, amikor Losonczi Pál, az El­nöki Tanács elnöke — Oláh István vezérezredes, honvé­delmi miniszter kíséretében — a koszorúzás színhelyére érkezeit, a díszszázad pa­rancsnoka jelentést tett az Elnöki Tanács elnökének, aki ezt követően a honvé­delmi miniszterrel együtt el­tépett a díszszázad sorfala előtt; és üdvözölte a katoná­kat. A magyar és a szovjet Himnusz elhangzása után a Magyar Népköztársaság El­Huzánk jfelsBabadttfásónak 40. évfordulója alkalmaiból ko­szorúzás! ünnepségek Voltak Budapesten. A képem (Kádár János és Németh Károly ia szovjet hősök Szabadság téri emlékművénél koszorú zott (Mikó László feiv. Telei oitó—KS) nökd Tanácsa nevében Lo­sonczi Pál és Trautmann Re­zső, az Elnöki Tanács he­lyettes elnöke helyezett ko­szorút az emlékmű talapza­tára1. Az MSZMP Központi Bi­zottságának koszorúját Ká­dár János, az MSZMP főtit­kára és Németh Károly fő­titkárhelyettes helyezte el. A Minisztertanács nevében Lázár György, a kormány elnöke és Maróthy László miniszterelnök-helyettes ko- szorúzott. Ezután a jubileumi ren­dezvényekre hazánkba ér­kezett külföldi pánit- és kor- mányküldötitséglek vezetői helyezték el a megemléke­zés koszorúit az emlékmű talapzatán. A Szovjet Szo­cialista Köztársaságok Szö­vetsége képviseletében Va- szilij Kuznyecov, az SZKP KB Politikai Bizottságának póttagja, a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsa Elnöksége elnökének első helyettese; majd a többi küldöttség ve­zetője; a fegyveres erők képviselői; társadalmi szer­vek; a munkások, diákok. (Folytatás a 2. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom