Somogyi Néplap, 1985. április (41. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-26 / 97. szám
4 Somogyi Néplap 1985. április 26., péntek Jogi szakértőnk írja LESKÓ LÁSZLÓ A SZAVATOSSÁGRÓL Nem lesz a te talpadnak nyugalma 65. Mlagyiar katona volt a háborúiban ő is, akárcsak az én Hamsam, akiit leválasztottak rólunk erőnek erejével valamilyen új paranccsal. Itt mindenkinek van története, de azdk dobolják az ártatlanságukat leghangosabban a mellükön, akik azelőtt az uralkodó néphez tartozásukkal dölyfölődtek. A bólyii Wéber Amtommé viszont nem kiáltja világnak a bűn- nélküüiíségét, pedig a férjét hadbírósággal vágatták az SS-be, oda is maradt a bu- daii ostromban Wéber Anton. Az óbányai Pauerék is spórolták a szót, sokan nem tudták róluk, hogy éppen elszólás miatt kerültek a gyűjtőbe, az asszony mondott valamit, aminek tüskéje volt. Az a legrosszabb, ha már a gondolatok is elfogynak az ember fejéből, akkor testileg is súlytalanná válik a nagy belső ürességtől, és nem képes odabogáncsolódni semmihez. Csak lebeg tehetetlenül valamilyen névtelen fájdalomban, ahogy a kender az áztatóbam. Ezerszer átgondoltam azokat a hónapokat, melyeket Mariánomék padlásán húztunk kii csöndben, a bújtatásért szolgálva a házbei l eknek apróbb-na- gyotbb munkák végzésével. Hans ellátta az állatokat, megreparálta Franci szerszámait, répát darált, szecskázott, mikor mit kellett, amlit istállómélybe, pajtába húzódva csinálhatott, hogy szem előtt ne legyen. Egyszer még kukoricát is elmentünk tömi Maniánomék- nak: sötétségben indultunk, hazaífélé is sötétséggel takaróztunk. A tábla közepét törtük, hogy az útról meg ne lássanak bennünket. A sorok elejével és végével Máriáim meg az anyósa győzködött. Sokat köszönhetek én a lánykori pajtásomnak. Bennem mégis egyre nőtt a nyugtalanság; ez a padlástető alatti bőregérélet — bármilyen jól elvackalódtumk is — megbolondít, úgy éreztem. Anniikor megsejtettem magamban azt a másik életet. végleg elvesztettem a türelmemet. Anyám rögtön nekilátott a kelengyét készíteni, mintha már a küszöbön is állna a jövevény, de ez legalább örömös munkája volt. Én meg, mint akit hol a hideg borzongat, hol a forróság izzaszt: sajnáltam a világra készülőt, örültem is neki. Amlifcor anyám tűjéből kifogyott a cérna, nem lehetett többé visszatartani. Nem is ellenkezett velem senki, hogy azt mondtam: — Én most lemegyek a Számi bdltjába. Terhes vagyok, soha nem bántottam senkit még rossz szóval sem, talán csak nem bántanak! Még nem tudhattuk, hogy előző este valakik el akarták pusztítani Nyári Pétert: elrejtőztek az udvarukban és pisztolyból a levegőbe durnantottak, hogy Az eladó, a vállalkozó, a forgalmazó — a jogszabály szerint — felelősséggel tartozik azért, hogy az áru (az épület, az egyéb szolgáltatás) a rendeltetésszerű használatra alkalmas legyen és a szerződés külön kikötéseinek is megfeleljen. A jog ezt a felelősséget törvényes szavatosságnak tekinti. Egyes tartós fogyasztási cikkekre és külön szerződési kikötés esetén az eladót (vállalkozót, forgalmazót) jótállás is terheli. A tartós fogyasztási cikkeknél ez általában egy évig tart, külön vállalás esetén hosszabb ideig is terjedhet. A motor- kerékpárok és személygépkocsik esetében a jogszabály ezt a megtett kilométerhez és az időhöz köti. Az 1978. március 1. után történt átadások esetén a szavatossági jogot 6 hónapos elévülési és a jogvesztő határidőn belül kell érvényesíteni. A jogvesztő határidő általában egy év, a tartós fogyasztásra szánt áruknál 3 év, épületek egyes szerkezeteire 5, illetve 10 év, állatokra 3 hónap, egyes élelmiszerekre ennél is rö- videbb. 