Somogyi Néplap, 1985. április (41. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-15 / 87. szám

1985. április 15., hétfő Somogyi Néplap 3 A jelölőgyűlések és jelöltek Választási előkészületek a megyében A holnapban folytatódik Ma kezdődnek az ország­gyűlési képviselői és a ta­nácstagi jelölőgyűlések. A következő hetekben a megye választópolgárai véleményt nyilvánítanak, állást foglal­nak a 12 országgyűlési, va­lamint á több, mint kétezer helyi tanácsi választókerület jelöltjeivel kapcsolatban. A képviseleti testületek eredményes munkája első­sorban a megválasztott kép­viselők és a tanácstagok te­vékenységétől függ. A tes­tületi demokratizmus kiszé­lesítése elválaszthatatlan a közügyekért szívesen dolgo­zó, a választók bizalmát él­vező képviselőktől, tanácsta­goktól. Ez nagy felelősséget ró a jelölőgyűlések résztve­vőire, amikor arról dönte­nek, hogy kiket tartanak alkalmasnak arra, hogy — megválasztásuk esetén — a képviseletüket ellássák. A választási rendszerünk továbbfejlesztését szolgáló 1983. évi III. törvény új vo­nása, hogy legalább két je­lölt állítását kötelezővé teszi. Ezzel növekszik a választá­sok politikai jelentősége, s a június 8-i szavazás a több jelölt között tényleges vá­lasztást is jelent. A választási munka egyik legfontosabb mozzanata a jelölőgyűléseikhez kapcsoló­dik. Ennek elsődleges funk­ciója a személyi kiválasztás, a jelöltállítás. Ez természe­tesen nem választható él az országos és helyi politikai-, társadalmi-, lakóhelyi-közös­ségi-, munkahelyi- és más kérdések megvitatásától, a jelölőgyűlésen résztvevők közötti eszmecserétől. Erre a szocialista előrehaladás programját tartalmazó nép­front választási felhívása jó alapul szolgál. Az országgyűlési képvise­lők és a helyi tanácstagok jeiödőgyűléséit á Hazafias Népfront szervezi. A nagy számú jélölőgyűiések előké­szítése és lebonyolítása szük­ségessé teszi a népfrontba tömörült politikai, társadal­mi- és érdekképviseleti szervek aktivistáinak közre­működését. A városi és köz­ségi tanácsok dolgozóinak fontos szerepük van a szer­vező munkában; megfelelő helyiségek biztosítása, infor­málás a jelölőgyűlések he­lyéről és idejéről, a választó- polgárok mozgósítása, és a gyűlés jegyzőkönyvének ve­zetése. Az országgyűlési képvise­lők jelölését két vagy több, a helyi tanács tagjának je­lölését pedig választókerüle­tenként egy jelölőgyűlésen kell elvégezni. Az 500 lakos­nál kisebb községekben lehe­tőség van több választókerü­let összevont jelölőgyűlésére is. Ez esetben a jelöltek ál­lítására választókerületen­ként külön-külön kerül sor, de elfogadásukról a jelenlé­vők együtt szavaznak. Külön szavazást kell tartani, ha va­lamelyik választókerület je­lenlevő polgárai ezt kérik. Megyénkben az illetékes he­lyi népfróntbizottságok több községben terveznek össze­vont jelölőgyűléseket. A jelölőgyűléseken a vá­lasztókerület lakosai és a választókerület területén dolgozó vállalatok, szövetke­zetek, hivatalok, intézmé­nyek képviselői vehetnek részt. Ezért a gyűlés meg­tartására a lakóterület mel­lett sor kerülhet a munka­helyen is. Ebben az esetben is biztosítani kell, hogy részt vehessenek azon a választó­kerület lakosai. Somogybán is néhány munkahelyen ke­rül sor országgyűlési kép­viselői jelölőgyűlésre. Jogszabály nem határozza meg ugyan, hogy legkeve­sebb hány választópolgár je­lenlétében tartható meg a jelölőgyűlés, de rendeltetését akkor töltheti