Somogyi Néplap, 1985. április (41. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-26 / 97. szám

2 Somogyi Néplap 1985. április 26., péntek VSZ-csúcstalálkozó Varsóban Egy dél­koreai Amerikában A hitleri birodalom végnapjai A GYŐZELEM NAPJA (Folytatás az 1. oldalról) Végrehajtó Bizottsága ál­landó irodájának 'tagja, mi­niszterelnök, Constantin Ol- teanu vezérezredes, az RKP KB Politikai Végrehajtó Bi­zottságának tagija, nemzet- védelimii miniszter Ion Stoi- an, asz RKP KB Politikai Végrehajtó Bizottságának póttagja, a kib (tátikára, Ste­fan Andrei, az RKP KB PVB ^ póttagja, külügymi- niszibéir. A Bolgár Népköztársaság delegációja Todor Zsivkov- ból, a BKP KB főtitkárából, a bolgár államtanács elnö­kéből, Grisa Filipovból, a BKP KB Politikai Bizottsá­gának tagjából, a bolgár kormány elnökéből, Petr Mladenovból, a BKP KB Politikai Bizottságának tag­jából, külügyminiszterből, Dobri Dzsurov hadsenegtá- bomokiból, a BKP KB Poli­tikai Bizottságának tagjából, nemzetvédelmi miniszterből és Dimitr Sztanisevből, a BKP KB ibitkánálbóQI áll. A Német Demokratikus Köztánsaságot Erich Hone- cker, az NSZEP KB főtitká­ra, az NDK Államtanácsá­nak elnöke, Willi Stoph, az NSZEP KB Politikai Bizott­ságának tagja, miniszterel­nök, Hermann Axen, az NSZEP KB Politikai Bi­zottságának tagja, a kb itiit- kána, Heinz Hoffmann had- seregtáfoornok, az NSZEP KB Politikai Bizottságának tagja, nemzetvédelmi mi­niszter, Egon Krenz, az NSZEP KB Politikai Bizott­ságának tagja, a kb titká­ra, az államtanács elnökhe­lyettese, Günter Mittag, az NSZEP KB Politikai Bizott­Az afrikai és ázsiai álla­mok folytatják erőfeszíté­seiket a függetlenség, a bé­ke, á társadalmi igazságos­ság és az egyenlőség érde­kében — hangsúlyozta a csütörtökön végétért ban- dungi emlékülésről kiadott közlemény. A konszenzussal elfoga­dott közös nyilatkozat meg­állapítja, a történelmi je­lentőségű 1955-ös bandungi értekezleten elfogadott tíz elv megőrizte életerejét, to­vábbra is ösztönzője a gyar­matosítás és a faji megkü­lönböztetés elleni harcnak, éltetője a nemzeti függet­lenségért, a társadalmi fel- emelkedésért és a békéért vívott küzdelemnek. E kö­zös törekvések jegyében kell kialakítani az afroázsiai államok és az el nem köte­lezett mozgalom egységét. A nukleáris háború elhárítása az emberiség legfontosabb feladata — folytatódik a közlemény, amely felszólít­ja az atomhatalmakat: ves­senek véget a fegyverkezési hajszának, hagyják abba a nukleáris fegyverek gyártá­sát és fejlesztését, mondja­nak le azok bevetéséről és kezdjenek haladéktalanul tárgyalásokat a leszarelésrőL Üdvözölve a genfi szovjet— amerikai tárgyalásokat, a bandungi értekezlet részt­vevői remélik, hogy azok érdemi eredményeket hoz­nak. A világ különböző válság­gócainak problémáit gyor­san, igazságosan és békés úton kell megoldaná — szö­gezi le a közlemény, amely megerősíti az afroázsiad ál­lamok szolidaritását Namí­bia népével, annak egyedüli törvényes képviselőjével, a SWAPO-val. A nyilatkozat élesen elítéli a Dél-afrikai Köztársaság fajüldöző poli­tikáját és felszólítja az ENSZ tagállamait: semmi­lyen formában ne ismerjék el Namíbia bábrezsimjét. A namíbiai kérdés megoldása csakis az ENSZ biztonsági tanácsa 435. számú határoza­tának teljes, feltétel nélküli Ságénak tagja, a kib titká­ra, az államtanács elnök- helyettese és Oskar Fischer, az NSZEP KB tagja, kül­ügyminiszter képviseli. A szovjet küldöttség veze­tője Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára, tagjai: Nyikolaj Tyihonov, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a