Somogyi Néplap, 1985. április (41. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-16 / 88. szám
2 Somogyi Néplap | 1985. április 16., kedd Halálos hétvége Kubai—ecuadori tárgyalások Havannában megkezdődlek a legmagasabb szintű kubai—ecuadori tárgyalások. A Leon Febres Cordero államfő vezette, 14 fős ecuadori küldöttség ugyanaznap érkezett Kubába. A ecuadori delegáció tagja többek között Edgar Teran külügy-, Francisco Swett pénzügy- és Francisco Diaz munkaügyi miniszter. A kubai tárgyaló- küldöttséget Fidel Castro államfő vezeti. Hírek a világból — Válságosra fordult Tan- credo Neves megválasztott, de be nem iktatott brazil elnök egészségi állapota —■'közölték hivatalosain vasárnap éjszaka. Az újabb komplikációt fertőzés idézte elő. A hajnali órákban rendkívüli ülésre hívták össze a szenátust Neves egészségi állapota miatt. * * * A kubai forradalom óta első ízben tesz látogatást ecuadori elnök a szigetországban. A mostani tárgyalásokon a kétoldalú kereskedelmi kapcsolatokon kívül elsősorban a közép-amerikai válság és a külföldi eladósodás témakörét tekintik át. A quito-i lapok a látogatást kommentálva hangsúlyozzák, hagy a társadalmi berendezkedéstől függetlenül azonos problémák — súlyos gazdasági válság, elA libanoni rendőrség elfogta annak a bűncselekménynek az elkövetőit, amelyet az ország történetének eddigi legsúlyosabb köztörvényes bűntetteként tartanak számon. A két testvér, Ráfi és Panos Nahabedian március utolsó napjaiban Bejrút örmény negyedében hidegvérrel legyilkolta egy ékszerműhely tulajdonosát és négy munkását. A hang- tompítós fegyverrel elkövetett gyilkosság után hatástalanították a korszerű riasztóberendezést és mintegy tizenöt millió - libanoni font értékű aranyat és drágakövet raboltak. Akkor fogták el őket, mikor az dzsuniehi adósodás — sújtják a latinamerikai országokat. Az ecuadori elnök a brazíliai elnöki beiktatási ünnepségeken márciusban azt javasolta, hogy a latin-amerikai államfők tartsanak csúcsértekezletet. Fidel Castro ugyancsak a közelmúltban ismertette javaslatait arról, hogy miképpen lehetne megoldani a latin-amerikai és harmadik világbeli országokat súlyosan megterhelő adósságproblémát. kikötőn keresztül el akarták hagyni a kincsekkel az országot. A rendőrség nyomoz egy harmadik társuk után is, aki a szemtanúk szerint ugyancsak részt vett a bűntettben. Hétfőn egyébként egész Libanonban zárva voltak a bankok: a banktisztviselők sztrájkukkal tiltakoznak az utóbbi hetekben megszaporodó bankrablások és a pénzváltók elleni fegyveres támadások miatt. Egyes milíciák — esetenként a saját zsebre is dolgozó tagjaik — ily módon is igyekeznek pótolni mind vékonyabban csordogáló külföldi pénzforrásaikat. Egyre pirosabb a kiontott vértől a Dél-afrikai Köztársaság. A hírügynökségek egybehangzó jelentései szerint legkevesebb nyolc színesbőrű halálos áldozata van a hétvégi rendőr-sortüzek- nek. A fajüldözés hírhedt fellegvárában a jelek szerint állandósult az a helyzet, amelyre nemcsak az újabb és újabb áldozatok a jellemzőek, hanem az is, hogy a jelentések kénytelenek a riasztó számok elé odatenni a „legkevesebb” jelzőt. A dél-afrikai rezsim rendőrségének egyszerűen nincs már más eszköze Ami Dél-Afrikában történik, kimeríti az önmagába visszatérő kör fogalmát. Egy- egy „csak fehéreknek” jeligéjű metropolisz, Johannesburg, Durban, Port Elizabeth „csak feketéknek" fenntartott getto-elővárosában, Sharpevilleben, TJitenhage- ban és másutt valósággal izzik a fekete keserűség zsarátnoka. A vérengzések hírére ismét utcára vonul a tömeg, és ez megismétlődik akkor is, amikor az áldozatokat temetik. így válik mindennapos gyakorlattá apartheid-országban, hogy a sor- tüzek áldozatainak temetésén újabb sortűz zúdul a gyászolókra. Úgy tűnik, a Boss, a hírhedt biztonsági szervezet és a rendőrség már nem elég az elszabadult indulatok fé- kentartásához, és a szenvedő-vérző gettó-elővárosokban egyre gyakoribb hívatlan vendég az ultramodern fegyvereit használó reguláris katonaság. Sajnos, e brutális változásokat a nyugat — elsősorban az Egyesült Államok — változatlan magatartása teszi lehetővé. A Fehér Ház nem tagadja, hogy a Dél-afrikai Köztársaságot a térség katonapolitikai kulcsországának tartja, ez pedig