Somogyi Néplap, 1985. április (41. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-29 / 99. szám
1985. április 29., hétfő Somogyi Néplap 3 Huszonkilencen ülnének az asztal körül Mondja, hiába (fújt a szél, az udvaron bográcában kellett főzni a húsvéti halászlét. Ha mindenki egyszerre érkezük, folizony nem került volna asztal, amelyet körülülhették volna. Huszonkilenc embernek talán elegendő szék sincsen. Holota Imrének nagy családja van. Háborús özvegyasszonyt vett el két gyerekkel, azután született négy közös csemetéjük. Infarktus vitte el a párját, ottmaradt a ihat utóddal. Az egyik érettségi előtt állt, a másik szakmunkásvizsgára (készült. Nehéz napok voltak. Űjj társat keresett magának, .aki két gyermeket hozott az amúgy is nagy, gondokkal küszködő otthoniba. Becsületükre váljék, minden gyermeket tisztességgel fölneveltek. Az egyik agrármérnök, kettő gépészmérnök, van köztük villámosmémök, óvónő... Mindegyüket kitainíttaitták. Az érettségi megszerzése családi kötelesség lett. Már csak azért is illendő tisztelni őt, mert becsülettel élte le hatvan esztendejét. Harmadszor találkoztunk. Előbb akkor, amikor kint jártam a Balatoni Halgazdaság nagyatádi kerületének simongáti telepén, a kacsakeltetőben és nevelőben, utóbb akkor, amikor a negyvenéves párttagok nyomába szegődtem. S most itt ülünk a Szabadság tért családi házban. Hiszem, hogy nem mindennapi ember Holota Imre. Titkát megfejteni mégsem tudom. Talán azért, mert nincs is az életében semmiféle titok: egyszerűen szereti az emlbert, a családot, a munkáját. Életrajzi adatokat sorol: 1925. szeptember 28- án született Koppánymagye- ren, melyet ma Bábonyme- gyemék (hívnak. Szegényparaszt családból származik, volt egy bátyja is. Meséli, miiként lett párttag 1945- ban. — Volt egy nagybátyám, aki katonaiként szolgált a háborúban. Munkács környékén állomásoztak, ruszin lányt vett feleségül, haza is hozta. Egyszer azt mondta nékem: öcsém, ne lépj te semmiféle pártba, csak a kommunistáik közé tartozz. Ez a háború elveszett... Akkor este jött meg újra, amikor a szovjet csapatok 'is bevonultak. Együtt lettünk párttagok. Segédkeztem a földosztásban, aztán alap- szervezieti titkár lettem a faluban. 1950-ben, a tabi járási pártbizottság javaslatára Dékosz-titkámak választottak, néhány hónap múlva a pártbizottság munkatársa lettem, mlint mezőgazdasági felelős ... Számos funkciót töltött be. Köziben szakadatlanul tanult. Pártiskolái végzett, mezőgazdasági technikusi oklevelet szerzett. Az idő elmosódik az ember emlékezetében. szemüvegét, jegyzeteket Megnyílt a grazi vásár Megnyílt a századik jubileumi grazi vásár, amelyen hazánk minden eddiginél nagyobb árubemutatóval van jelen. A nemzetek pavilonjában mintegy 400 négyzetméternyi területét foglaltak le a magyar kiállítók. Több külkereskedelmi vállalat képviselteti magát, s elsősorban dunántúli és nyugat-magyarországi vállalatok, a Kaposvári SZÖVKER Vállalat. Két utazási irodánk, a Sió- tour és a Savaria Tourist szolgálatot kér a feleségétől, hogy pontos dátumokat sorolhasson. 1952- ben lett párttitkár a csurgói járási bizottságnál. 1953- ban a megyei pártbizottság munkatársa volt, azután a kaposvári járás mezőgazdaságot felügyelő titkára, majd 1955-től 1957-ig a tabi járási pártbizottság első titkáraiként tevékenykedett. Ott élte meg az ellen- forradalom napjait: börtönben, (katonai táborban, kivégzésre várva. Azután gazdasági megbízatást kapott: a hárorafái állami gazdaság igazgatója lett. Nem sokáig. Feloszlatták a céget, a fele Bábodhoz, a másik Nagyiba- ráfihoz került. Amikor már megpihenhetett volna, baleset áldozata lett. Szerencsére megmaradt a Iáiba, de leszázalékolták. Mégsem volt nyugta. Munkára jelentkezett a halgazdaságnál, és ma a baromfiágazat agronómusa. — Ügy tudom, sokáig a