minisztertanács el­nöke, Andrej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizott­ságának tagja, a miniszter- tanács első elnökhelyettese, külügyminiszter, Szergej Szokolov, a Szovjetunió marsallja, az SZKP KB Po­litikai Bizottságának póttag­ja, honvédelmi miniszter és Konsztantyin Ruszakov, az SZKP KB titkára. Ugyancsak a lengyel fő­városban tartózkodik a Var­sói Szerződés tagállamai egyesített fegyveres erőinek főparancsnokságát képvi­selő küldöttség, élén Viktor Kulikov marsall-lai, az egye­sített fegyveres erők főpa­rancsnokával. A Varsói Szerződés tag­országainak csúcstalálkozó­ján a Lengyel Népköztársa­ságot képviselő delegációt Wojciech Jaruzelski, a LEMP KB első titkára, a minisztertanács elnöke ve­zeti. A delegáció tagjai: Henryk Jablonski, az állam­tanács elnöke, Józef Czyrek, a' LEMP KB Politikai Bi­zottságának tagja, a kb tit­kára, Zbigniew Messner, a LEMP KB Politikai Bizott­ságának tagja, miniszterel­nök-helyettes, Stefan Ol- szowski, a LEMP KB Poli­tikai Bizottságának tagja, külügyminiszter és Florian Síwicki, a LEMP KB Poli­tikai Bizottságának póttag­ja, nemzetvédelmi miniszter. végrehajtásával lehetséges. A bandungi értekezlet fel­háborodással fogadja a faj­üldöző pretoriai rezsim el­nyomó politikáját, és támo­gat minden dél-afrikai nem­zeti felszabadító szerveze­tet, amelyet az AESZ elis­mer. A bandungi emlékülésről kiadott nyilatkozat azt ta­núsítja, hogy az afroázsiai államok társadalmi rendsze­rük különbözősége és több másféle megosztottságuk el­lenére legalábbis elveikben és általában közös véle­ményre juthatnak a legfon­tosabb kérdésekben. Nagy jelentőségű, hogy közlemé­nyük egyértelműen fellép a nedkölonializmus és a fegy­verkezési hajsza ellen, sitc- raszáll a biztonság megerő­sítése, a problémák békés, igazságos rendezése mel­lett. A bandungi elvek mel­letti kiállás egyben az af­roázsiai mozgalom antiimpe- rialista szellemét erősítheti. Dél-Koreáról évtizedeken át volt (egyszínű a nemzet­közi közvélemény képe: Amerika hűséges, kemény diktatúrája, szélsőjobboldali politikát követő csatlósor­szága. A szöuli diktátorok hírhedtek. Pák Csöng Hit, a sokáig „uralkodó” öregem­bert egy bizonyos Csőn Tu Hvan követte, aki már ko­rábban a Kvangzsui lázadá­sok brutális leverésével hír­hedté vált. A dél-koreai rendszer vezéreként aztán fokozatosan próbálta magái szalonképessé tenni a külvi­lág előtt. Ennek módja régi diktátori recept: a rendszer belső terrorját mérsékelni, lassan — persze enyhén is — demokratizálni, s béké­sebb külpolitikai húrokat pengetni. Mindezt pedig leg­elsősorban azért, hogy a nagy külföldi támogató egyre el­fogadhatóbb partnernek tart­sa a gyámolított — és sok pénzbe kerülő — rezsimet. Csőn ITu Hvan dél-koreai rendszere ezt az utat tette meg a nyolcvanas években. S ma, amikor a diktátor-el­nök Washingtonban igen ba­rátságosan cseveg Ronald Reagannal, már Amerika hi­vatalos politikacsinálói nyu­godtan hangoztathatják megelégedettségüket. Pedig két hónapja még úgy tűnt, hogy nem lesz valamiféle politikai kéjutazás, Csőn Tu Hvan amerikai látogatása, hiszen februárban a wa­shingtoni kongresszusban so­kan dühödten bírálták a Reagan-kormányt, amiért egy olyan rezsimet támogat feltétel nélkül, amelynek rendőrei nem átallják meg­verni a legnagyobb támoga­tó ország néhány honatyáját. Emlékezetes: amerikai kép­viselők kíséretében tért visz- sza Szöulba a dél-koreai kor­mányzat ellenzékének legis­mertebb vezetője, Kim De Dzsung, hogy a február vé­gi választásokon jelenlétével — bár passzívan, mert a