Somogyi Néplap, 1985. április (41. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-02 / 77. szám

1985. április 2., kedd Somogyi Néplap 3 Választásokra készülünk A z állaimélet és a szo­cialista demokrácia fejlesztésében az egyik legfontosabb a népképvisele­ti testületek szerepének és felelősségének további erősí­tése, az önkormányzati vo­nások, a tanácsi demokrácia erőteljesebb kibontakoztatása révén. Alkotmányunk, és — mindenekelőtt — a módosí­tott tanácstörvény megfelelő kereteket biztosít a tanácsok önállóságának és hatásköré­nek növeléséhez a terület- és településifejlesztésben, a la­kosság szükségleteinek kielé­gítésében. A kibontakozás iránya egyértelmű: a gazda­ságirányításnak a tanácsi gazdálkodást is érintő to­vábbfejlesztése nagyobb le­hetőség a helyi erőforrások bevonására és a helyi érde­keltség növelése. Mindez vitathatatlanul lehetővé te­szi a tanácsi önállóság na­gyobb mértékű érvényesíté­sét. Gyakorlatban — mivel igényék összegyűjtéséről, rangsorolásáról, érdekegyez­tetésről és döntésről van szó — elsődleges letéteményesek a tanácstestületek. A jelenlegi parlamenti kép­viselők és a tanácstagok túl­nyomó többsége nagy fele­lősséggel látta el a köz szol­gálatát. Megválasztásuk min­dig kiemelkedően fontos po­litikai esemény társadal­munkban. Az új rendszerű választás nagymértékben nö­veli az állampolgári felelős­séget. Cselekvő részvételt kíván a választópolgároktól, a jelöltektől pedlig a de­mokratikus közakarat telje­sítését, a megtisztelő külde­tés vállalását. Nemcsak a jelölés és a szavazás kap majd figyel­met. Az eddigi jó gyakorlat az, hogy országos politikai eszmecsere is kibontakozik a választást előkészítő fórumo­kon. A területi részletprob­lémák, a szélesebb összefüg­gések; tehát a helyi és az országos politikai kérdések — az érdeklődés középpont­jába kerülnek. A társadalom alkotó beleszólása ez a po­litikáiba, a népfront-prog­ram fogadtatásának valós mércéje és egyben gazdag útnavaló a megválasztandó képviseleti testületek számá­ra. A Hazafias Népfront szer­veinek politikai, közjogi te­vékenysége érzékelhetően növekedett az elmúlt évek­ben az állampolgárok köré­ben. Fölyamaitos részeséi a tanácsi munka fejlesztését célzó elképzelések, döntések kialakításának. Kiemelt sze­repet vállaltaik a választójo­gi törvény előkészítésében a viták szervezésével, a terve­zethez kapcsolódó vélemé­nyek összegezésével és azok képviseletével. Ez a részvé­tel felkészülés is volt az idei országgyűlési és tanácsi vá­lasztásokra, amelynek meg­szervezéséért és lebonyolítá­sáért a Hazafias Népfront bi­zottságai az első számú fe­lelősök. Meghatározó jelen­tőségű a népfront választási felhívása, amelyben a párt politikájára, középtávon a XIII. kongresszus határoza­tára építve, társadalmunk egésze számára fogalmazza meg a szocialista előrehala­dás programját. Ezt képvise­lik hazánkban a választott képviselőik és tanácstagok, éppen ezért a választási tör­vény politikai feltételként szabja azt, hogy a jelöltek fogadják el a programot. Választási rendszerünk po­litikai céljaiban és bevált alapelveiben nincs változás, de a választási törvény még­is több szempontból új. Már -hosszabb ideje jól funkcionál az egyéni válasz­tókerületi rendszer. A