megér némi szalonképtelenséget. Nem utolsósorban ezért biztosra vehető, hogy a hétvége fekete áldozatai nem az utolsók a fehér bástyán. Harmat .Endre Rablógyilkosok Libanonban A Szent Iszlám Háború robbantott _ ötnapos hivatalos látogatásra vasárnap Japánba étkezett Amadou-MaJhtar M, Bow, az Unesco főigazgatója. Tokiói tartózkodása során találkozik Abe Sintaro japán külügyminiszterrel és Macunaga Hikaru közoktatási miniszterrel. « * * — Nicolae Ceausescu román államfő ötnapos látogatásra Kanadába érkezett. A rámán elnököt útjára elkísérte Stefan Andrei külügyminiszter is. Nagy részvéttel temették el Madridban a péntek esti terrortámadás 18 halálos áldozatát. Jósé Barrionuevo bel ügy- miniszter szerint egyre több bizonyíték van arra, hogy az akdió végrehajtója a Jiiha Islamica (Szent Iszlám Háború) nevű szervezet volt. A spanyol hatóságok „ellenőrizihetetlennek” minősítették a robbanás „önjelölt végrehajtóit”. Szombaton és vasárnap ugyanis összesen hat spanyol, valamint nemzetközi terrarszesrvezet vállalta magára. A hét végén újabb terror- hullám söpört végig Spanyol- országon. Különböző városokban hat pokolgép robbant és 11 bombariadót kellett elrendelni. Baszkföldön egy francia érdekeltségű bankban helyeztek el bambát és francia rendszámú gépkocsikat robbantottak fel tiltakozásul az ellen, hogy a francia hatóságok által a múlt év szeptemberében kiadott három ETA-tag pere hétfőn megkezdődött Madridban. • • * Izrael szabotálja a kivonulást — 11 napos délkelet-ázsiai körútját befejezve hazatért Londonba Margaret Thatcher brit kormányfő. Útiban hazafelé, a nap folyamán rövid időre megállt Szaúd-Arábiá- ban, ahol megbeszélést folytatott Fabd királlyal. * * * — A Pakisztánban tartózkodó Alexander Haiig volt amerikai külügyminiszter megbeszélést folytatott Sza- hibzada Jakub Han pakisztáni külügyminiszterrel. A találkozón a többi között szó esett az amerikai—pakisztáni kapcsolatokról, valamint az afganisztáni helyzetről. * • * — János Károly spanyol király és Zsófia királyné vasárnap hivatalos látogatásra Argentínába érkezett. A spanyol uralkodó — aki másodszor jár a dél-amerikai országban — hétfőn beszédet mond az argentin kangresz- szusban. * • * — Harminc ország kétezer tudósa részvételével nemzetközi orvoskaraferencia kezdődött tegnap az egyesült államokbeli Atlantában. A tanácskozás résztvevői az emberi szervezet ellenálló képességét romboló betegségről, rövidített nevén az AIDS-ről tanácskoznak. Izrael az eddigi hivatalos kormánypropagandával ellentétben nem vonul ki teljesen a megszállt libanoni területekről, hanem fenntartja csapataik állandó jelenlétét a déli vidékeken kialakítandó „biztonsági zónában”. A hírt hétfőn közlő jeruzsálemi rádió szerint a határvidék biztonsága nem tartható fenn másképp, mint erőik folyamatos libanoni állomásoztatásával. Simon Peresz kormányfő és Dichak Rabin hadügyminiszter számos nyilatkozatában azt állította korábban, hogy csapataik harmadik visszavonulási szakasza egyben a végleges és teljes lesz. Eredeti terveik szerint több ezresre növelték volna a zsoldjukban álló Lahad-mi- lícia létszámát, amely ellátta volna számunkra a határvidék csendőrének szerepét. A kollaboráns szervezet viszont az ellenállás csapásai és a velük szembeforduló lakosság gyűlölete miatt már eredeti létszáma felére olvadt, mind többen dezertálnak soraikból. Ha viszont Izrael fenntartja a megszállást a 80 km-es közös határ 15—20 kilométeres sávjában, nagyjából a Litani-folyó vonalán, ez — jegyzik meg bejrúti megfigyelők — az ellenállási akciók folytatódását, izraeli ellencsapásokat, tehát az erőszakhullám ördögi körének fennmaradását vetíti előre. Johmort, a Bekaa-völgyi települést már két napja tartják blokád alatt a megszállók. Az izraeliek szombatra virradóan támadták meg a falut. Legalább tíz polgári lakost — más források szerint tizenötöt — öltek meg, többségükben a Szíriái nemzeti szocialista párt feltételezett tagjait. Szidon városban vasárnap éjjel minden korábbinál hevesebb összecsapások voltak. Nazih Bizri, a város tekintélyes szunnita képviselője hétfőn közölte: a várost bombázó falangisták fosz- forlövedókeket használtak. Az utóbbi két napban — noha hétfő délutánra csökkent az összecsapások