re­zsim eltiltotta a politikától — támogassa az ellenzéki erő­ket. Nos, a Kimet biztonsá­gi okokból kísérő amerikai államférfiakat — is ütlegel­ték Csőn rendőrei. Kínos volt ez kétségkívül Reaga- nék számára, hiszen megmu­tatta a szalonképesnek be­állítani akart dél-koreai re­zsim igazi arculatát. Szöul­ból hivatalosan bocsánatot kértek, majd a választás is lezajlott, s a hivatalos ame­rikai politika immár fátylat vethet a múltra. (Csőn Tu Hvan egyébként régi jó is­merőse az amerikai elnök­nek, mert ő volt az első kül­földi államfő, aki felkereste az akkor először megválasz­tott Reagant 1981 elején.) Jó ismerős, egy fontos he­lyen fekvő kis szövetséges országból: a mindig is vi­lágpolitikai játszmák köze­pén ülő Washington számá­ra ez több mint elegendő a szívélyességhez. A. K. ELBÁI TALÁLKOZÓ NEGYVEN ÉV UTÁN Erich Honeoker, a NSZEP KB főtitkára, az NDK Ál­lamtanácsának elnöke csü­törtökön. üzenetben köszön­tötte a második világhábo­rú szovjet és amerikai vete­ránjait, aiklilk Torgauban ösz- szegyűltek, hogy megünne­peljék történelmi jelentősé­gű Elba parti találkozásuk negyvenedik évfordulóját. Az 1945. április 25-én tör­tént Elba parti találkozó a Hitlerdlílenes koalíciónak a német fasizmus feletti győ­zelme ékes jelképévé vált — írta levelében Erich Ho- nedker. Az NDK üdvözli, hogy a szovjet és amerikai veteránok a második világ­háborúból adódó tanulságok szellemében ismét kinyilvá­nítják a béke, a biztonság és a népek együttműködése iránti közös törekvésüket. A fenyegető atomkataszt­rófa manapság minden ed­diginél inkább sürgeti a bé­keszerető erők összefogását, a józan ész és a realizmus koalíciójának kialakítását — hangsúlyozta a NSZEP KB főtitkára. Az NDK a béke- szerető erők feladatát a há­ború megelőzésében látja. Állampolgárai, a hitlerelle- nes koalíció örökségéhez hí­ven, mindent megtesznek azért, hogy német földről soha többé ne indulhasson ki háború. Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára üzenet­ben köszöntötte a második Világiháborúnak azokat a szovjet és amerikai veterán­jait, akik tegnap az NDK- beli Torgauban ünnepélye­sen megemlékeztek egykori elbai találkozásuk negyvene­dik évfordulójáról. Az el nem kötelezett országok felhívása A volt náci birodalom megszállási problémái hala­déktalan döntést követeitek. Ezért a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország képviselői jú­nius 5-én elfogadtak és alá­írták a Németország veresé­géről szóló nyilatkozatot, melyben kijelentették, hogy német földön a négy szö­vetséges kormány vette ke­zébe a legfőbb hatalmat. Ez jogi alapot teremtett a meg­szállt országban végzett tör­vényhozói és igazgatási te­vékenységükhöz. Egyez­ményt kötöttek a németor­szági ellenőrzési rendszer­ről. Ellenőrző tanácsot állí­totta feli. Megállapodást írtak alá az 1937-es határai között új­jászülető Ausztria, valamint Berlin és Bécs négy meg­szállási zónájának létreho­zásáról. Európában beköszöntött a béke. Földrészünk történel­mében új fejezet kezdődött. Az NDK-beli Torgau-ban szovjet és amerikai veteránok ta­lálkoztak Márkus Gyula A fasiszta Németország feltétel nélküli fegyverleté­telének híre villámsebesen bejárta a világot. Moszkvá­ban, Londonban, Párizsban, Washingtonban, Belgrádban, Varsóban, Budapesten, Bu­karestben, Szófiában, Bécs- ben, Rómában, Athénben, Oslóban, Brüsszelben — mindenütt a győzelmet ün­nepelték az emberek. Moszkva ált az ünneplé­sek középpontjában. Felé szállták a haladó emberiség gondolatai. Tíz- és száz­milliók éltették az agresz- szor elleni harcban legna­gyobb