tör­vény fenntartotta és megerő­sítette ezt: az állampolgá­rok közvetlenül jelölik éis választják képviselőjüket, tanácataigjukat. Ezt az elvet korszerűen kiegészíti az az új megoldás, amely szerint a társadalmi életben kiemel­kedő szerepet betöltő szemé­lyiségek meghatározott körét országos listán választjuk az országgyűlésibe. Az országos lista bevezetése nem változ­tatta meg az egyéni képvise­lői választókerületeik számát: megyénkben — változatlanul — tizenkettő maradt. A me­gyei tanács tagjainak a helyi tanácsok ülésein történő vá­lasztását továbbra is fenn­tartja a törvény. Az élet gazdagon igazolta ennek cél­szerűségét, hiszen az így megválasztott megyei tanács­tagok a helyi érdekék kép- visdlétére a tanácsoktól kap­ják a megbízásokat, és ne­kik számodnak be. Az új választójogi törvény alapján a községi közös ta­nács nem székhely társköz­ségében elöljáróság alakul. Ennék tagja lesz valamennyi társközségi tanácstag. Az elöljáróság saját tagjai kö­zül elöljárót választ, aki egy­ben a társközség állami ve­zetője ás. Megyénkben a százhetven társközségben több miimit százezer ember él, sorsúikat, közérzetüket be­folyásoló, fontos, új intéz­mény az elöljáróság. A szocáaliista demokrácia szüntelen fejlődő folyamat, amelynek megszilárdításán és kiszélesítésén rendszere - sen munkálkodni kell. A cél a társadalom önigazgatási formáinak fejlesztésével az egész nép bevonása a po­litikai haltalom gyakorlásába. A törvény új rendelkezése az országgyűlési képviselők és a tanácstagok többes — ponto­sabban: legalább kettős — jelölésének kötelezettsége. Ezzel szaros összefüggésben bevezeti a pótmandátum in­tézményét. Azt jelenti ez, hogy a szavazás során meg­választottak mellett azok a jelölték, akik megkapták az érvényes szavazatok legalább negyedét, pótképviselők, il­letve póbtanácstagok lesznek, A kötelező többes jelölés növeli a választások politi­kai jelentőségét, s várhatóan felélénkíti a megválasztott képvisélőlk, tanácstagok mun­káját. Nyilvánvaló, hogy a szavazás során csak a jelöl­tek egyike kaphat mandátu­mot, de a jelölés már önma­gában is társadalmi elis­merést jelent, hiszen a te­hetség, a rátermettség, a jel­lem, tehát az emberi minő­ség értékelését juttatja kife­jezésre. Olyan értékítélet, amelyet a döntési joggal rendelkező és azzal élni tu­dó közösség fogalmazott meg kinyilvánított bizalmával. Felelős minősítést, amely közéletre való alkalmasságot jelez mindenki számára. Ez figyelmeztet arra, hogy a meg nem választott jelöltek tehetségét, aktivitását a tár­sadalmi tevékenység más te­rületein is jól lehet gyümöl­csé ztetrti. A jelölés eddlig is a vá­lasztási munka egyik legfontosabb aktusa volt; a kötelező többes je­lölés miatt pedig megnőtt a jelentősége. Ebből követke­zik, hogy nagyobb lesz az érdeklődés a jelölőgyűlések iránt is. Ez növeli azok sze­repét és felelősségét, akik a több mint kétezer jelölő­gyűlés előkészítésében, szer­vezésében részt kapnak és vállalnak. Az új választójogi törvénybe beépített több de­mokratikus elem önmagában csupán lehetőség. Tartalmi megvalósulása attól függ, hogyan élünk vele! Dr. Túri Imre a megyei pártbizottság osztályvezetője Ősszel kelendőbb az oltvány Tavaszi „nagyüzem” Alsótekeresen Március