Somogyi Néplap, 1985. április (41. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-20 / 92. szám

1985. április 20., szombat Somogyi Néplap 7 KÖZELKÉPEK Belcsapuszta Barcsnak van egy majd­nem megmentett kastélya Ez a fanyar megállapítás il­lik rá jelenlegi állapotában a legjobban. Éhben még mindig benne foglalta­tik a lehetőség, mert úgy fo­ga Imazhattam: van. De a majdnem, annyit is jelent: a van-bol könnyen lehet né­hány év múlva volt. És az nagy haj lenne. A címben jelzett telepü­lésnév és Barcs összefüggé­se némi magyarázatra szo­rul. Belcsapuszta ma a dél­somogyi városhoz tartozik. De a régebbi följegyzések ezt a fatat még önálló. 1200 lelkes községiként említik, s Balcsapusztát hozzá tartozó­nak sorolják, birtokosként pedlig Széchenyi Ferenc gró­fot említik. Ezekkel a föl­jegyzésekkel majdnem egy- időből származó dokumentu­mok viszont Kremzir Ká­roly gyártulajdonos belcsa- pusztali üzemeit barcsi szék­hellyel jelölik meg. Ebben a szövevényben azonban csak az első pillan­tásra nehéz eligazodni. Barcs a századforduló idején jelen­tős Virágzásnak indult, fon­tos kereskedelmi, közlekedé­si és ipari gócpontnak szá­mított, dinamikusatoiban fej­lődött, miint bármelyik so­mogyi település. így hát nem véletlen, hogy az akkori közigazgatás szerint Dráva- páifalvá'hoz tartozó puszta gazdája az alig egy-két ki­lométeres közelségben levő, fölfelé ívelő pályájú nagy­községet jelölő telephelye­ként, nem pedlig az ismeret­lenebb falut. A kastély a ma te műkö­dő szeszgyárak közelében van, ebben lakott a Kremzir család. Arra — sajnos — nem találtam értékelhető do­kumentumot. hogy maga az épület pontosan mikor ke­letkezett, vajon még a Szé­chenyi család építtette, s a származó minden ipari és gazdasági építmény jelentős és védendő építészeti emlék lenne. A kastélyt a háború után több termelőszövetkezet használta, katonái célokat te szolgált, a méhészeti válla­laté te volt, jeleneg a Vö­rös Csillag téeszé a bejegy­zett tulajdonjog. 1978-ban bontási engedélyt (!) te kért rá a tsz, de ezt elutasítot­ta a tanács. Viszont ezután a termelőszövetkezet azt kér­te, hogy vegye át az állam a kastélyt... Amely időközben védett épület lett. Dr. Szigetvári György, a megyei műemléki albizottság elnöke elmondta: — Az utolsó pillanatban sikerült megmentenünk az épületet, sőt azt is elértük, hogy az országos alapból a barcsi tanács hátszázezer forintot kapott állagmegóvás­ra. Tudomásom szerint a megyéi múzeum te érdeklő­dött a kastély iránt. Úgy­hogy azt hittük, jóra fordul a sorsa. Adjuk Vtesaz a szót Hen­ger Jánosnak. — Valóban itt a pénz. És tárgyaltunk a múzeummal. Elvben megegyeztünk. Szó volt aianymosó-múzaum lé­tesítéséről és egyébekről te. Azután, sajnos, itt nálunk a belső utakon az egész ügy­let késni kezdett. És amikor elküldtük a hivatalos leve­let az átadásról, akkor már nem vette át a kastélyt a múzeum. Ezt nem te csodá­lom, mert akkor nékik kel­lett volna etezámolntak a főhatóságnak azzal az einem költött pénzzel, amelyet még m|i kaptunk a kastélyra, s amely nálunk maradit holt tőke. Személy szerint tőlem régebben elkerült az egész, ez az átadási úgy már nem hozzám tartozott, ezért nem szívesien beszélek róla. Hiába te védeném a mundér be­csületét, ezt a dolgot a ta­nács packázta el. S hogy idebent „ki viszi el a bal­hét” emiatt, azt a tanács ve­zetői döntsék el. Mészáros Balázs megyei múzeumlgazgató megerősí­tette Henger János szavait: — Az utolsó utáni pilla­natban az összes gonddal és az élköltetlen pénzzel együtt nem voltam hajlandó átven­ni a múzeum kezelésébe a SZESZ-ÉsSZESZFINOMITÖ-GYÁR Kremzir Károly c(.