áldozatot vállalt szov­jet népet. Május 9-ét, a hitlérásta Németország végleges ösz- szeomlásának napját a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsának Elnöksége a győ­zelem napjává nyilvánította. A tavaszi napsütésben ra­gyogó moszkvai utcákon özönlöttek az emberek a Le­nin-mauzóleum felé. Késő éjszakáig tartott az ünnep­lés. Éjfélkor ezer ágyú har­minc össztüze üdvözölte a Vörös Hadsereget és a hadi­flottát. Tűzijáték fénye vi­lágította meg az eget, a díszlövések egybeolvadtak a tömeg örömujjongásával. Ä történelmi jelentőségű esemény emlékére a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsá­nak Elnöksége két emlékér­met alapított — „A Nagy Honvédő Háborúban Né­metország felett aratott győ­zelemért, 1941—1945” és „A Nagy Honvédő Háborúban végzett kiváló munkáért, 1941—1945” felirattal. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségéhez és a szovjet kormányhoz szám­talan külföldi üzenet érke­zett. Truman, az Egyesült Államok elnöke üdvözleté­ben egyebek között ezt ír­ta : „Önök megmutatták, hogy egy szabadságszerető és valóban bátor nép meg tudja tömi a barbárság go­nosz erőit, bármilyen hatal­masok is azok...” Churchill brit miniszterelnök távira­tában a többi között ez állt: „Azt akarjuk, hogy a közö­sen végigjárt siralomvölgy minden áldozata és szenve­dése után most — az igiaz barátság és a kölcsönös ro- konszenv szálaival összefűz­ve — a győzelmes béke ra­A felszabadított buchenwaldl koncentrációs táborban egy életben maradt szovjet hadifogoly azonosítja társai gyilkosát Egy szovjet katona a romos Reichstag egyik oszlopára írja a nevét társai mellé gyogó napja alatt továbbra is együtt haladhassunk.” Charles de Gaulle, a fran­cia ideiglenes kormány el­nöke kifejezésre juttatta or­szága „elragadtatását és szívből jövő szeretetét hős és hatalmas szövetségese iránt”. 1945. május 24-én a Kremlben fogadást rendez­tek a Vörös Hadsereg pa­rancsnokai tiszteletére. Az egész ország büszke volt hadvezéreire és katonáira. A szónokok pöhárköszöntő- jükben a front és a hátor­szág óriási erőfeszítéseit, az egyszerű emberek hősiessé­gét, az SZKP országvezető tevékenységét méltatták. Egy hónappal később, jú­nius 24-én a Vörös téren győzelmi díszszemlét tartot­tak. Ezen minden front fel­vonultatta a Nagy Honvédő Háború kiemelkedő hősei­ből álló, válogatott ezredeit, amelyek élén legismertebb hadvezérek haladtak. A fel­vonulók azokat a harci zász­lóikat vitték, amelyek alatt Moszkvától Berlinig, a Kau­kázustól Prágáig végigjár­ták a csatamezőket. A dísz­szemle során a Szovjetunió kétszáz hőse dobpergés kö­zepette a Lenin-mauzóleum talapzatához vetett a hitle­rista haderőktől zsákmányolt kétszáz lobogót, emlékez­tetve arra, hogy 1941. őszén Hitler szeretett volna a Vö­rös téren díszszemlét tar­tani csapatai felett... A fegyverletétellel véget ért a Dönitz-kormány tevé­kenysége is. Mindamellett az Egyesült Államok és Nagy-Britannia uralkodó körei megkísérelték, hogy Németország háború utáni államigazgatásának magva­ként használják fel ezt a társaságot. A tengernagy re­zidenciáján továbbra is ho­rogkeresztes zászló lengett. Az angolok és amerikaiak rendszeresen érintkeztek Dönitz minisztereivel. Ren­delkezésükre bocsátották a flensburgi rádiót, amely fel­hívásokat és rendeleteket sugárzott. A nemzetközi köz­vélemény tiltakozására és a szovjet kormány követelé­sére végül május 23-án fel­oszlatták Dönitz főhadiszál­lását, s az angolok őrizetbe vették a tengernagyot, mi­niszereit és hadsereg nélkü­li tábornokait.

Next

/
Oldalképek
Tartalom