Somogyi Néplap, 1985. április (41. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-27 / 98. szám
Néplap 1985. április 27., szombat MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Táncosok a VIT-re A tallinni Siprus tánc- együttes is részt vesz a moszkvai XII. VIT-en. A százötven tagú, Szovjetunió- szerte ismert amatőr együttes diákokból és munkás- fiatalokból áll. Közvetlenül a háború után alakultak, amikor Tallinn még romokban hevert. Több mint ezerszer szerepeltek szűkebb hazájuk, Észtország színpadain és a szövetségi köztársaságok fővárosaiban. Vendégszerepeitek a többi között az NDK-ban, Csehszlovákiában, Lengyelországban, Magyarországon, Finnországban, Franciaországban, Belgiumban, Luxemburgban, Algériában, Japánban, Izlandon, Olaszországban, Kanadában... A JAPÁNOK SEM JÖTTEK RÁ KORÁBBAN Az orvos fegyvere Az első benyomások mindig meghatározóak. — A vietnamiak zavarba ejtően kedvesek voltak: Hanoitól keletre az egyik faluban például fellobogózták a tanácsházát, és transzparenseken köszöntötték a magyar egészségügyi delegációt. Két orvosból és egy gyógyszerészből állt a küldöttség. Az egyik orvos dr. Nagy Gyula kandidátus, a kaposvári megyei kórház bőrgyógyászati osztályvezetője volt. Tőle kérdezem: mit keres egy magyar orvos a távoli Vietnamban ? — A legkézenfekvőbb dolgot: a betegségeket és gyógyításuk módját tanulmányoztam. A hosszú útnak nagyon is mindennapi a története: az Egészségügyi Közlönyben olvastam a pályázati felhívást külföldi tanulmányútra. A lehetőségek közül leginkább Vietnam vonzott. Ehhez volt meg a francia nyelvvizsgám és a vágy, hogy a keletet —amelyet May Károly könyvei alapján gyerekkoromtól csodáltam — meglássam. Szakmai tevékenységem is indokolja a választást: sokat foglalkoztam már az arzén okozta betegség bőntünetei- vel, betegségkeltő hatásával. A tanulmányút során egyik feladatom a kemizálással kapcsolatban előforduló betegségek tanulmányozása volt. Megvallom, nem sok valósult meg belőle. A másik feladatom az volt, hogy a trópusi bőrbetegségeket — és gyógyításukat — megismerjem. Tizenkét egészség- ügyi intézménybe vittek el bennünket és sok, számunkra fontos dolgot tapasztaltunk. Mindenekelőtt azt, hogy milyen jól ismerik — és alkalmazzák — a magyar gyógyszereket. Az orvosok — annak ellenére, hogy a kórházak fölszereltsége és higiéniája a mi mércénknél alacsonyabb — magasan képzettbe és jó eredménnyel gyógyítanak. Tanulni nemcsak a tőlünk fejlettebb országokban lehet, hanem ott is, ahol a miénktől eltérő az egészségügyi kultúra. Olyan betegségek tüneteit — és gyógymódját — is megismertem, amelyek nálunk nem vagy csak ritkán fordulnak elő. — Miben különbözik az ottani orvoslás a miénktől? — Sokkal zsúfoltabbbak a kórházak, mint nálunk. Kevesebb ágy jut ezer lakosra, s a betegek ellátása is sokban különbözik. Nemegyszer a zsúfoltság miatt egy ágyra két beteg is jut, mégpedig a szó fizikai értelmében. Az orvosok ilyen körülmények között végeznek eredményes munkát. Használják mint kezelési eljárást az akupunktúrát, és az orvoslásban jelentős a szerepük a gyógynövénykivonatoknak. Hangsúlyozom, hogy ezeket is alkalmazzák, de nemcsak ezeket, hanem a kémiai szerékelt ugyancsak. Velük inkább a gyógyszerhiányt pótolják. Kísérleteznek állatok — hüllők — kivonatával is. A gekkó gyík alkoholos kivonatát például még afrodi- ziákumnak is ajánlják. Jártam a Vien Chan Chu kórházban, ahol szinte kizárólag akupunktúrát alkalmaznak a gyógyításban. Azt is tapasztaltam, hogy Vietnamban lényegesen több természetes anyag segíti az orvosok munkáját. Dr. Nagy Gyula a tanulmányutat megelőzően védte meg kandidátusi