«!**»<<& rof aAI.OM M. titR.POSTÁT*KARÍK<*fKiöli +~4­az ttm~ tízReocvcs gróftól került át a gyáros família birtokába, avagy már a Kremziirek teremtettek ilyen otthont maguknak. Az eklektikus stílusú „ház” in­kább a korabeli nemes csa­ládok építkezési szokásait tükrözi, mlint egy nem ke­vésbé tehetős polgárcsalád elképzeléséit, de ez még semmit sem bizonyít: akko­riban erőteljes a „keveredés” a régi és az új vagyonos osz­tályok között. Végső soron mindegy, a kastély áll ma te. És áhhoz képest, hogy min ment ke­resztül, nagyon jó állapot­ban van. Henger János a barcsi vá­róéi tanácsom hosszú ideig volt a kastély ügyéinek gaz­dája, ám amikor beszélge­tésre kértük, nemigen aka- ródzott kötélnek állni. Vé­gül mégis belekezdett: — A történet eleje nagyon szép. Kremzir Károly a kör­nyék legfejlettebb mintagaz­daságának a vezetője volt. Ma úgy fogalmaznánk: nagy­üzemi sertéstenyésztést és növénytermesztést folyta­tóit, ezt feldolgozói iparral egészíette ki. Szesz- és li­kőrgyára híres volt, talkar- mánytartósítással és -forgal­mazással te foglalkozott. Tu­lajdoniképpen az ő idejéből X ' \ Ili * A ■D fi* kastélyt. És ezután sem vesszük át. Sok épületgon- dunlk van, szervezeti válto­zások híre érkezett... Nem vagyunk olyan helyzetben, hogy vállalhassuk egy ilyen ház gondjait. Valaki keserűen mondta: a Kremzir család tragédiája üldözi talán az épületet te ... (A magyarázat ehhez: amikor a német megszállás után Magyarországon is megkezdődött a zsidóság el­hurcolása, a kastély akkori lakója, Kremzir Mór megöl­te családját, majd öngyilkos lett.) A szörnyű árnyék azonban csak a kesergéshez szolgál­tat adalékét. Hiszen az épü­letnek jelenleg te van lakó­ja, Janeczek Béla, aki jól érzi ott magát, s idős kora ellenére ahogy csak tudja, gondozza a kastélyt. Ö any- nyit mondóit: — Néha megjelennék itt emberiek és tervezgetnék, de azután nem történik semmi. Az én életemet még kiszol­gálja az a rész, amelyikben a feleségemmel lakunk. De, hogy mi lesz azután ezzel a gyönyörű házzal... Mi lesz? Majdnem meg­mentette a tanács és a mú­zeum. A pénz még itt van. A tanács még igyekezhet jó­vátenni a hibáját. Talán a múzeum mégis segíthet... Most még néhány millió fo­rinttal sokszor tízmlilió fo­rintos értéket lehetne men­teni, újrateremteni. Luthár Péter Fotó: Maikkai Károly MEGOSZTVA SOKASODÓ ÖRÖM „Mindannyian úgy éreztük, hogy gazdagabbak lettünk..." Ha valaki négy vagy ót gyereket tisztességgel fölne­vel, az tesz annyit a társa­dalomért, mint aki aktív sze­repet vállal a közéletben és sok társadalmi munkát végez. Ez a vélemény azon a megyei népfrontfóruimon fogalmazódott meg, ahol a kiemelkedő Itársaodalmi munkát végzők kitüntetésé­ről döntöttek. A fentiekkel mnidienki egyetértett, a vitá­ban azonban többen megfo­galmazták : más dolog az, hogy valaki több gyereket szül, s más, hogy a több gye­reket becsülettel föl te ne­veli. Míg az előbbiek olykor csak a társadalom gondjait szaporítják, addig az utóbbi­ak nagyszerű emberi értéke­ket .teremtenek. E téma kap­csán került szóba a kadar­kúti Matán Istvánné neve, aki több mint tíz éve a he­lyi iskola szülői munkakö­zösségének elnöke, a megyé­ben működő egyetlen szü­lők klubjának vezetője, négy gyermek édesanyja. — A legtöbben anyagi és egzü&tendiálte Okokkal ma­gyarázzák, hogy csak egy vagy két gyereket vállalnak. — A valódi okot én a ké­nyelmességben és az anyagi­ak jelentőségét eltúlzó köz- szellamben látom. Sokan ér­zik úgy, hogy több tekint- tély.t ad nekik a kocsi vagy a villa, mint ha több gye­rekük volna. Férjem a ruha­gyár helyi üzemegységében dolgozik, én élelmezósvezető