be, ha minél többen vannak jelen, és így Kéthely körül valamikor sűrű fenyves állt. Negyven éve már, hogy gazdagodni, gyarapodni kívánva kiter­melték a fát, az árából re­mélve új kul túrházat. A pénz azonban szőrén-szálán eltűnt, azóta, szólásmondás a faluban, ha valamiben nem bíznak az emberek; Sári erdő lesz belőle. Az emberek bizalmát el­veszteni, közösségi tanmi- akarását megcsarbíítiami könnyű dologi. Visszaszerez­ni, új hitet adni nehezebb. Kéthelyen az eltelt négy év­tized alatt sikerült bizo­nyítani, hogy együtt, egy­másért munkálkodva érde­mes élni. a jelöltekkel kapcsolatos ál­lásfoglalás tükrözi a válasz­tókerület véleményét. A választási rendszer de­mokratizmusát bizonyítja, hogy a jelöltekre javaslatot tehetnek a népfront szervei, a politikai, a társadalmi, az érdekképviseleti szervek, a munkahelyek dolgozóinak képviselői — bármely állam­polgár javasolhat. A jelölő­gyűlések sikeres előkészítése érdekében vállalták a helyi népfrontbizottságok, hogy minden választókerületben legalább két személyre ter­jesztenek elő javaslatot. Az elmúlt hetekben a társadal­mi szervek közreműködésé­vel széles körben tájékozód­tak és ennek alapján tesznek javaslatot. Ez nem korlátoz­za más szervek és a válasz­tópolgárok jelölőgyűléseken történő további javaslatté­teli lehetőségét. A jelölteket állítani kizá­rólag a jelölőgyűlés jogo­sult. Képviselői, illetve ta­nácstag jelöltek azok lesz­nek, akik a jelölőgyűlésen megjelent választópolgárok egyiharmadának szavazatát megkapták és jegyzőkönyv­ben is rögzített nyilatkozatot tesznek arról, hogy elfogad­ják a Hazafias Népfront programját és a jelölést. Mi­vel az országgyűlési válasz­tókerületekben kötelező két jelölőgyűlés tartása — de több is szervezhető — ezért a jelölteknek a választókerü­letekben tartott jelölőgyűlé­seken megjelent valamennyi választópolgár egyharmadá- nak igenlő szavazatát kell megkapni. A jelölőgyűlések résztve­vői a javaslatok elhangzása után a jelölésről — a javas­latok elhangzásának sor­rendjében és egyenként — nyílt szavazással döntenek. A többes jelölés miatt egy résztvevő több személyre is szavazhat. A jelölőgyűlések eredmé­nyes, törvényes és zavarta­lan lebonyolítása az ebben közreműködő társadalmi, ál­lami szervek aktivistáitól, állampolgároktól felelősség- teljes munkát követel. Ez biztosíthatja csak, hogy a kötelező többes jelölés a közügyek iránti érdeklődést, a közügyefcben való részvé­telt tovább erősítse. Dr. Iharos Csaba, a megyei tanács vb osztályvezetője koziik a bor, a pince az egész évi munka eredmé­nyének tulajdonosa. A földieken zsendül a ta­vaszi vetés, az istállókban állatok. A községből haitszá- zan dolgoznak a szövetke­zetben, találnak munkát, megélhetést. Tizenöt éve nagy vonzerőt jelentett a közeli Marcali, a fellendülő ipar, sokán próbáltak sze­rencsét gyárban, nagyüzem­ben. A többség azonban ma is a földből és a föld­nek él. A szülőföldhöz azonban, bármilyen szép legyen is, erőszakkal kötni nem lehet. A felnövekvő generáció a boldogulást keresi, a meg­tartó erő pedig a minél Szé­lesebb munkalehetőség. Két­helyen furcsa helyzet ala­kult ki. A fiúk általában megtalálják azt a területet, ahol felnőtt életüket bizto­síthatják. A lányok másféle vágyaikat dédelgetnek, s ezek többnyire nincsenek összhangban a termelőszö­vetkezet által nyújtott le­hetőségekkel. Nagy az ér­deklődés az egészségügyi szakmák iránt, nőiesebb, testhezállóbb foglalkozáso­kat választanak a nők, s a pályakezdés így a városok­ra összpontosul. A varrás, persze, még ma is női, illetve főleg női fog­lalkozás; a termelőszövet­kezet varrodájában! 