értekezését. Dolgozatában az idült arzénmérgezések bőrtünetei és az arzén daganatkeltő és fejlődési rendellenességeket okozó hatását vizsgálta, több intézet segítségével, bugaci leletek alapján. Amikor ehhez a munkához fogott, a kiskunfélegyházi bőr- és nemibeteggondozó intézetben dolgozott. Az arzénmérgezés jellegzetes bőrtüneteivel viszonylag gyakran találkozott, s az okokat keresve a vizsgálatok eredményeit már Kaposváron összegezte. A kutatómunka során negyven évvel korábbi orvosi tapasztalatokat is összevetett a mostanival, bebizonyítva, hogy ez a vegyület nemcsak a bőrrák és a fejlődési rendellenességek kialakulásához vezethet, hanem szerepe van a hólyagrák kialakulásában is. — Nemcsak az arzénről1, hanem a vegyszerek sokaságáról el lehet mondani, hogy meghatározott koncentráción túl károsak az egészségre. Az emberiség 2 millió ve- gyületet ismer: ebből hatezret vizsgáltak meg és ezerről bebizonyosodott a rákkeltő hatása. Elsőként — 1775-ben — a koromról bizonyították be, hogy rákkeltő, majd másodikként a XIX. század elején az arzénről. Az is köztudomású, hogy a rákkeltő anyagok fejlődési rendellenességet is okozhatnak. Eddig azt tudtuk az arzénről, hogy köze van a bőr- és tüdőrákhoz. Azt azonban, hogy idült arzénmérgezés hólyagrákot is okozhat, a mi vizsgálataink bizonyították be. Mint később megtudtam, nemcsak én jutottam erre a következtetésre: a Mosel-vidékén egy Grobe nevű német orvos, valamint egy Nobo Yuki Hota nevű japán kolléga vélem egyidőben ugyanezt tapasztalta. A japán kolléga egyébként tavaly meg is látogatott. — A dolgozattal befejeződött a munka? — Az arzénnel kapcsolatos munka igen. A bőrgyógyászatnak azonban egyre nagyobb problémája a vegyszerártalom. A vegyi túlérzékenységgel kapcsolatos vizsgálatokat százával végezzük. Gondoltam már arra is, hogy vizsgálni kellene: miként választódik ki a iém- allergiásoknál a nikkel, a króm és a kobalt. Azt mondják, a kutató ugyanazt látja, mint a többi ember, csak mást gondol róla, s ebből lesz az új. Dr. Kercza Imre Magyar est Tokióban ‘Csütörtökön este a japán fővárosban nagy sikerű magyar estet tartottak. Az ünnepi est rendezője a tokiói magyar nagykövetség, a Japán—Magyar Baráti Társaság és az Ászain Simbun Lapkiadó Vállalat volt. Az est résztvevőit Szarka Károly, a Magyar Népköz- társaság tokiói nagykövete és Kono Johei, a Japán— Miagyar Baráti Társaság újonnan megválasztott elnöke, parlamenti .képviselő üdvözölte. Ezt követően Kovács Lóránt fuvdlaművész és Kiss Gyula zongoraművész Bach-, Händel-, Haydn-, Rrokafjev- és Bartók-műiveket adott elő. A két magyar művész vendégprofesszorként tartózkodik Japánban. Napközben Még az ősszel, a műsor- szerkeze tnnódosí tás idején hozták létre a délelőttönként a Petőfi adón jelentkező ma- gazítaműsart, vélhetően nagy örömére annak a ‘kétmillió nyugdíjasnak, sok tízezernyi kismamának, délutáni műszakiban dolgozó munkásnak, akinek a nap első felében is lehetősége van újabb információkkal barázdálni agyának hepehupáit. Az informatív jelleget nem véletlenül hangsúlyoztuk, a Napközben ugyanis — annak ellenére, hogy alcíme így hangzik: Zenés délelőtt — jóval több, miint a konyhában pepecselő háziasszonyoknak szánt háttéiműsor. Társadalmi, .gazdasági, kulturális közéletünk eredményeit és gondjait elemző jegyzetei, riportjai, kerékasztal-beszélgetései rendszerint elevenünkbe találnak, s csak sajnálhatjuk, hogy közülük a legkiiemellkedőlbbéket nem ismétlik meg a délutáni órákban, amikor a társadalom tevékenyebb része már hazatért. íme, csupán néhány fogás a gazdag étlapról! Milyen hazánkban az adófizetés morálja? Milyen az úgynevezett gyorsszdlgáltatások színvonala? Milyen nehézségek akadályozzák Pécs történelmi belvárosának felújítását és új lakótelepek létrehozását? Hogyan ellensúlyozhatják a szociálpolitikai intézkedések az egyes rétegek életszínvonala között szükségszerűen növekvő különbségeket? Egyszóval széles a skála, s a feldolgozás módja sem akármilyen: igazi „mélyszántás” folyik „napközben”.