vagyok az iskolában. Két fi­zetésből élünk beosztóan, lu­xus nélkül. Sokat jelent, hogy eredeti szakmámat haszno­sítva meg tudom varmii a családnak a legfontosabb ruhaféléket. Egyszer meg­kérdeztem a 17 éves lá­nyomtól, nem bánja-e, hogy öltözködésben sok osztály­társával nem állja a ver­senyt. Ugyan anya — vála­szolta —, ez lengem nem ér- dökel.” SZilvi és Attila egy­aránt a nagykanizsai vegy­ipari szakközépiskolába jár, már mindkettőjüknek szerző­désük van egy-egy vállalat­tal, ahol majd a munka mel­lett szeretnének tovább ta­nulni. Azt mondták, elég lesz nektek a kicsik taníttatása. Az ikrek most az általános iskola második osztályába járnak. Tény, hogy a több gyerek több energiát kíván, s hogy a nagy család lemon­dással te jár. Húszévti házas­ság után az idén először me­gyünk üdülni. Mégis irigy­lésre méltónak érzem ma­A Zsel ic szerelmese ZBeMcfcSstak határában jel­legzetes kis falusi ház néz a környező dombokra. Az udváron kutya, macska, ba­romfi, a kertben az első ta­vaszi munkák jelei. Azt hinnénk, tősgyökeres falusiak portáján járunk. Pe­dig a gazda, dr. Horváth Er­nő és f elesége élete nagy ré­szét Pesten élte le. Nyugdí­jasok voltak már, amikor a csendes somogyi faluban le­telepedtek. — A fiúnk, aki állator­vos, Kaposváron helyezke­dett el, és mi valahol egy környező falúban szerettünk volna otthont találni — me­séli a jogász, amint az ám- biituson át bevezet a kedves parasztházba. — Több mint negyven házat megnéztünk, és ez tetszett meg közülük. Ügy megszerettük, hogy az eredeti tervünket megváltoz­tatva most már a telet te !tt töltöttük, és csak néhány hét­re utazunk fel Budapestre. Horváth Ernő azelőtt so­hasem foglalkozott néprajz­zal, az Üvegipari Művek főrevizoraként ment nyug­díjba. Ide költözésük után azonban mindjárt foglalkoz­tatni kezdte a környék tör­ténete, a helybeliek élet­módja, múltja. — Amikor idejöttünk, be­léptem a vándorkönyves helytörténeti játékba. Az el­ső évben a Zselic somogyi részével foglalkoztam, majd a másodikban a baranyai zselici falvaíkat kutattam fel. A játék keretében vándor­könyvbe kell írni a látogatá­sok krónikáját, képeikkel, térképeikkel illusztrálva, merre jártam, mit találtam. Voslkos, jó félszáz oldalas dolgozatot vesz elő. Zselic- kislak .településtörténete a címe. Ezt a játék harma­dik fordulójában készítette. Az igényesen megírt tanul­mány minden részletre ki­terjedve tárgyalja a falu földrajzát, történelmét, ha­gyományait, szokásait, rész­letes térképékkel szemléltet­ve magyarázza a környék helytörtónéti neveit. — Amíg a vándorkönyvet vezettem, majd a dolgozat megírásánál te nagy segít­ségemre volt a személyes ta­pasztalatok mellett a megyei múzeum és a levéltár. Ren­geteg szakirodalmat bocsátot­ták .rendelkezésemre. — A vándorkönyves hon­ismereti játék véget ér. Ez­zel az ön helytörténészi munkássága is befejeződik? — Szó sincs róla. Ha va­laki egyet befejezett, lehet más témát választani. A faluban jéirva már sok he­lyen megfigyeltem érdekes, régi tűzhelyeket. Több ház­nál van még nyitott füstös konyha, ami a kemence és a füstölő szerepét egyaránt ellátja. Ezeknek a történe­tével, elterjedésével, haszná­lati módjával szeretnék fog­lalkozni. — Hamar megismerte, „fölfedezte” a környéket. Ezt bizonyítja az te, hogy a si- monfai tanács bevonta önt a fátafónyképezési akcióba. — A Hazafias Népfront ta­valy hirdette meg a Telepü­léseink képekben elnevezésű társadalmi akciót. Hazánk minden falujáról fotókat kell készíteni. Nem a szokásos képeslap és bédekker típusú fényképeket, hanem olyano­kat, melyek a falu minden­napjait tükrözik. A képeket, illetve