hevessége — tíz ember halt meg, harminc a sebesültek száma. Rasid Karami miniszterelnök, aki a szidoni tehetetlenség miatt muzulmán társaival együtt boj- kottálja a kormány üléseit, kijelentette: a térségben a falangista lázadók provokálják a harcokat. A kiürített területre libanoni katonák vonultak be A Dél-afrikai Köztársaságban a hét végén eltemették a rendőrt error legutóbbi áldozatait. A képen lövésre kész katona felügyel a gyászszertartásról távozókra. Szovjet—kínai együttműködés Szovjet—kínai együttműködési tervet írtak alá hétfőn Pekingben. Az egyezmény aláírói — egyfelől a Szovjet Baráti Társaságok Szövetsége és a Szovjet— Kínai Baráti Társaság, másfelől a kínai külföldi kapcsolatok ápolására alakult társaság és a Kínai— Szovjet Baráti Társaság — az 1985-ös év együttműködési programjában állapodtak meg. Ennek értelmében az említett baráti társaságok képviselői látogatásokat tesznek egymás országában. A terv szerint közös rendezvényeken emlékeznek meg a két ország kultúrájának és közéletének jeles személyiségeiről a velük kapcsolatos évfordulókon. A megállapodás híradó- és dokúméntumfil- mek, fotókiállítások és időszaki kiadványok cseréjét is előirányozza. Jelvénnyel — a fajgyűlölet ellen Félmillió francia fiatal hord mostanában egy ttiltán feltartott kezet mutató jelvényt, rajta felirattal: „Ne bántsd a haveromat”. Amikor a 25 éves Harlem Désir és néhány barátja tavaly októberben kitalálta a fajgyűlölet elleni harc jelképének szánt jelvényt, nem számítottak rá, hogy ekkora sikere lesz. Csakhogy azóta a fajgyűlölet és a Franciaországban élő négymillió külföldi — főleg észak-afrikai bevándorló és vendégmunkás — sorsa országos vita és lel- küsmeretvtizsgálat középpontjába került. Most már több mint 500 ezren viselik országszerte a harsány sárga, rózsaszín meg zöld .kezeket” és a falakat is teleragasztják Désir Párizsban székelő csoportja, az „SOS Racism” (Segítség, fajgyűlölet) elnevezésű egyesület plakátjaival. Az egyesület székhelye Párizs egyik legnyomorúságosabb bevándorló -negyedében van. A telefon egyfolytában cseng, az aktivisták az ország minden sarkából jelentik a fajgyűlölet megnyilvánulásait. A helyiségek forgalma is nagy: a fiatalok sorban állnak az öt iramba kerülő jelvényért. „A fajgyűlölet nem létezett az iskolákban, vagy az utcán. Csak az idősebbek mérgeznék minket régi fajgyűlölő reflexeikkel” — mondja a 22 éves Jean- Pierre Chaumont, az egyesület egylik munkatársa, magyarázatiképpen, miért a fiatalok körében lett elsősorban népszerű a mozgalom. Éppúgy, mint a harmancas években, a nehéz idők, vagy a munkanélküliség bűnbakjai a külföldi munkások” — mondja. Az elmúlt hónapokban faji okokra visszavezethető gyilkosságok rázták föl a francia közvéleményt. Egy fiatal algériai turistát négy katona kidobott a száguldó vonatból. Egy marokkóit lelőttek, miután szóba elegyedett egy francia nővel. Egy 11 éves marokkói kisfiú örökre béna marad, mert egy francia megverte — a gyerek társaival „hangoskodott” az utcán — védekezett a tettes. Az egyesület sikerét a politikai színkép szinte minden oldalán üldözik a pártok. A baloldal állásfoglalása egyértelmű, de a jobboldali pártoknak is jól jön, hogy valaki „kívülről” vállalja a harcot, leverni a szélsőjobboldali Le Fen emekedő sze- rencsecsiltagát, akinek fajgyűlölő programmal fellépő Nemzeti Frontja 9 százalékot kaparintott el a hagyományos jobboldali pártoktól a márciusi helyi választásokon. A kormányzó szocialista párthoz közel álló Le Maiin című lap egy ideje „a fajgyűlölet elleni küzdelemnek szentelt harcos újságnak” nevezi magát. A Nemzetgyűlés ülését megnyitva, Laurent Fabius miniszterelnök a múlt héten felhívta a nemzetet, csatlakozzék a fajgyűlölet elleni „békeharchoz”. De Le Pen sem maradt adós. Tűzet a mozgalomra irányítva jelvényt terveztetett „ne bántsd a népemet” felirattal. A harc folytatódik. Harlem Désir, aki vérbeli francia, némi általánosítással úgy vélekedik, hogy honfitársaiban meglehetősen mélyen gyökerezik a nacionalizmus érzése. De nagyobb baj, teszi hozzá — s ebben már cseppnyi túlzás Sincs —, hogy a mostani helyzetben sokan már nem félnek lerázni az évtizedek alatt felrakódott „civilizációt” s hangosan hirdetik fajgyűlölő érzelmeiket.
