Somogyi Néplap, 1985. április (41. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-18 / 90. szám
4 Somogyi Néplap 1985. április 18., csütörtök NÁTRIUMGŐZ-LÁMPÁK A Ravill Kereskedelmi Vállalat tegnap világítás- technikai bemutatót és tanácskozást rendezett Kaposváron, a Latinca művelődé— központban. Elsősorban vállalati szakembereknek szánták ezt a rendezvényt, az ipar és a kereskedelem képviselőinek mutatták be az energiatakarékos, korszerű világítóeszközöket. A szabadtéri és az ipari világi társon kívül azonban szó volt a lakásokban használható sokféle lámpáról is. A bemutatót és a tájékoztatókkal egybekötött diavetítéseket látva az ember egyik szeme sírt, a másik nevetett. Ugyanis kiállítottak olcsó és szép lámpákat, amelyek jól is világítanak, valamint reklámoztak — korszerűnek nevezve — olyan ipari és lakásba való lámpatesteket, amilyenek hosszú évek óta sok helyütt láthatók, nem szépek és ráadásul még a fényük sem kellemes. Váradi Lajost, a Ravill kereskedelmi vezérigazgató-helyettesét a cég törekvéseiről kérdeztük, s arról is: vajon száműzhetők-e a csúf és rossz fényt adó lámpák az utcákról, a munkahelyekről és az otthonokból ? — Törekszünk rá. hogy energiatakarékos, jó fényű és szép termékeket forgalmazzunk. Egy sor eredményt már elértünk, de két tűz között vagyunk. Egyrészt az ipar kínálata nem mindig megfelelő, másrészt napsugár helyett pedig a vásárlók reklamálnak, ha kihagyunk egy-egy szépnek nem mondható lámpát a kínálatból. Sajnos ilyen a közízlés... De itt, ezen a bemutatón partnereinkkel együtt mindenképpen a jó és megfelelő külsejű lámpákat igyekszünk elfogadtatni. Kínálatunk egyébként sokkal nagyobb, mint amilyet a hazai kiskereskedelem bemutat. Sajnos a szakemberek a boltokból is hiányoznak, pedig a világítástechnika eléggé komoly tudomány. — Ellentmondani látszik önnek az a tény, hogy például a szerelési cikkek között itt is láthatók Kontal- lux kapcsolók, amelyek jók és szépek, nagy közönségsikernek örvendenek, keresettek, kaphatók is, s ezeket Kelemen József Munkácsy- díjas formatervező „álmodta meg”. Lámpában hasonló nem megy? — Kapacitáljuk a gyárakat. De csupán esztétikából mi nem élünk meg. Ismétlem: a giccs iránt nagy az igény. Sajnos már a játékokkal kezdődik az ízlésrontás, s ez ellen harcolni egy kereskedelmi vállalatnak nem elsőrendű feladata. Nem reménytelen a helyzet, de hosszú ideig kell még a jobbításért tevékenykedni. — A szépségen kívül az is fontos, hogy otthonunk és munkahelyünk jól világított legyen. E téren sem megnyugtató a mai helyzet. — Arról bárki meggyőződhet, hogy kínálatunkban megtalálhatók akár az ipari csarnokokban, akár az irodákban fölhasználható olyan világítóeszközök. amelyek világszínvonalúak. Épp azért hívunk az ilyen megbeszélésekre tervezővállalatoktól, építőcégektől szakembereket, hogy megismerhessék • mit tervezhetnek, mivel szerelhetik föl az új épületeket De Budapesten bármikor részletes szaktanács- adással szolgálunk, valamint levélben is szívesen válaszolunk minden világítástechnikai kérdésre. Végezetül még egy érdekesség a tegnapi program ból: bemutatták a Tungsram egyik új termékét, a nátriumgőzlámpát, amely akár műnapnak is nevezhető. Hollandiában és az NSZK- ban már sokan használják melegházakban, fóliasátrakban, s éjjel-nappal világítanak vele. Jelentősen csökken a növények tenyész- ideje, bármikor termelhető friss zöldség ... Nyereséget hozhat a termelőnek, s piaci primőrbőséget a vásárlónak. Az itthoni kísérletek megkezdődtek vele. L. P. Somogy