Somogyi Néplap, 1985. április (41. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-17 / 89. szám
1985. április 17., szerda Somogyi Néplap 5 Nemzeti zene, hazafias dalok A Jugoszláv Néphadsereg Művészegyüttes Kaposváron Új Kossuth-díjasaink Egy tanú Hétfőin este — húsz év után isimét — Kaposváron vendégszerepelt a Jugoszláv Néphadsereg művészegyüttese. A szá zhatvam tagú együttes harmincnyolc éve alakult, szilmfonáikus zenekarból és vegyes' kórusból áll. A kaposvári vendégszereplés alkalmából az együttes végigkalauzolta a közönséget a jugoszláv nemzeti zene változatos tájaim; bemutatták a partozánmúlt dáliáit, az utóbbi évek katona- és hazafias énekeit. Meglepetésként felcsendült Liszt Ferenc Magyar rapszódiája is az Európa hangversenypódiumain sok sikert aratott néphadsereg-művészegyüttes szimfonikus zenekarának előadáséban. Az együttes élén kiemelkedő karmesteri teljesítményt nyújtott Angel Surev. A váUltozatos repertoárt olyan kiváló előadóművészek gazdagították, mint Ni- kola Mitics, Dubravka Lu- bovica, a belgrádi openaház szólistái. A fiatal művészgienerácdó büszkesége, Jovan Kokund- zsia hegedűművész világot járt előadó, Saimt-Säems Rondo capricciosoját adta eOíő mély átéléssel, bravúros technikai tudással. A magyar közönség is ismerheti, hiszen gyakran cendül föl a rádióban Nikica Kalodzseva zeneszerző dala, amely a hazáról, Jugoszláviáról szól1, a címe is: Jugoszlávia. Zárkó Dancsuo előadásában gyönyörködtünk a daliban. A Jugoszláv Néphadsereg Napja alkalmából minden évben zenei fesztivált rendeznék. Szórakoztató katona- dalok sora születik ezekre az alkalmakra, ezek közül hallottuk az A te neved című dalt, amelyet Kántor Ilona és Bálint Mária mutatott be. A műsor végén csendült föl az Éró a másvilágról című népszerű opera fináléja a vegyeskórus és a szimfonikus zenekar előadásában. Az előadás után baráti találkozón vettek részt a vendégek, ákiket Mászáros Ferenc vezérőrnagy, helyőrségi parancsnok és Papp János, a városi tanács elnöke köszöntött. Részt vett a találkozón Brankó Karakas ezredesi, a Jugoszláv Néphadsereg Művészegyüttesének vezetője, Marian Mozsgod, a Jugoszláv Néphadsereg katonai attaséja. Mészáros Ferenc köszöntőjében megfogalmazta, hogy a kultúra terén is jelentős eredményeik születnek népeink és hadseregeink barátságának elmélyítésében. Hórányi Barna A strassibourgi repülőtéren, a felszállás, hazaindulás előtti percekben érte utol a hír: megnyerte az ottani nemzetközi filmfesztivál nagydíját, a Te rongyos élet című, itthon is átütő sikert aratott alkotásáért. A légikísérők sürgették, így már nem volt idő a visszafordulásra, a nagydíj átvételére, de hazai elfoglaltsága miatt sem halaszthatta el a visszatérést . Bacsó a fényes szelek nemzedékének egyik kiemelkedő tagja. A legendás hírű Horváth Árpád kollégium titkára volt majd a Színház- és Filmművészeti Főiskola szín- házrendezői szakának elvégzése után — Radványi Géza tanácsára — nyomban pályát módosított: a játék- filmgyár dramaturgja llett. A fiatal fümgyárd dramaturgnak érzéke volt az íráshoz is. Jónéhány, a negyvenötös évek végén, az ötvenes évek elején készült magyar film forgatókönyvét írta. Csupán néhány a legemlékezetesebbek közül1: Két félidő a pokolban — amelyet Fábri Zoltán rendezett, a Fűre lépni szabad és a Mese a tizenkét .találatról. (Ez utóbbi kettőt Makk Károly filmesítette meg.) — Azokban az években kollektív alkotómunka folyt a filmgyárban — emlékezik. — Dramaturg, rendező, forgatókönyv író, operatőr egymás mimikáját segítette, a „nagy öregék”, mint Keleti Márton, Bán Frigyes, Fábri Zoltán éppúgy, mint az akkor induló fiatal tehetségek. Így hát érthető, hogy magam is kedvet kaptam a filmrendezéshez, és 1963-ban elkészítettem Nyáron egyszerű című első önálló munkámat. Most éppen afféle házi jubileumot tartanék, ha szeretném az efféle évfordulós megemlékezéseket: április 1én került a közönség elé a huszadik filmem, a Hány az óra Vekker úr? S