utolsó napjaiban még nem végezhettek talaj- munkákat a Siófoki Állami Gazdaság alsótekeresi fais­kolájában, pedig a vendég­munkások már itt vannak, s dolgoznának. Tavaly már­cius közepén máir javában ültettek, most viszont arra várnak, hogy a sár fölszá­radjon. Az alsótekeresi főágazait vezetője, Barabits Elemér mondta: — A tavaszi belföldi for­galmazás alig másfél-két he­te kezdődött, korábban ugya­nis az időjárás nem en­gedte a kiszedést, s a foga­dókészség sem volt nagy, hiszen a faültetők sem bol­dogultak a kertjükben. Két- három hetes késésben va­gyunk. A múlt évben 800 ezer oltványt állítottunk elő, ebből mindössze 80— 100 ezer törzses oltvány ma­radt tavaszra, mert ősszel hosszú ideig kedveztek a körülmények a telepítéshez. Dísznövényekből gazdagabb a választék, ez azonban nem jelenti azt, hogy gyümölcs­fákból nem törekszünk az igények kielégítésére: ha nem is sokat, de minden fontosabb gyümölcsfajtá­ból adhatunk valamit. Sző- lőoLtványokkail a Badacsonyi Állami Gazdaság lát el ben­nünket, s ezt szállítjuk a lerakatni nkba. Külföldre előbb indulhat­tak a rakományok, mert ezeket a tárolókban elhe­lyezett csemetékből állítot­ták össze: hetenként három­négy kamionlt indítanak út­nak most is, ottjártunklkor épp lengyel kamiont rak­tak meg; ez Finnországba megy. Az alsótekeresi fais­kola forgalmából 30—40 szá­zalékkal az export részese­dik. s ezen belül az áru csaknem háromnegyede tő­kés országokba ikerül. A tő­kés piacra nagyobb részt díszfaiskolai, kisebb részben gyümölcsfaiskolád áruk jut­nak el. A faiskolai összforgalom­nak 18—20 százalékát svéd partnerekkel bonyolítják le. — A skandináv országok NEMES DEZSŐ (1908—1985) Mély megrendüléssel és fájdalommal tudatjuk, hogy Nemes Dezső elvtárs, a magyar «és a nemzetközi munkásmozgalom Ikiemelkedő személyisége, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Párttörténeti Intézet nyugalmazott (igazgatója, Kossuth-díjas, a Magyar Tu­dományos Akadémia tagja hosszan tartó betegség után 1985. március 30-án elhunyt. Nemes Dezső elvtárs temetése április 10-én, szer­dán 14 órakor llesz ;a Mező Imre úti temetőben. Elhunyt elvtársunk barátai, harcostársai, volt mun­katársai 13.30 órától róhatják le kegyeletüket, |a Mező Imre úti temető díszravatalozójában. Az MSZMP Központi Bizottsága A Magyar Tudományos Akadémia Tabon először Átadták a KISZ KB vörös zászlaját A Videoton, tabi gyáregy­ségének üzemi KlSZ-bizott- sóga az ifjúsági, mozgalmi munkával elért kiváló ered­ményéért első ízben nyerte el a KISZ KB vörös vándor­zászlaját. A munkahelyi KISZ-közösség az elmúlt években már négyszer kapta meg a Kiváló KlSZ-szerve- zet zászlót. A ma délután megtartott ünnepségen Sár- di Árpád, a megyei K1SZ- bizottság első titkára adta át a magas kitüntetést a Videoton ifjúsági közösségé­nek, a KISZ-tagoknak. Jelenleg a fiataloknak több mint 48 zázaléka tagja a KISZ-szervezetnek, s az elmúlt évben főleg a műsza­ki értelmiség körében nőtt a szervezettség. A bizottság fokozott gondot fordított a párttaggá nevelésre, évente 1—2 személy kerül KISZ- ajánlással a párt soraiba. A gazdasági munka eredmé­nyes megvalósítása érdeké­ben is sokat tettek, jelentős túlórát vállaltak az év vé­gén, részt vettek a Verseny­zőink a