Somogyi Néplap, 1985. április (41. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-20 / 92. szám
1985. április 20., szombat Somogyi Néplap 9 IRODALOM, MŰVÉSZET, KÖZMŰVELŐDÉS Olvassuk újra FEJES ENDRE: Rozsdatemető A felszabadulás utáni magyar irodalom legfényesebben villanó vitája Fejes Endre Rozsdatemetője körül tört ki. Mintegy villám- csapás, úgy csapott fel a mű megjelenésekor az ellenkezés döbbeneté, de olyan gyorsan oszlott el, maradt abba, mint ahogy egy villámfény elenyészik. A történet hapjainkig ér. A természetes igazság elemi erejével hiányzik belőle minden hősi, lakkozó, dagályos elem. Viszont, ha vázlatosan is, de naturalista hűséggel mutatja be a család megnyomorítottságát, mindazok felháborodása azonnali reakcióként bekövetkezett, akik a korábbi követelmények dicsőséges munkásosztály ábrázolásait tartották egyetlen lehetséges modellnek. A vita villámgyorsan abbamaradt. A társadalom 1962-re, a mű megjelenésének időpontjára megért már annyira, hogy a regény valóságábrázolásában fölismerte az evidens elemi igazságot. Fejes Endre maga is munkáscsaládban született 1923-ban. Szülei a háború alatt meghaltak, ö maga 1945-49-ig Nyugat-Európá- ban, főleg Franciaországban dolgozott, - gyári munkásként. Első novellái 1955-től jelentek meg, nagy sikerű elbeszélés kötete, A hazudós, 1958-ban. Jólismertek drámai művei, többek között a Vonó Ignác, a Jó estét nyár, jó estét, szerelem, és a Cserepes Margit házassága. Szalontay Mihály REMEKMŰVEK MÉLYKÉKBEN Bernáth Aurél emlékkiállítása (Részlet) Pék Mária néhány hete a Pannónia Export-Import R. T.-nél, a Színház utca 15. számú ház alagsorában dolgozott. Viselkedésével alaposán nyugtalanította Há- beüert. A vállalat 1921 tavaszán alakult, hogy a hadsereg teljes lóállományának a szénát, szalmát, zabot en gross beszerezze, ellátását biztosítsa. Vezérigazgatója Balikovics Móricz ezredes volt. Gyönyörűen felszerelt hintóval — kerékráfján gumi. a lovak patáján gumi- patkó — hangtalanul közlekedett a macskaköves utcákon, és ez ritkaságnak számított a fővárosban. Pék Mária zalboszsákot javított — darabonként négy fillérért —, és nagyon sok port nyelt. Közvetlen főnöke butácska zászlós volt, Pék Mária minden szombaton, az elszámolásnál, huszonötharminc zsákkal szemrebbenés nélkül becsapta. Hábetler félt. Könyörögve kérte, ne csinálja, börtönt emlegetett, komor színekkel ecsetelte a bukást. De Pék Mária nem hallgatott rá. őszig marakodtak, Hábetler nem bírta tovább. November Közepén elment a Pannónia Export—Import R. T. Arany János utca 34. számú irodájába. A Vadász utcáról volt a bejárat. Hábetler fölment a szőnyeggel borított lépcsőkön, és nagy tisztelettel megkérte vitéz Tasnády Imre százados cégvezetőt, dobja ki a feleségét. mer;t áldott állapotban van, s ő hiába beszél neki, hogy a poros munka igen káros az egészségére. Vitéz Tasnády Imre kifizette a két hét fölmondást, és másnap reggel kidobták Pék Máriát a munkából. 