1978. március 1. napja előtt a gazdálkodó szerveknél egy-, illetve három éves elévülési, míg másoknál a megvizsgáláshoz szükséges idő lejártától számított 8 napos jogvesztő határidőben lehetett a szavatossági igényeket érvényesíteni. A jótállás és a szavatosság címén érvényesíthető igények a következők: kijavítás, árleszállítás, elállás, kicserélés, illetve a munka újbóli elvégzése. A jog abból indul ki, hogy az áru (épület, szolgáltatás) átadáea-átvétele esetén a legrövidebb időn belül meg kell vizsgálni a teljesítést, és a szavatossági igényeket haladéktalanul érvényesíteni kell. Az ítélkezés gyakorlati tapasztalata az, hogy az igény érvényesítése többször késedelmesen történik. Ennek leggyakoribb oka, hogy a kötelezett ígéretet tesz a hibák kijavítására, többször vállal új határidőt, de végül nem végzi el a kijavítást, vagy hibásan teljesíti azt. A kötelezett ilyen ígérgetése nem szünteti meg a jogosult igényt, de azt se jelenti, hogy a jogosult bármeddig várakozhat. Ha a kötelezett nem teljesíti ígéretét, akkor az a legjobb, ha a jogosult nyomban pert indít. Ha a felek gazdálkodó szervek, akkor a pert a megyei, ha nem azok, akkor a városi bíróság előtt kell indítani. Lakások műszaki átadása- átvétele során sokféle hibát állapítanak meg. Ezek között viszont sosem szerepelnek az ún. panelpenészesedés hibái, mert ezek csak télen, tehát csak a használat során derülnek ki. Ezeket döntő mértékben az idézi elő, hogy rossz a panelfal hőszigetelése, de kisebb mértékben az összeszereléseknél a kivitelezés hibái is hozzájárulhatnak. A rossz szigetelés nem véd a hideg ellen, lehűti a panelfalat, s erre a lakásokban a pára lecsapódik, ami vízfoltokban és penészben válik láthatóvá. Kijavításuk műszakilag utólag is megoldható. Az a helyes, ha ilyen hiba észlelésekor tárgyalnak az érdekelt felek, és ha ez nem vezet rövid időn belül szakszerű kijavításhoz, minél előbb megkell indítani a pert. A késedelmes perindítás nehézzé teszi a jog számára lényeges körülmények kivizsgálását, és a hosszabb késedelem miatt az igény is elenyészik (elévül, a jogvesztő határidő lejár). Gyakran előfordul, hogy a jogvesztő idő lejárta után indítanak a fentiek miatt pert kártérítés címén. Ha a feltételek a jogszabály szerint fenállnak, a bíróság helyt ad a kérelemnek. Gazdasági ügyekben viszont csak akkor, ha a felperes indokolatlanul nem késlekedett a szavatossági igényének érvényesítésével. Dr. Vida Dániel Bemutató Nagyberekben Polgári védelem — békében Vilcsi néni A Varsói Szerződés tagállamai tervhivatalai küldötteinek részvételével háromnapos tanácskozást szerveztek Magyarországon. A Budapesten kedden kezdődött program keretében előadások hangzottak el, majd a Bakony Művek polgári védelmi felkészültségéről tájékozódtak a