gazdálkodása A mérlegbeszámolók adatai szerint a Somogy megyei gazdálkodók eredménye 28.3 százalékkal volt jobb tavaly, mint 1983-foan. Az iparban> a termelés a korábbinál élénkebb növekedése következtében 14,6 százalékkal nőtt a nyereség. Legdinamikusabban, 47,7 százalékkal _ növelte eredményét a közlekedési ágazat. Az építőipari vállalatok, szövetkezetek nyeresége összességében 13,7 százalékkal, a kereskedelemé 7,2 százalékkal nőtt. Miből fakad ez a nagyobb jövedelem? Elsőként az árbevétel gyorsuló ütemű növekedését kell említeni. Ebben a termelésnövekedés mellett jelentős szerepük volt a belföldi termelői áremeléseknek is. A megyében a szocialista szektor nettó árbevétele átlagosan 9.3 százalékkal, az ipar ösz- szes értékesítése — folyó áron számítva — 9,77 százalékkal haladta meg az előző évit. A nem rubel elszámolású kivitel 192 százalékkal nőtt, a rubel viszonylatéi értékesítés viszont 10 százalékkal visszaesett. Jelentős mértékben, ösz- szességében 8,2 százalékkal nőttek a megyei gazdálkodók költségei: a növekedés meghaladta az előző évi költségnövekedést és a bruttó termelési érték növekedését is, ezért kedvezőtlenül befolyásolta a gazdálkodók eredményét. Kedvező, hogy az anyag- és energiaköltség a termelési értéknél kisebb mértékben, 4,4 százalékkal nőtt. Jelentős javulás az is, hogy a föl nem osztott költségek 1983. évi 19 százalékos növekedés üteme mindössze 4 százalékos volt tavaly. A múlt évben az összes foglalkoztatottak számának további (csaknem 1 százalékos) csökkenése mellett a bérköltségek 12,4 százalékkal nőttek. A társadalombiztosítási járulék fölemelése a vállalati ráfordításokat jelentős mértékben emelte. A vállalatok és szövetkezetek (mezőgazdasági szövetkezetek nélkül) az 1984. évi eredményükből 17 százalékkal több érdekeltségi alapot képeztek. A megye vállalatainál, szövetkezetednél — a részesedési alapot terhelő progresszív nyereségadó befizetése után — a nettó részesedési alap összege 26 százalékkal volt kevesebb, minit 1983-ban. Több mint 45 százalékkal nőtt viszont a nyereségből képzett fejlesztési alap. Ez összefügg az eredménynövekedés mellett a megváltozott tartalékképzési rendszerrel is. A gazdálkodó szervezetek tavaly csak szűk körben éltek a tartalékképzés új lehetőségével: nyereségük 1,3 százalékát tartalékolták. A múlt évet hat gazdálkodó egység zárta veszteséggel vagy alaphiánnyal'. A mezőgazdaságban öt szövetkezet volt veszteséges és alaphiányos. A fejlesztési alaphiány összege 53 százalékkal nagyobb az egy évvel1 korábbinál. A fokozódó pénzügyi gondok megnyilvánulása, hogy a részesedési alaphiányok összege is 4,5-szaresére emelkedett. Ennek leggyakoribb oka a lehetőségeket meghaladó bérfejlesztés, illetve a vártnál gyengébb eredmény. A Somogy megyei vállalátok és szövetkezetek pénzügyi helyzete tavaly összességében feszültebb volt, mint a megelőző évben. Deuíschné Krémjük Margit PM megyei ellenőrzési igazgatóság Mackós Jancsi és társai Regényeket fordít a bíró Ha egy tanító fiából pedagógus lesz, senki sem lepődik meg. Ha jogásznak áll, már többen1 megkérdik, ugyan miért. — Akkoriban 1940-et írtunk, és a tanítónak nem volt nagy tisztessége; édesapám azt mondta, ne lépjünk az ő örökébe. Bíró lett hát Árpád öcsém és én is az lettem — meséli dr. Papp László, az egykori kuitasi tanító fia. Csurgón érettségizett, azután Pécsre került. Kétszer avatták doktorrá, először 1944-ben, majd 1948 októberében. Közbeszólt egy betegség és a háború. Elsőként az állam tudományok doktorává