1922. január negyedikén született ifjabb Hábetler János. Pék Mária könnyen szült Délután öt órakor elküldte férjét a bábaasszonyért, hat órakor már ordított a gyerek a petróleumlámpa fényében. Ujján cérnaszál volt. Küvecsesné azt mondta, szabó lesz. Hét nappal később keresztelték a Deák téri evangélikus templomban. Este vendégeket hívtak, Pék Mária halait rántott. túrós csuszát készített, demizsonból itták a brüge- csi bort. Hábetler becsípett, letérdepelt Pék Mária elé, megcsókolta horgas ujjú, csúnya kezét. Pék Mária elpirult. — Vén bolond! — mondta, megsimogatta a fejét, és zavartan nevetett. Kalauz István keresztapa köszöntőt mondott, énekeltek, hajnalig itták a bort ifjabb Hábetler János egészségére. Márciusban idősebb Hábetler János elhozta Gizikét Brügecsről. A kislánynak ótvaros volt a feje, Pék Mária dühöngött, káromkodott, szidta anyósát, a lep- rást, napokig nem tudták csillapítani. Júniusban ötszáz gyereket Hollandiába vittek, kéthónapos hízlalási akcióra. Pék Mária azt mondta, az ő gyerekét ne etesse idegen, míg ő a karját bírja. Gyakorlóruhát, fehérneműt mosott a tiszteknek, egy katona hordta a csomagokat a Citadellából. Szombaton a Síp utcában, dr. Mathia Vilmos édesanyjánál (takarított. A százados már nem volt Pesten, a kőszegi kadétiskolába helyezték tanárnak. Délután Hábetler karjára vette Gizikét, Pék Mária tolta a kocsit, elmentek a Diószegi útra. A Ringer-sza- natórium előtt leültek a fűre, bámulták a fák között járkáló, csodálatos betegeket. Legjobban a kibontott hajú öregasszonyt szerették. Tánclépésdkkel járkált, csontbőr karját szárnyként mozgatta, azt énekelje: „szép is vagyok, jó is vagyok, csak egy kicsit csalfa vagyok...” és kezdte újra elölrőL Amikor Hgket- ler elunta magát, átsétáltak a szomszédos „Linum Tau- szig Sámuel és Fiai” futball- pályához. Egy alkalommal szerencséjük volt, a III. kerületi FC barátságos mérkőzést játszott, ekkor lát- hattáK a híres Zsákot a kapuban. Esténként az ajtó elé ültek, előttük szaladt a kocsiút, nézegették a munkából érkező embereket, a sokszoknyás, copfos, budaörsi sváb lányokat, akik a Karolina úton, a Linum- szövőgyárban dolgoztak. Aztán hazajött a két szomszéd, Kalauz István és Kövecses Endre, Hábetler kihozta a kántyát, snapszliztak, az asszonyok beszélgettek, kiabáltak a gyerekekkel. Amikor a gyárak különféle hangon fiz órát jeleztek, mindenki ágyban volt. 1923 őszén megalakították a Budapesti Kelenföldi Dalárdát a Villányi út és Ábel Jenő út sarkán, a Christ- vendéglőben. Itt tartották a próbákat hetenként kétszer. Az elnök Christ Károly volt, alelnök Trafina Béla, titkár Kövecses Endre, pénztáros Kalauz István és Bugyi Gyula, szertáros Hábetler János, karvezető Ka- pi Gyula énektanár, templomi orgonista. Tavaszra hírük volt, Christ alig győzte írni a megrendeléseket. Részt vettek esküvőn, temetésen, és szerenádot adtak. A szerenádot csinálták a legszebben. Égő gyertyákkal megálltak a barakk ablakánál, érzéssel, halkan énekelték: „Óh, mi zeng az éjszakában, — Álmait mi űzi el? — Lombok között kismadárka — Szerelemről énekel...” Pénzt nem fogadtak el. Műsor után borral fizetitek. A Christ-ven- déglő asztalánál i lyenkor azt énekelték: „Emelem poharam a kedves társaságra! — Igyál, igyál, az Isten éltessen soká ...” Hábetler nem ivott. Küvecses annál inkább. Ha berúgott, összetört mindent, de ez ritkán fordult elő, vigyáztak rá. Inkább csak kötözködött, főleg Hábetler Jánossal. Váltig azt mondta: szerelmes az ő feleségébe, azt tanácsolta, költözzenek össze. — Te selyemfiú! — ordított. — Anna is téged bámul! Verjen meg benneteket az Isten! Másnap kijózanodott, csöndesen, szomorúan bocsánatot kért. Választékos műsoruk volt. A ravatalnál azt énekelték: „Mért oly bús e sereg? — Orcáiról a pír elköltözött...” A sírnál: ó nincs a földön már...” 1924 júniusában a szép Anna fiút szült. Küvecses