-így történt csütörtökön is, amikor — Osgyáni Csaba szerkesztésében, Rózsa Péter lendületes műsorvezetésével — művészi életünk számos izgalmas kérdéséire kerestek választ neves szakemberek és a kultúrát „fogyasztó” munkások, diákok, értelmiségiek. A Bródy Sándor utcában bizonyára szorgalmasan jegyeztek azok, akik a rádió kulturális szolgáltatásaiért felelősek, hiszen a Szóljon hozzá! című rovatban legalább tucatnyi megfontolandó javaslat hangzott el. De élvezettel hallgattuk a Világújság című szemlében Szécsi Éva ismertetését egy, a francia közvéleményt jogosam felháborító televíziós botrányról, mindenekelőtt pedig a Láttuk, hallottuk rovatában elhangzott riportokat. Bacsó Péter filmrendező, Mándy Iván író, Veress József filmesztéta és két mozilátogató a fcomimarszfilmek egyre csökkenő színvonaláról, a közízlés irányításában játszott szerepéről, s a forgalmazás szempontjairól cserélt eszmét udvariasan, de nem érzelmek nélkül. Természetesen a hallgatónak is támadtak érzéknél. Mert könnyűszerrel egyétérthe- tünk ugyan Veress Józseffel abban, hogy nem minden értéktelen, ami kommersz, azaz „eladható”, ám nehéz vitatni, annak az ismeretlen nézőnek az igazát is, aki azt kérdezte: miért kell 'tucatszámira a leggílányabb fércmunkákat megvásárolni, miközben érjtékes „művészfilmeket” vagy akár jó kom- merszeket is vehetnénk ugyanabból a summából. Ha nem fűszerezte volna mondanivalóját általában a sajtókritika elleni epés meg- jegyzélsékkel, igazán örülhettünk volna a Jancsó Miklóssal készített interjúnak Finnországról forgatott filmjéről és Párizsban most készülő újabb alkotásáról. S ugyancsak megnyugtatóan hatott volna a Szikora Jánossal fölvett interjú, ha mellébeszélés helyett valóban megtudhattuk volna az egri Gárdonyii Géza Színház művészeti vezetőjétől, miiért foghíjas nézőtér előtt játszik esténként a fővárosi Katona József Színház kitűnő társulata abban a váróéban, mely két évtizedig foggal-körömmel viaskodott azért, hogy ismét önálló teátruma legyen. Lengyel András Helikon Keszthelyen"] Siket O bemutatón Nem volt könnyű helyzetben az idén a keszthelyi Helikonra érkező csaknem négyszáz somogyi középiskolás, hisz a két évvel ezelőtti rendezvény nagydíjasainak a produkcióját a szokásosnál is nagyobb várakozás előzte meg. A helyzetet csak nehezítette, hogy Zala és Veszprém megye bemutatója méltán aratott nagy közönségsikert, mert a legutóbbi találkozó óta nagyot fejlődött a vetélytársak műsora. Két évvel ezelőtt a mieink nagy sikert aratva vitték haza a fesztiváldíjat. Az akkori műsor összeállítója és rendezője dr. Klujber László, a kaposvári Táncsics gimnázium tanára volt. A tegTöbb az általános iskolás MINDEN GYEREKNEK VAN HELYE AZ ÓVODÁBAN Már a szeptemberben kezdődő újabb tanévre készülnek a Kaposvári Városi Tanácsnál. Az előrejelzések szerint nem lesz gondtalan ez a tanév sem. Az óvodákban csökken a zsúfoltság, s ma úgy látszik, hogy minden jogos igényt kielégítenek. Még a gyes-en levő mamák gyermekei is beiratkozhatnak. A helyek száma csaknem 250-nel nőtt, ennek eredményeként az óvodák kihasználtsága ideális lesz, megszűnik a zsúfoltság. E kedvező változás ellenére a megyeszékhely lakótelepi óvodáiban ezentúl is 140— 150 százalékos lesz a kihasználtság. Az óvodások száma az