avatták, akár főszolgabíró is lehetett volna, ha 1944. október 13-án nem kapja meg a behívóját. Nagyatád, Várpalota, azután vagonok és ígéret, hogy Sopronban folytatódik a tanulás. — 1945. március 4-én újra vagonba raktak bennünket. A Weser partján kötöttünk ki,- az angol fronton. Lőszert, gránátokat őszLESKÓ LÁSZLÓ Nem lesz a te talpadnak nyugalma 58. Most megválaszolja anyám kérdését az uram: — Ma nem mehetünk vlisz- sza, mert a karjaikba futnánk. Este lopózunk be apá- mékhoz. Apám hangjából érzem, hogy ingatja a fejét. — Ott keresnek bennünket először. Ennek a Nyárinak megvan a magához való esze. Hamsam hallgat, igazat ad apámnak. Most egy ideig csak a fogak kocódása hal- latsztik. Didergőnk. Az eső már elállt, de a hideget itthagyta. Sóhajt a természet. Keleten derengeni ke2d, mintha egy madár csicseregné elő a hajnalt. Éles, bugyborékoló hang. Fuldokol talán? Füstfieom párna lebeg a vidéken. A nap megjelenik a látóhatár peremén; az első suglara reményt szikráztat bennem. De csak akkor mondom ki, amikor már átgázoltunk a patakon túlra ahhoz a csőszkunybóhoz, vagy kamásZkályibához. Menedéknek egy napra megfelel. Innen figyeljük kalapáló szívvel, amikor az emberekkel megrakott teherautók bőgrve elhúznak az úton. — Mariannomék biztosan elrejtenek minket! 3. Csák a szőlőskertek négy sarkában levő tőkék március másodikai metszése történt meg régi szokás szerint: legyen bőséges a szüret! Még nagyon messze volt a nap, amely tiltja, hogy a szőlőibe szekérrel! hajtson be idegen gazda a rázós kocsi- úton, s azt is: bárki abron- csos edénnyel érkezzen. Éva mégis a szőlő mliatt lett szállka sánta Vank szemében. Pedig nem hágta át a hegytörvényeket sohasem: nem járt szőlőiben hamis úton, a szőlő mellett az utat el nem hanyagolta — apó- sáék nevén volt háromszáz négyszögöl —, nem paráználkodott a pincékben, a hegypásztor egyéb huncutságon sem kapta*... Messze volt még az is, amikor Bittner Rupi bácsi Jáksic kocsmájában megjósolja majd: „Ha Barnabáskor esik, a hordóba esik!” Inkább a férfiak tartották számon a szőlőmunkákat, ők élvezték a hegy levét, az asszony csak ritkán korrtyintott, meg iís szólták azt maguk között, akinek az ünnepi pohár bor nem kergette arcába a vért. A férfiaknak nem kellett mondani, melyik hónapban kell nyiitami, oltani, metszeni, kapálni, permetezni, kötözni, csonkáznii, Visszavágni, színeim, szüretelni a szőlőt. Aki az elemiben csak bukdácsolt, az is tudta. S aggódva figyelte az eget virágzás idején; száraz marad-e, vagy megönti a földeket tartós esővel. Mert ha virágzáskor esik, kevés bor lesz. Ez a tapasztalat a negyvenes években is igaznak bizonyult. Éva nem kedvelte a szőlőmunkáikat, pedig a szüret bálIM végződő, nótás ünnep volt. Nem gondolta át ezt sohasem, de bántotta, ha Harisnak bortól derült világosra az arca, nem az ő látásától. Férfiember kifordul a természetéből, ha iszik. Hansról semmi hír. Az utolsó levelével úgy megrí- katta őt. Valamelyik katonabaj társa versét is odamel- lákelte a papír másik oldalára: Somogyi kislányok, rátok gondolunk, Mikor itt a Ponnál küzdve harcolunk. Egy édes kép ragyog a szivünk felett, róla egy-egy szép lány arca integet. Somogyi kislányok csak arra kérünk. Várjatok ránk addig, amig hazaérünk. Mikor majd kiürül itt a harcmező. Somogybán hej! de sok lesz a menyegző! Csak amikor másodszor olvasta — többször, s szavanként is át szokta böngészni Hans leveleit, tábori lapjait —, akkor ütötte meg szemét az, hogy a lányok arca integet; amikor pedig a kezükkel, vagy a kezükben tartott kfendővel szoktak integetni. De nem sokat gondolt evvel. Nagy veszteségekről suttogtak akkoriban, az újságok viszont, melyekből alig néhány járt a faluba, nyugtatták az olvasóikat, és hazug rémhírterjesztőknek nevezték a vereségről sugdosókat. (Folytatjuk.) tottak, majd két óra múlva visszavettek mindent. A németek szemében megbízhatatlanok voltunk. Ásó és kapa jutott, lövészárkokat, bunkereket ástunk... Itthon már béke volt, amikor ők fogságba estek. 