akaratára, heves vita, sírás, könyörgés után református templomban keresztelték. Pék Mária volt a keresztanya. Halat rántott, túrós csuszát készített, Küvecses öt liter bort hozott, megitták. Ezen a nyáron kis földszintes házban Piusz Otthon néven megnyitották a katolikus óvodát. Az apácák ott jántak a barakk előtt, tüntetőén nem fogadták Anna köszönését. Anna hívő katolikus volt, Má- ria-lány, zárdában nevelkedett. Sírva panaszkodott Pék Máriának, hogy Orsolya fő- nővér soha nem veti rá a szemét az ő gyerekére. Pék Máriát is bántotta az eset. Egy alkalommal elvette tőle a babakocsit, és az út közepére tolta. — Kedvesnővér — kérdezte —, mért nem nézi meg az én keresztfiamat? — Azért — felett hidegen a főnővér —, mert ha már az anyja református emberhez ment feleségül, legalább azzal tette volna jóvá a bűnét, hogy katolikus keresztmamát hív. Pék Máriát elöntötte a düh. — De a hétszentséges úristenit, kedvesnővér — mondta —, annak a katolikus nőnek nem ég el a lel ke, ha református ember keresi neki a kenyerét? Másnap a rendőrségre hívták. A fogalmazó figyelmeztette, ne használjon drasztikus hangot az apá cákkal, és nevetve hazaküldte. Hábetler János betege volt az eseményeknek igen szégyellte magát, szépen kérte feleségét, fogja a szájai ne vadítsa őt, mert egyszer elfogy a türelme, akkor pedig baj lesz. Ezt elmondta napjában tízszer is. A házban futótűzként terjedt el, hogy kötelező rovarirtás lesz, amely kis lakás esetében 50, nagy lakás esetében 90 forintba kerül majd. Mindenki vérmérsékletének megfelelően vette tudomásul a közlést. Jómagam szelídebb természetű ember lévén csak kikérdeztem a kézi permetezőgéppel fölszerelt mestert, mire jó lez jaz egész. — Ha a kedves lakó betartja a garanciális feltételeket, akkor négy hónapig biztosan megdöglik minden csótány és egyéb rovar, ami manapság előfordul a lakótelepeken. — Mégis, mik azok a garanciális feltételek? — Kérem, nagyon egyszeA főváros tizenhárom évvel ezelőtt láthatta utoljára a Marcaliban született és Kaposvárról indult Bernáth Aurél műveit egy gyűjteményes kiállítás keretében. A szülőváros a múlt évben emlékmúzeumot avatott a magyar kultúra nagy alakjának tiszteletére. Szakemberek állítják, hogy Budapesten is időszerűvé vált szembenézni azzal az életművel, amely művészeti kultúránk alakító erejű tényezője volt a huszas évek közepétől a hetvenes évekig, tehát csaknem fél évszázadig. Szembenézni a Bernáth- életművel a hozzátapadt szélsőséges érzelmek leválasztásával léhetséges. Maguk a művek már régóta nem a kritika tárgyai. A festő két világháború közti művészete már a létrejöttekor besorolódott a magyar klasszikusok közé. Hátravan még a képekben bennefoglalt emberi magatartás és szellemi irányultrűek. Először is be kell engednie azajtón, mert innen nem tudom elvégezni a permetezést. Másodszor: biztosítania kell, hogy mindent elrakjanak a permetezés út- jából. Harmadrészt nem szabad eltávolítani a kipermetezett mérget. — Miért, hogy lehet eltávolítani? — Nagyon egyszerűen. Ha például fel tetszenek mosni a lepermetezett padlót, akkor egyszeriben megszűnik a garancia. — Nem súlyos ez a feltétel? Ahhoz képest, hogy nincs is a lakásban kiirtandó rovar? — Majd lesz, kérem. Ha négy hónapig nem tetszenek padlót mosni, majd lesz... ság esztétikai kibontása és közreadása, és hátravan Bernáth Aurél művészetpolitikai szerepének értelmezése. E kiét bonyolult zár kulcsát