elmúlt néhány évben folyamatosan csökkent, s az idén kétszázzal kevesebben iratkoztak be, mint tavaly. Kaposváron és környékén 256 szakképzett óvónő dolgozik, képesítés nélkülieket csak az évközi változások esetén, illetve helyettesítőként alkalmaztak, s ez azt is jelenti, hogy az országos átlagnál több óvónő jött hozzánk. A népességnyilvántartó adatai szerint a következő tanévben 1200 kisdiák kezdi az általános iskolát és 1034 nyolcadikos végez az idén. Vagyis 166 tanulóval lesz több a padokban. A demográfusok már kiszámították, hogy a tanulók száma az 1985—86-os tanévben 9848 lesz. Egy-két év múlva viszont százzal-kétszázzal csökken. A Kinizsi általános iskola túlzsúfoltságán úgy próbálnak segíteni, hogy néhány osztályt átirányítanak más iskolákba. A középfokú iskolákban is emelkedik a tanulók száma, s a következő tanévben eléri a 6657-et, 1990-ig megköt zelítően ez a szám kétezerrel nő. A városi tanács intézmények bővítésével, valamint új középiskolák indításával készülnek erre. Tervezik a művészeti és egy építőipari szakközépiskola létrehozását, valamint egy új húsz tantermes gimnázium indítását Kaposváron. nap délutáni bemutató után jó érzéssel állapíthatjuk meg: a somogyiak az idén sem vallottak szégyent, a lelkes nézők több ízben vastapssal jutalmazták Őket. A látottak alapján el kell mondanunk, hogy a bőség zavarával küszködtek a műsor összeállítói, hiszen minden olyan produkciót közönség elé vittek, amelyik az előzetes 'bemutatók során arany minősítést szerzett. így az eredetileg tervezett kétórás program valamelyest meghossaabodott. Igaz, ez történt a másik két megyével is. A somogyiak népszerűségét a színpadon látott előadáson kívül az egyéb fellépések, alkalmak kihasználása is növelte, mivel diákjaink rögtönzésekkel szórakoztatták a pillanatok alatt népessé váló publikumot. A nagydíjat tizenöt tagú diákzsüri ítélii oda: minden megyéből öt-öt középiskolás adja le voksát a neki legjobban tetsző műsorra. A Helikonról szólva szokás megemlíteni, hogy itt valójában nincsenek győztesek és vesztesek. Aki belekóstol a diáktalálkozó hangulatéiba, az arról győződhet meg, hogy helyénvaló ez az állítás. A hideg, szeles idő ellenére is mindenütt jókedvű fiatalok népesítik be az ünnepi díszbe öltözött város utcáit, téréit. Űj ismeretségek, barátságok szövődnek. A hangulatot fokozza az izgalmas találgatás, hogy az eredményhirdetésen kit hoznak kii győztesnek és kit hívnak meg az ünnepi gálaműsorra. V. I. A magyar dal ünnepe A felszabadulás 40. évfordulója tiszteletére a Magyar Televízió megrendezi a dal ünnepét. Május 5-től június 30-ig — általában hetenként egy-egy este — a legismertebb előadóművészek, kórusok és együttesek tolmácsolásában szólalnak meg a magyar dal különböző műfajai. A május 5-i első adásban — a televízió egyes műsorában — a legszebb magyar népdalok hangzanak el paraszténekesek és a néphagyományt folytató hivatásos előadóművészek tolmácsolásában. Május 12-én a Pesti Vigadó színpadáról — Bartók és Kodály dalok és kórus- művek szólalnak meg. A harmadik adás a Bartók és Kodály utáni népdalfeldolgozásókat, a negyedik a történeti dalokat, virágénekeket, vMamint a magyar rokokó aalirodalmát mutatja be. A műsor további részeiben népdalokat hiallhatnak- láthatnak a tévénézők a fiatalok feldolgozásában és előadásában úgy, ahogy azok napjainkban élnek a táncházakban és különböző klubokban; azután népies műdalok és magyarnóták hangzanak el; majd a Város dalai címmel sanzonokait, kup- Lékat és slágereket mutatnak be. A sorozat nyolcadik adásában magyar költők megzenésített versei szerepelnek majd Janus Pannoniustól Weöres Sándorig.