vendégek. Tegnap a Balatonnagybereki Állami Gazdaságban fogadták őket. A délelőtti előadások a mezőgazdaság és az élelmiszeripar polgári védelmi feladataival foglalkoztak. Ismertették a magyar szakemberek a sugárszennyezett talajon és a sugárzásnak kitett növényekkel végzett kísérletek eredményeit; a su.gárszennyezett takarmány felhasználásának lehetőségeit. A MÉM mérő- és ellenőrző állomásainak felszereléseiből kiállítást rendeztek a gazdaságban, kapcsolódóan ahhoz az előadáshoz, amely bemutatta, hogy rendkívüli időszakban miként lehetséges az élelmiszerek minőségének ellenőrzése és annak biztosítása, hogy a termékek fogyasztásra kerülhessenek. Kora délután kezdődött meg a helyi gazdaság polgári védelmi felkészültségéről számot adó bemutató. Pusz- taberényben a megelőző védelem biztosítását, a búza vetőmag és a szemes kukorica földfelszín alatti védett tárolását szemlélték meg a résztvevők. Az állami gazdaság központjában helyettesítő eszközök bemutatójával folytatódott a szemle. Fagázzal működő traktorral, ehhez a géphez kapcsolt faaprító géppel, mezőgazda- sági hulladékot hasznosító tüzelőberendezéssel ismerkedtek a vendégek. Kiállítás szemléltette az élelmiszerek védett csomagolását; erre a Bakony-vidéki Vendéglátó Vállalat, a tejipar, a Csemege Kereskedelmi Vállalat termékeit hozták el. A polgári védelmi bemutatón miegkv'rtük dr. Berki Mihály vezérőrnagyot, -a polgári védelem országos törzsparancsnokát, hogy foglalja össze a tanácskozás és a bemutatók tapasztalatait. — A háromnapos tanácskozás alkalmat adott arra, hogy bemutassuk, miként látják el egy ipari üzemben és egy állami gazdaságban a polgári védelmi feladatokat hazánkban. A cél, hogy tovább fokozzuk a békében és rendkívüli időszakban foganatosítható rendszabályok hatékonyságát. Itt, a Balatonnagybereki Állami Gazdaságban a víznyerés és -tisztítás, az élelmiszer- és talajvédelem lehetőségeit, a dolgozók egyéni és radiológiai, biológiai és vegyi védelmét állítottuk a tanácskozás középpontjába. A Varsói Szerződés tervhivatalai képviselőinek magyarországi programja eredményes tapasztalatcserének bizonyult. Vilcsi néni ma reggel biztosan sírdogál't egy kicsit. Azután elkészítette kettőjük számára a reggelit és azzal búcsúzott a férjétől, hogy ebédre hazavárja. Három és fél évtized u'táln mától Ho- dics Béláné, a kaposvári kórház büféjének vezetője „csak” háziasszony, vagyis nyugdíjas lett. Egy héttel nyugdíjba vonulása előtt még munkahelyén, a pult mögött találtuk. Mosolyogja, kedves szavakkal, szinte kiislányos lelkesedéssel tette a dolgát, s amiilyen könnyen derült mosolyra az arca, épp olyan gyorsan teltek meg könnyel a szemei, mikor a búcsúzásról beszélt. — Már napok óta mindig sírok, ha arra gondolok, hogy 19 év után itthagyom ezt a büfét. Soha sem szóban, sem írásban nem volt panasz a munkám ellen, leerre majd kijön. Jött is, de a hozzá hajított kézigránát elakadt a fa ágában, nem ért célba. Amikor én annyi hónap odúélet után gyanútlanul lefelé indultam Roisen- berg Sámuel boltjába nyíltan megmutatkozva Erdős előtt, a faluban nyüzsögtek a nyomozóik. — Ezt is ezek a sunyi svábok csinálták — gyűlölködött a szatócsnál engem nézve szíjgyártó Siebertné —, hogy miiért is nem vitték el mlég mindét Németországba?! így fogtak szagot a szimatolók. Pedig nem sokkal később a tettet rábizonyították egy rendőrre, akit Nyári valamilyen visszaélés miatt kivetfcőztetett a munkér- bóil. Anyám mondta ki a rabságba szabadulásunk szavait: — Ha nem akarunk bajt hozni a búj tatáinkra, j elentkeznünk kell. Nem tehetünk mást. (Folytatjuk.) velet csak olyat őrzök, amelyben a Kapos Kereskedelmi Vállalat vezetői elismerésüket fejezik ki vagy személy szerint nekem, vagy a brigádnak. Nem is tudom elhinni, hagy hamarosan búcsút kell venni a többiektől. Mosolyogni próbál, de keze a zsebkendőt keresi, hogy letörölhesse könnyeit. A betegséget elviselni nem könnyű. A kórház csak kevés esetben a vidámság, a jókedv színhellyé. Azok a betegek is, akik fölkelhetnek és lejöhetnék a büfébe, sokkal érzékenyebbek, mint az egészségesek. — Itt mindenki ismer és tudja rólam: jobban szeretem a vidálmságot mint a búsúlást. Igyekszem a bete- gieket is felvidítani, vigasztalni egy kicsit azzal, hogy én is jókedvű vagyok. Vigyázni kell, hogy mit mond, hogy néz rájuk az ember, mert — főleg, akik régóta itt vannak — nagyon hamar megbántódhatnak. Vilcsi néni — mindenki így szólítja — a nevekre nem emlékszik mindig, hisz sokan járnak ide naponta, de az arcokról olvasni tud és megjegyzi, hogy ki mit szokott vásárolná. — Jólesik mindenkinek, hogy még szinte be sem lépett, én már készítem a cigarettáját, a kávéját, vagy azt, amit rendszeresen itt szokott vásárolni. Mindig nagyon figyeltem árra, hogy jó kereskedő legyek. Nem tudom, kitől örököltem, mert árvalány lettem korán, mások — rövidebb ideig még idegenek is — neveltek. Először postás voltam Gálos- fán, ahol az uniokanővérem is lakott. Később Kaposváron, a pesti csemegében dolgoztam és utoljára — ennek már 19 éve — ebbe a büfébe kerültem. Nagyon szerettem itt lenni. Hiába is akarnám, úgysem tudnám elmondani, mennyi jót köszönhetek én ennek a munkahelynek és azt sem, hogy milyen nehéz szívvel válók meg a kollégáimtól és a vevőimtől. A „rm'ni” boltban ameny- nyire lehet, széles választékot találnak a betegek. A napi áruféleségeken túl például könyvet is. Vilcsi néni vállalta, hogy a Kossuth Könyvkiadó köteteit árusítja. — Mindig úgy kértem a könyvekből, hogy egy-egy példány nekünk is jusson, hiszen tudni kellett, mit ajánlok a vevőknek. Az olvasás és a tanulás egyébként is mindig a vesszőparipám volt. Vilcsi néni tanítónő szeretett volna lenni. Másként alakult az élete, de a tanulás és a tanítás szenvedélye elkísérte, s nem csak másokat, önmagát is arra tanította, hogy becsülettel, odaadó munkával, jókedvvel és apró kedvességekkel sok nehézséget meg lehet könnyíteni. Amióta a kórház betegei a vásárlói, igyekezett néhány vidám perccel megoldani a gondokat, enyhíteni a- fájdalmat. — A jó hangulat nagyon fontos. Persze nem a mostanira gondolok, mert ez a néhány nap most bizony nehéz, de mikor szép az elválás? Szerencsére két éve kiköltöztünk Toponárra. Van egy kis kertimik, majd azzal elfoglalom magam és ezentúl mindennap együtt ebédelünk a férjemmel. Azért remélem, számít még ráma vállalatom, ha szükség van rám, szívesen besegítek, ha sok a munka. , Nagy Zsóka