54 hölgy dolgozik. Mika Erzsébet Marcaliból jött vissza Két- helyre. ö a szövetkezet KlSZ-tátkára. Nyugalma­sabbnak, egyszerűbbnek ta­lálja így az életét. Fárasztó volt a reggéld buszozás, bár­milyen közel esik a község­hez a város, össze! lesz az esküvője, mindketten úgy gondolják: érdemes lesz itt megalapozni az életet. Sötétedik. Alig jár em­ber az utcán, az ablakokból színes fények villannak. A patika előtt sárga csizmá­ban, nagy lapáttal a kezé­ben kis ember munkálko­dóik: a vízelvezető árokból lapátolja ki a Sarait — Hát te?,— kérdezem a gyereket, meglepődve a buz- góság láttán. — Mit csi­nálsz? — Csak úgy dolgozom — mondja a hatévesek öntu­datával. — .Apukám is ki szokta tisztítani a csatornát csak most nincs itthon. Bdti Zoltán Balázsnak hív­iák a gyereket. A szüleitől úgy tanulta, nem elég csak önmagára gondolnia az em­bernek. Egyszer majd ő is ezt a gondolatot adja to­vább. KUe Agnes Háromezer lelket számlál a község, alig csökkent az évek alatt. Valamikor zsú- pos-szegény házakból in­dultak munkába az embe­rek, csutaszár utcán, sarat dagasztva Ma a község hu­szonnégy utcájáín kőburko­lat, kilencszáz házán cse­réptető. — Megértő, a községért tenni akaró emberek él­nek itt — mondja dr. Né­meth István tanácselnök, aki 1954 óta igazgatja a te­lepülést. — Sok olyan do­logba is belevágtunk, ami­re mások csak legyintettek. Ugyan minek nekünk szak- ojrvosi rendelő, minek ide gázvezeték? Az itt élőknek kellett, hát megépítettük. Kevés pénzből, sok munká­val. Világéletemben a köz­ségben éLtem, ismerem min­den házát. Láttam a falu gyarapodását, s büszkén mondhatom, elégedettek le­hetnénk — de megállni nem lehet. Az elért ered­mény mindig óriási hajtó­erő, vágy a többre, a még szebbre. — Mit szeretne legjobban elérni? — Hogy új közművesített utcát nyithassunk, hatvan- hetven házhellyel: A fiata­loknak. Az Ifjúság utcát 1972-ben parcellázták. Akkoriban sokféle segítséget kaptak a fiatalok, háromezer forintért jutottak telekhez. Két-há­rom év alatt beépült az ut­ca, a házak kényelmesek, igazi otthonok. Simogatóan erőlködik a nap, tavaszi meleget ígérve. A Baglas-hegyről látni a kéklő Badacsonyt. Szinte érezzük a nagy víz illatát. Az Aranykalász Termelő­szövetkezet dombjain tizen­egy fajta szőlőt termelnek. Ha jégverés nem sújt, ti­zenkétezer hektó aranyszínű bor az év jutalma, habár, mint Huszár Lajos pince­mester mondja, a jégverés itt házi átok, már tíz éve nem tudják elkerülni. — Ezért hát gazdag a ter­melőszövetkezet, szegény a tagság — mondja. — Ta­valy is elvitte a nyereséget az átkozott jég, tavalyelőtt az aszály. Az idén remény­kedünk ... A pincemester harminc­nyolc éves. Kéthelyen sízü- letett, itt él. Az ember szá­mára a szülőfalu mindig szép, tájai, hangjai, illata a szívig, ér. Falubeli lányt vá­lasztott feleségnek, vele te­remtette meg az otthont, amelynek minden kövéhez, téglájához verítékes munka tapad. Hogyan lehetne eh hagyni ezt a házat, hogyan hihetné az ember, hogy másutt jobb lesz? Olyan kötődés ez, aminek megfo­galmazásával nem kísérlete­zik senki, mert minek sza­vakba önteni azt, ami ter­mészetes? Itt-ott még látni régi, zsú- pos tetejű pincéket, a ma­gánparcellák szinte bocsá- natkérően olvadnak be a hatakhas szőlőskertbe. A termelőszövetkezet boros­pincéje a Hunyady grófoké volt hajdanán, boltíves te­teje hideg könnyeket sír. Hatalmas hordókban vára­DONGÁK ZENÉJE Az apró műhelyben első pillantásra össze-vásszaság. A helyiség közepén gyalu­gép, fémasztalán dióhéj, mellette vesszőkosár. A sa­rokban különböző méretű dongák korábbi életüket megunt hordók tartozékai. A szemközti falon zöld-fe­hérre mázolt szerszámas- szekiénnyé vedlett kre- denc... Fekete Ferenc lesöpri a gyalugépről a dióhéjat, s közben megjegyzi: — Rosszkor jöttek! Egy pillanatáig nem értem, miért is érkeztünk nemkí­vánatos időpontban, de az­tán minden tisztázódik. — A kádárnak tólennem sok munkája akad. Ezért mondtam, rossz időpontot választottak a találkozásra. A gondozott udvart nyi­tott szín zárja le, benne néhány, javításra váró hor­dó. Fekete Ferenc kigurít egyet, kezébe veszi az ab­roncslazító vasat, a fakala­pácsot és az akós pillana­tok alatt szétnyílik mint a rózsa... — Hatvankettőben köl­töztünk Balatonszabadiba, három évre rá már épít­keztünk. Abban az időben a magasépítőknél ácsként dol­goztam, de visszahúzott a szívem a szakmámhoz. Életútja nem túl kacska- ringós, de néhány vargabe­tű mégiscsak tarkítja. A felvidéki fiatalembert apja kádárnak szánta. Így került a naszvadi Keszi Vince mesterhez 1943-ban. A csa­lád "évi öt mázsa búzával és hét hold megművelésével fizetett a mesternek a tanít­tatásért. Fekete Ferenc beljebb in­vitál; a konyhában, a vdaszosvászonnal borított asztalhoz telepszünk. Az idős mester szemben, az aj­tóval foglal helyet, elme­reng, tekintete túlszalad az ablakon, a szabadi kertek fölött s meg sem áll a gye­rekkorig, Érsekújvárig... — Apám elvitt a Keszi Vincéhez, de mielőtt inas lettem, próbamunkát kellett csinálnom. Gereblyefogat, éket, meg kerékagyat faragd tam. Utóbbira ráment egy hónap. Megizzadtam a fara- gófejszével, de ma sem bá­nóim. Minden hordó magán viseli a mester névjegyét Az ember csak ránéz és tudja:, milyen fából készült: akácból, tölgyből, vagy sze­derből. Az utóbbival nem szeretek dolgozni, mert nem tartós. A tölgyet kedvelem a legjobban, s amikor egy törzsből való dongákkal dol­gozhatók. Ezeknek a hor­dóknak az élettartama hosz- szabb, mert az anyag egy­szerre öregszik el. A napok­ban fölhoztam a pincéből az egyik hordámat, amit még 1948-ban készítettem. Kíváncsiságból kivettem egy dongát, hogy milyen ál­lapotban van. Olyan egész­séges, mint a makk, pedig akácból készült. Fekete Ferenc nevét jól ismerik a környező telepü­léseken is. Iparengedélye tulajdonképpen három szak­mára sízóL A kádárság mel­lett bognár és vámdaráló. — Manapság kevés már a szekér. Tavaly mindössze tíz kocsikereket javítottam, küliőztem újra és néhány kocsirudat rendeltek nálam. A vámdarálás sem úgy megy mint valamikor... — Szokott-e álmodni — kérdem. Meglepődik, s el­gondolkodva csurrant a sa­ját termésű borból a poha­rakba. — Igen, volt egy izzasztó álmom — válaszol tagoltan. — Fújt a böjti szól és át­húzta a terveimet. Csak fo­rogtam az ágyban mánt a ringldspil... És mi lett a vége? A szivemmel leszáza­lékoltak. Ennek már hét esztendeje. Azóta főként csak javítási munkákat vál­lalok, egyszer-egyszer ren­delésre, méret szerint ké­szítek hordót. Emellett méhekkel foglalkozunk. Száz családom vlan Ádán- don. Számomra az az igazi kikapcsolódás, ha a „mun­kásaim” között déhestek. S. Gy.

Next

/
Oldalképek
Tartalom