kerület pártalapszervezeté- nék a titkára volt. — Tizenegy évig. Most én kértem, hogy ne válasszanak újra. Nyugdíjba készülök. Tizenhárom éves koromban kanásaként kezdtem, meg kellene ,máir pihenni. Elismerték a munkában töltött negyvennégy esztendőt. Az utódomat, Sánta Lajosnét, segítettem, tanítottam. Azt hiszem, jó kezekbe került az alapszervezet irányítása. Jólesik, hogy nem „írtaik le”, jönnek, kérdeznek, kíváncsiak a véleményemre. — Pihenéssel telnek-e a nyugdíjas évek? — Hát... — bizonytalankodik. — Sóik az unóka, és tanácstag is vagyok. Feleségem alapsziervezeti titkár. Nekli is segítek, amiben tudok. Gondolom, lesz társadalmi miunlkám is elegendő. Teszem, amíg tudom. Holota Imre neve az elmúlt napokban többször szerepelt a hírekben. Köszöntötték negyvenéves párttagsága alkalmából, kitüntették kiváló társadalmi munkájáért ,és átvette az Április 4. Érdemrendet is. Mutatja a szép kitüntetést, s közben odasúgja: a legszebb ráadás az volt, hogy megszületett a legkisebb unókia. Nagy Jenő Sikeres lány Szerencsés csillagzat alatt született Takács Bea. Tizenhét évnyi élete során' szinte csak jó történt vele. Márciusiban a szakma kiváló tanulója versenyen elért helyezése után előbb kapta meg szakmunkás-bizonyí tványát a kaposvári Kereskedelmi és Vendéglátó Szakmunkásképző Intézetben. Májusban már a kaposvári Cser vendéglőben dolgozik felszolgálóként. Áprilisban Siófokon, a Mészöv által meghirdetett versenyen csapata az első helyet szerezte meg, ő pedig elnyerte a legjobb felszolgálónak járó kűlöndíjat. Pihenésre nem sok idő maradt, a hónap közepén a szakma ifjú mestere címet nyerte el. Aztán Győrbe utazott, az országos Kazinczy-versenyre, ahol érmet kapott. Százhúsz induló gimnazista és szakmunkás közül harmincán lettek a Kazinczy-érem birtokosai. Milyen hát ez a kislány, akiiről azt mondják a társai, nem fér a bőrébe, aki körül állandóan mozog a levegő ? Öltözködése választékos, szereti a szép, elegáns ruhákat, és tudja is hordani azdkat. Könnyedén, szépen fogalmaz, érződik a moln- datain, hogy elhatározásait gondolkodás előzi meg, sikereit pedig szívós .munka. — Nem őszinte, aki azt állítja, hogy nem vágyik sikerre — mondja. — Amióta aiz eszemet tudom, mindig próbára akartam tenni magam. A siker azt bizonyítja, hogy el tudtam érni olyan eredményt, ami elismerésre méltó. Rengeteg munkám, lemondásom van benne, de még soha nem éreztem el- vesztegetettnék az időt. Tizenkét éves voltam, amikor apuval táncversenyt nyertünk Mátraházán. Imádtam táncolni, két évig a Somogy Táncegyüttes tagjaként is belekóstoltam a sikerbe. Baleset történt velem, abba kellett hagynom a szereplést, gyorsan fcita • láttam hát valami mást Irodalmi színpad, szavalóverseny. Ez utóbbi például teljes kudarccal végződött. Sírtam. és azt mondtam, soiha többé! Most bebizonyítottam — elsősorban magamnak —, hogy azért is képes vagyok nyerni! Makacsul szeretném, hogy amibe belevágok, az jó, jobb legyen, mint az átlag. Nem sajnálom az ehhez szükséges időt. Sokan legyintienek rám, páran irijprkednek. Mindenki előtt nyitott az út, csak akarni (keli,. A szüleim, a barátaim is támogatnak, segítik az elképzeléseimet. Soha nem mondták azt, hogy miért vergődöm, erőlködöm állandóan. Szeretek játszani, próbára tenni magam, és úgy hiszem, megéri. Állandóan tele vagyok tervekkel, még nem értem rá unatkozni. Szeptemberben újra elkezdem az iskolát, érettségi után pedig megpróbálom a Színművészeti Főiskolát. Addig? Millió dolog van, ami érdekel, rengeteg verseny még, ahol nagyot lehet bukni vagy nyerni. A legközelebbi „i&tenkísértés” a Ki minek mestere? országos verseny lesz... Takács Bea a kudarcaiból is tanult. Két éve Bur.ns Korai volt a konty nékem című versét mondta el — rosszul. Talán akkor még valóban korai volt a konty, kislány