milliókért országos pályázaton, pályamunkákat nyújtottak be a Baranya megyei KISZ-foizottság ener­gia és anyagtakarékossági felihívására, évente 25—30 újítási javaslatot adtak be. Jelentős, 2200 társadalmi muníkáórát teljesítettek az óvodai, a sportcsarnok és az MHSZ-lőtér építésénél is. Eszmei, politikai nevelő­munkájuk is elismerésre méltó. Az ifjúsági vitakörök terén önálló kezdeménye­zésként új formákat vezet­tek be. A kulturális munka során szoros együttműködést alakítottak ki a gyáregység közművelődési bizottságá­val. 1984-iben megoldódott az a probléma is: a tabi Béka Tsz KISZ-klübjának közös használatáról kötöttek meg­állapodást. összeségében megállapítható: a KISZ-bi­zottság az ifjúság szocialista szellemű neveléséit magas szinten valósította meg. A kitüntetési ünnepség az általános iskola zenetagoza­tának műsorával ért véget. Nemes Dezső 1908. szep­tember 6-án született Lő­csén. Az első világháborút követően Budapestre ke­rült, és a kárpitos szakmá­ban helyezkedett el. Már ta- none korában beiratkozott az asztalos szakszervezet egyik ifjúmunkás körébe. Szakszervezeti munkája so­rán került kapcsolatba a Kommunisták Magyaror­szági Pártjával; 1926. szep­temberében lett a párt tag­ja. 1927 júniusában a KMP Központi Bizottságának megbízásából részt vett a Kommunista Ifjúmunkások Magyarországi Szövetségé­nek újjászervezésében. Ugyanabban az évben a KIMSZ titkára lett, és jelen­tős szerepe volt abban, hogy 1928 tavaszán megjelenhe- tet a szövetség lapja, az If­jú Proletár. Letartóztatták, 2 évet töltött vizsgálati fog­ságban, ezután 3 évre ítél­ték, 1931 nyarán azonban szabadlábra helyezték. Ezt követően a párt vezetősége Moszkvába küldte, a Kom­munista Intemacionálé Nem­zetközi Lenin-iskolájára. 1933 júniusában illegálisan hazatért, s a KMP budapesti titkára lett, 1934 márciusá­ban pedig — mint a hazai illegális kommunista moz­galom egyik vezető alakját — bevonták a központi bi­zottság munkájába. 1936 márciusában a párt utasítá­sára ismét a Szovjetunóba utazott. A második világhá­ború időszakát itt élte át. Beiratkozott a moszkvai Lo­monoszov egyetem történe­lem fakultására. A nagy honvédő háború kezdetekor a kommunista internacio- nálé apparátusába került, s e munkája mellett folytatta egyetemi tanulmányait. 1943- ban, a kommunista interna- cionálé feloszlatását köve­tően a magyar hadifoglyok között végzett munkát; 1945 tavaszán a hadifoglyok ré­szére kiadott Igaz Szó című hetilap imunkaitársa, majd szerkesztője lett. 1945 augusztusában tért haza és a szakszervezeti ta­nács egyik titkára lett. Ezt a tisztségét 1948 őszéig töl­tötte be. Ettől kezdve 1950 februárjáig a párt képvise­lője volt a tájékoztatási iro­da kéthetenként megjelenő lapja, A Tartós Békéért, Népi Demokráciáért! szer­kesztőségében. 1950—1953 között a népművelési mi­nisztérium egyik főosztályát vezette. 