ha már mindenáron a statisztikát emlegetjük: a mostani, strasslbourgíi .elismerés éppen a tizenötödik nemzetközi nagydíjam. Egyes kritikusok azért bírálnak, mert munkáimban keverem a komikus és tragikus elemeket. Tudatosan csinálom! Vállalom érte az eklektikus jelzőt. .. Ars poeticáim nagyon egyszerű: azt szeretném, hogy filmjeimen a néző nevessen is, sírjon is a moziban. Érzelmeire is hasson mindaz, ami a vásznon ellőtte pereg. Különben is mióta átléptem az ötödik ikszet, mindinkább tudatosul bennem: mozit kell csinálni, nem holmi esztétdzáló képi filozófiát. — Melyik finnjét szerette leginkább ? — Ha rangsort kellene készítenem, mindenképpen a Tanút helyezném az első helyre. Már csak kalandos sorsa miatt ás. 1968—69-ben forgattam, 1977-ig dobozban volt, s -utálna is úgyszólván tátoklban került a közönség élé. Nincs is pontos statisztika arról, hogy mennyien látták, de legalább félmillióan, nem szólva külföldi sikeréiről, díjairól. E film munkálatai köziben teremtettem szoros alkotói-baráti kapcsolatot Kállai Ferenccel és a közelmúltban elhunyt Öze Lajossal, a Tanú két főszereplőjével, akikkel még jónéhány filmemben dolgoztam együtt ideális harmóniában. — Köztudomású, hogy szeret fiatalokkal foglalkozni, új tehetségeket felfedezni. — Nincs is ennél szebb! Büszke vagyok arra, hogy én adtam először íilmfősze- repet az akkor még jóformán ismeretlen Igó Évának. Udvaros Dorottya is közös munkánkkal, a Te rongyos élettel nyerte el eddigi pályafutása legjelentősebb nemzetközi elismerését: a legjobb női főszereplő nagy- díját, a tavalyi momtreáli fesztiválon, világhírű filmsztárok orra elől. Szerencsés embernek tartom magam, hiszen, idestova húsz éve jóformán állandó munkatársak, segítők, tanácsadók vesznek körüli — Bacsó -Péter arról is híres, hogy igencsak termékeny. Szinte minden évben új munkával jelentkezik. — Ez nálam —, hogy úgy mondjam —, alkati adottság. Rossz alvó vagyok, nyugtalan fajta, állandóan zsibonganak fejemben a gondolatok. A legjobbakat igyekszem, a nézők százezreivel megosztani. — A filmrendezés mellett —, mint ismeretes — pedagógiai munká-t is folytat. — Valóban. Még az ötvenes években tanítottam először a főiskolán dramaturgiát. Büszke vagyok arra. hogy tanítványaim között volt Galgóczi Erzsébet, Moldova György, Csurka István. Hosszabb szünet után néhány év óta ismét vannak növendékeim a főislkoilán, akik közül jónéhányan tanulmányaik befejezése után munkatársaim lettek. Garai Tamás NEMZETISÉGI NYELVOKTATÁS SOMOGYBÁN Egy levél válasz nélkül maradt Gyömgybetűkkel sorakoznak a lesen, a schreiben, a laufen ige ragozott alakjai Pfeifer Norbi füzetében, s hamarosan -kiderül: a másodikos kisfiú nemcsak gondosan ír, de szépen énékel is. Amint többi alsótagozatos társa a ladi általános iskola szulolki tagiskolájában. Wirth Istvánná, a gyermekgondozási szabadsága ellenére szívesen „bedolgozó” fiatal tanárnő — a Magyarországi Németek Demokratikus Szövetsége országos választmányának -tagja — int, s máris szól a dal a libatolvaj rókáról, majd a mondóka a sajtra éhező egérkéről és más állatkákról. A tréfás játék sem hiányzik az összevont osztály németórájáról. Az apróságok lenyűgöző biztonsággal idézik a versíikéket. ám feltűnik a tanárnő közbevetett kérdései nyomán, hogy jó néhányan nem ismerik egyes szavak jelentését, holott a harmincnyolc kisdiák kétharmada német származású. Az öröm mellett gondjai is vannak tehát a pedagógusnak. Hasonlóan árnyalt az a kép, amelyet Csornai István, a nemzetiségi nyelvoktatással is foglalkozó ladi általános iskola igazgatója rajzol elén-k. Eredményeik, gondok egyaránt szép számmal vannak. — Intézményünkben 1979 óta kötelező tantárgy a német nyelv. Hangsúlyozni szeretném: nem anyanyelvi, hanem úgynevezett nyelvoktató iskola vagyunk, hiszen a körzetünkhöz tartozó Ladán és Batosfán — eltérően Szülőktől — csak elvétve találunk német anyanyelvűeket, a magyar gyermekeknek tehát a „nulláról” kell