Németh Lajos adta meg a jelenlegi kiállítás katalógusának előszavában. Az ideológia tárgyalási körébe helyezte azt a közismert frontállást, hogy Bernáth Aurél etikai, minőségi, tradíció alapon tiltakozott a nonfiguráció ellen. A szép- irodalomban is jeles művész önéletrajzi regényében számolt be ifjúkori törekvéseiről az avantgárd útján. Egy kozmikus térbe helyezett teljességeszményt követve jutott el németországi évei ajgtt az első, abszt- rak stíluskorszakához. A művész létérzékenységének és feszült ' tudatosságának harcában születtek az úgynevezett kubo-expresszív művei. E sajátos ötvözetben az érzékenység hordozója az expresszivitás, a tudat erejéé pedig a kubista forma. Végül is az első tényező, mint az érzékletesség természetelve győzött benne. E válságos időszakának tanulsága, hogy létében, perspektívájában tagadta meg a nonfiguratív művészetet. Nem számolta fel az ész, az alámerülő tudat szerepét a festészetben, hanem költő módjára alárendeltté tette. Cézanne az érzékletes látás és a rendszab ályozr, tudat egyensúlyáért küzdve lett naggyá. Lényegében az ő örökébe lépett Bernáth Aurél azzal, hogy a természetleírást mint tárgyat tette meg művészetének középpontjává. A természetel- vűség kritériumává? gondolkozott együtt azzal a mú- vésztársasággal, amely a Gresham kávéház asztalánál szokott összeülni. Ez a csoport értékorientáló erővé vált Bernáth vezérletével. Ezt a tekintélyt természetesen az elődöket nélkülöző. Balatoni táj tornyos villával önarckép sárga kabátban de mégis lenyűgözően kiforrott képeivel szerezte. Festészetéről Lyka Károly azt hirdette. hogy a „színek költészete”. Genthan István a húszas, harmincas évek európai festészetében jelölte meg a helyét. Másrészt megjelenik az író, folyóiratszerkesztő főiskolai tanár szerepében is, amelyben a világ legbonyolultabb művészeti korszakában értékítéletet gyakorol. A magyar festészet hagyo- mányozódási alapon történő kibontakoztatásáért kardoskodik, amikor a világ elveti a hagyományokat. Megálljt in,t a nonfiguratív művészetnek, amikor az mindenhol polgárjogot nyer. Jó alkalom ez a mostani kiállítás Budapesten a teljes szembenézésre. Az Ernst Múzeum, azt lehet mondani, törzshelye műveinek. Nyolcvanhat képe látható, ott van köztük minden főműve. A képek válogatója és rendezője a legszebb műveket termő korszakára koncentrált. Zavartalanul látható a művész sajátos univerzuma, amely egyedülálló emberi tartalmakat realizál. Erkölcsi tartást, drámai komolyságot az élet egésze iránt. A magányba zártságunk lélekvergődésének fényei döbbenetes józansággal, rendigénnyel járják át valamennyi csendéletének tárgyait, árnélyen a szemlélődő, meditáló ember tekintete nyugszik. A zártság és kitárulkozás megható dilemmája ez. A „mi végre vagyunk e világon” gondjának eszmélkedő megkapaszkodását adja a művész egy szakrálissá tisztított világtó- redéken. Ez a töredék olykor egy meredek sziklás táj, egy ablak előtt álló, rezzenéstelen tekintetű alak, egy íróasztal tárgyai, vagyis a józan tárgyilagosság kellékei. A szín tisztaság, az árnyalatok (valőrök) érzékenysége, csodaszerű fények fölsejlése hordozza a vallomást. Illés Endre is eme érzéseinek adott hangot a megnyitón. Aki nem ismeri Bernáth Aurél művészetének ezt a mélységét, annak április 28-ig lesz alkalma rá Budapesten, a Nagymező utcában találkozni képeivel. Horváth János gőz jőzsEF Rovarirtás Bemáíth Aurái: Reggel