1953—1956 között a párt könyvkiadójának, a Szikrának volt az igazgató­ja. 1956 tavaszától a pártfő­iskola vezetője, 1957-től 1961- ig a Népszabadság fő- szerkesztője volt. 1957 má­jusában az országos pártér­tekezleten megválasztották az MSZMP Központi Bizott­sága tagjának, s egyben Po­litikai Bizottságának tagja, emellett 1961 és 1965 között a Központi Bizottság titkára volt. Nemes Dezső azok kö­zé az elvhű, a párt tömeg­kapcsolatait féltő kommu­nisták közé tartozott, akik érzékelték az 50-es évek tor­zulásait, ezek kiküszöbölésé­re törekedtek. Az ellenforra­dalom időszakában fellépett az osztályharcos erők tö­mörítéséért, a párt megújho­dásáért. Jelentős része volt az MSZMP politikájának ki­dolgozásában és népszerű­sítésében. Mint a párt veze­tő testületének tagja, arra törekedett, hogy a proletár internacionalizmus eszmé­je alapján részt vegyen a kommunista pártok politi­kai egységének kikovácsolá­sában. Nemes Dezső a magyar marxista történetírás jeles képviselője volt. 1958-ban a Magyar Tudományos Akadé­mia levelező, 1964-ben pedig rendes tagjává választotta. 1954-ben Kossuth-díjat, 1975- ben állami díjat kapott. 1965-től 1967-ig, majd 1980- tól 1983-ig, nyugállományba vonulásáig állt a párttörté- neti intézet élén. Emellett tagja volt számos tudomá­nyos testületnek, elnöke a Magyar Tudományos Akadé­mia Történeti Bizottságának, illetőleg a Magyar Történé­szek Nemzeti Bizottságának. Mozgalmi és tudományos te­vékenységéért számos magas kitüntetésben részesült. 75. születésnapja alkalmából megkapta a Magyar Nép- köztársaság rubinokkal éke­sített zászlórendjét. Történetíróként érdeklő­dése elsősorban a magyar és a nemzetközi munkásmoz­galom fő fejlődésmenetére irányult. Alig van a magyar munkásmozgalom történe­tének olyan periódusa, amellyel ne foglalkozott vol­na. Főszerkesztője volt a Magyar Forradalmi Mun­kásmozgalom története című nagyszabású összefoglaló munkának, amely 1848-tól 1962- ig tárgyalta munkás- mozgalmunk történetét. Szá­mos tankönyv és tudomá­nyos kiadvány szerzője, il­letve szerkesztője. Több munkája idegen nyelven is megjelent. Tevékenységének két fő te­rületét szerves összefüggés­ben látta. Pártmunkás és tudós volt egyszemélyben. A történettudomány művelé­sével is a párt politikáját szolgálta. élénk érdeklődésit mutatnak faiskolai áruink iránt, a nor­végokkal például az utóbbi két évben megsokszorozó­dott a kereskedelmünk. A faiskola tavalyi 60 milliós forgalmából 25 millióval ré­szesedik az export. A igyü- möJcsfaiiskolából főként az almáira, a meggyre, a bo­gyósokra és általában a hi­degtűrő fajtáikra van naigy kereslet az északi országok­ban. Ottani vevőink több­nyire viszonteladó faiskolák. Norvégiában az állam jelen­tősen támogatja az importot. Svédországban a katalógus­ból kiválasztott áru postai küldése bevált szokás, s miután az áru minőségiét az ■eladó garantálja, látatlanban is szívesen vásárolnak gyü­mölcsfa- és díszfacsemeté­ket. A szocialista országok közül az NDK és Csehszlo­vákia gyümölcsfaoitványok- ból állandó vevőnk. Ami az itthoni forgalmat illeti, a Siófoki Állami Gaz­daság négy kertészeti áru­házát tart fenn a Dunántú­lon, s az országnak ezen a részén számottevő kiskeres­kedelmi hálózattal is ren­delkezik. Az' őszi és a ta­vaszi ültetési idényben ti­zenöt lerakialtot lát el cse­metékkel, s az ország távo­labbi részeibe utánvétellel juttatják el a megrendelt árut. Alsótekeresen nagy­kereskedelmi eladás is fo­lyik: ifit elégítik ki az or­szág különböző pontjain gazdálkodó termelőszövet­kezetek, állami gazdaságok és szakcsoportok igényeit. H. F.

Next

/
Oldalképek
Tartalom