1946 áprilisában tért haza a rommá lőtt kutasi házba. Édesanyjuk mellé állt a mezőn, és közben tanult, hogy megkaphassa a jogi doktorátust. — 1948 októberében avattak jogi doktorrá, de nem lelhettem bíró. Írtam az Igazságügyi Minisztériumba, 'kértem, vegyenek föl fogalmazónak, de azt válaszolták, leépítések vannak, keressék máshol munkát. Az országos szövetkezeti hitel- intézetben lettem könyvelő, de nem aditam föl. Végül ötvenkettőben munkába állhattam a csurgód járásbíróságon. Amikor kineveztek bírónak, Nagyatádra kerültem. Harminc évig dolgoztam itt. 1966-tól vezettem az itteni bíróság munkáját, igaz, csak 1968-ban választottak meg elnöknek... Harminlhárom év a tárgyalóteremben — megannyi emlék. Humor és tragédia. Meséli, ítélt már éli nyugdíjas betörőt is, a „mackós” Jancsit, a kasszafiúró királyt. — Nem tudnám megmondani, hogy hányszor volt elítélve. Csak azt, hogy életében mindössze tíz év tiszta lapját tudta felmutatni, merthogy az idő alatt Svájcban ólt. 1957-ben állt utoljára a bíróság előtt, betört a nagyatádi szövetkezet ruházati boltjába, s egy üvegcserépen felejtette az (Ujjlenyomatát. Híres kasszafúró volt. Előfordult, hogy ha valahol elvesztették a páncél- szekrény kulcsát, őt vitték ki a börtönből1. Ügy dolgozott, hogy amíg nem nyitotta ki a zárat, senkit sem engedett maga mellé. Hogyan lett nyugdíjas betörő? A börtönben combnyaktörést szenvedett, s mert e balesetet üzemi balesetnek nyilvánították, tisztes nyugdíjhoz jutott. Aztán ott volt az öreg tengerész. Huszonkét- szer volt büntetve. A tragédiák elkerülhetetlenül bekerülnek a tárgyalóterembe is. Sokszor a bíró sem lehet közömbös. — Egy (segesdi asszonynak öt fia volt — meséli. — Mipdegyiktől csak havi ötven forintot kért. Egyik sem adott neki, de az örökségért bírókra keltek. Hogy hiszek-e az ítéltetek hatásában? A visszaesők újból és újból oda kerülnek a vádlottak padijára. De ha elköltöznek, már nem tudunk többé róluk. Volt, aki templomi lopásokkal kezdte, s a végén majdnem gyilkolt. Volt, akit a börtön gyógyított 'ki súlyos alkoholizmusából, s vált tisztességes emberré. Találkoztam vele, s köszönte, hogy jó útra térhetett. Fenyegetni senki sem fenyegetett meg, olyan viszont megesett, hogy odajött hozzám valaki, s azt mondta: „Nézze, bíró úr, leültem az időmet. Igaza volt, megérdemeltem, mert ugyan tagadtam magának, de mégiscsak én követtem el azt a dolgot..” Dr. Papp László 1981-tben nyugdíjba mehetett volna, nem tette. Csaknem a tárgya lóteremlből került az intenzív osztályra. A szívinfarktus figyelmeztette. Nyugdíjba vonult. Mutatja a Könyvtárát, van olvasnivalója bőven. Nehéz bőrkötésű könyvekre leszek figyelmes, számomra ismeretlen címek. .. — Én fordítottam őket — jegyzi meg csak úgy mellékesen. — Ez a hobbim. Angolból fordítok kalandregényeket. Az első Zane Gay leghíresebb vadnyugati története volt: A bíbor zsálya lovasai. Én lekörmölöm, a feleségem legépeli, aztán bekötjük őket. Ráérünk, mindketten nyugdíjasok vagyunk. Még nagyon sok könyvet 'kell lefordítanunk... Nagy Jenő