ésszel, kislány szívvel. A mostani sikersorozat viszont azt mutatja: érett, makacs akaratú felnőtt lett belőle. Klie Ágnes A kőműves szemével Elsősorban a munkája minősíti az embert, főiként akkor, ha ez a munka egy vállalathoz való kötődést, ragaszkodást juttat. kifejezésre. r Éppen ezért Bíró Sándor kőműves szocialista brigád- vezetőnek nem is nagyon kellene beszélnie a Tanéphez való tartozásáról, beszél helyette a munkája. No meg az itt eltöltött harmincöt esztendő is. Most a kaposvói- rá Csokonai közben épülő húszlakásos új ház egyik földiszáinítj helyiségének bejárati ajtaján dolgozik. — Pótolni kell a hosszú tél miatti lemaradást. Sokféle ok kötelez erre minket: elsősorban a vállalat tekintélye, az átadási határidő, meg az, hogy várnak ránk az újabb feladatok. Azonkívül sokan járnak erre a Csokonai közben a Május 1. utcáról a megyei könyvtárba, az ifjúsági házba. Nézik az erkélyeket, a faborításokat. Hallom, hogy tetszik nekik, de hallom azt is: vajon mikor lesz kész az épület? Nos, ezért is vagyunk itt szombaton, hogy minél előbb végezhessünk ... A bejárati ajtóval végezve brigádtársáva], Farkas Józseffel a belső földszinti helyiségeket betonozták. Tizenhat éve dolgoznak együtt, jól megértik egymást. Eszembe jut az a tavaly szeptemberben tartott tanácskozás, ahol az éves terv A LEGSZEBB RÁADÁS kommentárunk Egységes nyitvatartás Május első napjaiban új jogszabály rendelkezik az üzletiek nyitvatartási rendjéről — közölték azon a sajtótájékoztatón, amelyet a minap tartottak a Belkereskedelmi Minisztériumban. Ha — az olvasó fejével gondolkodva — egy szóval1 akarnánk jellemezni 'az új rendeletét, akkor valami ilyesmit kellene leírnunk: vártuk! Az új jogszabály ugyanis a bolt tulajdanjoigi hovatartozásától függetlenül — állami vagy szövetkezeti üzlet, vagy pedig a magánlkiske- reskedő boltja — kimondja, hogy a hét hat napján nyitva kell tartani az üzleteket. Egységesen írja elő szombatonként az áruházak, ruházati és iparcifcküzletek 13 óráig, az élelmiszerboltok 14 óráig tartó üzemeltetését. Egyedül a kis boltok esetében lehet ettől eltérni a tanács engedélye alapján — hogy miért és miként, arra még visszatérünk. Az egységes nyitvatartá'. a vásárlók védelmére szolgál. Ezért a rendelet megjelenése után nem fordulhat élő, hogy egyes áfész egységek és főként magánkiskereskedők a hét hatodik napján egyszerűen zárva tartják a boltjukat, arra hivatkozva: ők nem tartoznak az állami kereskedelemhez, rájuk nem vonatkozik a rendelet. Nem történhet meg az, ami Budapesten — nemcsak a fővárosiaknak okozva gondot — előfordult: a magánkdslkereskedők többsége nem árusított kenyeret, s ellátási zavart keltett. A rendelet alkotók ugyanis abból a felismerésből indultak ki, hogy áki kereskedésre adja a fejét, annak — a szektorbeli hovatartozástól függetlenül — vállalnia kall a szakmával járó kötelezettségieket. Közismert, hogy más ágazatokban is van hét végi munka — tömegközlekedés, szórakoztatóipar —, amit a kérdéses szakma dolgozói a hivatásuk velejárójának tekintenek. Ugyanez az elv vonatkozik részben a kereskedelemre is. Azért csak részben, mert — ezzel már a rendelet egy másik pontjáról szólunk —, a leglátogatottabb idegen- forgalmi központokat kivéve nem teszi kötelezővé a vasárnapi nyitvatartásit. Hogy egészen pontos fogalmazást használjunk: nem támogatja, de nem is tiltja azt. A rendeletalkotók joggal hivatkoznak arra: a legfrekventáltabb idegenforgalmi központokban világszerte elterjedt, hogy a hét minden napján árusítanak, a többi helyen viszont általában lehúzott redőnyök láthatók. Mértékadó fölmérések bizonyítják, hogy — a már többször említett idegenforgalmi centrumokat kivéve — az üzletek vasárnapi nyitvatartásiéira nincs nagyobb dgjény. A kevesek — sőt, fogalmazhatnánk így is: a törpe kisebbség — óhajait támogatni azért sem volna célszerű, mert a rendelet megszövegezői messzemenően gondoskodtak arról, hogv a lakosság a hét hat napján, a napi munkaidő kezdete előtt, illetve után is be tudjon vásárolni. Miközben a jogszabály védi a vásárlók érdekeit és a társadalmi munkaidőalapot, figyelembe veszi a kereskedelmi dolgozók helyzetét is. Azt tudniillik, hogy többségükben családos, gyermeküket nevelő nők, s nemcsak ők sínylianék meg a vasárnapi távollétek hiányát, hanem családjuk is. A rendeletalkotók figyelmét nem kerülte el az a fény, hogy a belkereskedelem boltjainak csaknem 70 százalékában csupán 1—3 személy dolgozik, vagyis kis boltnak tekinthető, ahol a helyettesítés sakkal több gondot okoz, mint másutt, vagy nem is oldható me«. Ezért — a jogszabály keretjellegének megfelelően — e helyeken fölmentést adhat a tanács az egységes nyitvatartásii követelmények teljesítése alól, pontosabban: a helyi vásárlási igények ismeretében határozhatja meg azt. Befejezésül nem érdektelen megjegyezni, hogy az új rendelet megalkotását az ilyenkor már szokásos érdekegyeztetés előzte meg. amelynek során messzemenően figyelembe vették a KPVDSZ, a SZÖVOSZ, a KISOSZ (Kiskereskedők Országé« Szervezete) meg mások véleményét, igényeit is. Az előbbi érdekvédelmi fórumok vezetői is ott ültek a már említett sajtótájékoztatón, jelente tűkkel is demonstrálva, szavaikkal is megerősítve: támogatják az új jogszabályt — beleértve az egységles nyitvatartás rendjét is. M. módosítása mellett a Tanép jövőjéről is szó volt. Bíró Sándor hozzászólása a Tanéphez való hűség vallomása volt. Mert nagyon könnyű akkor ragaszkodni egy munkahelyhez, ha nyereséges, s van mindenkinek folyamatos, jól fizető munkája. Amikor ő felszólalt, a Tanép helyzete nem volt éppen kecsegtető: a sokmilliós adósságok, bizonytalanságok következményeként sokan jobbnak látták, ha másutt keresik megélhetésüket. Alig több, mint fél esztendő telt el, s vajon Bíró Sándor, akii 19 éves korától, 1951-től dolgozik itt, lát-e valamilyen változást, amely elősegítheti, hogy a Tan ép megfeleljen a bizalomnak, s megerősítse helyét a somogyi építőipari vállalatok között? — Történtek intézkedések, tapasztalunk bizonyos változásokat, álm úgy érzem, ezeket még lehet és kell is fokozni. Érdeklődéssel hallgattam, olvastam a XIII. pártkongresszus beszámolójának az építőiparral foglalkozó részét, amely megállapítja, hogy az utóbbi négy évben nem sikerült javítani a munka minőségét, a munkafegyelmet, és nem sikerült rövidíteni a kivitelezési időt. De hogyan változtathatnánk ezen mi? Mit tehetek én a kilenctagú brigádommal? Ennek az épületnek az alsó részében az első terv szerint Piért-raktár, majd S-modell bolt, végül bisztró lett volna. Meghozták a bisztróhoz szükséges szerkezeti elemek egy részét. Azután mi történt? Maradt az eredeti élképzetes, hogy Piért-raktár lesz a földszinti legnagyobb üzlethelyiségben, mellette más irodák, üzletek. Az áttervezések, a hoisz- szú huzavona nagyon megnövelte a kivitelezési időt, erről pedig nem mi tehetünk. ilyen eset bizony számtalanszor adódik. Olyan terveket kérünk, amelyek megalapozottak, véglegesek, gondoskodjanak a szükséges anyagról is, hogy folyamatos munkánknak meglegyen minden föltétele. Bíró Sándor harmincöt esztendő alatt bizonyította, hogy megbízható, hűséges munkása a Tanépnek. Bizonyítja ezt brigádjának több aranykioszorús jelvénye is. — Szeretném a nyugdíjamig hátralevő időt itt eltölteni. Nincs szándékomban máshova menni, hiszen itt dolgoztam le a fiatalságomat, s öreg napjaimra minek menjek új helyet keresgélni? Csak azt kérem, amit a vállalat mellett kitartó társaim is: biztosítsák számunkra az állandó, folyamatos munkát, a jó kereseti lehetőséget, s akkor mindent megteszünk, amit tőlünk elvárnak. Szalai László