a filmeket a levél­tár archiválja. Dokumentu­mok lesznék az utókor szá­mára, hogyan élt Magyaror­szág a felszabadulás negyve­nedik évében. Én négy köz­ség: Zseüiéktelak, Bőszénfa, Simonija és Zselicszentpál fényképezését vállaltam. — Most már végleg itt maradnak a faluban? — Pesti rokonaink és ba­rátaink te csodálkoznak, hogy annyi fővárosi év után a vi­déki életmód mellett döntöt­tünk. De mi jól érezzük ma­gunkat. Megragadott a táj szépsége, nyugalma. A fele­ségem is megkedvelte a ker­ti munkát. Eleinte persze ne­hezen ment, de a falubeliek segítségével hamar belejött. Igyekeztünk alkalmazkodni a helybeli szokásokhoz, s a. faluban hamar befogadtak minket. T.K. gam, hiszen a gondok mel­lett oly sok — szavaikkal el nem mondható — örömöm van. — A nagycsaládosok közül sokan panaszolják, hogy mi­közben oly sok szó esik a többgyerekesek fokozottabb megbecsüléséről, őket segítő intézkedések sorát hozzák, a közvélemény korántsem nagycsaládpárti. Vannak, akik megszólják a sokgyere­keseket. — A községi ifjúságvédel­mi albizottság tagjaként ma­gam is nem egy 8—10 gye­rekes, úgynevezett hátrányos helyzetű családot ismerek, s úgy tapasztalom, hogy jórészt önmaguk hozzák létre hátrá­nyos helyzetüket. Hiszen rengeteg segítségeit, megkü­lönböztetett figyelmet kap­nak. A különféle segélyekből azonban vajmi keveset köl­tenek a gyerekre. Visszaél­nek a támogatással és úgy érzik, nelkilk még több járna pusztán a gyerekek száma alapján. Az eszükíbe sem jut, hogy ők maguk tesz­nek-e bármit a gyerekekért. Az ilyen esetek belőlem is ellenérzést váltanák ki. Saj­nos sokan az ilyen rossz pél­dákból általánosítanak. — Hogyan lehetne jobban fölébresztenli a fiatal háza­sokban a több gyerek irán­ti igényt ? — Ezt a célt önmagában a még oly jó szociálpolitika sem értheti el. Az emberek­ben kellene jobban tudato­sítani, hogy a forintokban mérhetőnél nagyobb, neme­sebb értékek te vannak. Hogy a teljes élet öröméhez a ja­vaknál közelebb visz a né­pesebb család. Sokan arra sem gondolnak, hogy egy többgyerekes családban ele­ve jobbak az esélyek arra, hogy közösségi embereket ne­veljenek. Itt nem kell külön magyarázni, hogy értéket csák a munka teremthet. Az a gyerek, amelyik nehezeb­ben jut hozzá például egy új cipőhöz, jobban meg is becsüli. Félek, hogy az a mindennel elhalmozott, egyedüli kisgyerek, aki szü­lei sugallmazására azáltal ér­zi magát többnek, hogy ne­ki több van, ugyanezt a szemléletet plántálja majd tovább saját egyetlen gyer­mekébe, ákii majd szintén ön­ző és anyagias felnőtt lesz. Ezekről sokat beszélgetünk a szülők klubjában, melynek összejöveteleit — már három éve — a tévé Családi kör műsorához kapcsolódva tartjuk. Sajnos ide zömében csak azok járnlak, akik amúgy is tisztességesen ne­velik gyerekeiket. Ezért pró­bálunk olyanokat te el csalo­gatni, akik valóban rászorul­nak a segítő szóra és a jó példák hatására. Körbejártam a szerényen berendezett, maguk építette családi házat. Az egyik szo­ba bebútorozására még nem jutott pénz. — Fontosabb volt a na­gyobbak tanulása — magya­rázta Maiánmé, akiről alig hinnénk, hogy érettségi előtt álló gyerekéi vannak. — Az ikrekkel valahogy megfiatalodtam. Űjra végig­éltem a kisgyerekes örömö­ket és gondokat, s a kort legföljebb alb'ből vettem ész­re, hogy velük már enge- dékenyébb vagyok. Szívesen emlékezem arra a túláradó gyöngédségre, amellyel fér­jem vett körül, mikor el­mondtam, hogy ikreim lesz­nek. Boldog tervezgetésbe merülték a gyerekek te, s mindannyian úgy éreztük, hogy gazdagabbak lettünk ... Bíró Ferenc

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom