Somogyi Néplap, 1985. április (41. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-26 / 97. szám

4 Somogyi Néplap 1985. április 26., péntek Jogi szakértőnk írja LESKÓ LÁSZLÓ A SZAVATOSSÁGRÓL Nem lesz a te talpadnak nyugalma 65. Mlagyiar katona volt a há­borúiban ő is, akárcsak az én Hamsam, akiit leválasztottak rólunk erőnek erejével va­lamilyen új paranccsal. Itt mindenkinek van története, de azdk dobolják az ártat­lanságukat leghangosab­ban a mellükön, akik az­előtt az uralkodó néphez tar­tozásukkal dölyfölődtek. A bólyii Wéber Amtommé viszont nem kiáltja világnak a bűn- nélküüiíségét, pedig a férjét hadbírósággal vágatták az SS-be, oda is maradt a bu- daii ostromban Wéber Anton. Az óbányai Pauerék is spó­rolták a szót, sokan nem tudták róluk, hogy éppen el­szólás miatt kerültek a gyűj­tőbe, az asszony mondott va­lamit, aminek tüskéje volt. Az a legrosszabb, ha már a gondolatok is elfogynak az ember fejéből, akkor testi­leg is súlytalanná válik a nagy belső ürességtől, és nem képes odabogáncsolódni semmihez. Csak lebeg tehe­tetlenül valamilyen névtelen fájdalomban, ahogy a ken­der az áztatóbam. Ezerszer átgondoltam azokat a hóna­pokat, melyeket Mariánomék padlásán húztunk kii csönd­ben, a bújtatásért szolgálva a házbei l eknek apróbb-na- gyotbb munkák végzésével. Hans ellátta az állatokat, megreparálta Franci szer­számait, répát darált, szecs­kázott, mikor mit kellett, amlit istállómélybe, pajtába húzódva csinálhatott, hogy szem előtt ne legyen. Egy­szer még kukoricát is el­mentünk tömi Maniánomék- nak: sötétségben indultunk, hazaífélé is sötétséggel taka­róztunk. A tábla közepét tör­tük, hogy az útról meg ne lássanak bennünket. A sorok elejével és végével Máriáim meg az anyósa győzkö­dött. Sokat köszönhetek én a lánykori pajtásomnak. Ben­nem mégis egyre nőtt a nyugtalanság; ez a padláste­tő alatti bőregérélet — bár­milyen jól elvackalódtumk is — megbolondít, úgy érez­tem. Anniikor megsejtettem magamban azt a másik éle­tet. végleg elvesztettem a türelmemet. Anyám rögtön nekilátott a kelengyét készí­teni, mintha már a küszö­bön is állna a jövevény, de ez legalább örömös mun­kája volt. Én meg, mint akit hol a hideg borzongat, hol a forróság izzaszt: sajnáltam a világra készülőt, örültem is neki. Amlifcor anyám tű­jéből kifogyott a cérna, nem lehetett többé visszatartani. Nem is ellenkezett velem senki, hogy azt mondtam: — Én most lemegyek a Számi bdltjába. Terhes vagyok, soha nem bántottam senkit még rossz szóval sem, talán csak nem bántanak! Még nem tudhat­tuk, hogy előző este valakik el akarták pusztítani Nyári Pétert: elrejtőztek az udva­rukban és pisztolyból a le­vegőbe durnantottak, hogy Az eladó, a vállalkozó, a forgalmazó — a jogszabály szerint — felelősséggel tar­tozik azért, hogy az áru (az épület, az egyéb szolgálta­tás) a rendeltetésszerű hasz­nálatra alkalmas legyen és a szerződés külön kikötései­nek is megfeleljen. A jog ezt a felelősséget törvényes szavatosságnak tekinti. Egyes tartós fogyasztási cik­kekre és külön szerződési kikötés esetén az eladót (vállalkozót, forgalmazót) jótállás is terheli. A tartós fogyasztási cikkeknél ez ál­talában egy évig tart, külön vállalás esetén hosszabb ideig is terjedhet. A motor- kerékpárok és személygép­kocsik esetében a jogszabály ezt a megtett kilométerhez és az időhöz köti. Az 1978. március 1. után történt átadások esetén a szavatossági jogot 6 hóna­pos elévülési és a jogvesztő határidőn belül kell érvé­nyesíteni. A jogvesztő határ­idő általában egy év, a tar­tós fogyasztásra szánt áruk­nál 3 év, épületek egyes szerkezeteire 5, illetve 10 év, állatokra 3 hónap, egyes élelmiszerekre ennél is rö- videbb. 1978. március 1. nap­ja előtt a gazdálkodó szer­veknél egy-, illetve három éves elévülési, míg másoknál a megvizsgáláshoz szükséges idő lejártától számított 8 napos jogvesztő határidőben lehetett a szavatossági igé­nyeket érvényesíteni. A jótállás és a szavatos­ság címén érvényesíthető igények a következők: kija­vítás, árleszállítás, elállás, kicserélés, illetve a munka újbóli elvégzése. A jog abból indul ki, hogy az áru (épület, szolgáltatás) átadáea-átvétele esetén a legrövidebb időn belül meg kell vizsgálni a teljesítést, és a szavatossági igényeket ha­ladéktalanul érvényesíteni kell. Az ítélkezés gyakorlati tapasztalata az, hogy az igény érvényesítése többször késedelmesen történik. En­nek leggyakoribb oka, hogy a kötelezett ígéretet tesz a hibák kijavítására, többször vállal új határidőt, de végül nem végzi el a kijavítást, vagy hibásan teljesíti azt. A kötelezett ilyen ígérgetése nem szünteti meg a jogosult igényt, de azt se jelenti, hogy a jogosult bármeddig várakozhat. Ha a kötelezett nem teljesíti ígéretét, akkor az a legjobb, ha a jogosult nyomban pert indít. Ha a felek gazdálkodó szervek, akkor a pert a me­gyei, ha nem azok, akkor a városi bíróság előtt kell in­dítani. Lakások műszaki átadása- átvétele során sokféle hibát állapítanak meg. Ezek között viszont sosem szerepelnek az ún. panelpenészesedés hibái, mert ezek csak télen, tehát csak a használat so­rán derülnek ki. Ezeket dön­tő mértékben az idézi elő, hogy rossz a panelfal hőszi­getelése, de kisebb mérték­ben az összeszereléseknél a kivitelezés hibái is hozzájá­rulhatnak. A rossz szigete­lés nem véd a hideg ellen, lehűti a panelfalat, s erre a lakásokban a pára lecsapó­dik, ami vízfoltokban és pe­nészben válik láthatóvá. Ki­javításuk műszakilag utólag is megoldható. Az a helyes, ha ilyen hiba észlelésekor tárgyalnak az érdekelt felek, és ha ez nem vezet rövid időn belül szakszerű kijaví­táshoz, minél előbb megkell indítani a pert. A késedelmes perindítás nehézzé teszi a jog számára lényeges körülmények ki­vizsgálását, és a hosszabb késedelem miatt az igény is elenyészik (elévül, a jog­vesztő határidő lejár). Gyak­ran előfordul, hogy a jog­vesztő idő lejárta után indí­tanak a fentiek miatt pert kártérítés címén. Ha a felté­telek a jogszabály szerint fenállnak, a bíróság helyt ad a kérelemnek. Gazdasági ügyekben viszont csak ak­kor, ha a felperes indoko­latlanul nem késlekedett a szavatossági igényének érvé­nyesítésével. Dr. Vida Dániel Bemutató Nagyberekben Polgári védelem — békében Vilcsi néni A Varsói Szerződés tagálla­mai tervhivatalai küldöttei­nek részvételével háromna­pos tanácskozást szerveztek Magyarországon. A Budapes­ten kedden kezdődött prog­ram keretében előadások hangzottak el, majd a Ba­kony Művek polgári védel­mi felkészültségéről tájéko­zódtak a vendégek. Tegnap a Balatonnagybereki Állami Gazdaságban fogadták őket. A délelőtti előadások a mezőgazdaság és az élelmi­szeripar polgári védelmi fel­adataival foglalkoztak. Is­mertették a magyar szakem­berek a sugárszennyezett ta­lajon és a sugárzásnak ki­tett növényekkel végzett kí­sérletek eredményeit; a su­.gárszennyezett takarmány felhasználásának lehetősé­geit. A MÉM mérő- és el­lenőrző állomásainak felsze­reléseiből kiállítást rendez­tek a gazdaságban, kapcso­lódóan ahhoz az előadáshoz, amely bemutatta, hogy rend­kívüli időszakban miként lehetséges az élelmiszerek minőségének ellenőrzése és annak biztosítása, hogy a termékek fogyasztásra ke­rülhessenek. Kora délután kezdődött meg a helyi gazdaság polgári védelmi felkészültségéről számot adó bemutató. Pusz- taberényben a megelőző vé­delem biztosítását, a búza vetőmag és a szemes kuko­rica földfelszín alatti védett tárolását szemlélték meg a résztvevők. Az állami gaz­daság központjában helyet­tesítő eszközök bemutatójá­val folytatódott a szemle. Fagázzal működő traktorral, ehhez a géphez kapcsolt fa­aprító géppel, mezőgazda- sági hulladékot hasznosító tüzelőberendezéssel ismer­kedtek a vendégek. Kiállítás szemléltette az élelmiszerek védett csoma­golását; erre a Bakony-vidé­ki Vendéglátó Vállalat, a tejipar, a Csemege Keres­kedelmi Vállalat termékeit hozták el. A polgári védelmi bemu­tatón miegkv'rtük dr. Berki Mihály vezérőrnagyot, -a pol­gári védelem országos törzs­parancsnokát, hogy foglalja össze a tanácskozás és a be­mutatók tapasztalatait. — A háromnapos tanács­kozás alkalmat adott arra, hogy bemutassuk, miként látják el egy ipari üzemben és egy állami gazdaságban a polgári védelmi feladatokat hazánkban. A cél, hogy to­vább fokozzuk a békében és rendkívüli időszakban foga­natosítható rendszabályok hatékonyságát. Itt, a Bala­tonnagybereki Állami Gaz­daságban a víznyerés és -tisztítás, az élelmiszer- és talajvédelem lehetőségeit, a dolgozók egyéni és radioló­giai, biológiai és vegyi vé­delmét állítottuk a tanács­kozás középpontjába. A Varsói Szerződés tervhivata­lai képviselőinek magyaror­szági programja eredmé­nyes tapasztalatcserének bi­zonyult. Vilcsi néni ma reggel biz­tosan sírdogál't egy kicsit. Azután elkészítette kettőjük számára a reggelit és azzal búcsúzott a férjétől, hogy ebédre hazavárja. Három és fél évtized u'táln mától Ho- dics Béláné, a kaposvári kórház büféjének vezetője „csak” háziasszony, vagyis nyugdíjas lett. Egy héttel nyugdíjba vo­nulása előtt még munkahe­lyén, a pult mögött talál­tuk. Mosolyogja, kedves szavakkal, szinte kiislányos lelkesedéssel tette a dol­gát, s amiilyen könnyen de­rült mosolyra az arca, épp olyan gyorsan teltek meg könnyel a szemei, mikor a búcsúzásról beszélt. — Már napok óta mindig sírok, ha arra gondolok, hogy 19 év után itthagyom ezt a büfét. Soha sem szó­ban, sem írásban nem volt panasz a munkám ellen, le­erre majd kijön. Jött is, de a hozzá hajított kézigránát elakadt a fa ágában, nem ért célba. Amikor én annyi hó­nap odúélet után gyanútla­nul lefelé indultam Roisen- berg Sámuel boltjába nyíl­tan megmutatkozva Erdős előtt, a faluban nyüzsögtek a nyomozóik. — Ezt is ezek a sunyi svábok csinálták — gyűlöl­ködött a szatócsnál engem nézve szíjgyártó Siebertné —, hogy miiért is nem vit­ték el mlég mindét Német­országba?! így fogtak szagot a szi­matolók. Pedig nem sokkal később a tettet rábizonyítot­ták egy rendőrre, akit Nyá­ri valamilyen visszaélés mi­att kivetfcőztetett a munkér- bóil. Anyám mondta ki a rabságba szabadulásunk sza­vait: — Ha nem akarunk bajt hozni a búj tatáinkra, j elent­keznünk kell. Nem tehetünk mást. (Folytatjuk.) velet csak olyat őrzök, amelyben a Kapos Kereske­delmi Vállalat vezetői elis­merésüket fejezik ki vagy személy szerint nekem, vagy a brigádnak. Nem is tudom elhinni, hagy hamarosan bú­csút kell venni a többiektől. Mosolyogni próbál, de ke­ze a zsebkendőt keresi, hogy letörölhesse könnyeit. A betegséget elviselni nem könnyű. A kórház csak kevés esetben a vidámság, a jókedv színhellyé. Azok a betegek is, akik fölkelhet­nek és lejöhetnék a büfébe, sokkal érzékenyebbek, mint az egészségesek. — Itt mindenki ismer és tudja rólam: jobban szere­tem a vidálmságot mint a búsúlást. Igyekszem a bete- gieket is felvidítani, vigasz­talni egy kicsit azzal, hogy én is jókedvű vagyok. Vi­gyázni kell, hogy mit mond, hogy néz rájuk az ember, mert — főleg, akik régóta itt vannak — nagyon ha­mar megbántódhatnak. Vilcsi néni — mindenki így szólítja — a nevekre nem emlékszik mindig, hisz sokan járnak ide naponta, de az arcokról olvasni tud és megjegyzi, hogy ki mit szokott vásárolná. — Jólesik mindenkinek, hogy még szinte be sem lé­pett, én már készítem a ci­garettáját, a kávéját, vagy azt, amit rendszeresen itt szokott vásárolni. Mindig nagyon figyeltem árra, hogy jó kereskedő legyek. Nem tudom, kitől örököltem, mert árvalány lettem korán, má­sok — rövidebb ideig még idegenek is — neveltek. Elő­ször postás voltam Gálos- fán, ahol az uniokanővérem is lakott. Később Kaposvá­ron, a pesti csemegében dol­goztam és utoljára — en­nek már 19 éve — ebbe a büfébe kerültem. Nagyon szerettem itt lenni. Hiába is akarnám, úgysem tudnám elmondani, mennyi jót kö­szönhetek én ennek a munkahelynek és azt sem, hogy milyen nehéz szívvel válók meg a kollégáimtól és a vevőimtől. A „rm'ni” boltban ameny- nyire lehet, széles választé­kot találnak a betegek. A napi áruféleségeken túl pél­dául könyvet is. Vilcsi né­ni vállalta, hogy a Kossuth Könyvkiadó köteteit árusít­ja. — Mindig úgy kértem a könyvekből, hogy egy-egy példány nekünk is jusson, hiszen tudni kellett, mit ajánlok a vevőknek. Az ol­vasás és a tanulás egyéb­ként is mindig a vesszőpari­pám volt. Vilcsi néni tanítónő sze­retett volna lenni. Másként alakult az élete, de a tanu­lás és a tanítás szenvedélye elkísérte, s nem csak máso­kat, önmagát is arra taní­totta, hogy becsülettel, oda­adó munkával, jókedvvel és apró kedvességekkel sok ne­hézséget meg lehet könnyí­teni. Amióta a kórház be­tegei a vásárlói, igyekezett néhány vidám perccel meg­oldani a gondokat, enyhíte­ni a- fájdalmat. — A jó hangulat nagyon fontos. Persze nem a mos­tanira gondolok, mert ez a néhány nap most bizony ne­héz, de mikor szép az elvá­lás? Szerencsére két éve ki­költöztünk Toponárra. Van egy kis kertimik, majd azzal elfoglalom magam és ezen­túl mindennap együtt ebé­delünk a férjemmel. Azért remélem, számít még ráma vállalatom, ha szükség van rám, szívesen besegítek, ha sok a munka. , Nagy Zsóka

Next

/
Oldalképek
Tartalom