indulniuk. Ezért, bár nemzetiségi iskola vagyunk, nem a nemzetiségi tantervek alapján tanítunk. Diákjaink általában a nyolcadik osztály végére érik el azt a színvonalat, amelyet a nemzetiségi tantarv-dk a hatodik osztályosoknak ínnak elő. Általános tapasztalat, hogy a gyenmetoefanék az a hatvan százaléka is szívesen vállalja a „plusz” tantárgyat, aki nem az anyatejjel szívta magába Goethe nyelvét. Ebben nyilván része van -nemcsak Wirth Istvánná játékos módszereinek és türelmének, hanem Bencze Mária és Arató Mátyás gazdagon illusztrált, logikusan szerkesztett, sok verssel, játékkal, találós kérdéssel „fűszerezett” tankönyveinek. Nem véletlen, hogy az első négy esztendőben végzett, csaknem kétszáz tanuló közül, többen iratkoztak be a pécsi Leö- w-ey Klára Gimnázium német tagozatára. Hamarosan kiderült azonban, hogy a nyelvoktatás alapjai korántsem münden ponton szilárdak. — Egyetlen szaktanárunk két éve -gyermekgondozási szabadságra ment — mondja az igazgató. — Szívességből elvállalta ugyan az alsó tagozatosok tanítását Saulokon, a lakóhelyén, a ladi iskolában azonban csak „tűzoltó- munkával” tudjuk -biztosítani a feltételeket. Hirdettünk álláshelyet, de senki sem jelentkezett, mert nem ígérhetünk szolgálati lakást. Holott a nyelvtanulás manapság „kurrens cikk” a munkaerőpiacán ... Ezután főiskolákon kuncsorogtam, majd levelet írtam a Magyarországi Németek Demokratikus Szövetség-e illetékesének, kértem, segítsenek tanárt szerezni. Válaszra sem méltattak. Az igazság kedvéért azonban meg kell jegyeznem; a szövetségtől komoly erkölcsi segítséget kapunk. Igaz, ettől nem oldódik meg a státuszgondunk, s nem lesz tágabib a „kinőtt” iskolaépület sem. E körülmények hatására a német nyelv a felső tagozatban fakultatív tárgy lett — 1983-ig a nemzetiségi intézményekre vonatkozó rendeletek szellemében kötelező volt — a ladi alsótagozatosokat pedig német gimnázíium- han érettségizett, vagy a nyelvet családi környezetben elsajátított pedagógusok tanítják a lehetőségekhez képest magas színvonalon. A szakkör sem hiányzik; a napokban éppen német népi játékokat, táncokat tanított be -tagjaival Stix József tanár úr. Produkálójuk nagy sikert aratott egy iskolai ünnepségen. S az úgynevezett tárgyi feltételek? írásvetítő, magnetofon, lemezjátszó természetesen van, lemez, magnószalag, appllilkáoiós kép is szép számmal, de hi-ányzíik a nyelvi laboratórium, melyre az igazgató többször is ígéretet kapott. A ladi alma mater könyvtáréiban mintegy száz német nyelvű kötet várja a kis olvasókat — általában nem hiába — a szuloki ösz- szevont községi-iskolád bibliotékában pedig jó háromszáz. Zömmel meséskönyvek, verseskötetek, ifjúsági regények — a pécsíi német nemzetiségi báziskönyvtár ajándékai. Az állományt évente kétszer-háromszor egészítik ki. Csakhogy — amint Wirth Istvánnétól megtudtuk — a kötetek jórészt ládákban porosodnak, a község hatszáz nemzetiségi tokosának többsége nem is tud arról, hogy léteznek. — Köszönettel tartozunk a nemzetiségi nyelvoktatás alapfeltételeinek megteremtéséért a megyei tanácsnak az egykori járási hivatalnak, az erkölcsi segítségért, a Magyarországi Németek Demokratikus Szövetségének és a Hazafias Népfront megyei bizottságának — summázza véleményét az igazgató. — De nem tagadhatjuk, hogy azóta hátrányos helyzetbe kerültünk. A fejlődésihez ma már több kellene. Elsősorban egy pedagóguslakás, s korszerűbb technikai fölszerelés. Hozzá k-ell tennünk: a hátrányos helyzet településszerkezeti szempontból is létezik. A ladd németek tatás „bázisául” szolgáló Szülök ugyanis — nyelvi szempontból — izolált, kicsiny sziget. Az itteni németség anyanyelvi művelődésének lehetőségei össze sem hasonlíthatóak például a baranyai, Vémónd, Somberek. Boly, Hímesháza lakosságának lehetőségeivel. Jóval előnyösebb feltételiekre volna tehát szükség ahhoz, hogy a szulo- kd Pfeifer Norbi egyenlő eséllyel versenyezhessen a véméndii Weber Marcival. Lengyel András (Folytatjuk.)
